{"id":84869,"date":"2019-08-05T03:01:56","date_gmt":"2019-08-05T03:01:56","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=84869"},"modified":"2019-08-03T06:20:03","modified_gmt":"2019-08-03T06:20:03","slug":"dancs-artur-nyar-cikadaszarnyon-az-olasz-rivieran-9","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=84869","title":{"rendered":"Dancs Artur: Ny\u00e1r cik\u00e1dasz\u00e1rnyon az olasz rivi\u00e9r\u00e1n (9)"},"content":{"rendered":"

San Remo vagy Sanremo?<\/strong><\/em><\/h2>\n

Megoszlanak a v\u00e9lem\u00e9nyek \u00e9s t\u00f6rt\u00e9netek is, amelyek a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 n\u00e9vmagyar\u00e1zatokat al\u00e1t\u00e1masztan\u00e1k a v\u00e1ros nev\u00e9vel kapcsolatosan. A lig\u00farok Sanr\u00e9munak vagy Sanr\u0153munak ejtik. Egyik v\u00e1ltozat szerint ez Szent R\u00e9musz nev\u00e9re utal. A v\u00e1ros neve minden r\u00e9gi lig\u00far, k\u00f6z\u00e9pkori olasz \u00e9s szard\u00edniai k\u00f6z\u00e9pkori t\u00e9rk\u00e9pen is k\u00e9t szavask\u00e9nt, San Remok\u00e9nt szerepel. M\u00e9g Mussolini is ragaszkodott ehhez a r\u00e9gies form\u00e1hoz. A k\u00e9s\u0151bbiekben olyan te\u00f3ri\u00e1k is napvil\u00e1got l\u00e1ttak, amely szerint a Sant\u2019Eremo \u00f6sszevon\u00e1s\u00e1b\u00f3l j\u00f6tt l\u00e9tre a v\u00e1rosn\u00e9v, \u00e9s \u00edgy egy sz\u00f3ban \u00edrand\u00f3. Egyik form\u00e1t sem iktatt\u00e1k ki, de manaps\u00e1g legink\u00e1bb a Sanremo a haszn\u00e1latos. R\u00e9gi k\u00f6zleked\u00e9si t\u00e1bl\u00e1kon vagy jelz\u00e9seken emitt-amott azonban tov\u00e1bbra is San Remo szerepel. Pontosan \u00fagy, mint a ma m\u00e1r haszn\u00e1laton k\u00edv\u00fcli egykori vas\u00fat\u00e1llom\u00e1s \u00e9p\u00fclet\u00e9n is, ahov\u00e1 akkor este busszal Ospedalettib\u0151l meg\u00e9rkeztem.
\nTulajdonk\u00e9ppen k\u00e9tszer l\u00e1togattam el Sanremoba. Mivel azon az est\u00e9n m\u00e1r csak kev\u00e9s v\u00e1rosl\u00e1togat\u00e1sra maradt id\u0151 alkonyat el\u0151tt, p\u00e1r nap m\u00falva kifejezett sz\u00e1nd\u00e9kkal utaztam vissza, hogy folytassam a felfedez\u00e9seimet a vir\u00e1gok v\u00e1ros\u00e1ban.
\nSanremo is k\u00f6z\u00e9pkori v\u00e1ros, \u00e9s mint a legt\u00f6bb tengerparti olasz v\u00e1ros a kik\u00f6t\u0151t\u0151l h\u00faz\u00f3dik fel a domb tetej\u00e9ig. Az \u00f3v\u00e1ros, az egykori v\u00e1r v\u00e9d\u0151falai seg\u00edtettek a v\u00e1rost biztons\u00e1gban tartani a szarac\u00e9nek \u00e9s kal\u00f3zok gyakori t\u00e1mad\u00e1saival szemben.<\/p>\n

Az els\u0151, ami szembej\u00f6tt velem Sanremoban az elhagyatott vas\u00fat\u00e1llom\u00e1s a tengerparton. Az Ospedaletti fel\u0151l \u00e9rkez\u0151 ker\u00e9kp\u00e1r\u00fat, amely, mint kider\u00fclt San Lorenz\u00f3ig h\u00faz\u00f3dik, jelezte az egykori egyvonal\u00fa s\u00ednp\u00e1r \u00fatvonal\u00e1t. A r\u00e9gi \u00e9p\u00fcletben doh\u00e1nybolt m\u0171k\u00f6dik \u00e9s rakt\u00e1rak vannak. Jelenleg Sanremo vonatk\u00f6zleked\u00e9se a belv\u00e1roshoz k\u00f6zel es\u0151 alag\u00fatban zajlik, ahov\u00e1 a v\u00e1rosk\u00f6zpontb\u00f3l t\u00f6bb helyen is le lehet menni.
