A magyar gr\u00f3f kora reggel \u00f3ta rend\u00fcletlen\u00fcl sakkozott a b\u00e9csi di\u00e1kkal. Egyik j\u00e1tszm\u00e1t a m\u00e1sik ut\u00e1n nyerte meg, viharos gyorsas\u00e1ggal, szilaj lend\u00fclettel, azzal a makacs sz\u00edv\u00f3ss\u00e1ggal, amely csak nagy m\u00e1ni\u00e1kusok tulajdons\u00e1ga.
\nOtt \u00fclt \u00f6bl\u00f6s karossz\u00e9k\u00e9ben, hatalmas homlok\u00e1n a r\u00e1ncok ideges t\u00e1ncot j\u00e1rtak, bozontos szem\u00f6ld\u00f6ke meg-megr\u00e1ndult, nagy, sz\u00fcrke szemei, mint hideg, \u00e9les t\u0151r\u00f6k j\u00e1rt\u00e1k \u00e1t a di\u00e1kot, aki egyre-m\u00e1sra adta f\u00f6l \u00e1ll\u00e1sait.
\nA gr\u00f3f \u0151sz szak\u00e1lla zil\u00e1ltan sz\u00fcrk\u00fclt a s\u00e1rga \u00e9s fekete mez\u0151ny f\u00f6l\u00f6tt, mint valami \u00f3lmos, t\u00e9li felh\u0151 a harcmez\u0151 f\u00f6l\u00f6tt.
\nNaps\u00fct\u00f6tte kez\u00e9vel l\u00e1zasan tologatta a b\u00e1bokat \u00e9s finom ujjaival id\u0151nkint ott babr\u00e1lt az \u00e9benfuvol\u00e1n, amely az asztalk\u00e1n mindig mellette fek\u00fcdt. A j\u00e1tszma ism\u00e9t a gr\u00f3fnak kedvezett, a di\u00e1k b\u00e1bui halomban hevertek szertesz\u00e9jjel.
\n– Ez a lipcsei csata \u2014 ism\u00e9telte m\u00e1moros hangon a gr\u00f3f \u2013, igen, ez a lipcsei csata. Aki m\u00e9g tegnap a vil\u00e1g ura volt, az ma vert sereg\u00e9vel fut. De az\u00e9rt t\u00f6bb dolgok vannak f\u00f6ld\u00f6n \u00e9s \u00e9gen, kedves Metternich herceg, amiket a ti \u00e1llamb\u00f6lcsess\u00e9gtek \u00e1lmodni se k\u00e9pes!
\n– A gr\u00f3f \u00far megint gy\u0151z\u00f6tt – mondotta a di\u00e1k, \u00e9s f\u00e1radtan s\u00f6p\u00f6rte \u00f6ssze a s\u00e1rga figur\u00e1kat.
\n\u2013 Ellenkez\u0151leg, \u00e9n mindig csak vesztek, ha gy\u0151zni l\u00e1tszom is. Au contraire, \u00e9des bar\u00e1tom! Nincs a teremt\u00e9sben vesztes, csak \u00e9n! De j\u00e1tszunk tov\u00e1bb! M\u00e9g egy t\u00e9t h\u00e1travan!
\nA di\u00e1k f\u00f6l\u00e1ll\u00edtotta a b\u00e1bokat \u00e9s v\u00e1rta, hogy a gr\u00f3f induljon. De a gr\u00f3f nem indult. Mereven n\u00e9zett maga el\u00e9, \u00fcres, t\u00f6r\u00f6tt tekintettel, mintegy a semmibe, \u00e9s a sakkt\u00e1bl\u00e1r\u00f3l hirtelen a f\u00f6ldre s\u00f6p\u00f6rte a s\u00e1rg\u00e1kat \u00e9s a feket\u00e9ket.
\n\u2013 Nincs tov\u00e1bb! Most jut eszembe, hogy v\u00e9ge mindennek. Hiszen az utols\u00f3 t\u00e9tet is elvesztettem m\u00e1r! A haz\u00e1mat \u00e9s az \u00fcdv\u00f6ss\u00e9gemet. Menjen, menjen, \u00e9des bar\u00e1tom \u00e9s mondja meg ellens\u00e9geimnek, hogy szeg\u00e9ny Szepi gr\u00f3f nagyon f\u00e1zik!
