Eml\u00e9kszem, kisiskol\u00e1sk\u00e9nt egyik bar\u00e1tomnak sem okozott gondot elhinni azt, hogy n\u00e1lunk a csal\u00e1di veszeked\u00e9seket mindig a z\u00f6ld t\u0171zolt\u00f3aut\u00f3 oldotta meg. Szok\u00e1sos sz\u00fcnetbeli besz\u00e9lget\u00e9sek sor\u00e1n j\u00f6tt fel a t\u00e9ma, \u00e9n \u00e9s k\u00e9t bar\u00e1tom, Zsolt meg Huni nem fociztunk vagy kosaraztunk a t\u00f6bbiekkel sz\u00fcnetek alatt, hanem s\u00e9t\u00e1lgattunk az iskol\u00e1ban, egyik\u00fcnk oszt\u00e1ly\u00e1t\u00f3l a m\u00e1sikig, merthogy Zsolt \u00e9s Huni m\u00e1s oszt\u00e1lyba j\u00e1rtak, mint \u00e9n, \u00e9s pont el\u00e9g volt a t\u00edzperces sz\u00fcnet arra, hogy a negyedikb\u00e9t\u0151l a negyedik\u00e9ig els\u00e9t\u00e1ljak, tal\u00e1lkozzak Zsolt\u00e9kkal az \u00e9n\u00e9l, majd \u0151k visszak\u00eds\u00e9rtek a b\u00e9ig. A nagysz\u00fcnet k\u00e9t k\u00f6rre is el\u00e9g volt, vagy, ha \u00e9ppen nem pakoltak mindh\u00e1rmunknak otthonr\u00f3l t\u00edz\u00f3rait, teljes k\u00f6r\u00f6k helyett a b\u00fcf\u00e9n\u00e9l tal\u00e1lkoztunk, megett\u00fck a csokis kifliket, azt\u00e1n ki-ki ment a maga bet\u0171je fel\u00e9.
\nF\u0151k\u00e9pp a nagysz\u00fcnetekben mes\u00e9ltem nekik a t\u0171zolt\u00f3kocsir\u00f3l, ami teljesen m\u00e1s volt, mint b\u00e1rmelyik m\u00e1s t\u0171zolt\u00f3aut\u00f3, mert ez neonz\u00f6ldben pomp\u00e1zott. S persze r\u00f6gt\u00f6n az els\u0151 ilyen besz\u00e9lget\u00e9sek sor\u00e1n lesz\u00f6geztem: nem j\u00e1t\u00e9kaut\u00f3r\u00f3l van sz\u00f3, hanem kifejlett, feln\u0151tt, m\u00e9retes kocsir\u00f3l, amir\u0151l kifejlett, feln\u0151tt, m\u00e9retes f\u00e9rfiak ugr\u00e1ltak le, a lak\u00f3negyed\u00fcnk s\u00e1rga l\u00e1mpaf\u00e9nyeiben is t\u00f6k\u00e9letesen kivehet\u0151 volt uniformisuk neonz\u00f6ldje, azt mondjuk mindig furcs\u00e1lltam benn\u00fck, hogy nem hossz\u00fa ujj\u00fa kezesl\u00e1basokban \u00e9rkeztek, hanem ujjatlan overallban (n\u00e1lunk salop\u00e9t\u00e1nak h\u00edvj\u00e1k), ami l\u00e1ttatni engedte dagad\u00f3 karizmaikat. Ez nem k\u00f6lcs\u00f6nz\u00f6tt fenyeget\u0151 megjelen\u00e9st a t\u0171zolt\u00f3knak, ha lehet, m\u00e9g k\u00f6zvetlenebb\u00e9, szerethet\u0151bb\u00e9 tette \u0151ket ez a st\u00edlusv\u00e1laszt\u00e1s. S mikor azt mondom, j\u00f3l megtermettek voltak, kicsit sem t\u00falzok, \u00edg\u00e9rem, ebbe a brig\u00e1dba csakis a legjobb, legk\u00e9pzettebb t\u0171zolt\u00f3k l\u00e9phettek be, \u00e9s h\u00e1t nincs mit tagadni, egy t\u0171zolt\u00f3n\u00e1l el\u00e9g fontos a fizikum. Na nem mondom, volt egy kicsit alacsonyabb sr\u00e1c is, M\u00e1rtinnak h\u00edvt\u00e1k, de ty\u0171, az a cs\u00e1v\u00f3 olyan gyors volt, mint az \u00f6sszes t\u00f6bbi egy\u00fcttv\u00e9ve, nem besz\u00e9lve arr\u00f3l, hogy olyan alkarjai voltak, mint egy or\u00e1ngut\u00e1nnak.
