Mennyi mindent tanultam \u00e9n meg a tengerr\u0151l s a tengert\u0151l \u00e9letem sor\u00e1n! Eszembe jutnak els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1saim a csod\u00e1val, amit tengernek el\u0151sz\u00f6r kisgyermek koromban sz\u00f3l\u00edtottam, amikor any\u00e1m\u00e9k els\u0151 tengerparti nyaral\u00e1sunkra elvittek. J\u00e1rattak engem azel\u0151tt \u00fasz\u00f3tanfolyamra, j\u00e1rtam sokat a strandra, de \u00faszni m\u00e9gis a tengerben tanultam meg. Seg\u00edtett is nekem a s\u00f3s v\u00edz minden t\u00e1mogat\u00e1s\u00e1val, de valahogy a szabads\u00e1gban, mint ahogy a tenger mindig szabads\u00e1g\u00e9rzettel t\u00f6lt\u00f6tt el, \u00e9s \u00f6nmagamra utalva sokkal gyorsabban ment a tanul\u00e1s ott. \u00c9s ingyen volt. Nem, mint a tanfolyamok otthon a hideg medenc\u00e9ben a pion\u00edrt\u00e1bor udvar\u00e1n, ahonnan n\u00e9ha ell\u00f3gtam, mert \u00fagyis tudtam, az n\u00e1lam sok eredm\u00e9nnyel nem j\u00e1r. Restelltem is magam, f\u0151leg, amikor Mama rajtakapott, \u00e9s felpofozott, ami\u00e9rt hazudni pr\u00f3b\u00e1ltam.
\nLegnagyobb hiba, ha valaki megh\u00f3d\u00edtani, leig\u00e1zni akarja a tengert, szembeszeg\u00fclni vele. Szerencs\u00e9re, bennem ez a t\u00e9ves v\u00e1gyakoz\u00e1s soha nem \u00e9lt. Mindig tisztelettel k\u00f6zel\u00edtettem fel\u00e9, akkor is, amikor m\u00e1r el\u00e9g magabiztosan j\u00e1rtam-keltem m\u00e9lyvizekben is. De azokon a csendes, b\u00e9k\u00e9s, alig mozdul\u00f3, l\u00e1gyan ring\u00f3, der\u0171s reggeleken sem szabad szem el\u0151l t\u00e9veszteni, hogy ez ugyanaz a tenger, akit nem egyszer l\u00e1ttam gy\u00f6ny\u00f6r\u0171en, m\u00e9rgesen, feket\u00e9n \u00e9s f\u00e9kevesztetten. F\u00e9lelmetesen sz\u00e9p olyankor. L\u00e1ttam Ir\u00e9n hurrik\u00e1nnal korb\u00e1csolva, \u00e9s telihold idej\u00e9n megbokrosodva a Rockawayn, az Erika hurrik\u00e1n \u00e1ltal felborzolva itt, Fort Lauderdale-ben egy szolg\u00e1lati utamon, \u00e9s l\u00e1ttam Sandy kegyetlen puszt\u00edt\u00e1s\u00e1t is eg\u00e9sz New Yorkban\u2026
\nA tenger mindig jelzi, mennyire mer\u00e9szkedhetsz hozz\u00e1 k\u00f6zel, s mikor kell visszafordulnod. A tengerrel szemben nincs olyan, hogy j\u00f3 vagy k\u00f6zepes \u00fasz\u00f3, nincs olyan, hogy gyeng\u00e9bb vagy er\u0151sebb ember. Sok \u00e9vembe telt azt is megtanulni, hogy a tenger engem nem elv\u00e1laszt az otthont\u00f3l, hanem \u00f6sszek\u00f6ti a vil\u00e1gaimat. \u00c9s heti rendszeress\u00e9ggel, szorgalmasan repkedem \u00e1t, ide majd oda\u2026 \u00c9s ha nem l\u00e1tn\u00e1 az ember el\u00e9gg\u00e9 nagys\u00e1g\u00e1t a f\u00f6ldr\u0151l, vagy \u00e9pp mag\u00e1b\u00f3l, a tengerb\u0151l, felette rep\u00fclve mindenk\u00e9pp elt\u00f6preng hatalmass\u00e1g\u00e1n. Oda is, vissza is.
