{"id":85790,"date":"2019-09-27T02:50:19","date_gmt":"2019-09-27T02:50:19","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=85790"},"modified":"2019-09-24T14:35:23","modified_gmt":"2019-09-24T14:35:23","slug":"vas-gereben-egy-falu-ket-bakter-4","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=85790","title":{"rendered":"Vas Gereben: Egy falu, k\u00e9t bakter"},"content":{"rendered":"

IV.<\/strong><\/h2>\n

H\u00e1rom esztend\u0151 tejen-vajon \u00e9l\u0151d\u0151 embernek kurta kis mulats\u00e1g, azt sem veszi \u00e9szre, hizik, avagy sov\u00e1nykodik bel\u00e9? De a ki a megvirradott napot kapa mellett leste, \u00e9s a naplement\u00e9t a sok dolog miatt j\u00f3l \u00e9szre sem veszi, azonkiv\u00fcl pedig a ki, mint \u00e9n, \u00e9jszak\u00e1ra kelve, minden \u00f3r\u00e1t megles, \u00e9s hogy meghallotta, bizonys\u00e1gul m\u00e9g meg is ki\u00e1ltja; \u00e9s a ki eg\u00e9sz \u00e9jen \u00e1t minden \u00f3r\u00e1ban j\u00f3 \u00e9jszak\u00e1t kiv\u00e1n a csendes nyugov\u00f3nak, de maga csak f\u00e9l f\u00fcl\u00e9vel alszik, mert a m\u00e1sikat \u00f3r\u00e1r\u00f3l \u00f3r\u00e1ra mindig \u00e9bren hagyja: az – \u00e9des, j\u00f3 uram – b\u00e1tran elmondhatja, hogy a mi h\u00e1rom esztendeig t\u00f6rt\u00e9nt vele, mind megt\u00f6rt\u00e9nt, s nem \u00e1lm\u00e1ban l\u00e1tta.
\n\u00c9rtem \u00e9n hideget, meleget, – \u00e9rtem olyan id\u0151t, hogy a h\u00e1z\u0151rz\u0151 eb a torn\u00e1czra sem ment ki ugatni; pedig \u00e9n meg az ablak alatt a padon csikorogtam, nem is az\u00e9rt a maroknyi b\u00e9r\u00e9rt, a mit bir\u00f3 uram boros \u00e9szszel akkor \u00e9jjel kikompon\u00e1lt, hanem k\u00e9szp\u00e9nz volt az nekem, hogy mig a n\u00e9n\u00e9masszony m\u00e9csl\u00e1ngj\u00e1ban tartott, l\u00e1thattam a le\u00e1nyt az ablakon \u00e1ltal.
\nMikor pedig n\u00e9n\u00e9masszonyon kifogott az \u00e1lom, \u00e9s a rokka mellett szundik\u00e1lt\u00e1ban m\u00e1r a k\u00f3czba verte a fej\u00e9t, n\u00e9zt\u00fck akkor egym\u00e1st, s a mit sz\u00f3val nem mondhattunk el egym\u00e1snak, igy is meg\u00e9rtett\u00fck!
\nNeh\u00e9z mesters\u00e9g az uram, mikor nem veheti az ember haszn\u00e1t a maga nyelv\u00e9nek a m\u00e1s f\u00fcle miatt! – Beh sokszor elgondoltam, milyen j\u00f3 volna, ha az a h\u00e1zs\u00e1rtos n\u00e9n\u00e9masszony, mikor m\u00e1r a szemeit behunyja, azt a nagy hortyog\u00e1st tenn\u00e9 a f\u00fcl\u00e9vel, tal\u00e1n akkor a miatt majd b\u00e1tran besz\u00e9lhetn\u00e9nk.
\nMikor \u00e9n akkor\u00e1kat hortyogn\u00e9k, mint az a v\u00e9n asszony, nekem akkor b\u00e1tran a f\u00fclem is r\u00e1ghatn\u00e1k, m\u00e9gsem \u00e9bredn\u00e9k r\u00e1; – de ez? ha csak egyszer is meg\u00e1llt a ker\u00e9k a rokk\u00e1n, mindj\u00e1rt sz\u00f3hoz kapott, azt\u00e1n pedig mintha egyet megetetett volna, ujra tov\u00e1bb ment a hortyog\u00e1sban.