\nA di\u00e1k f\u00f6l\u00e1llott, m\u00e9lyen meghajolt \u00e9s sz\u00f3lt: \u2014 Parancs\u00e1ra, gr\u00f3f \u00far, megyek!
\nA magyar gr\u00f3f azonban v\u00e1ratlanul kiegyenesedett, kem\u00e9nyen megragadta a di\u00e1k v\u00e1ll\u00e1t, mer\u0151en a szem\u00e9he n\u00e9zett \u00e9s szokatlanul er\u00e9lyesen r\u00e1ki\u00e1ltott:
\n\u2013 Maradjon, fiatal bar\u00e1tom! Oh\u00f3, az\u00e9rt m\u00e9g nincs elveszve Lengyelorsz\u00e1g! Nem vagyok \u00e1m \u00e9n olyan bolond, mint \u0151k gondolj\u00e1k. Szeg\u00e9ny Sz\u00e9chenyi beteg, de a vil\u00e1g is az! Egy kis m\u00e9lak\u00f3r az eg\u00e9sz, semmi m\u00e1s, Hamletnek is volt bel\u0151le el\u00e9g! Kiz\u00f6kkent a vil\u00e1g, de az orvosok majd csak meggy\u00f3gy\u00edtj\u00e1k! Ez a G\u00f6rgen azonban, magunk k\u00f6zt sz\u00f3lva, tal\u00e1n a legnagyobb beteg mindny\u00e1junk k\u00f6z\u00f6tt. Nem tetszik nekem. Olyan rem\u00e9nytelen arca van, mintha Byront tanulta volna az elmek\u00f3rtan helyett.
\nA nagy s\u00e1rga h\u00e1z t\u00e1rsalg\u00f3j\u00e1ban a kora decemberi alkonyat \u00e1rnyai borongtak. Ez volt az az \u00f3ra, amikor az idegek nyugtalankodni kezdtek, mint ahogy a l\u00e1z h\u0151m\u00e9rs\u00e9klete is ilyenkor szokott emelkedni. Egy hossz\u00fa, sov\u00e1ny f\u00e9rfi, himl\u0151s arc\u00e1n sebek forrad\u00e1s\u00e1val, az ablak j\u00e9gvir\u00e1gos \u00fcveg\u00e9re nyomta homlok\u00e1t, \u00e9s kitekintett a hamuszin\u0171 \u00e9gre, amelyen varj\u00facsapat keringett. L\u00e1tszott, hogy nagyon messze n\u00e9z, t\u00fal a s\u00e1rga ker\u00edt\u00e9sen, a vasr\u00e1cson. Idegesen dobolt az ablakon, toporz\u00e9kolt, \u00e9s alig hallhat\u00f3an suttogta:
\n\u2013 A vars\u00f3i harangokat akarom\u2026 A vars\u00f3i harangokat kell f\u00e9lreverni…
\nK\u00e9t \u00e1pol\u00f3 \u00f6sszen\u00e9zett.
\n\u2013 A lengyel m\u00e1r megint nyugtalan.
\nEgy m\u00e1sik beteg hirtelen f\u00f6lugrott a sarokb\u00f3l, ahol eddig gubbasztott \u00f3r\u00e1kon kereszt\u00fcl, \u00e9s az \u00e1pol\u00f3k fel\u00e9 rohant lelkendezve. S\u00f6t\u00e9t karbon\u00e1ri k\u00f6penye \u00fagy lengett ut\u00e1na, mint t\u00e9pett z\u00e1szl\u00f3 a viharban.
\n\u2013 A barik\u00e1dokra, aki \u00e9l! B\u00e9csben kit\u00f6rt a forradalom!
