K\u00f6lt\u0151 fi\u00e1nak lenni nem k\u00f6nny\u0171 feladat; min\u00e9l nagyobb az apa, ann\u00e1l nehezebb a fi\u00e1nak \u2013 ha ugyan el nem menek\u00fcl az irodalom ter\u00fclet\u00e9r\u0151l m\u00e1s vad\u00e1szmez\u0151re. De ha tehets\u00e9ge vagy hivat\u00e1studata oda sz\u00f3l\u00edtja, meg kell m\u00e9rk\u0151znie az apa h\u00edrnev\u00e9vel. Irodalomt\u00f6rt\u00e9net\u00fcnk sok p\u00e9ld\u00e1t mutatott effajta k\u00fczdelmekre, m\u00e9rs\u00e9kelt sikerrel.
\nM\u00e9gis, akik Karinthy G\u00e1bor lelki \u00f6sszeroppan\u00e1s\u00e1t Frigyes n\u00e9pszer\u0171s\u00e9g\u00e9nek s\u00faly\u00e1val indokolj\u00e1k, t\u00e9vednek. Soha nem volt k\u00f6zt\u00fck semmif\u00e9le rivaliz\u00e1l\u00e1s, ugyan\u00edgy testv\u00e9r\u00f6ccs\u00e9vel sem, Karinthy Ferenccel, noha mindh\u00e1rman \u00edr\u00f3k lettek. Egy\u00e9nis\u00e9g\u00fck \u00e9s m\u0171fajuk k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151s\u00e9ge is kiz\u00e1rta, hogy vet\u00e9lyt\u00e1rsak legyenek: Frigyes filoz\u00f3fus, etikus \u00e9s t\u00e1rsadalomb\u00f6lcsel\u0151 volt a publicisztik\u00e1ban, humorban \u00e9s k\u00f6lt\u00e9szetben egyar\u00e1nt, Ferenc reg\u00e9nyeket, elbesz\u00e9l\u00e9seket \u00e9s sz\u00edndarabokat \u00edr, G\u00e1bor l\u00edrai verseket. Hogy ez mily hatalmas m\u0171faji k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g, leegyszer\u0171s\u00edtve \u00edgy pr\u00f3b\u00e1lom \u00e9rz\u00e9keltetni: a publicisztika a t\u00e1rsadalomr\u00f3l sz\u00f3l a t\u00e1rsadalomnak, a reg\u00e9ny \u00e9s dr\u00e1ma a vil\u00e1gr\u00f3l sz\u00f3l a vil\u00e1gnak, a l\u00edrai vers a k\u00f6lt\u0151 lelk\u00e9r\u0151l sz\u00f3l \u00f6nmag\u00e1nak.
\nKarinthy G\u00e1bor \u00e9let\u00e9ben volt olyan id\u0151szak, amikor zavarta \u0151t, hogy apja annyira n\u00e9pszer\u0171v\u00e9 v\u00e1lt a humoreszkjeivel, hogy ez\u00e9rt \u0151t nem vett\u00e9k komolyan: azt hitt\u00e9k, minden Karinthynak humoriz\u00e1lni kell. \u00c9s volt olyan korszaka, amikor mostohaanyj\u00e1nak f\u00e9lt\u00e9keny term\u00e9szete miatt otthon sokat szenvedett, s\u0151t mondhatni, nem is volt otthona. M\u00e9gis, ezek a t\u00e9nyez\u0151k sem magyar\u00e1zz\u00e1k meg azt, amit megmagyar\u00e1zni \u00e9pp\u00fagy nem lehet, mint a tehets\u00e9get: nem magyar\u00e1zz\u00e1k a betegs\u00e9g\u00e9t.