\nEzeknek a der\u0171s, sima viz\u0171 reggeleknek az az \u00fczenete, hogy sz\u00edvesen fogad az \u00fasz\u00e1sra. Ringat is, hogy k\u00e9nyeztessen, elk\u00e1pr\u00e1ztat a panor\u00e1m\u00e1val, b\u00e1rmerre is forduln\u00e1l, \u00e9s nem b\u00e1nja, ha messze mer\u00e9szkedsz a partt\u00f3l \u2013 hisz valahol van porond is, ha kellene \u2013 \u00e9s \u00edgy a reggeli \u00fasz\u00e1s a legalkalmasabb arra is, hogy az ember ebb\u0151l a k\u00fcl\u00f6nleges szemsz\u00f6gb\u0151l is felm\u00e9rje a sz\u00e1razf\u00f6ldi t\u00e1j j\u00f3l ismert elemeit. Meg\u00e9rkeznek az \u00e9letment\u0151k, megnyitj\u00e1k parti kuck\u00f3ikat, \u00e9s kiteszik a megfelel\u0151 sz\u00edn\u0171 figyelmeztet\u0151 z\u00e1szl\u00f3kat. A parton is mind t\u00f6bben bukkannak fel. Reggeli s\u00e9t\u00e1l\u00f3k, frissen \u00e9rkezettek \u2013 az els\u0151 napos feh\u00e9rb\u0151r\u0171ek, a b\u00facs\u00fazkod\u00f3 \u2013 utols\u00f3 napos napbarn\u00edtottak, a m\u00e1snapos veresre \u00e9gett test\u0171ek, akik els\u0151 nap nem hitt\u00e9k volna, hogy az a f\u00e1tyolfelh\u0151k m\u00f6g\u00fcl ki-kisand\u00edt\u00f3 nap mennyi f\u00e1jdalmat tud tapasztalatlan b\u0151r\u00fck\u00f6n okozni. Vannak p\u00e1rok, vannak csal\u00e1dok, vannak bar\u00e1ti csapatok, \u00e9s vannak mag\u00e1nyosok. Ezek jobb\u00e1ra semmit sem hordoznak magukkal, csak egy t\u00f6r\u00fclk\u00f6z\u0151t. Azt tal\u00e1lomra ledobj\u00e1k valahol, belefutnak a v\u00edzbe megm\u00e1rtani magukat, majd mennek is tov\u00e1bb.
\nDe vannak a helybenmarad\u00f3s mag\u00e1nyosok is. Ezek olyanok, mint \u00e9n. Letelepszenek, felv\u00e1ltva olvasnak, f\u00fcrdenek, olvasnak, b\u00e1mulnak, csobbannak, ha felhev\u00fcltek a napon. Nagyj\u00e1b\u00f3l mindenki ismeri a t\u00f6bbieket l\u00e1t\u00e1sb\u00f3l. Lehet tudni, hogy az a roppant j\u00f3k\u00e9p\u0171 pasi ott a strandsz\u00e9kben csakis az\u00e9rt lehet ezzel az idegbeteg ty\u00fakkal, mert \u00e9rdeke f\u0171z\u0151dik hozz\u00e1. M\u00e1sk\u00fcl\u00f6nben tudja, hogy mindenki rajta r\u00f6h\u00f6g, mikor a n\u0151 m\u00e1sf\u00e9l \u00f3r\u00e1n kereszt\u00fcl l\u00e1tv\u00e1nyosan fur\u00e1bbn\u00e1l fura testgyakorlatokkal k\u00e1pr\u00e1ztatja el a b\u00e1m\u00e9szkod\u00f3kat \u2013 torn\u00e1szik, olykor m\u00e9g a lifeguard is kij\u00f6n a kuck\u00f3 terasz\u00e1ra, \u00e9s feltolja a homlok\u00e1ra a napszem\u00fcveget. Od\u00e9bb az id\u0151s h\u00e1zasp\u00e1r s\u00fcket, de k\u00fcl\u00f6nben is n\u00e9metek, mindenkinek k\u00f6sz\u00f6nnek, de \u2013 mivel nem hallanak \u2013 a v\u00e1laszk\u00e9rd\u00e9sekre soha nem felelnek. B\u0171b\u00e1josok. Mosolyognak mindenkire. B\u00e1r, valaki azt is tudni v\u00e9li, a papa nem is l\u00e1t j\u00f3l, s \u00edgy n\u00e9ha a p\u00e1lmafa \u00e1rny\u00e9k\u00e1nak is odabiccent. A feh\u00e9r nagy sz\u00e1llodai leped\u0151n fekv\u0151 k\u00e9t kifog\u00e1stalanra kigy\u00fart fi\u00fa egy meleg p\u00e1r. \u0150k reggel aludni j\u00f6nnek ki a napra, am\u00edg az elviselhet\u0151. \u00c9jszaka l\u00e1tni \u0151ket feszes nadr\u00e1gba b\u00fajva \u00e9s rik\u00edt\u00f3 sz\u00edn\u0171, nagyon eleg\u00e1ns ingekben, illatfelh\u0151be burkolva taxiba \u00fclni a resort el\u0151tt, \u00e9s elsuhanni a Wilton Manor valamelyik m\u00e9lt\u00e1n j\u00f3h\u00edr\u0171 gay-klubj\u00e1ba. Hajnalig. A sokgyermekes nagy csal\u00e1d jobb\u00e1ra mellett\u00fck telepszik le \u2013 emezek nem legnagyobb \u00f6r\u00f6m\u00e9re \u2013 \u00e9s mint honfoglal\u00e1s idej\u00e9n, pillanatok alatt belepnek mindent strandsz\u00e9keikkel, nyug\u00e1gyakkal, a gyermekek j\u00e1t\u00e9kaival, homoklap\u00e1tokkal, kisvedrekkel, matracokkal, labd\u00e1kkal s \u00fasz\u00f3gumikkal. Ezt\u00e1n a negyvenes \u00e9veiben is el\u00e9g t\u0171rhet\u0151 form\u00e1ban l\u00e9v\u0151 apa j\u00f6n egy h\u0171t\u0151l\u00e1d\u00e1t vonszolva maga ut\u00e1n a homokban az \u00fat fel\u0151l, anyuka pedig, aki n\u00e9mi t\u00fals\u00falyt m\u00e1r feleresztett mag\u00e1ra, rendre utas\u00edtja a gyermekeket. Ha tettek valamit, az\u00e9rt, ha nem, akkor az\u00e9rt, mert biztos benne, hogy fognak. K\u00e9tr\u00e9szes f\u00fcrd\u0151ruh\u00e1t visel, \u00e9s a mellei olykor a maguk \u00fatj\u00e1t j\u00e1rj\u00e1k, ha t\u00fal siet\u0151sen l\u00e9pett vagy hirtelen ugrott fel a sz\u00e9kb\u0151l. Noha a f\u00e9rje is ott van, el\u0151szeretettel kacsingat a meleg fi\u00fak ir\u00e1ny\u00e1ba. Nem \u00e1ll\u00edtan\u00e1m, hogy nem sejti, mennyire minim\u00e1lisak az es\u00e9lyei b\u00e1rminem\u0171 fl\u00f6rtnek azokkal, hanem ink\u00e1bb azt mondom, mindenkiben van valamennyi huncuts\u00e1g, \u00e9s a szomsz\u00e9d z\u00f6ld f\u0171je is ott van annak minden el\u0151ny\u00e9vel \u00e9s izgalmas h\u00e1tr\u00e1ny\u00e1val egy\u00fctt.
