Volt egy ember, aki egy \u00f3ce\u00e1n feletti, hossz\u00fa \u00e9jszakai rep\u00fcl\u00e9s sor\u00e1n elmondta nekem, mit\u0151l f\u00e9lt \u00e9jszaka gyerekkor\u00e1ban. Mindig ugyanazt a r\u00e9m\u00e1lmot l\u00e1tta, azut\u00e1n rettegve \u00e9s sik\u00edtozva h\u00edvta a sz\u00fcleit.
\nA hossz\u00fa est\u00e9ken t\u00f6rt\u00e9nt, azokban a csendes, rosszul megvil\u00e1g\u00edtott, t\u00e9v\u00e9mentes id\u0151kben, amikor legfeljebb a r\u00e1di\u00f3 vartyog\u00e1sa vagy apja \u00fajs\u00e1gj\u00e1nak halk zizeg\u00e9se hallatszott, ilyenkor k\u00f6nnyen kics\u00edr\u00e1ztak a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s gondolatok. \u00datit\u00e1rsam eml\u00e9kezett arra, hogy m\u00e1r uzsonnakor elkezdett f\u00e9lni, hi\u00e1ba nyugtatgatt\u00e1k a sz\u00fclei.<\/p>\n
H\u00e1rom- vagy n\u00e9gy\u00e9ves lehetett. S\u00f6t\u00e9t h\u00e1zban laktak egy kisv\u00e1ros sz\u00e9l\u00e9n, az apja iskolaigazgat\u00f3 volt, elvh\u0171, s\u0151t, ep\u00e9s; az anyja patik\u00e1ban dolgozott, \u00e9s \u00e1lland\u00f3 gy\u00f3gyszerszag lengte k\u00f6r\u00fcl. Volt egy n\u0151v\u00e9re is, aki a sz\u00fcleit\u0151l elt\u00e9r\u0151en meg sem pr\u00f3b\u00e1lt seg\u00edteni rajta. Ellenkez\u0151leg: leplezetlen \u00e9s az \u00f6ccse sz\u00e1m\u00e1ra \u00e9rthetetlen \u00f6r\u00f6mmel m\u00e1r d\u00e9lben mondogatni kezdte, hogy mindj\u00e1rt lesz\u00e1ll az \u00e9j, \u00e9s ha nem voltak a k\u00f6zelben feln\u0151ttek, r\u00e9mt\u00f6rt\u00e9neteket mes\u00e9lt v\u00e1mp\u00edrokr\u00f3l, s\u00edrjukb\u00f3l kikel\u0151 hull\u00e1kr\u00f3l \u00e9s mindenf\u00e9le pokolb\u00e9li teremtm\u00e9nyekr\u0151l. A furcsa az volt, hogy a n\u0151v\u00e9re t\u00f6rt\u00e9netei egy\u00e1ltal\u00e1n nem keltettek benne f\u00e9lelmet. Nem tudott f\u00e9lni olyan dolgokt\u00f3l, amelyeket \u00e1ltal\u00e1ban mindenki f\u00e9lelmetesnek tartott, nem ijesztett\u00e9k meg, mintha m\u00e1r foglalt lett volnaa r\u00e9m\u00fclet helye, \u00e9s m\u00e1r teljesen kimer\u00edtette volna valami a teljes f\u00e9lelem\u00e9rzet\u00e9t. Csak hallgatta a n\u0151v\u00e9re izgatott hangj\u00e1t, aki dr\u00e1mai suttog\u00e1ssal igyekezett hal\u00e1lra r\u00e9m\u00edteni; de \u00e9rz\u00e9ketlen maradt a mes\u00e9ire, mert tudta, hogy ezek a t\u00f6rt\u00e9netek eg\u00e9szen s\u00falytalanok ahhoz az alakhoz k\u00e9pest, aki \u00e9jszak\u00e1nk\u00e9nt l\u00e1togatta meg, amikor m\u00e1r \u00e1gyban fek\u00fcdt. Feln\u0151tt fejjel ak\u00e1r h\u00e1l\u00e1s is lehetett a n\u0151v\u00e9r\u00e9nek, ami\u00e9rt a t\u00f6rt\u00e9neteivel j\u00f3form\u00e1n immuniss\u00e1 tette a vil\u00e1g minden szokv\u00e1nyos sz\u00f6rny\u0171s\u00e9g\u00e9vel szemben, \u00fagyhogy bizonyos \u00e9rtelemben rettenthetetlen emberr\u00e9 v\u00e1lt.