\nEz a betegs\u00e9g igazi, amilyen a magyar k\u00f6lt\u0151k \u00e9s fest\u0151k k\u00f6z\u00fcl p\u00e9ld\u00e1ul J\u00f3zsef Attila, Juh\u00e1sz Gyula, Csontv\u00e1ry Kosztka, Gul\u00e1csy Lajos betegs\u00e9ge volt, de ha el\u00e1br\u00e1ndozunk azoknak a nagy k\u00f6lt\u0151inknek lelki vil\u00e1g\u00e1r\u00f3l, akik nem szenvedtek ilyen igazi betegs\u00e9gben, az az \u00e9rz\u00e9s\u00fcnk: valami \u00faj elnevez\u00e9st kellene kital\u00e1lni a k\u00f6lt\u0151k lelki \u00e1llapot\u00e1ra, erre a se beteg, se eg\u00e9szs\u00e9ges lelki vil\u00e1gra, a nem k\u00f3ros, de semmik\u00e9ppen sem norm\u00e1lis \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9gre, amely \u00e9vsz\u00e1zadoss\u00e1 tette a \u201el\u00e1ng\u00e9sz \u00e9s \u0151r\u00fclet”, Lombroso szav\u00e1val \u201egenio e follia”, Lange-Eichbaum szav\u00e1val \u201eGenie und Irrsinn” vit\u00e1t, megoldatlan \u00e9s tal\u00e1n megoldhatatlan vit\u00e1t. Nem csod\u00e1lkozn\u00e9k azon, ha egy k\u00e9s\u0151bbi kor pszichol\u00f3gi\u00e1j\u00e1ban \u2013 a m\u0171v\u00e9szl\u00e9lektanban \u00e9s pszichopatol\u00f3gi\u00e1ban \u2013 megjelenn\u00e9k egy ilyesfajta \u00faj kifejez\u00e9s: \u201epsyche poetico-genialis” vagy \u201egenius extranormalis” \u2013 \u00e9s ez a m\u0171sz\u00f3 mindenki sz\u00e1m\u00e1ra vil\u00e1goss\u00e1 tenn\u00e9, hogy a k\u00f6lt\u0151 lelke mindig \u2013 Csokonait\u00f3l Adyig, Berzsenyit\u0151l Babitsig \u2013 m\u00e1s m\u00e9rc\u00e9vel m\u00e9rend\u0151, mint az \u00fagynevezett norm\u00e1lis ember\u00e9.
\nKarinthy G\u00e1bor most megjelent versesk\u00f6tete, a B\u00e1nat teszi id\u0151szer\u0171v\u00e9 ezt az elm\u00e9lked\u00e9st. A k\u00f6tet megjelen\u00e9se m\u00e1r r\u00e9g aktu\u00e1lis volt, de a k\u00f6lt\u0151 \u2013 \u00e9ppen betegs\u00e9ge miatt \u2013 hallani sem akart r\u00f3la. Most sem \u0151 szorgalmazta, k\u00f6z\u00f6mb\u00f6ss\u00e9ge a vil\u00e1g dolgaival szemben azonban ma m\u00e1r oly fok\u00fa, hogy amikor \u00f6ccse ind\u00edtv\u00e1ny\u00e1ra k\u00e9rt\u00fck a hozz\u00e1j\u00e1rul\u00e1s\u00e1t, nem \u00e1llt ellen.
\nAz a rem\u00e9nys\u00e9g\u00fcnk, hogy r\u00e9gi verseinek feleleven\u00edt\u00e9se, a k\u00f6tettel kapcsolatos munk\u00e1lkod\u00e1s, a megjelen\u00e9s \u00f6r\u00f6me \u00e9s a \u201esiker-\u00e9lm\u00e9ny” kiss\u00e9 kiemeli f\u00e1sult k\u00f6z\u00f6ny\u00e9b\u0151l \u2013 hi\u00fa rem\u00e9nynek bizonyult. Elt\u0171rte, hogy kiadj\u00e1k verseit, de m\u00e9g arra sem volt hajland\u00f3, hogy \u00fajra \u00e1tolvassa \u0151ket; udvariasan \u00f6r\u00f6met mutatott a kedv\u00fcnk\u00e9rt, \u00e9s konvencion\u00e1lis\u00e1n megk\u00f6sz\u00f6nte a gratul\u00e1ci\u00f3kat, de csak j\u00f3 modora g\u00e1tolta abban, hogy r\u00e1nk ne ripakodj\u00e9k: \u201eMit h\u00e1borgattok? Takarodjatok innen…”
\nA k\u00f6tet eg\u00e9sz \u00e9letm\u0171v\u00e9t tartalmazza, pontosabban azt, amit nem dob\u00e1lt el, \u00e9s amit siker\u00fclt felkutatni bel\u0151le. Kisdi\u00e1k kor\u00e1ban kezdett verselni, \u00e9s tehets\u00e9ge azonnal oly nyilv\u00e1nval\u00f3 volt, hogy nemcsak az apai h\u00e1zban, hanem a gimn\u00e1ziumban, s\u0151t a szerkeszt\u0151s\u00e9gekben is \u00fagy k\u00f6nyvelt\u00e9k el, mint a magyar l\u00edra nagy rem\u00e9nys\u00e9g\u00e9t.