\nAz a k\u00e9t fiatal l\u00e1ny, akik most ter\u00edtik le a sz\u00e1lloda cs\u00edkos k\u00e9k-feh\u00e9r t\u00f6r\u00fclk\u00f6z\u0151it, ugyanolyan \u00fcgyben j\u00e1rtak az elm\u00falt \u00e9jszaka, mint a fi\u00fak. Nem gay-klubban ugyan, de pasizni. \u0150k is pihenni j\u00f6ttek ki reggeliben. K\u00e9s\u0151bb, d\u00e9lben, \u00e1thurcolkodnak majd a Las Olas szakasz\u00e1ra a beachnek, mert ott sokkal nagyobb es\u00e9lyek mutatkoznak a d\u00e9lut\u00e1ni \u00f3r\u00e1kban kapat\u00f3s fiatalember-hord\u00e1k \u00e1ltal finansz\u00edrozott kokt\u00e9lokra, hogy egyebeket most ne is emlegess\u00fcnk. Egyik\u00fck fenek\u00e9n, mint a r\u00fazsos cs\u00f3kok, amiket koll\u00e9gan\u0151imt\u0151l szoktam inkassz\u00e1lni egy-egy \u00faton, egy ajak-tetov\u00e1l\u00e1s van. Mintha valaki odacs\u00f3kolt volna r\u00fazsos sz\u00e1jjal. Az \u00f6regekhez \u00fclnek k\u00f6zel \u2013 sz\u00e1nd\u00e9kosan nem a k\u00e9t fi\u00fa fel\u00e9 h\u00faz\u00f3dtak, pragmatikusabbak, mint a csal\u00e1danya, nem kezdenek ki melegekkel. Az \u00f6reg leveszi a szem\u00fcveg\u00e9t, mert szerinte an\u00e9lk\u00fcl k\u00f6zelre jobban l\u00e1t. Mosolyog a r\u00fazsos-cs\u00f3k tetk\u00f3ra. A feles\u00e9ge feln\u00e9z, \u00e9s megsz\u00f3lja, mert levette a szem\u00fcveget, \u00e9s megfeny\u00edti, hogy megf\u00e1jdul a feje, ha nem teszi vissza az okul\u00e1r\u00e9t azonnal. Brille! Eszembe jut a n\u00e9met sz\u00f3 is azonnal\u2026
\nNem n\u00e9zel\u0151d\u00f6m tov\u00e1bb, ezek az \u00fasz\u00e1s ut\u00e1ni pillanatok a legalkalmasabbak olvas\u00e1sra. Ezt tudja a Sea Club fel\u0151l \u00e9rkez\u0151 fiatalember is. Tegnap is itt volt. Akkor v\u00e1jt mag\u00e1nak egy dinny\u00e9nyi g\u00f6dr\u00f6t a homokba, beleter\u00edtette a Sea Club citroms\u00e1rga flott\u00edrkend\u0151j\u00e9t, \u00e9s mint valami k\u00e9nyelmes karossz\u00e9kbe, elhelyezkedett, \u00e9s \u00f3r\u00e1kon \u00e1t olvasott. Most kikereste a lyukat, ami tegnap oly sok kellemes perccel aj\u00e1nd\u00e9kozta meg, \u00e9s belehuppant a k\u00f6nyv\u00e9vel. \u00dcgyet sem vetett a l\u00e1ny cs\u00f3kos tetk\u00f3j\u00e1ra sem, de a fi\u00fakra sem. A maga kis vil\u00e1g\u00e1ba m\u00e9ly\u00fclve, mintha senki m\u00e1s nem lenne rajta k\u00edv\u00fcl a k\u00f6rny\u00e9ken, kom\u00f3tosan elhelyezkedik, \u00e9s folytatja az olvas\u00e1st. Ett\u0151l m\u00e9g ink\u00e1bb kedvet kapok magam is S\u00fct\u0151 eml\u00e9kez\u00e9seiben val\u00f3 elm\u00e9lyed\u00e9shez.
