{"id":85803,"date":"2019-09-27T03:00:05","date_gmt":"2019-09-27T03:00:05","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=85803"},"modified":"2019-09-24T14:56:38","modified_gmt":"2019-09-24T14:56:38","slug":"dancs-artur-nyar-cikadaszarnyon-az-olasz-rivieran-16","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=85803","title":{"rendered":"Dancs Artur: Ny\u00e1r cik\u00e1dasz\u00e1rnyon az olasz rivi\u00e9r\u00e1n (16)"},"content":{"rendered":"

Ut\u00f3hang a pufferz\u00f3n\u00e1kr\u00f3l<\/strong><\/em><\/h2>\n

Kora d\u00e9lut\u00e1n \u00e9rkeztem a naps\u00fct\u00e9sben f\u00fcrd\u0151 Crema eb\u00e9d ut\u00e1ni csendess\u00e9g\u00e9be. A kisv\u00e1rosba, ahol egy \u00e9ve n\u00e9h\u00e1ny napot is elt\u00f6lt\u00f6ttem Luca Guadagnino filmj\u00e9nek, a Call Me By Your Name (Sz\u00f3l\u00edts a neveden) c\u00edm\u0171 \u2013 Andr\u00e9 Aciman azonos c\u00edm\u0171 reg\u00e9nye alapj\u00e1n k\u00e9sz\u00fclt \u2013 filmfestm\u00e9ny helysz\u00edneit felkutatni \u00e9s azokba beolvadni annak minden k\u00e9k-s\u00e1rga-z\u00f6ld Monet-s\u00e9g\u00e9vel, Elios\u00e1g\u00e1val \u00e9s Olivers\u00e9g\u00e9vel. Cseppet sem t\u00falzok, ha azt vallom, Bordighera ut\u00e1n most Crema is pontosan a haza\u00e9rkez\u00e9s j\u00f3lismert \u00e9s k\u00e9nyeztet\u0151en \u00e1t\u00f6lel\u0151 szeretet\u00e9vel seg\u00edtett le a vonat l\u00e9pcs\u0151ir\u0151l.
\nReggel Stefan j\u00f6tt \u00e9rtem, \u00e9s miut\u00e1n \u00e1tadtam a lak\u00e1st \u00e9s a kulcsokat, a rivi\u00e9rai tengerparti ideiglenes otthonomat elhagyva k\u00e9rtem, hagyja az aut\u00f3t, s\u00e9t\u00e1ljunk csak le a r\u00f3zsasz\u00edn\u0171 vas\u00fat\u00e1llom\u00e1sra. Idej\u00e9ben elindultunk, jelezte, szeretn\u00e9, ha elfogadn\u00e1m a megh\u00edv\u00e1s\u00e1t egy feketek\u00e1v\u00e9ra \u00e9s reggeli harapnival\u00f3ra indul\u00e1s el\u0151tt. Az \u00e1llom\u00e1ssal szemk\u00f6zt, a Corso Italia est\u00e9nk\u00e9nt vid\u00e1man zajos terasz\u00e1n telepedt\u00fcnk le a reggel harmatosan \u00fcde csendj\u00e9ben, a rivi\u00e9rai reggel ver\u0151f\u00e9ny\u00e9ben, a tenger fel\u0151l \u00e9rkez\u0151 l\u00e1gy fuvallattal. T\u00f6rt\u00e9neteket osztottunk meg \u00e9leteinkr\u0151l, utaz\u00e1sainkr\u00f3l. Mondja, hogyan j\u00e1rt New Yorkban valamikor a nyolcvanas \u00e9vekben. A mulats\u00e1gos t\u00f6rt\u00e9neten der\u00fclve a frissen