Ny\u00e1ri est\u00e9ken f\u00f6nt \u00fclt\u00fcnk a pad t\u00e1ml\u00e1j\u00e1n, szorosan, mint dr\u00f3ton a madarak, l\u00e1bunkkal harangozva a leveg\u0151ben, \u00e9s sz\u00e1jharmonik\u00e1ztunk. Ahogy megz\u00f6rrent orrunk el\u0151tt a bokor, ledobtuk magunkat a f\u00f6ldre, k\u00e9szen arra, hogy elfussunk. De nem a cs\u0151sz, hanem \u0151 jelent meg, a hazud\u00f3s. Soha nem haszn\u00e1lta az utakat. Szabadon j\u00e1rt, mint a halak a tenger viz\u00e9ben, kereszt\u00fcl a t\u00e9r gondozott f\u00fcv\u00e9n-bokr\u00e1n, \u00e9s ez\u00e9rt is hallatlanul csod\u00e1ltuk valamennyien. El\u0151fordult, hogy a cs\u0151sz megkergette, ilyenkor f\u00fcrge, tornacip\u0151s l\u00e1b\u00e1t megszapor\u00e1zta, \u00e9s vissza-visszanevetett, ahogy a t\u00e1vols\u00e1g n\u0151tt k\u00f6z\u00f6tt\u00fck. K\u00e9s\u0151bb valamelyik bokorb\u00f3l megint el\u0151bukkant, \u00e9s komoly \u00e1br\u00e1zattal mes\u00e9lni kezdte val\u00f3sz\u00edn\u0171tlen t\u00f6rt\u00e9neteit. El\u0151fordult az is, hogy a cs\u0151sz megfogta. Ilyenkor pufogott h\u00e1t\u00e1n a bot, \u00fagy vitt\u00e9k be a Keny\u00e9rmez\u0151 utca sark\u00e1n lev\u0151 rend\u0151r\u0151rsre. Olykor id\u00e9z\u00e9st kapott a Szerb utcai gyermekb\u00edr\u00f3s\u00e1gra, \u00e9s mi \u00e1h\u00edtattal \u00e9s tisztelettel b\u00e1multuk \u0151t. K\u00e9s\u0151bb elmes\u00e9lte, hogy a rend\u0151rb\u00edr\u00f3 mag\u00e1zta, majd megk\u00e9rte, n\u00e9gy \u00f3r\u00e1t maradjon a fogd\u00e1ban. Megesett, hogy napokra elt\u0171nt. Mikor \u00fajra megjelent, elk\u00e9rt egy cigarettav\u00e9get, \u00e9s nagyokat szip\u00e1kolva k\u00f6z\u00f6lte, hogy a Margitszigeten, a Palatinus sz\u00e1ll\u00f3ban lakik pillanatnyilag, mert otthon ci\u00e1noznak.
\n\u2013 A sz\u00e1ll\u00f3 mennyezete sz\u00edn\u00fcveg, bes\u00fct a hold, \u00e9s ha v\u00e9gigd\u0151l\u00f6k a selyem\u00e1gyon, a csillagokat sz\u00e1molom. Reggel cs\u00f6ngetek, \u00e9s csod\u00e1latos ez\u00fcstt\u00e1lon egy eg\u00e9sz libam\u00e1jat hoznak be. A port\u00e1s meg szalut\u00e1l \u2013 \u00e9s hegyeset k\u00f6p\u00f6tt a kavicsok k\u00f6z\u00e9, mert a nyelv\u00e9t cs\u00edpte a nikotin.
\nK\u00e9s\u0151bb lej\u00f6tt az apja, f\u00e9lszem\u0171, goromba b\u00e1dogos, \u00e9s nadr\u00e1gsz\u00edjjal kem\u00e9nyen elp\u00fcf\u00f6lte, majd nyak\u00e1n\u00e1l fogva cipelte haza. Sok\u00e1ig, m\u00e9g a Berzsenyi utca v\u00e9g\u00e9r\u0151l is visszahallatszott keserves jajgat\u00e1sa.
\nMost, ahogy a s\u00f6t\u00e9t bokorb\u00f3l el\u0151l\u00e9pett a g\u00e1zl\u00e1mpa s\u00e1padt f\u00e9ny\u00e9be, mint valami huncut, var\u00e1zslatokhoz \u00e9rt\u0151 kis man\u00f3, egyetlen int\u00e9ssel elhallgattatott benn\u00fcnket. El\u0151reny\u00fajtott tenyer\u00e9ben egy fekete lap\u00fa, feh\u00e9r-piros sz\u00e1mokkal tele\u00edrt szerkezet lapult. T\u00fcrelmetlen sz\u00f3val, kapkodva elmagyar\u00e1zta a szab\u00e1lyokat, f\u00f6lvonta szem\u00f6ld\u00f6k\u00e9t \u00e9s ki\u00e1ltozott.
\n\u2013 Mindenki tett? Nincs tov\u00e1bb!
\nMegnyomott egy gombot, a par\u00e1nyi csontgoly\u00f3 sebesen p\u00f6rg\u00f6tt, \u00e9s percek alatt elvesztette nyolcvan fill\u00e9rj\u00e9t. A szerkezetet messze elhaj\u00edtotta, megvet\u0151, g\u00fanyos kis mosolyt k\u00fcld\u00f6tt ut\u00e1na, le\u00fclt a padra, \u00e9s maga el\u00e9 b\u00e1mult. Mi cigarett\u00e1val k\u00edn\u00e1ltuk, \u00e9s k\u00e9rt\u00fck \u0151t, hogy mes\u00e9ljen.
\nF\u00f6ln\u00e9zett a s\u00f6t\u00e9t \u00e9gre, f\u00f6lizzott cigarett\u00e1j\u00e1n a par\u00e1zs, \u00e9s cs\u00f6ndesen mes\u00e9lni kezdett.