\nEz a k\u00f6nyv gyermekkorom \u00f3ta k\u00eds\u00e9r. Olvasni ugyan iskol\u00e1skoromban olvastam k\u00f6telez\u0151 olvasm\u00e1nyk\u00e9nt. De Tam\u00e1si, J\u00f3kai \u00e9s Miksz\u00e1th ut\u00e1n ez volt az egyik, amit egy\u00e1ltal\u00e1n nem b\u00e1ntam. Valami\u00e9rt az \u201eAny\u00e1m k\u00f6nny\u0171 \u00e1lmot \u00edg\u00e9r\u201d sz\u00e1momra olyan sz\u00e9pen cseng\u0151, \u00e9des sz\u00f3 volt, mint gyermekkoromban Illy\u00e9s Gyula \u00e9s Benedek Elek mes\u00e9i, majd k\u00e9s\u0151bb pedig Tam\u00e1si. Amikor Amerik\u00e1ba k\u00f6lt\u00f6ztem, nagyon kev\u00e9s hely maradt a k\u00e9t b\u0151r\u00f6ndben, amit magammal otthonr\u00f3l elhozhattam, k\u00f6nyvekre. Abba a kev\u00e9ske helybe ker\u00fclt akkor t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt Tam\u00e1si \u201eA b\u00f6lcs\u0151 \u00e9s k\u00f6rny\u00e9ke\u201d \u00e9s ez a k\u00f6nyv. S\u00e1rga m\u00e1r, a fedele is megviselt, meg kellett ragasztanom a minap, mert leesett. Megvolt nek\u00fcnk is a k\u00f6nyv, Mam\u00e1n\u00e1l az \u00e1gyb\u00f3l l\u00e1ttam is, az \u00e1gy melletti k\u00f6nyvespolc als\u00f3 deszk\u00e1j\u00e1n volt. Fekete alapon narancss\u00e1rga nagy bet\u0171kkel. Olyan titokzatos volt. Eml\u00e9kszem, elalv\u00e1s el\u0151tt sokszor agyaltam azon a kis erny\u0151s l\u00e1mpa szeg\u00e9nyes f\u00e9ny\u00e9ben, amelynek m\u0171anyag erny\u0151j\u00e9nek alj\u00e1ra k\u00e9peslapokr\u00f3l kiv\u00e1gott vir\u00e1gok voltak ragasztva, hogy felkapcsolva a l\u00e1mp\u00e1t, sz\u00e9p mint\u00e1t adjanak a l\u00e1mpaerny\u0151nek \u2013 hogyan \u00edg\u00e9rhet valakinek az anyja \u00e1lmot, pl\u00e1ne k\u00f6nny\u0171t\u2026 A titok megfejt\u00e9s\u00e9re kamaszkoromig v\u00e1rtam. Persze, els\u0151 olvasatra a vicces dolgok ragadtak meg bennem, hogy \u201eap\u00e1m a macska ut\u00e1n n\u00e9zel\u0151dik, hogy \u00e9jszak\u00e1ra kikergesse\u201d. Legal\u00e1bbis ez nekem akkor nagyon viccesnek hangzott. S\u00fct\u0151 k\u00f6nyve azt\u00e1n nagyon hozz\u00e1m n\u0151tt. \u0150sszel sokszor \u00e9reztem, el\u0151venn\u00e9m, s beleolvasn\u00e9k. Azt\u00e1n, mikor \u00e9rettebb fejjel is k\u00e9pes voltam a vil\u00e1gra n\u00e9zni, megtettem, el\u0151vettem. \u00dajra \u00e9s \u00fajra. Nem olvastam v\u00e9gig, nem is akartam \u00fajra meg \u00fajra v\u00e9gigolvasni. Csak megm\u00e1rt\u00f3zni benne. Sz\u00e9p volt, kedves volt, biztons\u00e1got adott. K\u00e9s\u0151bb pontosabban fogalmaztam m\u00e1r: simogatott. A lelkemet simogatta. Erre a simogat\u00e1sra v\u00e1gytam ezen az \u0151sz\u00f6n is. Amikor az ember annyi csud\u00e1ban \u00e9s mes\u00e9ben \u00e9l, mint \u00e9n, \u00e9s olyan nagyv\u00e1rosok f\u00e9nyei pr\u00f3b\u00e1lj\u00e1k elvak\u00edtani a gyeng\u00fcl\u0151 szem\u00e9t, mint az \u00e9n New Yorkom \u2013 persze, csupa j\u00f3sz\u00e1nd\u00e9kkal \u2013 el\u0151k\u00edv\u00e1nkozik az emberb\u0151l a v\u00e1gy az ef\u00e9le simogat\u00e1sokra. Magamhoz vettem, \u00e9s vittem magammal utakra. Madridba, Amszterdamba, P\u00e1rizsba\u2026 egy havas est\u00e9n Norv\u00e9gi\u00e1ban is olvasgattam egy gl\u00f6gg mellett a hegy tetej\u00e9n a mened\u00e9kh\u00e1zban a kandall\u00f3 el\u0151tti pl\u00e9des karossz\u00e9kben. Onnan hazat\u00e9rve j\u00f6ttem le Florid\u00e1ba, \u00e9s nem is volt k\u00e9rd\u00e9ses, hogy beteszem a t\u00e1sk\u00e1ba.
