{"id":85759,"date":"2019-09-25T02:55:47","date_gmt":"2019-09-25T02:55:47","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=85759"},"modified":"2019-09-23T05:37:48","modified_gmt":"2019-09-23T05:37:48","slug":"vas-gereben-egy-falu-ket-bakter-2","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=85759","title":{"rendered":"Vas Gereben: Egy falu, k\u00e9t bakter (2)"},"content":{"rendered":"

II.<\/strong><\/h2>\n

Kiv\u00e1ncsian v\u00e1rtam, mire J\u00e1nos ujra megsz\u00f3lamlik, – t\u0171zszersz\u00e1m\u00e1t kotor\u00e1szta ki a sz\u0171rujjb\u00f3l, \u00e9s a kurta sz\u00e1ru pip\u00e1t a kalap karim\u00e1j\u00e1b\u00f3l el\u0151markolva a sz\u00e1j\u00e1ba dugta, s eg\u00e9sz egykedv\u00fcs\u00e9ggel cs\u00f3v\u00e1lgatv\u00e1n a szikr\u00e1t kapott tapl\u00f3t, \u00fcl\u00e9s\u00e9ben m\u00e9g egyet igazodott, s igy fogott a mond\u00f3k\u00e1j\u00e1hoz.
\n– Mondtam uram el\u0151bb, hogy \u00e9desap\u00e1m mester volt, – \u00e1ld\u00e1s, b\u00e9ke sz\u00e1lljon r\u00e1 a m\u00e1s vil\u00e1gon, nem volt olyan mester tiz, husz v\u00e1rmegy\u00e9ben.
\n– Mi\u00e9rt? – k\u00e9rdem a megszakadt sz\u00f3n\u00e1l, mert szinte l\u00e1tszott, hogy megv\u00e1rta, hogy az ok\u00e1t megk\u00e9rdezzem t\u0151le!
\n– Mi\u00e9rt-e? azt k\u00e9rdi az \u00far? … Megmondom majd azt is! … Ha az \u00far \u00fagy \u00f6smerte volna, a mint \u00e9n \u00f6smertem, … az igaz, hogy \u00e9n is \u00f6smerhettem legjobban, mert \u00e9n fia voltam, – de \u00f6smert\u00e9k azt sokan, – \u00f6smerte azt boldog boldogtalan, – \u00e9s ha a mi t\u00e1junkra vet\u0151dik az \u00far m\u00e9g egyszer, csak k\u00e9rdezze a tibai mestert, – majd meghallja szeg\u00e9ny ap\u00e1m hir\u00e9t, – mert olyan \u00e9nekes nem volt, mint volt \u00e9des ap\u00e1m! Olyan hangja volt annak, uram, hogy ha az csak \u00fagy f\u00e9lig neki eresztette, sz\u00f3lhatott akkor az orgon\u00e1nak valamennyi sipja, meg ott lehetett tizenk\u00e9t falunak \u00f6rege apraja, s a mint t\u0151l\u00fck telhetett, \u00e9nekelhettek is; – de az \u00e9n ap\u00e1mnak a hangja \u00fagy kihallott, mintha a t\u00f6bbi k\u00f6z\u00fcl kil\u00f3gatta volna a l\u00e1b\u00e1t. De ez m\u00e9g hagyj\u00e1n, mert a pl\u00e9b\u00e1nosunk mindig csititotta \u00e9des ap\u00e1mat, mert maga a pap gy\u00f6nge egy ember volt, … hogy ha \u0151 mis\u00e9z, nem \u00e1llja ki azt a sz\u00f6rny\u00fcs\u00e9ges hangot, … az\u00e9rt mondtam, hogy m\u00e1r akkor is milyen zajt tett, ha a hangot csak \u00fagy f\u00e9lig eresztette. Hanem szombat \u00e9s vas\u00e1rnap d\u00e9lut\u00e1n hallotta volna az \u00far, mikor \u00e9des ap\u00e1m maga lit\u00e1ni\u00e1zott, – azt\u00e1n n\u00e9ha \u00e9des ap\u00e1mnak ha j\u00f3 kedve volt, akkor ereszd neki! a mint kif\u00e9rt a tork\u00e1n, tiszta id\u0151ben a harmadik faluban is \u00fagy meghallott a sok k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gj \u00e9rett\u00fcnk! – hogy azt is mondt\u00e1k sokszor, ha az isten \u00e9des ap\u00e1mat meg nem hallja, – kajd\u00e1szhat azt\u00e1n a t\u00f6bbi! … Az eg\u00e9sz k\u00f6rny\u00e9ken mikor a reggeli k\u00f6ny\u00f6rg\u00e9s ideje volt, m\u00e1r az apr\u00f3 gyermek is leste az \u00e9des ap\u00e1m hangj\u00e1t, mert a kalend\u00e1riomcsin\u00e1l\u00f3 mesters\u00e9g mind hazugs\u00e1g ahhoz, a mint kital\u00e1lt\u00e1k az emberek m\u00f3dj\u00e1t, hogy a mint \u00e9des ap\u00e1m hangja jobban, vagy lassabban hallott, \u00fagy tudt\u00e1k el\u0151re, es\u0151s leszen-e az id\u0151? k\u00f6d\u00f6s-e vagy napos? … Mi\u00f3ta meghalt, m\u00e9g vetni sem tudnak \u00fagy a n\u00e9pek, mert ha napk\u00f6ltekor sz\u00e9pen mutatja is mag\u00e1t az id\u0151, f\u00f6l\u00f6st\u00f6k\u00f6mkor n\u00e9ha esik, csak ugy szakad, – de ha szeg\u00e9ny ap\u00e1m \u00e9lne, volna mihez hozz\u00e1 tartani, … de mit haszn\u00e1l, ha meghalt!
\nK\u00e9rdem azt\u00e1n k\u00f6zbe sz\u00f3lva:
\n– Hagyott-e valamit?
\n– Hagyott-e? hagyott \u00e1m, … engem heted magammal, … egyebet semmit! hogy ut\u00f3bb azt sem tudtuk isten igaz\u00e1ban, mi maradtunk-e \u00e9des any\u00e1nknak, vagy tal\u00e1n az maradt most mir\u00e1nk? mert a szeg\u00e9ny egy j\u00f3 id\u0151 \u00f3ta \u00e9l\u0151 betegs\u00e9g volt!
\n– Mi lett a t\u00f6bbib\u0151l?
\n– Kit az atyafiak, kit meg a j\u00f3 emberek sz\u00e9jjelhordt\u00e1k, mert tudt\u00e1k, hogy j\u00f3 ember volt ap\u00e1nk, any\u00e1nk, azt gondolt\u00e1k, bel\u0151l\u00fcnk is majd csak v\u00e1lik olyan; igy azt\u00e1n – uram – akadt \u00e1pol\u00f3nk is, \u00e9s sz\u00e9jjelhordtak benn\u00fcnket, mint a j\u00f3 fajta malaczot.
\n– H\u00e1t maga hova ker\u00fclt?
\n– M\u00e1r hogy \u00e9n hova ker\u00fcltem, azt k\u00e9rdi az ur? – voltak\u00e9ppen \u00e9n nem is ker\u00fcltem sehova, mert a faluban maradtam \u00e9des any\u00e1mmal egy\u00fctt, – minthogy \u00e9n voltam a legid\u0151sebb gyerek, \u00e9n viseltem any\u00e1mnak a gondj\u00e1t. Kett\u0151nkre nem kellett sok keny\u00e9r, napr\u00f3l-napra eltartottam szeg\u00e9nyt, – mert az uj tanit\u00f3 mell\u00e9 l\u00f3g\u00f3snak szeg\u0151dtem. – Engem is m\u00e1r megszokott a falu, mert a mit szeg\u00e9ny ap\u00e1m vastagon \u00e9nekelt, \u00e9n a mell\u00e9 a v\u00e9kony\u00e1t adtam. Mondom teh\u00e1t, hogy az ap\u00e1m ut\u00e1n a m\u00e1sikn\u00e1l l\u00f3g\u00f3snak maradtam, \u00e9s a falu apraj\u00e1t a, b, cz-\u00e9re fogtam. Igy n\u0151ttem fel tizennyolcz \u00e9ves koromig, t\u00e9len oskol\u00e1ban, ny\u00e1ron a gyepen, vagy az arat\u00e1sban. Egyszer az \u00e9n szeg\u00e9ny any\u00e1m elment az \u00e9des ap\u00e1m ut\u00e1n, – magam pedig megmaradtam a bub\u00e1nat kosztj\u00e1n.
