Az els\u0151 l\u00e1nyom f\u00e9l \u00f3r\u00e1t se \u00e9lt. Meg se mutatt\u00e1k. Csak annyi maradt bel\u0151le, hogy s\u00edrt. Nem is keservesen. Hanem ink\u00e1bb nyekergett, egyre halkabban. Azt mondta a b\u00e1ba, hogy gy\u00f6nge volt a t\u00fcdeje meg a kis sz\u00edve. T\u00fal kor\u00e1n j\u00f6tt.
\n\u00c9s valahogy ez a s\u00edr\u00e1s, ez maradt meg. A fiam huszonhat \u00e9vesen j\u00f6tt haza a frontr\u00f3l, sebes\u00fclten. \u00dcszk\u00f6s kis l\u00e1bakkal. Az volt az \u00e9rz\u00e9sem, hogy sok hidegt\u0151l \u00f6sszeasztak a v\u00e9gtagjai. Sose \u00e1llhatott f\u00f6l, lassan haldokolt \u00e9s az utols\u00f3 \u00f3r\u00e1iban zokogott. Hangosan, \u00fcv\u00f6ltve. L\u00e1ttam a sz\u00e9gyent a szem\u00e9ben, de nem b\u00edrta abbahagyni. Azt\u00e1n egyszer csak csuklott egyet \u00e9s v\u00e9ge volt. Magamhoz szor\u00edtottam, \u00fagy kellett let\u00e9pni a kezeimet r\u00f3la. A fi\u00e1t \u0151 se l\u00e1thatta. A s\u00edr\u00e1s\u00e1t se hallhatta, mert csak n\u00e9gy h\u00f3nap m\u00falva j\u00f6tt erre a vil\u00e1gra.
\nAz apja se \u00e9lt t\u00f6bb\u00e9. Soha egy mosoly, semmi. Csak v\u00e9gezte a dolg\u00e1t, mint egy \u00e1llat. Azt\u00e1n volt \u00fagy, hogy nem tal\u00e1ltam magam mellett \u00e9jszaka. F\u00f6lkeltem, kerestem. A torn\u00e1con \u00e1llt \u00e9s a Holdat n\u00e9zte. \u00dagy csillogtak a szem\u00e9ben a k\u00f6nnyek, mint a gy\u00e9m\u00e1ntok.
\n\u00dagy is halt meg, a torn\u00e1con, egy t\u00e9li \u00e9jszak\u00e1n. K\u00e9rdeztem az orvost, hogy megfagyott-e. Azt mondta: el\u0151bb a sz\u00edve lett oda.
\nPedig ha elment\u00fcnk volna innen, tal\u00e1n ma is \u00e9l. Mondtam neki egyszer, hogy hagyjunk itt mindent, de azt mondta: \u2013 Hova? Hova? Hova?
\nAz unok\u00e1m elvitt, hogy megn\u00e9zzem a fi\u00e1t, \u00e9s amikor hazafel\u00e9 j\u00f6tt\u00fcnk, egy veszett motoros el\u00e9nk v\u00e1gott. F\u00e9lrekapta a korm\u00e1nyt \u00e9s egy f\u00e1nak ment\u00fcnk. Isten \u00fagy akarta, hogy nekem semmi bajom nem lett, de \u0151 a gerinc\u00e9t t\u00f6rte. H\u00e1rom \u00e9vig \u00e9lt m\u00e9g k\u00f3rh\u00e1zban, a plafont b\u00e1mulva. Minden nap mellette voltam. A feles\u00e9ge nem b\u00edrta, az utols\u00f3 \u00e9vben be se j\u00f6tt hozz\u00e1. De nem haragszom r\u00e1: sz\u00f3tlanul fek\u00fcdt a fiam, r\u00e1 se n\u00e9zett, csak k\u00f6nnyezett. K\u00e9rdeztem t\u0151le, mi\u00e9rt nem n\u00e9z erre a szerencs\u00e9tlenre. Azt motyogta, hogy az\u00e9rt, mert szereti. Meghalna a v\u00e1gyt\u00f3l. Azt\u00e1n, k\u00e9s\u0151bb azt is mondta, hogy milyen ostoba, ha r\u00e1n\u00e9zne, meghalhatna v\u00e9gre, nincs is m\u00e9lt\u00f3bb m\u00f3d. De nem j\u00f6tt t\u00f6bb\u00e9 a feles\u00e9ge.
\n\u00c9jjel halt meg, nem voltam mellette. A n\u0151v\u00e9r azt mondta, fogta a kez\u00e9t, de nem hiszem el. Tal\u00e1n csak vigasztalni akart.
\nA m\u00faltkor valaki arra biztatta az embereket a r\u00e1di\u00f3ban, hogy csak s\u00edrjanak, mert annak igenis van f\u00f6lszabad\u00edt\u00f3 ereje. H\u00e1t nincs.
\nTegnap itt volt a pap, hogy hogyan legyen a temet\u00e9s. K\u00e9rtem, menjen Isten h\u00edr\u00e9vel. Nem tudok \u00e9n m\u00e1r im\u00e1dkozni. Lehet, hogy van Isten, de olyan messze ment, hogy \u00e9szre se veszi, ha nem h\u00f3kuszp\u00f3kuszolunk, hanem csak \u00fagy f\u00f6ldbe eresztj\u00fck az unok\u00e1mat. Menjen b\u00e9k\u00e9vel \u00e9s \u00e1ldja meg azokat, akik szerencs\u00e9sebbek voltak.
\nM\u00e9g megk\u00f6t\u00f6m ezt a szvettert a d\u00e9dunok\u00e1mnak, hogy meg ne f\u00e1zzon a s\u00edrn\u00e1l, azt\u00e1n \u00e9n is megyek. Tudom, hogy bej\u00f6n \u00e9rtem a hal\u00e1l, ide\u00e1ll, r\u00e1m n\u00e9z, meg fogom ismerni. Ha azt mondom neki, hogy v\u00e1rjon, mert m\u00e9g be kell fejeznem ezt a sort, h\u00e1t megv\u00e1rja. Neki van ideje. M\u00e1r nekem is.<\/p>\n
Forr\u00e1s: RMSZ, Szabad szombat, 2000\/36. sz.<\/em><\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Az els\u0151 l\u00e1nyom f\u00e9l \u00f3r\u00e1t se \u00e9lt. Meg se mutatt\u00e1k. Csak annyi maradt bel\u0151le, hogy s\u00edrt. Nem is keservesen. Hanem ink\u00e1bb nyekergett, egyre halkabban. Azt mondta a b\u00e1ba, hogy gy\u00f6nge volt a t\u00fcdeje meg a kis sz\u00edve. T\u00fal kor\u00e1n j\u00f6tt. \u00c9s valahogy ez a s\u00edr\u00e1s, ez maradt meg. A fiam huszonhat \u00e9vesen j\u00f6tt haza a […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-82109","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/82109","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=82109"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/82109\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=82109"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=82109"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=82109"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}