A pat\u00e1k egyhang\u00fa csattog\u00e1sa \u00e1lomba ringatott volna benn\u00fcnket, ha a teremt\u0151 t\u00fal nem tesz minden eddigi b\u0151kez\u0171s\u00e9g\u00e9n. Forr\u00f3 k\u00e1tr\u00e1nyszag csapott fel a lassan z\u00f6ty\u00f6g\u0151 szek\u00e9rder\u00e9kba, k\u00f3kadtan b\u00e1multam \u00c1ngy\u00e9l kitakart combjait, ahogy r\u00f3zs\u00e1s, f\u00fcstszag\u00fa pendely\u00e9t l\u00e1ba k\u00f6z\u00e9 csavarintva s\u00fcttette b\u0151r\u00e9t a nappal.
\n– Dr\u00e1ga! – suhogtatta Choli, a k\u00f6lt\u0151, \u00fajonnan v\u00e1s\u00e1rolt, sallangos ostor\u00e1t. A gebe r\u00e1 se bag\u00f3zott, baktatott az olvadt bitumenes \u00faton, nem s\u00fcrgette az id\u0151. Minket sem t\u00fals\u00e1gosan. C\u00e9ltalan barangol\u00e1st tervezt\u00fcnk, vissza akartuk r\u00e1zatni magunkat a r\u00e9gi k\u00f3bor cig\u00e1nyok vil\u00e1g\u00e1ba, h\u00e1tha a portalan\u00edtott orsz\u00e1gutakon tal\u00e1lunk valamit a legend\u00e1kkal k\u00f6r\u00fclfont nom\u00e1d \u00e9let mes\u00e9s hagyat\u00e9k\u00e1b\u00f3l. Korai lett volna m\u00e9g eredm\u00e9nyt hirdetni, \u00e9pp csak \u00e1tv\u00e1nszorogtunk B\u00e9k\u00e9s megy\u00e9n \u00e9s valahol Bihar d\u00e9li cs\u00fccsk\u00e9ben po-roszk\u00e1ltunk.
\nAz isten\u00e1ldotta Alf\u00f6ld b\u00fazakal\u00e1szos rengeteg\u00e9t \u00e1tszel\u0151, testet-lelket sorvaszt\u00f3 \u00e1rny\u00e9ktalans\u00e1g\u00e1n k\u00edv\u00fcl csak az \u00e9jszakai sz\u00fanyog\u0171z\u00e9sb\u0151l visszamaradt f\u00fcstszagot \u00e9rezt\u00fck magunkon \u00e9s egym\u00e1son. \u00c1ngy\u00e9l sz\u0151k\u00e9n, behunyt szemmel mosolygott a sz\u00e9n\u00e1val megt\u00f6m\u00f6tt kocsider\u00e9kban. \u0150 volt k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk a legboldogabb. A t\u00fckr\u00f6s-csemp\u00e9s f\u00fcrd\u0151szob\u00e1k desodorpermet\u00e9t\u0151l megcs\u00f6m\u00f6rl\u00f6tten, \u00e9lvezte negyednapos mosdatlans\u00e1gunkat. Nem volt \u00ednyemre, hogy n\u0151t hozzunk magunkkal, de sok \u00e9lm\u00e9nyszomjas bar\u00e1tunk k\u00f6z\u00fcl v\u00e9g\u00fcl csak \u0151 maradt h\u00edve terveinknek. \u00d6r\u00f6mmel v\u00e1llalta az \u00fat viszontags\u00e1gait, hogy elvegy\u00fclve k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk, bels\u0151 r\u00e9szese lehessen emlegetett cig\u00e1ny vil\u00e1gunknak. H\u00e1t most megadatott neki.
\nBaktatott a kis l\u00f3, gerezdes bord\u00e1in szennyes habot d\u00f6rzs\u00f6lt a ty\u00fakpadl\u00e1sr\u00f3l el\u0151szedett h\u00e1m. Mellette Dani l\u00e9pkedett, magasra emelve buszb\u00e9rlet\u00e9t, hogy a szemtelenked\u0151 b\u00f6g\u00f6ly\u00f6ket t\u00e1vol tartsa a l\u00f3 izzadt test\u00e9t\u0151l.