\n\u2013 Reggel, amikor megvirradt, f\u00f6lmentem a Sashegyre. V\u00e9gigfek\u00fcdtem egy feh\u00e9r szikl\u00e1n, \u00e9s b\u00e1multam a napot, ahogy f\u00f6lkapaszkodik az OTI-torony tetej\u00e9re. A v\u00e1ros f\u00f6l\u00f6tt f\u00fcst lebegett, de a napot nem b\u00edrta eltakarni. Mellettem apr\u00f3 gy\u00edkok s\u00fcttett\u00e9k magukat. Leh\u00faztam a trik\u00f3mat, \u00e9s h\u00e1tamat a h\u0171s k\u0151h\u00f6z szor\u00edtottam. Egyszerre egy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 l\u00e1ny j\u00f6tt fel\u00e9m. H\u00f3feh\u00e9r volt a bl\u00faza, \u00e9s a haja olyan hossz\u00fa volt, hogy a derek\u00e1ig \u00e9rt. A sz\u00edne pedig, mint a nagyj\u00e1tsz\u00f3t\u00e9ren a gesztenyefa levele, amikor hullani kezd. Le\u00fclt mell\u00e9m, \u00e9s megmondta a nev\u00e9t.
\nAnna. Igen, Ann\u00e1nak h\u00edvt\u00e1k.
\nKett\u00e9t\u00f6rtem az alm\u00e1mat, \u00e9s a fel\u00e9t nekiadtam. Sok\u00e1ig n\u00e9zt\u00fck a Dun\u00e1t. Olyan k\u00e9k volt, mint a szeme. Messze lakik nagyon, olyan messze, ahov\u00e1 m\u00e1r nem tudtunk ell\u00e1tni. Kez\u00e9t el\u0151reny\u00fajtva mutatta az ir\u00e1nyt, de ott m\u00e1r csak k\u00f6d volt.
\nA Szent Anna t\u00f3n\u00e1l.
\nOnnan j\u00f6tt. Ott magasak a hegyek, \u00e9s a feny\u0151f\u00e1k az \u00e9gig \u00e9rnek. Kis h\u00e1zakban laknak az emberek, \u00e9s a f\u00e1kra is f\u00f6l szabad m\u00e1szni, mert az erd\u0151ben nincsen cs\u0151sz. A t\u00f3ban lehet f\u00fcr\u00f6dni, \u00e9s aranyhalak \u00fasznak benne, mint az \u00e1llatkertiben.
\nMegk\u00e9rt, hogy menjek vele, a feles\u00e9gem lesz. \u00c9s \u00e9n meg\u00edg\u00e9rtem neki. Akkor megcs\u00f3kolta a sz\u00e1mat, \u00e9s elment, mert dolga volt. \u00c9s \u00e9n elutazom vele holnap messzire, \u00e9s soha t\u00f6bb\u00e9 nem l\u00e1ttok\u2026
\nM\u00e1r messze j\u00e1rt, apr\u00f3 termet\u00e9t az utols\u00f3 g\u00e1zl\u00e1mpa vil\u00e1g\u00edtotta a L\u00e9gszesz utca sark\u00e1n, mikor f\u00f6lt\u00f6rt bel\u0151l\u00fcnk a d\u00fch, \u00e9s k\u00f6veket hajig\u00e1lva ut\u00e1na, ki\u00e1ltoztunk:
\n\u2013 Hazudsz, hazud\u00f3s! Hazudsz, hazud\u00f3s!
\nDe \u00e9jjel, mikor a paplanok al\u00e1 b\u00fajtunk \u00e9s elszender\u00fclt\u00fcnk, \u00e9des ny\u00e1l futott a sz\u00e1nkba, mert \u00e9gbe ny\u00fal\u00f3 feny\u0151k k\u00f6z\u00f6tt j\u00e1rtunk, \u00e9s a lombok sz\u00edne olyan volt, mint Ann\u00e1nak a haja.
\n\u2026Elr\u00f6p\u00fclt egy esztend\u0151, \u00e9s m\u00e1r nem \u00fclt\u00fcnk a pad t\u00e1ml\u00e1j\u00e1n, harmonik\u00e1ink is r\u00e9gen berozsd\u00e1sodtak. Beolajoztuk hajunkat, \u00e9s f\u00e9nyes, l\u00e1zas szemmel b\u00e1multuk a szomsz\u00e9d polg\u00e1ri iskol\u00e1b\u00f3l idej\u00e1r\u00f3 l\u00e1nyokat. Vastagod\u00f3 hangon vit\u00e1ztunk, hevesen \u00e9s izgatottan, mintha birokra keln\u00e9nk, \u00e9s suttog\u00e1sunk \u00fagy hangzott, mint egy rekedt, befulladt, \u00f3cska r\u00e9ztrombita, amibe valaki csak \u00fagy pr\u00f3b\u00e1b\u00f3l belef\u00faj.
\nVolt a l\u00e1nyok k\u00f6z\u00f6tt egy, akibe mindannyian szerelmesek voltunk. Bodor\u00edtott, gesztenyesz\u00edn haja, nagy, csod\u00e1lkoz\u00f3 szeme, apr\u00f3 eg\u00e9rfogai, csipkel\u0151d\u0151 nyelve engem is remeg\u0151 izgalomba hozott. Tudta, hogy sz\u00e9p, \u00e9s azt is, hogy ha szem\u00fcnkbe n\u00e9z, ha fesz\u00fcl\u0151, kem\u00e9ny karj\u00e1t csak \u00fagy v\u00e9letlen\u00fcl hozz\u00e1nk \u00e9rinti, vagy a padon szorosan \u00fclve meg\u00e9rezz\u00fck cs\u00edp\u0151je meleg\u00e9t, megsz\u00e9d\u00fcl\u00fcnk, mint a perzsel\u0151 t\u0171z k\u00f6r\u00fcl r\u00f6pk\u00f6d\u0151 bogarak. \u00c9s les\u00fct\u00f6tt szemmel, zavartan piszk\u00e1ljuk izzad\u00f3 tenyer\u00fcnket.
