{"id":85780,"date":"2019-09-26T02:50:45","date_gmt":"2019-09-26T02:50:45","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=85780"},"modified":"2019-09-23T13:31:07","modified_gmt":"2019-09-23T13:31:07","slug":"vas-gereben-egy-falu-ket-bakter-3","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=85780","title":{"rendered":"Vas Gereben: Egy falu, k\u00e9t bakter"},"content":{"rendered":"

III.<\/strong><\/h2>\n

Mindazok\u00e9rt, kik az ugynevezett n\u00e9pet az emeletb\u0151l n\u00e9zik, van egy mondani val\u00f3m is, a mi voltak\u00e9ppen nem is ideval\u00f3.
\nAlakjaim nem a selymes vil\u00e1gb\u00f3l val\u00f3k, h\u0151s\u00f6met a le\u00e1ny\u00e9rt nem ugrattatom a Dun\u00e1ba, vagy nem \u00e1llithatunk el\u0151 egy b\u00e9rkocsist, ki a bonyol\u00f3d\u00e1s kedve\u00e9rt a legnehezebb pillanatban el\u0151ugrik \u00e9s a kisasszonyt a legk\u00f6zelebb paphoz esket\u0151re vigye.
\nIsm\u00e9tlem, alakjaim nem abb\u00f3l a vil\u00e1gb\u00f3l val\u00f3k, hol esk\u00fcsznek hirre, n\u00e9vre, becs\u00fcletre, szentre, boldogs\u00e1gra, de ugyanazok annak idej\u00e9ben olcs\u00f3bb\u00e9rt is megesk\u00fcsznek – mig a falusi leg\u00e9ny bev\u00e1rja b\u00e9k\u00e9n a sorsot, mely el\u0151kerget egy olyan valamit, a mit a borzas fej\u00fc kritikus bonyol\u00f3d\u00e1snak mond, a melyen az \u00e9n emberem, szinte mint a v\u00e1rosi h\u0151s, meg is h\u00e1zasodik.
\nA milyen a v\u00e1szon, olyan foltja ker\u00fcl; – faluban a v\u00e9letlens\u00e9g gyepen, r\u00e9ten, kertek alatt, utczaajt\u00f3n, vagy a korcsmaszeren bonyol\u00f3dik, v\u00e1roson a sz\u0151nyegek \u00e9s spanyolfalak mellett.
\nMinden ember olyan kalappal k\u00f6sz\u00f6n, milyen mag\u00e1nak van.
\nMost h\u00e1t menj\u00fcnk od\u00e1bb.<\/p>\n

* * *<\/p>\n

J\u00e1nosom egy nagyot hallgatott, – leesett ugyan a malomk\u0151 a sziv\u00e9r\u0151l, de merte is volna mondani, meg nem is.
\n– No csak od\u00e1bb J\u00e1nos gazda – biztat\u00e1m a sz\u00f3ba szakadt embert – halljuk a t\u00f6bbit is, mi t\u00f6rt\u00e9nt azut\u00e1n?
\n– H\u00e1t azt\u00e1n… kezd\u00e9 r\u00e1 ujra… ahogy sz\u00f3 j\u00f6tt a nyelvemre, elbesz\u00e9ltem neki, hogyan l\u00e1ttam meg, \u00e9n is mik\u00e9ppen futottam ide, mekkor\u00e1t \u00fct\u00f6ttem a kuty\u00e1ra! Mind ugy elmondtam, mintha olyannak besz\u00e9ltem volna, a ki l\u00e1t\u00f3ja sem volt ennek a dolognak, – azt\u00e1n az is sz\u00e9p rend\u00e9n elmondta a maga dolg\u00e1t, pedig jobban l\u00e1ttam \u00e9n, mint maga a le\u00e1ny! Azt\u00e1n ebb\u0151l is kifogytunk, … megint elhallgattunk.
\n– J\u00e1mbor leg\u00e9ny volt kelmed, J\u00e1nos, hogy egy sz\u00e9p le\u00e1nynyal besz\u00e9lni sem tudott.