\n– Hisz egymaga k\u00f6nnyebben \u00e9lhetett azut\u00e1n? – v\u00e1gtam bel\u00e9 a sz\u00f3ba.
\n– Azt hiszi az \u00far, ugy-e – hiszem uram, ha a j\u00f3 embernek is el nem v\u00e1sn\u00e9k az eml\u00e9kezete, – de l\u00e1ssa az ur, a pap h\u00e1nyszor emlegeti a j\u00f3 istent, az\u00e9rt m\u00e9gis elfeled\u00fcnk re\u00e1ja gondolni! de ez hagyj\u00e1n, hanem egy nap h\u00e1nyszor k\u00e1romolj\u00e1k? … Azt\u00e1n meddig tartson \u00e9des ap\u00e1mnak az eml\u00e9kezete? … Itt-ott most m\u00e1r csak az emlegeti, kit az oskol\u00e1ban, a mint \u00e9rdemelte, j\u00f3l kiporoltatott. A mostani mester benyalta m\u00e1r mag\u00e1t, az \u00f6zvegy, s az \u00e1rv\u00e1k pedig kikoptak a j\u00f3b\u00f3l! alig v\u00e1rt\u00e1k bir\u00f3uram\u00e9k, hogy any\u00e1mat is el\u00e9nekelhess\u00e9k, most m\u00e1r azt sem k\u00e9rdik t\u0151l\u00fcnk, mint a tal\u00e1lt gyermekt\u0151l: \u00f6cs\u00e9m! ki fia vagy?…
\n– Biz igy van ez minden\u00fctt a f\u00f6ld\u00f6n! – vigasztal\u00e1m J\u00e1nost.
\n– Magam is azt v\u00e9ltem, … \u00f6sszeszedtem minden \u00f6r\u00f6ks\u00e9gem: v\u00e9gig n\u00e9ztem a faluban, k\u00e9t ut ment ki rajta, azt gondoltam, m\u00e9g itt tal\u00e1n v\u00e1logathatok is… eredj J\u00e1nos, menj ki arra jobbra! … ki is mentem, \u00e9ppen Mih\u00e1lynap el\u0151tt egy h\u00e9ttel, … k\u00f6nnyen mentem, nem volt valami nagy terhem, … ap\u00e1m any\u00e1m azt hittem, hogy j\u00f3 helyen vannak m\u00e1r, – im\u00e1dkoztam \u00e9rt\u00f6k… a faluv\u00e9g\u00e9n kin\u00e9ztem a vil\u00e1g fel\u00e9, itt is falu, ott is falu, valahol csak terem egy kis keny\u00e9r, elgondoltam, valamik\u00e9p csak eszem \u00e9n abb\u00f3l; keresek egy gazd\u00e1t, … ezt csak k\u00f6nnyebben tal\u00e1lok, mintha \u00farnak akarn\u00e9k be\u00e1llni!
\n– Okosan van! – biztat\u00e1m a besz\u00e9lget\u0151 kocsist.