\nA tengerparti \u00e1llom\u00e1ssal szemben kezd\u0151dik a v\u00e1ros p\u00e1lmasorral \u00e9kes\u00edtett promen\u00e1dja a hosszan a tengerbe ny\u00fal\u00f3 d\u00e9li m\u00f3l\u00f3ig \u00e9s a kik\u00f6t\u0151ig, ami az idel\u00e1togat\u00f3k legkedveltebb c\u00e9lpontja. A p\u00e1lmaf\u00e1kat az orosz c\u00e1rn\u00e9, Marja Alekszandrovna aj\u00e1nd\u00e9kozta a v\u00e1rosnak 1847-ben, miut\u00e1n szerelmese lett a k\u00f6rny\u00e9knek, \u00e9s vak\u00e1ci\u00f3vend\u00e9ge volt Ospedalettinek \u00e9s Sanremonak is. A promen\u00e1d ez\u00e9rt a Corso Imperatrice nevet viseli. K\u00e9s\u0151bb II Mikl\u00f3s c\u00e1r is j\u00e1rt itt, \u00e9s Erzs\u00e9bet kir\u00e1lyn\u00e9, a magyarok n\u00e9pszer\u0171 Sissije is kedvelte Sanremot, Alfred Nobel pedig olyannyira sz\u00edv\u00e9nek k\u00f6zelinek \u00e9rezte, hogy h\u00e1zat v\u00e1s\u00e1rolt itt, \u00e9s \u00e9lete utols\u00f3 \u00e9veit Sanremoban t\u00f6lt\u00f6tte. A h\u00e1z ma m\u00e1r m\u00fazeum, de a v\u00e1ros \u00e9s a k\u00f6rny\u00e9k egy\u00e9b m\u00f3don is tiszteleg minden \u00e9vben Nobel eml\u00e9ke el\u0151tt, ugyanis a Nobel d\u00edj-\u00e1tad\u00e1sra a vir\u00e1gokat Sanremob\u00f3l \u00e9s a k\u00f6rnyez\u0151 vir\u00e1gtermeszt\u0151 vid\u00e9kr\u0151l k\u00fcldik Sv\u00e9dorsz\u00e1gba.
\nM\u00e9g miel\u0151tt naplement\u00e9t n\u00e9zni tov\u00e1bbmentem volna a promen\u00e1don a m\u00f3l\u00f3 fel\u00e9, a v\u00e1ros m\u00e1sik \u00e9kess\u00e9g\u00e9re is sort akartam ker\u00edteni, a kaszin\u00f3ra. A francia Eug\u00e8ne Ferret tervei alapj\u00e1n \u00e9p\u00fclt \u00e9s 1905-ben megnyitott szerencsej\u00e1t\u00e9k-palota a h\u00e1bor\u00fas \u00e9vek kiv\u00e9tel\u00e9vel folyamatosan m\u0171k\u00f6dik az\u00f3ta is. M\u00edg Ospedaletti kaszin\u00f3ja a Villa Sultana impoz\u00e1ns \u00e9p\u00fclet\u00e9ben kir\u00e1lyi rendelettel bez\u00e1rattatott, Sanremo abban a kegyben r\u00e9szes\u00fclt, hogy fennmaradhatott. Ehhez egy olyan kiv\u00e1lts\u00e1gt\u00f6rv\u00e9nyt l\u00e9ptettek \u00e9letbe 1927-ben, amely nem tiltja ba a szerencsej\u00e1t\u00e9kot, hogy a k\u00f6rny\u00e9k ez\u00e1ltal felvehesse a konkurenciaharcot az olyan k\u00f6zeli szerencsej\u00e1t\u00e9k-k\u00f6zpontokkal, mint Monte Carlo.
\nA hangulatos belv\u00e1rosi s\u00e9t\u00e1l\u00f3utc\u00e1t nem akkor este, hanem p\u00e1r nappal k\u00e9s\u0151bb j\u00e1rtam v\u00e9gig az \u00f3v\u00e1rossal egy\u00fctt, amikor visszat\u00e9rtem Sanremoba. Az impoz\u00e1ns kaszin\u00f3 mellett csal\u00f3dottan fedeztem fel a s\u00e9tat\u00e9ren az Ariston-sz\u00ednh\u00e1zat. Egyszer el is mentem mellette. Tal\u00e1n a kor\u00e1bbi \u00e9vtizedekb\u0151l felid\u00e9zett eml\u00e9keimben a Sanremoi T\u00e1ncdalfesztiv\u00e1l csillog\u00e1sa \u00e9s pomp\u00e1ja magasabb elv\u00e1r\u00e1sokat nevelt bennem. Pedig ebben az \u00e9p\u00fcletben olyan sl\u00e1gerek indultak a vil\u00e1gsiker fel\u00e9, mint a Volare, amit Domenico Modugno 1958-ban e falak k\u00f6z\u00f6tt mutatott be a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gnek. A t\u00e1ncdalfesztiv\u00e1lt 1951 \u00f3ta rendezik, \u00e9s az olaszok egyik legn\u00e9pszer\u0171bb zenei fesztiv\u00e1lja mai napig is. Azt azonban kevesebben tudj\u00e1k, hogy a Sanremoi T\u00e1ncdalfesztiv\u00e1l ihlette a k\u00e9s\u0151bbi, 1956-ban \u00fatj\u00e1ra indult Eurov\u00edzi\u00f3s Dalversenyt. Az olasz dalokat az Eurov\u00edzi\u00f3ra pedig hossz\u00fa ideig itt, az Ariston sz\u00ednpad\u00e1n v\u00e1lasztott\u00e1k ki.
