\u2013 Hall\u00f3 \u2013 sz\u00f3lt bele a telefonba a n\u0151.
\nA f\u00e9rfi ezer hang k\u00f6z\u00fcl is megismerte volna, mert ezer \u00e9s ezer hangb\u00f3l hi\u00e1nyzott m\u00e1r annyi \u00e9ve.
\n\u2013 Attila vagyok \u2013 mondta, \u00e9s maga sem tudta, m\u00e9rt gondolja azt, hogy h\u00fasz \u00e9v ut\u00e1n ebb\u0151l a n\u0151 tudni fogja, milyen Attil\u00e1r\u00f3l van sz\u00f3. De \u00edgy gondolta, \u00e9s a n\u0151 tudta.
\n\u2013 Szia \u2013 sz\u00f3lalt meg kis sz\u00fcnet ut\u00e1n. \u2013 Itt vagy K-ban?
\n\u2013 Igen, \u00e1tutaz\u00f3ban. Gondoltam….
\n\u2013 Igen \u2013 v\u00e1gott k\u00f6zbe a n\u0151 \u2013, igen, de tudod, m\u00e9g dolgozom. H\u00e1rom el\u0151tt nem v\u00e9gzek.
\n\u2013 Megv\u00e1rlak \u2013 aj\u00e1nlotta fel a f\u00e9rfi.
\n\u2013 J\u00f3 \u2013 sz\u00f3lalt meg n\u00e9mi cs\u00f6nd ut\u00e1n az asszony. \u2013 Hatig r\u00e1\u00e9rek, akkor van egy tanfolyamom. F\u00e9l n\u00e9gykor tal\u00e1lkozhatunk a McDonald’sn\u00e1l. Tudod, hol van?
\nA f\u00e9rfi nem mondhatta el, hogy mindent ismer a v\u00e1rosk\u00f6zpontban. Hogy valah\u00e1nyszor a sz\u00fcleihez megy l\u00e1togat\u00f3ba – a feles\u00e9ge \u00e9s a gyerekei ritk\u00e1n tartottak vele -, meg\u00e1ll a v\u00e1rosban, ahol az a n\u0151 \u00e9l, akit egyed\u00fcl szeretett igaz\u00e1n. Els\u00e9t\u00e1l a h\u00e1zak mellett, \u00e9s arra gondol, hogy a n\u0151 is itt s\u00e9t\u00e1l nap mint nap, vagy legal\u00e1bb is gyakran. \u00dcl a parkban, n\u00e9zi az embereket, akik tal\u00e1lkozhatnak vele… Nem, ezt nem mondhatja el.
\n\u2013 Megtal\u00e1lom \u2013 mondta h\u00e1t.
\n\u2013 Akkor f\u00e9l n\u00e9gykor \u2013 z\u00e1rta le a n\u0151 a besz\u00e9lget\u00e9st azzal a siets\u00e9ggel, ahogy r\u00e9gebben is tette. \u201eM\u00e9g mindig ut\u00e1l telefon\u00e1lni” \u2013 gondolta a f\u00e9rfi, \u00e9s kin\u00e9zett a kocsija ablak\u00e1n. \u00c9ppen szemben volt a McDonald’s.