\n– Pusztulatos meleg van – f\u00e9szkel\u0151d\u00f6tt Choli a foszladozott b\u0151r\u00fcl\u00e9sen. Gy\u00e9r\u00fcl\u0151, borzas haj\u00e1b\u00f3l kil\u00e1tszottak kajla, varg\u00e1t r\u00e1ntott f\u00fclei, ingtelen v\u00e1llain a hajdani vad kel\u00e9sek nyomait lassank\u00e9nt elpir\u00edtotta a nap.
\n– \u00edgy j\u00e1rtak valamikor az \u0151seink is, h\u00e9! – ki\u00e1ltott Daninak. – Most megtudod, milyen volt a cig\u00e1nyok istene!
\nDani gyerekes mozdulattal szem\u00e9re sim\u00edtotta haj\u00e1t, majd legyezte tov\u00e1bb a geb\u00e9t.
\n– Mi\u00e9rt nem \u00fclsz fel? Szurkos lesz a bakancsod !
\nA v\u00e1laszt hosszan ord\u00edt\u00f3 k\u00fcrttel elnyomta egy teheraut\u00f3, azut\u00e1n Choli rikoltoz\u00e1sa hallatszott, ahogy minden\u00e1ron kocog\u00e1sra akarta b\u00edrni a lovat.
\nA hosszas noszogat\u00e1s v\u00e9g\u00fcl is jobb bel\u00e1t\u00e1sra b\u00edrta a geb\u00e9t, nekirugaszkodva z\u00f6ty\u00f6gtetni kezdte a kocsit.
\n– No! \u00edgy kell hajtani – mutatott Choli \u00f6rvendezve az \u00fatpadka boz\u00f3tjai k\u00f6z\u00fcl kifeh\u00e9rl\u0151 kilom\u00e9terk\u0151re.
\n– Ha minden j\u00f3l megy, k\u00e9t \u00f3ra m\u00falva Kom\u00e1diban lesz\u00fcnk – tette hozz\u00e1 \u00c1ngy\u00e9l.
\n– Nono – vette v\u00e9delm\u00e9be Choli kocog\u00e1sra er\u0151szakolt geb\u00e9nket. – Nem kell b\u00e1ntani ezt a lovat. Ha \u00f3r\u00e1nk\u00e9nt n\u00e9gy kilom\u00e9tert megtesz\u00fcnk, egy \u00f3ra m\u00falva el\u00e9rj\u00fck a falut.
\nA l\u00f3 \u00fcget\u00e9s\u00e9re vid\u00e1m mozgol\u00f3d\u00e1ssal megigaz\u00edtottuk a h\u00e1ts\u00f3 sz\u00e9naf\u00e9szket, \u00e9s arccal a l\u00e9gmozg\u00e1s ir\u00e1ny\u00e1ban, elmer\u00fclt\u00fcnk a messzes\u00e9gben. A kocsi z\u00f6rg\u00e9se, z\u00f6ty\u00f6g\u00e9se, r\u00e1z\u00e1sa m\u00e1r term\u00e9szetesnek t\u0171nt. \u00dajat csak a nagy s\u00edks\u00e1g b\u00fcszke tarkas\u00e1ga ny\u00fajtott, ahogy csalfa mozdulatlans\u00e1g\u00e1ban meg\u00e9rezt\u00fck a felhev\u00fclt remeg\u00e9st. Az elsuhan\u00f3 aut\u00f3k megkavart\u00e1k a leveg\u0151t. Dr\u00e1ga z\u00e1rk\u00f3zott, k\u00f6z\u00f6mb\u00f6ss\u00e9get mutat\u00f3 botork\u00e1l\u00e1sa azok\u00e9ra a \u201enagy gondolkod\u00f3k\u00e9ra” hasonl\u00edtott, akik menet k\u00f6zben nem veszik \u00e9szre, hogy az \u00fat melyik oldal\u00e1n mennek. Egy kanyar ut\u00e1n hirtelen kapaszkod\u00f3hoz \u00e9rt\u00fcnk. A kis barna meg\u00e1llt, visszapillantott r\u00e1nk, a habos zablakarik\u00e1k mellett kivillantak hi\u00e1nyos fogai. Meredeknek tal\u00e1lta az utat.