\nAz \u00f3v\u00e1rost els\u0151 este, oda\u00e9rkeztemkor a m\u00f3l\u00f3r\u00f3l pillantottam meg el\u0151sz\u00f6r, \u00e9s elb\u0171v\u00f6lt a naplement\u00e9be fordul\u00f3 soksz\u00edn\u0171 l\u00e1tv\u00e1ny, a hegyoldalra kapaszkod\u00f3 sz\u00ednes h\u00e1zakkal, s a v\u00e1ros tetej\u00e9n, mint a kar\u00e1csonyf\u00e1n a csillag, a cs\u00facsd\u00edsz, ott a templom \u2013 mint ahogy azt megannyi, dombra vagy hegyre \u00e9p\u00fclt olasz kisv\u00e1rosban megszokhattam. Akkor este tudtam, nem volt k\u00e9ts\u00e9gem sem afel\u0151l, hogy vissza kell ide j\u00f6nn\u00f6m, \u00e9s bebarangolni a magas \u00f3v\u00e1ros sik\u00e1torait.
\nVan valami leny\u0171g\u00f6z\u0151 b\u00e1j ezekben a k\u00f6z\u00e9pkorb\u00f3l fennmaradt \u00f3v\u00e1rosokban. Az ember \u00f3r\u00e1kig eis elveszhet a sz\u0171k kis sik\u00e1torokban, \u00fajabb \u00e9s \u00fajabb \u00e1rk\u00e1dokat, macskak\u00f6ves \u00e1tj\u00e1r\u00f3kat, teraszokat felfedezve, \u00e9s min\u00e9l magasabbra jut, ann\u00e1l nagyobb es\u00e9llyel fedezhet fel kil\u00e1t\u00f3kat, olyan teraszokat, amelyek festm\u00e9nyre ill\u0151 vist\u00e1t var\u00e1zsolnak a szem\u00fcnk el\u00e9 a tengerre vagy a k\u00f6rnyez\u0151 hegyekre.
\nNem volt ez m\u00e1sk\u00fcl\u00f6nben Sanremo magasv\u00e1ros\u00e1ban is azon a d\u00e9lel\u0151tt\u00f6n, amikor visszaj\u00f6ttem ide csavarogni. Persze, a mai kor k\u00e9nyelmes \u00e9let\u00e9nek szemsz\u00f6g\u00e9b\u0151l, mikor ezeket a ny\u00e1ron kellemesen h\u0171v\u00f6s, kis k\u0151kock\u00e1kkal burkolt utc\u00e1kat j\u00e1rja az ember, \u00f3hatatlanul felmer\u00fcl benne a k\u00e9rd\u00e9s, milyen lehet ma ezekben a r\u00e9gi \u00e9p\u00fcletekben \u00e9lni, van-e rendes kanaliz\u00e1l\u00e1s, jut-e ak\u00e1r egy pillanatnyi napf\u00e9ny is a bels\u0151 udvarokra ny\u00edl\u00f3 lak\u00e1sokba, vagy milyen itt t\u00e9len, amikor m\u00e9g itt sincs sz\u00e9p id\u0151, milyen nyirkos, es\u0151s id\u0151szakokban? Ki\u00e9rve azonban a napos magasabban fekv\u0151 r\u00e9szekre, mindezek a morfond\u00edroz\u00e1sok elt\u0171nnek \u00e9s \u00e1tadj\u00e1k a helyet az \u00e1mulatnak, amit az alattunk, a domboldalon lefel\u00e9 g\u00f6rg\u0151 v\u00e1ros \u00e9s a sz\u00e9tter\u00fcl\u0151 tenger l\u00e1tv\u00e1nya megunhatatlanul \u00e9s f\u00e1radhatatlanul el\u0151id\u00e9z benn\u00fcnk. \u00c9s amikor az ember ott van a magasban, csak hogy a saj\u00e1t gondj\u00e1t gyarap\u00edtsa, hirtelen elkezd oda v\u00e1gyni, le a v\u00f6lgybe, a tengerpartra, a v\u00edzparti s\u00e9t\u00e1nyokra, a szell\u0151s promen\u00e1dra, a p\u00e1lmaf\u00e1k al\u00e1.