\n– K\u00f6nnyen besz\u00e9l az ur \u00e9nvelem, mikor a h\u00e1tam megett \u00fcl; hanem \u00e9n szemk\u00f6zt voltam akkor a le\u00e1nynyal, pedig azon volt \u00e1m mit megn\u00e9zni. Nem hi\u00e1ba mondj\u00e1k – uram – hogy a szem is \u00e1rthat; ak\u00e1rh\u00e1nyszor r\u00e1m n\u00e9zett a le\u00e1ny, m\u00e9g a ves\u00e9m is \u00e9rezte, azt hittem volna, hogy l\u00e1tja is azt, a mit besz\u00e9lni akarok, pedig olyan nagyon szerettem volna egy p\u00e1r takaros sz\u00f3t sz\u00f3lni.
\n– Csak a v\u00e9n asszonyok szeme az \u00e1rtalmas! – k\u00f6teked\u00e9m vele.
\n– Ne higye azt az \u00far; amit \u00e9n a szemeimmel megn\u00e9zhetek, nem \u00e1rt az nekem. H\u00e1ny v\u00e9n asszonynyal n\u00e9ztem \u00e9n m\u00e1r farkasszemet, … de ennek a le\u00e1nynak nem tudtam a szeme k\u00f6z\u00e9 n\u00e9zni! … Szerettem volna neki egyet-m\u00e1st mondani, de a g\u00e9g\u00e9m megint megtorkollott.
\nEgyszerre csak hallok egy ki\u00e1lt\u00e1st:
\n– Gyere haza, \u00d6rzse!
\nErre ijedten fordult vissza a l\u00e1ny.
\n– Neked sz\u00f3ltak, hugom!
\n– Nekem \u00e1m, hogy menjek imm\u00e1r haza.
\n– Haragos any\u00e1d van, a mint a hangj\u00e1b\u00f3l kiveszem a m\u00e9rg\u00e9t.
\n– B\u00e1r az any\u00e1m volna… N\u00e9n\u00e9m az, a ki sz\u00f3lt.
\n– H\u00e1t az ap\u00e1d \u00e9l-e…? – k\u00e9rdem \u0151tet ujra.
\n– Az sem \u00e9l m\u00e1r, nincs nekem m\u00e1r senkim itt e f\u00f6ld\u00f6n.
\nEzt olyan keservesen mondta, hogy a szivem is megesett, – persze hogy szerettem volna neki azt mondani, hogy ugy is szeg\u0151ds\u00e9g\u00e9rt j\u00e1rok, tal\u00e1n fogadna meg a gondj\u00e1t viselni.
\nOd\u00e1bb indultunk mind a ketten; \u0151 a tin\u00f3t vezette, \u00e9n meg a botomr\u00f3l lemaradt batyum\u00e9rt n\u00e9ztem ide s tova; de olyan volt m\u00e1r az \u00e9n szemem f\u00e9nye, el\u0151bb r\u00e1akadt a tin\u00f3, mint \u00e9n, csakhogy att\u00f3l is megijedt, \u00e9s ha magam is a p\u00f3r\u00e1zra nem kapaszkodom, ujra tov\u00e1bb nyargal.
\n– Ki\u00e9 lehet ez a csom\u00f3? – k\u00e9rd\u00e9 a kisl\u00e1ny.
\n– Apai, anyai jussom ez \u00e9nnekem, – mond\u00e1m f\u00e9l kezemmel a holmi\u00e9rt nyulva.
\n– Azt\u00e1n kend is egyed\u00fcl van? – mond\u00e1 neki pirosodva, hogy szinte bennem is megszorult a l\u00e9lek.
\n– \u00c9n is csak a magam mindene vagyok, sem ap\u00e1m, sem any\u00e1m, a t\u00f6bbi meg most nekem olyan, mint egy sereg senki.
\n– Mind, az eg\u00e9sz vil\u00e1g? – mond\u00e1 r\u00e1 a l\u00e1ny.