\nJ\u00e1tszottunk tal\u00e1l\u00f3s k\u00e9rd\u00e9seket, versenyt futottunk l\u00e9lekszakadt\u00e1ig, elfulladva, leveg\u0151 ut\u00e1n kapkodva a c\u00e9lban, ahol \u0151 \u00e1llt, cseng\u0151 hangon kacagva, \u00e9s kedves mosollyal jutalmazva a s\u00e1padt, gy\u00f6ngy\u00f6z\u0151 homlok\u00fa, boldog gy\u0151ztest. \u00c9s \u0151 j\u00e1tszott vel\u00fcnk, \u00e9s mi hallatlan virtusokat k\u00f6vett\u00fcnk el, \u00fagy \u00e9rezve, hogy \u00e9lettel-hal\u00e1llal dacolunk. Verekedt\u00fcnk kem\u00e9nyre szor\u00edtott \u00f6k\u00f6llel, kaviccsal z\u00faztuk sz\u00e9t a g\u00e1zl\u00e1mpa hossz\u00fak\u00e1s bur\u00e1j\u00e1t, p\u00e1ros l\u00e1bbal ugrottuk kereszt\u00fcl a padot, \u00e9s f\u00f6lgy\u00fajtottuk a pap\u00edrkosarat, amibe a cs\u0151sz a hegyes botra t\u0171zdelt pap\u00edrokat gy\u0171jt\u00f6tte.
\nSz\u00edvtuk egym\u00e1s ut\u00e1n a cigarett\u00e1kat, hosszan, m\u00e9lyen le a mell\u00fcnkre, h\u00e1nyinger\u00fcnk volt \u00e1lland\u00f3an, \u00e9s n\u00e9ha j\u00f3lesett volna meghalni.
\nCsak \u0151 maradt a r\u00e9gi.
\nMikor a l\u00e1mpagy\u00fajtogat\u00f3 f\u00f6lny\u00falt hossz\u00fa botj\u00e1val az alkonyatba, \u00e9s a t\u00e9r utols\u00f3 l\u00e1mp\u00e1j\u00e1n\u00e1l v\u00e9gezte el komor szertart\u00e1s\u00e1t, sz\u00e9thajtotta valamelyik bokrot, \u00e9s megjelent. \u00dclt\u00fcnk szorosan \u00f6sszeb\u00fajva a padon, \u0151 nekit\u00e1maszkodott egy f\u00e1nak, \u00e9s egykedv\u0171en k\u00f6pk\u00f6dte l\u00e1ba el\u00e9 a t\u00f6kmag h\u00e9j\u00e1t. Mi nagy zajjal, l\u00e1rm\u00e1san k\u00e9rt\u00fck, hogy mes\u00e9ljen. H\u00e1trasim\u00edtotta szem\u00e9be hull\u00f3 haj\u00e1t, \u00e9s ahogy besz\u00e9lni kezdett, elhallgattunk.
\n\u2013 Nagyon r\u00e9gen volt egy hatalmas t\u00e9glagy\u00e1r. A legnagyobb volt a vil\u00e1gon. Rengeteg sok ember dolgozott benne, \u00e9s a k\u00e9m\u00e9nye \u00e9jjel-nappal f\u00fcst\u00f6lg\u00f6tt. Az emberek veszekedtek, b\u00e1ntott\u00e1k egym\u00e1st, \u00e9s ez\u00e9rt v\u00edz t\u00f6rt f\u00f6l a f\u00f6ldb\u0151l, \u00e9s egy hajnalon elnyelte az eg\u00e9szet. Most a v\u00edz alatt dolgoznak, \u00e9s soha t\u00f6bb\u00e9 f\u00f6l nem j\u00f6hetnek.
\nMa arra j\u00e1rtam, \u00e9s megn\u00e9ztem.
\nOlyan a v\u00edz f\u00f6l\u00f6tt\u00fck, mint egy t\u00fck\u00f6r, csak n\u00e9ha itt-ott bugybor\u00e9kol egyet. \u00d6reg hal\u00e1sz \u00fcl a ladikj\u00e1ban, azt mondta, feneketlen t\u00f3. Mindent elnyel\u0151, m\u00e9ly \u00e9s feneketlen. Esztend\u0151k \u00f3ta kocsisz\u00e1m \u00f6ntik bele a szemetet, de elnyeli, \u00e9s a t\u00fckre sima marad. A partj\u00e1n k\u00f6rbe s\u00e1s n\u0151tt, \u00e9s madarak laknak benne.
\nHasra fek\u00fcdtem a cs\u00f3nakban, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1ltam a v\u00edz al\u00e1 n\u00e9zni, de csak a s\u00f6t\u00e9tet l\u00e1ttam. Holnap hajnalban kimegyek, \u00e9s le\u00faszom a fen\u00e9kre\u2026
\nValamennyien ki\u00e1ltoztunk.
\n\u2013 Hazudsz! A v\u00edz alatt nem lehet \u00e9lni! Leveg\u0151 n\u00e9lk\u00fcl nem lehet \u00e9lni! Hazud\u00f3s! Feneketlen t\u00f3 fenek\u00e9re akar \u00faszni!
\n\u00c9s valaki kem\u00e9nyen mell\u00e9nek szegezte a k\u00e9rd\u00e9st:
\n\u2013 Hol az a t\u00f3?
\nFesz\u00fclt \u00f6r\u00f6mmel, kamaszos k\u00e1r\u00f6rvendez\u00e9ssel n\u00e9zt\u00fck \u0151t, a rajtacs\u00edpettet, \u00e9s vihogva b\u00f6kd\u00f6st\u00fck egym\u00e1s oldal\u00e1t.