\n– Itt a Sebes-K\u00f6r\u00f6s – mutatott Choli a h\u00eddra. – Mindj\u00e1rt vizet \u00e9r\u00fcnk.
\n\u00d6sszefutott sz\u00e1nkban a marad\u00e9k ny\u00e1l, a f\u00fcrd\u00e9s gondolat\u00e1ra leugr\u00e1ltunk a kocsir\u00f3l, hogy Dr\u00e1g\u00e1t felseg\u00edts\u00fck a h\u00eddra.
\nNapokkal azel\u0151tt \u00e9szrevett\u00fck, nem vagyunk t\u00fals\u00e1gosan b\u0151viben a szerencs\u00e9nek, \u00fatk\u00f6zben l\u00e9pten-nyomon meszet \u00e1rul\u00f3nak hittek benn\u00fcnket, am\u00edg le nem bontottuk a ponyvaekh\u00f3t. Kov\u00e1csoltvas sz\u00edn\u0171re p\u00f6rk\u00f6lt benn\u00fcnket a nap, t\u00f6bbet ment\u00fcnk a szek\u00e9r mellett, mint rajta, no de ha m\u00e1r a m\u00faltunk ut\u00e1n kutatunk – hangoztattuk -, adjuk meg a m\u00f3dj\u00e1t, ne gondolj\u00e1k, hogy csak m\u0171kedvel\u0151 cig\u00e1nyok vagyunk. \u00cdgy is, ha \u00f6lt\u00f6zet\u00fcnkre n\u00e9zt\u00fcnk, el-elfogott benn\u00fcnket a bizonytalans\u00e1g, de sajnos az avatatlan farmerg\u00fany\u00e1n\u00e1l nem tudtunk eredetibbel szolg\u00e1lni.
\nA h\u00edd vaskorl\u00e1tja m\u00f6g\u00fcl szomor\u00faan pislogtunk az alattunk h\u00f6mp\u00f6lyg\u0151 v\u00edzre, \u00e9ppen elvonul\u00f3ban volt az \u00e1rad\u00e1s, a hull\u00e1mt\u00e9ren hagyott vastag iszapr\u00e9teg megk\u00f6zel\u00edthetetlen\u00fcl elz\u00e1rta a mederbe h\u00faz\u00f3dott zavaros vizet. Dani kelletlen\u00fcl visszat\u0171rte nad-\u00e1gkorc\u00e1ba az inget, a csal\u00f3d\u00e1st\u00f3l megg\u00f6rb\u00fclten \u00e1tv\u00e1nszorgott a h\u00eddon, Choli, t\u00e1volabb a parton, m\u00e9g m\u00e9regette a lehet\u0151s\u00e9geket, azt\u00e1n lemond\u00f3 mozdulatokkal visszat\u00e9rt a szek\u00e9rhez.
\n– Menj\u00fcnk! – vette ki \u00c1ngy\u00e9l kez\u00e9b\u0151l a hajt\u00f3sz\u00e1rat. – Nem messze vagyunk m\u00e1r. Na, Dr\u00e1g! – sikkadt el a sz\u00f3 v\u00e9ge, ahogy a kocsi cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6lve elindult.