\n1989-ben kaptam ezt a k\u00f6nyvet, a Wantuch\u00e9k impoz\u00e1ns k\u00f6nyvt\u00e1r\u00e1b\u00f3l val\u00f3. B\u00facs\u00faaj\u00e1nd\u00e9kk\u00e9nt lett az eny\u00e9m. A Wantuch csal\u00e1d a szomsz\u00e9dunkban lakott, ugyanabban az udvarban, ahol nagyany\u00e1m szigor\u00fa tekintete mellett nevelkedtem gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 nyarakon \u00e9s meseszer\u0171 teleken, menyasszonyvir\u00e1gos tavaszokon \u00e9s di\u00f3hullat\u00f3s, zizeg\u0151s \u0151sz\u00f6k\u00f6n. Amikor v\u00e9gre megkapt\u00e1k az enged\u00e9lyt disszid\u00e1l\u00e1sukra, Peti b\u00e1csi a gangr\u00f3l lesz\u00f3lt, s intett, menn\u00e9k fel kicsit, ha a j\u00e1t\u00e9k vagy valami hasonl\u00f3 m\u00e9rhetetlen\u00fcl fontos dolgom k\u00f6zepette ad\u00f3dna egy kis id\u0151m. \u00c9n nem tudtam, hogy azt az enged\u00e9lyt v\u00e9gre vagy nem v\u00e9gre kapt\u00e1k meg, mert j\u00f3form\u00e1n arr\u00f3l is csak sejt\u00e9seim voltak, mi az a disszid\u00e1l\u00e1s. Szerettem felmenni Wantuch\u00e9khoz, n\u00e1luk minden olyan sz\u00e9p volt, erre legink\u00e1bb h\u00fasv\u00e9tkor ker\u00fclt sor, mert nem lehetett kihagyni a locsolkod\u00e1st \u00c1gica n\u00e9nin\u00e9l \u00e9s B\u00f6zsike n\u00e9nin\u00e9l \u2013 Peti b\u00e1csi maga is oda volt olyankor ennek a tisztess\u00e9gbeli k\u00f6teless\u00e9gnek eleget tenni. Bennem valami\u00e9rt \u00fagy \u00e9lt, hogy gazdagok voltak \u2013 ma m\u00e1r tudom, nem voltak \u0151k sem sokkal gazdagabbak, mint m\u00e1sok akkoriban, csak sz\u00e9pen \u00e9ltek. Rendezetten. \u00c1gica n\u00e9ni sz\u00e9p asszony volt. Mindig eleg\u00e1ns, frissen fodr\u00e1szolt, berakatott frizur\u00e1val, es\u0151s, \u0151szi napokon, kalapban, divatos koszt\u00fcm\u00f6kben j\u00e1rt, az ajkai pedig \u2013 eml\u00e9keim szerint \u2013 kifog\u00e1stalan cseresznyesz\u00edn\u0171 r\u00fazzsal \u00e9kes\u00edtve. Nem hivalkod\u00f3an, csak \u00e9pp annyira, hogy sz\u00e9p legyen.
\nKicsit izgultam, mi\u00e9rt h\u00edvhat engem Peti b\u00e1csi hozz\u00e1juk fel, amikor h\u00fasv\u00e9tnak se h\u00edre, se hamva. A konyh\u00e1ban \u00c1gica n\u00e9ni tev\u00e9kenykedett, kedvesen k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt, mint mindig, nem koszt\u00fcmben, hanem otthoni ruh\u00e1ban volt, s tal\u00e1n cseresznyesz\u00edn sem piroslott az ajk\u00e1n. A szob\u00e1ba invit\u00e1ltak, \u00e9s ett\u0151l m\u00e9g izgatottabb lettem. Csomagol\u00e1s k\u00f6zben lehettek, \u00fajs\u00e1gpap\u00edrba csomagolt ed\u00e9nyek, poharak, v\u00e1z\u00e1k hevertek az \u00e1gyon, amelyen a sz\u00e9p b\u00e1rsonyos ter\u00edt\u0151 volt, amit olyan sokszor \u2013 h\u00fasv\u00e9tokkor \u2013 megcsod\u00e1ltam. \u00c1gi n\u00e9ni sietett be, r\u00e1nk mosolygott, majd egy nagy dobozt tett a szoba k\u00f6zep\u00e9re, \u00e9s abba pakolt n\u00e9h\u00e1ny m\u00e1r becsomagolt berendez\u00e9si t\u00e1rgyat. A hatalmas k\u00f6nyvespolc el\u0151tt \u00e1llt meg velem Peti b\u00e1csi. Odah\u00fazta az egyik p\u00e1rn\u00e1s sz\u00e9ket, \u00e9s nagyon komolyan megsz\u00f3lalt. Mint gyermek, im\u00e1dtam, hogy P\u00e9ter b\u00e1csi nem feln\u0151tti magass\u00e1gokb\u00f3l, hanem j\u00e1t\u00e9kos kedvess\u00e9ggel ugyan, de m\u00e1r-m\u00e1r egyenrang\u00faan, tiszteletteljesen besz\u00e9lt velem. Az arca m\u00e9g az eddig megszokott j\u00e1t\u00e9kos komolys\u00e1gn\u00e1l is komolyabb volt. Gondterheltebb. Akkor vettem \u00e9szre a szeme k\u00f6r\u00fcl, az arc\u00e1n a r\u00e1ncokat.