\nEgyik korai verse, az \u00c9tel \u00e9s ital \u2013 ez lett hamarosan a Nyugat kiad\u00e1s\u00e1ban megjelen\u0151 k\u00f6tet\u00e9nek c\u00edme is \u2013 m\u00e9g tele van \u00e9lettel, sz\u00ednekkel, zamatokkal, \u00e9s m\u00e9gis az utols\u00f3 soraiban m\u00e1r ott a riaszt\u00f3 egyed\u00fcll\u00e9t, bens\u0151 sz\u00e1m\u0171zet\u00e9s:<\/p>\n
El\u0151ttem asztal, \u00e9tel \u00e9s ital.<\/em> Csill\u00e1rok f\u00e9nye hull k\u00f6r\u00f6sk\u00f6r\u00fcl.<\/em> … Felduzzadt sz\u00e1jjal g\u00f6rnyedezve r\u00e9g<\/em> Csak Rimbaud \u2013 esetleg Dsida Jen\u0151 \u2013 juthat az olvas\u00f3 esz\u00e9be, amikor a tizenn\u00e9gy-tizen\u00f6t \u00e9ves gyerek-k\u00f6lt\u0151n\u00e9l ilyen jelz\u0151ket, ilyen \u00e9rz\u00e9kletes asszoci\u00e1ci\u00f3kat tal\u00e1l (\u201epecsenye horkol v\u00e9rs\u00f6t\u00e9t lev\u00e9ben”), \u00f6sszep\u00e1ros\u00edtva a l\u00e9lek l\u00edrai reszket\u00e9s\u00e9vel, \u00e9s olyan formai biztons\u00e1ggal, hogy ma is \u00e1mulunk rajta \u2013 de 1930-ban ez a forma nemcsak biztons\u00e1gos volt, hanem izgalmasan \u00faj is, amit ma tal\u00e1n az olvas\u00f3 \u00e9szre sem vesz, de akkor megremegve figyelt\u00fcnk f\u00f6l r\u00e1: ez igen! Eml\u00e9kszem arra a d\u00e9lut\u00e1nra, amelyen a Hangsz\u00f3r\u00f3 szerkeszt\u0151s\u00e9g\u00e9ben (Szendr\u0151 J\u00f3ska alb\u00e9rleti szob\u00e1j\u00e1ban, a Lenke \u00faton) felolvasta B\u00e1nat c\u00edm\u0171 vers\u00e9t, az els\u0151t ezen a c\u00edmen, s mi nyolcadikosok meg hetedikesek \u2013 Devecseri egy \u00e9vvel fiatalabb volt n\u00e1lunk \u2013 \u00e1mulva hallgattuk:<\/p>\n Az \u00e9g oly m\u00e9ly \u00e9s enyhek\u00e9k<\/em> Hogy mi a b\u00e1nat? K\u00f3sza t\u0171z.<\/em> Hogy mi a b\u00e1nat? Egy haj\u00f3<\/em> Micsoda szavakat, sz\u00edneket, k\u00e9peket tudott tal\u00e1lni! Megzend\u00fclt k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte a vil\u00e1g, ahov\u00e1 l\u00e9pett, megcsend\u00fclt a lelke, b\u00e1rmihez \u00fct\u0151d\u00f6tt \u2013 \u00e9s megborzongott, aki a tizennyolc \u00e9ves k\u00f6lt\u0151 s\u00edrvers\u00e9t olvasta:<\/p>\n Sz\u00fart\u00e1k a percek \u00e9s az \u00f3r\u00e1k,<\/em> Sok\u00e1ig nem tal\u00e1lkoztunk azt\u00e1n. Zaklatta \u00e9s mag\u00e1nyba sodorta az \u00e9let, alb\u00e9rleti szob\u00e1k odvai k\u00f6zt teng\u0151d\u00f6tt, \u00e9s semmi m\u00e1st nem csin\u00e1lt, csak k\u00f6lt\u0151 volt. Ontotta a verseket \u2013 sajnos elhagyta, elsz\u00f3rta \u0151ket, csak t\u00f6rmel\u00e9k maradt, ami a Nyugatban \u00e9s m\u00e1s lapokban itt-ott megjelent, m\u00e1sf\u00e9l v\u00e9konyka k\u00f6tetben is. Babits szerette, k\u00f6z\u00f6lte a verseit, els\u0151 perct\u0151l tudta, hogy igazi k\u00f6lt\u0151. \u00dagy \u00e9lek itt e kis szob\u00e1ban,<\/em> d\u00f6rg\u00f6li n\u00e9ha sz\u0151r\u00e9t l\u00e1gyan<\/em> \u00c1m nem nagyon b\u00edzott a viadalban, \u00e9rezte a neuraszt\u00e9nia b\u00e9n\u00edt\u00e1s\u00e1t (s ha csak neuraszt\u00e9nia lett volna!):<\/p>\n … sz\u00e1z r\u00e1cs m\u00f6g\u00f6tt egy sz\u00e9p vad\u00e1llat ord\u00edt,<\/em> Az Aranyketrecben tal\u00e1lkoztunk \u00fajra, 1952-ben; az\u00f3ta el sem v\u00e1ltunk egym\u00e1st\u00f3l, csak k\u00e9nyszer\u0171s\u00e9gb\u0151l egyszer, r\u00f6vid id\u0151re. Nyilv\u00e1nval\u00f3 volt, hogy \u00f6n\u00e1ll\u00f3 \u00e9letvezet\u00e9sre k\u00e9ptelen. De verset \u00edrni m\u00e9g tudott, szebbn\u00e9l szebbet. Kor\u00e1bban m\u00e9g belopakodott verseibe a k\u00fclvil\u00e1g, t\u00e1rgyak jelentek meg, amelyeket meg\u00e9rintett vagy amelyek meg\u00e9rintett\u00e9k, felizzott \u00e9s kihunyt egy szerelem \u2013 mindebb\u0151l m\u00e1r csak eml\u00e9k maradt, v\u00e1gyakoz\u00e1s \u00e9s b\u00e1nat. Gy\u00e1sz, B\u00e1nat, \u00c1br\u00e1nd, Sajg\u00f3 b\u00e1natos mereng\u00e9s, Szomor\u00fa \u00e9nek, Mereng\u00e9s r\u00e9gi korokr\u00f3l \u2013 ezek az Aranyketrec-korszak term\u00e9sei. Hihetn\u0151k, hogy a gy\u00e1sz egyhang\u00fa t\u00e9ma, a b\u00e1natot nem lehet el\u00e9gg\u00e9 vari\u00e1lni \u2013 de nem: minden verse \u00faj sz\u00ednt ad a m\u00e9l\u00e1z\u00e1snak. K\u00e9nyszercselekedetek rabs\u00e1g\u00e1ban \u00e9l, \u00f6nmag\u00e1ra kir\u00f3tt penitenciak\u00e9nt a semmittev\u00e9se l\u00e1zas robotnak t\u0171nik, nappalai az \u00e9jszak\u00e1ba ny\u00falnak, a szakadatlan t\u00f6preng\u00e9st\u0151l vers\u00edr\u00e1sra sem marad ideje: \u00f6t \u00e9v term\u00e9se mind\u00f6ssze tizenegy vers, tizenegy feljajdul\u00e1s, mesteri \u00f6nsirat\u00e1s :<\/p>\n Nap mint nap