A v\u00e1ros messzibe ny\u00fal\u00f3 t\u00f6rt\u00e9nete a XIV. sz\u00e1zadban kezd\u0151d\u00f6tt. A b\u00e9k\u00e9s lig\u00farok, akik itt laktak, \u00e9s a v\u00e1rosukat a maguk nyelv\u00e9n Spiaretinek emlegett\u00e9k, l\u00e9nyeg\u00e9ben hal\u00e1szattal tengett\u00e9k csendes \u00e9let\u00fcket. A v\u00e1ros nev\u00e9nek eredete a M\u00e1ltai Lovagrendhez k\u00f6t\u0151dik. A provence-i nemes, a Szent J\u00e1nos rendb\u00e9li Grand Master, Fulcone di Villaret csapat\u00e1val Palesztin\u00e1b\u00f3l tartott hazafel\u00e9 a t\u00f6rt\u00e9net szerint, amikor a Lig\u00far-\u00f6b\u00f6lben hirtelenkelt viharban haj\u00f3t\u00f6r\u00e9st szenvedtek. A partra \u00faszva menek\u00fcltek meg a tenger haragja el\u0151l, \u00e9s a helyen szentj\u00fck dics\u0151\u00edt\u00e9s\u00e9re egy kis k\u00e1poln\u00e1t, emell\u00e9 pedig egy mened\u00e9kh\u00e1zk\u00e9nt is szolg\u00e1l\u00f3 k\u00f3rh\u00e1zat emeltek, hogy a Szentf\u00f6ldre tart\u00f3 zar\u00e1ndokoknak v\u00e9delmet ny\u00fajtson e k\u00f6rny\u00e9ken \u00e1thaladva azt k\u00f6vet\u0151en. Olaszul a k\u00f3rh\u00e1z, ospedale, de a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9szek ink\u00e1bb hajlanak arra, hogy a luogo ospitale, azaz vend\u00e9gszeret\u0151 hely kifejez\u00e9s \u00e1ll a v\u00e1ros nev\u00e9nek eredete m\u00f6g\u00f6tt. A k\u00e1polna hely\u00e9n a XIX. sz\u00e1zadban \u00e9p\u00fclt a templom, amely Szent J\u00e1nos mellett Szent Erasmus, a tenger\u00e9szek v\u00e9d\u0151szentje dics\u0151\u00edt\u00e9s\u00e9re is \u00e1ll a Ospedaletti-i \u00f3v\u00e1rosban. A feljegyz\u00e9sek szerint VII Piusz p\u00e1pa 1814 tel\u00e9n szem\u00e9lyesen is j\u00e1rt a kegyhelyen, ahol egy \u00e9jszak\u00e1t el is t\u00f6lt\u00f6tt.
\nMik\u00f6zben sietve l\u00e9pdeltem a promen\u00e1d fel\u00e9, hogy mihamarabb a teljes panor\u00e1ma eny\u00e9m lehessen, \u00e9s hogy l\u00e1bamat legal\u00e1bb megm\u00e1rthassam a h\u0171s tenger viz\u00e9ben, szememmel azt a templomtornyot f\u00fcrk\u00e9sztem, amit a hegyr\u0151l \u00e9s Bordigher\u00e1r\u00f3l a v\u00e1ros felett tudtam, s amir\u0151l ma \u00f6r\u00f6mmel \u00e9s \u00f6nk\u00e9nyesen eld\u00f6nt\u00f6ttem, hogy nem San Remo tornya, hanem Ospedaletti\u00e9. De nem tal\u00e1ltam \u2013 ehelyett a magasban az E80-as viaduktjai t\u0171ntek fell emitt-amott a hegy gyomr\u00e1b\u00f3l el\u0151-el\u0151bukkanva, mint \u00fcrgelyukakb\u00f3l, \u00e9s a v\u00e1ros felett a v\u00e1ros t\u00f6bbi temploma, az impoz\u00e1ns, 1594-ben \u00e9p\u00fclt Madonna delle Porrine a magasb\u00f3l \u00e9s a Keresztel\u0151 Szent J\u00e1nos temploma az als\u00f3 v\u00e1rosban, aminek alapk\u0151 let\u00e9tel\u00e9re 1817-ben ker\u00fclt sor. Ez a San Giovanni Battista az\u00e9rt is egyik legfontosabb temploma a v\u00e1rosnak, mert a lakoss\u00e1g k\u00f6zrem\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9vel, mindenki hozz\u00e1j\u00e1rul\u00e1s\u00e1val \u00e9p\u00fclt. Ospedaletti lakosai ugyanis az \u00e1csok \u00e9s k\u0151m\u0171vesek mell\u00e9 szeg\u0151dve dolguk v\u00e9gezt\u00e9vel a h\u00e9tk\u00f6znapokon, de a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9k pihen\u0151napjain is hathat\u00f3san kivett\u00e9k r\u00e9sz\u00fcket az \u00e9p\u00edt\u00e9sb\u0151l.