\nHetek sz\u00e1mra t\u00e9rdeltem a padon, az \u00f6reg h\u00e1ttal az ablaknak, a le\u00e1ny pedig szemk\u00f6zt volt \u00e9nnekem, csakhogy azt\u00e1n a besz\u00e9dnek is el\u0151bb a n\u00e9n\u00e9masszony f\u00fcle mellett kellett volna az utat megj\u00e1rni. H\u00e1t mikor fagyott is az id\u0151? nem egyszer \u00f3rasz\u00e1mra a leheletemmel melengettem fel az ablakot, ha csak egy garas nagys\u00e1gnyit is, hogy valamik\u00e9p m\u00e9gis bel\u00e1thassak! Ilyenkor azt\u00e1n n\u00e9ha csak akkor l\u00e1ttam a le\u00e1nyt, mikor a n\u00e9ni aludt\u00e1ban oldalra b\u00f3lintott.
\nIgy tartott ez eg\u00e9sz \u00e1ll\u00f3 h\u00e1rom esztendeig.
\nK\u00e9t esztendeig k\u00f6nnyen t\u0171rtem az ablakon n\u00e9z\u00e9st, de azt\u00e1n m\u00e1r neh\u00e9z volt \u00e1m sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl meg\u00e1llni; az\u00e9rt neki gondoltam magamat, hogy a mint sz\u00f3ra kaphatom a le\u00e1nyt, megmondom neki, ha kellek? h\u00e1t kellek! s ha nem kellek? h\u00e1t od\u00e1bb is van falu!
\nPedig dehogy mentem volna \u00e9n od\u00e1bb, mintha csak a dolm\u00e1nyomhoz varrt\u00e1k volna a falut, ugy bel\u00e9je szoktam.
\nA n\u00e9n\u00e9masszony alighanem szel\u00e9t vette, hogy \u00e9n nem hi\u00e1ban \u0151rz\u00f6m az \u0151 padj\u00e1t. – Igaz ugyan, hogy egy has\u00e1bfa sem veszett ki k\u00e9t esztendeig az udvarb\u00f3l, mert a h\u00e1zat minduntalan ker\u00fclgettem; de a n\u00e9ni azt gondolta, hogy a mint j\u00f3l tettem, meg kell annak lenni; – pedig tudhatta volna, hogy azel\u0151tt, a mint \u0151 maga besz\u00e9lte, fele j\u00f6vedelm\u00e9t a lop\u00f3k d\u00e9zsm\u00e1lt\u00e1k el.
\nJ\u00f3 darab id\u0151 \u00f3ta, ha besz\u00e9dbe \u00e1lltam volna \u0151 kelm\u00e9vel, csak ugy kurta sz\u00f3val mondott mindent, hogy a huga k\u00f6zel\u00e9b\u0151l k\u00f6nny\u00fc szerrel od\u00e1bb \u00e1llithasson.
\nTudtam \u00e9n, mit akar? mert nem is hinn\u00e9 az ur, hogy ez a mi ny\u00e1junk, ha m\u00f3dosabb m\u00e1sn\u00e1l, kiv\u00e1lt a szeg\u00e9nynek ugy elejbe teszi a sz\u00f3t, hogy ha m\u00e9g a k\u00fcsz\u00f6b\u00f6n bel\u00fcl nincs, nem is megy be azt\u00e1n; legf\u0151k\u00e9p ha olyan magam sz\u0151r\u00fc leg\u00e9ny a m\u00f3dosabbnak a l\u00e1nya ut\u00e1n vetn\u00e9 el a szem\u00e9t.
\nUt\u00f3bb azt\u00e1n j\u00f3l kin\u00e9ztem, hogy a n\u00e9n\u00e9masszonynak nem tetszem \u00e9n csak egy m\u00e1kszemnyit is; nem is busultam \u00e9n sokat a n\u00e9n\u00e9masszonynak dr\u00e1ga szem\u00e9lye\u00e9rt, hanem szent igaz, hogy az \u00d6rzse dolg\u00e1ig neki volt csak egyed\u00fcl a k\u00f6ze.
