![\"\"](\"https:\/\/ujkafe.website\/wp-content\/uploads\/2019\/10\/mancika-schuplerarnold.jpg\")
<\/a>A szerz\u0151 Manczyk\u00e1val * Fot\u00f3 Schupler Arnold<\/em><\/p><\/div>\n Nem tudom, ha eml\u00e9kszem, mi az, aminek k\u00f6vetkezt\u00e9ben f\u00e9lni vagy \u00e9ppen nem f\u00e9ln\u00fcnk kellett volna. Csak az, hogy \u00e9let\u00fcnk egyik legszebb, legeklektikusabb \u00e9s leghektikusabb bar\u00e1ts\u00e1ga virradt r\u00e1nk a cs\u00e1jneria f\u00fcstf\u00e1tyolos \u00e1porodotts\u00e1g\u00e1ban. \u201eT\u00fal sok viharfelh\u0151 volt felettem, meg kell k\u00fczdenem a d\u00e9monjaimmal. Nekem naps\u00fct\u00e9s kell \u00e9s f\u00e9ny. Nem tudok felh\u0151k s\u00falya alatt \u00e9lni. Ne haragudjatok r\u00e1m. Majd egyszer visszaj\u00f6v\u00f6k.\u201d<\/p>\n Nem esk\u00fcsz\u00f6m meg r\u00e1, hogy azt az utols\u00f3 \u00edg\u00e9retmondatot val\u00f3ban odatette vagy csak \u00e9n akarom, hogy \u00edgy eml\u00e9kezzem arra a level\u00e9re. Azt\u00e1n egy nap sz\u00f3ltam Mam\u00e1nak, s\u00fcss\u00f6n hamuban s\u00fclt pog\u00e1cs\u00e1t, \u00e9s felkerekedtem, felmentem Budapestre megkeresni. Ott tal\u00e1ltam P\u00e1l Ir\u00e9nnel\u2026 \u201e\u00c1jrinp\u00f3l\u201d \u2013 mutatta be lelki bar\u00e1tn\u0151j\u00e9t \u00e9s munkaad\u00f3j\u00e1t, akivel egy vid\u00e1m barakkban, azaz irod\u00e1ban tettek-vettek ilyen-olyan probl\u00e9m\u00e1s \u00fcgyekben hasznosakat. \u00c9des Ann\u00e1val meg a \u201eb\u00e1zison\u201d ker\u00fclt\u00fcnk egym\u00e1ssal bemutat\u00e1sra, a Holl\u00e1non, a J\u00e1szai Mari t\u00e9r mellett, ahol a Cserh\u00e1ti-f\u00e9le huzatos kettes villamos megfordul. Boldog volt, s\u00fct\u00f6tt r\u00e1 a nap. Azt hittem, a r\u00e1di\u00f3 \u00e9s a mindenf\u00e9le szerepl\u00e9sek mindkett\u0151nk \u00e9let\u00e9ben olyan t\u00e1volra ker\u00fcltek t\u0151l\u00fcnk, es\u00e9lye sincs, hogy valaha is reflektorf\u00e9nybe k\u00edv\u00e1nkozzunk m\u00e9g. T\u00e9vedtem, mint annyi sok m\u00e1s esetben. \u00c9s nem tudom, hogy Tur\u00f3s L\u00f3ri volt-e nagyon meggy\u0151z\u0151, mikor nekem New Yorkba, Manczyk\u00e1nak meg Budapestre p\u00e1rhuzamosan e-maileket kezdett \u00edrogatni 2004 december\u00e9ben a City R\u00e1di\u00f3 terveir\u0151l, vagy csak mi v\u00e1rtunk epekedve egy ilyen levelet otthonr\u00f3l, amiben az \u00e1ll, hogy \u201elenne itt egy \u00faj, magyar nyelv\u0171 kereskedelmi r\u00e1di\u00f3 bla-bla-bla\u2026 \u2013 ezt m\u00e1r annyit hallottuk azokban az \u00e9vekben \u2013 amit kett\u0151t\u00f6kre \u00e9p\u00edten\u00e9nk fel, mert a te cikked ind\u00edtotta el benn\u00fcnk a gondolatot, \u00e9s ebben a v\u00e1rosban ti vagytok A r\u00e1di\u00f3sok\u2026\u201d \u2013 Nekik mi vagyunk Kudlik Juli meg Antal Imrus \u2013 kuncogta a f\u00fclembe Bartos, majd fennhangon odasz\u00f3lt \u2013 Gyurik\u00e1m!