N\u00e9h\u00e1ny nappal k\u00e9s\u0151bb Ventimigli\u00e1ban j\u00e1rva Monte Carl\u00f3b\u00f3l hazafel\u00e9 tartva Bordigher\u00e1ba, a csatlakoz\u00e1sra v\u00e1rva k\u00f6rben\u00e9ztem a vas\u00fat\u00e1llom\u00e1s k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n, feln\u00e9ztem a hegyre, h\u00e1tha megpillantan\u00e1m a templomtornyot, megkerestem a Via San Giacomot is, de a t\u00e9rk\u00e9p zs\u00e1kutcak\u00e9nt jegyezte, amelynek v\u00e9g\u00e9t\u0151l m\u00e9g nagyon t\u00e1vol, a hegy t\u00faloldal\u00e1n jelezte a templomot. Kezdtem belenyugodni, hogy a festm\u00e9ny imm\u00e1r \u00edgy marad, ebben az \u00e1llapot\u00e1ban, a hi\u00e1nyz\u00f3 darabk\u00e1val. Ugyanakkor azt is \u00e9reztem, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n nem hagy nyugodni, csak szeretn\u00e9m, ha hagyna. Eg\u00e9sz napos sanremoi csavarg\u00e1somat k\u00f6vet\u0151en azt\u00e1n, n\u00e9h\u00e1ny nappal k\u00e9s\u0151bb, nem sz\u00e1lltam le a buszr\u00f3l Bordigher\u00e1n, hanem tov\u00e1bb utaztam Ventimigli\u00e1ig. K\u00e9s\u0151 d\u00e9lut\u00e1n volt, f\u00fclledt meleg p\u00e1rolgott minden szegletb\u0151l, \u00e9s az es\u0151 is eleredt. Fels\u00e9t\u00e1ltam a szemerk\u00e9l\u0151 es\u0151ben a San Giacomo fel\u00e9 vezet\u0151 \u00fat alj\u00e1ba, \u00e9s egy terasz naperny\u0151je alatt v\u00e1rtam, hogy el\u00e1lljon az es\u0151. N\u00e9ztem az \u00fatra, a j\u00e1rd\u00e1nyi sz\u00e9less\u00e9g\u0171, jelent\u00e9ktelen kis sik\u00e1torra, ami k\u00e9t h\u00e1z k\u00f6zti z\u00fagnak ink\u00e1bb megfelelne, mint orsz\u00e1g\u00fatnak, de egy felfel\u00e9 hajt\u00f3 aut\u00f3 bebizony\u00edtotta, elt\u00e9r ott egy j\u00e1rm\u0171 is. Persze, nagyobb a gond akkor lenne, ha szemb\u0151l is \u00e9rkezne egy aut\u00f3. Minden bizonnyal tiszt\u00e1ban volt mindenki azzal, ez a legritk\u00e1bb esetekben fordulhat el\u0151. Egy\u00e9rtelm\u0171, hogy a Via San Giacomo nem bonyol\u00edt valami veszett forgalmat a hegyoldalban. Csendesedett az es\u0151, a tenger fel\u0151l elkezdett kider\u00fclni az \u00e9g.
\nElindultam felfel\u00e9. A t\u00e9rk\u00e9p szerint a Via San Giacomob\u00f3l \u00e1gazik el egy Via Maule, ami kisebb megszak\u00edt\u00e1ssal \u00e9rintkezik a Via Maur\u00e9val a hegy tetej\u00e9n, s amelynek kresztez\u0151d\u00e9s\u00e9ben a templomot sejtettem odafenn. Nem tudam, mi az a kisebb megszak\u00edt\u00e1s a k\u00e9t utca k\u00f6z\u00f6tt, egy term\u00e9szetj\u00e1r\u00f3 oldalon azt olvastam, hogy a lig\u00fariai hegyeken \u00e1t\u00edvel\u0151 Alta Via dei Monti Liguri \u00e9ppen innen indul 440 kilom\u00e9teres \u00fatj\u00e1ra, \u00e9s az egyik jelz\u00e9spontja Ventimiglia f\u00f6l\u00f6tt Bordighera fel\u00e9 haladva maga a templom San Giacomoban, \u00e9s ez a t\u00fara\u00fatvonal \u00e9ppen fedi azt a megszak\u00edt\u00e1st a k\u00e9t zs\u00e1kutca k\u00f6zti szakaszon a hegyoldalban. Let\u00e9rtem a Via Maule ir\u00e1ny\u00e1ba, \u00e9s a t\u00e9rk\u00e9pen kistud\u00edrozott \u00fat ment\u00e9n az utols\u00f3 lak\u00f3h\u00e1zn\u00e1l felfedeztem a turista jelz\u00e9st a piros AV monogrammal. Hevesebben vert a sz\u00edvem \u2013 az eg\u00e9sz napos gyalogl\u00e1s \u00e9s utaz\u00e1s f\u00e1rads\u00e1ga alatt is, de az izgalomt\u00f3l is, hogy itt \u00e1llok v\u00e9gre annak az \u00fatnak a kezdet\u00e9n, ami imm\u00e1r elker\u00fclhetetlen\u00fcl eljuttat San Giacomo templom\u00e1hoz. \u00c9s d\u0151lt r\u00f3lam a v\u00edz, a magas p\u00e1ratartalom, a d\u00e9lut\u00e1ni nap melege \u00e9s a pillanat izgalma mind megdolgozta elpuhult szervezetemet. Az egyik h\u00e1z el\u0151tt a kapuban egy \u00f6regasszony \u00fclt s\u00e1mlin. K\u00f6sz\u00f6ntem neki, fogadta, \u00e9s bizalmatlanul m\u00e9regetett.