\n\u00c9rdekes volt megtudnom, hogy a v\u00e1ros nem olasz lakoss\u00e1ga manaps\u00e1g t\u00f6bbnyire rom\u00e1n. Alb\u00e1nok \u00e9s oroszok is nagy sz\u00e1mban \u00e9lnek itt, elv\u00e9tve egy\u00e9b nemzetis\u00e9gek, term\u00e9szetesen, franci\u00e1k is. A zajos t\u00f6rt\u00e9nelme sor\u00e1n ugyanis tartozott ez a v\u00e1ros Ventimiglia gr\u00f3fs\u00e1g\u00e1hoz, a Genovai K\u00f6zt\u00e1rsas\u00e1ghoz majd nagyon sok\u00e1ig a nap\u00f3leoni Franciaorsz\u00e1ghoz is. Bonaparte buk\u00e1sa ut\u00e1n a B\u00e9csi Kongresszus Szard\u00ednia kir\u00e1lys\u00e1g\u00e1hoz csatolta, ezt k\u00f6vet\u0151en lett az olasz kir\u00e1lys\u00e1g r\u00e9sze a XIX sz\u00e1zad v\u00e9g\u00e9re. Mindaddig nem sokan tudtak a telep\u00fcl\u00e9sr\u0151l, s amint mondottam legink\u00e1bb hal\u00e1szfalunak volt tekinthet\u0151 a XIX. sz\u00e1zad k\u00f6zep\u00e9ig. Emellett oliva- \u00e9s citrusf\u00e9l\u00e9k \u00e9s vir\u00e1gok termeszt\u00e9s\u00e9vel is foglalkoztak a helyiek. A nagy v\u00e1ltoz\u00e1st az oroszok c\u00e1rn\u0151je hozta, aki els\u0151 \u00edzben \u00e9rkezett ide \u00fcd\u00fclni, \u00edgy a v\u00e1ros a turizmus robban\u00e1sszer\u0171 fejl\u0151d\u00e9s\u00e9t II S\u00e1ndor c\u00e1r feles\u00e9g\u00e9nek, Marja Alekszandrovna c\u00e1rn\u00e9nak k\u00f6sz\u00f6nhette. A rivi\u00e9ra gy\u00f6ngyszemek\u00e9nt emlegetett kisv\u00e1rosban ezt k\u00f6vet\u0151en kezdtek sz\u00e1llod\u00e1k \u00e9s az el\u0151kel\u0151 l\u00e1togat\u00f3k ig\u00e9nyeinek megfelel\u0151 palot\u00e1k \u00e9p\u00fclni. It\u00e1lia els\u0151 kaszin\u00f3ja is itt nyitotta meg kapuit a Sultana vill\u00e1ban a v\u00e1ros korz\u00f3j\u00e1n 1883-ban. Nem volt hossz\u00fa \u00e9lete, mert kir\u00e1lyi rendelettel m\u00e1r 1925-ben be is z\u00e1ratt\u00e1k.