\u2026 Nem volt kedv\u00fcnk mindig nevetni sem, \u00e9let\u00fcnk kisebb-nagyobb dr\u00e1m\u00e1i kiz\u00f6kkentettek olykor a dolcsevit\u00e1b\u00f3l. Szerencs\u00e9sebb volt, ha k\u00fcl\u00f6n-k\u00fcl\u00f6n szenvedt\u00fcnk, mert akkor a m\u00e1sik gyorsan kir\u00e1ngatott bel\u0151le, de az is el\u0151fordult, hogy egyszerre ikegt\u00fcnk mindketten. \u00c9s akkor nem volt m\u00e1s v\u00e1laszt\u00e1s, egy\u00fctt ment\u00fcnk el a Kauflandba. \u00c9s JazzManczyt mindenki im\u00e1dta, a tenyer\u00e9b\u0151l ettek. L\u00e9gycsap\u00f3val kellett j\u00e1rk\u00e1lni mellette ezekben az \u00e9vekben, mint ahogy a lepk\u00e9k j\u00f6nnek a l\u00e1mp\u00e1ra, \u00fagy legyeskedtek k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte fiatalok \u00e9s id\u0151sek. Legt\u00f6bbsz\u00f6r \u00e1rtatlanul, de akadtak elv\u00e9tve olyanok is, akik vehemenskedtek, amikor oda kellett csapni. Egy h\u00e9tf\u0151n azonban az egyik rendezv\u00e9nyr\u0151l, amit n\u00e9lk\u00fclem konfer\u00e1lt, ragyogva j\u00f6tt vissza. D\u00e9lben jobb\u00e1ra annyi id\u0151nk volt, hogy hat percben v\u00e1ltsuk egym\u00e1st \u00e9l\u0151 m\u0171sorban. Ezt soha nem besz\u00e9lt\u00fck meg el\u0151re, mindig spont\u00e1n t\u00f6rt\u00e9nt. \u0150 elk\u00f6sz\u00f6nt, \u00e9n bek\u00f6sz\u00f6ntem. A bejelentkez\u00e9s el\u0151tti 3 percben, az utols\u00f3 dal alatt azonban, mindig gyorsan megbesz\u00e9lt\u00fck \u00e9let\u00fcnk legizgalmasabb \u00e9s olykor legpik\u00e1nsabb pillanatait, ami az alatt esett meg vel\u00fcnk, am\u00edg nem voltunk \u00e9pp egy\u00fctt. Betegesen tartottunk is att\u00f3l \u2013 \u00e9s ez mindig sok visszafojtott kuncog\u00e1sra adott okot \u2013 , hogy egyszer v\u00e9letlen\u00fcl bekapcsolva felejti valamelyik\u00fcnk a mikrofonj\u00e1t\u2026 Sokszor vihogtunk azon, hogy ami ott elhangzik \u00e9l\u0151 bejelentkez\u00e9s\u00fcnk el\u0151tt n\u00e9gyszemk\u00f6zt, sokkal izgalmasabb lenne minden m\u0171sorn\u00e1l, \u00e9s hosszas \u00e9vekre biztos\u00edtan\u00e1 a cs\u00e1mcsognival\u00f3t az erre ki\u00e9hezetteknek. \u00c9vekkel k\u00e9s\u0151bb der\u00fclt ki, sokan, ha m\u00e1skor nem is hallgatt\u00e1k \u00e9pp a r\u00e1di\u00f3t, a v\u00e1lt\u00e1sunkra mindenk\u00e9pp bekapcsolt\u00e1k. Az egyik legn\u00e9pszer\u0171bb m\u0171sorsz\u00e1m lett ez a nem-m\u0171sor, a v\u00e1lt\u00e1s. Ebbe az intimit\u00e1sba azonban nem avattunk be senkit. Igaz, olykor bar\u00e1taink vagy koll\u00e9g\u00e1k \u201ebenn felejtett\u00e9k\u201d magukat valami \u00fcr\u00fcggyel a