\nSzok\u00e1sa szerint a magasba b\u00e1mult, mintha onnan v\u00e1rn\u00e1 a seg\u00edts\u00e9get, \u00e9s cs\u00f6ndesen azt mondta:
\n\u2013 A Lenke t\u00e9ren, a Fadrusz utca sark\u00e1n\u00e1l, ahov\u00e1 \u00f6r\u00f6kk\u00e9 f\u00faj a sz\u00e9l a hegy oldal\u00e1n lev\u0151 barlangokb\u00f3l. Ott az a t\u00f3 feneketlen.
\nAzt\u00e1n b\u00f3lintott fel\u00e9nk, \u00e1tl\u00e9pte a v\u00e9kony, kifesz\u00edtett dr\u00f3tot, \u00e9s elt\u0171nt a bokrok k\u00f6z\u00f6tt.
\nEgyik nap a bodros haj\u00fa l\u00e1ny nevetve k\u00e9rdezte:
\n\u2013 Na, volt a feneketlen t\u00f3 fenek\u00e9n?
\nSok\u00e1ig n\u00e9zte \u0151t, \u00e9s komolyan mondta:
\n\u2013 Nem. M\u00e9g nem volt r\u00e1 id\u0151m.
\nA l\u00e1ny g\u00fanyosan nevetett, \u00e9s \u0151 cs\u00f6ndesen megsz\u00f3lalt.
\n\u2013 Sz\u00e9p vagy.
\nA l\u00e1ny zavarba j\u00f6tt, \u00e9s elker\u00fclte a szem\u00e9t. Mi dermedten b\u00e1multuk \u0151ket, nem nevett\u00fcnk, \u00e9s nem is \u00e9rtett\u00fck a dolgot.
\n\u2013 Mes\u00e9ljen valamit \u2013 mondta a l\u00e1ny, \u00e9s oldalr\u00f3l kac\u00e9ran pillantott r\u00e1.
\n\u2013 Hozok neked egy sz\u00e9p aj\u00e1nd\u00e9kot. Dr\u00e1g\u00e1bb, mint az ez\u00fcst, \u00e9s az aranyn\u00e1l is dr\u00e1g\u00e1bb, mert a sziv\u00e1rv\u00e1ny sz\u00edne van rajta. Most elmegyek, mert messzire utazom \u00e9rte. Csak \u00e9n tudom, hol van, \u00e9s csak \u00e9n tudom elhozni onnan. V\u00e1rj r\u00e1m, elhozom neked.
\nA l\u00e1ny t\u00e1gra ny\u00edlt szemmel hallgatta, \u00e9s szomor\u00faan, f\u00e9lve k\u00e9rdezte:
\n\u2013 Maga m\u00e9rt hazudik mindig?
\n\u00c9s \u0151 cs\u00f6ndesen v\u00e1laszolt:
\n\u2013 \u00c9n mindig az igazat mondom.
\nBel\u0151l\u00fcnk f\u00f6lt\u00f6rt hangos r\u00f6h\u00f6g\u00e9ssel a lefojtott f\u00e9lt\u00e9kenys\u00e9g.
\n\u2013 Hazud\u00f3s! Hazud\u00f3s! \u2013 \u00e9s a szomsz\u00e9d g\u00e1zgy\u00e1r falai visszavert\u00e9k a hangokat.
\nIdegesen \u00f6sszerezzent, tal\u00e1n \u00e9let\u00e9ben el\u0151sz\u00f6r. H\u00e1trasim\u00edtotta a haj\u00e1t, \u00e9s egyenes, kih\u00fazott der\u00e9kkal, b\u00fcszk\u00e9n v\u00e9gigm\u00e9rt benn\u00fcnket, sz\u00e1j\u00e1n g\u0151g\u00f6s mosoly \u00fclt, \u00e9s elment.
\nM\u00e1snap kil\u00e9pett a bokorb\u00f3l, foltozott inge al\u00f3l \u00f3vatosan, mintha a sz\u00edv\u00e9t emeln\u00e9 ki, selyempap\u00edr csomagot h\u00fazott el\u0151. A leh\u00e1ntott burokb\u00f3l soha nem l\u00e1tott sz\u00e9p p\u00e1vatoll milli\u00f3 sz\u00edne csillant f\u00f6l. Lassan forgatta, mint aki gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dik v\u00e1ltozatos, gazdag pomp\u00e1j\u00e1ban. A l\u00e1nyra n\u00e9zett, m\u00e9lyen a szem\u00e9be, \u00e9s halkan mondta:
\n\u2013 \u00c9n soha nem hazudok. Ezt messzir\u0151l hoztam neked, vad, vesz\u00e9lyes szikl\u00e1kr\u00f3l, hasammal k\u00fasztam, k\u00f6rm\u00f6mmel kapaszkodtam, a nap t\u0171z\u00f6tt r\u00e1m, de elhoztam neked, mert sz\u00e9p vagy.
\n\u2013 \u00dczletben vette! V\u00e1s\u00e1rolta! \u2013 mondtuk, mikor elment, azt\u00e1n elhallgattunk, mert a l\u00e1ny a selymes tollat arc\u00e1hoz sim\u00edtotta, \u00e9s elmerengve, furcs\u00e1n, mint aki titkot tud, f\u00e9nyes szemmel mosolygott.
