A b\u00facs\u00faz\u00f3 napjaimon rosszkedv\u0171 \u00e9s szomor\u00fa szoktam lenni. Rivi\u00e9rai napjaim cik\u00e1dasz\u00e1rnyon teltek, sz\u00ednesen \u00e9s gyorsan, rapszodikusan \u00e9s hangulatosan. \u00d6r\u00f6mmel tapasztaltam, hogy hib\u00e1tlan a hangulatom ber\u00f6gz\u0151d\u00e9seimmel ellent\u00e9tben. Mindenk\u00e9pp szerepe volt ebben annak a j\u00f3l id\u0151z\u00edtett \u201epufferz\u00f3n\u00e1nak\u201d is, amit a rivi\u00e9r\u00e1r\u00f3l val\u00f3 t\u00e1voz\u00e1som \u00e9s a hazautaz\u00e1som k\u00f6z\u00e9 iktattam be utols\u00f3 pillanatban, ide val\u00f3 indul\u00e1som el\u0151tt. \u00cdgy nem az j\u00e1rt a fejemben, hogy elhagyom Olaszorsz\u00e1got, hanem hogy m\u00e1snap ker\u00e9kp\u00e1rra pattanhatok majd Crem\u00e1ban, valahol \u00c9szak-Olaszorsz\u00e1gban, \u00e9s k\u00f6rbebring\u00e1zhatom a j\u00f3lismert k\u00f6rny\u00e9keket.
\nB\u00facs\u00famnak Bordigher\u00e1t\u00f3l azonban meg szerettem volna adni a magam m\u00f3dj\u00e1t. \u00c9s ez pontosan a habitus-pontokhoz k\u00f6t\u0151d\u00f6tt els\u0151sorban. Egy csokorba \u00f6sszegy\u0171jteni a legnagyobb \u00f6r\u00f6m-pillanatokat, \u00f6sszek\u00f6tni a boldogs\u00e1g-pontokat, hogy mint egy folyamatos \u00f6r\u00f6mm\u00e1mor a szerelmi aktus v\u00e9g\u00e9n elhozza a beteljes\u00fcl\u00e9s \u00e9rz\u00e9s\u00e9t. Annyira j\u00f3l ismertem m\u00e1r Bordigher\u00e1t \u00e9s a magam viszony\u00e1t is Bordigher\u00e1val, hogy tudtam, hogyan tudom leghosszabban \u00e9s legintenz\u00edvebben kitartani ezt a b\u00facs\u00fa-\u00f6r\u00f6mm\u00e1mort. Akkor tanultam meg ezeknek a boldogs\u00e1g-momentumoknak a legm\u00e9lyebb \u00e1t\u00e9l\u00e9s\u00e9t \u00e9s kiterjeszt\u00e9s\u00e9t \u00f6nmagamban, amikor Amerik\u00e1ba kik\u00f6lt\u00f6zve egyszer s mindenkorra felhagytam a szok\u00e1sos, mindennapos kompromisszumoknak val\u00f3 megfelel\u00e9ssel. R\u00e1j\u00f6ttem ugyanis akkor, hogy a szem\u00e9lyes boldogs\u00e1gom mindenn\u00e9l fontosabb. Ha ez csak ideig-\u00f3r\u00e1ig is tart, sokkal messzebbre visz azt\u00e1n, mint egy megalkuv\u00e1s s\u00falya alatt sz\u00fcletett viszonylagos semmilyens\u00e9g. Nem Amerika hozta ezt ki bel\u0151lem, hanem \u00e9ppen az ellen\u00e1ll\u00e1som Amerika felsz\u00ednes sek\u00e9lyess\u00e9ge ellen.