\nA magashegyi turista\u00fat az utols\u00f3 h\u00e1z h\u00e1ts\u00f3 fala m\u00f6g\u00f6tt, a ker\u00edt\u00e9s ment\u00e9n egy keskeny \u00f6sv\u00e9ny volt kifel\u00e9 a meredek hegyoldalba.<\/p>\n
\u2013 Itt felmehetek, ugye? \u2013 k\u00e9rdeztem csak a meger\u0151s\u00edt\u00e9s v\u00e9gett \u00e9s az\u00e9rt, hogy a bizalmatlan l\u00e9gk\u00f6rt kicsit enyh\u00edtsem, nehogy rossz sz\u00e1nd\u00e9k\u00fa embernek higgyen ez a j\u00f3asszony.
\n\u2013 Fel. Hova?
\n\u2013 San Giacomoba, a templomhoz. \u2013 pontos\u00edtottam, gondolv\u00e1n, ha a Isten h\u00e1z\u00e1t eml\u00edtem, meg\u00e9rti, nem gonosz ember vagyok, aki valami rosszban s\u00e1ntik\u00e1l ezen a szokatlan helyen.
\n\u2013 Itt?! \u2013 n\u00e9zett r\u00e1m egykedv\u0171 megr\u00f6k\u00f6ny\u00f6d\u00e9ssel.
\n\u2013 Itt az \u00fat \u2013 mutattam a turistajelz\u00e9sre.
\nAz asszony megvonta a v\u00e1ll\u00e1t. Benne volt ebben a gesztus\u00e1ban az is, hogy ha az az \u00fat jobban tudja az ir\u00e1nyt, \u0151 ebbe minek avatkozna bele, meg az is, hogy \u0151t egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00e9rdekli, hova megyek, csak furcs\u00e1llja. Alkonyodott, nem akartam hosszan elid\u0151zni vele, b\u00e1r \u00e9rdekelt volna, hogyan j\u00e1r fel a templomba. Vagy lehet, nem is oda j\u00e1r, hanem le a v\u00f6lgybe? Ennek sokkal t\u00f6bb \u00e9rtelme van, hisz csak p\u00e1r percre van a Cristo Re. Nekiv\u00e1gtam az \u00fatnak, \u00e9s ahogy l\u00e9ptem mind el\u0151bbre a k\u00f6ves hegyoldalba taposott keskeny \u00f6sv\u00e9nyen, \u00fagy t\u00e1gult ki a l\u00e1that\u00e1r ism\u00e9t, \u00e9s vir\u00e1gzott ki a rivi\u00e9ra csod\u00e1s panor\u00e1m\u00e1ja.
\nDe min\u00e9l magasabbra haladtam, \u00e9s min\u00e9l l\u00e9legzetel\u00e1ll\u00edt\u00f3bb volt az el\u00e9m t\u00e1rul\u00f3 t\u00e1j l\u00e1tv\u00e1nya, ann\u00e1l gomolyabb aggodalmak kezdtek bennem tornyosulni. A hegyoldali \u00f6sv\u00e9ny olyan keskeny volt szakaszonk\u00e9nt, hogy csak l\u00e1bamat egym\u00e1s el\u00e9 rakva tudtam l\u00e9pni, meg-megcs\u00faszva a g\u00f6mb\u00f6ly\u0171 kavicsos \u00faton, olyankor m\u00e9ly l\u00e9legzetet v\u00e9ve, majd tovaindulva. A mind er\u0151sebben hatalm\u00e1ba ker\u00edt\u0151 t\u00e9riszonyomon csak egy kapaszkod\u00f3 enyh\u00edthetett volna, de az \u00f6sv\u00e9ny vid\u00e1man kanyargott mind meredekebben felfel\u00e9, mell\u0151zve mindenf\u00e9le korl\u00e1tot, kapaszkod\u00f3t, de sok hely\u00fctt bokrok sem voltak, amibe alkalmasint az ember belekapaszkodhat, legal\u00e1bbis addig, am\u00edg becsapja \u00f6nmag\u00e1t, hogy ezzel beljebb van, \u00e9s biztons\u00e1gosabban. Egy v\u00e9kony gallyakb\u00f3l \u00e1ll\u00f3 bokor mellett \u00e9ppen \u00fagy le lehet a m\u00e9lybe duvadni, \u00e9s ha len\u00e9zek \u2013 b\u00e1r ne tettem volna! \u2013 nyilv\u00e1nval\u00f3an meg sem \u00e1lln\u00e9k a m\u00e9lyen a v\u00f6lgyben kanyarg\u00f3 dupla vas\u00fati s\u00ednp\u00e1rig a hegy t\u00f6v\u00e9ben. Kivert a verejt\u00e9k, \u00e9s a l\u00e1bam a f\u00f6ldbe gy\u00f6kerezett, egy szirt sz\u00e9l\u00e9n \u00e1lltam, alattam az eg\u00e9sz rivi\u00e9ra elk\u00e1pr\u00e1ztat\u00f3an sz\u00e9p l\u00e1tv\u00e1nya. Amit ebben a pillanatban nemhogy \u00e9rz\u00e9kelni nem tudtam, de igaz\u00e1b\u00f3l megn\u00e9zni sem. Ritka kev\u00e9s racion\u00e1lis dolgot k\u00e9pes ilyen helyzetben az ember tenni. \u00c9s ami nekem els\u0151re eszembe jutott, hogy