d\u00fask\u00e1lok, \u00e9n, f\u00e1jdalomherceg,<\/em> Tulajdonk\u00e9ppeni utols\u00f3 verse az Aranyketrecben k\u00e9sz\u00fclt; a kett\u0151, amit ut\u00e1na m\u00e9g \u00edrt, k\u00e9sei r\u00e1ad\u00e1s: pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1s, de m\u00e1r a folytat\u00e1s rem\u00e9nye n\u00e9lk\u00fcl. M\u00e1r ezek el\u0151tt, a Szomor\u00fa \u00e9nekben lesz\u00e1mol azzal, hogy minden hi\u00e1ba, rabl\u00e1nc\u00e1t\u00f3l nem szabadulhat, nincs rem\u00e9ny.<\/p>\n Nem kell az \u00e9let. F\u00e1j a f\u00e9nye<\/em> Folyton elv\u00e1gyom, \u00fatra egyre,<\/em> Let\u0171nt a d\u00e9lut\u00e1n, a f\u00e1radt<\/em> Diagn\u00f3zis \u00e9s progn\u00f3zis egyszerre ez a vers. Nem is \u00edrt t\u00f6bb\u00e9 \u00e9vekig. Felk\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt vel\u00fcnk egy\u00fctt Bud\u00e1ra, itt j\u00f3l \u00e9rzi mag\u00e1t, kor\u00e1bbi gy\u00f6tr\u0151 hallucin\u00e1ci\u00f3i megsz\u0171ntek. Nem csin\u00e1l semmit. A r\u00e9gi l\u00e9lek mondja ezt: Az \u00f3rainga \u00e9s akik<\/em> Sz\u00edvesen olvasta fel, s v\u00e1rta a v\u00e9lem\u00e9ny\u00fcnket. Sz\u00e9p, mondtuk, de mi az a \u201ecsentecsa” ? Egy sz\u00f3, v\u00e1laszolta, egy \u00e9rtelmetlen sz\u00f3. Ide egy olyan sz\u00f3 kellett, aminek nincs \u00e9rtelme, csak hangulata. 1974<\/em><\/p>\n Forr\u00e1s: Benedek Istv\u00e1n: Az \u00edr\u00f3 lelke. Irodalmi tanulm\u00e1nyok. Magvet\u0151, 1978<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" K\u00f6lt\u0151 fi\u00e1nak lenni nem k\u00f6nny\u0171 feladat; min\u00e9l nagyobb az apa, ann\u00e1l nehezebb a fi\u00e1nak \u2013 ha ugyan el nem menek\u00fcl az irodalom ter\u00fclet\u00e9r\u0151l m\u00e1s vad\u00e1szmez\u0151re. De ha tehets\u00e9ge vagy hivat\u00e1studata oda sz\u00f3l\u00edtja, meg kell m\u00e9rk\u0151znie az apa h\u00edrnev\u00e9vel. Irodalomt\u00f6rt\u00e9net\u00fcnk sok p\u00e9ld\u00e1t mutatott effajta k\u00fczdelmekre, m\u00e9rs\u00e9kelt sikerrel.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[120],"tags":[],"class_list":["post-84750","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-essze"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/84750","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=84750"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/84750\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=84750"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=84750"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=84750"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}
