Mikor gyermekkoromban \u00e9desany\u00e1m elengedett valahov\u00e1 \u2013 vagy k\u00e9s\u0151bb suhanck\u00e9nt m\u00e1r mentem magamt\u00f3l, csak \u00e9ppen bejelent\u00e9si k\u00f6telezetts\u00e9gem volt elmenetelem hely\u00e9t \u00e9s c\u00e9lj\u00e1t, valamint \u00e9rkez\u00e9sem id\u0151pontj\u00e1t tekintve \u2013, mindig azzal v\u00e1lt el t\u0151lem, hogy \u201eAzt\u00e1n a h\u00edred ne \u00e9rjen haza el\u0151tted!\u201d. Ebben a felsz\u00f3l\u00edt\u00e1sban benne volt az is, nehogy valami rosszat, meg nem engedettet, net\u00e1n tiltottat elk\u00f6vessek; de benne volt az anyai f\u00e9lt\u00e9s is: nehogy valami bajom essen, s annak a h\u00edre megel\u0151zz\u00f6n.
\nAkkoriban nem volt mobiltelefon, utcai vezet\u00e9keshez sem lehetett minden\u00fctt hozz\u00e1f\u00e9rni, \u00edgy h\u00e1t \u00e9desap\u00e1n gyakran kellett nyugtassa \u00e9desany\u00e1mat, ha hosszabb ideig nem kapott h\u00edrt fel\u0151lem, vagy n\u0151v\u00e9rem fel\u0151l: \u201eNe b\u00fasulj, ha baja lesz, jelentkezik. Vagy \u0151, vagy m\u00e1s. Addig legy\u00e9l nyugodt, m\u00edg nem hallasz h\u00edrt r\u00f3la!\u201d. Nem tudom, \u00e9desany\u00e1m mennyire nyugodott meg ett\u0151l, de t\u00e9ny, hogy eszembe jut ez a nyugtat\u00e1s, valah\u00e1nyszor valamelyik gyermekem\u00e9rt agg\u00f3dom, ha hosszabb ideig nem hallottam h\u00edrt r\u00f3la, nem adott h\u00edrt mag\u00e1r\u00f3l.
\nAz anyai intelmet \u2013 miszerint a h\u00edrem ne el\u0151zz\u00f6n meg \u2013 juttatta eszembe minap egy kellemetlen t\u00f6rt\u00e9net. Ath\u00e9nban a reggeli cs\u00facsforgalomban pr\u00f3b\u00e1ltunk bepr\u00e9sel\u0151dni a zs\u00fafolt metr\u00f3ba. Nagy nehezen siker\u00fclt, b\u00e1r az ajt\u00f3t el\u00e1llta egy f\u00e9l k\u00e9zzel er\u0151sen kapaszkod\u00f3, m\u00e1sik kez\u00e9vel telefonj\u00e1t babr\u00e1l\u00f3 f\u00e9rfi. Kopasz volt \u00e9s j\u00f3l \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt. A h\u00e1tamn\u00e1l is voltak m\u00e9g, igyekeztek begy\u00far\u00f3dni a kocsiba. Ember\u00fcnk nem t\u00e1g\u00edtott: er\u0151sen kapaszkodott \u00e9s szorgosan simogatta a telefonj\u00e1t. Az embergy\u0171r\u0171 szor\u00edt\u00e1s\u00e1ban \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen magamhoz szor\u00edtottam kicsi v\u00e1llt\u00e1sk\u00e1mat, ugyanis benne volt a p\u00e9nzt\u00e1rc\u00e1m valamennyi iratommal. No meg t\u00e9rk\u00e9pek \u00e9s egy \u00fatik\u00f6nyv. P\u00e9nz \u00e9s iratok n\u00e9lk\u00fcl nem lehet k\u00f6zlekedni, t\u00e9rk\u00e9p \u00e9s \u00fatik\u00f6nyv n\u00e9lk\u00fcl pedig neh\u00e9z megtal\u00e1lni a l\u00e1tv\u00e1nyoss\u00e1gokat. A telefonom m\u00e1r nem f\u00e9rt bele e degeszre t\u00f6m\u00f6tt t\u00e1sk\u00e1ba, \u00edgy a nadr\u00e1gzsebemben lapult. A m\u00f6g\u00f6ttem l\u00e9v\u0151, fekete vasalt inget \u00e9s r\u00f6vid kecskeszak\u00e1llat visel\u0151 f\u00e9rfi is pr\u00f3b\u00e1lt kapaszkodni. T\u00e1sk\u00e1mat nem l\u00e1thattam, mert a kecskeszak\u00e1llas zak\u00f3j\u00e1t tart\u00f3 jobb kez\u00e9t \u00e9ppen f\u00f6l\u00f6tte tartotta. Ez\u00e9rt jobban magamhoz szor\u00edtottam.