\n\u2013 Arturka\u2026 \u2013 \u00edgy sz\u00f3l\u00edtott. \u2013 Ugye, tudod, hogy mi nemsok\u00e1ra elutazunk. \u2013 itt egy pillanatra csend lett, \u00c1gi n\u00e9ni is abbahagyta a pakol\u00e1st, \u00e9s csendesen r\u00e1nk n\u00e9zett. \u2013 Elk\u00f6lt\u00f6z\u00fcnk. De innen nem vihet\u00fcnk el semmit. Ez\u00e9rt bar\u00e1tainknak adjuk, amit csak tudunk. Szeretn\u00e9nk neked is egy kis eml\u00e9ket itthagyni. Hogy majd jussunk eszedbe \u00e9vek m\u00falva. N\u00e9zz itt k\u00f6r\u00fcl a polcon, \u00e9s b\u00e1rmit szeretn\u00e9l, az a tied, elviheted.
\nB\u00f6zsike n\u00e9ni jelent meg az ajt\u00f3ban, k\u00f6nnyes volt a szeme. Mostan\u00e1ban mindig s\u00edrt. Mi, gyermekek, nem tudhattuk, mi\u00e9rt. Azel\u0151tt mindig j\u00f3kedv\u0171, szel\u00edd, de szigor\u00fa asszony volt. Most gyenge, megt\u00f6rt, \u00e9s \u2026 s\u00edrt.
\nMama egyszer azt mondta, de ezzel nem oszlatta el a fejemben a k\u00f6d\u00f6t: B\u00f6zsike az\u00e9rt s\u00edr, mert \u0151t nem engedik N\u00e9metorsz\u00e1gba menni a l\u00e1ny\u00e1\u00e9kkal, neki egy m\u00e1sik orsz\u00e1gba kell menni. Ez teljesen idegen besz\u00e9d volt sz\u00e1momra. Azt sem tudtam, N\u00e9metorsz\u00e1gba mi\u00e9rt kell elmenni b\u00e1rkinek is, \u00e9s ki az, aki azt megmondja, hogy kinek kell \u00e9s hova mennie, \u00e9s eddig mi mi\u00e9rt nem hallottunk err\u0151l, mi\u00e9rt nem hangzott el sehol sem egy hangos sz\u00f3 err\u0151l, pedig mi gyermekek mindig nagyon \u00fcgyelt\u00fcnk arra, hogy valahogy \u00fagy essen a j\u00e1t\u00e9k a feln\u0151ttek, s f\u0151leg az \u00f6regasszonyok besz\u00e9lget\u00e9se \u00fcgy\u00e9ben, hogy mindenkinek a dolgaiban el\u00e9gg\u00e9 j\u00e1ratosak legy\u00fcnk. M\u00e9g ha t\u00f6red\u00e9k\u00e9t sem \u00e9rtett\u00fck azoknak a besz\u00e9lget\u00e9seknek, a sutyorg\u00e1soknak a porol\u00f3fa alatt a kiss\u00e1mlin \u2013 f\u0151leg, hogy n\u00e9ha el is kergettek onnan n\u00e9minem\u0171 testi megfeny\u00edt\u00e9seket is kil\u00e1t\u00e1sba helyezve olyankor.
\nIskola befejezt\u00e9vel, mivel a k\u00f6zgazdas\u00e1gi tudom\u00e1nyok kiv\u00e9tettek akkor az egyetemi \u00e9let fiatalkori sz\u00e9ps\u00e9geib\u0151l, \u201989 \u0151sz\u00e9n, nem sokkal a nem t\u00fal sz\u00edvmelenget\u0151 eredm\u00e9nyek meghirdet\u00e9se ut\u00e1n, annak rendje \u00e9s m\u00f3dja szerint bevittek katon\u00e1nak. Fene se gondolta, hogy a kommunista rezsimbe \u00e9ppen akkor, a mi szolg\u00e1latunk idej\u00e9n fog belecsapni a m\u00e9nk\u0171\u2019. Olt\u00e9ni\u00e1ban szolg\u00e1ltam, de amikor komolyabbra fordult a helyzet, a r\u00e1diolok\u00e1ci\u00f3b\u00f3l kiemeltek, \u00e9s a bukaresti katonai k\u00f3rh\u00e1zba vittek. Egy fert\u0151z\u00e9s vitt oda, de azt\u00e1n meg ott tartottak a szolg\u00e1latom folytat\u00e1s\u00e1ra is. Z\u0171rzavaros id\u0151k j\u00e1rtak Bukarestben akkor decemberben. A forrong\u00e1sok idej\u00e9n, m\u00e9g az olt\u00e9niai alakulatomn\u00e1l, any\u00e1m jelent meg aggodalomteljes arccal, suttogva besz\u00e9lt, de nem maradhatott p\u00e1r percn\u00e9l tov\u00e1bb, pedig egy napot utazott, hogy l\u00e1thasson, \u00e9s a hazait \u00e1tadhassa a kis pakkban. N\u00e9h\u00e1ny perc m\u00falva \u0151t elk\u00fcldt\u00e9k, engem pedig becit\u00e1ltak hirad\u00f3t n\u00e9zni, amiben Ceausescu elvt\u00e1rs besz\u00e9d\u00e9t kellett hallgatni a felforgat\u00f3kr\u00f3l Temesv\u00e1rott. Engem az alezredes irod\u00e1j\u00e1ba is beord\u00edtottak egy lev\u00e9l miatt, amit a Neoton Fam\u00edlia git\u00e1rosa, V\u00e9gv\u00e1ri \u00c1d\u00e1m \u00edrt nekem. \u00c1di level\u00e9ben legink\u00e1bb maga a lev\u00e9l volt a gyan\u00fas, az, hogy Magyarorsz\u00e1gr\u00f3l j\u00f6tt. Any\u00e1m hozta. Valaki azonban jelentette perceken bel\u00fcl a majornak, hogy Dancs k\u00f6zleg\u00e9ny \u201evesz\u00e9lyes\u201d lev\u00e9l birtok\u00e1ban van. Nos, a vesz\u00e9lyes lev\u00e9l