\nA szikl\u00e1n \u00fclve a k\u00e9k tenger feh\u00e9resen mosolyg\u00f3 csapkod\u00e1sainak \u00f6lel\u00e9s\u00e9t figyeltem a k\u00f6vek k\u00f6r\u00fcl, s ha felemeltem a tekintetem, a t\u00e1voli Alpok napf\u00e9nyben f\u00fcrd\u0151 kont\u00farj\u00e1n pihentettem meg szemem. A h\u00e1tam m\u00f6g\u00e9, a hegyre is felfutott a tekintetem, a Mostaccini-vill\u00e1hoz a Monet-kil\u00e1t\u00f3 el\u00e1rvult \u2013 imm\u00e1r nagyon priv\u00e1t \u2013 torny\u00e1ig, \u00e9s tudtam, ma m\u00e9gegyszer felmegyek a cik\u00e1d\u00e1kt\u00f3l k\u00f6zelebbr\u0151l is elb\u00facs\u00fazni. Nem volt k\u00e9rd\u00e9ses, hogy a szikl\u00e1n val\u00f3 reggeli tany\u00e1z\u00e1st k\u00f6vet\u0151en a Barettoban k\u00f6t\u00f6k ki. Maurizio gesztusa bennem \u00e9lt, ami\u00f3ta csak elhagytam legut\u00f3bb Bordigher\u00e1t. B\u00e1r nem sok es\u00e9lyt adtam annak, hogy a v\u00e9zna pinc\u00e9rfi\u00fa az\u00f3ta is ott szolg\u00e1lja fel a Ruffin\u00f3t. Tal\u00e1n csak, mert nem szerettem volna csal\u00f3d\u00e1st okozni ezen a napon magamnak semmiben. \u00dagy gondoltam, kihaszn\u00e1lom az ingyenes talpmassz\u00e1zs lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t a bordigherai pl\u00e1zs kavicsos sz\u0151nyeg\u00e9n, \u00e9s csak a promen\u00e1d l\u00e9pcs\u0151j\u00e9hez vissza\u00e9rve h\u00faztam vissza a cip\u0151t. A Baretto terasz\u00e1n csak n\u00e9h\u00e1ny asztaln\u00e1l \u00fcltek, jobb\u00e1ra id\u0151sebb helyiek. \u00dajs\u00e1got olvastak, k\u00f3stolgatt\u00e1k az apr\u00f3 cs\u00e9sz\u00e9b\u0151l a k\u00e1v\u00e9t \u00e9s n\u00e9ha belefeledkeztek a tenger l\u00e1tv\u00e1ny\u00e1ba. Narancss\u00e1rga trik\u00f3ban \u00e9s a reggeli nyirkos leveg\u0151re tekintettel egy mell\u00e9nyben futkosott ki-be a pinc\u00e9r. Nem Maurizio volt, ezt mindj\u00e1rt l\u00e1ttam, hanem egy j\u00f3 ki\u00e1ll\u00e1s\u00fa f\u00e9rfi. Mikor k\u00f6zelebb \u00e9rtem, t\u0171nt csak fel, hogy\u2026 De hisz ez ismer\u0151s! Giuseppe volt az, a b\u00e1ros, aki tavaly Maurizio gondoskod\u00e1s\u00e1ba aj\u00e1nlott, miut\u00e1n a Ruffino k\u00f6r\u00fcli eszmecser\u00e9nket megejtett\u00fck. K\u00e9s\u0151bb m\u00e9g mogyor\u00f3st\u00e1lat is k\u00fcld\u00f6tt nekem a pinc\u00e9rrel, csillog\u00f3 feh\u00e9ren mosolyogva a b\u00e1r m\u00f6g\u00fcl, mikor odafordultam tekintetemmel megk\u00f6sz\u00f6nni.
\n\u2013 Ehiiiii, mio caro! \u2013 ki\u00e1ltottam fel \u00f6r\u00f6mt\u0151l sug\u00e1rz\u00f3 arccal, mikor a b\u00e1rpulthoz \u00e9rtem. \u0150 is \u00e9pp vissza\u00e9rt, miut\u00e1n kivitt n\u00e9h\u00e1ny rendel\u00e9st, \u00e9s tiszt\u00e1ban voltam, hogy butas\u00e1g lenne azt hinnem, eml\u00e9kszik r\u00e1m egy \u00e9v t\u00e1vlat\u00e1b\u00f3l. De a felki\u00e1lt\u00e1s bennem \u00f6r\u00f6m\u00f6t okozott s a visszat\u00e9r\u00e9s boldogs\u00e1g\u00e1t egy helyre, ahol egyszer m\u00e1r boldog voltam. M\u00e1sr\u00e9szt pedig az ilyenf\u00e9le k\u00f6zeled\u00e9s b\u00e1rhol a vil\u00e1gon \u00e9s b\u00e1rmilyen szem\u00e9lyzethez \u2013 ma m\u00e1r tudom \u2013 nem lehet mell\u00e9fog\u00e1s. Legt\u00f6bb esetben a kiszolg\u00e1l\u00e1s min\u0151s\u00e9g\u00e9nek magass\u00e1gait is jelent\u0151sen megemeli egy ef\u00e9le gesztus. A k\u00e9kszem\u0171 feh\u00e9ret mosolygott r\u00e1m, mik\u00f6zben a t\u00e1lc\u00e1t a pultra tette, \u00e9s kezet fogtunk.
\n\u2013 Come stai, mio amico? Come sta mio bello Maurizio? (Hogy vagy bar\u00e1tom? Hogy van az \u00e9n sz\u00e9p Maurizi\u00f3m?)
\nAkkor\u00e1t nevetett, hogy meg kellett t\u00e1masztania a pultot.
\n\u2013 Il tuo bello Maurizio\u2026hahaha\u2026 sta molto bene, grazie! (A te gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 Maurizi\u00f3d\u2026 hahaha\u2026 nagyon j\u00f3l van, k\u00f6szi!)
\nNem \u00e9rtettem, mi\u00e9rt nevetett, ki tudja, milyen \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9sek ad\u00f3dnak Maurizio sz\u00e9ps\u00e9ge s a mai reggel k\u00f6z\u00f6tt, mindenesetre rem\u00e9ltem, erre is f\u00e9ny der\u00fcl k\u00e9s\u0151bb. B\u00e1r, sajn\u00e1ltam, hogy a fi\u00fa nincs ott, ugyanakkor nagyon \u00f6r\u00fcltem most Giusepp\u00e9nek.
