{"id":84646,"date":"2019-07-23T02:53:20","date_gmt":"2019-07-23T02:53:20","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=84646"},"modified":"2019-07-23T03:04:16","modified_gmt":"2019-07-23T03:04:16","slug":"tamas-menyhert-vigyazo-madar-reszlet","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=84646","title":{"rendered":"Tam\u00e1s Menyh\u00e9rt: Vigy\u00e1z\u00f3 mad\u00e1r (r\u00e9szlet)"},"content":{"rendered":"

Rossz el\u0151\u00e9rzettel sz\u00e1lltam vonatra. A hazah\u00edv\u00f3 t\u00e1virat: GYERE AP\u00c1D
\nNAGYON BETEG; G\u00c1SP\u00c1R, r\u00f6vid volt, ann\u00e1l hosszabb az \u00e9jszaka. Az el\u0151z\u0151 napi, szilveszteri esti m\u00e1mort, k\u00e9t m\u00e1sodperc alatt felitatta a t\u00e1virat. Ap\u00e1m beteg? H\u00e1t nem \u00e9desany\u00e1m? M\u00e1r t\u00edz \u00e9ve nyomja az \u00e1gyat. Ap\u00e1mnak soha semmi baja sem volt. Megpr\u00f3b\u00e1ltam aludni. Nem ment. Ap\u00e1mra nyitottam az ajt\u00f3t.
\n\u201eL\u00e1tom, j\u00f3l van” – mondom neki. \u201eJ\u00f3l. Csak m\u00e1n r\u00e9g nem l\u00e1ttalak.\u201d<\/em>
\nAny\u00e1m a m\u00e1sik \u00e1gyban fekszik \u00e9s v\u00e1r. Befel\u00e9 s\u00edr. K\u00f6nnyei m\u00e1r r\u00e9gt\u0151l nincsenek. \u201eBe j\u00f3, hogy hazaj\u00f6tt\u00e9l. Alyan keveset hallacc magadr\u00f3l. Tal\u00e1n nehezedre esik az \u00edr\u00e1s. Az ami a munk\u00e1d.\u201d \u201eKi tuggya mit csin\u00e1l\u201d \u2014 szak\u00edtja f\u00e9lbe ap\u00e1m. \u201eLegal\u00e1bb valami l\u00e1tszattya lenne annak, amit csin\u00e1l. Aszt\u00e1n mondd csak, minek irk\u00e1lsz annyit essze he\u00e1ba, a szavak nem arra val\u00f3k, hogy, ha kell, ha nem, fecs\u00e9rejje az ember. Feleslegesen sz\u00f3lni, m\u00e9ltatlan a magunkfajt\u00e1hoz.” M\u00e1r-m\u00e1r r\u00e1hagyom, igaza van, azt\u00e1n m\u00e9gsem hagyom v\u00e1lasz n\u00e9lk\u00fcl. \u201eNincsen felesleges sz\u00f3, ha a sz\u00f3 a hely\u00e9n van, sohasem f\u00f6l\u00f6sleges.” Megr\u00e1zza a fej\u00e9t. \u201e \u00dagy-\u00fagy, de am\u00edg a d\u00f3gok nincsenek a rengy\u00fck\u00f6n, addig a szavak sem lehetnek.” R\u00e1hagyom. Nem el\u00e9g, hogy t\u00e9kozl\u00f3 fi\u00fanak tart, m\u00e9g hergeljem is – csillap\u00edtom magamat. Mell\u00e9 l\u00e9pek \u00e9s \u00e1t\u00f6lelem. Vissza\u00f6lel. Ujjaimon meg tudn\u00e1m sz\u00e1molni, hogy h\u00e1nyadik \u00f6lelkez\u00e9s\u00fcnk. Nem mintha nem szeretne, csakh\u00e1t \u0151 nemcsak a szavakkal, a mozdulatokkal is m\u00f3dj\u00e1n b\u00e1nik.<\/em>
\nV\u00e9gre elindult a vonat. Olyan lassan hagyta el a p\u00e1lyaudvart \u00e9s olyan hosszasan id\u0151z\u00f6tt az alag\u00fatban, mint amikor a v\u00e1g\u00e1nyokat jav\u00edtj\u00e1k. A f\u00fclke \u00fcl\u00e9sei ny\u00f6sz\u00f6r\u00f6gni kezdtek, ebb\u0151l lehetett tudni, hogy a szerelv\u00e9ny magyarvonat m\u00f3dj\u00e1ra nekiiramodott.