lefot\u00f3zzam legal\u00e1bb, ha megn\u00e9zni nem merem. Nekifesz\u00edtettem a derekam egy sziklafalnak, ami mellettem magasodott, l\u00e9legzeni sem tudtam, beh\u00fanyt szemmel k\u00f6rbekattintottam a t\u00e1jat, majd sziszegve \u00e9s magamat b\u00edztatva elkezdtem araszolni el\u0151re egy sz\u00e9lesebb padka fel\u00e9, ahol egy bokor seg\u00edt\u0151 kez\u00e9ben is b\u00edztam. Egyet tudtam, visszafordulni innen m\u00e1r nem tudok, de abban meg nem voltam biztos, mennyit leszek k\u00e9pes m\u00e9g felfel\u00e9 haladni. Hol arccal a sziklafal fel\u00e9 fordulva \u2013 hogy a m\u00e9lyen alattam elter\u00fcl\u0151 t\u00e1jat ne is l\u00e1ssam \u2013 araszoltam el\u0151re, hol n\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1b. B\u00edztattam hangosan magam, \u00e9s sem fel, sem le nem mertem n\u00e9zni. Vissza pl\u00e1ne nem. Egy tiszt\u00e1son azt\u00e1n el\u00e1gazott az \u00fat. Itt megpihentem, utols\u00f3 csepp vizemet is kiittam, let\u00f6r\u00f6ltem a maszatos izzads\u00e1got a homlokomr\u00f3l. A t\u00e9rdem s a karom tele volt horzsol\u00e1sokkal, emitt-amott v\u00e9rzett is kicsit. A tiszt\u00e1s \u00fcl\u0151ke form\u00e1j\u00fa szikl\u00e1j\u00e1n, h\u0171s\u00edt\u0151 f\u00e1k \u00e9s bokrok \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban szuszogva v\u00e9gre fel mertem n\u00e9zni a fejem f\u00f6l\u00e9 a hegyre. P\u00e1r m\u00e9ternyi kapaszkod\u00f3 volt m\u00e9g h\u00e1tra, l\u00e9gvonalban tal\u00e1n kevesebb, mint sz\u00e1z m\u00e9ter, gondoltam, b\u00e1r ilyen helyzetekben az ember m\u00e9rt\u00e9kei csalnak. K\u00f6zvetlen\u00fcl f\u00f6l\u00f6ttem lehetett a helyjelz\u0151 szerint a Via Maure, de k\u00f6ztem s az utca sz\u00e9le k\u00f6z\u00f6tt egy szikla cs\u00fccsk\u00f6s\u00f6d\u00f6tt ki a hegyoldalb\u00f3l, csak azt megker\u00fclve juthattam fel a szirten \u00e1rny\u00e9koz\u00f3 oljfasor \u00e9s f\u00fcgef\u00e1k kellemes h\u0171v\u00f6s liget\u00e9be. Az el\u00e1gaz\u00e1s egyik oldala nagy ker\u00fcl\u0151t mutatott, de laposabb volt, a m\u00e1sik meredekebben haladt. Mer\u00e9szen visszatekintettem, \u00e9s l\u00e1ttam, milyen sokat j\u00f6ttem m\u00e1r felfel\u00e9, mennyire messze ker\u00fclt a v\u00e1ros, de m\u00e9g a falu is, a h\u00e1zak nem is l\u00e1tszottak, \u00e9s azt is l\u00e1ttam, milyen hihetetlen, hogy azon a sz\u0171k padk\u00e1n fel siker\u00fclt kapaszkodnom id\u00e1ig. \u00c9reztem, egy kis er\u0151fesz\u00edt\u00e9s kell m\u00e1r csak, \u00e9s el\u00e9rem \u00fatic\u00e9lomat. Arr\u00f3l fogalmam sem volt, hogy ha majd feljutok a hegy tetej\u00e9re, onnan hogyan ker\u00fcl\u00f6k vissza Bordigher\u00e1ba, de gondoltam, erre lesz elegend\u0151 id\u0151m majd odafenn elt\u00f6prengeni. A meredek, r\u00f6videbb \u00fatnak v\u00e1gtam neki. N\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9s ut\u00e1n el is bizonytalanodtam, amikor ism\u00e9t egy sz\u0171k, ki\u00e1ll\u00f3, v\u00e9detlen padk\u00e1n \u00e1lltam, a l\u00e1bam folyton cs\u00faszott ki al\u00f3lam a k\u00f6vecseken, amelyek cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6lve hullottak le a m\u00e9lybe. Egy ideig egy fa \u00e1ga ny\u00fajtott seg\u00edts\u00e9get, de tudtam, ha elengedem, teljesen magamra leszek utalva. Egy kapaszkod\u00e1sra alkalmatlan, szinte lapos sziklafal egyik oldalr\u00f3l, \u00e9s a leveg\u0151, a m\u00e9ly a m\u00e1sikr\u00f3l, k\u00f6zte egy p\u00e1r centi sz\u00e9les padka.