\nS am\u00fagy nem v\u00e9letlen\u00fcl eml\u00edtettem a s\u00e1rga f\u00e9nyekben is felismerhet\u0151en neonz\u00f6ld salop\u00e9t\u00e1kat, hiszen valahogy mindig \u00fagy alakult, hogy este tal\u00e1lkoztam a veszeked\u00e9s-olt\u00f3 brig\u00e1ddal, tal\u00e1n az\u00e9rt, mert est\u00e9nk\u00e9nt az emberek, \u00edgy a sz\u00fcleim is, hajlamosabbak a pesszimizmusra, neh\u00e9z volt elk\u00e9pzelni\u00fck, hogy t\u00e9nyleg lesz holnap, gondolom, ez aff\u00e9le \u0151skori beidegz\u0151d\u00e9s, amikor nagytat\u00e1ink m\u00e9g azt hitt\u00e9k, ha a nap lemegy, nem is j\u00f6n fel t\u00f6bbet soha, na mindegy, a l\u00e9nyeg az, hogy any\u00e1\u00e9k mindig est\u00e9nk\u00e9nt veszekedtek. \u00c9s ezzel nem azt akarom mondani, hogy sokat veszekedtek volna, k\u00f6zel sem, legt\u00f6bb havonta egyszer, \u00e9s ap\u00e1m mindig sietett lesz\u00f6gezni egy-egy kellemetlen\u00fcl indult esten, a veszeked\u00e9solt\u00f3k t\u00e1voz\u00e1sa ut\u00e1n, hogy az\u00e9rt \u0151k szeretnek, meg hogy minden sz\u00fcl\u0151 szokott n\u00e9ha veszekedni, meg m\u00e9g azt is mondta mindig, hogy ez tartja t\u0171z\u00f6n a kapcsolatot egy h\u00e1zass\u00e1gban. Ezt az utols\u00f3t akkor nem \u00e9rtettem, n\u00e1lam a t\u0171z ritk\u00e1n jelentett j\u00f3t, nem v\u00e9letlen\u00fcl voltak a t\u0171zolt\u00f3k a j\u00f3fi\u00fak, \u00e9s a le\u00e9g\u0151 h\u00e1zak a gonoszok, \u00e9s h\u00e1t nem felt\u00e9tlen\u00fcl \u00f6r\u00fcltem annak sem, hogy j\u00f6ttek hozz\u00e1nk t\u0171zolt\u00f3k havonta egyszer.
\nAzt viszont tudtam, hogy m\u00e1sok sz\u00fclei is szoktak veszekedni, nem volt \u00faj a dolog, hisz pont a nagyok dolg\u00e1r\u00f3l besz\u00e9lgett\u00fcnk Zsolttal \u00e9s Hunival, amikor el\u0151sz\u00f6r sz\u00f3ba hoztam a z\u00f6ld t\u0171zolt\u00f3aut\u00f3t. Zsolt aznap arra panaszkodott, hogy mennyire ut\u00e1lta a kar\u00e1csonyt, mert b\u00e1r j\u00f6ttek aj\u00e1nd\u00e9kok, persze, de mennyit kellett r\u00e1juk v\u00e1rni, m\u00e9g legal\u00e1bb t\u00edzet kellett aludni addig, a nagytat\u00e1ja szerint tizenegyet, mert huszon\u00f6t\u00f6dike az igazi kar\u00e1csony, a huszonn\u00e9gy az csak modernkori tal\u00e1lm\u00e1ny, s megl\u00e1sd kisunok\u00e1m, mondta neki mindig, mire neked gyerekeid lesznek, m\u00e1r huszadik\u00e1n fogj\u00e1tok \u00fclni a kar\u00e1csonyt, csak az\u00e9rt, hogy a k\u00f6zalkalmazottaknak min\u00e9l hosszabb legyen a vak\u00e1ci\u00f3juk decemberben, s b\u00e1r Zsolt nem tudta, mi az a k\u00f6zalkalmazott, tetszett neki a sz\u00f3, megjegyezte, \u00e9s onnant\u00f3l gyakran haszn\u00e1lta is, b\u00e1r a jelent\u00e9s\u00e9t nem \u00e9rtve, el\u00e9g v\u00e1ltozatos m\u00f3don.
\nEgyszer N\u00e1ndi fej\u00e9hez v\u00e1gta, hogy Te k\u00f6zalkalmazott!, s annak ellen\u00e9re, hogy N\u00e1ndi sem \u00e9rtette pontosan, az mit jelent, Zsolt hangs\u00falya nem hagyott k\u00e9ts\u00e9get afel\u0151l, hogy az valami nagyon cs\u00fanya sz\u00f3, r\u00f6gt\u00f6n futott is a tornatan\u00e1rhoz, elmondta Zsoltot, a tan\u00e1r meg r\u00f6h\u00f6g\u00f6tt egy nagyot, csak \u00fagy rezgett bele a bajusza, azt\u00e1n a cserepadra \u00fcltette N\u00e1ndit, mondv\u00e1n, hogy nem leszel \u00edgy soha igazi f\u00e9rfi, fiam, ha mindig futsz megmondani a m\u00e1sikat, plusz k\u00f6zalkalmazottnak lenni nem rossz dolog, hiszen \u0151 is az volt, k\u00f6zalkalmazott. Egy ideig m\u00e9g ism\u00e9telgette mag\u00e1ban a sz\u00f3t, azt\u00e1n az arca elkomorult, Zsoltot \u00fcltette a cserepadra N\u00e1ndi helyett, nem tudtuk, mi\u00e9rt, tal\u00e1n r\u00e1j\u00f6tt, hogy m\u00e9gsem olyan j\u00f3 dolog az, mint gondolta, meg nem hiszem, hogy azel\u0151tt hallotta volna m\u00e1st\u00f3l ezt a sz\u00f3t a Zsolt\u00e9hoz hasonl\u00f3 hangs\u00fallyal. Ezut\u00e1n Zsolt is megtanulta, hogy ez egy olyan cs\u00fanya sz\u00f3, amit a di\u00e1kt\u00e1rsai nem \u00e9rtettek, sz\u00f3val nem volt \u00e9rdemes haszn\u00e1lni r\u00e1juk, a tan\u00e1rok viszont igen, \u0151k magukra is vett\u00e9k, \u00e9s nem tetszett nekik, b\u00fcntett\u00e9k az embert \u00e9rte, sz\u00f3val ut\u00e1na csak h\u00e1rmunk besz\u00e9lget\u00e9sei k\u00f6zben suttogta n\u00e9ha, gy\u0171jt\u0151n\u00e9vk\u00e9nt haszn\u00e1lva a tan\u00e1rokra, hogy n\u00e9 ott j\u00f6n a matekk\u00f6zalkalmazott, akkor sietni\u00fck kell, mert \u0151 mindig azel\u0151tt megy be a terembe, miel\u0151tt becsengetn\u00e9nek.