\nA reggeli lapokban olvastuk, hogy a Rudas-f\u00fcrd\u0151 oldal\u00e1n a Gell\u00e9rthegy meredek szikl\u00e1ir\u00f3l a t\u0171zolt\u00f3k hoztak le egy fiatal suhancot, aki elhullatott p\u00e1vatollat keresett. A hegy l\u00e1b\u00e1n\u00e1l \u00f6sszegy\u0171lt t\u00f6meg izgatottan figyelte a hal\u00e1los vesz\u00e9lyben lev\u0151 gyereket, aki kez\u00e9vel kapaszkodva egy reped\u00e9sben, l\u00e1b\u00e1val kalimp\u00e1lva l\u00f3gott a m\u00e9lys\u00e9g f\u00f6l\u00f6tt. Mikor a t\u0171zolt\u00f3 a l\u00e9tr\u00e1n lek\u00faszott vele, az izgatott t\u00f6megb\u0151l t\u00f6bben pofozni kezdt\u00e9k. A gyerek riadtan, s\u00edr\u00e1sra g\u00f6rb\u00fcl\u0151 sz\u00e1jjal t\u0171rte egy ideig, azt\u00e1n hirtelen mozdulattal kiugrott a gy\u0171r\u0171b\u0151l \u00e9s elfutott. Kez\u00e9ben ott szorongatta a p\u00e1vatollat.
\nMikor elj\u00f6tt az \u0151sz, sok\u00e1ig b\u00e1multa a s\u00e1rgul\u00f3 leveleket.
\nA l\u00e1ny inger\u00fclten r\u00e1sz\u00f3lt.
\n\u2013 Mit b\u00e1m\u00e9szkodsz?!
\n\u2013 Nem l\u00e1tod? \u2013 mondta \u0151 szomor\u00faan. \u2013 Az \u0151sz megcs\u00f3kolta a ter\u00fcnket, \u00e9s az elhalv\u00e1nyodott. Meghalnak a f\u00e1k, a f\u0171, a bokrok.
\n\u2013 Nevets\u00e9ges! \u2013 mondta a l\u00e1ny. \u2013 \u0150sz van, \u00e9s ezen semmi b\u00e1mulni val\u00f3!
\n\u0150 elt\u0171n\u0151dve, cs\u00f6ndes hangj\u00e1n mes\u00e9lni kezdett.
\n\u2013 Egyszer egy nagy teremben j\u00e1rtam. Feh\u00e9rek voltak a falak, az \u00e1gyak meg az emberek. Nagy volt a cs\u00f6nd, \u00e9s l\u00e1bujjhegyen j\u00e1rtam, hogy meg ne zavarjam. Az ablak el\u0151tt is volt \u00e1gy, oda le\u00fcltem. Kint a kertben s\u00e1rgultak a levelek, \u00e9s a nyitott ablakon \u00e1t l\u00e1ttam, hogy egy szell\u0151 besz\u00f6kik. K\u00f6rbefutott a termen, azt\u00e1n megcs\u00f3kolta az any\u00e1mat. Az \u0151sz k\u00fcldte be, a szememmel l\u00e1ttam. Akkor \u0151, mint most a t\u00e9r, elhalv\u00e1nyodott, \u00e9s becsukta a szem\u00e9t\u2026
\nF\u00e1z\u00f3san \u00f6sszeh\u00fazta mag\u00e1t, \u00e9s f\u00f6lhajtotta v\u00e9kony nyak\u00e1ra a kab\u00e1t gall\u00e9rj\u00e1t. Nem sz\u00f3ltunk r\u00e1 semmit, nem nevett\u00fcnk az arc\u00e1ba, szomor\u00faak lett\u00fcnk.
\nA l\u00e1ny a karj\u00e1ba kapaszkodott, riadt volt a szeme, s\u00edr\u00f3s hangon f\u00f6rmedt r\u00e1.
\n\u2013 Megint hazudt\u00e1l! A szelet nem l\u00e1tni! Mondd, hogy hazudt\u00e1l!
\n\u0150, a hazud\u00f3s, r\u00e1n\u00e9zett hosszan, \u00e9s lassan, meg\u00e9rt\u0151en b\u00f3lintott.
\n\u2013 Hazudtam. A szelet nem l\u00e1tni.
\nMegsim\u00edtotta gy\u00f6ng\u00e9den a l\u00e1ny haj\u00e1t, \u00e9s vid\u00e1m f\u00fcty\u00f6r\u00e9sz\u00e9sbe kezdett.
\nMikor lehullott a h\u00f3, \u00e9s a t\u00e9r sz\u00e9l\u00e9n \u00e1ll\u00f3 par\u00e1nyi \u00f3voda fa\u00e9p\u00fclete \u00e1tv\u00e1ltozott mesebeli kunyh\u00f3v\u00e1, bek\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk a Luther utcai kis cukr\u00e1szd\u00e1ba. Itt t\u00f6lt\u00f6tt\u00fck el az est\u00e9ket, a t\u00fal\u00f3r\u00e1kb\u00f3l \u00e9s borraval\u00f3kb\u00f3l, amit mesters\u00e9g\u00fcnk szerint \u00f6sszekuporgattunk.
\nEgyik este, mikor meg\u00e9rkezett, \u00e9s \u00f6sszefagyott kez\u00e9t f\u00f6lmeleg\u00edtette, mert napk\u00f6zben a Teleki t\u00e9ri piacon a csomagokat, kosarakat hordta haza az asszonyoknak, amikor m\u00e1r a kr\u00e9mes\u00e9t is megette, \u00e9s cigarett\u00e1ra gy\u00fajtott, megk\u00e9rt\u00fck, mes\u00e9ljen.
\nH\u00e1trad\u0151lt a sz\u00e9ken, a mennyezet gipszmint\u00e1j\u00e1t n\u00e9zte \u00e9s hozz\u00e1kezdett.
\n\u2013 A m\u00falt ny\u00e1ron, s\u00f6t\u00e9t \u00e9jszak\u00e1n, egy k\u00e9kf\u00e9ny\u0171, huncut kis csillag lecs\u00faszott az \u00e9gr\u0151l. Magasr\u00f3l j\u00f6tt, \u00e9s f\u00e9nyes cs\u00edkot h\u00fazott a s\u00f6t\u00e9t \u00e9gre, hogy visszatal\u00e1ljon. Egy t\u00f3 t\u00fckr\u00e9hez \u00e9rt le, \u00e9s \u00e1multan l\u00e1tta mag\u00e1t benne. F\u00f6lkapaszkodott a s\u00e1sra, hint\u00e1ztatta mag\u00e1t, \u00e9s boldogan kacagott, milyen sz\u00e9p is \u0151.