\nPecsenye hortyog v\u00e9rs\u00f6t\u00e9t<\/em>
\nlev\u00e9ben, h\u0171en legyezi<\/em>
\nrabl\u00e1nya: petrezselyem, fiatal.<\/em>
\nM\u00f6g\u00f6tte sz\u00ednes-mozdulatlanul<\/em>
\nbizarr b\u00e1sty\u00e1k \u00e9s v\u00e1rfalak:<\/em>
\nhideg palackok, b\u00fcszke sajtok,<\/em>
\ncip\u00f3k, gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6k \u00e9s halak.<\/em><\/p>\n
\nAz \u00f3ri\u00e1s poh\u00e1rba t\u0171z,<\/em>
\ns a kit\u00f6lt\u00f6tt bor tetej\u00e9n<\/em>
\nvad t\u00e1ncot j\u00e1r a vad sug\u00e1r s \u00f6r\u00fcl….<\/em><\/p>\n
\negyed\u00fcl iszom \u00e9s eszem.<\/em>
\nBont \u00e9s t\u00f6r \u00e9s remeg az ujjam<\/em>
\n\u00e9s szomjazom \u00e9s \u00e9hezem\u2026<\/em><\/p>\n
\ns f\u00e1radt szemem leb\u00e1gyad.<\/em>
\nTi \u00fagy h\u00edvj\u00e1tok : renyhes\u00e9g,<\/em>
\n\u00e9n \u00fagy h\u00edvom, hogy : b\u00e1nat.<\/em><\/p>\n
\nA l\u00e9lek lila l\u00e1ngja.<\/em>
\nDereng\u0151, csendes, lenge, sz\u0171z.<\/em>
\nA v\u00e1gyak ispil\u00e1ngja.<\/em><\/p>\n
\na rem\u00e9ny holt viz\u00e9ben.<\/em>
\nA vert hab hangja elhal\u00f3,<\/em>
\nmint s\u00f3haj s\u00fcket \u00e9jen…<\/em><\/p>\n
\nha \u00e9bredt \u00e9s ha lefek\u00fcdt.<\/em>
\nA h\u00e1t\u00e1n hordta kopors\u00f3j\u00e1t,<\/em>
\nmegbotlott \u00e9s belefek\u00fcdt.<\/em><\/p>\n
\nN\u00e1la \u00e9lhetetlenebb k\u00f6lt\u0151t nem teremtett a f\u00f6ld. Egyszer\u0171en semmi m\u00e1st nem tudott, csak verset \u00edrni. K\u00e9nyszeres f\u00e9lelmek, furcsa rigoly\u00e1k gy\u00f6t\u00f6rt\u00e9k, neml\u00e9tez\u0151 betegs\u00e9geket fedezett f\u00f6l mag\u00e1n; apja elejt egy-egy sz\u00f3t ezekr\u0151l, p\u00e9ld\u00e1ul az Utaz\u00e1s a kopony\u00e1m k\u00f6r\u00fcl-ben: \u201eGabi, Si\u00f3fokon, lemegy a Balatonra, valami karcol\u00e1s van a kez\u00e9n, benyit a f\u00fcrd\u0151orvoshoz, hogy j\u00f3dozza meg…” Igen, ilyen volt, t\u00e9tov\u00e1n hordozta mag\u00e1t a vil\u00e1gban, de a karcol\u00e1s nem a kez\u00e9n volt, hanem a lelk\u00e9n.