\n– Az eg\u00e9sz vil\u00e1gb\u00f3l ah\u00e1ny falut \u00e9n l\u00e1ttam, \u00e9des hugom, fele sem a nagy vil\u00e1gnak, de abban nekem val\u00f3 ember ritka teln\u00e9k m\u00e1snak, mint mostoha ap\u00e1nak; ha csak ezut\u00e1n nem akadok a jobb emberekre.
\n– H\u00e1t hol akarja keresni azokat? – k\u00e9rdez\u00e9 a le\u00e1ny.
\n– Ak\u00e1r itt a falutokban, \u00e9des hugom, nekem se jobbra, se balra nincs s\u00fcrg\u0151s utam, maradok ott, ahol j\u00f3 tany\u00e1ra lelek.
\n– Kicsiny ez a mi falunk nagyon, – sz\u00f3la k\u00f6zbe a l\u00e1ny.
\n– Ha te megf\u00e9rsz benne hugom, – csak jut tal\u00e1n akkora hely, ahova a sz\u00fcr\u00f6m leteritem, majd azon hogy f\u00e9rek meg? az az \u00e9n gondom lesz.
\n– Tal\u00e1n kelmed szeg\u0151ds\u00e9g\u00e9rt f\u00e1rad?
\n– Csak egy az\u00e9rt, mert a kinek mag\u00e1nak nincs, a m\u00e1s lov\u00e1t hajtja!
\n– Ne v\u00e9tsek sz\u00f3mmal, ha megk\u00e9rdem kelmed, igaz\u00e1n csak… egyes egyed\u00fcl van?
\n– Vagy mi tal\u00e1n csaknem magam vagyok.
\n– Feles\u00e9ge van kelmednek, – ki\u00e1ltott a sz\u00f3mba.
\n– Az nincsen
\n– Tal\u00e1n \u00f6zvegy
\n– Nem volt, a ki miatt \u00f6zvegys\u00e9gre ker\u00fclhettem volna.
\n– De ha nincsen kelmed maga? a mint mondja.
\n– Az\u00e9rt mondom, mert tal\u00e1n m\u00e9g nem hagyott el.
\n– Kicsoda…?
\n– Az a j\u00f3 uristen!
\n– … Ugy! – mond\u00e1 a l\u00e1ny… neki pirosodva s nagyot elgondolva, mig a kertajt\u00f3hoz \u00e9rt\u00fcnk, ahol m\u00e1r a n\u00e9n\u00e9masszony vagy hat asszony k\u00f6zt adott dolgot a nyelv\u00e9nek, s adta-vette azt a gaz m\u00e9sz\u00e1rost.
\nJ\u00f3 est\u00e9t kiv\u00e1ntam a sok n\u00e9n\u00e9masszonynak, a mit sz\u00e9pen vissza is k\u00f6sz\u00f6ntek, azt\u00e1n elmondtak \u00e9desnek, kedvesnek, j\u00f3raval\u00f3nak, j\u00f3 kereszt\u00e9nynek, hogy ezt a kis le\u00e1nyt mag\u00e1ra nem hagytam; pedig tal\u00e1n m\u00e9g e falunak a t\u00e1j\u00e1n sem j\u00e1rtam, a mint hogy az szent\u00fcl ugy is volt. Elmondatt\u00e1k velem, ki vagyok, mi vagyok. Ap\u00e1m, \u00f6regap\u00e1m, keresztap\u00e1m, \u00e1ngyom, s\u00f3gorom, a ki csak valaha \u00fcng\u00f6m vagy gall\u00e9rom volt, elmondatt\u00e1k velem, csak alig gy\u0151ztem felelni a n\u00e9n\u00e9masszonyoknak. Utolj\u00e1ra a szeg\u00e9ny le\u00e1nyt vallatt\u00e1k, egyik m\u00e1r \u00f6lve l\u00e1tta, a m\u00e1sik az ijedts\u00e9gt\u0151l kommend\u00e1lta \u00f6ssze a laput, feh\u00e9r liliomgy\u00f6keret, \u00e1nizsmagot, – a harmadik ijedt\u00e9ben a nyavaly\u00e1val t\u00f6rette m\u00e1r, … \u00e9s a ki mit gondolt, ha sz\u00f3hoz juthatott, rendre elmondta. Volt a sok isten csuda, ha \u00e9n nem j\u00f6ttem volna, … ezt \u00e1lmodtam, igy elmondtam, igy megmondtam, ezt nem hitte senki… \u00e9s a sok mende-monda ut\u00e1n \u00d6rzs\u00e9\u00e9k n\u00e9n\u00e9masszonya kurta vacsor\u00e1ra, egy ital uj borra, \u00e9s \u00e9jjeli sz\u00e1ll\u00e1sra bekv\u00e1rt\u00e9lyozott.