\n\u2013 Un caff\u00e8 doppio con un po\u2019 di latte, per piacere, Giuseppe. (Egy eszpressz\u00f3t csepp tejjel, k\u00e9rem sz\u00e9pen, Giuseppe\u2026)
\nEgy pillanatra megtorpant, igyekezett meg\u00e9rteni az idegen akcentussal elmondott rendel\u00e9sem, majd a b\u00e1rpult m\u00f6g\u00e9 \u00e1llva elkezdte lepr\u00e9selni a pressz\u00f3g\u00e9pb\u0151l a k\u00e1v\u00e9t nekem, majd sand\u00e1n r\u00e1mn\u00e9zett:
\n\u2013 Maurizio\u2026 Il tuo bello Maurizio, no? (Maurizio\u2026 A te gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 Maurizi\u00f3d, nemde?) \u2013 \u00e9s k\u00e9rd\u0151en n\u00e9zett r\u00e1m, karj\u00e1val magafel\u00e9 intve sz\u00ednpadiasan hamisk\u00e1san mosolyogva teljes fogsor\u00e1val, amit \u00e9n nem \u00e9rtettem, de mivel tudtam, ezzel m\u00e1r nem lehet mell\u00e9fogni, hevesen helyeselni kezdtem:
\n\u2013 S\u00ec, s\u00ec, s\u00ec\u2026 il mio bellissimo. (Igen, igen, igen\u2026 az \u00e9n legszebbem)
\nEzek szerint itt van amaz is, csak nem l\u00e1ttam m\u00e9g, \u00e9s egyszer majd el\u0151bukkan s kihozza majd nekem a k\u00e1v\u00e9t, gondoltam, \u00e9s le\u00fcltem egy a tengerre n\u00e9z\u0151 asztalhoz. Giuseppe intett, hogy majd j\u00f6n a k\u00e1v\u00e9 is azonnal. Meglepet\u00e9semre azonban Maurizio nem bukkant el\u0151, \u0151 hozta ki a k\u00e1v\u00e9t \u00e9s kuncogva letette.
\n\u2013 Che cosa\u2026? (Na, mi van\u2026?) \u2013 \u00e9s \u00e9n is nevettem \u2013 Dov\u2019\u00e8 il bello? (Hol a sz\u00e9ps\u00e9g?)
\n\u2013 Anche un altro?\u2026 (Egy m\u00e1sik is??) \u2013 kerekedett ki a szeme, \u00e9s g\u00f6nd\u00f6ren kacagott.
\n\u2013 Maurizio\u2026
\n\u2013 S\u00ec.
\n\u2013 Mau-ri-zio \u2013 taglaltam, mintha \u0151 nem \u00e9rtene olaszul.
\n\u2013 Pron-to.
\n\u2013 Tu non sei Maurizio! (Te nem vagy Maurizio)
\n\u2013 Ma s\u00ec, io sono Maurizio, lo so per certo. (De \u00e9n vagyok, biztosan tudom) Il tuo bello, hahaha. (A te legszebbed) \u2013tette hozz\u00e1 kuncogva.
\nInnen m\u00e1r angolul folytattam, hogy kibogozhassam a sz\u00e1lakat, amelyek ehhez a vicces kora d\u00e9lel\u0151tti gabalyod\u00e1shoz vezettek. \u00c9s elmondtam, hogy a pinc\u00e9rfi\u00fa nekem a Maurizio, aki tavaly a bort hozta ki ahhoz az asztalhoz a sarokban egy ny\u00e1ri d\u00e9lut\u00e1non, \u00e9s \u0151 pedig Giuseppe, ugyeb\u00e1r, a sz\u00e9pmosoly\u00fa, na j\u00f3, szint\u00e9n bellissimo b\u00e1ros, aki mogyor\u00f3st\u00e1lat k\u00fcld\u00f6tt nekem. Hangosan nevetett, s mik\u00f6zben letette a t\u00e1lc\u00e1t az asztailomra, a fej\u00e9t cs\u00f3v\u00e1lta:
\n\u2013 Nem, nem, nem\u2026 Maurizio \u00e9n vagyok, a d\u00e9lut\u00e1ni pinc\u00e9r pedig Giuseppe, aki bej\u00e1r a nagy forgalom idej\u00e9n seg\u00edteni az esti \u00f3r\u00e1kban\u2026<\/p>\n
\u2013 \u00c9s akkor te mindv\u00e9gig Maurizio volt\u00e1l, \u0151 pedig Giuseppe???! \u2013 nyekeregtem ki az \u00e9rtelmetlen k\u00e9rd\u00e9st, amit\u0151l \u0151 m\u00e9g jobban nevetett, \u00e9s b\u00f3lintott, hogy valahogy \u00fagy.