\nHogyan \u00e9lt? Azt hiszem, semmit sem vett \u00e9szre a harmincas \u00e9vek f\u00f6rgeteg\u00e9b\u0151l, beb\u00fajt \u00f6nmag\u00e1ba, \u00e9s k\u00e9sz\u00fclt arra, hogy majd valahogy kit\u00f6r:<\/p>\n
\nmint n\u00e9melyik vad szikla-lyukban:<\/em>
\norr\u00e1t se l\u00e1tni, meg se mukkan<\/em>
\nhallgatagon \u00fcl egymag\u00e1ban,<\/em><\/p>\n
\ns villamosan a szikla-falba;<\/em>
\nk\u00e9sz\u00fcl az ugr\u00e1s viadalra<\/em>
\ns feni fog\u00e1t a v\u00edg hom\u00e1lyban.<\/em><\/p>\n
\ncsoportosan zokognak fura gn\u00f3mok,<\/em>
\negy sas r\u00f6p\u00fclne s porba f\u00farja cs\u0151r\u00e9t<\/em>
\ns ott mozdulatlan \u00e1ll egy n\u00e9ma sz\u00f3nok.<\/em><\/p>\n
\nGy\u00e9m\u00e1nt jajgat\u00e1sban, m\u00edg lobog\u00f3 percek<\/em>
\nVonulnak f\u00f6l\u00e9m h\u00eddban.<\/em>
\n\u00edgy \u00e9r f\u00e1jdalomban, hogy jajjaj \u00e9s ajjaj,<\/em>
\nV\u00e9rveres alkony \u00e9s szeles, vak hajnal.<\/em>
\nK\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9sben.<\/em><\/p>\n
\nS a napok b\u00fas perg\u00e9se \u00e9s<\/em>
\nNem kell a napsug\u00e1r s az alkony,<\/em>
\nAz \u00f6r\u00f6m \u00e9s a szenved\u00e9s.<\/em><\/p>\n
\nSorsom kop\u00e1r \u00e9s r\u00e9gen ez…<\/em>
\nGy\u00f6tr\u0151d\u00f6m, hol \u00fcl\u00f6k, hol \u00e1llok,<\/em>
\nElsenyvedek, a v\u00e9gem ez.<\/em><\/p>\n
\n\u00c9s b\u00facs\u00fazik az esti f\u00e9ny …<\/em>
\nKietlen \u00e9s siv\u00e1r a lelkem<\/em>
\n\u00c9s meg akarok halni \u00e9n.<\/em><\/p>\n
\nIsmer\u0151sei, akik id\u0151nk\u00e9nt tal\u00e1lkoznak vele a kertben vagy a lak\u00e1sban, nem \u00e9rtik ezt: ha sz\u00f3ba elegyednek, kedvesen \u00e9s konvencion\u00e1lis\u00e1n elbesz\u00e9lget vel\u00fck, mindenre pontosan eml\u00e9kszik, r\u00e9gi k\u00f6lt\u0151kr\u0151l, versekr\u0151l okosan besz\u00e9l, klasszikus k\u00f6ltem\u00e9nyeket hib\u00e1tlanul id\u00e9z… mi\u00e9rt nem csin\u00e1l semmit? Ideje van, \u00edrhatna, olvashatna \u2013 nem teszi. Csak s\u00e9t\u00e1l mag\u00e1ba mer\u00fclten. Ha nem t\u00e9rhet ki a tal\u00e1lkoz\u00e1s el\u0151l, ill\u0151en viselkedik, de lehet\u0151leg elker\u00fcl mindenkit, csak az \u00f6ccs\u00e9t l\u00e1tja sz\u00edvesen. P\u00e1r \u00e9ve m\u00e9g el-eltr\u00e9f\u00e1lkoztak egym\u00e1ssal, gyermekkori eml\u00e9keket eleven\u00edtettek fel \u2013 G\u00e1bor mem\u00f3ri\u00e1ja prec\u00edzen \u0151riz minden apr\u00f3s\u00e1got \u2013, ilyenkor der\u0171s \u00f3r\u00e1kat t\u00f6lt\u00f6tt\u00fcnk egy\u00fctt. K\u00e9s\u0151bb mindink\u00e1bb form\u00e1liss\u00e1 v\u00e1lt a bar\u00e1ts\u00e1ga vel\u00fcnk is, az \u00f6ccs\u00e9vel is \u2013 minden emberi kapcsolatt\u00f3l elt\u00e1volodott. \u201eTot\u00e1lis elidegened\u00e9s” \u00e1llapot\u00e1ba ker\u00fclt. Akik manap oly k\u00f6nnyed\u00e9n haszn\u00e1lj\u00e1k magukra \u00e9s m\u00e1sokra az elidegened\u00e9s sz\u00f3t, ritk\u00e1n ismerik val\u00f3di m\u00e9lys\u00e9g\u00e9t; \u00e9n is csak az\u00f3ta ismerem, ami\u00f3ta a F\u00e1jdalomherceg megtan\u00edtott r\u00e1.