\nElhagyva a vesz\u00e9lyes lejt\u0151t, mi is fell\u00e9pt\u00fcnk a szek\u00e9rre, Nadr\u00e1g m\u00e9g benne volt a kocog\u00e1sban, de az\u00e9rt nem kellett f\u00e9lteni, hogy in\u00e1ra szalad a kocsi. Szomj\u00fas\u00e1g okozta szontyolodotts\u00e1gunkb\u00f3l kir\u00e1zott benn\u00fcnket a kerekek cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6l\u00e9se, bizakod\u00f3 vid\u00e1ms\u00e1ggal m\u00e9regett\u00fck a k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk \u00e9s a k\u00f6rvonalaiban m\u00e1r j\u00f3l l\u00e1that\u00f3 falu k\u00f6z\u00f6tti t\u00e1vols\u00e1got. \u00c1ngy\u00e9l v\u00e1szontariszny\u00e1j\u00e1b\u00f3l dunsztos\u00fcveg-gumikat kotort el\u0151, f\u00e9s\u00fclk\u00f6d\u0151 mozdulatokkal k\u00e9t \u00e1gra k\u00f6t\u00f6tte lobog\u00f3 sz\u0151ke haj\u00e1t. Mi is igyekezt\u00fcnk elfogadhat\u00f3v\u00e1 tenni a k\u00fcls\u0151nket, \u00fagy, hogy mire el\u00e9rt\u00fck a k\u00f6zs\u00e9g f\u0151ter\u00e9t, m\u00e1r j\u00f3l f\u00e9s\u00fclve, tiszta ingesen kecmeregt\u00fcnk le a szek\u00e9rr\u0151l. Nadr\u00e1g a piact\u00e9r sz\u00e9l\u00e9t \u00f6vez\u0151 lombos f\u00e1k \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban szemmel l\u00e1that\u00f3 nyugalommal fogott a sz\u00e9n\u00e1z\u00e1shoz.
\nSorban \u00e1ll\u00f3 \u00fczletek mellett cifra, vir\u00e1gn\u00e9vvel d\u00edszleked\u0151 eszpressz\u00f3 vonta mag\u00e1ra a figyelm\u00fcnket. T\u00fcrelmetlen mozdulatokkal lesepert\u00fck a ruh\u00e1nkra tapadt sz\u00e9nat\u00f6rmel\u00e9ket, egym\u00e1st s\u00fcrgetve elindultunk az \u00fczlet fel\u00e9. Egy r\u00f6pke pillant\u00e1ssal m\u00e9g ellen\u0151rizt\u00fck a k\u00fcls\u0151nket az ajt\u00f3 f\u00e1tyolf\u00fcgg\u00f6ny\u00f6s t\u00fckr\u00e9ben.
\nA pressz\u00f3skisasszony h\u0171v\u00f6sen b\u00f3lintott k\u00f6sz\u00f6n\u00e9s\u00fcnkre. Egy sarki asztaln\u00e1l k\u00e9t pillekalapos alak vedelt, \u00e9szre sem vett\u00e9k, hogy bel\u00e9pt\u00fcnk.
\n– N\u00e9gy \u00fcd\u00edt\u0151 italt k\u00e9r\u00fcnk!
\n– Nincs! – v\u00e1laszolt, frissen berakott, l\u00e1ngv\u00f6r\u00f6s haj\u00e1t igazgatva a h\u0171v\u00f6s tekintet\u0171 kisasszony.
\n– Akkor adjon n\u00e9gy poh\u00e1r sz\u00f3dat.
\n– Az sincs.
\n– Akkor tal\u00e1n a poh\u00e1rmos\u00f3b\u00f3l ihatn\u00e1nk egy csepp vizet! – ked\u00e9lyeskedett Choli. De a l\u00e1nghaj\u00fa sz\u00e9ps\u00e9get nem lehetett megvid\u00edtani.
\n– Ne tess\u00e9k g\u00fanyol\u00f3dni! – csattant fel vad pillant\u00e1st vetve a megn\u00e9mult Cholira.
\n– K\u00e9rem sz\u00e9pen! – sz\u00f3ltam k\u00f6zbe engesztel\u0151\u00e9n – szomjasak vagyunk, \u00e9s v\u00e9gtelen\u00fcl h\u00e1l\u00e1sak lenn\u00e9nk, ha kiszolg\u00e1lna benn\u00fcnket.