\nMagamra hagyott a k\u00e1v\u00e9mmal, majd k\u00e9s\u0151bb, miut\u00e1n a szomsz\u00e9dos asztaln\u00e1l \u00fcl\u0151 id\u0151s h\u00f6lgynek is kivitte a feket\u00e9t, \u00e9s meghalgatta annak is a mondand\u00f3j\u00e1t \u00e9rdekl\u0151d\u00e9ssel \u00e9s v\u00e9gtelen t\u00fcrelemmel, visszat\u00e9rt mell\u00e9m, \u00e9s k\u00e9rte, mondjam m\u00e1r el, mit\u0151l maradt nekem az a \u201ebellissimo Maurizio\u201d olyan eml\u00e9kezetes, \u00e9n pedig felt\u00e1rtam el\u0151tte a gesztus titk\u00e1t, ami megragadt bennem, s ami akkor haz\u00e1ig k\u00eds\u00e9rt Bordigher\u00e1r\u00f3l New Yorkig.
\n\u2013 Maurizio-gesztusa? \u2013 k\u00e9rdezte meglepve.
\nSemmis\u00e9g, jeleztem, egyszer\u0171 kis jelz\u00e9s, de j\u00f3kor, j\u00f3 helyen. Ezekb\u0151l az apr\u00f3s\u00e1gokb\u00f3l \u00e9p\u00edtj\u00fck fel eml\u00e9kv\u00e1rainkat, mes\u00e9inket, magyar\u00e1zom. Akkor most ezek ut\u00e1n \u0151 ezt a gesztust elteheti-e mag\u00e1\u00e9nak, ha m\u00e1r r\u00f3la kereszteltem el \u2013 m\u00e9g hogyha v\u00e9letlen\u00fcl is? Ha kell, hoz egy reggeli poh\u00e1r Ruffin\u00f3t is nekem az \u00fcgy el\u0151mozd\u00edt\u00e1sa \u00e9rdek\u00e9ben.
\n\u2013 Az megveszteget\u00e9s lenne \u2013 tiltakoztam kacagva \u2013 majd m\u00e1skor hozzon bort. De a ma reggel ut\u00e1n minden tov\u00e1bbi n\u00e9lk\u00fcl jogot form\u00e1lhat a gesztusra, \u00e9s jelk\u00e9pesen megmutattam neki.
\nElt\u00e1voz\u00f3ban l\u00e1ttam m\u00e9g. Addigra begy\u0171ltek a reggeli k\u00e1v\u00e9z\u00f3k a teraszra, Maurizionak meg gyorsabban kellett a pressz\u00f3g\u00e9p karjait h\u00fazogatni. Odaintettem neki, \u00e9s \u0151 ut\u00e1nam ki\u00e1lott:
\n\u2013 Ciao! Ciao!\u2026 Ciao, bello! Ahhhahahaha! \u2013 \u00e9s az \u00f6kl\u00e9vel sz\u00edve f\u00f6l\u00e9 kalap\u00e1csot mutatva, az imm\u00e1r jogosan birtokolt Maurizio-gezstus\u00e1val eresztett utamra.
\nA Garibaldi t\u00e9ren a piac fel\u00e9 k\u00f6zel\u00edtettem. A k\u00f6nyvesboltban \u00e9ppen nyitottak. Az ajt\u00f3n egy nagy plak\u00e1t hirdette az olasz reg\u00e9nyt, ami megh\u00f3d\u00edtotta a vil\u00e1got: \u201eI leoni di Sicilia\u201d (Szic\u00edlia oroszl\u00e1njai), mellette \u201eDeutsche B\u0171cher\u201d \u00e9s \u201eEnglish Books\u201d felirat is hirdette a megfelel\u0151 z\u00e1szl\u00f3kkal rajta, hogy b\u00e1rkit sz\u00edvesen l\u00e1tnak itt, b\u00e1rkinek \u00e9rdemes bekukkantani a boltba, ahov\u00e1 Elio is rendelte k\u00f6nyveit, amelyek vil\u00e1g\u00e1ban oly sokszor a Monet-kil\u00e1t\u00f3 mag\u00e1ny\u00e1ban mer\u00fclt el. \u00c9lveztem mindig ezt a bolt- \u00e9s vend\u00e9gl\u0151sort itt a kis t\u00e9ren, ahol a m\u00e1sik Piave eml\u00e9km\u0171 tal\u00e1lhat\u00f3 \u00e9ppen a piaccal szemben a buszmeg\u00e1ll\u00f3n\u00e1l, mert hangulatosak voltak kin\u00e9zetre, \u00e9s volt egy k\u00f6z\u00f6s titkuk: nemcsak a t\u00e9rre, hanem a t\u00faloldalr\u00f3l a f\u0151\u00fatra is ny\u00edltak. A belv\u00e1rosi templomn\u00e1l el\u00e1gaz\u00f3 utak ezt a kis szigetet k\u00f6zrez\u00e1rva adt\u00e1k meg a lehet\u0151s\u00e9get ezeknek a helyis\u00e9geknek, hogy mindk\u00e9t oldalb\u00f3l bej\u00e1rhat\u00f3ak, azaz \u00e1tj\u00e1rhat\u00f3ak legyenek.