st\u00fadi\u00f3ban a v\u00e1lt\u00e1sra, de olyankor csak mosolyogva diszkr\u00e9ten hallgattunk. Mondja, hogy k\u00f6rbeudvarolta egy csinos fi\u00fa vas\u00e1rnap a rendezv\u00e9nyen. P\u00e1r \u00e9v m\u00falva, amikor m\u00e1r \u00e9n k\u00e9sz\u00edtettem a kufferjaimat az amerikai \u00fatra, Manczyka v\u00e1ratlanul megh\u00edvott P\u00edrba. Nem volt a megh\u00edv\u00e1sban semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, p\u00e1rszor j\u00e1rtam kinn vele sz\u00fcl\u0151faluj\u00e1ban, a sz\u00fcl\u0151i h\u00e1zban. Egyszer \u00c9des Anna is ott volt, majd hol egyik, hol m\u00e1sik testv\u00e9r. Az id\u0151z\u00edt\u00e9st furcs\u00e1llottam. Nemcsak \u00e9n voltam ezerfel\u00e9 sz\u00e9tsz\u00f3r\u00f3dva az iminens disszid\u00e1l\u00e1s ok\u00e1n, hanem Bartos is utols\u00f3 h\u00f3napjaiban j\u00e1rt els\u0151 gyermek\u00fckkel val\u00f3 terhess\u00e9g\u00e9nek, dolgozott, csal\u00e1di \u00e9letet \u00e9lt szeretett ur\u00e1val, f\u00e9szket raktak a gyarapod\u00f3 csal\u00e1dnak. A Tisztvisel\u0151telepen. Ahol annyit s\u00e9t\u00e1ltunk kor\u00e1bbi \u00e9veinkben h\u00e1zak, kertek, torn\u00e1cok \u00e9s sz\u00e9p \u00e9let ut\u00e1n s\u00f3v\u00e1rogva. *<\/p>\n Id\u00e9n szeptemberben, otthonl\u00e9tem idej\u00e9n felh\u00edvott, tal\u00e1lkozzunk. Beszaladt a gyermekeknek ut\u00e1nan\u00e9zni, mikor visza\u00e9rt, l\u00e1tom, mosolyog, esz\u00e9be jutott valami. *<\/p>\n Okt\u00f3ber tizenh\u00e1rom. Sok f\u00e9nyk\u00e9pet kaptam Szatm\u00e1rr\u00f3l. A t\u00f6meg miatt le kellett z\u00e1rni az utc\u00e1t. Rengeteg gyertya f\u00e9nye. Vir\u00e1got dob\u00e1lnak. Feh\u00e9r r\u00f3zs\u00e1kat. Megillet\u0151dve fels\u00f3hajtok: Forr\u00e1s: \u00c9gb\u0151l kapott mes\u00e9k<\/p>\n Isten mag\u00e1csk\u00e1val, dr\u00e1ga Manczyka!<\/a><\/p><\/blockquote>\n
\nMinden bizonnyal elmondhatatlan szerepe lehetett ebben a f\u00e9lelem kiiktat\u00e1s\u00e1nak is, amir\u0151l k\u00f6zelebbit t\u00e9nyleg nem tudok most felid\u00e9zni, de tal\u00e1n m\u00e9g fontosabb enn\u00e9l a k\u00f6z\u00f6s hang megtal\u00e1l\u00e1sa volt, ez pedig teljesen spont\u00e1nul \u00e9rt mindkett\u0151nket. Olyan boldog gondtalans\u00e1gban voltunk milli\u00f3egy gondunk k\u00f6zepette szorosan egym\u00e1s mellett, mint az els\u0151 Dialog mobiltelefonsz\u00e1maink a kilencvenes \u00e9vekben, amikor megjelentek a hurcolhat\u00f3 telefonok, \u00e9s a bar\u00e1ti k\u00f6r sz\u00e1mai sorrendben k\u00f6vetkeztek, \u00edgy nem is volt fontos, kinek, mi a sz\u00e1ma, ha mell\u00e9t\u00e1rcs\u00e1ztunk is ismer\u0151s vette fel. Tal\u00e1n Arnoldnak van csak meg ma m\u00e1r az a sz\u00e1ma\u2026 Els\u0151re Bartos\u00e9 sz\u0171nt meg.
