Ezen az est\u00e9n Jenei mes\u00e9lt, az \u00f6reg asztalos, aki a h\u00e9tk\u00f6znap ellen\u00e9re s\u00f6t\u00e9t ruh\u00e1ban j\u00f6tt le a t\u00e9rre. Nadr\u00e1gja hajt\u00f3k\u00e1j\u00e1ba poros bog\u00e1ncsok akadtak bele, l\u00e1tszott, hogy valahol kint j\u00e1rt a v\u00e1ros sz\u00e9l\u00e9n:
\n\u2013 Ilyenkor augusztus v\u00e9g\u00e9n szoktam venni egy csokor vir\u00e1got, \u00e9s kiviszem egy \u0151rh\u00e1zhoz, t\u00fal a R\u00e1kosrendez\u0151 p\u00e1lyaudvaron. Itt halt meg Katika, az unok\u00e1m 1951 augusztus\u00e1ban, mikor az a nagy vas\u00fati katasztr\u00f3fa t\u00f6rt\u00e9nt. Az\u00f3ta t\u00f6bb mint t\u00edz \u00e9v telt el, de egy nap se m\u00falt el, an\u00e9lk\u00fcl, hogy ne gondoltam volna Katik\u00e1ra. Elk\u00e9pzelem: most \u00e9retts\u00e9gizne, most menne f\u00e9rjhez. Ez a csokor vir\u00e1g m\u00e9gsem neki sz\u00f3l.
\nA kisl\u00e1ny lent nyaralt vejem sz\u00fclein\u00e9l, a v\u0151m nem kapott szabads\u00e1got, engem k\u00e9rt meg, hogy utazzak le \u00e9rte. Katika beh\u00faz\u00f3dott a sarokba, a nagy meleg elnyomta. K\u00f6zeledt\u00fcnk Pest fel\u00e9, arra gondoltam, fel kellene \u00e9breszteni, mikor a vonat, melynek harmadik kocsij\u00e1ban \u00fclt\u00fcnk, belerohant a k\u0151vel megrakott tehervagonokba. Egy pillanatig mozdulatlan maradtam, mert nem tudtam magamr\u00f3l, hogy \u00e9lek-e vagy meghaltam, csak azt\u00e1n \u00e9reztem meg: homlokomat felt\u00e9pte a t\u00faloldali ruhaakaszt\u00f3, \u00e9s a v\u00e9r elbor\u00edtja a szemem. Unok\u00e1mra n\u00e9ztem, szeg\u00e9ny \u00fagy fek\u00fcdt ott, mint egy rongybaba, keze l\u00e1ba l\u00f3gott, tal\u00e1n egy \u00e9p csont sem maradt benne. Felkaptam, \u00e9s kim\u00e1sztam vele a kocsi oldal\u00e1n, de az orvos csak azt mondhatta, amit magam is tudtam: Katika meghalt.
\nMilyen is az ember, boldog Isten! Nem \u00e9reztem \u00e9n akkor szinte semmi f\u00e1jdalmat az unok\u00e1m sors\u00e1n, az csak k\u00e9s\u0151bb j\u00f6tt meg, h\u00e9tk\u00f6znap est\u00e9nk\u00e9nt f\u00e9l hatkor, mikor r\u00e9gen az \u00f3vod\u00e1ba szoktam indulni \u00e9rte, \u00e9s m\u00e1r f\u00f6ltettem a kalapom, hogy megyek, mikor eszembe jutott: nincs mi\u00e9rt. Az \u0151r\u00fclt hiedelmek is k\u00e9s\u0151bb t\u00e1madtak: ha kor\u00e1bban felkeltem, tal\u00e1n \u00e9letben marad. Akkor nem tudtam m\u00e1sra gondolni, mint hogy a vejem meg a l\u00e1nyom soha nem fogja megbocs\u00e1jtani nekem a gyerek hal\u00e1l\u00e1t. Karomon tartottam a kisl\u00e1nyt, \u00e9s be\u00e1lltam a rohan\u00f3 emberek k\u00f6z\u00e9, \u00e9s \u00e9n is kiab\u00e1ltam. M\u00e1r alig eml\u00e9kszem, kik szaladtak mellettem. R\u00e9mlik, hogy egy f\u00e9rfinak r\u00e1folyt a v\u00e9r a feh\u00e9r tornacip\u0151j\u00e9re. Mindannyian kerest\u00fck a b\u0171n\u00f6st, aki a katasztr\u00f3f\u00e1t okozta, hogy bossz\u00fat \u00e1llhassunk.