\nA piac bej\u00e1rat\u00e1n\u00e1l k\u00e9t f\u00e9rfi t\u00e1bl\u00e1zott, egy meg kibicelt az asztal mellett. Mindh\u00e1rman s\u00f6r\u00f6ztek. Olyasmi j\u00f3f\u00e9le \u00f6regek voltak, akiknek imm\u00e1r nem sok s\u00fcrg\u0151s dolga akad az \u00e9let h\u00e9tk\u00f6znapjaiban, semmint takar\u00e9kon meg\u00e9lni a mindennapokat. Voltak \u00e9vek, amikor ir\u00edgykedve n\u00e9ztem, valahov\u00e1, valamelyik fontos dolgom ut\u00e1n sietve ezeket, ma meg m\u00e1r mind nagyobb szkepticizmussal gondolok erre vissza. Min\u00e9l k\u00f6zelebb ker\u00fcl az ember ahhoz a korhoz, amikor az \u00e9let nagy meglepet\u00e9seket m\u00e1r nem tartogat sz\u00e1m\u00e1ra, ann\u00e1l kev\u00e9sb\u00e9 tekint izgalommal egy ilyen b\u00e9k\u00e9s \u00e9let t\u00e9t n\u00e9lk\u00fcli \u00edg\u00e9retei \u00e9s kora reggeli t\u00e1bl\u00e1z\u00e1sai fel\u00e9.
\nFriss gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t vettem magamhoz, \u00e9s elindultam a Piazza Di Amicis l\u00e9pcs\u0151in fel a Marabutt\u00f3ra. A h\u00e1bor\u00fas eml\u00e9km\u0171 melletti padokon most nem \u00fclt senki, \u00e9s az eg\u00e9sz t\u00e9ren csak a cik\u00e1d\u00e1k zakatol\u00e1sa \u00e9s a sz\u00f6k\u0151k\u00fat csobog\u00e1sa jelentett hangokat, s egy-egy ritk\u00e1n, a Via dei Colli ir\u00e1ny\u00e1ba kapaszkod\u00f3 aut\u00f3. A delel\u0151re j\u00e1r\u00f3 nap ekkor m\u00e1r \u00e9reztette erej\u00e9t, j\u00f3 volt a Cape Pinetta \u00e1rnyas f\u00e1inak h\u0171v\u00f6s\u00e9ben megpihenni, a k\u00fatn\u00e1l az arcomat felfriss\u00edtettem, \u00e9s a barackot is megmostam. A t\u00e1volba, a v\u00e1rosra \u00e9s a tengerpart hosszan hajl\u00f3 vonal\u00e1ra n\u00e9z\u0151 k\u00fcls\u0151 padra \u00fcltem, \u00e9s a gy\u00fcm\u00f6lccsel szomjamat oltva tekintetemmel ism\u00e9t bej\u00e1rtam az eg\u00e9szet Nizz\u00e1t\u00f3l Monte Carl\u00f3n kereszt\u00fcl, Mentonon \u00e9s Ventimigli\u00e1n \u00e1t Sant\u2019Ampelio k\u00e1poln\u00e1j\u00e1ig. Ha a Ventimiglia f\u00f6l\u00e9 magasod\u00f3 hegyre n\u00e9ztem, b\u00e1r nem is l\u00e1ttam, tudtam, hogy valahol ott fesz\u00edt San Giacomo kistemploma, meg hogy egy z\u00f6ld spalett\u00e1s ablak j\u00e1zminillat\u00fa reggeli der\u0171j\u00e9ben, most is minden bizonnyal ott napozik a fekete cica a p\u00e1rk\u00e1nyon.