\nCsak az\u00e9rt nevetek magamban, mert eszembe jut, s ismerem m\u00e1r r\u00e9g magam ebb\u0151l a szempontb\u00f3l, hogy mind\u00edgy \u00edgy vagyok s voltam ezzel, mindig m\u00e1sutt szerettem volna lenni, mint ahol \u00e9ppen adott pillanatban vagyok. S ha el\u0151fordult olykor, hogy \u00e9ppen ott voltam, ahol azt \u00e9reztem, a legt\u00f6k\u00e9letesebb hely sz\u00e1momra abban a pillanatban, \u00e9s hogy sehol egyeb\u00fctt nem lenn\u00e9k \u00e9ppen akkor sz\u00edvesebben, azt nagy magamra tal\u00e1l\u00e1snak \u00e9ltem meg, \u00e9s eml\u00e9kezetes boldogs\u00e1gpontk\u00e9nt \u00e9letutaz\u00e1saimon. Pontosan tudtam, hogy amikor majd les\u00e9t\u00e1lok a hegy tetej\u00e9r\u0151l, \u00e9s le\u00fcl\u00f6k a kik\u00f6t\u0151 egy \u00e1rny\u00e9kos terasz\u00e1n egy jeges Aperol Spritz-cel elk\u00e9nyeztetni magam a d\u00e9li forr\u00f3s\u00e1gban, akkor az az els\u0151 esti l\u00e1togat\u00e1som jut majd eszembe napokkal azel\u0151tt, mikor a m\u00f3l\u00f3ra kis\u00e9t\u00e1lva az alkonyban megl\u00e1ttam a magasv\u00e1rost, \u00e9s ha az eg\u00e9sz napos gyalogl\u00e1st k\u00f6vet\u0151en Bordigher\u00e1b\u00f3l Ospedalettibe a l\u00e1bam s az id\u0151m engedte volna, legsz\u00edvesebben felfutottam volna a dombra. De azt is tudom, hogy ezek a folytonos m\u00e1shov\u00e1 v\u00e1gy\u00f3d\u00e1sok id\u00e9zik el\u0151 bennem azt a sz\u00fcks\u00e9ges bels\u0151 fesz\u00fclts\u00e9get, amely folyamatosan hajt el\u0151re, amelyek, mint az atom r\u00e9szecsk\u00e9i mozg\u00e1suk sor\u00e1n, energi\u00e1t termelnek \u00e9s szabad\u00edtanak fel ott legbel\u00fcl, \u00e9s ezzel mozg\u00e1sban \u2013 \u00e9letben tartanak.
\nTucatsz\u00e1m k\u00e9sz\u00edtettem azon a f\u00e1radt est\u00e9n a fot\u00f3kat a m\u00f3l\u00f3r\u00f3l, amely olyan m\u00e9lyen ny\u00falik be az \u00f6b\u00f6lbe, hogy a v\u00e1ros teljes panor\u00e1m\u00e1j\u00e1t k\u00e9nyelmesen a szemem el\u00e9 t\u00e1rta. \u00c9s mindv\u00e9gig tudtam, hogy a k\u00e9pek csak ugyanolyanok lesznek, b\u00e1rmennyire is bennem a k\u00e9nyszer \u00fajabb sz\u00edneket vagy hangulatokat belevar\u00e1zsolni, s azt is tudtam, hogy ak\u00e1rmennyi k\u00e9pem is lesz este vagy nappal is innen, egyik sem fogja pontosan visszaadni azt, amit csak azon a helyen \u00e9l meg az ember. Amikor a tenger s\u00f3s leveg\u0151je csap\u00f3dik ki b\u0151r\u00fcnkre, a napmeleg\u00edtette tengerv\u00edz jellegzetes illat\u00e1val, a hal\u00e1szcs\u00f3nakok halszag\u00e1val, az \u00f6b\u00f6l v\u00e1rosfel\u0151li t\u00faloldal\u00e1r\u00f3l, a koszor\u00faba, a promen\u00e1dra \u00e9p\u00edtett, tengerre n\u00e9z\u0151 kisvend\u00e9gl\u0151k fel\u0151l \u00e9rkez\u0151 szell\u0151 \u00e9telszag\u00e1val, a hull\u00e1mt\u00f6r\u0151nek csap\u00f3d\u00f3 hull\u00e1mok taps\u00e1val, akkor, \u00e9s