\nF\u00e9l n\u00e9gy t\u00e1j\u00e1n felt\u0171nt a n\u0151. A bizonytalans\u00e1g, ahogy \u00e1tv\u00e1gott a t\u00e9ren, sz\u00edven \u00fct\u00f6tte a f\u00e9rfit, aki egy padr\u00f3l figyelte. Hogy ugyanolyan f\u00e9l\u00e9nknek l\u00e1tta, mint r\u00e9gen, hirtelen rem\u00e9nnyel t\u00f6lt\u00f6tte el. De ahogy k\u00f6zelebb \u00e9rt, l\u00e1tta, hogy nemcsak f\u00e9l\u00e9nk, hanem rem\u00e9nyvesztett is, \u00e9s amikor r\u00e1emelte azokat a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 szemeit, a j\u00f3l ismert kedvess\u00e9g\u00e9n is \u00e1tsziv\u00e1rgott a megk\u00f6ves\u00fclt b\u00e1nat, amit r\u00e9gen nem ismert. Zavartak voltak mindketten, csak \u00fcltek a padon. A n\u0151 a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1t a pad mell\u00e9 rakta, kicsit nyitva volt a zipz\u00e1r. A f\u00e9rfi l\u00e1tta, hogy k\u00f6nyvek \u00e9s egy nagy f\u00fczet van benne, meg egy szem\u00fcvegtok. R\u00e9gen nem hordott szem\u00fcveget. Az \u00fatr\u00f3l besz\u00e9lt, a n\u0151 meg a tanfolyamr\u00f3l, ahov\u00e1 majd mennie kell.
\nLassan old\u00f3dott a zavaruk, \u00e9s f\u00e1zni kezdtek.
\nAmikor fel\u00e1lltak, hogy egy k\u00e1v\u00e9z\u00f3t keressenek, megk\u00e9rte a n\u0151t, hadd vigye a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1t. Neh\u00e9z volt, \u00e9s ett\u0151l m\u00e9g nehezebb lett a sz\u00edve. Bolondos akart lenni, olyan, amilyen akkor volt, amikor m\u00e9g nem l\u00e1tta azt a f\u00e1radt vonalat a n\u0151 sz\u00e1ja k\u00f6r\u00fcl. Tudta, hogy tal\u00e1n a vid\u00e1ms\u00e1g\u00e1t szerette benne a legjobban, \u00e9s meg akarata \u00fajra h\u00f3d\u00edtani. De az els\u0151 pillanatban, ahogy a n\u0151 r\u00e1n\u00e9zett, meg\u00e9rtette, hogy nem kell megh\u00f3d\u00edtania.
\nAlig voltak k\u00e1v\u00e9z\u00f3ban \u2013 kora d\u00e9lut\u00e1n egy ilyen kisv\u00e1rosban dolgoznak vagy otthon vannak az emberek.
\n\u2013 Mikor m\u00e9sz tov\u00e1bb? – k\u00e9rdezte a n\u0151. Hangja teljesen \u0151szint\u00e9n csengett. \u00dagy tetszett, t\u00e9nyleg nem gondol arra, hogy a f\u00e9rfi csup\u00e1n \u00fcr\u00fcgyet keresett a tal\u00e1lkoz\u00e1sra.
\n\u2013 Nem tudom. Ha akarod, soha – felelte a f\u00e9rfi mosolyogva.
\nA n\u0151 zavarba j\u00f6tt, elpirult. A f\u00e9rfit megrend\u00edtette a n\u0151 sebezhet\u0151s\u00e9ge, \u00e9s mint annak idej\u00e9n, ellen\u00e1llhatatlan v\u00e1gyat \u00e9rzett, hogy vigy\u00e1zzon r\u00e1. Tudta, milyen a vil\u00e1g, mindig is tudta. A n\u0151 annak idej\u00e9n sem nagyon tudta.
\n\u2013 J\u00f3l vagy? \u2013 k\u00e9rdezte a n\u0151, pontosan \u00fagy, mint h\u00fasz \u00e9vvel azel\u0151tt a telefonban, amikor a f\u00e9rfi m\u00e1r elhagyta, \u00e9s k\u00e9ts\u00e9gbeesetten pr\u00f3b\u00e1lt megk\u00f6nnyebb\u00fclni att\u00f3l, hogy felh\u00edvta.
\n\u2013 Most \u00e9ppen igen. \u00c9s te?
\n\u2013 Semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6s. Munka, csal\u00e1d, gyerekek. Tudod, kicsit elf\u00e1radtam.