\nV\u00e9gre ki\u00e9rtem a tengerpartra, \u00e9s az egyik hull\u00e1mt\u00f6r\u0151 szikl\u00e1s st\u00e9g m\u00e9lyen az \u00f6b\u00f6lbe ny\u00fal\u00f3 cs\u00fccsk\u00e9be mentem ki. Ledobtam a h\u00e1tizs\u00e1kom, \u00e9s megm\u00e1rt\u00f3ztam a kellemesen h\u0171s\u00edt\u0151 v\u00edzben. Hanyattfek\u00fcdtem a napon a feh\u00e9r cs\u00edkos s\u00f6t\u00e9tsz\u00fcrke szikl\u00e1kon, \u00e9s k\u00f6rben\u00e9ztem, fejemet a h\u00e1tizs\u00e1komnak t\u00e1masztva. A parton fiatalok f\u00fcrd\u0151ztek, a s\u00e9t\u00e1nyon ker\u00e9kp\u00e1rosok \u00e9s andalg\u00f3 p\u00e1rok. A promen\u00e1don a villasor leh\u00fazott bord\u00f3, k\u00e9k, z\u00f6ld \u00e9s s\u00e1rga red\u0151nyeivel, a d\u00e9li napt\u00f3l v\u00e9dve szob\u00e1ik \u00e1rny\u00e9kait. Ism\u00e9t olyan pillanathoz \u00e9rkeztem, amikor szinte hangosan felszakadt bel\u0151lem: sehol m\u00e1shol nem lenn\u00e9k sz\u00edvesebben ebben a pillanatban. Boldog voltam a b\u0151r\u00f6mben \u00e9ppen ott, ahol voltam. Szeretem az ilyen pillanatokat. \u00c9letem visszaigazol\u00e1sai ezek, b\u00e1r olyankor egy\u00e1ltal\u00e1n nem ilyen \u00f6nigazol\u00e1si szinteken gondolkodom.
\n\u00c9s ebben a k\u00e1pr\u00e1zatban valahol a t\u00e1volban, a dombon t\u00fal, a v\u00f6lgyben v\u00e9gre felt\u0171nt valami, ami olyannak t\u0171nt, mint annak a templomnak tornya, amit kerestem, amit kor\u00e1bban, a magasb\u00f3l a v\u00e1ros felettinek l\u00e1ttam. Ekkor m\u00e1r kezdtem elbizonytalanodni d\u00f6nt\u00e9sebben, amellyel Ospdalettinek aj\u00e1nd\u00e9koztam gondolatban. Egy f\u00e9rfi j\u00f6tt ki a szikl\u00e1kra t\u0151lem nem messze, \u00e9s napozni k\u00e9sz\u00fclt. Helyinek t\u0171nt, t\u0151le k\u00e9rdeztem meg. Fel\u00e1llt, a tenyer\u00e9t a szeme f\u00f6l\u00e9 helyezte napellenz\u0151nek, \u00e9s a szem\u00e9t er\u0151ltetve k\u00f6vette ujjamat, amivel a torony fel\u00e9 mutattam a t\u00e1volban.<\/p>\n
\u2013 Ah, quella chiesa? \u00c8 la Parocchia di San Sebastiano dalla Sanremo! (\u00d3h az a templom? Az a sanremoi Szent Sebesty\u00e9n! ) \u2013 v\u00e1laszolta kurt\u00e1n \u00e9s hat\u00e1rozottan.
\nNem voltam igaz\u00e1b\u00f3l csal\u00f3dott, s\u0151t, ink\u00e1bb att\u00f3l voltam most boldog, hogy ennek is siker\u00fclt v\u00e9g\u00e9re j\u00e1rnom. Megk\u00f6sz\u00f6ntem a f\u00e9rfinak a felvil\u00e1gos\u00edt\u00e1st, \u00e9s bevallottam neki, hogy \u00e9n ma kor\u00e1bban eld\u00f6nt\u00f6ttem, ennek a v\u00e1rosnak tulajdon\u00edtom azt. A f\u00e9rfi el\u0151bb v\u00e9gighallgatott, hogy meg\u00e9rtse, amit mondani pr\u00f3b\u00e1lok, majd nevetett. Megnyugtatott, ne vegyem a lelkemre a t\u00e9ved\u00e9st, nem olyan fontos dolgok ezek. \u00c9s valami olyasmir\u0151l sz\u00f3lt, amire k\u00e9s\u0151bb r\u00e1kerestem, \u00e9s ut\u00e1naolvastam, hogy jobban meg\u00e9rtsem: Col-di-Rodi, vagy Coldirodi. Ott \u00e1ll ez a templom, \u00e9s nevezni is szokt\u00e1k \u00fagy. Coldirodi ma m\u00e1r csak egy kis telep\u00fcl\u00e9s, amely az id\u0151k sor\u00e1n beolvadt a nagy San Remo v\u00e1ros\u00e1ba. Valamikor az olasz kir\u00e1lys\u00e1g idej\u00e9n azonban munic\u00edpiumk\u00e9nt sokszorosa volt a jelenlegi ter\u00fclet\u00e9nek, \u00e9s mag\u00e1ba foglalta, t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt Ospedalettit is. M\u00e1rpedig a templom 1319-b\u0151l dat\u00e1l\u00f3dik, \u00edgy nyugodtan mondhatjuk ma m\u00e1r azt, hogy tulajdonk\u00e9ppen \u2013 an\u00e9lk\u00fcl, hogy a hegy tetej\u00e9r\u0151l cseppet is arr\u00e9bb ment volna \u2013 tartozott az ide is meg oda is. Pont, mint azok az \u00f6regek, akik egy faluban \u00e9lt\u00e9k le az eg\u00e9sz \u00e9let\u00fcket, \u00e9s a bolond t\u00f6rt\u00e9nelmi hat\u00e1rh\u00fazogat\u00e1sok k\u00f6zepette megannyi nemzet r\u00e9sz\u00e9v\u00e9 v\u00e1ltak akaratlanul is az \u00e9let\u00fck sor\u00e1n. \u00dagy t\u0171nik, ezeknek a h\u00e1nyattat\u00e1soknak nem csak mi, emberek \u00e9s nemzetek vagyunk kit\u00e9ve, hanem ezek a magatehetetlen \u00e9p\u00fcletek is. Amelyek azt\u00e1n, \u00edme, h\u00e9t \u00e9vsz\u00e1zad t\u00e1vlat\u00e1b\u00f3l is k\u00e9pesek gondolat\u00e9breszt\u0151 leck\u00e9ket adni nek\u00fcnk.
\nD\u00e9lut\u00e1nba hajlott a nap, amikor felcihel\u0151dtem tov\u00e1bbindulni. Meg sem fordult a fejemben m\u00e1r meg\u00e1llni San Remoig, a l\u00e1bam azonban k\u00e9rte, \u00fagy int\u00e9zzem, hogy neki ehhez sok k\u00f6ze ne legyen m\u00e1r, \u00edgy a buszmeg\u00e1ll\u00f3 ir\u00e1ny\u00e1ba indultam el. Nem tudtam, pontosan, hol tal\u00e1lom majd, de az \u00e1rulkod\u00f3 trolivezet\u00e9kek seg\u00edtenek majd, gondoltam, \u00e9s mindenk\u00e9pp a f\u0151\u00fatra gyanakodtam. A st\u00e9gr\u0151l a promen\u00e1dra baktattam vissza, \u00e9s kedvem volt egy s\u00e9t\u00e1ra a villasor alatt. Ahol a h\u00e1zak sora v\u00e9get \u00e9rt, ott \u00e1llt elhagyatotts\u00e1g\u00e1ban egy piszkos r\u00f3zsasz\u00edn \u00e9p\u00fclet: a rivi\u00e9rai vas\u00fatvonal egyik sz\u00e9p eml\u00e9ke, a vas\u00fat\u00e1llom\u00e1s. Az egykori Ospedaletti Ligure \u00e1llom\u00e1s majdnem k\u00e9t \u00e9vtizeddel ezel\u0151tti bez\u00e1r\u00e1s\u00e1t k\u00f6vet\u0151en, a v\u00e1rost megfosztott\u00e1k a vas\u00fatt\u00f3l is. A modern kett\u0151s s\u00ednp\u00e1r ugyanis Genova \u00e9s Ventimiglia k\u00f6zt, majd tov\u00e1bb Monte Carl\u00f3n \u00e9s Nizz\u00e1n \u00e1t Cannes-ig \u00e9s Marseilles-ig nem pontosan a r\u00e9gi vas\u00fat nyomvonal\u00e1t k\u00f6veti. Bordigher\u00e1b\u00f3l San Remo fel\u00e9 fennebb, a hegy gyomr\u00e1n \u00e1t vezet\u0151 alag\u00faton halad. A r\u00e9gi \u00e1llom\u00e1s\u00e9p\u00fclet is az eny\u00e9szet\u00e9, a s\u00ednek hely\u00e9t pedig frissen ki\u00e9p\u00edtett ker\u00e9kp\u00e1r\u00fat foglalja el \u00e9s vezet \u00e1t a n\u00e9h\u00e1ny kilom\u00e9terre fekv\u0151 San Remoba.