\nMint minden az \u00e9let\u00e9ben, ez is v\u00e1ratlanul \u00fct\u00f6tt be. Egy nap csak arra ocs\u00fadtunk fel, hogy az a sz\u00e1m nem v\u00e1laszol, s\u0151t, meg is sz\u0171nt. Nem maradt m\u00e1s h\u00e1tra, mint a bartosk\u00e1s e-mail, amit nem szerettem, mint ahogy a Bartosk\u00e1z\u00e1st sem, mert ennek a t\u00fcnem\u00e9nynek a legkev\u00e9sb\u00e9 sem \u00e1llt j\u00f3l ez a becen\u00e9v. De \u0151 hagyott a n\u00e9p akarat\u00e1nak, \u00e9s v\u00e1llat vont a Bartoska felett, s hagyta, hogy \u00e9lete els\u0151 e-mailc\u00edme is bartosk\u00e1s legyen, hadd legyen mindenki boldog. A saffranekes freemailemr\u0151l gyorsan sz\u00e1monk\u00e9rtem a bartosk\u00e1s postac\u00edm tulajdonos\u00e1n az elt\u0171n\u00e9st.<\/p>\n
\n\u2013 Egyszer majd hazamegyek. \u2013 mondta, erre m\u00e1r eml\u00e9kszem. B\u00e1r, \u00edg\u00e9retnek halov\u00e1ny volt abban a f\u00e9ny\u00e1rban \u00e9s a b\u00e1zis rusztikus v\u00e9delm\u00e9ben. P\u00f3tanyj\u00e1v\u00e1 \u00fct\u00f6tte Ann\u00e1t, mint ahogy minden\u00fctt, itt is megtal\u00e1lta mag\u00e1nak a p\u00f3tcsal\u00e1dokkal j\u00e1r\u00f3 p\u00f3tany\u00e1t, mint kor\u00e1bban Szatm\u00e1ron a j\u00f3s\u00e1gos Imre Ir\u00e9nke szem\u00e9ly\u00e9ben. Fel\u00fclt\u00fcnk a kettesre \u00e9s egyenesen az orsz\u00e1gh\u00e1z el\u00e9 hajtottunk.
\n\u2013 P\u00e1rl\u00e1ment \u2013 intett viccesen affekt\u00e1lva.
\n\u2013 Nekem pisilnem kell.
\n\u2013 A miniszt\u00e9rium el\u0151tt vannak bokrok, ott lehet \u2013 intett, mik\u00f6zben a korl\u00e1t n\u00e9lk\u00fcli rakpart szeg\u00e9ly\u00e9r\u0151l az esti Buda f\u00e9nyeit b\u00e1multa.
\n\u2013 Ez az\u00e9rt m\u00e9giscsak\u2026 \u2013 mondta komoran, mikor visszaj\u00f6ttem \u2013 idej\u00f6ssz nek\u00fcnk \u00e9s oldalba pisiled a p\u00e1rl\u00e1ment\u00fcnket\u2026
\nH\u00fasz \u00e9vig r\u00f6h\u00f6gt\u00fcnk ezen vis\u00edtva.
\nMikor egy\u00e9b dolgaim nem fesz\u00e9lyeztek m\u00e1r, el\u0151kaptam a f\u00e9nyk\u00e9pez\u0151masin\u00e1t, amit akkor m\u00e9g k\u00f6lcs\u00f6nbe kaptam a budapesti utaz\u00e1sra, \u00e9s T\u00edm\u00e1r P\u00e9ter Csinibab\u00e1j\u00e1b\u00f3l id\u00e9zve modoroskodtam:
\n\u2013 Dr\u00e1ga Mancika! Az utols\u00f3 mai pillant\u00e1s\u00e1t elkaphatom?\u2026
\n\u2013 Na, de gyorsan! Maga m\u0171v\u00e9sz?\u2026 \u2013 vette a lapot gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl, \u00e9s mint Nagy Nat\u00e1lia Mancik\u00e1ja a filmben, be\u00e1llt k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 p\u00f3zokba.