\nA magyar gr\u00f3f f\u00e1jdalmas mosollyal n\u00e9zte a szeg\u00e9ny d\u00fch\u00f6ng\u0151t, akit szel\u00edd er\u0151szakkal fogott le egy markos cseh \u00e1pol\u00f3, \u00e9s gy\u00f6ng\u00e9d er\u00e9llyel valami altat\u00f3t itatott meg vele. Szeg\u00e9ny bolond \u2013 d\u00fcnny\u00f6gte szak\u00e1ll\u00e1ba a gr\u00f3f, \u00e9s elgondolkozva n\u00e9zett k\u00f6r\u00fcl. \u2013 K\u00fcl\u00f6nben, ki tudja? Mindny\u00e1jan bolondok vagyunk, \u0151r\u00fclt vil\u00e1g ez, siralmas t\u00e9boly az eg\u00e9sz!
\nMajd ism\u00e9t le\u00fclt a nagy, puha karossz\u00e9kbe, szinte beles\u00fcppedt \u00e9s a di\u00e1kt\u00f3l k\u00e9rdezte:
\n\u2013 Micsoda esztend\u0151ben is vagyunk, \u00e9des bar\u00e1tom? K\u00fcl\u00f6n\u00f6s k\u00e9rd\u00e9s, ugye, de tudja, mi\u00f3ta itt vagyok, nem n\u00e9zem a kalend\u00e1riumot.
\n\u2013 Negyvenkilenc, december \u2013 v\u00e1laszolt a b\u00e9csi di\u00e1k l\u00e1tsz\u00f3lag k\u00f6z\u00f6mb\u00f6s hangon, \u00e9s egy fekete fut\u00e1rt \u00e1ll\u00edtott ki a s\u00e1rga kock\u00e1ra.
\n\u2013 Negyvenkilenc, december \u2013 ism\u00e9telgette a gr\u00f3f \u2013, hiszen akkor m\u00e1r annak t\u00f6bb, mint egy \u00e9ve.
\nDe nem mondotta ki, hogy mire gondol. Meggy\u00fajtott\u00e1k a l\u00e1mp\u00e1kat, az egyik sarokban egy s\u00f6t\u00e9t feny\u0151fa \u00e1llott, a magyar Felvid\u00e9kr\u0151l, teleaggatva aranyos l\u00e1ncokkal, sz\u00ednes gyerty\u00e1kkal, pirossal, feh\u00e9rrel \u00e9s z\u00f6lddel. A gr\u00f3f kar\u00e1csonyf\u00e1ja. A t\u00e1rsalg\u00f3 \u00f3ri\u00e1s kandall\u00f3ja k\u00f6r\u00fcl l\u00e1rm\u00e1s\u00e1n, izgatottan, csoportokba ver\u0151dve \u00e1lltak a betegek, a szenteste f\u00e9nyess\u00e9g\u00e9ben, a t\u00e9boly \u00e9jszak\u00e1j\u00e1ban.
\nA park kopasz f\u00e1i k\u00f6r\u00fcl k\u00fcl\u00f6n\u00f6s zene hangja sz\u0171r\u0151d\u00f6tt f\u00f6l az emeletre. A gr\u00f3f f\u00f6lkelt a karossz\u00e9kb\u0151l, \u00e9s len\u00e9zett a m\u00e9lys\u00e9gbe. A hold \u00e9ppen akkor bukkant ki egy \u00f3ri\u00e1s h\u00f3felh\u0151 m\u00f6g\u00fcl, \u00e9s s\u00edrkerti vil\u00e1g\u00e1n\u00e1l egy f\u00e9rfi \u00e1llott a parkban, csapzott, holl\u00f3fekete hajjal, f\u00e9nytelen tekintettel \u00e9s heged\u00fclt, heged\u00fclt szilaj elkesered\u00e9ssel, mint valami \u0151r\u00fclt cig\u00e1ny, aki szeren\u00e1dot ad halott kedvese ablaka alatt. A muzsik\u00e1j\u00e1ban volt valami a R\u00e1k\u00f3czi-indul\u00f3 n\u00e9h\u00e1ny \u00fctem\u00e9b\u0151l, a Marseillaise p\u00e1r foszl\u00e1ny\u00e1b\u00f3l \u00e9s egy r\u00e9gesr\u00e9gi altat\u00f3 n\u00f3t\u00e1b\u00f3l, amelyet p\u00e1sztort\u00fczek mellett, a puszt\u00e1n egy \u00f6reg dajka \u00e9nekelt valamikor.