\nEddig sem voltam torkig az \u0151 kegyelm\u00e9ben, hanem a mennyit voltam is, bezzeg kimaradtam; mert a mint egy estve gyertyagyujt\u00e1s ut\u00e1n az ablak al\u00e1 \u00fcltem, az ablakot f\u00e9lig nyitva leltem. No, gondol\u00e1m, nincs itthon a macska, a mi nagy ritk\u00e1n szokott megt\u00f6rt\u00e9nni, – de ilyenkor a f\u00e9lig nyitott ablakon elmondtuk egym\u00e1snak, a mi sz\u00e1nkon egy hamar csak kif\u00e9rt.
\n– Van itt valaki? – sugtam be az ablakon.
\n– Van, van! – hall\u00e9k egy hangot, mely ugyan nem volt sugva, de nem is ki\u00e1ltott\u00e1k.
\n– Hol van a s\u00e1rk\u00e1ny? – mond\u00e1m azt\u00e1n – tal\u00e1n eddig t\u00fczes lap\u00e1ton j\u00e1r.
\n– J\u00e1r \u00e1m a te lelked! – ki\u00e1ltja id\u00e1bb egy hang \u00e9s a mint l\u00e1ttam \u00e9ppen a v\u00e9n n\u00e9ni ki a benyil\u00f3b\u00f3l sompolygott el\u0151 az \u00e9n besz\u00e9demre, s bizonyosan az ablakot is az hagyta nyitva; mert a mint jobban l\u00e1ttam, az ajt\u00f3 is nyitva volt, \u00e9s a k\u00e1lyhav\u00e1ll\u00e1n k\u00e9szen v\u00e1rt egy f\u00f6d\u0151ben a par\u00e1zs a szob\u00e1t f\u00fcst\u00f6lni.
\nNo azt\u00e1n behuztam az ablakot, \u00e9s azon hiszemben, hogy tal\u00e1n nem ismert meg, elkotr\u00f3dtam az ablakalj\u00e1b\u00f3l. Vagy egy \u00f3ra mulva vissza\u00f3l\u00e1lkodtam… a s\u00f6t\u00e9tben az ablak ir\u00e1ny\u00e1ban a padra ereszkedem, csakhogy azt\u00e1n az eg\u00e9sz f\u00f6ld szineig nem tal\u00e1ltam padot. K\u00f6r\u00fcln\u00e9zek, de a padnak csak a forg\u00e1cs\u00e1t tal\u00e1lom. Tudtam, hogy a nem haragj\u00e1ban szedte fel a f\u00e1j\u00e1t, hanem am\u00e9rt besz\u00f3ltam az ablakon.
\n– N\u00e9n\u00e9masszony? … Nem sz\u00f3l senki, pedig ott l\u00e1ttam a benyil\u00f3ajt\u00f3n\u00e1l… az\u00e9rt m\u00e9g egyszer besz\u00f3lok… nem hallja? n\u00e9n\u00e9masszony!
\n– Hallom, hallom! – ki\u00e1ltja nagy m\u00e9rgesen.
\n– Na h\u00e1t ha hallja, h\u00e1t hov\u00e1 lett inn\u00e9t az ablak al\u00f3l a pad?
\n– Most \u00e9g a k\u00e1lyh\u00e1ban… nekem nem \u00fcl\u00f6d az \u00e9n h\u00e1zam v\u00e9g\u00e9t, hogy az ablakot – lesd, az\u00e9rt ha j\u00f3t akarsz, nem j\u00f6sz az ablak al\u00e1 l\u00e1nyok ut\u00e1n kandik\u00e1lni.
\nEzzel azt\u00e1n v\u00e9ge volt a sz\u00f3nak, \u00e9s egy k\u00f6t\u00e9ny form\u00e1t k\u00f6t\u00f6tt az ablakra, hogy be ne l\u00e1sson senki.
\n– J\u00f3 \u00e9jszak\u00e1t! – gondoltam magamban, \u00e9s k\u00e9t esztend\u0151 \u00f3ta el\u0151sz\u00f6r tettem a hib\u00e1t, eg\u00e9sz \u00e9jjel nem l\u00e1ttam az utcz\u00e1t, befek\u00fcdtem \u00e9n is a kunyh\u00f3mba.
\nTulajdonk\u00e9pen busulni akartam, de busul\u00e1s k\u00f6zben meglepett az \u00e1lom.