\nNem adhatom fel \u2013 mondogattam mind hangosabban magamban. Fesz\u00fclt voltam, keser\u0171 a torkom. Mindig volt egy-egy pillanat az \u00e9letemben, amikor valami t\u00f6r\u00e9spont ment\u00e9n azt hittem, megk\u00fczd\u00f6ttem ezzel az \u00e1tokkal, amit sz\u00e1momra a t\u00e9riszony jelentett, ami\u00f3ta csak az eszemet tudtam. \u00c9s mindig kider\u00fclt az is, hogy m\u00e9gsem. Amikor az Etelinda torny\u00e1ban szemben\u00e9ztem vele, hossz\u00fa id\u0151 ut\u00e1n ism\u00e9t, megszeppentem. Ism\u00e9t tudom\u00e1st kellett vennem r\u00f3la, akartam, nem akartam. R\u00e1j\u00f6ttem, nem veszett el, nem m\u00falt el. Csak nem k\u00eds\u00e9rtettem, tudatosan vagy tudat alatt is, minden bizonnyal ker\u00fcl\u00f6m m\u00e1r a helyzeteket, amikor kih\u00edv\u00e1s el\u00e9 \u00e1ll\u00edtan\u00e1m magam. \u00c9s amikor ezek a pillanatok el\u0151j\u00f6nnek, \u00e9s a d\u00e9mont szembe\u00e1ll\u00edtj\u00e1k az emberrel, amellett, hogy a helyzetb\u0151l val\u00f3 mihamarabbi kimenek\u00fcl\u00e9s\u00e9t pr\u00f3b\u00e1lja kivitelezni, csal\u00f3dik is ugyanakkor \u00f6nmag\u00e1ban \u00e9s saj\u00e1t erej\u00e9ben is.
\nValahogy visszah\u00e1tr\u00e1ltam a tiszt\u00e1sra, \u00e9s inger\u00fclten nekiiramodtam a m\u00e1sik \u00fatnak. Nem akartam magam elveszni hagyni. Tudtam, \u00e9reztem, nagyon megviselne jelen helyzetben. N\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9st tehettem, az \u00fat egy hasonl\u00f3 meredek szirtre vezetett, ahonnan nem tudtam tov\u00e1bbl\u00e9pni, \u00e9s meg is csusszantam, amit\u0151l m\u00e9g jobban megszeppentem. Visszacs\u00fasztam araszolva a tiszt\u00e1sra, \u00e9s le\u00fcltem az im\u00e9nti helyemre, a szikl\u00e1ra. A helyzet lehetetlens\u00e9g\u00e9ben is olyan k\u00e9nyelmes volt, mintha pontosan arra a c\u00e9lra \u00e9p\u00edtette volna a term\u00e9szet id\u0151k hossz\u00fa sor\u00e1n, hogy a bajba ker\u00fclteknek enyh\u00fcl\u00e9st, pillanatnyi k\u00e9nyeztet\u00e9st biztos\u00edtson. Kimer\u00fclten, er\u0151tlen\u00fcl \u00fcltem, semmit sem \u00e9reztem, csak v\u00e9gtelen \u00fcress\u00e9get. Mozdulatlanul n\u00e9ztem mereven magam el\u00e9, zih\u00e1ltam, \u00e9s semmi nem j\u00e1rt a fejemben. El\u0151ttem a vil\u00e1g tal\u00e1n legszebb t\u00e1ja ter\u00fclt el, a k\u00e9k tenger, a szel\u00edd \u00e9g, a v\u00e1ros, a vill\u00e1k, a hull\u00e1mz\u00f3 domboldalak. K\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem madarak csivitelt\u00e9k vid\u00e1man esti \u00e9nekeiket, \u00e9s nem messze a magasban megsz\u00f3lalt egy harang. Nem a Cristo Re volt lentr\u0151l, azt ismertem m\u00e1r, hanem egy m\u00e1sik. Odafentr\u0151l. San Giacomo! Az, csak az lehet!
