Csak \u00e9ldeg\u00e9l\u00fcnk, surran\u00f3 vit\u00e9zek,
\n\u00e9s lassan-lassan mind el\u00e1rvulunk.
\n\u00dagy \u00e9rezz\u00fck, nem dohog m\u00e1r a v\u00e1ros
\n\u00e9s azt hissz\u00fck, nem l\u00e9lekzik falunk:
\noly idegen\u00fcl j\u00e1rjuk m\u00e1r az utc\u00e1t
\nhol hajdan\u00e1ban, mint egy boldog \u0151s,
\nkit\u00e1rt karokkal minden \u00fagy k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt.
\n\u00c9n, fontos ember, dr\u00e1ga ismer\u0151s
\nhov\u00e1 szaladtam, mily mag\u00e1nyba estem?
\nPedig, mi volt, l\u00e1m, mind\u00e9g azt kerestem.<\/p>\n
Most \u00e1llog\u00e1lok megn\u0151tt, hossz\u00fa l\u00e1bbal
\ns \u00fagy szeretn\u00e9k az \u00e1zott-sz\u00fcrke s\u00e1rba
\nels\u00fcllyedni, \u00f3h, b\u00e1r egy f\u00e9l araszt.
\nJaj, \u00e9letemnek f\u00e9rfigond a j\u00e1rma!
\n\u00c9s semmi, semmi, ami volt-magamra
\neml\u00e9keztetne. B\u00e1r egy mozdulat.
\nA borb\u00e9lyn\u00e1l, hol annyi j\u00f3t nevett\u00fcnk,
\nmost kajla bajsz\u00fa, \u0151szes \u00far fogad
\ns a sz\u00e9p Vidorn\u00e9 kedves otthon\u00e1b\u00f3l
\nr\u00fat g\u00e9p morajlik s f\u00e1radt m\u00e9cs vil\u00e1gol.<\/p>\n
\u00daj m\u00e1r a f\u00e9ny, \u00faj m\u00e1r az \u00e1rny s az illat,
\nkamasz der\u0171k, keserg\u0151 \u00e9jszak\u00e1k,
\na b\u00e1natunk nem gyermek szemr\u0151l lobbant
\ns a boldogs\u00e1g csak f\u00e9lszegen hat \u00e1t.
\nJaj, hogy \u00f6rvendt\u00fcnk minden rezd\u00fcl\u00e9snek…
\nEml\u00e9kezem, egy n\u0151 a f\u00e1k alatt
\nkivillantotta s\u00e1padt-combja-b\u0151r\u00e9t
\ns eg\u00e9sz k\u00e9ny\u00e9vel lelkemig szaladt.
\nAz\u00f3ta m\u00e1r szem\u00fcnk csak \u00e9pp hogy csillan,
\nh\u00e1ny meztelens\u00e9g, annyi perc elillan.<\/p>\n
Hol hajdan\u00e1ban v\u00e9kony kisgyerekk\u00e9nt
\n\u00f3l\u00e1lkodtam a feln\u0151ttek k\u00f6z\u00f6tt,
\nmost annyi \u00e9vt\u0151l feln\u0151tt\u00e9 hazudva
\nkit keresek, m\u00e1r mind elk\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt.
\nMagd\u00e1k, sz\u00e9p Margitok, Palk\u00f3k \u00e9s Gyurik
\nhov\u00e1 kall\u00f3dott gyermekl\u00e1ncotok?…
\n\u00e9vek-gy\u0171r\u0171zte sunyi r\u00e1ncbilincst\u0151l
\na gond k\u00f6z\u00f6tt m\u00e1r alig l\u00e1tszotok,
\npedig \u00f3h mennyi, mennyi van m\u00e9g h\u00e1tra,
\nh\u00e1ny borzad\u00e1ly \u00e9s balga l\u00e9p\u00e9s \u00e1tka.<\/p>\n
L\u00e1m, otthon is minden megv\u00e1ltozott m\u00e1r,
\nhol lomha talp\u00fa f\u00e9nyes asztal \u00e1llt,
\n(melyen t\u00f6kfilk\u00f3k \u00e9s \u00e1szok kopogtak
\ns \u00fagy n\u00e9ha-n\u00e9ha bor is folydog\u00e1lt)
\nmost k\u00e9t \u00e1gy hallgat gonddal \u00f6sszetolva,
\nm\u00e9ly\u00fckben f\u00e1radt ap\u00f3 \u00e9s any\u00f3
\nhortyog \u00e9desk\u00e9s k\u00e1bulatba esve.
\n\u00d3h jaj nekik, fej\u00fckre hullt a h\u00f3,
\npedig be sz\u00e9p volt hajdan sz\u00e9kre \u00e1llni
\ns a barna f\u00fcrt\u00f6t enyh\u00e9n megcib\u00e1lni.<\/p>\n
Mint nagyfut\u00e1s k\u00f6zt m\u00e9gnagyobb iramra
\nk\u00e9nyszer\u00fclt, \u00fagy indulok hazulr\u00f3l.
\nEgy r\u00e9gi-r\u00e9gi k\u00e9pre gondolok
\ns mint\u00e1zgatom j\u00f6v\u0151m a l\u00e1tott \u00fajr\u00f3l.
\nM\u00e9g visszan\u00e9zek, j\u00f3 teny\u00e9rnyi h\u00f3
\nvillog fel\u00e9m \u00e9s semmi-semmi m\u00e1s,
\n\u00e1lmos szememmel k\u00e9rd\u0151n pislogok:
\nvajjon, mi j\u00f6n, az milyen \u00e1llom\u00e1s…
\n… majd elt\u0171n\u0151d\u00f6m, l\u00e1m, ez m\u00e1r Bodok.
\n— Jaj Istenem, Szentgy\u00f6rgy hogy eldobott.<\/p>\n