\nNa de, hogy szavam ne felejtsem, Zsolt \u00e9pp arra panaszkodott aznap, hogy nem szereti a kar\u00e1csonyt, mert sokat kell v\u00e1rni az aj\u00e1nd\u00e9kokra, hossz\u00fa a december, \u00e9s ilyenkor gyakran veszekednek a sz\u00fclei, ezek a veszeked\u00e9sek pedig \u00e1ltal\u00e1ban azzal v\u00e9gz\u0151dnek, hogy az apja becsapja az ajt\u00f3t, besz\u00e1ll a kocsiba, \u00e9s csak m\u00e1snap d\u00e9lben ker\u00fcl el\u0151, s\u00f6rszag\u00faan, \u00e9s r\u00f6gt\u00f6n bed\u0151l az \u00e1gyba. \u00c9n erre csod\u00e1lkozva k\u00e9rdeztem, hogy akkor mi\u00e9rt nem h\u00edvja a z\u00f6ld t\u0171zolt\u00f3aut\u00f3t? Zsolt \u00e9s Huni is nagy szemeket meresztve n\u00e9ztek vissza r\u00e1m, hogy micsod\u00e1t h\u00edvjon, mondtam nekik, hogy h\u00e1t a z\u00f6ld t\u0171zolt\u00f3aut\u00f3t, mert a mi csal\u00e1dunkban az volt a szok\u00e1s, hogy aki nem vesz r\u00e9szt a veszeked\u00e9sben, t\u00e1rcs\u00e1zza a kett\u0151kett\u0151kett\u0151t, mert akik \u00e9pp veszekednek, azok nem \u00e9rnek r\u00e1, \u00e9s akkor p\u00e1r percen bel\u00fcl m\u00e1r lehet is hallani, ahogy v\u00e9gigszir\u00e9n\u00e1zik a kocsi a v\u00e1ros utc\u00e1in, de nem olyan bar\u00e1ts\u00e1gtalan, f\u00fclt\u00e9p\u0151 hanggal, mint a t\u00f6bbi vijjog\u00f3 aut\u00f3, hanem nagyon is megnyugtat\u00f3, m\u00e9ly, b\u00fag\u00f3 hangon, amilyenre aludni is remek\u00fcl lehet. A szir\u00e9n\u00e1juk persze neonz\u00f6lden villogott, ez m\u00e1r akkor tetszett benn\u00fck, amikor el\u0151sz\u00f6r tal\u00e1lkoztam vel\u00fck, hiszen az iskol\u00e1ban is mindig azt mondt\u00e1k, a piros az \u00e1llj!, a z\u00f6ld pedig a lehet menni, m\u00e1rpedig nekem, aki gyalogosan mentem iskol\u00e1ba minden nap, az \u00e1tj\u00e1r\u00f3kon elkapott z\u00f6ld l\u00e1mpa volt a legnagyobb \u00f6r\u00f6m, akkor \u00e9n voltam az \u00far az utakon, m\u00e9g a kocsik is mind arra v\u00e1rtak, hogy nagy nyugodtan \u00e1ts\u00e9t\u00e1ljak el\u0151tt\u00fck.
\nK\u00e9s\u0151bb gondoltam csak bele, hogy az \u00e9n z\u00f6ldem az \u0151 pirosuk volt, de ez van, k\u00f6nyveltem el magamban, mikor ez eszembe jutott; mindenki \u00e9rv\u00e9nyes\u00fclni fog az \u00e9letben, \u00e9pp csak nem egyszerre.