\n– Nekem maguk csak ne legyenek h\u00e1l\u00e1sak! Ismerem \u00e9n mag\u00e1t is. T\u0151lem ak\u00e1r t\u00e9rdig \u00e9rhet a szak\u00e1lla, akkor sem t\u0171r\u00f6m el, hogy velem ilyen hangon besz\u00e9ljenek. K\u00fcl\u00f6nben is, ahov\u00e1 maguk beteszik a l\u00e1bukat, azonnal rend\u0151rt kellene h\u00edvni.
\n\u2013 De asszonyom …
\n\u2013 Nem \u00e9rdekel! \u2013 torkolt le. \u2013 \u00c9s ne teh\u00e9nkedjen a pressz\u00f3g\u00e9pre!
\nEgym\u00e1sra n\u00e9zt\u00fcnk, majd a sarokban vigyorg\u00f3 koccintgat\u00f3kra. Choli fekete arca \u00f3lomsz\u00fcrk\u00e9re v\u00e1ltozott a d\u00fcht\u0151l, de m\u00e9g maradt annyi ereje, hogy ellen\u00e1lljon \u00f6nmag\u00e1nak.
\n\u2013 Azok nem elad\u00f3k? \u2013 mutatott tekintet\u00e9vel a hossz\u00fa fal\u00e1d\u00e1kban egym\u00e1sra halmozott narancsitalokra.
\n– Nincs \u00e1tv\u00e9ve, igyanak Kinizsi s\u00f6rt.
\n– \u00c9n nem k\u00e9rek – ingatta a fej\u00e9t Dani.
\n– \u00c1ngy\u00e9k? – k\u00e9rdeztem. Hallgatott \u00e9s n\u00e9zett r\u00e1m, mint akit most l\u00e1t el\u0151sz\u00f6r, majd sz\u00f3tlanul kifordult a pressz\u00f3b\u00f3l.
\n– Adjon k\u00e9t \u00fcveggel – mondtam kelletlen\u00fcl.
\n– V\u00e1logatni, azt tudnak – panaszkodott a s\u00e9rtett m\u00e9lt\u00f3s\u00e1g p\u00f3z\u00e1ban a pressz\u00f3sn\u0151 r\u00e9gi vend\u00e9geinek.
\n– Nek\u00fcnk is van olyan p\u00e9nz\u00fcnk, mint a t\u00f6bbi tisztelt vend\u00e9guraknak – mondtam. -Nem koldulni j\u00f6tt\u00fcnk.
\n– Maguk nem … – m\u00e9rt v\u00e9gig megsemmis\u00edt\u0151 tekintettel. – Azt hiszi, most veszem le az els\u0151 s\u00f6r\u00f6skupakot?… No, igy\u00e1k meg gyorsan \u00e9s menjenek! – vetett egy undorod\u00f3 pillant\u00e1st a f\u00e1k \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban parkol\u00f3 fogatunkra.
\nAhhoz m\u00e1r nek\u00fcnk sem maradt er\u0151nk, hogy a pultra rakott italt megk\u00f3stoljuk. Biccentett\u00fcnk, \u00e9s szomjasan, hang n\u00e9lk\u00fcl t\u00e1voztunk.<\/p>\n
Forr\u00e1s: Lakatos Menyh\u00e9rt: Csandra szekere, Sz\u00e9pirodalmi, Budapest, 1981.<\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" A pat\u00e1k egyhang\u00fa csattog\u00e1sa \u00e1lomba ringatott volna benn\u00fcnket, ha a teremt\u0151 t\u00fal nem tesz minden eddigi b\u0151kez\u0171s\u00e9g\u00e9n. Forr\u00f3 k\u00e1tr\u00e1nyszag csapott fel a lassan z\u00f6ty\u00f6g\u0151 szek\u00e9rder\u00e9kba, k\u00f3kadtan b\u00e1multam \u00c1ngy\u00e9l kitakart combjait, ahogy r\u00f3zs\u00e1s, f\u00fcstszag\u00fa pendely\u00e9t l\u00e1ba k\u00f6z\u00e9 csavarintva s\u00fcttette b\u0151r\u00e9t a nappal.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-82037","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/82037","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=82037"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/82037\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=82037"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=82037"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=82037"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}