\n\u2013 Dolce Vita! D\u00f6nt\u00f6ttem, \u00e9n \u00fagy akarok \u00e9lni, mint azok az emberek a filmen\u2026
\n\u2013 Disszid\u00e1lni tetszik?\u2026
\n\u2013 Micsoda kalapokat, micsoda ruh\u00e1kat hordtak! \u00c9s volt benne egy sv\u00e9d n\u0151. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171! Beles\u00e9t\u00e1lt mez\u00edtl\u00e1b egy sz\u00f6k\u0151k\u00fatba.
\nA k\u00f6zeli korl\u00e1thoz tipegett, megr\u00fazsozta az ajk\u00e1t, majd te\u00e1tr\u00e1lisan h\u00e1travetve fej\u00e9t \u00e1t\u00f6lelte a budapesti est\u00e9t, \u00e9s fels\u00f3hajtva folytatta Mancika monol\u00f3gj\u00e1t:
\n\u2013 Engem vir\u00e1ggal dob\u00e1ljanak. \u00c9s fot\u00f3zzanak. Meg b\u00e1muljanak. Meg k\u00e9nyeztessenek. Meg im\u00e1djanak!
\n\u00c9s ebben nem is volt hiba. Nyitott kapukat d\u00f6ngetett a nagyvil\u00e1gban, mert ez a vil\u00e1g, amelyikben mi \u00e9lt\u00fcnk, im\u00e1dta. \u00c9s vir\u00e1gokkal is dob\u00e1lta. Tal\u00e1n csak a k\u00e9nyeztet\u00e9ssel voltak neh\u00e9zs\u00e9gek. Minden egyes napsugar\u00e1\u00e9rt, minden egyes naps\u00fct\u00e9s pillanat\u00e9rt az \u00e9let\u00e9ben teljes er\u0151bedob\u00e1ssal kellett k\u00fczdenie. \u00c9s olyan eleg\u00e1ns kim\u00e9rts\u00e9ggel \u00e9s mosollyal tette, hogy senkit sem hagyott felfegyverkezve mag\u00e1val szemben. Ezt k\u00f6vet\u0151en, ha valahol bemutatkozott, \u00e9n magyar\u00e1z\u00f3lag mindig hozz\u00e1tettem:
\n\u2013 Mancika. C\u00e9 z\u00e9 ipszilonnal. Manczyka. Mert \u0151 egy \u00farin\u0151. Egy damn\u00e1.<\/p>\n
\nH\u00e1t, persze. Ha akarn\u00e9k r\u00e1 eml\u00e9kezni, akkor most r\u00e1b\u00f3lintan\u00e9k: az a cikk hozta be huszonegyn\u00e9h\u00e1ny \u00e9vvel azel\u0151tt az iroda \u00e1porodott cigarettaf\u00fcstszag\u00e1ba Manczyk\u00e1t is, bocs\u00e1nat, akkor m\u00e9g Bartos kisasszonyt, hogy a cs\u00e1jneri\u00e1ban \u00f6r\u00f6k sz\u00f6vets\u00e9gre \u00e9s bar\u00e1ts\u00e1gra l\u00e9pj\u00fcnk annak marg\u00f3j\u00e1n.
\nEgy-kett\u0151re Szatm\u00e1ron tal\u00e1ltuk magunkat. Manczyka letette a nagy barna kuffert:
\n\u2013 A r\u00e1di\u00f3n\u00e1l vagyok! \u2013 \u00e9s Mancika filmb\u00e9li monol\u00f3gj\u00e1t karik\u00edrozva ism\u00e9t el\u0151vette a j\u00f3lismert p\u00f3zt, \u00e9s egyszusszra f\u00fajta \u2013 A csehszlov\u00e1k k\u00eds\u00e9rleti ad\u00e1s, a csehkettes tartal\u00e9kos bemond\u00f3n\u0151je vagyok fizet\u00e9sn\u00e9lk\u00fcli szabads\u00e1gon. \u00c9s HAZAJ\u00d6TTEM!\u2026 \u2013 \u00e9s olyan g\u00f6nd\u00f6ren kacagott mell\u00e9, hogy ah\u00e1ny nap csak volt, az mind egyszerre s\u00fct\u00f6tt ki az univerzumban.