\nA menek\u00fcl\u0151 gondolatnak az a legjobb, ha valamilyen l\u00e1tv\u00e1ny elt\u00e9r\u00edti.
\nHomlokomat az ablak\u00fcveghez nyomtam. Az arcomb\u00f3l mindig annyit l\u00e1ttam, amennyit a h\u00e1tt\u00e9r kiemelt. Ha alv\u00f3 f\u00e1kat riasztott f\u00f6l a mozdony, akkor eg\u00e9sz fejem be\u00e1gaz\u00f3dott, a holdas \u00e9g s\u00e1padtt\u00e1 apasztotta, az ellenvonat kivil\u00e1g\u00edtott ablakai pedig hol s\u00f6t\u00e9tbe, hol vill\u00e1ml\u00e1sba m\u00e1rtott\u00e1k. Ahogy az id\u0151 is teszi. Megpr\u00f3b\u00e1ltam ap\u00e1m arc\u00e1t a magam\u00e9 mell\u00e9 illeszteni, de nem siker\u00fclt. Meg akartam gy\u0151z\u0151dni arr\u00f3l, amir\u0151l mindenki tudott, aki ismert benn\u00fcnket: a csal\u00e1db\u00f3l senki nem hasonl\u00edt r\u00e1 annyira, mint \u00e9n.
\n\u201eM\u00e9g mindig nem b\u00e9k\u00fclt\u00e9l ki a feles\u00e9gedvel?” – k\u00e9rdezi azzal a hangs\u00fallyal, mint aki nem akar beleavatkozni a dolgokba. \u201eNem” – mondom k\u00f6z\u00f6ny\u00f6sen. \u201e\u00c9s a gyerek?” \u201eMegvan.” \u201eNem hi\u00e1nyzol neki?” \u201eMinden nap l\u00e1tom, nem az anyj\u00e1n\u00e1l lakik.” \u201eVagyes mind a ketten mag\u00e1ra hatt\u00e1tok?” \u201e \u00cdgy jobb neki, legal\u00e1bb nem hallja mindennapos veszeked\u00e9s\u00fcnket.” \u201eTe, te tucc veszekedni?” \u201eMegtanultam.\u201d \u201eUgyan kit\u0151l, mert t\u0151l\u00fcnk aszt\u00e1n nem.” \u201eNem, nem.” \u201eN\u00e9zd meg, mi kicsi h\u00edj\u00e1n \u00f6tven esztendeje vagyunk egy\u00fctt, h\u00e1nyszor hallott\u00e1l m\u00fcnk\u00f6t veszekedni?\u201d \u201eKev\u00e9sszer.” \u201eNa l\u00e1tod, pedig lett v\u00f3na min. A szeg\u00e9nys\u00e9g m\u00fcnk\u00f6t es szor\u00edtott, de ett\u0151l m\u00e9g nem vesz\u00edtett\u00fck el a fej\u00fcnk\u00f6t.” \u201e\u00c9n sem vesz\u00edtettem el.” \u201eNem, h\u00e1t akkor mit\u0151l v\u00e1lt\u00e1l elyen hirtelenn\u00e9?” \u201eNem vagyok hirtelen.” \u201eAkkor meg a kitart\u00e1s hi\u00e1nyzik bel\u0151led.” \u201eElboldogulok an\u00e9lk\u00fcl is.” \u201eDe meddig? Csak addig, am\u00edg arra \u00e1ll az eszed, ha m\u00e1n komolyod\u00e1sra fordul, v\u00e1ltoztatni kell magadon.\u201d – mondja szokatlan hanghordoz\u00e1ssal. \u201e\u00c9s mikor fordul komolyra?” – k\u00e9rdeztem tr\u00e9f\u00e1ba hajl\u00f3n. \u201eHa m\u00e1n kiegyenesett\u00e9l. Ha m\u00e1n eg\u00e9szen kiegyenesett\u00e9l.”<\/em>
\nSzak\u00e1ly-H\u0151gy\u00e9szen \u00e1tsz\u00e1lltam a bonyh\u00e1di aut\u00f3buszra.