\n\u2013 Tal\u00e1n szeret\u0151t kellene tartanod – mondta a f\u00e9rfi, \u00e9s a n\u0151 f\u00e1tyolosan r\u00e1mosolygott. De felelni nem felelt semmit, csak hosszan kotor\u00e1szott a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1ban pap\u00edrzsebkend\u0151 ut\u00e1n. Azt\u00e1n csak fogta \u00e9s gy\u0171r\u00f6gette.
\nMeghozt\u00e1k a k\u00e1v\u00e9t, a f\u00e9rfi k\u00f6zelebb hajolt, hogy elvegye a cukortart\u00f3t. Megcsapta a n\u0151 parf\u00fcmj\u00e9nek az illata. Nem nagyon \u00e9rtett az ilyesmihez, de mostan\u00e1ban t\u00f6bb olyan fiatal n\u0151vel volt fut\u00f3 viszonya, akik figyeltek a r\u00e9szletekre.
\nOlcs\u00f3 parf\u00fcm volt, t\u00fal \u00e9des \u00e9s nyilv\u00e1nval\u00f3.
\n\u2013 Sz\u00f3val, lenn\u00e9l a szeret\u0151m? \u2013 k\u00e9rdezte. A n\u0151 megint elmosolyodott, f\u00e9lszegen, szomor\u00faan. Azt\u00e1n lehajtotta a fej\u00e9t.
\n\u2013 Ne s\u00edrj \u2013 mondta a f\u00e9rfi, \u00e9s megfogta a kezet, amit sosem kellett volna eleresztenie. \u2013 M\u00e9g van id\u0151nk.
\n\u2013 Nem tudom \u2013 suttogta a n\u0151. \u2013 Nem tudom.
\n\u2013 Maradok. Addig maradok, ameddig csak akarod.
\n\u2013 Mindkett\u0151nket v\u00e1rnak \u2013 ingatta a fej\u00e9t a n\u0151, \u00e9s a f\u00e9rfi meg\u00e9rtette, hogy tal\u00e1n sosem lesz el\u00e9g k\u00e9ts\u00e9gbeesett a teljes szabadul\u00e1shoz. De ennek nem volt semmi jelent\u0151s\u00e9ge.
\nMaradt m\u00e9g egy \u00f3r\u00e1juk. A f\u00e9rfi tork\u00e1ban lassan engedett a szor\u00edt\u00e1s, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl siker\u00fclt megnevettetnie a n\u0151t. Igen, a n\u0151k mindig nevettek mellette, m\u00e9gis egyed\u00fcl volt a nevet\u00e9s\u00fckben. Ebben a halkan sug\u00e1rz\u00f3 szeretetben v\u00e9gre hazatal\u00e1lt a j\u00f3kedve. Nem is tudta, milyen egyed\u00fcl volt id\u00e1ig. Rem\u00e9lte, lesz m\u00e9g alkalom, hogy megmer\u00fclj\u00f6n ebben, \u00e9s hogy egyszer l\u00e1ssa a n\u0151 szemeit is nevetni. Tal\u00e1n egyszer nem fogj\u00e1k annyira v\u00e1rni \u0151ket. Vagy tal\u00e1n egyszer majd egym\u00e1sra v\u00e1rhatnak. El\u0151bb ki kell f\u00e9nyes\u00edtenie ezeket a szemeket. Tudta, hogy k\u00e9pes r\u00e1.
\nM\u00e1r s\u00f6t\u00e9tedett, amikor kil\u00e9ptek a k\u00e1v\u00e9z\u00f3b\u00f3l. A n\u0151 sietve l\u00e9pkedett, l\u00e1that\u00f3an k\u00e9s\u00e9sben volt. A f\u00e9rfit k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s fogta el \u2013 olyan v\u00e1ratlanul, hogy teljesen megb\u00e9nult. A n\u0151 \u00e9szrevette, hogy lemarad, meg\u00e1llt \u00e9s sz\u00e9tt\u00e1rta a karjait. Fesz\u00fclt volt, szor\u00edtotta az id\u0151. \u2013 Mit tegyek, mennem kell.