elkobz\u00e1sra ker\u00fclt, k\u00fcl\u00f6nben k\u00f6zszeml\u00e9re kitenn\u00e9m ide, hisz minden kor\u00e1bbi levelem is megvan \u00c1dit\u00f3l \u00e9s Csepregi \u00c9vit\u0151l is, mindm\u00e1ig. Az \u00e1llt benne, hogy a dr\u00e1ga Erd\u0151s doktor, \u201ea P\u00e9ter\u201d, ahogy \u00c9va emlegetni szokta, akit \u00e9n olyan nagyon tiszteltem \u00e9s kedveltem, itthagyta a f\u00f6ldi vil\u00e1got, \u00e9s ezzel a Neoton Fam\u00edlia sorsa is kiss\u00e9 megk\u00e9rd\u0151jelez\u0151d\u00f6tt az \u201e\u00faj szelek\u201d f\u00fajdog\u00e1l\u00e1snak jegy\u00e9ben. Hossz\u00fa lev\u00e9l volt, s hogy a jelent\u0151m, aki \u2013 igen, tudom, ki volt az \u2013 maga is magyar, mit ford\u00edtott bel\u0151le s hogyan a vez\u00e9rkarnak, nem tudhatom, b\u00e1r \u00edrhatn\u00e9k neki a facebookon, megk\u00e9rdezhetn\u00e9m, hisz bek\u00e9rezkedett bar\u00e1ti k\u00f6r\u00f6mbe sok \u00e9vvel azel\u0151tt. De nem \u00e9rdekel. S az sem, hogy nem eml\u00e9kszem, hogyan \u00fasztam ezt meg, \u00e9s hogyan v\u00e1lt lehets\u00e9gess\u00e9, hogy G. sz\u00e1zados \u00far, az alakulatunk felcsere, akit valamelyest siker\u00fclt any\u00e1mnak valami ismer\u0151s\u00f6k\u00f6n kereszt\u00fcl apr\u00f3 figyelmess\u00e9gekkel r\u00e1b\u00edrni, legyen \u0151rangyalom a lehet\u0151s\u00e9gekhez m\u00e9rten, beutazhatott velem a rom\u00e1n f\u0151v\u00e1rosba a harcok idej\u00e9n, \u00e9s a K\u00f6zponti Katonak\u00f3rh\u00e1z legmagasabb berkeiben beaj\u00e1nlott szolg\u00e1latom h\u00e1tral\u00e9v\u0151 r\u00e9sz\u00e9re. Igaz\u00e1b\u00f3l, ha most visszatekintek, a sz\u00e1zados engem kimenek\u00edtett az alakulatt\u00f3l akkor.
\nKar\u00e1csony m\u00e1snapj\u00e1n megtudtuk, hogy a szit\u00e1v\u00e1 l\u0151tt Ceausescu h\u00e1zasp\u00e1r zs\u00e1kokba k\u00f6t\u00f6zve beker\u00fclt a k\u00f3rh\u00e1z hullah\u00e1z\u00e1ba, bajt\u00e1rsaim, akikkel ott egy\u00fctt seg\u00e9dkezt\u00fcnk a l\u00f6v\u00f6ld\u00f6z\u00e9sekben megs\u00e9r\u00fclt katon\u00e1k ell\u00e1t\u00e1s\u00e1ban, engem is h\u00edvtak, mikor lementek megn\u00e9zni kurjongatva \u00e9s kacagva, de ink\u00e1bb kihagytam, nem voltam k\u00edv\u00e1ncsi a hull\u00e1kra. Azt\u00e1n az \u00fcld\u00f6z\u00e9s \u00e9s kihallgat\u00e1sok k\u00f6zepette lebetegedett Nicu Ceausecu is, a legkisebb fia a lel\u0151tt dikt\u00e1tornak, odaker\u00fclt. Annak viszont a k\u00f6zel\u00e9be sem engedtek. Zaklatott id\u0151k j\u00e1rtak. Utazni is csak az utazgatott, akinek felt\u00e9tlen\u00fcl kellett, nem lehetett tudni, kik l\u0151nek, kikre l\u0151nek, ki ki mellett \u00e1ll, s mi is t\u00f6rt\u00e9nik az orsz\u00e1gban igaz\u00e1n. Nekem \u00e9pp csendesebb napom volt, kevesebb dolgot osztottak r\u00e1m, \u00e9s egyszer sz\u00f3ltak, menjek fel a n\u0151v\u00e9rszob\u00e1ba, mert l\u00e1togat\u00f3im \u00e9rkeztek. Nem akartam hinni a f\u00fclemnek, akkor m\u00e1r tudtam, hogy any\u00e1m valahogyan, kalandosan, de szerencs\u00e9vel haza\u00e9rt. Nem tudtam elk\u00e9pzelni, ki v\u00e1llalkozott m\u00e9g ekkora kock\u00e1zatra, hogy ezekben az embertelen id\u0151kben Bukarestbe j\u00f6jj\u00f6n. Amikor bel\u00e9ptem az ajt\u00f3n, j\u00f3lismert, kellemes parf\u00fcmillat csapott meg, \u00e9s ott \u00e1llt el\u0151ttem vil\u00e1gos drapp kab\u00e1tban \u00c1gi n\u00e9ni mosolyogva, cseresznyepiros ajkakkal, eleg\u00e1nsan, mint valami hercegn\u00e9. Mellette Peti b\u00e1csi egy k\u00e9zit\u00e1sk\u00e1val a kez\u00e9ben. Nem jutottam sz\u00f3hoz. Meg\u00f6lelgett\u00fck egym\u00e1st, Akkorra m\u00e1r j\u00f3l ismertem a k\u00f3rh\u00e1z minden szeglet\u00e9t, \u00e9s el\u00e9g szabad mozg\u00e1sterem is volt a l\u00e9tes\u00edtm\u00e9ny ter\u00fclet\u00e9n, lement\u00fcnk s\u00e9t\u00e1lni a kertbe. A park egy f\u00e9lrees\u0151, m\u00e1sok el\u0151l teljesen elz\u00e1rt zug\u00e1ban egy padon \u00fclve besz\u00e9lgett\u00fcnk. Elb\u00facs\u00fazni j\u00f6ttek.