csak akkor v\u00e1lik teljess\u00e9 a k\u00e9p. Ezt pedig m\u00e9g a mai korszer\u0171 fotogr\u00e1fia tudom\u00e1nya sem tudja egyel\u0151re meg\u00f6r\u00f6k\u00edteni. Mikor kell\u0151k\u00e9ppen elszaladt az id\u0151 a kik\u00f6t\u0151 felett a napnyugt\u00e1val egy\u00fctt, hirtelen eszembe villant, hogy ideje lenne ut\u00e1nan\u00e9zni az eg\u00e9sz napos csavarg\u00e1s v\u00e9g\u00e9n a Bordighera fel\u00e9 tart\u00f3 busznak. \u00c9reztem, ha itt ker\u00edtek sort egy kiad\u00f3s vacsor\u00e1ra a mozgalmas \u00e9s kilom\u00e9terekben gazdag napot k\u00f6vet\u0151en, minden bizonnyal ott fog az \u00e1lom elnyomni a teraszon, f\u0151leg, ha egy poh\u00e1r bort is iszom a vacsora mell\u00e9. A kik\u00f6t\u0151b\u0151l a f\u0151utc\u00e1ra visszat\u00e9rve a ventimigliai busz \u00e9ppen elhaladt az orrom el\u0151tt, \u00e9s mint az oszlopra kiragasztott mentrendb\u0151l kider\u00fclt, az volt az utols\u00f3 aznapra. K\u00e9nytelen voltam \u00fajabb s\u00e9t\u00e1t beiktatni, \u00e9s felmenni a v\u00e1rosk\u00f6zpontba, ahol m\u00e1r kigyulladtak a f\u00e9nyek, \u00e9s a vend\u00e9gl\u0151k teraszai megteltek az esti lanygmelegben t\u00e1rsalg\u00f3kkal. Az \u00e1llom\u00e1st kerestem, eml\u00e9keztem, hogy Bordigher\u00e1ra l\u00e1ttam \u00e9rkezni a k\u00e9s\u0151bbi \u00f3r\u00e1kban is szem\u00e9lyvonatokat, amelyek meg\u00e1llnak ott, \u00e9s nem csak kereszt\u00fclrobognak a francia hat\u00e1r fel\u00e9. A k\u00f6zponti parkon akartam kereszt\u00fclv\u00e1gni, hogy r\u00f6vid\u00edtsek, mikor egy szembej\u00f6v\u0151 id\u0151sebb asszony odasietett hozz\u00e1m, \u00e9s valamit mondott olaszul, amit els\u0151re nem \u00e9rtettem, ez\u00e9rt megfogta a karomat, \u00e9s visszar\u00e1ngatott a park l\u00e9pcs\u0151s felj\u00e1r\u00f3j\u00e1t\u00f3l.
\n\u2013 Ne menjen oda \u2013 mondta.
\n\u2013 Mi\u00e9rt?! \u2013 \u00e9rtetlenkedtem.
\n\u2013 Nem j\u00f3. Rossz emberek. Ne menjen oda.
\nSoha nem \u00e9rzek f\u00e9lelmet New Yorkban, amikor este kimegyek s\u00e9t\u00e1lni. A Central Parkot \u00e9jf\u00e9l ut\u00e1n z\u00e1rj\u00e1k, de ny\u00e1rest\u00e9ken \u00e9jf\u00e9l el\u0151tti percekben sokszor el\u0151fordul, hogy kimegyek a Bethesda-k\u00fathoz, ahol az \u00e1rk\u00e1dok alatt egy sz\u00e9p hang\u00fa n\u0151 \u00e9nekel \u00e1ri\u00e1kat, hogy zeng a hangja az eg\u00e9sz parkban. Minden\u00fctt koroms\u00f6t\u00e9t, csak az \u00e1rk\u00e1dok f\u00e9nyei sz\u0171r\u0151dnek ki, \u00e9s a fels\u0151 terasz melletti \u00faton az utols\u00f3 konflisok petr\u00f3leuml\u00e1mp\u00e1i pisl\u00e1kolnak valamennyi f\u00e9nyt a k\u00f6rny\u00e9kre. Nem f\u00e9lek egyeb\u00fctt sem, s tulajdonk\u00e9ppen itt sem hiszem, hogy a v\u00e1ros kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9n ebben a kis parkban b\u00e1rmilyen bajom