\nM\u00e9g a kert alatt hagytuk a sok csod\u00e1lkoz\u00f3t, mi pedig az \u00f6reg any\u00f3val \u00e9s \u00d6rzs\u00e9vel helyre k\u00f6t\u00f6tt\u00fck a megszalasztott tin\u00f3t.
\nAz eg\u00e9sz faluban a korcsm\u00e1nak \u00e9s az \u00f6reg n\u00e9ni h\u00e1z\u00e1nak volt egyed\u00fcli k\u00e9m\u00e9nye, \u00e9s a mint heveny\u00e9ben k\u00f6r\u00fcln\u00e9ztem, a h\u00e1z, meg a gazdas\u00e1g is a mint l\u00e1tszott, a faluban ak\u00e1rmelyiknek is b\u00e1tyja lehetett volna. Benn a szob\u00e1ban is megl\u00e1tszott a j\u00f3m\u00f3d, – \u00e9s most jutott el\u0151sz\u00f6r \u00e9letemben az eszembe, hogy beh kev\u00e9s kell ahhoz, hogy az ember – szeg\u00e9ny ember legyen!
\nNem is az irigyked\u00e9s szaga \u00fct\u00f6tte fel az orrom, hanem isten ugy seg\u00e9ljen, nem a k\u00e1r\u00e9rt mondom, de nagyon szerettem volna, ha azt a l\u00e1nyt f\u00e9lig eld\u0151lt h\u00e1zban l\u00e1ttam volna.
\nEgyemm\u00e1som az ajt\u00f3 sark\u00e1ra akaszt\u00e1m… ugy l\u00f3gott a v\u00e1szontariszny\u00e1ban az a kev\u00e9s eny\u00e9m, hogy szinte a m\u00e1s\u00e9 el\u0151l az \u00e1gy al\u00e1 k\u00e9redzett.
\nHa t\u00f6bb nincs – gondoltam – ez is j\u00f3! ha ez nincsen? – azut\u00e1n volna m\u00e9g keserves a semmi, – \u00e9s a tenyerembe n\u00e9ztem, akkor l\u00e1ttam, van k\u00e9t er\u0151s markom, ezekkel a lesz-t is megfoghatom.
\nK\u00f6zben-k\u00f6zben bej\u00f6tt az \u00e9n \u00d6rzs\u00e9m, keresett azt, a mit meg nem tal\u00e1lt, azt mond\u00e1, hogy nem tudja hov\u00e1 lett? … \u00e9n meg bizonykodtam, hogy de \u00e9n sem tudom.
\nEz volt, a mit mondtunk.