g\u0151z\u00f6lg\u0151 pressz\u00f3k\u00e1v\u00e9 \u00e9s mazsol\u00e1s csiga mellett, \u00e1tvillan bennem, hogy azokban az \u00e9vekben nem hogy nem sejtettem, de meg sem fordult a fejemben, hogy majdan New Yorkot szemrebben\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl fogom otthonomk\u00e9nt emlegetni. Akkoriban m\u00e9g a sztereot\u00edpi\u00e1kat sem ismertem New Yorkkal kapcsolatosan\u2026
\nAmikor a hangosbemond\u00f3 jelezte a mil\u00e1n\u00f3i direttissimo \u00e9rkez\u00e9s\u00e9t Ventimiglia fel\u0151l, kis\u00e9t\u00e1ltunk a peronra. Stefan nem sz\u00f3lt hozz\u00e1m. Hagyta, hogy elb\u00facs\u00fazzam. Egy pillanatra becsuktam a szemem, \u00e9s hagytam a napnak \u00e9s a tengeri szell\u0151nek, hogy sim\u00edtsa v\u00e9gig az arcomat. Egy gy\u0171r\u0151d\u00e9s se maradjon. A s\u00ednp\u00e1r t\u00faloldal\u00e1n \u00e1tn\u00e9ztem a ker\u00edt\u00e9s felett, ott az\u00farlott a tenger, a lungom\u00e1r\u00e9n pedig a Baretto terasz\u00e1n a sz\u00e9les mosoly\u00fa pinc\u00e9r anekdot\u00e1zott az egyik asztal mellett. Stefan ragaszkodott hozz\u00e1, hogy megv\u00e1rja a vonat indul\u00e1s\u00e1t, mint amikor a rokonok szokt\u00e1k viccesen mondani az elutaz\u00f3nak, hogy akarj\u00e1k l\u00e1tni, amaz biztosan elment-e. Nevett\u00fcnk \u00e9s j\u00f3lesett ez a gesztus \u00e9rt\u00e9k\u0171 gondoskod\u00e1s. Nem eml\u00e9kszem idej\u00e9re sem, amikor valahol valaki a peronr\u00f3l integetve b\u00facs\u00faztatott volna elmen\u0151ben, \u00e9s \u00e9n meg visszaintegettem volna a vonat ablak\u00e1b\u00f3l.
\n\u2013 N\u00e1lunk mindig otthonra lel, b\u00e1rmikor is \u00e9rkezik. Visszav\u00e1rjuk! \u2013 b\u00facs\u00fazott.
\nNem is voltak afel\u0151l m\u00e1r k\u00e9ts\u00e9geim, hogy B \u00e9letresz\u00f3l\u00f3 visszat\u00e9r\u00e9seim egyik helysz\u00edn\u00e9v\u00e9 n\u0151tte ki mag\u00e1t. Boldogs\u00e1ggal vegyes el\u00e9gedetts\u00e9ggel t\u00f6lt\u00f6tt el a gondolat, hogy az elindul\u00f3 vonat ablak\u00e1b\u00f3l el\u00e9m t\u00e1rul\u00f3 k\u00e9peslap-t\u00e1j, amir\u0151l m\u00e1sf\u00e9l \u00e9ve csak olvastam, amit csak k\u00e9pekb\u0151l, filmekb\u0151l l\u00e1ttam azel\u0151tt, mint t\u00e1voli mesevil\u00e1got, ma minden \u00edz\u00e9ben teljesen eny\u00e9m. Nem hangzatosan, nem grandi\u00f3zusan, nem patetikusan, hanem csak egyszer\u0171en, tiszt\u00e1n. Mindennek j\u00f3l ismertem a