esne, de megk\u00f6sz\u00f6n\u00f6m az asszonynak, \u00e9s megfogadom a helyi ember tan\u00e1cs\u00e1t, nem megyek be. Megker\u00fclve a parkot a f\u00e9nyes utc\u00e1n, az\u00e9rt belesek, \u00e9s l\u00e1tom, val\u00f3ban l\u00e9zeng egy-k\u00e9t csavarg\u00f3, italoznak, tal\u00e1n drogoznak is \u2013 nem az \u00e9n dolgom. Ez is, mint a minden sarokb\u00f3l felbukkan\u00f3 afrikai bev\u00e1ndorl\u00f3k csapatai, tetszik, nem tetszik, ezeknek a telep\u00fcl\u00e9seknek a jelenkori mindennapjaihoz tartoznak imm\u00e1r. Lehet \u00fagy tenni, nem vessz\u00fck \u00e9szre \u0151ket \u2013 ez a nehezebb \u2013 de lehet bosszankodni is felette eleget. De att\u00f3l \u0151k m\u00e9g ugyan\u00fagy ott lesznek. Engem sem foglalkoztat a park \u00fcgye \u00e9s a hom\u00e1lyos \u00fcgyleteket bonyol\u00edt\u00f3 feket\u00e9k band\u00e1ja sem ann\u00e1l tov\u00e1bb. Sokkal ink\u00e1bb a szeretn\u00e9m a vas\u00fat\u00e1llom\u00e1st mihamarabb megtal\u00e1lni, \u00e9s m\u00edg oda\u00e9rek \u00e9lvezni a mediterr\u00e1n kisv\u00e1ros esti, kellemes hangulat\u00e1t. Azon azonban m\u00e9g elt\u00f6prengek, mi\u00e9rt volt annyira fontos az asszonynak meg\u00e1ll\u00edtania. L\u00e1thatta, nagy darab ember vagyok \u2013 igaz azt is l\u00e1thatta, nagy kamer\u00e1val felszerelt, j\u00f3l\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, t\u00e9tova turista vagyok. Az jutott eszembe, lehet, hogy nem is annyira f\u00e9lt\u00e9sb\u0151l nem engedte, hogy a parkon \u00e1t v\u00e1gjam le az utam, hanem mert restellte, azt akarta, hogy a v\u00e1rosuknak a sz\u00e9p eml\u00e9keivel maradjak meg ink\u00e1bb. Ami\u00f3ta itt vagyok, s persze, legut\u00f3bbi olaszorsz\u00e1gi utazgat\u00e1saim sor\u00e1n is ugyanis megneszelni v\u00e9ltem az olaszok ilyesf\u00e9le lok\u00e1lpatriotizmus\u00e1t, azt, ahogyan telep\u00fcl\u00e9seiket, kisv\u00e1rosaikat szeretik, \u00e9s igyekszenek azt az idel\u00e1togat\u00f3 el\u0151tt kellemesebb\u00e9, bar\u00e1ts\u00e1gosabb\u00e1 \u00e9s meghittebb\u00e9, vonz\u00f3bb\u00e1 tenni. \u00c9s siker\u00fcl is mindig. Olykor egy magamfajta, az elfuser\u00e1lt pol-kor vil\u00e1g f\u0151v\u00e1ros\u00e1b\u00f3l ide\u00e9rkez\u0151nek id\u0151be telik r\u00e1hangol\u00f3dni, visszaz\u00f6kkenni a \u201enorm\u00e1lis\u201d emberek k\u00f6z\u00e9, vagy mondjuk \u00fagy az \u00faj norm\u00e1lisb\u00f3l a r\u00e9gi, j\u00f3lismert, megszokott norm\u00e1lisba visszautazni. N\u00e9ha m\u00e9g engem is meglep egy-egy p\u00e1rbesz\u00e9d ny\u00edlt \u0151szintes\u00e9ge, nyerses\u00e9ge, \u00e9lce. De azt\u00e1n mindig r\u00e1j\u00f6v\u00f6k, hogy \u00e9n ezt mennyire szerettem, \u00e9s hogy ebben \u00e9n nagyobb biztons\u00e1gban vagyok, mint b\u00e1rmilyen k\u00e9pmutat\u00f3an b\u0171b\u00e1jos vil\u00e1gban, mert ez az, ami: \u0151szinte.