\nA s\u00e9t\u00e1ny v\u00e9g\u00e9n a h\u00e1rom v\u00e1rosv\u00e9d: Butafoegu, Tiralogni \u00e9s Cagastrasse \u2013 sosem tudtam igaz\u00e1b\u00f3l melyik melyik az \u00e1gy\u00fak k\u00f6z\u00fcl. Keveset id\u0151ztem el mellett\u00fck, ink\u00e1bb a park tr\u00f3pusi n\u00f6v\u00e9nycsod\u00e1kkal buj\u00e1n ben\u0151tt \u00f6sv\u00e9nyein mentem tov\u00e1bb le, majd m\u00e9g fennebb, \u00fatk\u00f6zben egy sir\u00e1ly engedelm\u00e9vel ism\u00e9t friss vizet locsolva a fejemre a k\u00fatb\u00f3l, \u00e9s egy centessel fogadalmat t\u00e9ve a sz\u00f6k\u0151k\u00fatnak is a visszat\u00e9r\u00e9sre. Egy \u00f3ri\u00e1s aloe karvastags\u00e1gnyi level\u00e9n egy \u00e9les t\u00e1rggyal bev\u00e9sett \u00e9s belesz\u00e1radt \u00edr\u00e1st vettem \u00e9szre: Hungary. Milyen s\u00f6t\u00e9t vil\u00e1gok \u00e9lhetnek egy olyan ember lelk\u00e9ben, aki eljut ide, \u00e9s egy\u00e9b maradand\u00f3t sem tud alkotni. Bordighera, aki ismerte a kir\u00e1lyn\u00e9t, Garniert, Marianit, Monet-t, \u00e9s Acimannek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en ismerheti Eliot \u00e9s Olivert is, minden bizonnyal eltekint az ilyesforma primit\u00edv gyarl\u00f3s\u00e1gok felett. Csak mi, id\u0151h\u00f6z \u00e9s frusztr\u00e1ci\u00f3inkhoz k\u00f6t\u00f6tt emberek bosszankodunk ezen ideig-\u00f3r\u00e1ig. Net\u00e1n m\u00e9g az is megfordul a lelk\u00fcnkben, hogy valami\u00e9rt magunknak is kell ezek miatt sz\u00e9gyenkezn\u00fcnk.
\nA r\u00f6vid reggeli tengerparti elm\u00e9lked\u00e9snek indult s\u00e9t\u00e1m imm\u00e1r magasan delel\u0151n t\u00fal j\u00e1rt, \u00e9s l\u00e9nyeg\u00e9ben strandnadr\u00e1gban voltam m\u00e9g mindig, de \u00fagy gondoltam, csak annyi id\u0151re felszaladok az \u00f3v\u00e1rosi kis t\u00e9rre, hogy megm\u00e1rt\u00f3zzam a d\u00e9li hangulat\u00e1ban. Ilyenkor mindig ez van: sorra ker\u00fclnek el\u0151 bennem ezek a \u201eholnap ilyenkor m\u00e1r\u201d pillanatok, \u00e9s noha tiszt\u00e1ban vagyok vele, mennyire badars\u00e1g, s azzal is, mennyire k\u00e1rt\u00e9kony is lehet saj\u00e1t hangulatomra n\u00e9zve, m\u00e9gis megadom magam nekik. Hogy mennyi mindent nem \u00e9lhetek m\u00e1r meg ugyanebben az \u00f3r\u00e1ban ugyanitt, vagy ugyanott. Persze, hogy majd este is felfutok a piazzett\u00e1ra, s\u0151t, azt is elterveztem, ott vacsor\u00e1zom ma este. De d\u00e9lben felmenni ma teljesen m\u00e1s, mivel holnap m\u00e1r nem tehetem meg. Engedek, hisz tudom, m\u00e1sik oldalr\u00f3l meg egy\u00e9rtelm\u0171en az \u00e9lm\u00e9ny elm\u00e9ly\u00edt\u00e9s\u00e9t fogja bennem szolg\u00e1lni, azt az italt, amit egyszer teljes bizonyoss\u00e1ggal meg fogok szomjazni valahol, t\u00e1vol innen t\u00e9rben \u00e9s id\u0151ben. Nagyon t\u00e1vol.
\nAlkonyatkor a Monet-kil\u00e1t\u00f3n szerettem volna lenni. Mikor k\u00e9s\u0151 d\u00e9lut\u00e1nba hajlott a nap, \u00e9s uzsonna gyan\u00e1nt egy szelet s\u00e1rgabarackos pit\u00e9t magamhoz vettem, elindultam a villasoron a lak\u00e1somt\u00f3l felfel\u00e9 a Via Romana ir\u00e1ny\u00e1ba, az imm\u00e1r ismer\u0151s turista\u00f6sv\u00e9ny fel\u00e9, ami a meredek r\u00f6vid\u00edt\u00e9s a Via dei Collira. M\u00e1r nem fulladtam ki annyira a l\u00e9pcs\u0151k\u00f6n, \u00e9s nem is kellett semmi \u00fajat felfedeznem, csak \u00e9lveznem a napnyugta aznap este is