A villamos kocsij\u00e1ra v\u00e1rtam: el\u0151ttem sinek keresztez\u0151dtek, esett \u00e9s f\u00e9nylett az uttest, a tuls\u00f3 oldalon emberek siettek.
\n\u00c9s ekkor d\u00f6bbentett meg a gondolat, mintha friss sz\u00e9lroham csapna kereszt\u00fcl agyamon, kisodorv\u00e1n bel\u0151le mindent, ami b\u00e1nat, tompa szorong\u00e1s, balj\u00f3s f\u00e9lelem.
\nA jelen pillanata! Ez a pillanat itt, \u00e1llok az utca sz\u00e9l\u00e9n, habos viz csordog\u00e1l a csatorna fel\u00e9 \u00e9s sz\u00fcrk\u00e9n \u00e1ll az \u00e9g f\u00f6l\u00f6ttem. Ez a pillanat, egyetlen sz\u00e1zmilli\u00e1rd pillanatok k\u00f6z\u00f6tt, mely mindegyikt\u0151l k\u00fcl\u00f6nb\u00f6zik, mert ez a pillanat el\u0151sz\u00f6r \u00e9l e F\u00f6ld\u00f6n, s ami ut\u00e1na k\u00f6vetkezik, ismeretlen.
\nMozogtok \u00e9s utaztok a t\u00e9rben, melyet v\u00e9gesre hat\u00e1rolt sorsotok \u00e9s melynek lehet\u0151s\u00e9geit, hegyeit \u00e9s v\u00f6lgyeit ismeritek m\u00e1r, \u00e9s elfelejtitek nagy utatokat az id\u0151ben, mely ismeretlen v\u00e9gtelen fel\u00e9 visz az ismert t\u00e1jak fel\u0151l.
\nA jelen pillanata! Micsoda m\u00e9lys\u00e9g, micsoda \u00f6rv\u00e9ny nyilik meg el\u0151ttem; az utca leferd\u00fcl l\u00e1baim el\u0151tt, mintha lejt\u0151s, kanyarg\u00f3s p\u00e1ly\u00e1n a hegy perem\u00e9re \u00e9rn\u00e9k s hirtelen sziklafal szakadna a m\u00e9lybe. Itt \u00e1llok a mult partj\u00e1n, egyetlen l\u00e9p\u00e9s m\u00e9g \u2013 a t\u00f6bbi ismeretlen tenger, leveg\u0151oce\u00e1n. Ezt \u00e9rezhette Kolumbus Krist\u00f3f, \u00e1llv\u00e1n az Atlanti-oce\u00e1n partjain, szem\u00e9t a l\u00e1that\u00e1r fel\u00e9 meresztve, melyr\u0151l nem tudhatta m\u00e9g, idegen vil\u00e1g f\u00f6l\u00e9 borul, vagy k\u00f6zvetlen\u00fcl a csillagos egekbe omlik?
\nM\u00f6g\u00f6ttem elhagyott vid\u00e9kek. J\u00f3l eml\u00e9kszem. J\u00e1rtam a gyermekv\u00e1gy forr\u00e1svid\u00e9k\u00e9n, z\u00f6ld f\u00fcvek k\u00f6zt n\u00e9hol az \u00f6r\u00f6m piros szam\u00f3c\u00e1i villantak fel. A csal\u00f3d\u00e1s hideg patakj\u00e1n kereszt\u00fclg\u00e1zoltam, s\u00f6t\u00e9t alagutj\u00e1n a k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9snek sajg\u00f3, zakatol\u00f3 vonatok vittek. Emberekkel tal\u00e1lkoztam minden\u00fctt \u00e9s mindennek tudom a hely\u00e9t. Ami m\u00f6g\u00f6ttem van, azt meg nem v\u00e1ltoztathatom t\u00f6bb\u00e9, a mozg\u00f3k\u00e9p meg\u00e1llt s egyik l\u00e1bukkal a leveg\u0151ben, sz\u00f3ra nyilt sz\u00e1jjal, felemelt k\u00e9zzel \u00e1llva maradtak a figur\u00e1k, a mult figur\u00e1i s igy marad most m\u00e1r a k\u00e9p id\u0151k v\u00e9gezt\u00e9ig. Egy k\u00e9z, mely fel\u00e9m nyult, egy sz\u00f3, amit elmen\u0151ben dobott fel\u00e9m ismeretlen sz\u00e1j, a h\u00e1z tetej\u00e9r\u0151l zuhan\u00f3 k\u0151, mely el\u0151l f\u00e9lreugrottam, egy asszony mozdulata, amint az ablak fel\u00e9 fordult s v\u00e1lla k\u00f6nnyed\u00e9n felemelte a csipk\u00e9t: \u2013 mindez meg\u00e1llt, megmerevedett a leveg\u0151ben s nincs az az er\u0151, mely kimozdithatn\u00e1 hely\u00e9r\u0151l a multnak egyetlen pih\u00e9j\u00e9t, mely a szell\u0151ben sz\u00e1llongott, nincs az a hatalom, mely meg nem t\u00f6rt\u00e9ntt\u00e9 tudja tenni a szunyog sz\u00e1rnyrarebben\u00e9s\u00e9t, ha elmult.