\nB\u00e1r nagyon f\u00e1radt voltam m\u00e1r, m\u00e9gis \u00f6r\u00fcltem, mikor kider\u00fclt, a legk\u00f6zelebbi vonat, ami Bordigher\u00e1ban is meg\u00e1ll csak negyven perc m\u00falva \u00e9rkezik. \u00c9reztem, hogy ennyi id\u0151 kell m\u00e9g nekem Sanremoval. Megv\u00e1ltottam a jegyem, hogy ezzel a gonddal is beljebb legyek, \u00e9s vissza kimentem az utc\u00e1ra a f\u00f6ldalatti vas\u00fat\u00e1llom\u00e1sr\u00f3l. P\u00e1r perce bolyongtam a k\u00f6rny\u00e9ken, messzire m\u00e1r nem akartam elkeveredni. Egy teraszvend\u00e9gl\u0151n akadt meg a szemem. Csendes volt, bentr\u0151l sz\u0171r\u0151d\u00f6tt ki f\u00e9ny a k\u00e9t asztalra, \u00e9s az utcai lampionok fel\u0151l is valami s\u00e1rg\u00e1s f\u00e9nysz\u00edn. Egy f\u00e9rfi \u00fclt a kett\u0151 k\u00f6z\u00fcl az egyik kinti asztaln\u00e1l cigarett\u00e1zva \u00e9s a tenger fel\u00e9 b\u00e1mulva elmerengve. Biccentettem neki, mint ahogy egy ilyen mikrovil\u00e1gban az ember szokta, \u00e9s bel\u00e9ptem az \u00fcres vend\u00e9gl\u0151be. A falon mindenf\u00e9le \u00e9telek k\u00e9pei, le\u00edr\u00e1sa \u00e9s \u00e1rai. \u00c9hes voltam, ugyanakkor m\u00e1r az id\u0151 is sz\u0171kre m\u00e9rt volt. Ekkor a f\u00e9rfi a teraszr\u00f3l bel\u00e9pett. A cigarett\u00e1j\u00e1t a hamut\u00e1lc\u00e1n hagyta f\u00fcst\u00f6l\u00f6gni, mint aki tudja, nem sok ideig lesz t\u00e1vol t\u0151le. K\u00e9rdezi, mi j\u00e1ratban vagyok.
\n\u2013 Szeretn\u00e9k enni valamit\u2026 Focaccia van? \u2013 k\u00e9rdem a k\u00e9peket p\u00e1szt\u00e1zva a falon.
\n\u2013 Egyen egy szendvicset. \u2013 v\u00e1laszolta kurt\u00e1n.
\n\u2013 Nem k\u00e9rek. M\u00e1s mi van?
\n\u2013 Semmi. \u2013 majd \u00e9rezhette, hogy ez nyersen hangzott, majd mosolyt sz\u00ednlelve a sz\u00e1ja sz\u00e9l\u00e9n \u00edgy folytatta \u2013 Tudja, mi van? Z\u00e1r\u00f3ra. Na, vicceltem, csak h\u00fasz perc m\u00falva z\u00e1rok.
\nNem az a f\u00e9le ember volt, aki viccesnek t\u0171nt, \u00e9s a mondata sem t\u0171nt annak, ink\u00e1bb egy \u00e1lmosolyba bugyol\u00e1lt t\u00e9nynek, amit ha tetszik, ha nem, ki kell mondani.
\n\u2013 Nekem meg f\u00e9l\u00f3ra m\u00falva megy a vonatom, \u00e9ppen el\u00e9g\u2026
\n\u2013 Akkor egyen egy szendvicset. A feles\u00e9gem is az\u00e9rt j\u00f6tt hozz\u00e1m.
\n\u2013 De \u00e9n nem akarok\u2026
\n\u2013 M\u00e1r nem is tud. \u2013 \u00e9s elkezdte k\u00e9sz\u00edteni, k\u00f6zben mosolyogva r\u00e1mn\u00e9zett \u2013 Mit iszik?
\n\u2013 Spriccet.
\n\u2013 Azt \u00e9n \u00e1llom.
\n\u2013 Mi\u00e9rt?
\n\u2013 Csak.
\n\u2013 Sz\u00e1m\u00edt az, amit \u00e9n akarok? \u2013 nevettem fel.
\n\u2013 Ha nem akarja a szendvicset, most mondja, ne dolgozzak r\u00e1.
\n\u2013 Csin\u00e1lja csak\u2026 \u2013 intettem, \u00e9s nem tudtam visszafogni a mosolyomat.
\n\u2013 Tudja mit, ha nem tetszik, azt se kell kifizetni. \u2013 majd mik\u00f6zben betette a szendvicset a s\u00fct\u0151be, a p\u00e9nzt\u00e1rg\u00e9phez l\u00e9p \u2013 h\u00e1rom eur\u00f3, de csak mag\u00e1nak.
\n\u2013 Most mondta, hogy ha nem tetszik, nem kell kifizetnem, honnan tudja, hogy\u2026?
\n\u2013 Mert tudom. N\u00e9zze, annyi p\u00e1rmai sonk\u00e1t tettem mag\u00e1nak bele meg sajtot, hogy l\u00e9tezhetetlen, hogy mag\u00e1nak az ne esne j\u00f3l. Ebbe a szendvicsbe \u00e9n mindent beleadtam.