\nK\u00e9sz lett a vacsora. \u00d6rzse a szomsz\u00e9dba szaladt, hogy magam ne legyek a vend\u00e9g, a bir\u00f3t hitta el vacsor\u00e1ra, meg k\u00e9t esk\u00fcdtet! … J\u00f3kor szaladt \u00e9rt\u0151k, nem igen v\u00e1rt\u00e1k a harmadszori hiv\u00e1st, – mire a t\u00e1l bej\u00f6tt, m\u00e1r azok az asztal mellett \u00fcltek. Minthogy a helybeliek szokottabbak voltak, a megkin\u00e1l\u00e1sra nem is igen v\u00e1rtak, hanem azt\u00e1n \u00d6rzse hugom, meg a n\u00e9ni, de m\u00e9g a t\u00f6bbi is mind csak engem unszolt… ezt a l\u00e1b\u00e1t, – ezt a zuz\u00e1j\u00e1t, … no m\u00e9g nyuljon hozz\u00e1! … a vil\u00e1g\u00e9rt ki nem fogytak a sok biztat\u00e1sb\u00f3l.
\nNem mondhatn\u00e1m, hogy a j\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9k k\u00e9s\u0151n tal\u00e1lt volna, mert az utban nem v\u00e1sott a fogam, – de a mi sok, nem egynek, de k\u00e9t embernek sem j\u00f3; az\u00e9rt azt\u00e1n a mint kivettem a r\u00e9szem, toltam \u00e9n is od\u00e1bb a nagy teli t\u00e1lat.
\nBir\u00f3 uraim\u00e9k jobb\u00e1ra l\u00e1tatlanban hagyt\u00e1k a t\u00e1lakat, hanem a boros kors\u00f3kba nojsz fen\u00e9kig n\u00e9ztek, … dejsz l\u00e1tott is \u00e1m, a ki l\u00e1tott egy ember\u00e9rt kett\u0151t!
\nBen\u00e9zett a hold is az ablakon, s minket az asztaln\u00e1l \u00e9rt; tal\u00e1n hallotta is, mikor bir\u00f3 b\u00e1ty\u00e1m az asztalt verte, s ugyanakkor mindig azt bizonyitgatta, hogy az az igaz, a mit \u0151 mond. A t\u00f6bbi mag\u00e1t\u00f3l is elhitte, mert csak annyi csepp j\u00f3zan esz\u00fck sem maradt, ah\u00e1ny cseppet egy-egy v\u00e1szonkors\u00f3nak a fenek\u00e9ben hagytak. \u00c9n pedig j\u00e1rtattam az eszemet, hogy maradok-e, vagy hogy tov\u00e1bb megyek holnap!
\nE k\u00f6zben elcsendes\u00fclt a vend\u00e9gs\u00e9g, mindenki hitte, a mit bir\u00f3 uram mondott; maga pedig ugy od\u00e1ig volt, hogy egy sz\u00f3 sem f\u00e9rt ki a sz\u00e1j\u00e1n, a mit nek\u00fcnk hinn\u00fcnk kellett volna. Egy j\u00f3kora \u00f3ra ketyegett a falon, \u00e9s \u00e9ppen mikor elhallgattunk, dugta ki valami \u00e1llatforma az \u00f3r\u00e1b\u00f3l a fej\u00e9t, \u00e9s tizenegyet mondott.
\n– Hallja, bir\u00f3 uram! – mond az egyik vend\u00e9g… tizenegyet \u00fct\u00f6tt, menjen ki\u00e1ltani? bir\u00f3 uram, ma ker\u00fclt r\u00e1 a sor; ha nem tudtunk baktert fogadni, h\u00e1t orditsunk most sorban!
\n– Ne…em ki…\u00e1ltok \u00e9d…es \u00f6…cs\u00e9m az… \u00f6reg ap\u00e1dnak… sem! nem hal…lod, esik ott… kinn az es\u0151?
\n– Holdvil\u00e1gos van, bir\u00f3 uram! – mondja k\u00f6zben most az \u00f6reg n\u00e9ni.
\n– Nem l\u00e1tom \u00e9n, … ked…ves n\u00e9n…\u00e9masszony; pedig az \u00e9n szemeimnek \u00f3kula… sem kell m\u00e9g!
\n– \u00c9n sem l\u00e1tom a holdvil\u00e1got… kedves bir\u00f3 uram, mond\u00e1 a m\u00e1sik vend\u00e9g, hanem az\u00e9rt elhiszem \u00e1m, hogy az es\u0151 most jav\u00e1ban szakad!