tapint\u00e1s\u00e1t, az illat\u00e1t, a zizeg\u00e9s\u00e9t \u00e9s a zamat\u00e1t. A kik\u00f6t\u0151 reggeli f\u00e9nyekben f\u00fcrd\u0151 csillog\u00e1s\u00e1t lassan elhagyva az els\u0151 alag\u00fat ut\u00e1n, a Grand Hotel pl\u00e1zsa mellett haladtunk el, \u00fajabb alag\u00fat, \u00e9s lenn a teniszp\u00e1ly\u00e1s, f\u00fcrd\u0151medenc\u00e9s villa a tengerparti szirten, Anchise m\u00e9g nincs sehol. Vagy tal\u00e1n m\u00e1r\u2026
\nMikor Ospedalettit megpillantan\u00e1m, tudom, hogy befutunk a hegy gyomr\u00e1ba, hogy kisv\u00e1rtatva Sanremo \u00e1llom\u00e1s\u00e1n egy percre meg\u00e1lljon az intercity. Hozz\u00e1m hasonl\u00f3an nagy b\u0151r\u00f6nd\u00f6kkel sz\u00e1llnak fel utasok, a v\u00e9get \u00e9rt vak\u00e1ci\u00f3r\u00f3l a Milano-Malpensa rept\u00e9rre tart\u00f3 nyaral\u00f3k, gy\u0171r\u00f6tt arccal, a cik\u00e1dasz\u00e1rnyon elsz\u00e1llt sz\u00e9p napok eml\u00e9k\u00e9vel a szennyes ruh\u00e1k \u00e9s h\u0171t\u0151m\u00e1gnesek k\u00f6z\u00e9 csomagolva a koszos gurul\u00f3 utaz\u00f3t\u00e1sk\u00e1kban, amelyekr\u0151l az ideutaz\u00e1s sor\u00e1n felragasztott l\u00e9git\u00e1rsas\u00e1gi c\u00edmk\u00e9ket sem szedegett\u00e9k le, mintha ezzel is tov\u00e1bb elhitethetn\u00e9k magukkal, hogy nem haza, hanem az \u00e1h\u00edtott t\u00fcnd\u00e9rvil\u00e1g fel\u00e9 tartanak. \u0150szint\u00e9n \u00e9s egy\u00fctt\u00e9rz\u00e9ssel sajn\u00e1lom \u0151ket. Tudom ugyan, hogy ugyanez az utas leszek k\u00e9t nap m\u00falva \u00e9n is majd, amikor Crem\u00e1b\u00f3l z\u00f6ty\u00f6g\u00f6k a szem\u00e9lyvonaton fel Mil\u00e1n\u00f3ba. \u00c9letem tal\u00e1n legnagyobb tanuls\u00e1ga azonban, hogy valamelyest megtanultam az ut\u00f3bbi \u00e9vekben a jelent meg\u00e9lni, \u00e9s az \u00e9n jelenem most pontosan arr\u00f3l sz\u00f3l, hogy \u00e9n nem az az utas vagyok ott elgy\u00f6t\u00f6rt arccal a rept\u00e9rre menet, hanem a m\u00e1sik, a gondtalanul a suhan\u00f3 t\u00e1jba feledkez\u0151, aki n\u00e9h\u00e1ny \u00f3r\u00e1n bel\u00fcl kicselezve a dolgok \u201ev\u00e1rhat\u00f3\u201d foly\u00e1s\u00e1t, a Milano Centrale peronj\u00e1n majd nem a Malpensa Express rept\u00e9ri vonat\u00e1ra, hanem a lombardiai Treno Regionale szutykos vagonj\u00e1ba ugrik majd fel. Tulajdonk\u00e9ppen megsz\u00f6kik. Ez a boldogs\u00e1gos eg\u00e9r\u00fat Crema fel\u00e9 az \u00e9n jelenlegi pufferz\u00f3n\u00e1m.