\nHirtelen el\u00f6nt\u00f6tte a fejemet a forr\u00f3s\u00e1g, \u00e9s visszafoghatatlan zokog\u00e1sban t\u00f6rtem ki. Nem eml\u00e9kszem idej\u00e9re sem, mikor v\u00e1ltott ki bel\u0151lem helyzet ilyesf\u00e9le reakci\u00f3t. Zokogtam, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1ltam tanulm\u00e1nyozni, meg\u00e9rteni magam. Hogy \u00e9n s\u00edrok-e vagy a bennem verg\u0151d\u0151 eg\u00f3, amelyik nem vihette v\u00e9ghez terv\u00e9t. Van-e jogom s\u00edrni? T\u00e9nyleg csak egy narcisztikus v\u00e1gy meghi\u00fasul\u00e1sa-e ez az eg\u00e9sz vagy valami sokkal t\u00f6bb ann\u00e1l? Egyik d\u00e9monom nem enged kereszt\u00fcl l\u00e9pni \u00f6nmag\u00e1n, hogy az eddigin\u00e9l is kem\u00e9nyebbre edzzen? Vagy hogy \u00f6sszet\u00f6rj\u00f6n? Mi\u00e9rt kell nekem most \u00e9s itt \u00f6sszet\u00f6rn\u00f6m? Szabad-e nekem m\u00e9g \u00f6sszet\u00f6rn\u00f6m?
\nA panor\u00e1ma ugyanolyan szel\u00edden f\u00fcrd\u00f6tt el\u0151ttem a lemen\u0151 nap f\u00e9ny\u00e9ben, a madarak is ugyanolyan gondtalanul daloltak, \u00e9s a mad\u00e1rcsicserg\u00e9sen t\u00fal a kistemplom halv\u00e1ny harangkong\u00e1sa \u00e1tj\u00e1rta a testemet. A zokog\u00e1s hirtelen megszakadt bennem. \u00c9s a ver\u0151f\u00e9nyben, a d\u00e9lut\u00e1ni k\u00e1pr\u00e1zat eme mesebeli t\u00fcnd\u00f6kl\u00e9s\u00e9ben hirtelen er\u0151t \u00e9reztem magamban, l\u00e1bamban, kezemben, sz\u00edvemben. Der\u0171 \u00f6nt\u00f6tt el. Fogalmam sem volt, hogyan, de elindultam hat\u00e1rozottan lefel\u00e9, mik\u00f6zben hangosan hajtogattam magamban, \u00fagyis feljutok, \u00fagyis\u2026
\nNem felfel\u00e9 mentem, hanem vissza, a h\u00e1zak ir\u00e1ny\u00e1ba. Fogalmam sem volt r\u00f3la, hol, de \u00e9reztem, kell lennie egy megold\u00e1snak. Egy \u00fatnak. Tal\u00e1n az egyetlen dolog, ami megvil\u00e1gosodott el\u0151ttem, hogy nem ahhoz kell b\u00e1tors\u00e1g, hogy az ember vesz\u00e9lyes helyzetbe sodorja \u00f6nmag\u00e1t, hanem hogy kitartson valami mellett, ami a legkevesebb boldogs\u00e1got is okozhatja \u00f6nmaga sz\u00e1m\u00e1ra a megfelel\u0151 pillanatban.
\nNem tudom, hogyan verg\u0151dtem le magam a keskeny szirteken \u00e9s kiugr\u00f3kon, am\u00edg le nem \u00e9rtem a h\u00e1zakhoz, \u00e9s a ker\u00edt\u00e9s m\u00f6g\u00fcli \u00f6sv\u00e9nyr\u0151l leugorva, \u00f6r\u00f6mmel \u00e9reztem szil\u00e1rd talajt a talpam alatt. Csatakos voltam, tele horzsol\u00e1sokkal, sebek emitt-amott a l\u00e1bamon, maszatos az arcom, a vizem elfogyott\u2026 Az \u00f6regasszony v\u00e1ltozatlanul ott \u00fclt a s\u00e1mlin a kapuja el\u0151tt. Nem t\u0171nt meglepettnek, mikor megl\u00e1tott. Mellette egy utcai k\u00fat volt, odal\u00e9ptem, \u00e9s k\u00e9rdeztem, megengedi-e, hogy letisztogassam magam. Biccentett, \u00e9s a karj\u00e1val h\u00e1trny\u00falva a ker\u00edt\u00e9sr\u0151l egy v\u00e1szonkend\u0151t akasztott le, \u00e9s fel\u00e9m emelte. K\u00e9rdi, honnan j\u00f6ttem. Mikor mondom, csak ennyit s\u00f3hajtott a fej\u00e9t cs\u00f3v\u00e1lva:
\n\u2013 Questi americani\u2026 (Ezek az amerikaiak\u2026)
\nMindenk\u00e9pp \u00e9rdekelt, milyen r\u00e9mtettek azok, amelyek oda vezettek, hogy ez a szel\u00eddlelk\u0171 v\u00e9nasszony ilyen rosszall\u00f3 v\u00e9lem\u00e9nnyel van az amerikaiakr\u00f3l. De az m\u00e9g jobban, hogy vajon tud-e sz\u00e1momra j\u00e1rhat\u00f3 megold\u00e1st San Giacomo \u00fcgy\u00e9ben m\u00e9g az est lesz\u00e1llta el\u0151tt.