\nTekn\u0151c h\u00e1t\u00e1n b\u00e9ka evezett arra, \u00e9s f\u00f6lkavarta a sima vizet.
\nM\u00e9rgesen zavarta el hint\u00e1j\u00e1r\u00f3l a csillag, de a b\u00e9ka nem ment. Cs\u00f3nakj\u00e1val ott keringett el\u0151tte, l\u00e1gy hull\u00e1mokat hajtva a s\u00e1s al\u00e1.
\n\u201eJaj, de cs\u00fanya vagy!\u201d \u2013 ki\u00e1ltott a csillag, \u00e9s a b\u00e9ka m\u00e9rgesen sz\u00f3lt f\u00f6l hozz\u00e1:
\n\u201eLehet, de itthon vagyok, \u00e9s te nem k\u00fcldhetsz el!\u201d
\nHossz\u00fa vit\u00e1ba kezdtek, \u00e9s a t\u00f3 vil\u00e1ga k\u00e9t t\u00e1borra szakadt.
\n\u201eMenjen! Semmi dolga itt\u201d \u2013 mondta a hossz\u00fa nyak\u00fa g\u00f3lya.
\nA s\u00e1rga haj\u00fa kacs\u00e1nak m\u00e1s volt a v\u00e9lem\u00e9nye:
\n\u201eMi\u00e9rt, k\u00e9rem? Ez nem helyes. \u0150 vend\u00e9g, \u00e9s ez\u00e9rt tisztelni kell.\u201d
\n\u00c9n egy karcs\u00fa f\u0171zfa kiny\u00fal\u00f3 \u00e1g\u00e1n fek\u00fcdtem, \u00e9s hallgattam \u0151ket. Besz\u00e9lt a f\u00e1c\u00e1n meg a csalog\u00e1ny is, rikoltozott a soksz\u00edn\u0171 p\u00e1va, csak a halak t\u00e1togtak n\u00e9m\u00e1n, merev szemmel figyelve az esem\u00e9nyeket.
\n\u00c9reztem, a hajnal megborzolta a hajamat, el\u0151b\u00fajt \u00e1lm\u00e1b\u00f3l az \u00e1rny\u00e9k, reggel lett. A kis csillag f\u00f6ln\u00e9zett az \u00e9gre, de nem l\u00e1tta a cs\u00edkot, mert a nap let\u00f6r\u00f6lte. Lesz\u00e1lltam a f\u00e1r\u00f3l, a s\u00e1shoz mentem, de a csillag m\u00e1r nem \u00e9lt.
\nHazahoztam eml\u00e9kbe, egyszer majd megmutatom, olyan, mint egy lila sz\u00edn\u0171 kavics\u2026
\n\u2013 Lila kavics \u2013 biggyesztette sz\u00e1j\u00e1t a l\u00e1ny, \u00e9s t\u00fckr\u00e9ben bodros haj\u00e1t rendezgetve k\u00e9rdezte: \u2013 Szebbet nem tudsz?
\n\u0150 f\u00f6lkacagott, \u00e9s vid\u00e1man mondta:
\n\u2013 De igen! Szebbet is tudok!
\n\u00c9s mikor hozz\u00e1kezdett boldogan mosolyg\u00f3, f\u00e9nyes szemmel, m\u00e9g nem tudtuk, hogy ez lesz az utols\u00f3, amit hallunk t\u0151le.
\n\u2013 Van egy malacom odahaza a szekr\u00e9nyemben. A h\u00e1ta f\u00f6l van has\u00edtva. Ott dob\u00e1lom be a p\u00e9nzemet. Tavaszra meghizlalom, hogy neh\u00e9z legyen, azt\u00e1n f\u00f6ldh\u00f6z csapom, mert tavaszra h\u00e1zasodom! A Szeg\u00e9nyh\u00e1z t\u00e9ri templomban v\u00e9giggur\u00edtj\u00e1k a piros sz\u0151nyeget, \u00e9s b\u00fagni fog az orgona. A villamosok halkabban cs\u00f6ngetnek majd, \u00e9s a taxisof\u0151r\u00f6k is k\u00edm\u00e9lni fogj\u00e1k a dud\u00e1ikat. Az eg\u00e9sz v\u00e1rost megh\u00edvom, \u00e1lljanak sorfalat az utc\u00e1kon.
\nTavasszal, mikor k\u00e9k az \u00e9g, amikor a k\u00e1v\u00e9h\u00e1zak el\u00e9 m\u00e1r ki\u00fclnek, a K\u00f6r\u00fat lombos f\u00e1in vid\u00e1man berzenkednek a szemtelen verebek, \u00e9s d\u00e9lben \u00f6bl\u00f6s hangon kondulnak a harangok. Tavasszal, mikor ez a v\u00e1ros f\u00f6l\u00e9bred, akkor h\u00e1zasodom! Ti is ott lesztek mindannyian, \u00e9s nevetni fogtok, lik\u0151rt iszunk, \u00e9s telerakjuk a bend\u0151nket virslivel meg mindenf\u00e9le j\u00f3 falattal! Hord\u00f3sz\u00e1m csapoljuk a habz\u00f3 s\u00f6rt, a cs\u0151sz\u00f6ket is megh\u00edvjuk, morc k\u00e9p\u00fckre mosolyt var\u00e1zsolunk, a rend\u0151r\u00f6k is ott lesznek, \u00e9s a f\u00e9nyes kardokkal \u0151k szelik majd a pirosra s\u00fclt cip\u00f3kat. Tavasszal kil\u00e9p\u00fcnk a templomb\u00f3l a k\u00e9k \u00e9g al\u00e1, elb\u00facs\u00fazunk t\u0151letek, \u00e9s f\u00e9nyes test\u0171 g\u00e9pmad\u00e1rral elr\u00f6p\u00fcl\u00fcnk messzire, egy kicsiny h\u00e1zba, f\u00f6l a magas hegyek k\u00f6z\u00e9\u2026
\nMosolyogva, csillog\u00f3 szemmel hallgattuk.