\nA metr\u00f3 meg\u00e1llt \u00e9s a k\u00e9t f\u00e9rfi az ajt\u00f3 fel\u00e9 gy\u00far\u00f3dott. K\u00f6zben a zsebmetsz\u00e9s technik\u00e1j\u00e1r\u00f3l besz\u00e9ltek rom\u00e1nul. El\u0151bb azt hittem, egym\u00e1st akarj\u00e1k figyelmeztetni a zs\u00fafolt metr\u00f3ban leselked\u0151 vesz\u00e9lyekre, de megl\u00e1tva t\u00e1sk\u00e1mon az elh\u00fazott zipz\u00e1rakat, r\u00e1j\u00f6ttem, hogy a sikertelen akci\u00f3 miatt mosta a fej\u00e9t a kopasz a kecskeszak\u00e1llasnak. Mire \u00e9szbe kaptam, a kocsi ajt\u00f3i z\u00e1r\u00f3dtak \u00e9s a szerelv\u00e9ny kigurult az \u00e1llom\u00e1sr\u00f3l. K\u00f6vetkeztet\u00e9semet m\u00e1r csak feles\u00e9gemmel oszthattam meg, ugyanakkor \u00f6r\u00f6mmel \u00e9s el\u00e9gt\u00e9tellel konstat\u00e1ltam, hogy a degeszre t\u00f6m\u00f6tt k\u00e9zit\u00e1sk\u00e1mb\u00f3l nem tudta kih\u00fazni a zsebes a p\u00e9nzt\u00e1rc\u00e1mat, \u00edgy megmaradt minden magamn\u00e1l hordott \u00e9rt\u00e9kem: a p\u00e9nzem, az irataim, a t\u00e9rk\u00e9peim \u00e9s az \u00fatik\u00f6nyvem.
\nCsup\u00e1n a biztons\u00e1g\u00e9rzetem lett oda.
\nHasonl\u00f3 \u00e9rz\u00e9s fogott el, mint mikor k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1s koromban, iskolai kir\u00e1ndul\u00e1son, a vonaton megk\u00e9rdeztem egy, a f\u00fclkeajt\u00f3t nyitva hagy\u00f3 borg\u0151z\u00f6s fiatalt, hogy otthon leped\u0151n j\u00e1r-e; az pedig \u2013 nem d\u00edjazva \u00e9rdekl\u0151d\u00e9semet \u2013 hatalmas pofont tekert le nekem, akkor\u00e1t, hogy csengett bel\u00e9 a f\u00fclem. Az\u00f3ta tudom, hogy nem vagyok s\u00e9rthetetlen. No meg azt, hogy konfliktust csak akkor gener\u00e1ljunk, ha alaposan felm\u00e9rt\u00fck az er\u0151viszonyokat.
\nEg\u00e9sz nap k\u00eds\u00e9rtett a t\u00f6rt\u00e9net. Bizony\u00e1ra \u00f6sszehangolt akci\u00f3 lehetett, t\u00f6bb \u00e1ldozattal \u2013 akik nem voltak annyira szerencs\u00e9sek, mint \u00e9n \u2013, mert nap k\u00f6zben t\u00f6bbsz\u00f6r is ellen\u0151riztek minden utast a metr\u00f3ban \u00e9s gyakran figyelmeztett\u00e9k az utaz\u00f3k\u00f6z\u00f6ns\u00e9get: vigy\u00e1zzon fokozottan az \u00e9rt\u00e9keire. Meg ha ut\u00e1na kedvess\u00e9gb\u0151l megk\u00e9rdezt\u00e9k a der\u00e9k g\u00f6r\u00f6g\u00f6k, hogy honnan j\u00f6tt\u00fcnk, kit\u00e9r\u0151 v\u00e1laszt adtam, nem szerettem volna, ha a zsebesekkel egy kalap al\u00e1 vesznek\u2026<\/p>\n
Forr\u00e1s: Bukaresti R\u00e1di\u00f3 magyar nyelv\u0171 ad\u00e1sa, V\u00e9lem\u00e9ny rovat, 2019. j\u00falius 16.<\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Mikor gyermekkoromban \u00e9desany\u00e1m elengedett valahov\u00e1 \u2013 vagy k\u00e9s\u0151bb suhanck\u00e9nt m\u00e1r mentem magamt\u00f3l, csak \u00e9ppen bejelent\u00e9si k\u00f6telezetts\u00e9gem volt elmenetelem hely\u00e9t \u00e9s c\u00e9lj\u00e1t, valamint \u00e9rkez\u00e9sem id\u0151pontj\u00e1t tekintve \u2013, mindig azzal v\u00e1lt el t\u0151lem, hogy \u201eAzt\u00e1n a h\u00edred ne \u00e9rjen haza el\u0151tted!\u201d. Ebben a felsz\u00f3l\u00edt\u00e1sban benne volt az is, nehogy valami rosszat, meg nem engedettet, net\u00e1n tiltottat elk\u00f6vessek; […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[3],"tags":[],"class_list":["post-84592","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-jegyzet"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/84592","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=84592"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/84592\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=84592"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=84592"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=84592"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}