k\u00e9pr\u00e1zatos sz\u00edn-j\u00e1t\u00e9k\u00e1t. Az \u00f3v\u00e1ros k\u00e9pe a harangtoronnyal a k\u00f6zep\u00e9n, az \u00e9l\u0151 Monet-festm\u00e9ny jobbra a v\u00e1llam f\u00f6l\u00f6tt bontakozott ki, amint l\u00e9pkedtem mind magasabbra. Ismertem kor\u00e1bbi fot\u00f3z\u00e1saim eml\u00e9kei nyom\u00e1n m\u00e1r azt a l\u00e9pcs\u0151fokot is, ahonnan a legt\u00f6k\u00e9letesebb a panor\u00e1ma. Balra m\u00e9g nem akartam n\u00e9zni, a monacoi kanyar kit\u00e1rulkoz\u00f3 l\u00e1tv\u00e1ny\u00e1t akkorra hagytam, mikor fel\u00e9rtem az \u00fatra \u00e9s elindultam a Monet\u2019s Berm fel\u00e9. El\u0151ttem a Torre dei Mostaccini, s az U alak\u00fa v\u00f6lgy\u00f6n t\u00fal pedig m\u00e1r b\u00facs\u00fazott a nap. B\u00e9kakuruttyol\u00e1st\u00f3l \u00e9s cik\u00e1dazizeg\u00e9st\u0151l volt hangos a domboldal. Az esti madarak m\u00e9g cserfeltek, de sorra t\u00fcnedeztek el, s adt\u00e1k \u00e1t hely\u00fcket a t\u00fccsk\u00f6knek \u00e9s a t\u00f6bbi hangos zen\u00e9l\u0151nek. Mintha sok \u00e9ve elvesz\u00edtett baloldali hall\u00e1somat is visszanyertem volna egy pillanatra, olyan \u00f6sszhangban hallottam minen ir\u00e1nyb\u00f3l a term\u00e9szet eme csod\u00e1latos zeneg\u00e9s\u00e9t. A tenger k\u00e9kl\u0151, de s\u00f6t\u00e9ted\u0151 l\u00e1tv\u00e1nya felid\u00e9zte bennem a nem hallhat\u00f3 hull\u00e1mver\u00e9s esti susog\u00e1s\u00e1t, ezzel sz\u00ednezve ezt a sz\u00e9p esti szimf\u00f3ni\u00e1t. A v\u00f6lgy s a v\u00e1ros f\u00f6l\u00f6tt egy padon telepedtem le od\u00e9bb, \u00e9s tudtam, hogy \u00e9n innen m\u00e1r soha nem mehetek v\u00e9gleg el. Ez a soha seg\u00edtett elvesz\u00edteni az id\u0151\u00e9rz\u00e9kemet, lassan alkonyodott, de m\u00e1r j\u00f3csk\u00e1n s\u00f6t\u00e9tedett, \u00e9s mint a ny\u00e1ri est\u00e9k szentj\u00e1nosbogarai, felt\u00fcnedeztek a csillagok az \u00e9gen s a v\u00e1roson is.
\nEgy aut\u00f3 zavart fel id\u0151tlen \u00e1br\u00e1ndoz\u00e1somb\u00f3l, \u00e9s egy id\u0151s p\u00e1r s\u00e9t\u00e1lt ki a szirtre, f\u00e9nyk\u00e9pezni pr\u00f3b\u00e1ltak, de a k\u00e9p csak nem akart olyan lenni, amilyennek az \u00fariember eltervezte. \u00c1llv\u00e1nnyal siker\u00fclni fog, sz\u00f3laltam meg, mikor k\u00f6sz\u00f6n\u00e9s gyan\u00e1nt fel\u00e9m biccentettek, csal\u00f3dottan az aut\u00f3 fel\u00e9 somford\u00e1lva, hogy a nagy esti panor\u00e1ma csak egy nagy elmos\u00f3dott iz\u00e9 lett a m\u00e1rk\u00e1s f\u00e9nyk\u00e9pez\u0151g\u00e9p kijelz\u0151j\u00e9n.
\n\u2013 Nincs nekem olyan\u2026 \u2013 mondta rezign\u00e1ltam a f\u00e9rfi.
\n\u2013 Meg f\u00e9nyk\u00e9pezni se nagyon tud \u2013 tette hozz\u00e1 m\u00e9g rezign\u00e1ltabban a n\u0151.
\n\u2013 K\u00f6lcs\u00f6n vehetik az eny\u00e9met \u2013 mondtam, s k\u00e9szs\u00e9gesen ny\u00fajtottam is, de hirtelen fagyos arccal megh\u0151k\u00f6ltek.
\n\u2013 No, vegy\u00e9k csak el, felszerelem maguknak a g\u00e9pre\u2026
\nHirtelen kereszt\u00fclfutott az agyamon, hogy \u00e9n nem is tudom olaszul, hogyan kell mondani a k\u00f6lcs\u00f6nv\u00e9telt. De akkor mit mondhattam nekik?!\u2026 Ekkor d\u00f6bbentem r\u00e1, hogy az \u00e1ltalam nem ismert sz\u00f3 helyett egy frissen tanult m\u00e1sik sz\u00f3t sz\u00fartam be \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl a mondatba: noleggiare, azaz b\u00e9rbe ad\u00e1s.