\n\u2013 Hazudsz! \u2013 mondta unottan a l\u00e1ny. \u2013 Tavaszra annyi sem lesz a p\u00e9nzed, hogy ruh\u00e1t vegy\u00e9l magadnak.
\nDe \u0151 csak nevetett.
\n\u2013 Nem lesz? Azt mondod? Tavaszra? Akkor nem ismered a tavaszt! Bodros b\u00e1r\u00e1nyfelh\u0151t, langyos es\u0151t, \u00fcde z\u00f6ldet, mindent ad! A teret, a kedves teret f\u00f6l\u00f6lt\u00f6zteti, \u00e9s megtan\u00edtja mosolyogni a betegeket is. Kit\u00e1rja az ablakokat, vir\u00e1got var\u00e1zsol a cserepekbe, \u00e9s f\u00fcttysz\u00f3t a h\u00e1zmesterek sz\u00e1j\u00e1ba. Tavasszal boldogs\u00e1g van, akkor h\u00e1zasodom!
\nKint, az \u00f3nsz\u00edn\u0171 \u00e9gb\u0151l hullt a h\u00f3, feh\u00e9r pajzsot cipeltek h\u00e1tukon a villamosok, \u00e9s lassan, nesztelen\u00fcl gurultak az aut\u00f3k, vigy\u00e1zva az alv\u00f3 v\u00e1ros cs\u00f6ndj\u00e9re.
\nDe mi hangosan kacagtunk, mert egy pillanatra k\u00f6zt\u00fcnk j\u00e1rt a tavasz.
\nM\u00e1snap f\u00e1z\u00f3san \u00fclt\u00fcnk, sz\u00edvtuk a cigarett\u00e1nkat, \u00e9s idegesen doboltunk a kopott asztalka lapj\u00e1n. Ajt\u00f3ny\u00edl\u00e1sra f\u00f6lkaptuk a fej\u00fcnket, \u00e9s szomor\u00faan t\u00f6lt\u00f6tt\u00fck te\u00e1nkba a rumot.
\n\u0150 szok\u00e1sa szerint h\u00e1trad\u0151lt a sz\u00e9ken, \u00e9s \u00e1lmod\u00f3 szem\u00e9vel egy p\u00f3kh\u00e1l\u00f3t b\u00e1mult, amely finom sz\u00e1laival sz\u00e9tter\u00fclt a mennyezet sark\u00e1ban.
\n\u2013 Ma nem j\u00f6n el \u2013 mondta rekedten egyik\u00fcnk. \u2013 Moziba ment.
\nA cs\u00e9sz\u00e9kbe b\u00e1multunk, \u00e9s l\u00e9legzet\u00fcnket is visszatartottuk.
\n\u2013 Nem hiszem \u2013 sz\u00f3lt halkan a hazud\u00f3s, \u00e9s f\u00f6l\u00e1llt. \u2013 L\u00e1tni akarom! Hol van?
\nA v\u00e1lasz ut\u00e1n mag\u00e1ra \u00f6lt\u00f6tte kiz\u00f6ld\u00fclt kab\u00e1tj\u00e1t \u00e9s elment.
\nA R\u00e1k\u00f3czi \u00fat sark\u00e1n \u00e9rtem utol. A Doh\u00e1ny utc\u00e1ban, ahol a mozi kij\u00e1rata volt, meg\u00e1lltunk. Sapk\u00e1mat a f\u00fclemre h\u00faztam, kezemmel f\u00e9szket csin\u00e1ltam, \u00e9s bel\u00e9eresztettem forr\u00f3 leheletemet. \u0150 \u00e1llt, mint az apr\u00f3 kar\u00f3, amelyre a t\u00e9ren a dr\u00f3tot fesz\u00edtik, \u00e9s az ajt\u00f3t n\u00e9zte. Pontosan t\u00edz \u00f3ra volt, mikor az emberek kit\u00f3dultak, zajongva, nevetg\u00e9lve, magukkal hozva a mozi izgalm\u00e1t.
\nA l\u00e1ny is ott volt. Szorosan kapaszkodott egy fiatalember j\u00f3l szabott t\u00e9likab\u00e1tj\u00e1ba, m\u00e1sik kez\u00e9vel nevetve igaz\u00edtotta kapucnij\u00e1t a fej\u00e9n.
\nN\u00e9zt\u00fck \u0151ket, ahogy kimennek a K\u00f6r\u00fatra, azt\u00e1n elt\u0171ntek szem\u00fcnk el\u0151l.
\nC\u00e9ltalanul k\u00f3sz\u00e1ltunk a v\u00e1rosban. K\u00e9s\u0151 \u00e9jjel volt, mikor a h\u00edd k\u00f6zep\u00e9n meg\u00e1llt, \u00e9s hosszan b\u00e1multa a korl\u00e1thoz d\u0151lve a j\u00e9gt\u00e1bl\u00e1kat.
\nSzorosan mellette \u00e1lltam. Egy cirk\u00e1l\u00f3 rend\u0151r havas cs\u00e1k\u00f3ja al\u00f3l gyanakv\u00f3an n\u00e9zett, azt\u00e1n tov\u00e1bbballagott Buda fel\u00e9.
\nMost sz\u00f3lalt meg els\u0151 \u00edzben.