\nOtt \u00e1lltunk egy \u00faj kezdet \u00e9s \u00faj boldogs\u00e1g k\u00fcsz\u00f6b\u00e9n, \u00e9s ami sz\u00e1munkra ebben a legfontosabb volt: egy\u00fctt. Mint m\u00e9g soha. \u00dagy, hogy nem kellett att\u00f3l tartanunk, hogy valamelyik\u0151nknek baja lesz abb\u00f3l, ha egy\u00fctt l\u00e1tnak. S\u0151t. Persze, hazudn\u00e9k, ha azt \u00e1ll\u00edtan\u00e1nk, b\u00e1rmennyire is \u00e9rdekeltek benn\u00fcnket a fenyeget\u00e9sek \u00e9s egy\u00e9b piti\u00e1ner k\u00f6z- \u00e9s mag\u00e1n\u00e9leti \u00fcgyk\u00f6d\u00e9sek. A petyh\u00fcdt cigarettaszag\u00fa irod\u00e1ba pedig m\u00e1r csak az\u00e9rt szaladtam fel, hogy a felmond\u00e1somat beadjam, \u00e9s v\u00e9gre nekiess\u00fcnk a r\u00e1di\u00f3\u00e9p\u00edt\u00e9snek a friss szag\u00fa st\u00fadi\u00f3ban. Akkor m\u00e1r jav\u00e1ban benn lakott L\u00f3ri \u00e9s Robi, Schwarczkopf Papa \u00e9s Kicsi Csilla, k\u00e9s\u0151bb Marci is befutott. Mi is beb\u00fatoroztunk, csak aludni j\u00e1rtunk haza n\u00e9ha. Tudtuk, valami mese t\u00f6rt\u00e9nik most vel\u00fcnk. Ut\u00f3lag visszatekintve k\u00f6z\u00e9leti szerepl\u00e9seim jutalomj\u00e1t\u00e9ka volt az az id\u0151szak. Bartos meg, mint a r\u00e9gi gum\u00f3r\u00f3l tavasszal ism\u00e9t kisarjad\u00f3 sz\u00ednpomp\u00e1s vir\u00e1g, bontakozott ki az \u00faj hajt\u00e1sb\u00f3l. Szebb \u00e9s kreat\u00edvabb volt, mint valaha. Egy nap egy sz\u00e9parc\u00fa, kiss\u00e9 f\u00e9l\u00e9nk le\u00e1nka j\u00f6tt bemutatkozni, hogy \u0151 lesz a h\u00edrszerkeszt\u0151, ha bev\u00e1lik. Nagy tariszny\u00e1t viselt, piros volt az arca \u00e9s szel\u00edd a tekintete. Kedvesnek t\u0171nt.
\n\u2013 J\u00f3, hogy van m\u00e9gegy l\u00e1ny, mert \u00edgy h\u00e1rman tudunk a n\u0151cis dolgokr\u00f3l besz\u00e9lgetni \u2013 majd szigor\u00faan r\u00e1mn\u00e9zett \u2013 Te meg szeressed Mon\u00e1t, mert j\u00f3 kisly\u00e1ny.
\nNem is mondtam semmit.
\nA boldogs\u00e1g \u00e9vei voltak ezek ism\u00e9t, ugyanolyan \u00f6nfeledt \u00e9s gondtalan, mint sok \u00e9vekkel azel\u0151tt is: mindennapi gondjainkkal telt gondtalans\u00e1ggal. Hossz\u00fa d\u00e9lut\u00e1nok \u00e9s est\u00e9k jutottak bar\u00e1tainkra, akiket gy\u0171jt\u0151n\u00e9ven a k\u00edv\u00e1ns\u00e1gm\u0171soros betelefon\u00e1l\u00f3k sz\u00f3kincs\u00e9b\u0151l mer\u00edtett \u201e a zeg\u00e9sz bar\u00e1tok\u201d gyan\u00e1nt emlegett\u00fck. Hol n\u00e1lam, hol m\u00e1sn\u00e1l, hol pedig valamelyik ny\u00e1ri kertben ver\u0151dt\u00fcnk \u00f6ssze. Sokszor s\u00e9t\u00e1ltunk is. \u00datvonalaink voltak. P\u00e9ld\u00e1ul, ha n\u00e9pf\u00fcrd\u0151re v\u00e1gytunk, akkor a korz\u00f3n k\u00f6rbe, majd le a sug\u00e1r\u00faton a Kossuth-kertig. \u00c9s k\u00f6zben nagyokat besz\u00e9lgett\u00fcnk. Mindenkihez