\nHarmadnap alatt m\u00e9g a dadog\u00f3 gyermek is azt besz\u00e9lte, hogy m\u00e9g \u00e9jjel is kiker\u00fcl\u00f6m azt a h\u00e1zat, melynek v\u00e9g\u00e9n k\u00e9t esztendeig hallottam az \u00f3r\u00e1t. Igaz is volt, mert ezut\u00e1n m\u00e1r csak gondolatform\u00e1n tal\u00e1lgattam, h\u00e1nyat \u00fct\u00f6tt az \u00f3ra? Nem mertem t\u00e1j\u00e1ra is menni a h\u00e1znak, \u00e9s ha m\u00e1r ki\u00e1ltanom kellett, m\u00e9g a hangot is ugy meglapitva adtam, hogy a n\u00e9ni m\u00e9g a neszemet se hallja.
\nIgy tartott ez megint j\u00f3 ideig, s azon k\u00f6zben m\u00e1s is \u00e9szrevette, hogy m\u00e9g a hangom is messze j\u00e1r \u00d6rzs\u00e9\u00e9k h\u00e1z\u00e1t\u00f3l. El is kezd\u0151d\u00f6tt n\u00e9n\u00e9masszony h\u00e1z\u00e1n\u00e1l az a r\u00e9gi j\u00f3 rend, hogy szedt\u00e9k-vett\u00e9k egyet-m\u00e1s\u00e1t, kit a kerit\u00e9sen, kit a kapun kereszt\u00fcl. \u00c9s az ilyen k\u00e9t l\u00e1bu f\u00e9reg ugy megszaporodott m\u00e9g a h\u00e1zn\u00e1l is, hogy a bek\u00f6t\u00f6tt zs\u00e1knak is gyakran hija maradt. Mig a v\u00e9n boszork\u00e1ny a hug\u00e1t \u00e9n t\u0151lem \u0151rizte, addig a zsirnak, husnak napr\u00f3l-napra l\u00e1ba kerekedett.
\nV\u00e1ltig mondta egy is, – hogy ne \u00fcld\u00f6zz\u00f6n el engem a h\u00e1zt\u00f3l, – a mennyit szeretem \u00e9n a le\u00e1nyt, nem annyi k\u00e1r, mint a mi a h\u00e1zn\u00e1l veszend\u0151be megyen. De ilyenkor „koldus kutya” volt az \u00e9n titulusom!
\nHadd legyek \u00e9n koldus, vigasztaltam magam, s hogy a le\u00e1nynak \u00e9n miattam b\u00e1natja ne legyen, a mint csak lehetett, ker\u00fcltem a h\u00e1zat. Sok\u00e1ig nem l\u00e1ttam a le\u00e1nyt, – szinte a l\u00e1bam is jobban fordult volna a h\u00e1zuk fel\u00e9, hanem ha a n\u00e9nj\u00e9re gondoltam, mintha h\u00e1tulr\u00f3l valaki a sz\u00fcr\u00f6met huzta volna h\u00e1tra.
\nJobb is, hogy nem mentem, mert a v\u00e9n asszony m\u00e1r olyan hirt is k\u00f6lt\u00f6tt, hogy az \u0151 tyukhord\u00f3 k\u00e1ny\u00e1j\u00e1nak tudn\u00e1m a f\u00e9szk\u00e9t. De m\u00e1r nem lesz marad\u00e1som a faluban, azt v\u00e9ltem magamban, az\u00e9rt mig sz\u00e9p szer\u00e9vel, becs\u00fclettel lehet, ak\u00e1rmint volna nagy maradhatn\u00e9kom, m\u00e1sfel\u00e9 is n\u00e9zek, \u00e9s ha fordul a szerencs\u00e9m nem sok\u00e1ra tal\u00e1n nem j\u00f6nn\u00e9k hi\u00e1ba.
\nA sokf\u00e9le gond k\u00f6zt bir\u00f3 uram le\u00e1ny\u00e1t is k\u00e9tszer kihirdett\u00e9k; – egy csizmadia vet\u0151d\u00f6tt a t\u00e1jra, a sok koma, s\u00f3gor, bir\u00f3 uram le\u00e1ny\u00e1t a nyak\u00e1ba varrta. \u00c9n voltam a vend\u00e9ghiv\u00f3, \u00e9s a falu elej\u00e9t lakodalom est\u00e9j\u00e9re \u00f6sszekolompoltam. El\u0151szedtem a java guny\u00e1mat, sarkantyus csizm\u00e1ban j\u00e1rtam \u00f6ssze a v\u00e1rt vend\u00e9geket.