\nAz j\u00e1rt a fejemben, hogy ha New Yorkban lenn\u00e9k, vagy ak\u00e1rhol abban az eml\u00edtett elfuser\u00e1lt pol-kor vil\u00e1gban, akkor nekem most sivalkodnom kellene \u00e9s panaszk\u00f6nyv ut\u00e1n kapkodnom. Ez az ember a manaps\u00e1g divatos plasztikvil\u00e1gban l\u00e9v\u0151 valamennyi t\u00f6rv\u00e9nyt megszegte ebben a p\u00e1r mondatban. Ehelyett \u00e9n egyebet \u00e9reztem. Azt, hogy \u00e9n ezt az ember nagyon szeretem, azt, hogy ez az ember szeret engem, a vend\u00e9get, aki z\u00e1r\u00f3ra el\u0151tt ide becs\u00f6rtetett egy falatra, \u00e9s azt is, hogy \u0151 minden t\u0151le telhet\u0151t megtesz m\u00e9g az\u00e9rt, hogy mindenkinek j\u00f3l v\u00e9gz\u0151dj\u00f6n az est\u00e9je. Na, ez az, amit sz\u00e1z sz\u00e9les mosollyal \u00e9s ezer g\u00fcgy\u00f6g\u00e9sbe vegy\u00fcl\u0151 m\u00e9zes-m\u00e1zaskod\u00e1ssal sem lehetne elint\u00e9zni.
\n\u2013 Kinn fogok le\u00fclni \u2013 mondtam, mikor az \u00fczleti r\u00e9sz\u00e9t elrendezt\u00fck a dolognak.
\n\u2013 B\u00e1nom \u00e9n \u2013 vonta meg a v\u00e1ll\u00e1t. De kij\u00f6tt, hogy a hamut\u00e1lc\u00e1j\u00e1t elvegye. Intettem, j\u00f3 lesz nekem a m\u00e1sik asztal is, \u00e9s \u0151 meg maradjon csak ott, ahol \u00e9rkeztem el\u0151tt volt.
\n\u2013 T\u00e9nyleg j\u00f3 szendvicset csin\u00e1lt \u2013 ismertem el, amikor kihozta a harapnival\u00f3t az Aperol mell\u00e9, ami m\u00e1r a kezemben gy\u00f6ngy\u00f6z\u00f6tt akkorra. Biccentett, \u00e9s le\u00fclt mell\u00e9m cigarett\u00e1zni.
\n\u2013 Zavarja?
\n\u2013 Igen, zavarna, ha fel\u00e9m j\u00f6nne a f\u00fcst\u2026 \u2013 itt fel is ugrott a hamut\u00e1lc\u00e1val egy\u00fctt, hogy od\u00e9bb menjen \u2013 \u2026 de nem fel\u00e9m j\u00f6n, maradjon csak \u2013 intettem azonnal.
\nPerceim maradtak a vonatig. A spriccnek is lassan fenek\u00e9re n\u00e9ztem. \u00dajra elismertem, hogy j\u00f3 \u00e9tellel l\u00e1tott el, azt is hozz\u00e1tettem:
\n\u2013 Maga j\u00f3 ember.
\n\u2013 Foglalt vagyok \u2013 mutatott a gy\u0171r\u0171j\u00e9re, kacagtunk.
\n\u2013 Pech. J\u00f6jj\u00f6n ide \u2013 intettem, mikor fel\u00e1lltam b\u00facs\u00faz\u00f3ra.
\nOdal\u00e9pett.
\n\u2013 \u00d6leljen meg! \u2013 sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl megtette \u2013 Maga\u2026 maga!\u2026
\n\u2013 Na menjen, mert m\u00e9g lek\u00e9si nekem a vonatot, \u00e9s haza kell vinnem mag\u00e1t. Mit mondok majd a feles\u00e9gemnek?!<\/p>\n

\n

Forr\u00e1s: \u00c9gb\u0151l kapott mes\u00e9k<\/strong><\/em><\/a><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

San Remo vagy Sanremo? Megoszlanak a v\u00e9lem\u00e9nyek \u00e9s t\u00f6rt\u00e9netek is, amelyek a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 n\u00e9vmagyar\u00e1zatokat al\u00e1t\u00e1masztan\u00e1k a v\u00e1ros nev\u00e9vel kapcsolatosan. A lig\u00farok Sanr\u00e9munak vagy Sanr\u0153munak ejtik. Egyik v\u00e1ltozat szerint ez Szent R\u00e9musz nev\u00e9re utal. A v\u00e1ros neve minden r\u00e9gi lig\u00far, k\u00f6z\u00e9pkori olasz \u00e9s szard\u00edniai k\u00f6z\u00e9pkori t\u00e9rk\u00e9pen is k\u00e9t szavask\u00e9nt, San Remok\u00e9nt szerepel. M\u00e9g Mussolini is ragaszkodott […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[10],"tags":[],"class_list":["post-84869","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/84869","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=84869"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/84869\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=84869"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=84869"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=84869"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}