\nA pufferz\u00f3n\u00e1knak nevezem azokat az \u00e1tmeneteket, amelyek \u00e1tseg\u00edtenek hirtelen v\u00e1lt\u00e1sokon. Olyanok, amelyek seg\u00edtenek megny\u00fajtani egy gondolatnyival egy kellemes \u00e1llapotot, hogy azt\u00e1n kicsit felk\u00e9sz\u00fcltebben t\u00e9rj\u00fcnk vissza a mindennapi ker\u00e9kv\u00e1g\u00e1sainkba. P\u00e9ld\u00e1ul egy sz\u00ednh\u00e1zi el\u0151ad\u00e1s ut\u00e1n sz\u00fcks\u00e9ges egy pufferz\u00f3na. Amikor az ember kil\u00e9p egy remek sz\u00ednj\u00e1t\u00e9k ut\u00e1n az utc\u00e1ra, s tal\u00e1n r\u00e1mosolyog a m\u0171v\u00e9szbej\u00e1r\u00f3n\u00e1l szorgalmasan al\u00e1\u00edr\u00e1sokat osztogat\u00f3 sz\u00edn\u00e9szre, majd kil\u00e9p a Broadway oldalutc\u00e1j\u00e1r\u00f3l a zajos Times Square-re, a t\u00e9rre, amit annyira megvetek, s m\u00e9gis j\u00f3l j\u00f6n ebben a pillanatban, amikor legkev\u00e9sb\u00e9 sem lenne j\u00f3 egyenesen metr\u00f3ra sz\u00e1llni, \u00e9s hazat\u00e9rni egyb\u0151l. Egy felemel\u0151 \u00e9lm\u00e9ny ut\u00e1n hirtelen a lak\u00e1s csendj\u00e9ben tal\u00e1lni magad fogat mosva \u00e9s \u00e1gyat vetve, esetleg a d\u00e9lut\u00e1ni ed\u00e9nyeket elmosogatva, elk\u00e9peszt\u0151en ill\u00fazi\u00f3rombol\u00f3 lehet. A zajos Times Square azonban olyan v\u00e9d\u0151burkot \u00e9p\u00edt az ellene v\u00e9dekez\u0151 lelkem k\u00f6r\u00e9, ami \u00fcgyesen seg\u00edt \u00e1t f\u00e9ny\u00e1rban vill\u00f3dz\u00f3 t\u00f6megen a negyvenkettedik utca r\u00f6vid szakasz\u00e1n a Bryant Park esti csendj\u00e9ig. \u00c9s ott lehet m\u00e9g cseppet elm\u00e9lkedni a l\u00e1tottakon a Chrysler ez\u00fcst\u00f6s art-deco kupol\u00e1j\u00e1val szemezve, miel\u0151tt az ember elkapja azt a pillanatot, amikor m\u00e1r s\u00e9r\u00fcl\u00e9smentesen les\u00e9t\u00e1lhat a metr\u00f3 l\u00e9pcs\u0151j\u00e9n a peronra, a hazafel\u00e9 tart\u00f3 k\u00e9sei vonatra felsz\u00e1llni. Ilyen szempontb\u00f3l Mil\u00e1n\u00f3 a pufferz\u00f3na pufferz\u00f3n\u00e1ja, a Times Square. Sajn\u00e1lom is kicsit, hogy erre a sorsra juttattam, de t\u0151lem sem telik korl\u00e1tlan, mindent \u00e1that\u00f3 szeretetre minden egyes hely ir\u00e1nt. Azzal, hogy egyenl\u0151sdit er\u0151ltetn\u00e9k magamra, \u00e9s azt j\u00e1tszan\u00e1m, mindent s mindenkit egyform\u00e1n szeretek, azokt\u00f3l venn\u00e9m el a legt\u00f6bbet, akiket-amiket val\u00f3ban nagyon szeretek. \u00c9let\u00fcnk sem m\u00e9ri r\u00e1nk egyform\u00e1n a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9seket, minek kellene nek\u00fcnk ilyesf\u00e9le elv\u00e1r\u00e1soknak megfelelni?