\n\u00d6rzs\u00e9\u00e9kn\u00e9l legel\u0151sz\u00f6r kezdtem meg a hiv\u00e1st. Benn kaptam a szob\u00e1ban az eg\u00e9sz h\u00e1zn\u00e9pet, igy az \u00e9n haragosomnak nem akadt j\u00f3 m\u00f3dja mag\u00e1t kid\u00f6rm\u00f6gni. Elmondtam a versem, melyben sz\u00e9pen azt is megmondottam, hogy a falu n\u00e9p\u00e9t utolj\u00e1ra hivom lakodalmas h\u00e1zhoz, mert az isten tal\u00e1n ett\u0151l a falut\u00f3l tov\u00e1bbra m\u00e9rte ki \u00e9letemnek utj\u00e1t.
\nTal\u00e1n megl\u00e1gyult a szive a v\u00e9n duzzog\u00f3nak, mert egy kors\u00f3t vett le a szegr\u0151l, hogy a pincz\u00e9ben megt\u00f6ltse, \u00e9s egy szijon l\u00f3g\u00f3 kulcscsom\u00f3val lassan kicsoszogott, \u00e9s ut\u00e1na a csel\u00e9ds\u00e9g is egym\u00e1sut\u00e1n pusztult. – \u00d6rzse a benyil\u00f3b\u00f3l egy sz\u00e9p hosszu p\u00e1ntlik\u00e1t hozott ki, s mint n\u00e1lunk szok\u00e1s, a vend\u00e9ghiv\u00f3 botj\u00e1ra k\u00f6t\u00f6tte.
\n– \u00d6rzse! – mond\u00e1m a le\u00e1nynak – visszaj\u0151jek-e m\u00e9g!
\n– Nem is mondtam \u00e9n azt, hogy menjen el kend t\u0151l\u00fcnk!
\n– Elmegyek, mert utj\u00e1ban vagyok a n\u00e9n\u00e9dnek!
\n– Hisz az\u00e9rt nem kell a harmadik faluba ker\u00fclni!
\n– De ha a falu nyomorus\u00e1g f\u00e9szke, mikor szerzek annyit, hogy a magam\u00e9b\u00f3l egyem? N\u00e9n\u00e9d pedig, mig ily koldusk\u00e9pen leszek, az udvarra sem ereszt.
\n– Ne busuljon, J\u00e1nos – ha m\u00e1r m\u00e1sk\u00e9nt nem lesz, \u00e9s a n\u00e9n\u00e9m annyit zs\u00f6rt\u00f6l\u0151dik… tudom \u00e9n, hogy mennyim lehet itt a nagy szekr\u00e9nyben.
\nBetoppant az \u00f6reg asszony, szinte k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett, nem veszett-e ki a nagy l\u00e1d\u00e1ja? Szinte meg is bosszankodtam, az\u00e9rt nem is igen v\u00e1logattam a sz\u00f3t!
\n– Ne f\u00e9ljen kigyelmed – hogy ugy megj\u00e1rtatja a szem\u00e9t minden kis sarokba, j\u00f3l tudom, hogy nem az eny\u00e9m \u00e1ll ott.
\n– M\u00e1r pedig haragszik valaki, vagy nem haragszik, – k\u00f6r\u00fcln\u00e9zhetek \u00e9n a magam h\u00e1z\u00e1n\u00e1l, – az eny\u00e9met n\u00e9ztem, ki tudja, minek \u00e1rthat a szem!
\n– No csak n\u00e9zegesse n\u00e9n\u00e9masszony, azt\u00e1n ha valamije m\u00e1t\u00f3l holnapig elveszik, keresse majd n\u00e1lam.
\nEzzel azt\u00e1n ott hagytam a tele czifra kors\u00f3t, \u00e9n mentem a dolgomra; – de a v\u00e9n asszonynak nyelve nyomot hagyott az \u00e9n j\u00f3 kedvemen. Nem az voltam \u00e9n ezut\u00e1n, a ki voltam el\u0151bb, szinte meg\u00e9reztem, hogy att\u00f3l a h\u00e1zt\u00f3l napr\u00f3l-napra mindig od\u00e1bb megyek. Kicsin\u00e1ltam magamban, hogy tal\u00e1n jobb volna, hahogy od\u00e1bb menn\u00e9k, – de a milyen sz\u00e9pen kigondoltam, ugy nem mentem \u00e9n el.