\n\u2013 L\u00e1tod, nem tudta megv\u00e1rni a tavaszt. Ostobas\u00e1g! Ez nem tart sok\u00e1, csak \u0151 nem tudja. Holnap m\u00e1r z\u00f6ld lesz a t\u00e9r, \u00e9s a lombos bokrok elnyelik az embert. Sz\u00e9tolvad mind a j\u00e9gk\u00e9reg, a sz\u00edv\u00e9r\u0151l is, \u00e9s elj\u00f6n hozz\u00e1m a padra, \u00e9s s\u00edrni fog. De \u00e9n m\u00e1r nem mes\u00e9lek neki, \u00e9s m\u00e1r nekem soha t\u00f6bb\u00e9 nem kell.
\nHevesen megr\u00e1zta a fej\u00e9t, sapk\u00e1j\u00e1r\u00f3l egy h\u00f3darab v\u00e1lt le, \u00e9s elindultunk hazafel\u00e9.
\nHossz\u00fa est\u00e9ken \u00e1t hi\u00e1ba v\u00e1rtuk \u0151t. T\u00f6bb\u00e9 nem jelentkezett.
\nAzt\u00e1n \u00f6sszekavarodott a vil\u00e1g, \u00e9s a h\u00e1bor\u00fa kem\u00e9ny \u00f6kle ellopta t\u0151l\u00fcnk a teret, \u00e9s elveszett a fiatals\u00e1gunk is.
\n\u2026A napokban egy meredek budai utc\u00e1n j\u00f6ttem le az aut\u00f3buszmeg\u00e1ll\u00f3hoz. Mikor ben\u00e9ztem az egyik ker\u00edt\u00e9sen, megl\u00e1ttam a l\u00e1nyt. Bizalmatlanul m\u00e9regette a b\u00e1mul\u00f3 idegent, majd megismert, nevetve szaladt a kiskapuhoz, \u00e9s kezemn\u00e9l fogva beh\u00fazott. Sz\u00ednes kerti sz\u00e9kre \u00fclt\u00fcnk, \u00e9s b\u00fcszk\u00e9n mutatta a kisfi\u00e1t, aki od\u00e1bb, a r\u00f3zsabokor \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban j\u00e1tszott.
\nElmondta, hogy f\u00e9rjhez ment, boldog, ez a kis h\u00e1z az \u00f6v\u00e9k, \u00e9s most kapott villany-h\u0171t\u0151szekr\u00e9nyt, mert a jeges ide nem j\u00e1r f\u00f6l.
\nAzt\u00e1n a r\u00e9gi eml\u00e9kek k\u00f6vetkeztek. Sorba vett\u00fck a r\u00e9gi t\u00e1rsas\u00e1got, ki \u00e9l, ki nem, kib\u0151l mi lett.
\n\u2013 A hazud\u00f3s? \u2013 mondta elgondolkozva. \u2013 Nem hallottam \u00e9n sem r\u00f3la. Tal\u00e1n meghalt.
\nEgy legyet hessentett el nevetve az arc\u00e1r\u00f3l, \u00e9s helyes fintort v\u00e1gott.
\nA tovasz\u00e1ll\u00f3 l\u00e9gy ut\u00e1n n\u00e9ztem, \u00fagy mondtam cs\u00f6ndesen.
\n\u2013 Nagy szerelem volt az akkor, azt hitt\u00fck, a s\u00edrig tart.
\nJ\u00f3\u00edz\u0171en nevetett, mint valami tr\u00e9f\u00e1n.
\n\u2013 Jaj, de nagy csacsis\u00e1g volt! Milyen buta is az ember, m\u00edg gyerek! Nem is hiszem, hogy \u00e9l. Nem, biztosan nem! Nem volt \u0151 \u00e9letreval\u00f3. Szeg\u00e9ny. Az ostoba kis hazugs\u00e1gaival.
\nLegyintett, \u00e9s apr\u00f3 b\u0151rt\u00e1rc\u00e1b\u00f3l cigarett\u00e1val k\u00edn\u00e1lt. R\u00e1gy\u00fajtottunk.
\nA kisfi\u00fa szaladt hozz\u00e1nk, r\u00f3zsasz\u00edn\u0171 ujjacsk\u00e1j\u00e1t f\u00f6ltartva, mintha ezzel is v\u00e1doln\u00e1 a t\u00fcsk\u00e9t, ami f\u00f6lkarcolta. Keservesen s\u00edrt a mama \u00f6l\u00e9ben, aki mag\u00e1hoz szor\u00edtva dajk\u00e1lta, \u00e9s apr\u00f3 cs\u00f3kokkal hintette be kerek kis kobakj\u00e1t.
\n\u2013 Mes\u00e9lj! \u2013 szipogott a gyerek. \u2013 Mes\u00e9ld el a sz\u00e9pet, hogy elm\u00faljon!
\n\u00c9s a mama, gy\u00f6ng\u00e9den ringatva \u0151t, cs\u00f6ndesen hozz\u00e1kezdett:
\n\u2013 Valamikor r\u00e9gen egy k\u00e9kf\u00e9ny\u0171, huncut kis csillag lecs\u00faszott az \u00e9gr\u0151l. Magasr\u00f3l j\u00f6tt, \u00e9s f\u00e9nyes cs\u00edkot h\u00fazott, hogy visszatal\u00e1ljon\u2026<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Ny\u00e1ri est\u00e9ken f\u00f6nt \u00fclt\u00fcnk a pad t\u00e1ml\u00e1j\u00e1n, szorosan, mint dr\u00f3ton a madarak, l\u00e1bunkkal harangozva a leveg\u0151ben, \u00e9s sz\u00e1jharmonik\u00e1ztunk. Ahogy megz\u00f6rrent orrunk el\u0151tt a bokor, ledobtuk magunkat a f\u00f6ldre, k\u00e9szen arra, hogy elfussunk. De nem a cs\u0151sz, hanem \u0151 jelent meg, a hazud\u00f3s. Soha nem haszn\u00e1lta az utakat.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-82527","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/82527","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=82527"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/82527\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=82527"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=82527"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=82527"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}