\n– Esik vagy nem esik, mondja a negyedik, az ki\u00e1ltson, a kin a sor rajt van, tegnap \u00e9n is tudtam ki\u00e1ltani, pedig majdnem f\u00fclig \u00e1ztam, most meg menjen bir\u00f3 uram, ne f\u00e9ljen, nem \u00e9r a viz tov\u00e1bb a csizmatork\u00e1n\u00e1l.
\nVagymi gondolt is a bir\u00f3 egyet, de a l\u00e1bak nem is mozdultak r\u00e1; az\u00e9rt teh\u00e1t kin\u00e1lkoztam, hogy majd elki\u00e1ltok \u00e9n bir\u00f3 uram helyett.
\n– J\u00f3l van \u00f6cs\u00e9m, te m\u00e9g leg\u00e9nyember voln\u00e1l… kim\u00e9ld az \u00f6reget ilyen nagy locspocsban… eredj h\u00e1t, csak mondd el majd, a mit tudsz – mond\u00e1 bir\u00f3 uram, – mire \u00e9n az asztal mell\u0151l elk\u00f6vetkeztem, \u00e9s a n\u00e9n\u00e9masszonynak megk\u00f6sz\u00f6ntem a j\u00f3 akaratj\u00e1t.
\nM\u00e1r az udvaron voltam, a l\u00e1ny is ut\u00e1nam j\u00f6tt, a botomat hozta ki az ebek miatt \u00e9s az utczaajt\u00f3 rekesz\u00e9t nyitotta meg. A mint kimentem, r\u00f6viden kigondoltam a n\u00f3t\u00e1mat \u00e9s heveny\u00e9ben \u00e9nekeltem:<\/p>\n

Hallod-e te h\u00e1znak ura,<\/em>
\nIdegen j\u00f6tt a falura,<\/em>
\nM\u00e1s\u00e9rt ki\u00e1lt, de azt mondja,<\/em>
\nT\u0171zre legyen kendnek gondja.<\/em><\/p>\n

J\u00f3 az isten, ott nincs hiba,<\/em>
\nDe nagy k\u00e1r a nyitott pipa,<\/em>
\nS ha kend vele a k\u00e1rt teszi,<\/em>
\nAz uristen is csak n\u00e9zi;<\/em><\/p>\n

Az\u00e9rt van a kend veleje<\/em>
\nHogy a k\u00e1rt megl\u00e1ssa vele,<\/em>
\nA kend keze, higye kend el.<\/em>
\nA mivel az isten \u00e1ld, ver;<\/em>
\nS a ki istent k\u00e9r mindennap,<\/em>
\n\u00c9s a mit k\u00e9r, t\u00e1n meg is kap.<\/em><\/p>\n

\u00c9s aki azt meg is eszi;<\/em>
\nMind azt kelmed maga teszi,<\/em>
\nMert az isten keze-l\u00e1ba,<\/em>
\nOtt van a kend szorgalm\u00e1ba:<\/em>
\nAz\u00e9rt vigy\u00e1zzon kend, mondom,<\/em>
\nA t\u00f6bbire lesz majd gondom!<\/em><\/p>\n

Bekiab\u00e1ltam a kis falut, minden\u00fctt kialudt m\u00e1r a m\u00e9cs, csak a kuty\u00e1k ugatt\u00e1k meg rajtam a vid\u00e9ki szagot. Visszamenet az ablak alatt meg\u00e1lltam, vend\u00e9g uraim\u00e9k valamivel elevenebben voltak, az\u00e9rt az ujkompon\u00e1lt n\u00f3t\u00e1t nekik is el\u00e9nekeltem.
\nA kis l\u00e1ny az ajt\u00f3sz\u00e1r mell\u0151l hallgat\u00f3dzott, a mit \u00e9n m\u00e1r \u00e9neksz\u00f3 k\u00f6zt is l\u00e1ttam, s azt\u00e1n, hogy az ajt\u00f3ra ker\u00fcltem, szinte l\u00e1ttam, hogy mondanival\u00f3val v\u00e1rt engem az ajt\u00f3n.