\nA nap m\u00e1r a hegyek k\u00f6z\u00e9 t\u00e9vedt, sz\u00f3lt a heged\u00fcs is, a mint n\u00e9gy czig\u00e1ny mark\u00e1ban nem akarva is sz\u00f3lt, – a leg\u00e9nys\u00e9g t\u00e1nczra kerekedett, hanem \u00e9n a mint tehettem, ker\u00fcltem a vigad\u00f3 n\u00e9ps\u00e9get. Ott volt ugyan \u00d6rzse, hanem ott volt azt\u00e1n az az egy m\u00e1sik is, a ki nekem odahaza maradhatott volna.
\nEleget sz\u00f3longattak, hogy mit bujdosom ki s be? mi\u00e9rt nem \u00e1llok a vigad\u00f3k k\u00f6z\u00e9? a sok sz\u00f3ra olykor egyet ugrottam volna is a hir\u00e9rt, hanem a mint m\u00f3dom esett, megint ott kinn voltam.
\nReggel fel\u00e9 sz\u00e9tment a vend\u00e9gs\u00e9g, ment kiki dolg\u00e1ra, \u00e9n meg mentem nagy busan a falu korcsm\u00e1j\u00e1ra.
\nEgyp\u00e1r tyuk\u00e1sz heny\u00e9lt ott – mint l\u00e1ttam az id\u0151t, mert a tengely\u00fck elt\u00f6rv\u00e9n, a harmadik a szomsz\u00e9d faluba futott el az uri kov\u00e1cshoz. Mint illik, kin\u00e1lgattuk egym\u00e1s bor\u00e1t, \u00e9s a kortyolgat\u00e1s, besz\u00e9lget\u00e9s k\u00f6z\u00f6tt ott kapott a d\u00e9l is.
\nReggel \u00f3ta, mintha megelevenedett volna a falu, egyik boros \u00fcveg a m\u00e1sik ut\u00e1n j\u00f6tt ki s be a korcsm\u00e1n, s ah\u00e1ny borhord\u00f3 gyerek j\u00f6tt, mindannyi r\u00e1m b\u00e1mult. Egy-k\u00e9t meszely bel\u00e9m ment, az igaz, de m\u00e9g az\u00e9rt megbirt a k\u00e9t l\u00e1bam, s nem volt rajtam semmi megcsod\u00e1lni val\u00f3; mind hi\u00e1ba, m\u00e9g az ablakon is n\u00e9ztek.
\nK\u00e9rdem a korcsm\u00e1rost: – Mit n\u00e9z ez a tem\u00e9rdek sok k\u00f6ly\u00f6k?
\nF\u00e9lre h\u00edtt az \u00f6reg, \u00e9s sugva mond\u00e1, hogy furcs\u00e1kat besz\u00e9lget \u00e9n r\u00f3lam a vil\u00e1g.
\n– Hadd besz\u00e9ljen – mond\u00e1m.
\n– Nem addig van az, hej; azt mondj\u00e1k, hogy… de ne gondold, hogy \u00e9n mondan\u00e1m!
\n– J\u00f3l van, j\u00f3l – sz\u00f3l\u00e9k k\u00f6zbe – tudom, hogy nem kend mondja, b\u00e1ty\u00e1m, – hanem mi az, a mit m\u00e1s mond?
\n– A mit m\u00e1s mond? … azt mondj\u00e1k, hogy \u00d6rzs\u00e9\u00e9kn\u00e9l, mire a lakzib\u00f3l megmentek, h\u00e1t… elveszett a p\u00e9nzes l\u00e1da!
\n– Ha elveszett, busuljon \u00e9rte m\u00e1s, nekem nem volt benne csak egy fill\u00e9rem is!
\n– Persze, hogy nem volt, … \u00e9ppens\u00e9ggel m\u00e1s is azt besz\u00e9li!
\n– Ann\u00e1l jobb, nem \u00e9n vagyok a k\u00e1rvallott czig\u00e1ny.
\n– Nem is a te k\u00e1rodat besz\u00e9lik, sz\u00e9p \u00f6cs\u00e9m, – hanem azt, a mit te csin\u00e1lt\u00e1l m\u00e1snak.