\n\u2013 Ne menj! \u2013 mondta a f\u00e9rfi, b\u00e1r \u00e9rezte, milyen \u00e9rtelmetlen, amit csin\u00e1l.
\n\u2013 Nem tehetem. Nem.
\n\u2013 Tudom. \u2013 A f\u00e9rfi pr\u00f3b\u00e1lta \u00f6sszeszedni mag\u00e1t. El\u0151kotort egy cigarett\u00e1t. A f\u00fcst felszak\u00edtotta a tork\u00e1ban a szor\u00edt\u00e1st.
\n\u2013 Ne k\u00eds\u00e9rj el! \u2013 l\u00e9pett k\u00f6zelebb a n\u0151. A f\u00e9rfi kif\u00fajta a f\u00fcst\u00f6t a h\u0171v\u00f6s\u00f6d\u0151 \u0151szi leveg\u0151be. Erezte karj\u00e1n a n\u0151 kez\u00e9t, \u00e9s szerette volna r\u00e1tenni a mag\u00e1\u00e9t. De elhagyta minden biztons\u00e1ga.
\nA n\u0151 a neh\u00e9z percekben mindig is stabilabb volt. \u00c9rtett mindent. V\u00e9gigsim\u00edtott a f\u00e9rfi arc\u00e1n.
\n\u2013 Vigy\u00e1zz az \u00faton! \u2013 mondta, \u00e9s a f\u00e9rfinak esz\u00e9be jutott, annak idej\u00e9n h\u00e1nyf\u00e9lek\u00e9ppen kellett minden elv\u00e1l\u00e1s el\u0151tt meg\u00edg\u00e9rnie, hogy vigy\u00e1z mag\u00e1ra. M\u00e1r r\u00e9g nem vigy\u00e1zott, \u00e9s r\u00e9g nem k\u00e9rte r\u00e1 senki.
\n\u2013 Mikor l\u00e1thatlak \u00fajra? \u2013 ny\u00f6gte ki.
\n\u2013 Ha erre j\u00e1rsz, h\u00edvj fel \u2013 mondta a n\u0151, \u00e9s a f\u00e9rfinak ez el\u00e9g volt. F\u00e9lt a n\u0151 v\u00e1lasz\u00e1t\u00f3l, aki h\u0171s\u00e9ges term\u00e9szet volt. Ha nem a f\u00e9rj\u00e9hez, a h\u0171s\u00e9ges term\u00e9szet\u00e9hez h\u0171s\u00e9ges. Majdnem egyre megy. A t\u00e9tova \u00edg\u00e9ret, ami a v\u00e1lasz\u00e1ban rezgett, \u00faj er\u0151t \u00f6nt\u00f6tt a f\u00e9rfiba. Most m\u00e1r el tudta engedni. \u00c1t\u00f6lelte, a n\u0151 egy percig hagyta, azt\u00e1n elindult. A f\u00e9rfi n\u00e9zte, amint alakja beleveszik a t\u00f6bbi ember igyekezet\u00e9be. A n\u0151 n\u00e9lk\u00fcl hirtelen nagyon idegen lett ez a v\u00e1ros, cs\u00fcgged\u00e9s fogta el. Val\u00f3sz\u00edn\u0171tlennek t\u0171nt, hogy egy\u00fctt voltak, hogy ha akarja, ak\u00e1r m\u00e9g utol is \u00e9rheti. \u201eVan mobil, internet, aut\u00f3, nincsenek t\u00e1vols\u00e1gok” \u2013 biztatta mag\u00e1t, de a cs\u00fcgged\u00e9s ott porzott fak\u00f3n a szavak nyom\u00e1ban. Mintha minden k\u00f6lt\u00e9szetet elvitt volna mag\u00e1val ez a n\u0151, aki valahol most p\u00e9nzt keres a csal\u00e1dj\u00e1nak. Arra k\u00fcl\u00f6n f\u00e1jt gondolni, hogy nem sokat.