\nAmikor a szob\u00e1ba l\u00e9ptem, mindenki elhallgatott. \u00dagy n\u00e9ztek r\u00e1m, mintha gy\u00f3gyul\u00e1st hoztam volna magammal. Mintha csak \u00e9n hi\u00e1nyoztam volna ap\u00e1m gy\u00f3gyul\u00e1s\u00e1hoz.
\nAp\u00e1m az \u00e1gyban \u00fclt. \u00c1t\u00f6leltem. Arca, homloka nyirkos volt, az inge izzadts\u00e1gfoltos.
\n– M\u00e1n nagyon v\u00e1rtalak. Addig nem akarok meghalni, m\u00edg t\u0151led es el nem b\u00facs\u00fazok.
\n– Ugyan m\u00e1r, hiszen nem is fekszik, \u00fcl az \u00e1gyban \u00e9s besz\u00e9lget \u2014 laz\u00edtottam a szor\u00edt\u00e1s\u00e1n. A t\u00f6bbiek (t\u00f6bbet tudhattak) s\u00edrtak.
\n– Tudom, mit besz\u00e9lek – mondta k\u00f6h\u00f6g\u00e9sbe fullad\u00f3 hangon. K\u00f6h\u00f6g\u00e9si rohama sok\u00e1ig tartott.
\n– Gyertek ide mind, te es Emer – ford\u00edtotta any\u00e1m fel\u00e9 a fej\u00e9t.
\nArra sem maradt id\u0151m, hogy lepakoljak.
\nLopva any\u00e1mra n\u00e9ztem. R\u00e1ncai elrejtett\u00e9k a f\u00e9lelmet. Boldizs\u00e1r arca? Apr\u00f3 rezd\u00fcl\u00e9sekkel remegett. Erzsi\u00e9? Kend\u0151be temetkezett. Ferenc b\u00e1ty\u00e1m\u00e9?
\nV\u00f6r\u00f6sl\u0151 szem\u00e9ig \u00e9rkezett a f\u00e1jdalom. G\u00e1sp\u00e1rt a hideg r\u00e1zta. \u00c9n is reszketni kezdtem.
\n– Bocs\u00e1ssatok meg, ha v\u00e9tettem ellenetek – kezdte ap\u00e1m.
\nA f\u00fclem z\u00fag\u00e1sa feler\u0151s\u00f6d\u00f6tt. Alig hallottam (egyenk\u00e9nt mag\u00e1hoz sz\u00f3l\u00edtott minket) hagyatkoz\u00f3 szavait, fel\u00e9t a zokog\u00e1s fogta fel, a m\u00e1sik fel\u00e9t f\u00fclz\u00fag\u00e1som.
\n– Gyere, te es Meny\u00e1r….
\nA b\u00facs\u00fa szemmel l\u00e1that\u00f3an k\u00f6nny\u00edtett rajta. Zih\u00e1l\u00e1sa csillapult, majd elaludt. Mi is megk\u00f6nnyebb\u00fclve sz\u00e9ledt\u00fcnk sz\u00e9t, fek\u00fcdt\u00fcnk le.
\nA p\u00e1rn\u00e1k \u00e9ppen melegedni kezdtek, nyolcad\u00e9bers\u00e9ggel szundik\u00e1ltam, amikor G\u00e1sp\u00e1r fel\u00e9bresztett.
\n– Gy\u0171jtsd \u00f6ssze a t\u00f6bbieket, megint k\u00e9ret minket.