volt egy kedves szava, ha kellett, l\u00e9p\u00e9senk\u00e9nt is meg\u00e1llt csacsogni vagy meghallgatni valakinek a bajait. K\u00e9s\u0151bb, amikor a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi port\u00e1lok elharap\u00f3ztak, \u00e9s k\u00e9nytelen-kelletlen be kellett \u00e1llnunk a sorba munk\u00e1nkb\u00f3l kifoly\u00f3lag, sokszor dorg\u00e1ltam, mikor kics\u00fasztak kezei k\u00f6z\u00fcl a dolgok a virtu\u00e1lis vil\u00e1g kommentjeiben \u00e9s az emberek legk\u00fcl\u00f6nf\u00e9l\u00e9bb megnyilv\u00e1nul\u00e1saiban, hogy nem kellene mindenkivel bar\u00e1tkoznia, m\u00e9g virtu\u00e1lisan sem. Csak nevetett, \u00e9s legyintett, kib\u00edrja, hitte, hogy az emberek j\u00f3k. Mert \u0151 j\u00f3. Mellette \u00e9n kev\u00e9sb\u00e9 \u00e9reztem magam annak. \u00c9n k\u00e9ptelen voltam mindig mindenkit szeretni \u00e9s elt\u0171rni magam k\u00f6r\u00fcl. Az \u0151 j\u00f3s\u00e1ga valami legbels\u0151, m\u00e9ly hitb\u0151l fakadt. Egyik ilyen d\u00e9lut\u00e1ni s\u00e9t\u00e1n \u00e9pp gondolatainkba mer\u00fclve botork\u00e1ltunk egym\u00e1s mellett. Egyik\u00fcnk sem sz\u00f3lt. A sug\u00e1r\u00fatr\u00f3l \u00e9pp a r\u00e1di\u00f3 el\u0151tt elhaladva a k\u00f6zpont fel\u00e9 tudatosult bennem, hogy ha engem szeretnek, akkor az j\u00f3r\u00e9szt miatta van. M\u00e9g akkor is, ha\u2026 \u00e9s ezt m\u00e1r innen hangosan mondtam ki a hosszas hallgat\u00e1sunk k\u00f6zep\u00e9re illesztve v\u00e1ratlanul:
\n\u2013 \u2026\u00e9n, alapj\u00e1ban v\u00e9ve, az\u00e9rt j\u00f3 ember vagyok!
\nBartos meg\u00e1llt az \u00fat k\u00f6zep\u00e9n a gyalog\u00e1tkel\u0151n, egy pillanatra riadtan f\u00fcrk\u00e9szte a tekintetemet, majd akkor\u00e1t kacagott, hogy a villany\u00f3ra alatt szolg\u00e1latot teljes\u00edt\u0151 kurv\u00e1k kuty\u00e1ja, a Kisrauka idegesen csaholni kezdett, \u00e9s megfutamodott a D\u00e1csia fel\u00e9. Brigitta meg Ren\u00e1ta ut\u00e1na.
\n\u2013 Igen, dr\u00e1g\u00e1m \u2013 mag\u00e1hoz \u00f6lelt \u00e9s a homlokomat megcs\u00f3kolta \u2013 alapvet\u0151en igen. \u00d6r\u00fcl\u00f6k, hogy ezt letiszt\u00e1ztad magaddal.
\nAmikor rosszabb napjaink voltak, vagy csak csendess\u00e9gre v\u00e1gytunk, a Tisztvisel\u0151telep kisutc\u00e1in n\u00e9zt\u00fck s\u00f3v\u00e1rogva a sz\u00e9p h\u00e1zakat, kerteket. \u00c9n gyermekkori eml\u00e9keimet eregettem, \u0151 meg arr\u00f3l \u00e1br\u00e1ndozott, hogy tal\u00e1n egyszer itt lakhat majd egy ilyen sz\u00e9p, kertes h\u00e1zban. Lesz egy szeret\u0151 f\u00e9rje, \u00e9s gyermekek. Sok gyermek. Megmutattam neki a titkokat, p\u00e9ld\u00e1ul a r\u00e9gi kerek beton hirdet\u0151oszlopot a Titulescu-park oldal\u00e1n vagy az \u00f6nt\u00f6ttvas kutat a benzink\u00fattal \u00e1tellenben, belepve gazzal.