\nPufferz\u00f3na az is, amikor Szatm\u00e1rr\u00f3l utazom vissza New Yorkba \u00e9s meg\u00e1llok k\u00f6zben Budapesten elid\u0151zni egy-k\u00e9t napot. Azon a hazulr\u00f3l hatafel\u00e9 vezet\u0151 \u00faton a budapesti meg\u00e1ll\u00f3 egy kedves pufferz\u00f3na az any\u00e1m \u00e1ltal kifog\u00e1stalanul \u00e9s folyamatosan biztos\u00edtott otthon meghosszabb\u00edt\u00e1sa gyan\u00e1nt, sok-sok habitus-ponttal, szeretett emberekkel, sz\u00edvet t\u00e1pl\u00e1l\u00f3 \u00e9lm\u00e9nyekkel, soha nem fakul\u00f3 eml\u00e9kekkel.
\nA rivi\u00e9r\u00e1n elt\u00f6lt\u00f6tt ny\u00e1ri napok tarka cik\u00e1dasz\u00e1rnyai \u00e9s j\u00e1zminillata ut\u00e1n \u00e1trobogva Mil\u00e1n\u00f3 Times Square-\u00e9n Crema Bryant Parkj\u00e1nak csendj\u00e9ben megb\u00fajni a piazzett\u00e1n a Chrysler ez\u00fcst\u00f6s\u2026 akarom mondani, a d\u00f3m \u00fcd\u00edt\u0151 \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban a mindent \u00e1that\u00f3 harangj\u00e1t\u00e9kot hallgatva, am\u00edg a lelkem teljesen fel van v\u00e9rtezve a visszat\u00e9r\u00e9sre a New York-i h\u00e9tk\u00f6znapokba, ennek a ny\u00e1rnak az egyik csudasz\u00e9p pufferz\u00f3n\u00e1ja.
\nKell n\u00e9mi rutin, hogy az ember \u2013 egyr\u00e9szt \u2013 annyira kiismerje saj\u00e1t mag\u00e1t, hogy pontosan tudja, mire van sz\u00fcks\u00e9ge \u00e1tmenet gyan\u00e1nt, m\u00e1sr\u00e9szt pedig ezt az eg\u00e9szet kivitelezni a val\u00f3s\u00e1gban. Szabads\u00e1g-napjaimat f\u00e9l \u00e9ves \u2013 egy \u00e9ves el\u0151jegyz\u00e9ssel kell lefoglalnom, a szabadnapjaimat minimum h\u00e1rom h\u00f3nappal kell el\u0151re jelezni, hogy megk\u00f6zel\u00edt\u0151leg j\u00f3v\u00e1hagyhat\u00f3ak legyenek. Csak ezt\u00e1n k\u00f6vetkezhet a repjegyek \u00e9s a sz\u00e1ll\u00e1sfoglal\u00e1sok alternat\u00edv egyeztet\u00e9se. Egyik sem t\u00f6rt\u00e9nhet meg a m\u00e1sik n\u00e9lk\u00fcl, \u00edgy az embernek ki kell tudni v\u00e1lasztani egy napot, amikor csak ezzel foglalkozik, hogy brav\u00farosan megszervezhesse a pontokat, a csatakoz\u00e1sokat, a destin\u00e1ci\u00f3kat, a d\u00e1tumokat, az indul\u00e1sokat, \u00e9rkez\u00e9seket t\u00f6bbtucat keres\u0151 ablakkal a laptopon \u2013 \u00e9s mindezt kommunik\u00e1lja is megfelel\u0151 m\u00f3don valamennyi \u00e9rintett fel\u00e9, hogy amikor a nagy kirak\u00f3s \u00f6ssze\u00e1ll, k\u00e9nyelmesen h\u00e1trad\u0151lj\u00f6n, \u00e9s meg se forduljon a fej\u00e9ben, hogy ha csak egyik darabja v\u00e9sz el valahol a puzzle-nak, minden \u00fagy omolhat \u00f6ssze, mint egy sz\u00e9pen felrakott k\u00e1rtyav\u00e1r. De \u00e9n m\u00e1r a h\u00f3z\u00e1poros reggelen is tudtam a k\u00e1v\u00e9m mellett