\nF\u00e9lelm\u00e9nek forr\u00e1sa kimondhatatlan volt, hi\u00e1ba is kereste r\u00e1 a szavakat. Amikor a sz\u00fclei berohantak a szob\u00e1j\u00e1ba, \u00e9s faggatt\u00e1k, hogy mit is \u00e1lmodott, csak annyit tudott mondani: \u201e\u0151”, \u201evalaki” vagy \u201eaz”. Az apja villanyt gy\u00fajtott, \u00e9s az empirikus bizony\u00edt\u00e1s erej\u00e9ben b\u00edzva a szekr\u00e9ny m\u00f6g\u00f6tti sarokra vagy az \u00e1gya mell\u00e9 mutatott, \u00e9s t\u00f6bbsz\u00f6r megism\u00e9telte: \u201eL\u00e1tod, nincs itt semmi, nincs itt semmi”. Az anyja taktik\u00e1ja m\u00e1s volt: mag\u00e1hoz \u00f6lelte, k\u00f6r\u00fcllengte patikai fert\u0151tlen\u00edt\u0151illat\u00e1val, \u00e9s a f\u00fcl\u00e9be s\u00fagta: \u201eItt vagyok veled, nem \u00e9rhet semmi rossz.”
\n\u00datit\u00e1rsam t\u00fal kicsi volt m\u00e9g ahhoz, hogy megijessze a rossz tudata. Alapj\u00e1ban v\u00e9ve sem a rosszr\u00f3l, sem a j\u00f3r\u00f3l nem tudott m\u00e9g semmit. T\u00fal kicsi volt ahhoz is, hogy az \u00e9let\u00e9t f\u00e9ltse. K\u00fcl\u00f6nben meg rosszabb dolgok is vannak a hal\u00e1ln\u00e1l, a v\u00e9rsz\u00edv\u00f3 v\u00e1mp\u00edrokn\u00e1l, az \u00e1ldozataikat sz\u00e9tmarcangol\u00f3 farkasemberekn\u00e9l. A gyerekek tudj\u00e1k a legjobban, hogy a hal\u00e1l t\u00fal\u00e9lhet\u0151. A legrosszabb az, ami ism\u00e9tl\u0151dik, ritmikus, v\u00e1ltozatlan, el\u0151re tudhat\u00f3 \u00e9s elker\u00fclhetetlen, a saj\u00e1t tehetetlens\u00e9ge viszi el\u0151re. Az ember pedig nincs r\u00e1 hat\u00e1ssal, csak v\u00e1rja, hogy az a valami r\u00e1hurkol\u00f3djon \u00e9s mag\u00e1val r\u00e1ntsa.
\nA szob\u00e1j\u00e1ban, valahol a szekr\u00e9ny \u00e9s az ablak k\u00f6z\u00f6tt s\u00f6t\u00e9t emberalakot l\u00e1tott. Ott \u00e1llt mozdulatlanul. Az arca hely\u00e9n terjeng\u0151 s\u00f6t\u00e9t folt k\u00f6zep\u00e9n apr\u00f3, v\u00f6r\u00f6sl\u0151 pont izzott: cigarettav\u00e9g. Az arca ki-kivillant a hom\u00e1lyb\u00f3l, amikor er\u0151sebben \u00e9gett a cigaretta. F\u00e1radt, fak\u00f3 szeme kitart\u00f3an \u00e9s szemreh\u00e1ny\u00f3an figyelte a gyereket. \u00c1ll\u00e1n s\u0171r\u0171, \u0151szes borosta n\u0151tt, az arc\u00e1t \u00e1rkok bar\u00e1zd\u00e1lt\u00e1k, keskeny sz\u00e1j\u00e1t meg mintha egyenesen cigarettasz\u00edv\u00e1sra teremtett\u00e9k volna. \u00cdgy \u00e1llt, mozdulatlanul, mik\u00f6zben a s\u00e1padt, retteg\u0151 gyerek gyorsan elv\u00e9gezte v\u00e9dekez\u0151 r\u00edtus\u00e1t: fej\u00e9re h\u00fazta a takar\u00f3t, er\u0151sen belekapaszkodott a f\u00e9m \u00e1gykeretbe, \u00e9s hangtalanul im\u00e1dkozott az \u0151rangyal\u00e1hoz, ahogy a nagyanyja tan\u00edtotta. De ez sem seg\u00edtett. Az ima sik\u00edt\u00e1ss\u00e1 fajult, \u00e9s berohantak hozz\u00e1 a sz\u00fclei.