\n– Nem volt m\u00e1st mit tenni, … fel is az ut, al\u00e1 is, neki mentem a legj\u00e1rtabb utnak. Elmentem m\u00e1r majdnem egy napj\u00e1r\u00f3 f\u00f6ldet, – elf\u00e1radtam, le\u00fcltem az ut mell\u00e9k\u00e9n, s a mint l\u00e1ttam erre is csak g\u00f6mb\u00f6ly\u00fcnek l\u00e1tszott az \u00e9g boltja, k\u00f6r\u00fcln\u00e9ztem s azt gondoltam, meg k\u00e9ne m\u00e1r \u00e1llni; mert ut\u00f3bb m\u00e9g neki megyek az \u00e9g oldal\u00e1nak, s k\u00f6nnyen elt\u00e9vedn\u00e9k, ahol nem j\u00e1rtam. – Alig \u00fcltem le a f\u00f6ldre, egy m\u00e9sz\u00e1ros ballagott az orsz\u00e1guton fel\u00e9m egy nagy szelindekkel. – A mint a gazda mellettem ballag, – a mint illik, sz\u00e9pen k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6ttem.
\n– Fogadj isten! – felelt a m\u00e9sz\u00e1ros. – \u00e9s csak ugy f\u00e9lv\u00e1llr\u00f3l mond\u00e1 m\u00e9g, … kif\u00e1radt\u00e1l \u00f6cs\u00e9m, gyalog post\u00e1n j\u00f6tt\u00e9l!
\n– A mint l\u00e1tja kelmed, lovat legeltetek, – mond\u00e1m, az \u00e1rokparton hevertetve f\u00e1radt l\u00e1baimat…
\n– Mit eszik az a k\u00e9t paripa? – k\u00e9rd\u00e9 hetvenkedve.
\n– Egy t\u00e1lb\u00f3l \u00e9l a gazd\u00e1j\u00e1val! – mond\u00e1m az \u00e1rokb\u00f3l.
\n– Ma \u00e9jjelre hol k\u00f6t\u00f6d be \u0151ket?…
\n– Itt az els\u0151 faluban, ha m\u00e9g oda\u00e9rn\u00e9k!
\n– Csapd agyon \u00f6cs\u00e9m mind a kett\u0151t, ha od\u00e1ig nem tudnak elvinni.
\n– K\u00f6nnyen j\u00e1r a kelmed nyelve, tal\u00e1n nyugodott ma, de tudom \u00e9n, a mennyit ment ez az \u00e9n k\u00e9t l\u00e1bam ma reggelt\u0151l fogva, ha a kelmed nyelve m\u00e9g annyit j\u00e1rna, isten ugyse csizma k\u00e9ne neki!
\n– Sz\u00e9p \u00f6cs\u00e9m, a mint \u00e9n l\u00e1tom, helyre egy leg\u00e9ny vagy, l\u00e1tom, hogy a kerepel\u0151d nem a f\u00fcled mellett n\u0151tt ki a fejedb\u0151l, … nem j\u00f6nn\u00e9l el m\u00e9sz\u00e1ros inasnak? Mert a mint \u00e9n l\u00e1tom, r\u00e9gen volt az, mikor elvesztetted a sz\u00e1z forintos bank\u00f3t!
\n– Legyek \u00e9n m\u00e9sz\u00e1ros? … azt mondja kigyelmed, … de azt mondja meg el\u0151bb, hogy a font hust kigyelmedn\u00e9l egy fontnak m\u00e9rik-e?
\n– M\u00e9rj\u00fck a kinek m\u00e9rj\u00fck, n\u00e9ha m\u00e9g t\u00f6bbet is, kiv\u00e1lt mikor a gy\u00f3ntat\u00f3 papnak m\u00e9rj\u00fck, egy kis r\u00e1ad\u00e1st adunk a mennyorsz\u00e1g\u00e9rt is!
\n– H\u00e1tha m\u00e9sz\u00e1ros uramnak a lelke \u00fcdv\u00f6ss\u00e9g\u00e9t is azon a fonton m\u00e9rn\u00e9k, a melyiken maga azt a sov\u00e1ny teh\u00e9n hus\u00e1t; – nyomna-e majd annyit, hogy szent P\u00e9ter ur egy fontban elvenn\u00e9?
\n– Mi k\u00f6z\u00f6d van hozz\u00e1?