\n\u2013 J\u00e1rt itt egy amerikai most p\u00e1r \u00e9ve. Ilyen magaf\u00e9le kor\u00fa. Annak is mondtam, itt nem lehet m\u00e1r felmenni. Az is azt mondta, tudja az utat, oszt\u00e1n kis\u00edrt szemmel csorgott vissza az is\u2026 Nem olyan itt m\u00e1r semmi sem, mint r\u00e9gen. Hi\u00e1ba tudja valaki a r\u00e9gi utat. Most \u00faj utak vannak. \u2013 itt sz\u00fcnetet tartott, majd hozz\u00e1tette \u2013 Minek nem megy aut\u00f3val?
\n\u2013 Nincs aut\u00f3m \u2013 magyar\u00e1ztam, majd erre azt is hozz\u00e1tette, van el\u00e9g m\u00e1s templom is, nem mondhatom, hogy nem b\u0151velkedik a hely templokban. Minek kell felm\u00e1szk\u00e1lni a hegyre, ha nem musz\u00e1j. M\u00e1r amennyit meg\u00e9rtettem a cir\u00e1d\u00e1b\u00f3l, amit a megeredt nyelv\u0171 \u00f6regasszony elduruzsolt hirtelen nekem mosakod\u00e1s k\u00f6zben. A v\u00e1szonkend\u0151ben sz\u00e1razra t\u00f6r\u00f6lve magam, friss er\u0151vel indultam tov\u00e1bb. A Maule utc\u00e1r\u00f3l vissza \u00e9rve a keresztez\u0151d\u00e9sbe, a Via San Giacomon eredtem neki ism\u00e9telten lentr\u0151l a hegyoldalnak. Meredek kapaszkod\u00f3 volt, keskeny, csak egy aut\u00f3 hagyott el felfel\u00e9 menet. Az \u00fat ment\u00e9n, a s\u00f6v\u00e9nyker\u00edt\u00e9seken t\u00fal nagy csahol\u00e1s k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben haladtam a lejt\u0151re \u00e9p\u00fclt h\u00e1zak mellett. Nagyon f\u00e1radt voltam m\u00e1r, \u00e9s egyre alkonyodott. Aznap Sanremo \u00f3v\u00e1ros\u00e1ba is felkaptattam, ezt a hegyet is megj\u00e1rtam m\u00e1r fel \u00e9s le is \u2013 hogy az \u00e9rzelmi hull\u00e1mvas\u00fatr\u00f3l ne is besz\u00e9ljek. A meredek kaptat\u00f3 azt juttatta eszembe m\u00e1r az els\u0151 nehezebb emelked\u0151 ut\u00e1n, hogy elfelejtettem a k\u00fatb\u00f3l iv\u00f3vizet magamhoz venni. Amikor az \u00fat elfogyott, \u2013 amint azt a t\u00e9rk\u00e9p is pontosan jelezte, s ami miatt soha nem fordult meg a fejemben ezen az \u00faton elindulni San Giacomo fel\u00e9 \u2013 egy \u00e9les kanyarban k\u00e9t h\u00e1z volt. A h\u00e1z\u00f6rz\u0151k l\u00e1rm\u00e1s ugat\u00e1ssal jelezt\u00e9k nemtetsz\u00e9s\u00fcket ir\u00e1nyomban. Az aszfaltos \u00fat meghosszabb\u00edt\u00e1s\u00e1ban egy gyomokkal, gazokkal \u00e9s bokrokkal s\u0171r\u0171n ben\u0151tt \u00f6sv\u00e9ny nyomai l\u00e1tszottak. A hegyre mehetett az \u00fat valamikor, a jelenlegi lak\u00f3k minden jel szerint nem s\u0171r\u0171n m\u00e1szk\u00e1lnak arra, ha dolguk van, akkor ink\u00e1bb legurulnak Ventimigli\u00e1ra a lejt\u0151 alj\u00e1ban. A t\u00e9rk\u00e9p m\u00e9g egy es\u00e9lyt