\nVacogva \u00f6lt\u00f6ztem fel. Az utc\u00e1k mintha belefagytak volna a hideg t\u00e9li \u00e9jszak\u00e1ba. A csillagok is messzebb h\u00faz\u00f3dtak. Talpam alatt a h\u00f3 kocsikerekek s\u00edr\u00e1s\u00e1ra eml\u00e9keztetett. K\u00f3boros szeker\u00fcnk s\u00edrt \u00edgy, azon az \u0151sz\u00f6n (44-ben), amikor m\u00e1sodj\u00e1ra v\u00e1ltunk f\u00f6ld\u00f6nfut\u00f3kk\u00e1.
\n\u201eAny\u00e1m azt mondja, kend a kocsir\u00fad mellett tette meg a t\u00f6bbh\u00f3napos utat.” \u201eOtt.” \u201eAzt is, hogy v\u00e9gig k\u00e9t front k\u00f6z\u00f6tt menek\u00fclt\u00fcnk.” \u201eOtt.” \u201eMeg az utak tele voltak halottakkal, \u00e9jente pedig az \u00e1rok martj\u00e1n aluttunk.” \u201eOtt aluttunk. Ti a szekerderek\u00e1ban.” \u201e\u00c9s a halottak?” \u201eA set\u00e9tbe m\u00e9g az egyenruh\u00e1kat sem \u00fcsmert\u00fck fel. Ha a bot v\u00e9ge megakatt valamibe, a szekeret meg\u00e1ll\u00edtottam, a halottakat bel\u00e9huzig\u00e1ltuk az \u00e1rokba s ment\u00fcnk tov\u00e1bb.” \u201eS ha m\u00e1r \u00fagy elf\u00e1radt, hogy menni sem tudott?” \u201eNem v\u00f3t \u00e9rkez\u00e9s\u00fcnk a f\u00e1raccs\u00e1gra. A kocsisor nem \u00e1llhatott meg. Nyakunkba szakatt a front. Kib\u00edrtam \u00e9n enn\u00e9l t\u00f6bb gyalogl\u00e1st es, az els\u0151 h\u00e1bor\u00faban, Lembergt\u0151l Pi\u00e1v\u00e9ig. Katona v\u00f3tam.” \u201eEmbert \u00f6lt-e?” Elgondolkozik, k\u00f6zben a szememet lesi, mit mondjon. A h\u00e1bor\u00fat j\u00e1rt katona err\u0151l sosem besz\u00e9l. A csendet pedig (sehogy se ill\u0151 hozz\u00e1) valahogy el kellene hallgattatni. \u201eAszt hiszed sz\u00e1moltam?”<\/em>
\n\u00d6sszegy\u0171lt\u00fcnk.
\n– Nincs tov\u00e1bb. Nem b\u00edrom tov\u00e1bb – mondta ap\u00e1m. K\u00e9k szeme megtelt hom\u00e1llyal.
\n– M\u00e1n csak perceim marattak.
\n– De h\u00e1t besz\u00e9lget\u00fcnk . ..
\nKez\u00e9t a szem\u00e9hez emelte.
\n– Alyan melegs\u00e9g \u00e1rasztott el, a l\u00e1t\u00e1som es gyeng\u00fcl.
\nA m\u00e1sik kez\u00e9vel az \u00e1gyat tapogatta.
\n– Tegy\u00e9tek rendbe. Elyen \u00e1gyban m\u00e9gsem halhatok meg – mondta alig \u00e9rthet\u0151en.
\nAny\u00e1m a fesz\u00fcletet n\u00e9zte.
\n– G\u00e1sp\u00e1r, te itt vagy-e?
\n– Itt.
\n– Eregy a k\u00fatra, mericcs nekem vizet.
\n– Nem szabad hideg vizet innia. T\u00fcd\u0151gyullad\u00e1sa van. Leforr\u00e1zn\u00e1 a t\u00fcdej\u00e9t.
\n– Eregy ha mondom.
\n– Hideg a v\u00edz.