New Yorkban az ablakomon kifel\u00e9 b\u00e1mulva, amint a febru\u00e1ri k\u00f6dben elt\u0171nik az Empire State tornya a v\u00e1ros felett, hogy a ny\u00e1ri napokat k\u00f6vet\u0151en mennyire nehezemre esik majd elhagyni Bordigher\u00e1t, \u00e9s k\u00e9ts\u00e9g sem f\u00e9rt hozz\u00e1, hogy egy Budapestet, egy kedves pufferz\u00f3n\u00e1t kell beiktatnom, ami m\u00e1s nem is lehet ebben az esetben, mint Crema. \u00c9s fel sem mer\u00fclt bennem m\u00e1shova menni, mint Francesc\u00e1\u00e9khoz. Amikor lefoglalni a lak\u00e1somat a j\u00f3lismert kisutc\u00e1ban a Piazza Duomo m\u00f6g\u00f6tt, a Luca Guadagnino k\u00fari\u00e1ja, a Palazzo Premoli szomsz\u00e9ds\u00e1g\u00e1ban a honlapra felmentem teljes magabiztoss\u00e1ggal, megd\u00f6bbenve tapasztaltam, arra h\u00e9tre semmif\u00e9le lehet\u0151s\u00e9g nem mutatkozik. K\u00e9ts\u00e9gbeestem kicsit, holott azonnal k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le alternat\u00edv megold\u00e1sok aj\u00e1nlkoztak, m\u00e9g az eml\u00edtett palazz\u00f3ban is. D\u00e9lut\u00e1n volt m\u00e1r New Yorkban, Olaszorsz\u00e1gban pedig annyira este, hogy nem tartottam illedelmesnek olyankor telefonh\u00edv\u00e1ssal zavarni bar\u00e1taimat ott, ez\u00e9rt \u00fczenetet \u00edrtam Francesc\u00e1nak \u2013 l\u00e9nyeg\u00e9ben af\u00f6l\u00f6tt szomorogva, hogy valahol m\u00e1shol kell majd megsz\u00e1llnom ottl\u00e9tem idej\u00e9n. Nem volt sz\u00e1nd\u00e9komban sir\u00e1nkoz\u00e1snak, sem olcs\u00f3 \u00e9rzelmesked\u00e9snek hatni \u00fczenetemben, csak t\u00e9nyszer\u0171en jeleztem, ekkor s akkor szerettem volna n\u00e1luk megsz\u00e1llni k\u00e9t \u00e9jszak\u00e1ra, s mennyire b\u00e1nt, hogy ez nem j\u00f6n \u00f6ssze, s hogy ennek ellen\u00e9re szeretn\u00e9m, ha tal\u00e1lkozn\u00e1nk legal\u00e1bb egy koccint\u00e1sra \u00e9s \u00f6lel\u00e9sre, ha majd ott leszek.
\n\u201eEszedbe ne jusson m\u00e1sn\u00e1l megsz\u00e1llni. A te helyed itt van, \u00e9s mindig is itt lesz. Megbesz\u00e9lj\u00fck.\u201d \u2013 j\u00f6tt Francesca \u00fczenete percekkel k\u00e9s\u0151bb. Elk\u00e9pzeltem, ahogy k\u00e9s\u0151 este a gyermekekkel matatva azok lefekv\u00e9s\u00e9t szorgalmazva, vacsora ut\u00e1n a t\u00e9v\u00e9 el\u0151tt pihenve megn\u00e9zik az \u00fczenetem \u00e9s nyomban reag\u00e1lnak. Nagyon j\u00f3les\u0151 \u00e9rz\u00e9ssel t\u00f6lt\u00f6tt el, \u00e9s megnyomtam a gombot, amivel v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyesen lefoglaltam az utaz\u00e1s utols\u00f3 szakasz\u00e1t is. Hi\u00e1nyzott m\u00e9g ugyan a kirak\u00f3kocka egy darabk\u00e1ja, de m\u00e1r tudtam, nem veszett el, csak k\u00e9s\u0151bb ker\u00fcl majd a hely\u00e9re.