\nElmes\u00e9ltem Zsolt\u00e9knak az eg\u00e9szet, hogy milyenek is a t\u0171zolt\u00f3k, nagyok \u00e9s sz\u00e9pek, olyanok, mint egy-egy szuperh\u0151s, \u00e9s hogy csak az\u00e9rt j\u00f6nnek hozz\u00e1nk, hogy vel\u00fcnk t\u00f6r\u0151djenek, M\u00e1rtin fut mindig el\u00f6l, lef\u0151z egy k\u00e1v\u00e9t, persze csak miut\u00e1n j\u00f3lnevelten \u00e9s mosolyogva k\u00f6sz\u00f6nti a csal\u00e1dot, \u00e9s mire h\u00e1rom b\u00f6gr\u00e9ben g\u0151z\u00f6l\u00f6g a k\u00e1v\u00e9, m\u00e1r \u00e9rkezik is megfontolt l\u00e9pteivel Ferenc kapit\u00e1ny, akinek akkora harcsabajsza volt, hogy m\u00e9g az \u0151 lass\u00fa temp\u00f3j\u00e1ban is csak \u00fagy lobogott ut\u00e1na az arca k\u00e9t oldal\u00e1n, \u0151t k\u00f6vett\u00e9k a t\u00f6bbiek, akik \u00e1ltal\u00e1ban csak \u00e1lltak, mosolyogtak, kezet r\u00e1ztak \u00e9rkez\u00e9skor \u00e9s elmenetelkor mindenkivel, velem is, ez pedig nagyon tetszett, mert \u00e9n t\u0151l\u00fck tanultam meg, hogy kell kezet r\u00e1zni igazi f\u00e9rfiasan. Mindig a kapit\u00e1ny vezette a besz\u00e9lget\u00e9st, le\u00fclt a legk\u00e9nyelmesebb, t\u00e9v\u00e9n\u00e9z\u0151 fotel\u00fcnkbe, sz\u00fcrcs\u00f6lgette a k\u00e1v\u00e9j\u00e1t, \u00e9s figyelemmel hallgatta v\u00e9gig a sz\u00fcleimet, mindketten elmondt\u00e1k az \u00e1ll\u00e1spontjukat, \u0151 pedig a v\u00e9g\u00e9n d\u00f6nt\u00f6tt, hogy kinek volt igaza, \u00e9s m\u00e9gsem \u00e9rezte mag\u00e1t senki rosszul a d\u00f6nt\u00e9st\u0151l, nem olyan volt ez, mint egy mogorva b\u00edr\u00f3 el\u00e9 \u00e1llni, mert a kapit\u00e1ny szemei mindig mosolyogtak, s az est v\u00e9g\u00e9n mindig mondott egy helyzethez tal\u00e1l\u00f3 viccet, amin egy\u00fctt hahot\u00e1zott vele az eg\u00e9sz brig\u00e1d, a sz\u00fcleim \u00e9s \u00e9n is. N\u00e9ha kicsit sajn\u00e1ltam a brig\u00e1d sz\u00e1momra n\u00e9vtelen tagjait, mert mindig csak \u00e1lltak a szoba fal\u00e1hoz felsorakozva, sosem \u00fcltek le, azt csak a kapit\u00e1nynak volt szabad, n\u00e9ha egyikkel-m\u00e1sikkal cinkos pillant\u00e1sokat v\u00e1ltottam, az \u0151 szem\u00fck is \u00e9pp \u00fagy mosolygott, mint a kapit\u00e1ny\u00e9, nem is \u00e9rtettem, mi\u00e9rt csak \u0151 \u00fclhet le, \u00e9s besz\u00e9lgethet a sz\u00fcleimmel, mikor a t\u00f6bbiek is biztos olyan b\u00f6lcsek voltak, mint \u0151.
\nAzt\u00e1n egyszer megk\u00e9rdeztem M\u00e1rtint\u00f3l, hogy mi is itt a gubanc, \u0151 mindig a t\u00f6bbiekt\u0151l kicsit k\u00fcl\u00f6n \u00e1llt, m\u00e1sodik ember volt a brig\u00e1dban, \u00e1ltal\u00e1ban a konyhaajt\u00f3b\u00f3l n\u00e9zte-hallgatta v\u00e9gig a besz\u00e9lget\u00e9st, \u00e9s a kotyog\u00f3ban maradt k\u00e1v\u00e9t is megihatta, sosem volt pont egy cs\u00e9sz\u00e9nyi, mint a kapit\u00e1ny\u00e9 \u00e9s a sz\u00fcleim\u00e9, de az\u00e9rt akkor is ihatott k\u00e1v\u00e9t, sz\u00f3val elmondta, hogy ez a brig\u00e1d egy csapat, ahol mindenki teszi a maga dolg\u00e1t, \u00e9s annyira azonosulnak is szerep\u00fckkel, hogy azt haszn\u00e1lj\u00e1k n\u00e9vk\u00e9nt is. Ott, az a z\u00f6m\u00f6k fick\u00f3 p\u00e9ld\u00e1ul Sof\u0151r, mellette a legizmosabb Ajt\u00f3t\u00f6r\u0151, ott h\u00e1tul a legmagasabb T\u00f6ml\u0151kezel\u0151, \u00e9s az\u00e9rt nem csin\u00e1lnak \u00e9ppen semmit, mert r\u00e1juk nincs most \u00e9ppen sz\u00fcks\u00e9g, Sof\u0151r idevezette a kocsit, T\u00f6ml\u0151kezel\u0151 \u00e9s Ajt\u00f3t\u00f6r\u0151 pedig csak s\u00falyosabb esetekn\u00e9l l\u00e9p k\u00f6zbe. Aki m\u00e1s csal\u00e1dokn\u00e1l n\u00e9ha m\u00e9g k\u00f6zbel\u00e9p, az a kormos arc\u00fa ott h\u00e1tul, Cigioszt\u00f3, de a te sz\u00fcleid am\u00fagy nem doh\u00e1nyoznak, nincs itt r\u00e1 sz\u00fcks\u00e9g, sz\u00f3val most \u0151 is a t\u00f6bbiekkel pihen. A kapit\u00e1ny pedig azt teszi, ami az \u0151 feladata, amiben \u0151 a legjobb, \u00e9s az \u00faton idefele szokott pihenni. S t\u00e9ged mi\u00e9rt M\u00e1rtinnak h\u00edvnak, k\u00e9rdeztem, mire b\u00fcszke arcot v\u00e1gott, kih\u00fazta mag\u00e1t, amit\u0151l a szememben m\u00e1ris egy magass\u00e1gba ker\u00fclt T\u00f6ml\u0151kezel\u0151vel, el\u0151l\u00e9ptettek, mondta, \u00e9n m\u00e1r csak M\u00e1rtin vagyok, \u00e9n vagyok Ferenc kapit\u00e1ny jobbkeze, s majd egyszer \u00e9n leszek az ut\u00f3dja is.