\nEz \u00edgy ment egy ideig, el\u00e9g hosszan ahhoz, hogy a gyerek bizalma megrend\u00fclj\u00f6n az \u00e9jszak\u00e1ban. De mivel az \u00e9jre mindig nappal k\u00f6vetkezett, amely nagyvonal\u00faan megbocs\u00e1tott a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g \u00f6sszes sz\u00f6rnyeteg\u00e9nek, a gyerek n\u0151tt \u00e9s felejtett. A nappal egyre hatalmasabb lett, egyre t\u00f6bb meglepet\u00e9st hozott. A sz\u00fclei megk\u00f6nnyebb\u00fcltek, \u00e9s hamarosan megfeledkeztek fiuk kisgyerekkori f\u00e9lelmeir\u0151l. Csendesen \u00f6regedtek, \u00e9s minden tavasszal kiszell\u0151ztett\u00e9k a szob\u00e1kat. Az az ember pedig, aki ezt elmes\u00e9lte, gyermekb\u0151l f\u00e9rfiv\u00e1 \u00e9rett, \u00e9s egyre ink\u00e1bb meggy\u0151z\u0151d\u00f6tt arr\u00f3l, hogy a gyermeki dolgok nem \u00e9rdemesek k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb figyelemre. A reggelek \u00e9s a delek egy\u00e9bk\u00e9nt is kit\u00f6r\u00f6lt\u00e9k az eml\u00e9kezet\u00e9b\u0151l a sz\u00fcrk\u00fcletet \u00e9s az \u00e9jeket.
\nCsak nemr\u00e9g – mes\u00e9lte -, miut\u00e1n \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl elm\u00falt hatvan, \u00e9s egy este f\u00e1radtan haza\u00e9rkezett, akkor j\u00f6tt r\u00e1 a teljes igazs\u00e1gra. Lefekv\u00e9s el\u0151tt m\u00e9g r\u00e1 akart gy\u00fajtani, \u00e9s az ablakhoz l\u00e9pett, amelyet a kinti s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g r\u00f6vidl\u00e1t\u00f3 t\u00fck\u00f6rr\u00e9 v\u00e1ltoztatott. A gyufal\u00e1ng egy pillanatra lyukat f\u00fart a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gben, majd a cigaretta izz\u00e1sa egy percre megvil\u00e1g\u00edtott egy arcot. Ugyanaz az alak villant el\u0151 a hom\u00e1lyb\u00f3l magas, s\u00e1padt homlok\u00e1val, s\u00f6t\u00e9t foltszem\u00e9vel, vonalszer\u0171 sz\u00e1j\u00e1val \u00e9s \u0151szes szak\u00e1ll\u00e1val. Azonnal megismerte, semmit sem v\u00e1ltozott. A szok\u00e1s rabja lett megint: m\u00e1r vette a leveg\u0151t, hogy felsikoltson, de nem volt kit h\u00edvnia. A sz\u00fclei r\u00e9g meghaltak; egyed\u00fcl volt, \u00e9s a gyerekkori r\u00edtusok is erej\u00fcket vesztett\u00e9k, r\u00e9g\u00f3ta nem hitt m\u00e1r az \u0151rangyal\u00e1ban. De amikor ennek az egyetlen pillanatnak a leforg\u00e1sa alatt meg\u00e9rtette, ki az, akit\u0151l r\u00e9gen annyira f\u00e9lt, nagy-nagy megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9st \u00e9rzett. A sz\u00fcleinek tulajdonk\u00e9ppen igazuk volt – a k\u00fclvil\u00e1g biztons\u00e1gos.
\nAz ember, akit l\u00e1tsz, nem az\u00e9rt l\u00e9tezik, mert l\u00e1tod, hanem az\u00e9rt, mert \u0151 n\u00e9z t\u00e9ged \u2013 z\u00e1rta le furcsa t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t, azut\u00e1n mindkett\u0151nket \u00e1lomba ringatott a motorok basszusdorombol\u00e1sa.<\/p>\n
Forr\u00e1s: Olga Tokarczuk: Bizarr t\u00f6rt\u00e9netek. Vince Kiad\u00f3, Budapest, 2019. Ford\u00edtotta Petneki No\u00e9mi<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Volt egy ember, aki egy \u00f3ce\u00e1n feletti, hossz\u00fa \u00e9jszakai rep\u00fcl\u00e9s sor\u00e1n elmondta nekem, mit\u0151l f\u00e9lt \u00e9jszaka gyerekkor\u00e1ban. Mindig ugyanazt a r\u00e9m\u00e1lmot l\u00e1tta, azut\u00e1n rettegve \u00e9s sik\u00edtozva h\u00edvta a sz\u00fcleit. A hossz\u00fa est\u00e9ken t\u00f6rt\u00e9nt, azokban a csendes, rosszul megvil\u00e1g\u00edtott, t\u00e9v\u00e9mentes id\u0151kben, amikor legfeljebb a r\u00e1di\u00f3 vartyog\u00e1sa vagy apja \u00fajs\u00e1gj\u00e1nak halk zizeg\u00e9se hallatszott, ilyenkor k\u00f6nnyen kics\u00edr\u00e1ztak a […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-86268","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/86268","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=86268"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/86268\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=86268"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=86268"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=86268"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}