\n– A kigyelmed\u00e9hez nincsen, de az eny\u00e9m\u00e9rt majd engemet s\u00fctn\u00e9nek.
\n– No h\u00e1t, maradj csak parasztnak.
\n– Az maradok uram! – mond\u00e1m a t\u00e1voz\u00f3 m\u00e9sz\u00e1rosnak, a kinek a kedve nagyon al\u00e1bb hagyott, a mint \u00e9n azt a k\u00e9p\u00e9r\u0151l l\u00e1ttam; – mert a kuty\u00e1j\u00e1ra, a mely a besz\u00e9lget\u00e9s alatt a l\u00e1b\u00e1n\u00e1l elaludt, minthogy az els\u0151 sz\u00f3ra meg nem mozdult, olyant v\u00e1gott egyet, hogy a szeg\u00e9ny kutya ijedt\u00e9ben majdnem odanyult a gazd\u00e1ja f\u00fcl\u00e9hez!
\nEl\u0151re ereszt\u00e9m a m\u00e9sz\u00e1rost, magam pedig vagy k\u00e9tsz\u00e1z l\u00e9p\u00e9st ut\u00f3bb ballagtam ut\u00e1na. A megn\u00e1sp\u00e1ngolt kutya kullogott az orsz\u00e1g\u00faton, de mindig olyan messze a m\u00e9sz\u00e1rost\u00f3l, hogy az a h\u00e1t\u00e1n l\u00f3g\u00f3 k\u00f6t\u00e9llel hozz\u00e1 ne \u00e9rhessen. H\u00e1tra-h\u00e1tra n\u00e9zett az eb, szinte l\u00e1ttam, hogy kedve volna az \u00fctleget valakin j\u00f3 kiv\u00e1s\u00e1rolni, – de k\u00e9szen \u00e1lltam \u00e9n is a botommal, mely a v\u00e1llamon hevert \u00e9s a v\u00e9g\u00e9n a batyum l\u00f3g\u00e1szott, gondoltam magamban, ha nem b\u00e1nod, t\u0151lem is kaphatsz akkor\u00e1t, min\u0151t a gazd\u00e1d m\u00e9rt!
\nK\u00f6zel volt a falu is, ahol \u00e9jszak\u00e1ra maradni akartam, – a mint a hegyoldalr\u00f3l kin\u00e9ztem a hely\u00e9t, nagy sov\u00e1nys\u00e1g l\u00e1tszott ki bel\u0151le. Se torony, se k\u00e9m\u00e9ny, de csak egy cser\u00e9ppel fedett h\u00e1z sem v\u00e1lt ki a t\u00f6bbi k\u00f6z\u00fcl. Azt\u00e1n tudja isten, m\u00e9gis oly szivesen mentem bel\u00e9, mintha csak elejb\u00e9m harangoztak volna!…
\nMintha ma volna a napja, ugy tudom m\u00e9g most is, hogy a l\u00e1baim szinte jobban emelkedtek, ak\u00e1r mintha haza mentek volna.
\nA falu kicsiny f\u00f6ld\u00f6n megf\u00e9rt, vagy nyolczvan h\u00e1z volt benne. – A falu alatt egy malom \u00e1lldog\u00e1lt, – tal\u00e1n eg\u00e9sz nyaratszaka es\u0151n\u00e9l t\u00f6bb vizet nem l\u00e1tott, – azontul pedig a kertek sz\u00e9l\u00e9n egy j\u00f3kora r\u00e9t volt… A milyen sz\u00e1raz volt a malomnak a torka, a r\u00e9ten is megl\u00e1tszott messzir\u0151l, hogy a moln\u00e1r gazd\u00e1val egy\u00fctt sz\u00e9p keveset iszik. Szent Mih\u00e1ly nap t\u00e1j\u00e1n b\u00f6jti kosztot adott a legel\u0151, mert nem l\u00e1ttam rajt t\u00f6bbet egy darab k\u00e9t esztend\u0151s tin\u00f3n\u00e1l, melyet az egyik kert v\u00e9g\u00e9n\u00e9l egy l\u00e1ny a p\u00f3r\u00e1zon legeltetett.