\n– B\u00e1ty\u00e1m! … az igaz, hogy \u00e9n ma m\u00e1r ittam, hanem ha kelmed m\u00e9g nem ivott, h\u00e1t j\u00f3l megr\u00e1gja, mit mond, mert azt\u00e1n – kevesen maradunk idebenn!
\nEgyet vajmi megh\u00f6kkent az \u00f6reg, mert gondolkod\u00f3ba esett, s azt\u00e1n lassabban kezdett a dologhoz sz\u00f3lni.
\n– … Semmi harag \u00f6cs\u00e9m, – sz\u00f3lt ujra az \u00f6reg… \u00f6smerlek \u00e9n t\u00e9ged, nem is hiszem, a mit itt locsognak, hanem tal\u00e1n te is megr\u00e1ghatn\u00e1d, a mi nyelvedre j\u00f6n; mert tal\u00e1n magad is eml\u00e9kszel, hogy az \u00f6reg asszonynak tulajdon szavaddal mondtad, hogy a mije elv\u00e9sz, csak n\u00e1lad keresse!…
\nA mint ezt hallottam, mintha csak a f\u00fclemen j\u00f3zanodtam volna meg, azons\u00e1gost megj\u00f6tt az \u00e9n eszem, s elgondoltam vele, hogy h\u00e9bekorba nem \u00e1rtana csom\u00f3t k\u00f6tni az ember nyelv\u00e9re.
\nFelkaptam a sz\u0171r\u00f6m, mentem az utcz\u00e1ra, azt sem tudom, hogyan? egyszerre csak \u00d6rzs\u00e9\u00e9kn\u00e9l voltam.
\nEgy kis marad\u00e9k bor is volt tal\u00e1n a fejemben, de a m\u00e9reg is j\u00f3 form\u00e1n megj\u00e1rta a nyelvem, az\u00e9rt a mint a szob\u00e1ban kaptam az \u00f6reget, nem n\u00e9ztem se jobbra, se balra, – se \u00d6rzs\u00e9t, se m\u00e1st nem l\u00e1ttam a magam szem\u00e9t\u0151l, hanem oda \u00e1llottam az \u00f6reg elejbe, s elki\u00e1lt\u00e1m magam:
\n– Itt vagyok!
\n– L\u00e1tom! – volt r\u00e1 a felelet.
\n– Ha l\u00e1tja kend, – mond\u00e1m ugy foghegyre – itt vagyok most szemk\u00f6zt, ne f\u00e1rassza miattam a nyelv\u00e9t, mely a mendemond\u00e1t ut\u00e1nam a korcsm\u00e1ig \u00f6lt\u00f6tte, hanem \u00e1lljunk egyet szemk\u00f6zt; tal\u00e1n szebben esik a sz\u00f3, ha igy szembe mondjuk, mintha h\u00e1zr\u00f3l h\u00e1zra ki s bej\u00e1rk\u00e1l pletykabesz\u00e9dk\u00e9pen, – az\u00e9rt h\u00e1t ki vele, kit mond kend tolvajnak?
\n– Azt, a ki a szekr\u00e9nyem elvitte! – mond\u00e1 ijedten az asszony.
\n– Az igaz! – hanem k\u00e1r volt elnyelni a nev\u00e9t, ha m\u00e1r egyszer valakinek meghurczolta kend a becs\u00fclet\u00e9t.
\n– \u00c9n csak azt mondtam, a mit magad mondt\u00e1l, – hogy a mim elveszik, ten\u00e1lad keressem.
\n– \u00c9rtem, \u00e9rtem! persze hogy azt mondtam, mikor kelmed a pincz\u00e9b\u0151l j\u00f6tt\u00e9ben ugy szemre szedve n\u00e9zett sz\u00e9t a h\u00e1zban, mintha tal\u00e1n czimeres tolvaj lett volna a h\u00e1z\u00e1ban. Tudom j\u00f3l, mit mondtam, – azt is tudom, hogy nem b\u00e1nn\u00e1 kelmed, ha a szennye ennek a dolognak k\u00e9pemen sz\u00e1radna, hanem majd fisk\u00e1riuss\u00e1 teszem \u00e9n magamat, \u00e9s ha harmadnapig nem j\u00f6v\u00f6k a tolvajnyomba, akkor azt\u00e1n menjen r\u00e1m a panasz. Hanem azt is megmondom \u00e1m, hogy annak a nyelve is kurt\u00e1bb lesz \u00e1m, a ki ut\u00e1nam a falun v\u00e9gig \u00f6lt\u00f6getett.