\nKor\u00e1bban \u00e9rkeztem a jelzett id\u0151pontn\u00e1l, \u00e9s nem b\u00e1ntam, csak kil\u00e9ptem az \u00e1llom\u00e1st\u00e9rre \u00e9s elindultam a parkon kereszt\u00fcl a belv\u00e1ros fel\u00e9. \u00d6r\u00fcltem ennek a kis plusz id\u0151nek, ennek az extra p\u00e1r percnek, nem kellett sehova sem sietnem. Mindenhol egyszerre akartam ugyan lenni azok k\u00f6z\u00fcl a helyek, boldogs\u00e1g- \u00e9s habitus-pontok k\u00f6z\u00fcl, amelyek eny\u00e9mek lettek tavaly Crem\u00e1ban, \u00e9s ugyanakkor azt is \u00e9reztem, sehol sem akarok sz\u00edvesebben lenni, mint ahol \u00e9ppen vagyok. Ez a visszak\u00f6sz\u00f6n\u0151 \u00e9rz\u00e9s pedig megnyugv\u00e1ssal t\u00f6lt\u00f6tt el. Boldog voltam ism\u00e9t ebben a kisv\u00e1rosban. M\u00e9g a B-ben t\u00f6lt\u00f6tt ny\u00e1ri napok mes\u00e9s eml\u00e9k\u00e9ben f\u00fcrd\u0151zve, olyan gyeng\u00e9den simogat\u00f3 volt Crema, mint a nyarat megtold\u00f3 indi\u00e1n ny\u00e1r. A kett\u0151 k\u00f6z\u00f6tt pedig a h\u00edd Aciman \u00e9s Guadagnino, Elio \u00e9s Oliver \u2013 mint ennek az eg\u00e9sznek a h\u00e1ttere \u00e9s esszenci\u00e1ja, ugyanakkor most nem ez volt a legfontosabb \u2013 ez m\u00e1r bele\u00e9p\u00fclt, ott van, nem lehet \u00e9s nem is kell t\u00f6bbet ebb\u0151l kik\u00e9nyszer\u00edteni \u2013 hanem maga a pillanat. A macskak\u00f6ves s\u00e9t\u00e1l\u00f3utc\u00e1n a szieszta ut\u00e1n meg\u00e9l\u00e9nk\u00fclt d\u00e9lut\u00e1ni forgatagban kopogtam t\u00e1sk\u00e1mmal a d\u00f3mt\u00e9r fel\u00e9. Meg-meg\u00e1lltam a kirakatokat b\u00e1mulni, a teraszokr\u00f3l \u00e9s egyik-m\u00e1sik bolt ajtaj\u00e1b\u00f3l volt, hogy r\u00e1mk\u00f6sz\u00f6ntek, vagy csak odabiccentettek. A piazzetta kerthelyis\u00e9geiben d\u00e9lut\u00e1ni k\u00e1v\u00e9ra, desszertre \u00e9rkeztek a n\u00e9pek, de m\u00e9g sok szabad hely volt, \u00e9s a t\u00e9ren sem volt tumultus. Ver\u0151f\u00e9ny \u00e1ztatta a k\u00f6veket, egy pinc\u00e9rfi\u00fa a kasp\u00f3ban a vir\u00e1gokat \u00f6nt\u00f6zte fekete k\u00f6t\u00e9nyben, feh\u00e9r ingben. Hirtelen d\u00e9zs\u00e1v\u0171 \u00e9rz\u00e9sem lett, a mil\u00e1n\u00f3i d\u00f3mt\u00e9ren t\u00f6lt\u00f6tt d\u00e9lel\u0151tt eml\u00e9ke villant \u00e1t rajtam, mikor a k\u00e9k egyenmezes junior focist\u00e1k csapata edz\u0151ikkel az \u00e9len els\u00e9t\u00e1lt mellettem a Duomo di Crema mellett ez\u00fattal. Egy r\u00e9sz\u00fck a Torrazz\u00f3hoz ment, a k\u00f6z\u00e9pkori \u00f3r\u00e1s v\u00e1roskapuhoz fot\u00f3zkodni, a csapat m\u00e1sik r\u00e9sze az \u00e1rny\u00e9kban, egy k\u00e1v\u00e9z\u00f3 terasz\u00e1nak erny\u0151je al telepedett le. \u00c9n az edicola, azaz a La Provincia \u00fajs\u00e1gosbolt el\u0151tti padon pihentem meg, miut\u00e1n a b\u0151r\u00f6nd\u00f6met odat\u00e1masztottam a feh\u00e9r asztal mell\u00e9, ahol nem \u00e1llt m\u00e1r ott Elio fekete \u00e9s Oliver feh\u00e9r biciklije. A d\u00f3m harangja \u00e9ppen elkezdett j\u00e1tszani. A ventimigliai Cristo Re harangj\u00e1t\u00e9ka id\u00e9z\u0151d\u00f6tt fel bennem, \u00e9s az az est\u00e9be hajl\u00f3 d\u00e9lut\u00e1n San Giacomo fel\u00e9 kaptatva a domboldalon. \u00c9rezni v\u00e9ltem a tenger illat\u00e1t, a harangsz\u00f3 a teljes k\u00f6rny\u00e9ken sz\u00e9tter\u00fcl\u0151 muzsik\u00e1j\u00e1t a j\u00e1zminillat\u00fa, s\u00e1rga kaktusz-vir\u00e1g\u00fa \u00e9s lila pap\u00edrvir\u00e1gos alkonyatban. \u00c9s mint egy filmes v\u00e1g\u00e1sban az \u00e1t\u00fasztat\u00e1s, a k\u00e9p lassan \u00e1tv\u00e1ltott arra a filmb\u00e9li nyolcvanh\u00e1rmas ny\u00e1ri d\u00e9lel\u0151ttre, amint Elio \u00e9s Oliver \u00e9ppen enn\u00e9l az asztaln\u00e1l \u00fclve ismerkedett egym\u00e1ssal, amikor megsz\u00f3lalt f\u00f6l\u00f6tt\u00fck ugyanennek a harangnak ez a f\u00e9lreismerhetetlen hangja.
\nEbbe a k\u00e1pr\u00e1zatva has\u00edtva \u00e9rkezett Francesca \u00fczenete:<\/p>\n

\u201eIsten hozott vissza, Crem\u00e1ba! Sajnos, k\u00e9sek, de Nicola m\u00e1r otthon van, \u00e9s kinyitja neked a lak\u00e1st. V\u00e1runk!\u201d<\/p>\n

\n

(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n

Forr\u00e1s: \u00c9gb\u0151l kapott mes\u00e9k<\/em><\/a><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Ut\u00f3hang a pufferz\u00f3n\u00e1kr\u00f3l Kora d\u00e9lut\u00e1n \u00e9rkeztem a naps\u00fct\u00e9sben f\u00fcrd\u0151 Crema eb\u00e9d ut\u00e1ni csendess\u00e9g\u00e9be. A kisv\u00e1rosba, ahol egy \u00e9ve n\u00e9h\u00e1ny napot is elt\u00f6lt\u00f6ttem Luca Guadagnino filmj\u00e9nek, a Call Me By Your Name (Sz\u00f3l\u00edts a neveden) c\u00edm\u0171 \u2013 Andr\u00e9 Aciman azonos c\u00edm\u0171 reg\u00e9nye alapj\u00e1n k\u00e9sz\u00fclt \u2013 filmfestm\u00e9ny helysz\u00edneit felkutatni \u00e9s azokba beolvadni annak minden k\u00e9k-s\u00e1rga-z\u00f6ld Monet-s\u00e9g\u00e9vel, Elios\u00e1g\u00e1val […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[10],"tags":[],"class_list":["post-85803","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/85803","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=85803"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/85803\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=85803"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=85803"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=85803"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}