\nA kapit\u00e1ny d\u00f6nt\u00e9se ut\u00e1n pedig mindenki szedel\u0151zk\u00f6d\u00f6tt, udvariasan elk\u00f6sz\u00f6nt, \u00e9s sz\u00e9pen sorban kivonult a lak\u00e1sb\u00f3l, maguk m\u00f6g\u00f6tt csal\u00e1di harm\u00f3ni\u00e1t \u00e9s k\u00e1v\u00e9illatot hagyva. B\u00e1r nem szerettem soha, ha a sz\u00fcleim veszekedtek, m\u00e9gis volt abban valami izgalmas, amikor ennyi ember j\u00f6tt hozz\u00e1nk olyankor, szerettem \u0151ket mind, m\u00e9g a kormos arc\u00fat is, pedig \u0151 volt az egyetlen, akir\u0151l nem tudtam, mit is csin\u00e1l, de a szeme ugyanolyan kedves volt, mint a t\u00f6bbiek\u00e9. Volt olyan is, hogy egy viszonylag b\u00e9k\u00e9s est\u00e9n, amikor matekh\u00e1zit kellett csin\u00e1lni annak a kopasz k\u00f6zalkalmazottnak, nagyon unatkoztam, felvettem a kagyl\u00f3t \u00e9s veszeked\u00e9s hi\u00e1ny\u00e1ban is felcs\u00f6r\u00f6gtem a kett\u0151kett\u0151kett\u0151t. Azon az est\u00e9n viszont ki sem csengett a telefon a m\u00e1sik oldalon, pedig azel\u0151tt sosem volt ez probl\u00e9ma, egy kicsit meg is ijedtem, hogy elrontottam most a kapcsolatot, \u00e9s nem fognak j\u00f6nni akkor sem a kapit\u00e1ny\u00e9k, ha majd t\u00e9nyleg sz\u00fcks\u00e9g lesz r\u00e1juk, de nem volt gond, kicsengett a telefon \u00e9s j\u00f6ttek \u0151k a k\u00f6vetkez\u0151 h\u00e9ten, hogy elegyengess\u00e9k sz\u00fcleim kapcsolat\u00e1t, akik akkor \u00e9pp valami p\u00e9nz\u00fcgyeken vitatkoztak \u00f6ssze.
\nAm\u00fagy ezeket az eseteket oldotta meg legk\u00f6nnyebben a kapit\u00e1ny, k\u00e9rt egy pap\u00edrt, tollat, k\u00e9rd\u00e9seket tett fel a sz\u00fcleimnek, \u00f6sszeadott, kivont, szorzott, m\u00e9g j\u00f3solt is egy keveset, M\u00e1rtin azt mondta, ez a legnehezebb r\u00e9sze a munk\u00e1j\u00e1nak, \u0151 most tanulja, de egyel\u0151re csak p\u00e1r m\u00e1sodpercet l\u00e1t a j\u00f6v\u0151be, ez\u00e9rt is olyan gyors, a v\u00e9g\u00e9n pedig odaadott nekik egy t\u00e1bl\u00e1zatot, amelynek mindig ugyanaz volt az eredm\u00e9nye: ha nem is abban a h\u00f3napban, de a k\u00f6vetkez\u0151ben m\u00e1r biztosan rendez\u0151dik az eg\u00e9sz helyzet, valahogy mindig lesz. Sosem hazudott vagy t\u00e9vedett a kapit\u00e1ny, persze nem is hitegetett soha lott\u00f3nyerem\u00e9nnyel, csak elmondta, mi lesz, hogy lesz, \u00fagy is lett mindig, \u00e9s el\u00e9ldeg\u00e9lt\u00fcnk mi, nem kir\u00e1lyian, de nagyr\u00e9szt b\u00e9kess\u00e9gben.
\nEl\u0151sz\u00f6r t\u00e9nyleg nem volt semmi gond, Zsolt \u00e9s Huni is \u00fagy reag\u00e1lt csal\u00e1di harm\u00f3ni\u00e1nk fenntart\u00f3inak t\u00f6rt\u00e9net\u00e9re, ahogy azt v\u00e1rtam t\u0151l\u00fck: elhitt\u00e9k az eg\u00e9szet, nem k\u00f6t\u00f6zk\u00f6dtek, pedig volt m\u00e9g olyan r\u00e9sze a t\u00f6rt\u00e9netnek, amit nem mondtam el nekik, \u00edgy pedig, ennyi inf\u00f3val nem volt megszokott a sztori, m\u00e9g akkor sem, ha h\u00e1rom \u00e9vvel azel\u0151tt m\u00e9g fenntart\u00e1sok n\u00e9lk\u00fcl elfogadtuk a piros ruh\u00e1ba \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt cip\u0151t\u00f6lt\u00f6get\u0151 erk\u00f6lcscs\u0151sz, sz\u00e1rnyas meg hossz\u00fa f\u00fcl\u0171 koll\u00e9g\u00e1ja l\u00e9tez\u00e9s\u00e9t, \u00e9s el\u00e9g sok \u00e1rulkod\u00f3 jel kellett ahhoz, hogy v\u00e9g\u00fcl bukjon az eg\u00e9sz sz\u00fcl\u0151i \u00f6sszeesk\u00fcv\u00e9s. M\u00e9g irigykedtek is rendesen erre az eg\u00e9szre, b\u00e1r nem hiszem, hogy igaz\u00e1n \u00e9rt\u00e9kelt\u00e9k volna akkor a t\u0171zolt\u00f3aut\u00f3 csal\u00e1dunkban bet\u00f6lt\u00f6tt szerep\u00e9t, egyszer\u0171en csak \u0151k is szerett\u00e9k volna, ha n\u00e9ha megl\u00e1togatta volna \u0151ket egy z\u00f6ldbe \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt t\u0171zolt\u00f3brig\u00e1d.