\n\u2013 \u00d6r\u00fcl\u00fcnk, hogy l\u00e1thattunk. \u00c9desany\u00e1dnak megmondjuk, hogy j\u00f3l vagy \u2013 mondt\u00e1k, mik\u00f6zben a kezembe csemp\u00e9sztek diszkr\u00e9ten egy kis hazait, m\u00e9g tal\u00e1n sz\u0151l\u0151 is volt, pedig janu\u00e1rt \u00edrtunk.
\nAkkor l\u00e1ttam \u0151ket utolj\u00e1ra.
\nKapcsolatunk azonban sosem szakadt meg. Leveleket \u00edrtunk egym\u00e1snak, nagyon szerettem gyermekkorom \u00f3ta levelezni. S amikor a levelek kicsit ritkultak is a k\u00e9s\u0151bbi \u00e9vekben, \u00e9vtizedekben, egy dolog biztos az\u00f3ta is: az \u00fcdv\u00f6zl\u0151lapok. Nem m\u00falhatott el soha h\u00fasv\u00e9t vagy kar\u00e1csony an\u00e9lk\u00fcl, hogy N\u00e9metorsz\u00e1gb\u00f3l a k\u00e9peslap ne \u00e9rkezzen meg \u00c1gica \u00e9s P\u00e9ter al\u00e1\u00edr\u00e1ssal, finom, eleg\u00e1ns n\u00e9vjeggyel a bor\u00edt\u00e9k bal fels\u0151 sark\u00e1ban.
\nNem is tudom, a gondolataimba, az eml\u00e9keimbe vagy az olvas\u00e1sba mer\u00fcltem-e bele m\u00e9lyebben azon a reggelen, de a nap finoman jelezte, hogy ideje felmennem reggelizni, miel\u0151tt egy m\u00e1sik adag f\u00fcrd\u00e9snek ut\u00e1na nem j\u00e1rok a k\u00e9s\u0151bbiekben. Reggeli ut\u00e1n nem hagyott a feleleven\u00edtett eml\u00e9k nyugodni, \u00e9s a magammal hozott kar\u00e1csonyi \u00fcdv\u00f6zletek k\u00f6z\u00fcl el\u0151vettem azt, amit Peti b\u00e1csi\u00e9knak sz\u00e1ntam, \u00e9s mell\u00e9 egy lev\u00e9lben nekik is meg\u00edrtam, mennyi minden id\u00e9z\u0151d\u00f6tt el\u0151 bennem a S\u00fct\u0151-k\u00f6nyv kapcs\u00e1n.
\nV\u00e1laszuk \u00e9ppen Szentest\u00e9n \u00e9rkezett. \u00datr\u00f3l, tal\u00e1n Sv\u00e9dorsz\u00e1gb\u00f3l \u00e9rkeztem \u00e9ppen haza, mikor a t\u00f6bbi kar\u00e1csonyi \u00fcdv\u00f6zlet k\u00f6zt megpillantottam azt, ami a Wantuch csal\u00e1dt\u00f3l \u00e9rkezett. \u00d6r\u00f6mmel fogadt\u00e1k eml\u00e9keimet, \u00e9s ez\u00e1ltal, mint \u00edrj\u00e1k, \u201eotthon voltak ism\u00e9t\u201d \u0151k is egy kicsit. Unok\u00e1ikr\u00f3l, d\u00e9dunok\u00e1ikr\u00f3l is sz\u00e1mot adtak a lev\u00e9lben, \u00e9s mell\u00e9keltek egy f\u00e9nyk\u00e9pet is. A kar\u00e1csonyfa alatt \u00e1llnak rajta. \u201eEzen a k\u00e9pen azt \u00fcnnepelj\u00fck, hogy ez a hatvanadik k\u00f6z\u00f6s kar\u00e1csonyunk egy\u00fctt\u201d. Micsoda boldogs\u00e1g ez! Mint egy sz\u00e9p mese.<\/p>\n