\nMondom a sov\u00e1nys\u00e1g r\u00edtt ki az eg\u00e9sz falub\u00f3l, \u00e9s m\u00e9gis oly bar\u00e1ts\u00e1gosnak l\u00e1ttam azt a n\u00e9h\u00e1ny g\u00f6rbedt tetej\u00fc h\u00e1zat, mintha csak nekem j\u00f3 est\u00e9t kiv\u00e1ngattak volna.
\nA nagy gondolkoz\u00e1sban el is felejtettem volna a m\u00e9sz\u00e1rost, hanem egyszerre az ujjaival a kuty\u00e1j\u00e1nak egy nagyot csettentett. Meg\u00e1llott a kutya – s a merre a gazda szem\u00e9t l\u00e1tta, a kutya is oda n\u00e9zett, egyenesen le a r\u00e9tre, ahol a le\u00e1ny a tin\u00f3t legeltette. „Fogd meg”-gel biztatta a kuty\u00e1t, mely ugy is azt leste m\u00e1r, hogy a boszuj\u00e1t t\u00f6lthesse, – kereszt\u00fcl az \u00e1rkon el\u0151bb a kertek al\u00e1 ker\u00fclt, azt\u00e1n rohant m\u00e9g a tin\u00f3 fel\u00e9.
\nNem tudom, hogy a m\u00e9sz\u00e1ros k\u00f6teked\u00e9sb\u0151l tette-e ezt, vagy hogy tal\u00e1n ingyent akart fogni; mert az eb nem a falu, hanem visszafel\u00e9 terelt; hanem a megijedt \u00e1llat a p\u00f3r\u00e1zzal egy\u00fctt elkapta a le\u00e1nyt, miel\u0151tt a kuty\u00e1t od\u00e1ig v\u00e1rta volna, – \u00e9s futott a mint tudott a maga erej\u00e9t\u0151l, meg a mint a l\u00e1ny engedte, – ki az orsz\u00e1gutra, egyenesen fel\u00e9m; – a m\u00e9sz\u00e1ros pedig a falu utj\u00e1b\u00f3l kit\u00e9r\u0151 orsz\u00e1g\u00faton mindezt egy f\u0171zfa mell\u0151l n\u00e9zte. – Adott a kutya dolgot a szeg\u00e9ny p\u00e1r\u00e1nak, hanem futott is, pedig a l\u00e1ny is er\u0151sen tartotta a p\u00f3r\u00e1zt.
\nNem sok\u00e1ig n\u00e9ztem \u00e9n a tr\u00e9f\u00e1t, hanem futottam az \u00fcld\u00f6z\u00f6tteknek a p\u00e1rtjukat fogni, s mire a kutya m\u00e1r mellett\u00fck volna, ott \u00e1lltam m\u00e1r \u00e9n is szemk\u00f6zt vele.
\nNagyot sikoltott e le\u00e1ny a kuty\u00e1t\u00f3l ijedt\u00e9ben, minthogy \u00e9ppen m\u00e1r fel\u00e9j\u00fck ugrott; hanem azt\u00e1n j\u00f3 id\u0151ben egyet k\u00f6zbe v\u00e1gtam, persze a kuty\u00e1ra, a mely azt\u00e1n haza gyal\u00e1zkodott, \u00e9s a mint k\u00e9s\u0151bb l\u00e1ttam, gazd\u00e1stul egy\u00fctt a f\u00f6ldeken kereszt\u00fcl mell\u00e9kutnak tartott.
\nMost teh\u00e1t ott \u00e1lltunk, \u00e9n is, a le\u00e1ny is, meg a harmadik is, – a szeg\u00e9ny p\u00e1ra alig birta a szuszt, – a l\u00e1ny pedig… a mint mond\u00e1m az is ott \u00e1llt, meg \u00e9n is.