\nAzut\u00e1n minden sz\u00fcnetben \u00fajabb \u00e9s \u00fajabb k\u00e9rd\u00e9sekkel bomb\u00e1ztak t\u00edz\u00f3raiz\u00e1s k\u00f6zben, \u00e9n pedig l\u00e9nyeges k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get \u00e9reztem Huni \u00e9s Zsolt k\u00e9rd\u00e9sei k\u00f6z\u00f6tt, Zsolt a rajong\u00f3 gyerek k\u00e9rd\u00e9seit tette fel, r\u00e9szletes le\u00edr\u00e1st akart a brig\u00e1d tagjair\u00f3l, meg hogy mit is tudnak csin\u00e1lni, milyen a felszerel\u00e9s\u00fck, meg persze az aut\u00f3, milyen az aut\u00f3? Huni ezzel szemben mintha egyre ink\u00e1bb arra j\u00e1tszott volna, hogy valamibe belek\u00f6ss\u00f6n, folyamatosan visszak\u00e9rdezett, h\u00e1tha belezavarodom, \u00e9s kider\u00fcl, hogy csak kital\u00e1ltam az eg\u00e9szet, meg olyan k\u00e9rd\u00e9sei is voltak, amikre abszol\u00fat nem tudtam a v\u00e1laszt, hogy mi\u00e9rt is csin\u00e1lj\u00e1k az eg\u00e9szet, honnan van p\u00e9nz\u00fck benzinre, hogy nem veszi \u00e9szre \u0151ket senki m\u00e1s a v\u00e1rosban, hogy nem hallunk r\u00f3luk, \u00e9s egy\u00e1ltal\u00e1n, ki alkalmazza ezeket a fick\u00f3kat? Meg kell vallanom, ezekre semmit nem tudtam mondani, amikor megvontam a v\u00e1llam ilyen k\u00e9rd\u00e9sek ut\u00e1n, Huni nem mondott semmit, nem forsz\u00edrozta tov\u00e1bb, de valami\u00e9rt azt \u00e9reztem, \u00fagy gondolja az ilyen alkalmak ut\u00e1n, mintha \u0151 nyert volna valami olyan versenyt, amin fogalmam sem volt, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n r\u00e9szt vettem.
\nAzt\u00e1n egyszer elegem lett a piszk\u00e1l\u00f3d\u00e1s\u00e1b\u00f3l, akkor \u00e9pp megint azt feszegette, hogy most m\u00e1r eltelt k\u00e9t h\u00f3nap, biztos voltak n\u00e1lunk, megk\u00e9rdeztem-e t\u0151l\u00fck, hogy ki adja a fizet\u00e9s\u00fcket, hol vannak alkalmazva, \u00e9n r\u00f6gt\u00f6n a szav\u00e1ba v\u00e1gtam, mert m\u00e1r elfogyott a t\u00fcrelmem, r\u00e1d\u00f6rrentem, hogy mittom\u00e9n, nem ilyenekr\u0151l k\u00e9rdezem \u0151ket, mit sz\u00e1m\u00edt az k\u00fcl\u00f6nben is? Erre valami olyasmit morgott az orra alatt, hogy biztos k\u00f6zalkalmazottak, ez a sz\u00f3 pedig m\u00e9g mindig szitoksz\u00f3nak sz\u00e1m\u00edtott a t\u00e1rsas\u00e1gunkban, nem esett j\u00f3l, nagyon nem, hogy Huni ezt mondta r\u00f3luk, r\u00e1ad\u00e1sul azzal a hangs\u00fallyal, \u00fagyhogy sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl fak\u00e9pn\u00e9l hagytam Huni\u00e9kat a negyedik\u00e9 el\u0151tt, \u00e9s iszony\u00fa s\u00e9rtetten \u00fcltem le az eg\u00e9sz nagysz\u00fcnetet a negyedikb\u00e9ben.
\nA k\u00f6vetkez\u0151 sz\u00fcnetben Zsolt egyed\u00fcl j\u00f6tt, engesztelni pr\u00f3b\u00e1lt Huni sz\u00f6veg\u00e9\u00e9rt, mondta, hogy nem \u00fagy gondolta, csak tudod, milyen neh\u00e9z neki, a sz\u00fclei is k\u00f6zalkalmazottak, legal\u00e1bbis nagyap\u00e1m azt mondja, hozz\u00e1juk meg nem j\u00e1r a t\u0171zolt\u00f3aut\u00f3, az\u00e9rt van gipszben Huni karja. B\u00e1r nem akartam, m\u00e9gis siker\u00fclt megenyh\u00edtenie, f\u0151leg mivel eg\u00e9szen addig nem gondoltam arra, hogy Huni mit \u00e9rezhet, amikor \u00e9n boldogan mes\u00e9lek neki a t\u0171zolt\u00f3aut\u00f3r\u00f3l, meg addig nem is gondolkodtam el rajta, hogy is t\u00f6r\u00f6tt el Huni karja, \u00fagyhogy m\u00e1r nem is haragudtam r\u00e1 annyira a k\u00f6zalkalmazottak miatt, az\u00e9rt viszont Zsoltra \u00e9s r\u00e1 is ber\u00e1gtam, hogy a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt besz\u00e9lgettek, Huni Zsoltnak elmondott mindent, nekem semmit, Zsolt meg nem mondta tov\u00e1bb, ezt az esetet lesz\u00e1m\u00edtva, \u00e9n pedig \u00fagy \u00e9reztem, kimaradok mindenb\u0151l, ezek ketten magamra hagytak.