\nMivel tov\u00e1bbra sem jutott eszmbe a k\u00f6lcs\u00f6n sz\u00f3, csak kuncogtam magamban egyet, s k\u00e9zjelekkel megnyugtattam \u0151ket, nem p\u00e9nz\u00e9rt \u00e1rulom az \u00e1llv\u00e1nyomat itt, a dombtet\u0151n, \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny fot\u00f3s be\u00e1ll\u00edt\u00e1st is megengedett \u00edgy nekem a g\u00e9p\u00e9n a kicsit laz\u00e1bb\u00e1 v\u00e1lt \u00f6reg\u00far. Egy mosoly az asszony sz\u00e1j\u00e1t is elhagyta v\u00e9gre:
\n\u2013 Legal\u00e1bb lesz egy j\u00f3 fot\u00f3nk is\u2026 \u2013 tette hozz\u00e1, mikor az ur\u00e1t a fot\u00f3zkod\u00e1s ut\u00e1n betuszakolta az aut\u00f3ba.
\nLevigyenek? Intettem, hogy h\u00e1l\u00e1s vagyok, de nem, s\u00e9t\u00e1lni fogok. Tudok-e valami j\u00f3 helyet vacsor\u00e1zni? Mondom, igen, \u00e9s lemutattam az esti f\u00e9ny\u00e9ben pomp\u00e1z\u00f3 harangl\u00e1bra: La Piazzetta!
\n\u2013 A dopo!
\nA tavalyr\u00f3l j\u00f3lismert macskak\u00f6ves sik\u00e1torban \u2013 von\u00edt\u00f3 h\u00e1z\u00f6rz\u0151k kapun t\u00fali koncertje k\u00f6zepette sziv\u00e1rogtam le a Citt\u00e0 Alta fel\u00e9 a Moreno-kertek alatt a Mariani villa mellett elhaladva. K\u00e9s\u0151re j\u00e1rt, de szerettem volna elny\u00fajtani magamban az est eme pillanat\u00e1t, ami a piazzett\u00e1val pontot tesz majd ennek az eg\u00e9sz csod\u00e1latos id\u0151szaknak a v\u00e9g\u00e9re a rivi\u00e9r\u00e1n. S hogy ez min\u00e9l k\u00e9s\u0151bb k\u00f6vetkezzen be, \u00fajabb s \u00fajabb titkokat akartam m\u00e9g felkutatni az \u00f3v\u00e1ros labirintusaiban, m\u00edgnem m\u00e1r minden \u00fat, amit bebarangoltam, csak a templom el\u0151tti kis t\u00e9rre vezetett vissza.
\nSzinte \u00fcres volt a t\u00e9r, a vend\u00e9gl\u0151h\u00f6z \u00e9rve m\u00e1r csak azt l\u00e1thattam, ahogyan a lakatot teszik az ajt\u00f3ra. A trattoria a t\u00e9rre ny\u00edl\u00f3 ajtaj\u00e1n sz\u0171r\u0151d\u00f6tt ki m\u00e9g f\u00e9ny, a fi\u00fa \u00e9ppen a felmos\u00f3v\u00f6dr\u00f6t hozta ki, \u00e9s az \u00e1rk\u00e1d alatt elt\u0171nt a k\u00fat ir\u00e1ny\u00e1ba. Mikor visszat\u00e9rt, vizes kez\u00e9vel sim\u00edtott a csillog\u00f3, fekete haj\u00e1n, a szemk\u00f6zti \u00e9tterem \u00f3ri\u00e1si agyag vir\u00e1gcserepei m\u00f6g\u00fcl pedig el\u0151ker\u00fclt r\u00e9gi bar\u00e1tom, a fekete macska, amelyik sok \u00e9jszak\u00e1n volt unott szeml\u00e9l\u0151je \u00e9s olykor r\u00e9sztvev\u0151je is fot\u00f3z\u00e1saimnak. Valahov\u00e1 igyekezett, semmik\u00e9pp nem szerettem volna feltartani, csak ciccentettem egyet b\u00facs\u00faz\u00e1s gyan\u00e1nt, majd elindultam ellenkez\u0151 ir\u00e1nyban lefel\u00e9. A diszkl\u00f3klubban az utols\u00f3 zenesz\u00e1mot \u00e9ppen befejezt\u00e9k, felh\u0151kben h\u00f6mp\u00f6ly\u00f6gtek motorbicikliik, aut\u00f3ik \u00e9s ker\u00e9kp\u00e1rjaik fel\u00e9 a fiatalok. Hirtelen csend borult a t\u00e1jra. A Marabutto sz\u00e9l\u00e9r\u0151l hallani lehett a tenger morajl\u00e1s\u00e1t, a s\u00f3s leveg\u0151 ki\u00fclt apr\u00f3 cseppek alakj\u00e1ban a b\u0151r\u00f6mre a karomon, a nyakamon, a fejemen, a l\u00e1bamon\u2026 Alant \u00e9pp el\u0151bukkant az utols\u00f3 genovai szem\u00e9lyvonat, p\u00e1r perces zakatol\u00e1s\u00e1val felverve a csendet. Majd mikor elhagyta az \u00e1llom\u00e1st, \u00e9s a kattog\u00e1s gyorsan t\u00e1volodott, a hatalmat ism\u00e9t \u00e1tvett\u00e9k a cik\u00e1d\u00e1k \u00e9s a tengerz\u00fag\u00e1s.<\/p>\n