\n– Hisz m\u00e1r k\u00e9tszer mondja J\u00e1nos gazda, hogy mind a ketten ott \u00e1lltak – sz\u00f3l\u00e9k k\u00f6zbe kocsisomnak, ki m\u00e1r meleg\u00e9ben volt besz\u00e9d\u00e9nek.
\n– No… persze hogy ott \u00e1lltunk \u00e9n is meg a l\u00e1ny is… azt\u00e1n… – mond\u00e1 ism\u00e9t elszakadva J\u00e1nos.
\n– Azt\u00e1n… ott \u00e1llt kelmetek, \u00e9s kend tal\u00e1n j\u00f3 est\u00e9t kiv\u00e1nt a l\u00e1nynak.
\n– Kiv\u00e1n\u00e1st kiv\u00e1ntam volna uram, ha akkors\u00e1ggal sz\u00f3lni tudtam volna.
\n– Tal\u00e1n csak a fut\u00e1sban megszakadt a kelmed besz\u00e9l\u0151je!
\n– Dehogy szakadt, de mit mondhattam volna vele, mikor m\u00e9g az eszemben sem gondoltam ki, mit k\u00e9ne besz\u00e9lni!
\n– T\u00e1n megijedt kend J\u00e1nos?
\n– Nem ijedtem \u00e9n meg, ha megijedtem volna, csak nem megyek szemk\u00f6zt egy m\u00e9sz\u00e1ros kuty\u00e1nak.
\n– H\u00e1t mi baj \u00e9rte akkor?
\n– Baj \u00e1m, – mikor a maga nyelv\u00e9vel sem tud sz\u00f3lni az ember.
\n– \u00c9s a l\u00e1ny mit sz\u00f3lt?
\n– Nekem? k\u00e9rdi az \u00far.
\n– Igen!
\n– Nekem egy sz\u00f3t se sz\u00f3lt.
\n– N\u00e9ma volt az J\u00e1nos?
\n– Nem az volt az, megtisztelem az urat, hanem…
\n– Mit, hanem?
\n– Hanem… olyan sz\u00e9pet m\u00e9g festve sem l\u00e1ttam.
\n– Az\u00e9rt akadt el a kelmed szava, lelkem J\u00e1nos gazd\u00e1m!
\n– … No… h\u00e1t… bizony… nem tudom \u00e9n, uram!
\n– Meddig \u00e1lltak m\u00e9g igy se sz\u00f3lva, se besz\u00e9lve?
\n– Azt sem t’om \u00e9n uram; hanem azt\u00e1n jutott az eszembe, hogy a kutya volt itt mindennek az oka, teh\u00e1t hogy sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl ne maradjunk, … azt gondoltam, a mint meg is tettem, … el\u0151lj\u00e1r\u00f3 besz\u00e9dk\u00e9pen… \u00f6sszeszidtam a m\u00e9sz\u00e1ros kuty\u00e1j\u00e1t!<\/p>\n

\n

(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

II. Kiv\u00e1ncsian v\u00e1rtam, mire J\u00e1nos ujra megsz\u00f3lamlik, – t\u0171zszersz\u00e1m\u00e1t kotor\u00e1szta ki a sz\u0171rujjb\u00f3l, \u00e9s a kurta sz\u00e1ru pip\u00e1t a kalap karim\u00e1j\u00e1b\u00f3l el\u0151markolva a sz\u00e1j\u00e1ba dugta, s eg\u00e9sz egykedv\u00fcs\u00e9ggel cs\u00f3v\u00e1lgatv\u00e1n a szikr\u00e1t kapott tapl\u00f3t, \u00fcl\u00e9s\u00e9ben m\u00e9g egyet igazodott, s igy fogott a mond\u00f3k\u00e1j\u00e1hoz. – Mondtam uram el\u0151bb, hogy \u00e9desap\u00e1m mester volt, – \u00e1ld\u00e1s, b\u00e9ke sz\u00e1lljon r\u00e1 […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[132],"tags":[],"class_list":["post-85759","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-elbeszeles"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/85759","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=85759"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/85759\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=85759"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=85759"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=85759"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}