\n– Hogy is hivj\u00e1k kelmedet? hisz m\u00e9g a nev\u00e9t sem tudom… ne haragudj\u00e9k, ha m\u00e9g csak most k\u00e9rdem – sz\u00f3lita meg a le\u00e1ny.
\n– Mester J\u00e1nosnak hivnak ugyan falunkban, hanem az ap\u00e1mat igaz nev\u00e9n Garas Andr\u00e1snak nevezt\u00e9k!
\n– No h\u00e1t… \u00e9n csak azt mondom, hogy J\u00e1nos… a mint az el\u0151lj\u00e1r\u00f3k odabenn besz\u00e9lik, mag\u00e1t meg akarj\u00e1k fogadni falu bakterj\u00e1nak, hogyha megalkudhatnak.
\n– Sz\u00e1raz keny\u00e9rre is beszeg\u0151d\u00f6m, hugom, – csak a faluban maradhassak.
\n– Azt mondj\u00e1k, hogy a falunak van egy kis \u00fcres h\u00e1za, azel\u0151tt mester lakott benne, de kisz\u00f6k\u00f6tt a falub\u00f3l, most ott \u00fcresen \u00e1ll, csak k\u00e1lyha k\u00e9ne bel\u00e9.
\n– Azt majd tudn\u00e9k rakni!
\n– N\u00e9n\u00e9masszony pedig egy l\u00f3cz\u00e1t csin\u00e1ltat az ablak al\u00e1, hogy azon hallgathassa majd az \u00f3ra\u00fct\u00e9st; mert a faluban csak neki van \u00f3r\u00e1ja.
\n– No m\u00e1r beszeg\u0151dtem hugom…
\n– H\u00e1t a t\u00f6bbi szeg\u0151ds\u00e9get nem is hallgatja meg.
\n– A padotok\u00e9rt szeg\u0151d\u00f6m \u00e9n, hugom; az\u00e9rt csak be a bir\u00f3hoz, hogy m\u00e9g j\u00f3kor szav\u00e1n fogjam, tal\u00e1n van m\u00e9g annyi esze, hogy nem feledi el, hogy helyette ma \u00e9n voltam a bakter.
\nBe is mentem, \u00e9s nagy kurt\u00e1n meg is lett az alku, s a mint illik, ittunk is r\u00e1 egyet.
\nEzen naps\u00e1gt\u00f3l fogva h\u00e1rom \u00e1ll\u00f3 esztendeig voltam bakter, nem a haszn\u00e1\u00e9rt, hanem az\u00e9rt a l\u00e1ny\u00e9rt uram, ki\u00e9rt annyi hosszu \u00e9jszak\u00e1n fek\u00fcdtem a kem\u00e9ny deszka p\u00e1rn\u00e1n!
\nEkkor n\u00e9ztem \u00e1m meg p\u00e9nz\u00e9rt a csillagos eget.<\/p>\n

\n

(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

III. Mindazok\u00e9rt, kik az ugynevezett n\u00e9pet az emeletb\u0151l n\u00e9zik, van egy mondani val\u00f3m is, a mi voltak\u00e9ppen nem is ideval\u00f3. Alakjaim nem a selymes vil\u00e1gb\u00f3l val\u00f3k, h\u0151s\u00f6met a le\u00e1ny\u00e9rt nem ugrattatom a Dun\u00e1ba, vagy nem \u00e1llithatunk el\u0151 egy b\u00e9rkocsist, ki a bonyol\u00f3d\u00e1s kedve\u00e9rt a legnehezebb pillanatban el\u0151ugrik \u00e9s a kisasszonyt a legk\u00f6zelebb paphoz esket\u0151re vigye.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[132],"tags":[],"class_list":["post-85780","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-elbeszeles"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/85780","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=85780"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/85780\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=85780"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=85780"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=85780"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}