\nT\u00e1n t\u00edz \u00e9ve \u2013 akkor m\u00e9g nem s\u00fcppedt \u00edgy \u00f6nmag\u00e1ba \u2013 v\u00e1ratlanul nekidur\u00e1lta mag\u00e1t, \u00e9s \u00edrt egy kiss\u00e9 zavaros verset a tavaszr\u00f3l, sok sz\u00e9p sorral \u00e9s k\u00f6lt\u0151i gondolattal, helyenk\u00e9nt k\u00f6vethetetlen asszoci\u00e1ci\u00f3kkal. P\u00e9ld\u00e1ul \u00edgy:<\/p>\n
\nDalolnak. \u00c1lmatag haj\u00e1t sz\u00ednezte sz\u00e9t a gondolat.<\/em>
\nHa felker\u00fcl a csentecsa<\/strong>, a messzes\u00e9gen \u00e1tbukik.<\/em><\/p>\n
\nK\u00e9s\u0151bb kikunyer\u00e1ltunk m\u00e9g bel\u0151le egy r\u00f6pke verset, \u00f6t sz\u00e9p sort. Mint Nizsinszkij, a balett-t\u00e1ncos, aki A r\u00f3zsa lelk\u00e9-vel megh\u00f3d\u00edtotta a vil\u00e1got, ut\u00e1na mintha megb\u00e9nult volna, sohasem t\u00e1ncolt t\u00f6bb\u00e9, de mondj\u00e1k, egyszer felpattant, \u00e9s kiv\u00e1gott egy piruettet… \u2013 ilyen ez az \u00f6t sor.
\nK\u00f6zel hatvan\u00e9ves volt, amikor versesk\u00f6tete, a B\u00e1nat megjelent. A k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g m\u00e1r v\u00e1rta, napok alatt sz\u00e9tkapkodta \u2013 szok\u00e1s szerint ut\u00f3lag der\u00fclt ki, hogy t\u00edzszeres p\u00e9ld\u00e1nysz\u00e1m is elkelt volna bel\u0151le. A kritika hallgatott r\u00f3la, de a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g ismerte m\u00e1r az Aranyketrecb\u0151l; az irodalomt\u00f6rt\u00e9net nem vette m\u00e9g \u00e9szre, b\u00e1r az \u00e9rt\u0151 k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g tudta r\u00f3la, hogy a b\u00e1nat legnagyobb magyar po\u00e9t\u00e1ja.
\nAzt\u00e1n meghalt. Olyan egyszer\u0171en, ahogy tizennyolc \u00e9ves kor\u00e1ban \u00edrta: \u201eA h\u00e1t\u00e1n hordta kopors\u00f3j\u00e1t, megbotlott \u00e9s bel\u00e9fek\u00fcdt.” Ugyanaz t\u00f6rt\u00e9nt vele, ami apj\u00e1val 1938-ban: lehajolt, hogy felh\u00fazza a cip\u0151j\u00e9t, agy\u00e1ban megpattant egy \u00e9r, eszm\u00e9letlen\u00fcl esett \u00f6ssze, \u00e9s t\u00f6bb\u00e9 nem \u00e9bredt fel.
\nMost m\u00e1r tudom\u00e1st vehet r\u00f3la az irodalomt\u00f6rt\u00e9net is. Egy anal\u00f3gia seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel k\u00f6nny\u0171 meghat\u00e1rozni hely\u00e9t a k\u00f6lt\u00e9szetben: amit Juh\u00e1sz Gyula jelentett Babits \u00e9s Kosztol\u00e1nyi mellett, az Karinthy G\u00e1bor egy koroszt\u00e1llyal k\u00e9s\u0151bb J\u00f3zsef Attila \u00e9s Radn\u00f3ti Mikl\u00f3s mellett. A klasszikus magyar l\u00edra egyik utols\u00f3 csillog\u00e1sa, sz\u00edvszor\u00edt\u00f3 \u00e9rz\u00e9svil\u00e1ggal, dr\u00e1mai erej\u0171 sz\u00f3k\u00e9pekkel, felejthetetlen sorokkal.<\/p>\n
\n