\nA kocsij\u00e1ban \u00fclve azt\u00e1n enyh\u00fclt a szomor\u00fas\u00e1ga, s mint mindig, ha egyed\u00fcl aut\u00f3zott, a \u201eminden lehets\u00e9ges\u201d csal\u00f3ka hangulata s\u00f6p\u00f6rt v\u00e9gig rajta. Az alkonyod\u00f3 \u00faton alig volt forgalom, eml\u00e9kk\u00e9pek z\u00fadultak r\u00e1 \u2013 m\u00e1snapos \u00e9bred\u00e9s egy idegen h\u00e1zban egy bar\u00e1t esk\u00fcv\u0151je ut\u00e1n, v\u00e1rakoz\u00e1s a buszra este az es\u0151ben egy eserny\u0151 al\u00e1 szorulva\/\u00f6lelkezve, besz\u00e9lget\u00e9s egy vonat huzatos b\u00fcf\u00e9 kocsij\u00e1ban; kertmozi egy f\u00fclledt ny\u00e1ri est\u00e9ben, ahol agyoncs\u00edpt\u00e9k \u0151ket a sz\u00fanyogok \u2013 \u00e9s mindenhol ez az \u00e9des arc, szem\u00e9ben a csendes boldogs\u00e1ggal. Elj\u00e1tszotta, kock\u00e1n eladta ezeket a szemeket…
\nA tekintete elhom\u00e1lyosodott, meg kellett \u00e1llnia, nehogy nekimenjen valaminek. Nem mintha annyira tartott volna a hal\u00e1lt\u00f3l. Amivel igaz\u00e1n hadakozott, az az \u00e9let volt, a h\u00e9tk\u00f6znapi igyekezetek l\u00e9lektelen iram\u00e1ban elsuhan\u00f3 \u00e9let, aminek irdatlan pr\u00f3z\u00e1j\u00e1val tehetetlen\u00fcl sodr\u00f3dott. De most m\u00e1r tudta: nem volt el\u00e9g er\u0151s ez az \u00e9let. Mert hi\u00e1ba rak\u00f3dtak r\u00e1 kem\u00e9ny r\u00e9tegekben az \u00e9vek, a hallgat\u00f3, v\u00e1ltozatlan, aszfalt sz\u00fcrke \u00e9vek, ezzel a szerelemmel nem b\u00edrtak Ez itt maradt, mint egy t\u00f6r\u00e9keny, n\u00e9ma vir\u00e1g egy pusztul\u00f3 kertben.
\nR\u00e1d\u0151lt a kocsi korm\u00e1ny\u00e1ra, a b\u0151r nedves lett a k\u00f6nnyeit\u0151l. Ahogy elh\u00fazott mellette egy-egy kocsi, megvil\u00e1g\u00edtotta a v\u00e9gtelen, tiszta eget.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
\u2013 Hall\u00f3 \u2013 sz\u00f3lt bele a telefonba a n\u0151. A f\u00e9rfi ezer hang k\u00f6z\u00fcl is megismerte volna, mert ezer \u00e9s ezer hangb\u00f3l hi\u00e1nyzott m\u00e1r annyi \u00e9ve. \u2013 Attila vagyok \u2013 mondta, \u00e9s maga sem tudta, m\u00e9rt gondolja azt, hogy h\u00fasz \u00e9v ut\u00e1n ebb\u0151l a n\u0151 tudni fogja, milyen Attil\u00e1r\u00f3l van sz\u00f3. De \u00edgy gondolta, \u00e9s […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-81744","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/81744","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=81744"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/81744\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=81744"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=81744"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=81744"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}