\n\u2013 Ki ez a szerencs\u00e9tlen? \u2013 k\u00e9rdezte a gr\u00f3f a di\u00e1kt\u00f3l, \u00e9s valami r\u00e9gen nem \u00e9rzett forr\u00f3s\u00e1g \u00f6nt\u00f6tte el a sz\u00edv\u00e9t \u00e9s a szemeit.
\n\u2013 A szeg\u00e9ny Niembsch, a k\u00f6lt\u0151 \u2013 v\u00e1laszolt f\u00e1jdalmasan a b\u00e9csi di\u00e1k. \u2013 Plat\u00f3nra haragszik, mert az tal\u00e1lta f\u00f6l az eszm\u00e9nyi szerelmet, \u00e9s nagyon boldogtalan, mert Csat\u00e1don sz\u00fcletett \u00e9s nincsen haz\u00e1ja sehol!
\n\u2013 Mert nincsen haz\u00e1ja sehol? \u2013 ism\u00e9telte megint a magyar gr\u00f3f. \u2013 Az nem is a legrosszabb sors e f\u00f6ld\u00f6n, kedves bar\u00e1tom, de jaj annak, akinek van haz\u00e1ja, \u00e9s m\u00e9gis\u2026
\nA heged\u0171sz\u00f3 tov\u00e1bb jajvesz\u00e9kelt, zokogott \u00e9s elcsuklott a decemberi \u00e9jszak\u00e1ban. A hossz\u00fa, szik\u00e1r lengyel \u00e9s a s\u00f6t\u00e9t, vad karbon\u00e1ri \u00fagy \u00fcv\u00f6lt\u00f6ztek, mint a kivert farkasok a f\u00f6rgetegben, bomlott, s\u00edrt, d\u00fcb\u00f6rg\u00f6tt az eg\u00e9sz nagy s\u00e1rga h\u00e1z. G\u00f6rgen doktor sietve j\u00f6tt az emeletre a seg\u00e9dorvos\u00e1val, \u00e9s szinte tan\u00e1cstalanul \u00e1llott a sz\u00f6rny\u0171 z\u0171rzavarban. Egy pirom\u00e1ni\u00e1s, aki gyuf\u00e1t csent valahonnan, sorra kezdte gy\u00fajtogatni a magyar kar\u00e1csonyfa gyerty\u00e1it. A gr\u00f3f \u00f6sszefonta karjait, n\u00e9m\u00e1n \u00e9s mereven b\u00e1mult a sz\u00ednes l\u00e1ngokba, szem\u00e9ben ism\u00e9t kigyulladt a r\u00e9gi t\u0171z, hatalmas homloka f\u00e9nylett, a R\u00e1k\u00f3czi-indul\u00f3 egyre szilajabban h\u00f6mp\u00f6lyg\u00f6tt, \u00e9s a park furcsa heged\u0171se a holdf\u00e9nyiben egyre f\u00e1jdalmasabban kiab\u00e1lta:
\n\u2013 Nincsen haz\u00e1m sehol!<\/p>\n
Forr\u00e1s: Juh\u00e1sz Gyula v\u00e1logatott m\u0171vei. Sz\u00e9pirodalmi, Budapest, 1981.<\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" A magyar gr\u00f3f kora reggel \u00f3ta rend\u00fcletlen\u00fcl sakkozott a b\u00e9csi di\u00e1kkal. Egyik j\u00e1tszm\u00e1t a m\u00e1sik ut\u00e1n nyerte meg, viharos gyorsas\u00e1ggal, szilaj lend\u00fclettel, azzal a makacs sz\u00edv\u00f3ss\u00e1ggal, amely csak nagy m\u00e1ni\u00e1kusok tulajdons\u00e1ga. Ott \u00fclt \u00f6bl\u00f6s karossz\u00e9k\u00e9ben, hatalmas homlok\u00e1n a r\u00e1ncok ideges t\u00e1ncot j\u00e1rtak, bozontos szem\u00f6ld\u00f6ke meg-megr\u00e1ndult, nagy, sz\u00fcrke szemei, mint hideg, \u00e9les t\u0151r\u00f6k j\u00e1rt\u00e1k \u00e1t a […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-82172","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/82172","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=82172"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/82172\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=82172"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=82172"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=82172"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}