\n– Nem b\u00e1nom. Ut\u00f3j\u00e1ra egy poh\u00e1r tiszta vizet szeretn\u00e9k inni.
\nAm\u00edg G\u00e1sp\u00e1r v\u00edz\u00e9rt ment, ap\u00e1mat \u00e1t\u00fcltett\u00fck a m\u00e1sik \u00e1gyra. Erzsi megigaz\u00edtotta a leped\u0151t, felr\u00e1zta a p\u00e1rn\u00e1kat \u00e9s a dunyh\u00e1t.
\n\u201eKend igen er\u0151s ember. Azt mes\u00e9lik, hogy fiatalabb kor\u00e1ban, j\u00f3 kedv\u00e9ben elg\u00f6rb\u00edtett egy kocsitengelyt. \u201eEl \u00e9n.” \u201eVirtusb\u00f3l?” \u201e Csak a sz\u0171kesz\u0171 ember virtuskodik. A legnagyobb virtus az, ha az ember meg tuggya \u0151rizni mag\u00e1t. Mert ha m\u00e1n erre sem k\u00e9pes, egysorban \u00e9l az \u00e1llatokval.” \u201eS ha r\u00e1k\u00e9nyszer\u00edtik?” \u201eA k k o r…” – a v\u00e1lasza elmarad, any\u00e1m szak\u00edtja f\u00e9lbe: \u201eMegint itt j\u00e1rt a v\u00e9grehajt\u00f3. Nem el\u00e9g, hogy a padl\u00e1sunkat lesepert\u00e9k.” \u201eSemmink se maratt. Hacsak engem el nem visznek.\u201d \u201eNe fesd az \u00f6rd\u00f6g\u00f6t a falra, mert egy sz\u00e9p napon \u00e9rted j\u0151.\u201d \u201eJ\u00f6jj\u00f6n, legal\u00e1bb a v\u00e9grehajt\u00f3knak lesz cimbor\u00e1juk.”<\/em>
\n– Tess\u00e9k, itt a v\u00edz – ny\u00fajtotta G\u00e1sp\u00e1r reszket\u0151 k\u00e9zzel ap\u00e1mnak a poharat.
\n– Nem l\u00e1tom, add k\u00f6zelebb.
\nAk\u00e1r a szomjas f\u00f6ld, \u00fagy itta a vizet.
\n– Be j\u00f3 v\u00f3t – mondta g\u00f6mb\u00f6ly\u00edtve a szavakat.
\nMegpr\u00f3b\u00e1lt fel\u00e1llni.
\n– Haggyatok. M\u00e1n a l\u00e1bam se b\u00edrja – mondta szinte k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gve.
\nM\u00e9g egyszer nekilend\u00fclt, de teste ellenkez\u0151 ir\u00e1nyba, hanyatt d\u0151lt.
\nA poh\u00e1rban a marad\u00e9k cseppek remegve futottak \u00f6ssze.<\/p>\n

\n

(A kisreg\u00e9ny nyit\u00f3 fejezete; Jelenkor, 1981\/1)<\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Rossz el\u0151\u00e9rzettel sz\u00e1lltam vonatra. A hazah\u00edv\u00f3 t\u00e1virat: GYERE AP\u00c1D NAGYON BETEG; G\u00c1SP\u00c1R, r\u00f6vid volt, ann\u00e1l hosszabb az \u00e9jszaka. Az el\u0151z\u0151 napi, szilveszteri esti m\u00e1mort, k\u00e9t m\u00e1sodperc alatt felitatta a t\u00e1virat. Ap\u00e1m beteg? H\u00e1t nem \u00e9desany\u00e1m? M\u00e1r t\u00edz \u00e9ve nyomja az \u00e1gyat. Ap\u00e1mnak soha semmi baja sem volt. Megpr\u00f3b\u00e1ltam aludni. Nem ment. Ap\u00e1mra nyitottam az ajt\u00f3t.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[126],"tags":[],"class_list":["post-84646","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-riport"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/84646","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=84646"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/84646\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=84646"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=84646"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=84646"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}