\nMiut\u00e1n hetek \u00f3ta v\u00e9gigunatkoztam a sz\u00fcneteket, mert az \u00e9n s\u00e9rt\u0151d\u00e9semre Huni \u00e9s Zsolt a maga s\u00e9rt\u0151d\u00e9s\u00e9vel reag\u00e1lt, \u00fagy gondoltam, enn\u00e9l rosszabb m\u00e1r nem nagyon lehet az iskol\u00e1ban, r\u00e1ad\u00e1sul sz\u00fcleim is veszeked\u00e9s-mentes f\u00e1zisban voltak, sz\u00f3val m\u00e9g Ferenc kapit\u00e1nnyal, M\u00e1rtinnal, T\u00f6ml\u0151kezel\u0151vel \u00e9s Ajt\u00f3t\u00f6r\u0151vel sem tal\u00e1lkoztam egye ideje, m\u00e1r F\u00fcst\u00f6s is hi\u00e1nyozni kezdett, pedig a t\u00f6bbiek k\u00f6z\u00fcl \u0151 volt a legantipatikusabb nekem.
\nPersze lett ez rosszabb is, mert az oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6k\u00f6m egyik nap iskola ut\u00e1n ottmarasztalt a tanteremben, \u00e9s r\u00e1k\u00e9rdezett, mi\u00f3ta is l\u00e1tok \u00e9n z\u00f6ld t\u0171zolt\u00f3kat est\u00e9nk\u00e9nt, hogy m\u00e1s is l\u00e1tja \u0151ket, vagy csak \u00e9n, \u00fagy \u00e1ltal\u00e1ban kifaggatott a dologr\u00f3l, \u0151 is megk\u00e9rdezte, hogy szerintem ki p\u00e9nzeli a t\u0171zolt\u00f3brig\u00e1dot nagyon eml\u00e9keztetve azokra a k\u00e9rd\u00e9sekre, amiket Huni tett fel nekem. \u00c9n k\u00e9szs\u00e9ggel v\u00e1laszolgattam is a k\u00e9rd\u00e9sekre, azt is elmondtam neki, hogy n\u00e9ha m\u00e9g a csal\u00e1di fot\u00f3inkat is \u0151k k\u00e9sz\u00edtik, s mivel mindig \u00fcnnepekkor vannak a nagy csal\u00e1di veszeked\u00e9sek, ez\u00e9rt a legt\u00f6bb fontos esem\u00e9ny meg volt \u00f6r\u00f6k\u00edtve az \u00e9let\u00fcnkben. Az oszim csak b\u00f3logatott a v\u00e1laszaimra, nem k\u00f6t\u00f6tt bel\u00e9m, legal\u00e1bb ennyivel jobb volt, mint Huni, v\u00e9g\u00fcl csak elk\u00e9rte az ellen\u0151rz\u0151met, a h\u00e1t\u00e1ba \u00edrt valamit, \u00e9s mondta, hogy majd az \u00edr\u00e1st mutassam meg a sz\u00fcleimnek, \u00e9s hozzam is vissza al\u00e1\u00edrva.
\nAp\u00e1m arc\u00e1r\u00f3l nem tudtam igaz\u00e1n leolvasni, hogy mire gondolt akkor, amikor al\u00e1\u00edrta a oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6ki \u00fczenetet, amit \u00e9n nem olvastam el, nem volt illend\u0151, nem nekem sz\u00f3lt az \u00fczenet, de nem \u00fagy l\u00e1ttam rajta, hogy t\u00fals\u00e1gosan \u00f6r\u00fclne, b\u00e1r az\u00e9rt nem is \u00fagy n\u00e9zett ki, ahogy akkor szokott, mikor a rossz jegyeimet vittem haza. Miut\u00e1n ap\u00e1m al\u00e1\u00edrta az ellen\u0151rz\u0151t, bevittem a szob\u00e1mba, v\u00e9g\u00fcl \u00e9n is elolvastam, mit \u00edrt benne, meglep\u0151dtem, mert az\u00e9rt nem voltam t\u00f6k h\u00fclye, sz\u00e1m\u00edtottam arra, hogy azt fogja \u00edrni az oszi, hogy menjek el valami piszol\u00f3gushoz, vagy mihez, mert hal lucin\u00e1lok, meg ilyenek, ehhez k\u00e9pest viszont egy mukkot alig \u00e9rtettem a sz\u00f6vegb\u0151l. A szavakat \u00f6nmagukban m\u00e1r hallottam, persze, csak a sz\u00f6veg egyben olyan volt, hogy mire az els\u0151 mondat v\u00e9g\u00e9re \u00e9rtem, m\u00e1r el is felejtettem az elej\u00e9t, l\u00e1ttam benne az \u00fcgyv\u00e9d sz\u00f3t, meg rend\u0151rs\u00e9gi feljelent\u00e9st, meg hogy feketemunka. Ezt a kifejez\u00e9st is hallottam m\u00e1r azel\u0151tt, s\u0151t azt is tudtam, valami rosszat jelenthet, mert a sz\u00fcleim mindig olyan sz\u00e9gyenl\u0151s, len\u00e9z\u0151s hangs\u00fallyal haszn\u00e1lt\u00e1k, mikor k\u00fclf\u00f6ld\u00f6n \u00e9l\u0151 nagyb\u00e1ty\u00e1mr\u00f3l besz\u00e9ltek, \u00e9n akkor arra gondoltam, hogy akkor biztos k\u00e9m\u00e9nysepr\u0151 vagy s\u00edr\u00e1s\u00f3 lehet, s az nagyj\u00e1b\u00f3l annyira tartott munka volt, mint mondjuk egy szem\u00e9thord\u00f3\u00e9. Ap\u00e1m mondogatta azt mindig egy-egy rossz jegy ut\u00e1n, hogy fiam, nyugodtan csin\u00e1ld ezt tov\u00e1bb, maximum elk\u00fcld\u00fcnk majd szem\u00e9thord\u00f3nak, pedig \u00e9n m\u00e1r a saj\u00e1t szemet\u00fcnket is ut\u00e1ltam levinni a kuk\u00e1ig, f\u0151leg mert b\u00fcd\u00f6s volt, annyira, hogy szem\u00e9tleviv\u00e9s ut\u00e1n \u00f6nk\u00e9nt, felsz\u00f3l\u00edt\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl mostam mindig kezet.