mutatott, a kanyar ut\u00e1n egy f\u00f6ldutat jelezve, ami valahol \u00e9rintkezik a Via Maureval a hegy tetej\u00e9n. Meg sem lepett, hogy f\u00e9l\u00faton felfel\u00e9 haladva egy ker\u00edt\u00e9ssel mentem szembe. A kitaposott \u00fat alapj\u00e1n sejteni lehetett, hogy valaha rendszeres haszn\u00e1latban volt. A kapu csak retesszel volt z\u00e1rva, bel\u00e9ptem. Tudtam, hogy ez minden t\u00f6rv\u00e9nnyel ellenkezik, mag\u00e1nter\u00fclets\u00e9rt\u00e9s is, amib\u0151l nehezen tudn\u00e1m csak egy olasz hat\u00f3s\u00e1g alatt kimagyar\u00e1zni magam ilyen csatakosan, m\u00e1sr\u00e9szt meg minden oldalb\u00f3l kuty\u00e1k csahol\u00e1sa is figyelmeztetett arra, itt komolyan veszik a ter\u00fcletek \u0151rz\u00e9s\u00e9t, jobbnak l\u00e1ttam, teh\u00e1t visszafordulni. Leereszkedtem az aszfaltos \u00fatig. A kanyarban tan\u00e1cstalanul \u00e1lling\u00e1lva a Via San Giacomo folytat\u00e1s\u00e1t k\u00e9pez\u0151 gazos \u00f6sv\u00e9nyt vizsg\u00e1lgattam, de nem t\u0171nt j\u00e1rhat\u00f3 \u00fatnak. A nap pedig m\u00e1r csak a hegy tetej\u00e9n j\u00e1rt, a hegyoldalt mind jobban a sz\u00fcrk\u00fclet takarta be. A lenti h\u00e1zba \u00e9ppen beg\u00f6rd\u00fclt egy aut\u00f3. Sietve lav\u00edroztam lefel\u00e9 a k\u00f6ves\u00faton. A f\u00e9rfi, aki az aut\u00f3b\u00f3l kisz\u00e1llt egy pillanatra r\u00e1m n\u00e9zett, majd a dolg\u00e1t int\u00e9zte, kirakodott az aut\u00f3b\u00f3l. Amikor befejezte a kirakod\u00e1st, meg\u00e1llt \u00e9s v\u00e1rt, am\u00edg oda\u00e9rek.
\n\u2013 Lefel\u00e9 megyek, akar velem j\u00f6nni? \u2013 k\u00e9rdezte, miel\u0151tt megsz\u00f3lalhattam volna. Meglepett \u00e9s ism\u00e9t j\u00f3lesett a gesztus. Intettem, nem. Azaz hogy \u00e9n felfel\u00e9 menn\u00e9k, de elakadtam. Mondom, mi j\u00e1ratban vagyok.
\n\u2013 Akkor innen m\u00e1r t\u00e9nyleg ne forduljon vissza. A templom itt van a h\u00e1z f\u00f6l\u00f6tt.
\n\u2013 HOL?! \u2013 ki\u00e1ltottam fel, \u00e9s elkezdtem kacagni k\u00ednomban.
\n\u2013 Csak itt, n\u00e9\u2026 \u2013 intett a boz\u00f3tos fel\u00e9. Menjen csak p\u00e1r l\u00e9p\u00e9st od\u00e9bb, mindj\u00e1rt ott lesz a torony.
\nAnnyi l\u00e9lekjelenl\u00e9tem volt m\u00e9g, hogy vizet k\u00e9rjek. Megk\u00f6sz\u00f6ntem, elk\u00f6sz\u00f6ntem, \u00e9s futottam is bele a boz\u00f3tosba. Igaz\u00e1b\u00f3l csak egy bokron kellett kereszt\u00fclverg\u0151dn\u00f6m, \u00e9s az \u00f6sv\u00e9ny a hegy tetej\u00e9ig l\u00e1that\u00f3v\u00e1 v\u00e1lt. A lombok takar\u00e1s\u00e1b\u00f3l, a fentebbi h\u00e1z m\u00f6g\u00fcl pedig ebben a pillanatban megjelent a templom torny\u00e1nak a keresztje.