\nMik\u00f6zben az egykori \u00e1llom\u00e1st\u00e9rr\u0151l a feh\u00e9r lig\u00far korl\u00e1tokkal szeg\u00e9lyezett, vir\u00e1gokkal befuttatott l\u00e9pcs\u0151k\u00f6n a f\u0151\u00fat fel\u00e9, a korz\u00f3 ir\u00e1nyba kapaszkodtam itt is- ott is meg\u00e1llva, sz\u00e9jjeln\u00e9zve, mind egyre az j\u00e1rt a fejemben, hogy ez egy alv\u00f3 t\u00fcnd\u00e9rv\u00e1ros. Lehet, hogy az egyik sz\u00e9p csillaga volt egykor a rivi\u00e9r\u00e1nak, ma m\u00e1r sokkal ink\u00e1bb az \u00fcvegkopors\u00f3ban fekv\u0151 hercegn\u0151re eml\u00e9keztet, akit ha nem cs\u00f3kol fel mostan\u00e1ban a sz\u00e9p herceg, befutj\u00e1k a csipker\u00f3zs\u00e1k \u00e9s a vir\u00e1gok sz\u00far\u00f3s v\u00e9delme alatt \u00f6r\u00f6kre elt\u0171nik majd szem\u00fcnk el\u0151l. Mi sem nyomat\u00e9kos\u00edthatta ezt bennem jobban, minthogy a korz\u00f3ra fel\u00e9rve egy gazokkal \u00e9s citrusokkal meg p\u00e1lm\u00e1kkal ben\u0151tt dzsungelen t\u00fal, az egyik cifra ker\u00edt\u00e9s t\u00faloldal\u00e1n, a domboldalra kapaszkodva megpillantottam egy romokra pusztult, nyomaiban is eleg\u00e1ns, kir\u00e1lyi m\u00f3don fens\u00e9ges palot\u00e1t. Ez az egykor volt kaszin\u00f3, a Villa Sultana \u2013 vagy ami abb\u00f3l m\u00e9g megmaradt a sok \u00e9vtizedes eny\u00e9szet nyom\u00e1n, Ospedaletti egykor volt pezsg\u0151 t\u00e1rsadalmi \u00e9let\u00e9nek egyik legjelent\u0151sebb k\u00f6zpontja. Ebben a pillanatban \u00fagy t\u0171nik, \u00f6r\u00f6kre eltemetve. Mintha f\u00e1jna is a v\u00e1rosnak, senki sem akar err\u0151l besz\u00e9lni. Vagy \u00fagy tesznek, nem \u00e9rtik, amit k\u00e9rdek, vagy ha \u00e9rtik, csak megvonj\u00e1k a v\u00e1llukat. \u00c9s ha mutatom, oda sem n\u00e9znek. Tudj\u00e1k, mi van ott, de nem fordulnak arra. Les\u00fctik a szem\u00fcket \u00e9s tov\u00e1bbmennek a korz\u00f3n. A naps\u00fct\u00e9sben.
\nEkkora m\u00e1r az is eszembe jut, eg\u00e9sz nap nem ettem semmit, kilom\u00e9terekben \u00e9s hegym\u00e1sz\u00e1sban azonban alaposan kivettem a r\u00e9szem. A l\u00e1bamnak tett \u00edg\u00e9retnek h\u00edven a buszmeg\u00e1ll\u00f3 ut\u00e1n n\u00e9ztem, \u00e9s ott meg pontosan el\u00e9m ker\u00fclt egy helyi kisvend\u00e9gl\u0151. H\u00e9t percem volt a busz \u00e9rkez\u00e9s\u00e9ig San Remo ir\u00e1ny\u00e1ba, hosszabban nem szerettem volna \u00e9tkez\u00e9s \u00fcr\u00fcgy\u00e9n elid\u0151zni, gyorsan eld\u00f6nt\u00f6ttem, hogy k\u00e9t cannoli majd \u00e9ppen megteszi egyel\u0151re, \u00e9s majd San Remoban vagy est\u00e9re Bordigher\u00e1n alapos vacsor\u00e1nak is ut\u00e1nan\u00e9zhetek. Ennek a gondolata is j\u00f3l hangzott, \u00e9s azt nem is sejthettem, hogy addigi \u00e9letem legfinomabb cannolij\u00e1t fogom \u00e9ppen ott k\u00e9zhez kapni. Olyan l\u00e1gy van\u00edli\u00e1s kr\u00e9mre