\nSz\u00f3val \u00e9rtettem \u00e9n a szavakat, csak azt nem, hogy mi k\u00f6z\u00fck nekik a t\u0171zolt\u00f3imhoz, hiszen F\u00fcst\u00f6s\u00f6n k\u00edv\u00fcl egyik sem volt piszkos vagy fekete, s\u0151t mindig makul\u00e1tlanul ragyogott a z\u00f6ld salop\u00e9t\u00e1juk, mintha mindig \u00faj szerel\u00e9sben \u00e9rkeztek volna hozz\u00e1nk, a kapit\u00e1ny\u00e9 pedig m\u00e9g a t\u00f6bbiek\u00e9n\u00e9l is csillog\u00f3bbnak, dr\u00e1g\u00e1bbnak t\u0171nt.
\nAz oszimnak visszavittem az ellen\u0151rz\u0151met, megmutattam, \u0151 nem mondott semmit, akkor sem, \u00e9s azut\u00e1n sem k\u00e9rdezett soha t\u00f6bb\u00e9 a t\u0171zolt\u00f3imr\u00f3l. Csak egyik nagyon kellemetlen este ut\u00e1n, mikor hossz\u00fa ideje el\u0151sz\u00f6r elindult a perpatvar otthon, \u00e9n r\u00f6gvest t\u00e1rcs\u00e1ztam a kett\u0151kett\u0151kett\u0151t, \u00e9s ott nemhogy nem csengett ki, hanem k\u00f6z\u00f6lte velem egy g\u00e9phang\u00fa n\u00e9ni, hogy a sz\u00e1m nem l\u00e9tezik, az est v\u00e9g\u00e9n pedig any\u00e1m k\u00e9k folttal a szeme alatt s\u00edrt a sarokban, nekem is l\u00fcktetett az arcom a kapott pofonok ut\u00e1n, ap\u00e1m pedig a k\u00e9t legjobb b\u0151r\u00f6nd\u00fcnkkel kiviharzott az ajt\u00f3n, \u00e9s nem is j\u00f6tt vissza t\u00f6bb\u00e9, akkor adott m\u00e9g a kezembe az oszim egy vastag A4-es bor\u00edt\u00e9kot, benne sok pap\u00edrral, \u00e9s parancsolt r\u00e1m, hogy a sz\u00fcleimnek adjam \u00e1t min\u00e9l hamarabb, mert a per j\u00f6v\u0151 h\u00e9ten kezd\u0151dik, \u00e9s mi vagyunk a koronatan\u00fak az \u00e1llam kontra z\u00f6ld t\u0171zolt\u00f3brig\u00e1d \u00fcgyben, \u00e9s a b\u00f6rt\u00f6nt elker\u00fclend\u0151 jobb lesz mindent elmondani, mert manaps\u00e1g m\u00e1r el\u00e9g nagy b\u0171n feketemunk\u00e1snak lenni, vagy feketemunk\u00e1ssal kapcsolatban \u00e1llni, m\u00e9g akkor is, ha az illet\u0151 \u00e9pp neonz\u00f6ldben van.<\/p>\n
Forr\u00e1s: Szab\u00f3 R. \u00c1d\u00e1m: Rozs\u00e9 kalandjai. Fiatal \u00cdr\u00f3k Sz\u00f6vets\u00e9ge, 2018.<\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Eml\u00e9kszem, kisiskol\u00e1sk\u00e9nt egyik bar\u00e1tomnak sem okozott gondot elhinni azt, hogy n\u00e1lunk a csal\u00e1di veszeked\u00e9seket mindig a z\u00f6ld t\u0171zolt\u00f3aut\u00f3 oldotta meg. Szok\u00e1sos sz\u00fcnetbeli besz\u00e9lget\u00e9sek sor\u00e1n j\u00f6tt fel a t\u00e9ma, \u00e9n \u00e9s k\u00e9t bar\u00e1tom, Zsolt meg Huni nem fociztunk vagy kosaraztunk a t\u00f6bbiekkel sz\u00fcnetek alatt, hanem s\u00e9t\u00e1lgattunk az iskol\u00e1ban, egyik\u00fcnk oszt\u00e1ly\u00e1t\u00f3l a m\u00e1sikig, merthogy Zsolt \u00e9s Huni […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-81762","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/81762","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=81762"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/81762\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=81762"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=81762"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=81762"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}