\nDe ami el\u0151ttem \u00e1ll, \u2013 hallj\u00e1tok? \u2013 azt m\u00e9g el nem hat\u00e1rozta semmi. Abba m\u00e9g belesz\u00f3lhatok, ott m\u00e9g v\u00e1r r\u00e1m valami, ott m\u00e9g dolgom van, ott m\u00e9g szabad vagyok: ott nem parancsol senki, ott szolga \u00e9s \u00far nincsen, mert ott m\u00e9g senki se j\u00e1rt, sineket se rakott le, vonalakat senki se huzott,
\nh\u00e1zat senki se \u00e9pitett, ott nincs eny\u00e9m \u00e9s tied, ott nincs megk\u00f6t\u00f6tt jog, jogtalan k\u00f6teless\u00e9g. Sz\u00e1raz \u00e9s lelketlen hivatalnok nincs ott, ki azt mondan\u00e1: \u00f6n ide \u00e9s ide tartozik \u00e9s nincsenek akt\u00e1k \u00e9s bizonyitv\u00e1nyok, b\u00e9lyegek \u00e9s pecs\u00e9tek, ott a nevem \u00e9s sorsom nincs beirva lajstromokba, mert az az orsz\u00e1g m\u00e9g senki\u00e9, ott senki nem uralkodik, azt m\u00e9g el nem foglalta senki, azt m\u00e9g nem osztott\u00e1k fel egym\u00e1s k\u00f6zt a hatalmasok. Ott \u00e9n egyenl\u0151 vagyok a kir\u00e1lyokkal, mert \u00e9n ott m\u00e9g kir\u00e1ly lehetek \u00e9s \u0151k k\u00f6zkaton\u00e1k. Ebben az orsz\u00e1gban Grey nem sz\u00f3nokol \u00e9s Asquith nem hoz hat\u00e1rozatot \u00e9s p\u00e1risi konferencia nem hoz t\u00f6rv\u00e9nyt, mely mindenkit k\u00f6telez, azt is, ki lelk\u00e9ben m\u00e1s t\u00f6rv\u00e9nyt ismert meg. Mert ennek az orsz\u00e1gnak utait senki nem ismeri, ott az utak tal\u00e1n a felh\u0151be szaladnak, tal\u00e1n a f\u00f6ld alatt mennek, ott tal\u00e1n feh\u00e9r, ami itt fekete, ott tal\u00e1n nem a tengerbe futnak a foly\u00f3k, ott tal\u00e1n fent van az, ami itt lent, ott tal\u00e1n nem a f\u00f6ld fel\u00e9 esik az eleresztett k\u0151. Senki ne merje mondani, hogy ott is f\u00f6ldre esik, mert ebben az orsz\u00e1gban m\u00e9g nem l\u00e1tott k\u00f6vet senki \u00e9s nem l\u00e1tott foly\u00f3t \u00e9s nem l\u00e1tott tengert \u00e9s nem l\u00e1tott feh\u00e9ret \u00e9s nem l\u00e1tott feket\u00e9t, mert ez az orsz\u00e1g az ismeretlen j\u00f6vend\u0151.
\nEbben az orsz\u00e1gban vannak m\u00e9g es\u00e9lyeim, \u2013 hallj\u00e1tok? \u2013 ott nekem f\u00f6ldem \u00e9s birtokom van. Innen, a mult partjain \u00e1llva, belemeresztem tekintetem \u00e9s kinyujtom a kezem; ami ott van, ahhoz hozz\u00e1nyulhatok, megv\u00e1ltoztathatom, hely\u00e9r\u0151l elt\u00f3lhatom. Ha akarom, ott nincsen ugy, ahogy lenni akar, int\u00e9semre ott visszafordulhat, ami elindult s megindulhat, ami helyben \u00e1ll.
\nMert ott lefejti csukl\u00f3j\u00e1r\u00f3l \u00e9s szem\u00e9r\u0151l let\u00e9pi a k\u00f6tel\u00e9ket hallgatag utit\u00e1rsunk, a sz\u00e1zszor lel\u00e1ncolt, sz\u00e1zszor megcsufolt Akarat.
\nZugjanak a harangok. T\u00f6rj\u00f6n ki b\u00f6rt\u00f6n\u00e9b\u0151l, a multb\u00f3l, a szabadnak sz\u00fcletett uj ember, ki nem f\u00e9li, mert akarja \u00e9s el\u0151id\u00e9zi a J\u00f6vend\u0151t.<\/p>\n