\nA vasutasok szertefutottak, vagy be\u00e1lltak k\u00f6z\u00e9nk, \u00e9s azt magyar\u00e1zt\u00e1k, hogy a mozdonyunk az\u00e9rt szaladt bele a k\u00f6vekkel megrakott tehervagonokba, mert a szemafor z\u00f6ldet jelzett el\u0151tte. Minden haragunk a forgalmista ellen fordult. Fent az \u00fcvegfal\u00fa ir\u00e1ny\u00edt\u00f3b\u00f3d\u00e9ban nem tal\u00e1ltuk, felh\u00e1nytunk a k\u00f6rny\u00e9ken minden \u00e9p\u00fcletet, \u00edgy akadtunk r\u00e1 v\u00e9g\u00fcl a l\u00e1mparakt\u00e1r polcai m\u00f6g\u00f6tt.
\nMintha ma is l\u00e1tn\u00e1m: negyven \u00e9v k\u00f6r\u00fcli, szem\u00fcveges n\u0151 volt, esetlen\u00fcl \u00e1llt rajta a vasutas egyenruha. Kir\u00e1ncig\u00e1ltuk a l\u00e1mp\u00e1k m\u00f6g\u00fcl a s\u00ednek k\u00f6z\u00e9, az emberek ord\u00edtva r\u00e1zt\u00e1k orra el\u0151tt az \u00f6kl\u00fcket, \u00e9s mutatt\u00e1k a halottakat. A n\u0151 s\u00edrt, kezeit tehetetlen\u00fcl sz\u00e9tt\u00e1rta, \u00e9s megesk\u00fcd\u00f6tt, hogy szab\u00e1lyszer\u0171en j\u00e1rt el: a szemafort v\u00f6r\u00f6sre \u00e1ll\u00edtotta. Senki sem hitte el neki, m\u00e9g a vasutasok sem, a f\u0171t\u0151 vallom\u00e1sa d\u00f6nt\u00f6tt, akit \u00f6lben hoztak oda a l\u00e1mpakamra el\u00e9, \u0151 viszont arra esk\u00fcd\u00f6tt meg, hogy a szemafor z\u00f6ldet mutatott.
\nAkadt k\u00e9t-h\u00e1rom ember a t\u00f6megben, aki azt mondta: \u00e1t kellene adni a n\u0151t a b\u00edr\u00f3s\u00e1gnak, de a t\u00f6bbs\u00e9g elsodorta \u0151ket. Ott akasztott\u00e1k fel a vas\u00fati \u0151rh\u00e1z fal\u00e1ra. K\u00e9t h\u00e1bor\u00fat j\u00e1rtam meg, de enn\u00e9l a n\u0151n\u00e9l m\u00e9g nem l\u00e1ttam sz\u00e1nalomra m\u00e9lt\u00f3bb el\u00edt\u00e9ltet, egy ujjal sem v\u00e9dekezett, v\u00e9gig azt hajtogatta, \u0151 nem tehet r\u00f3la, v\u00f6r\u00f6sre \u00e1ll\u00edtotta a szemafort. Mire a rend\u0151r\u00f6k kij\u00f6ttek, a forgalmistan\u0151 m\u00e1r meghalt.