\nEzzel ott hagytam a b\u00e1mul\u00f3 h\u00e1zn\u00e9pet, az \u00f6reg olyan lett, mint a fal, \u00d6rzse pedig a benyil\u00f3ba ment, a mint l\u00e1ttam: szemeit k\u00f6t\u00e9nynyel t\u00f6r\u00f6lte.
\nEst\u00e9re kelve, d\u00e1rd\u00e1mmal kezemben, dolgom ut\u00e1n l\u00e1ttam, ugy vigy\u00e1ztam, hogy a f\u00fclemmel is l\u00e1ttam; de nyoma se kerekedett a szekr\u00e9nylop\u00f3knak. H\u00e1zitolvajnak kell itten \u00f3l\u00e1lkodni, a mint hozz\u00e1 v\u00e9ltem.
\nElj\u00f6tt a harmadnap, semminek se hire, se hamva.
\nAz \u00e9n rem\u00e9nys\u00e9gem apr\u00e1nk\u00e9nt elolvadt \u00e9s vacsorat\u00e1jban a szomor\u00fas\u00e1g egy \u00fcveg born\u00e1l tal\u00e1lt. Eleinte kortyonkint nyelegettem a bort, de csak nem feledtem a b\u00fat, – ut\u00f3bb oszt\u00e1n egyre-m\u00e1sra hordattam a messzelyt.
\nA multkori tyuk\u00e1szok megint idesz\u00e1lltak, – \u00e9s mint ismer\u0151s\u00f6k egy\u00fctt iddog\u00e1ltunk. Besz\u00e9d k\u00f6zben hivogattak vel\u00f6k, j\u00f3 fizet\u00e9st ig\u00e9rtek, ha be\u00e1llan\u00e9k hozz\u00e1juk sar\u00e1gly\u00e1snak![ M\u00e1s id\u0151ben t\u00fcst\u00e9nt vel\u00fck mentem volna, de most nem mehettem, mert nem akartam becs\u00fclet fogyt\u00e1val hagyni el a falut, de kiv\u00e1lt a le\u00e1nyt. Az\u00e9rt megk\u00f6sz\u00f6ntem a sok hivogat\u00e1st, hanem a j\u00f3 bar\u00e1ts\u00e1g fej\u00e9ben ittunk m\u00e9g eleget.
\nAmi sok, az sok. Nem izlett m\u00e1r a bor, s\u0151t minden italn\u00e1l \u00e9reztem azt, hogy nem a torkom gusztus\u00e1\u00e9rt iszom, hanem a b\u00fat \u00e9s b\u00e1natot \u00f6l\u00f6m.
\nEszembe jutott, hogy ki\u00e1ltanom is kell, kimentem a torn\u00e1czsz\u00e9lig, de m\u00e1r a fejemet k\u00e9zzel is emeltem. L\u00e1baimat \u00e9reztem is, nem is; m\u00e9gis, hogy a torn\u00e1czban le ne d\u00fcljek, a f\u00e9lszerbe mentem, \u00e9s nagy nehezen a tyuk\u00e1szok szeker\u00e9n a saragly\u00e1ba m\u00e1sztam; el is aludtam ott.<\/p>\n

\n

(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

IV. H\u00e1rom esztend\u0151 tejen-vajon \u00e9l\u0151d\u0151 embernek kurta kis mulats\u00e1g, azt sem veszi \u00e9szre, hizik, avagy sov\u00e1nykodik bel\u00e9? De a ki a megvirradott napot kapa mellett leste, \u00e9s a naplement\u00e9t a sok dolog miatt j\u00f3l \u00e9szre sem veszi, azonkiv\u00fcl pedig a ki, mint \u00e9n, \u00e9jszak\u00e1ra kelve, minden \u00f3r\u00e1t megles, \u00e9s hogy meghallotta, bizonys\u00e1gul m\u00e9g meg is […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[132],"tags":[],"class_list":["post-85790","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-elbeszeles"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/85790","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=85790"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/85790\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=85790"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=85790"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=85790"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}