\nA s\u00e1rga vir\u00e1gos bokrok k\u00f6z\u00fcl kil\u00e9pve a hegytet\u0151re a h\u00e1rmas keresztez\u0151d\u00e9sben tal\u00e1ltam magam. \u00c9s ragyogott a nap. Az est sz\u00edneiben f\u00fcrd\u00f6tt az eg\u00e9sz k\u00f6rny\u00e9k. \u00c9s ott \u00e1llt el\u0151ttem a XVIII. sz\u00e1zadbeli k\u00e1polna. H\u00e1rom h\u00e1zat sz\u00e1moltam meg bel\u00e1that\u00f3 t\u00e1vols\u00e1gon bel\u00fcl, egyik a temlommal \u00e1tellenben, a m\u00e1sik magasabban, a Montefontane \u00faton, \u00e9s egy vend\u00e9gh\u00e1z a szirten tengerre n\u00e9z\u0151 terasszal : \u201e\u00dczenet a palackban\u201d n\u00e9vvel a homlokzat\u00e1n. San Giacomo a mai k\u00f6zigazgat\u00e1si rendelkez\u00e9sek alapj\u00e1n Camporosso egyik t\u00f6red\u00e9ke, egy hegyi telep\u00fcl\u00e9s, ahol 2017-ben \u00f6sszesen tizenhat lakost regisztr\u00e1ltak \u00e9s k\u00e9t csal\u00e1dot. Persze, lakhatnak itt t\u00f6bben is, csak azok a k\u00f6zponti Camporosso k\u00f6zs\u00e9ghez vannak bejelentve, amely soksz\u00e1z \u00e9vvel azel\u0151tt, a r\u00f3mai kort k\u00f6vet\u0151en, a messzire v\u00f6r\u00f6sl\u0151 leander-mez\u0151ir\u0151l kapta sz\u00e9pen cseng\u0151 nev\u00e9t. A k\u00e9t\u00e9vvel ezel\u0151tti statisztik\u00e1kat lapozva tudtam meg, hogy t\u00edz lak\u00f3h\u00e1zat tartanak nyilv\u00e1n, \u00e9s hogy az olasz rivi\u00e9ra legkeskenyebb partszakasz\u00e1t mondhatja mag\u00e1nak a k\u00f6zs\u00e9g, mind\u00f6ssze 300 m\u00e9tert, ahol a Nervia \u00f6mlik a tengerbe.
\nA templom a lemen\u0151 nap narancss\u00e1rga f\u00e9ny\u00e9ben n\u00e9zel\u0151d\u00f6tt sz\u00e9t a magasb\u00f3l. Csend volt, csak halk szell\u0151 j\u00e1rt az \u00e1gak k\u00f6zt \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny mad\u00e1rf\u00fctty. A templom el\u0151tti k\u00fatn\u00e1l felfriss\u00edtettem magam, akkor vettem \u00e9szre a Via Maure sz\u00e9l\u00e9n egy t\u00e1bl\u00e1t: mag\u00e1nter\u00fclet, mellette pedig az AV monogramos jelz\u00e9s, a turista\u00fatvonal nyomvonala. Imm\u00e1r egyik sem, m\u00e1sik sem \u00e9rdekelt. De rosszall\u00e1st v\u00e1ltott ki bel\u0151lem ennek az \u00faj vil\u00e1gnak mag\u00e1nter\u00fcletes\u00edt\u0151 tendenci\u00e1ja, amivel, persze, nem itt ker\u00fcltem szembe els\u0151 \u00edzben, hanem a vil\u00e1g minden t\u00e1j\u00e1n, Miamit\u00f3l Los Angelesig, New Yorkt\u00f3l Budapestig, \u00e9s el eg\u00e9szen Szov\u00e1t\u00e1ig.
\nEl akartam kapni a nap utols\u00f3 sugarait, \u00e9s ezt az esti k\u00e1pr\u00e1zatot. Felmentem a templom terasz\u00e1ra, \u00e9s a sz\u00e9les korl\u00e1tra leroskadtam. Akkor jutott eszembe, hogy a bej\u00e1rat ut\u00e1n is n\u00e9zel\u0151djek, de az z\u00e1rva volt. Percekig mozdulatlanul \u00fcltem \u00e9s n\u00e9ztem le a t\u00e1voli hegyekre, a v\u00f6lgyre, a v\u00e1rosokra \u00e9s a kis hegyi tany\u00e1kra, a t\u00e1jban emitt-amott a semmib\u0151l el\u0151bukkan\u00f3 utakon ny\u00fczsg\u0151 forgalomra. Ide semmi zaj nem hallatszott fel. Olyan volt, mintha egy m\u00e1sik vil\u00e1gb\u00f3l tekinten\u00e9k ki a r\u00e9gibe, a zajosba, az izzads\u00e1gosba, a szorong\u00e1sosba, a sz\u00e9pbe\u2026 Ism\u00e9t sz\u00e9pnek l\u00e1ttam a vil\u00e1got. B\u00e1r, nem tudom, volt-e pillanat, amikor nem l\u00e1ttam annak. Tal\u00e1n csak d\u00e9monokkal harcoltam, \u00e9s k\u00e9ptelen voltam mindenfel\u00e9 odafigyelni. Tengerillat csapott meg egy pillanatra, az esti szell\u0151 hozta fel a t\u00e1volinak t\u0171n\u0151 partr\u00f3l. Minden egy\u00e9b esetben hirtelen a tengerpartra v\u00e1gytam volna. Most nem. Boldog voltam itt. Csak egy jelz\u00e9s volt, hogy ideje lesz elindulni lefel\u00e9, miel\u0151tt r\u00e1m nem esteledik.<\/p>\n