\nA rend\u0151r\u00f6k fel\u00edrt\u00e1k a nev\u00fcnket \u2013 egy sem akadt k\u00f6zt\u00fcnk, aki megpr\u00f3b\u00e1lt volna kib\u00fajni a felel\u0151ss\u00e9g al\u00f3l, annyira meg voltunk gy\u0151z\u0151dve az igazs\u00e1gunkr\u00f3l. B\u00e1r \u00e9n a magam kez\u00e9vel nem ny\u00faltam a n\u0151h\u00f6z, azt mondtam a b\u00edr\u00f3s\u00e1g el\u0151tt, hogy ugyanaz a b\u00fcntet\u00e9s j\u00e1r nekem, mint azoknak, akik felakasztott\u00e1k, mert az \u00e9n nevemben is cselekedtek. Felf\u00fcggesztett b\u00f6rt\u00f6nt kaptam, a t\u00f6bbieket sem b\u00fcntett\u00e9k meg t\u00fals\u00e1gosan szigor\u00faan.
\nM\u00faltak az \u00e9vek, magamra maradtam. \u00dagy t\u00f6rt\u00e9nt, ahogy gondoltam is: a vejem sohase bocs\u00e1jtotta meg nekem Katika hal\u00e1l\u00e1t, t\u00f6bb\u00e9 nem j\u00f6tt el hozz\u00e1m, \u00e9s a l\u00e1nyomat sem engedte. Nem szerettem hazaj\u00e1rni az \u00fcres lak\u00e1sba, akkoriban szoktam r\u00e1, hogy egy-k\u00e9t nagyfr\u00f6ccsel v\u00e9gig\u00e1lldog\u00e1ltam az estet a kocsma sark\u00e1ban, hallgattam az emberek besz\u00e9lget\u00e9s\u00e9t.
\nEgyszer egy \u0151szi est\u00e9n vasutasok j\u00f6ttek be a kocsm\u00e1ba, \u0151r\u00e1juk figyeltem. Meg\u00fct\u00f6tte a f\u00fclem, hogy arr\u00f3l az \u0151rh\u00e1zr\u00f3l besz\u00e9lnek, ahol 1951-ben a szerencs\u00e9tlens\u00e9g t\u00f6rt\u00e9nt, k\u00f6zelebb h\u00faz\u00f3dtam. Azt t\u00e1rgyalt\u00e1k a vasutasok maguk k\u00f6z\u00f6tt, hogy az \u0151rh\u00e1z szemaforjainak elektromos ir\u00e1ny\u00edt\u00e1s\u00e1r\u00f3l most \u00e9vek m\u00falva der\u00fclt ki, hogy nincs eg\u00e9szen rendben.
\n\u00c1ltal\u00e1ban j\u00f3l m\u0171k\u00f6d\u00f6tt \u2013 ez\u00e9rt is maradhatott a hiba ilyen sok\u00e1ig \u00e9szrev\u00e9tlen \u2013, de n\u00e9ha, tal\u00e1n egy \u00e9vben egyszer-k\u00e9tszer, es\u0151t\u0151l vagy sz\u00e9lt\u0151l \u00e9rintkez\u00e9s l\u00e9pett fel benne, \u00e9s a szemafor mag\u00e1t\u00f3l \u00e1tv\u00e1ltott. Megeml\u00edtett\u00e9k az 1951-es balesetet, \u00e9s azt \u00e1ll\u00edtott\u00e1k, hogy a szem\u00fcveges forgalmistan\u0151 annak idej\u00e9n helyesen adta le a jelz\u00e9st.