gyermekkoromb\u00f3l eml\u00e9kszem m\u00e9g, eltekintve any\u00e1m franciakr\u00e9meseit\u0151l, amikor a szomsz\u00e9d udvarb\u00e9li bar\u00e1taim, H\u00e9get\u0151\u00e9k szaladtak \u00e1t egy-egy t\u00e1l k\u00e9pvisel\u0151f\u00e1nkkal, amit mi kr\u00e9mesgomb\u00f3cnak h\u00edvtunk. \u00c9desanyjuk, Ildik\u00f3 n\u00e9ni, mindannyiunk mindenkori szolg\u00e1latos \u00e9s tartal\u00e9kos sz\u00fcl\u0151je pedig el\u00e9gedetten n\u00e9zte az udvarunkra \u00e1tny\u00edl\u00f3 ablakb\u00f3l, hogyan t\u0171nik el a t\u00e1lnyi s\u00fctem\u00e9ny szempillant\u00e1s t\u00f6red\u00e9ke alatt. Mindig csak arra k\u00e9rt, a t\u00e1ny\u00e9rt hagyjuk eg\u00e9szben, \u00e9s ha nem ut\u00e1ljuk, gyorsan ny\u00fajtsuk is fel az ablak alatt, miel\u0151tt l\u00e1ba k\u00e9l vagy baja esn\u00e9k.
\nNem csak egyet, de siker\u00fclt k\u00e9t cannolit is lenyomnom kisebb meger\u0151ltet\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl, mire a V-vel jelzett busz Ventimigla \u00e9s Bordighera fel\u0151l be nem futott, \u00e9s elindultam San Remoba. A testszag \u00e9s forr\u00f3s\u00e1g, ami a buszon megcsapott eszembe juttatja mindig, hogy valami\u00e9rt Eur\u00f3p\u00e1ban soha nem honosodott meg a l\u00e9gkondicion\u00e1l\u00e1s vil\u00e1ga. Ha eszembe jut, hogyan izzadjuk sz\u00e9t egyenruh\u00e1inkat els\u0151 percben, mikor dolgozni ki\u00e9r\u00fcnk a p\u00e1rizsi rept\u00e9rre vagy ak\u00e1r a madridi Barajasra, hogyan szenved\u00fcnk a ny\u00e1ri h\u0151hull\u00e1mokban Norv\u00e9gi\u00e1ban a hotelben \u00e9s a vonaton vagy villamoson is, nemk\u00fcl\u00f6nben Budapesten a buszokon vagy a metr\u00f3n, egy\u00e9rtelm\u0171, valami\u00e9rt ez a dolog amerikai luxusk\u00e9nt maradt fenn mindeddig. B\u00e1r Amerik\u00e1ban nem annyira luxus, mint ink\u00e1bb term\u00e9szetes. Itt a luxust egyed\u00fcl abban m\u00e9rik \u2013 \u00e9s ebben senki ne keressen k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb logik\u00e1t, pont, mert Amerika \u2013 hogy ki tud ny\u00e1ron hidegebbet \u00e9s t\u00e9len melegebbet produk\u00e1lni adott helyis\u00e9gben. L\u00e9nyegtelen, hogy senkinek se j\u00f3 a kinti forr\u00f3s\u00e1gb\u00f3l 13 fokra bemenni ny\u00e1ron, mint ahogy t\u00e9len sem a zimank\u00f3b\u00f3l a 30 fokos irod\u00e1kba vagy \u00fczletekbe. A l\u00e9nyeg a st\u00e1tusszimb\u00f3lum, azaz, hogy \u201emegtehetj\u00fck\u201d.
\nNos, azon a j\u00f3 \u00f6reg ingabuszon, ami ugye a r\u00e9gi villamosokat, meg a majdani trolikat hivatott p\u00f3tolni semmi jele nem volt eff\u00e9le imperi\u00e1lis hivalkod\u00e1snak, mert olyan borzaszt\u00f3 meleg volt, hogy p\u00e1r perccel k\u00e9s\u0151bb kisz\u00e1llva San Remo tengerpartj\u00e1n kifejezett fel\u00fcd\u00fcl\u00e9s volt. Mintha \u00fajj\u00e1sz\u00fclettem volna.<\/p>\n