\nNem t\u00f6r\u0151dve, hogy idegen vagyok, belesz\u00f3ltam a besz\u00e9lget\u00e9s\u00fckbe. Elmondtam, a balesetn\u00e9l magam is ott \u00fcltem a vonaton, meg vagyok gy\u0151z\u0151dve, hogy a n\u0151 hanyags\u00e1ga okozta, \u00e9s \u00f3cs\u00e1rolni kezdtem a halott forgalmistan\u0151t. Hagytak besz\u00e9lni, csak mikor m\u00e1r elfulladtam, akkor mondta egy \u00f6regember, hogy m\u00e1r r\u00e9gen dolgozik a vas\u00fatn\u00e1l, de m\u00e9g alig l\u00e1tott lelkiismeretesebb embert, mint a szem\u00fcveges forgalmistan\u0151. Nem voltak gyerekei, csal\u00e1dja, a szolg\u00e1latnak \u00e9lt, el\u0151fordult, hogy olyan lelkiismeretesen adta \u00e1t az \u00fcgyeletet, v\u00e9gigj\u00e1rva minden \u0151rhelyet, v\u00e1lt\u00f3t, hogy \u0151, aki maga is vasutas, lek\u00e9ste a vonatot, mellyel hazaj\u00e1rt. Azt k\u00e9rdeztem, ha \u00e1rtatlannak \u00e9rezte mag\u00e1t, mi\u00e9rt b\u00fajt el a l\u00e1mpakamr\u00e1ban? Tal\u00e1n az\u00e9rt \u2013 felelte az \u00f6reg vasutas \u2013, mert m\u00e9giscsak n\u0151 volt, \u00e9s f\u00e9rfiak se nagyon mertek volna szembesz\u00e1llni az \u0151rj\u00f6ng\u0151 t\u00f6meggel. A vasutasok nem vitatkoztak tov\u00e1bb, megitt\u00e1k a fr\u00f6ccs\u00fcket, \u00e9s elmentek.
\n\u00c9jszaka az \u00fcres lak\u00e1sban elgondolkoztam, hogy igazuk lehet-e? B\u00e1r nem \u00e9rtek t\u00fal sokat a vas\u00fati munk\u00e1hoz, kifog\u00e1sokat kerestem ellen\u00fck, de hirtelen eszembe jutott a szem\u00fcveges n\u0151 maga, ahogy kezeit tehetetlen\u00fcl sz\u00e9jjelt\u00e1rja, megesk\u00fcszik, hogy a szemafort v\u00f6r\u00f6sre \u00e1ll\u00edtotta, \u00e9s sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl hagyja a nyak\u00e1ba rakni a k\u00f6telet. Akkor m\u00e9g nem hittem el, de az arca sok \u00e9jszak\u00e1n visszat\u00e9rt a szemem el\u00e9, \u00e9s ma m\u00e1r \u00fagy \u00e9rzem \u2013 tudni sohasem fogom biztosan \u2013, hogy a n\u0151 \u00e1rtatlan volt.
\nAz\u00f3ta k\u00e9t halottam van, az egyikre eg\u00e9sz \u00e9vben eml\u00e9kezem, a m\u00e1siknak ilyenkor, augusztus v\u00e9g\u00e9n veszek egy csokor vir\u00e1got, \u00e9s kiviszem az \u0151rh\u00e1zhoz.<\/p>\n
Forr\u00e1s: Moldova Gy\u00f6rgy: G\u00e1zl\u00e1mp\u00e1k alatt. Sz\u00e9pirodalmi, Budapest, 1968.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Ezen az est\u00e9n Jenei mes\u00e9lt, az \u00f6reg asztalos, aki a h\u00e9tk\u00f6znap ellen\u00e9re s\u00f6t\u00e9t ruh\u00e1ban j\u00f6tt le a t\u00e9rre. Nadr\u00e1gja hajt\u00f3k\u00e1j\u00e1ba poros bog\u00e1ncsok akadtak bele, l\u00e1tszott, hogy valahol kint j\u00e1rt a v\u00e1ros sz\u00e9l\u00e9n: \u2013 Ilyenkor augusztus v\u00e9g\u00e9n szoktam venni egy csokor vir\u00e1got, \u00e9s kiviszem egy \u0151rh\u00e1zhoz, t\u00fal a R\u00e1kosrendez\u0151 p\u00e1lyaudvaron. Itt halt meg Katika, az unok\u00e1m […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-82540","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/82540","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=82540"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/82540\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=82540"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=82540"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=82540"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}