\n\u2013 Vasmanci. Tudtad, hogy \u00edgy h\u00edvj\u00e1k? Mutatkozzatok be. Amikor kiszaladg\u00e1ltuk magunkat gyerekkorunkban a parkban, ide futottunk inni\u2026J\u00f3l ismer engem, ha ki is sz\u00e1radt az\u00f3ta.
\nHaknikra is elj\u00e1rtunk, mindenf\u00e9le helyeken szerepelt\u00fcnk, konfer\u00e1ltunk. \u00c9lvezt\u00fck gy\u0171jteni az \u00e9lm\u00e9nyeket, s hogy ezeket egy\u00fctt \u00e9lt\u00fck meg, a legt\u00f6bbsz\u00f6r a m\u00e1sik szusszan\u00e1s\u00e1b\u00f3l is \u00e9rtett\u00fck, mi jutott \u00e9ppen esz\u00e9be adott helyzetekben. Egyikszer egy kedves id\u0151s programszervez\u0151 sietett oda \u00fcdv\u00f6z\u00f6lni benn\u00fcnket ki\u00e9rkezt\u00fcnkkor a helysz\u00ednre:
\n\u2013 Dr\u00e1ga m\u0171sorvezet\u0151 h\u00e1zasp\u00e1r!<\/p>\n
\n\u2013 Parancsolj, Kl\u00e1h-ri-k\u00e1m! \u2013 ut\u00e1noztam esetlen\u00fcl Kord\u00e1t, mik\u00f6zben az \u00f6reg\u00far megtorpant:
\n\u2013 Azt hittem, a Bartos Erzs\u00e9bet m\u0171v\u00e9szn\u0151nek tetszik lenni.
\n\u2013 Annak tetszik, kedves, az a m\u0171v\u00e9sznevem, de el ne \u00e1rulja senkinek, csak maga tudja\u2026 \u2013 kacsintott oda, \u00e9s elr\u00e1ngatott, miel\u0151tt hars\u00e1nyan el nem kezdek r\u00f6h\u00f6gni. Amikor Marci egy kis tov\u00e1bbk\u00e9pz\u00e9s \u00fcr\u00fcgy\u00e9n elvitt benn\u00fcnket mag\u00e1hoz Gyul\u00e1ra, megbesz\u00e9lt\u00fck azt is, hogy mi ketten olyanok vagyunk, mint valami unatkoz\u00f3 nyugd\u00edjas n\u00e9met h\u00e1zasp\u00e1r kelet-eur\u00f3pai vak\u00e1ci\u00f3n. Gyula f\u0151ter\u00e9n v\u00e1gtattunk \u00e1t a v\u00e1rba menet, amikor valami borzos-bozontos figur\u00e1k k\u00f6sz\u00f6ntek Marcira, \u00e9s amaz k\u00e9szs\u00e9gesen benn\u00fcnket is bemutatott:
\n\u2013 Enchant\u00e9\u2026iz\u00e9, Freut mich\u2026 \u2013 makogtam. Manc a fellegekben volt.
\n\u2013 Hogy szeretem ezeket! \u2013 ki\u00e1ltotta, miut\u00e1n elmentek.
\n\u2013 Ezeket? \u2013 n\u00e9ztem a lomha borzosok ut\u00e1n \u2013 Mi\u00e9rt?
\n\u2013 Jaj Macc, te is szereted, csak nem tudod\u2026 Ezek a Magna Cum Laude \u2013 \u00e9s g\u00f6nd\u00f6ren kikacagta, amit mindig is tudtunk, mennyire csapnival\u00f3 a celebkult\u00far\u00e1m. \u2013 Sebaj, tudom, hogy te m\u00e9g Mel Gibson vagy Bruce Willis mellett is elmenn\u00e9l az utc\u00e1n gyan\u00fatlanul.
\n\u2013 Tudod, hogy nem ismerem ezeket a haliv\u00fadi sz\u00edn\u00e9szn\u0151ket.
\n\u2013 T\u00f6rt\u00e9netesen f\u00e9rfiak, dr\u00e1ga Macc, de nem baj \u2013 \u00e9s csak kacagott, kacagott.<\/p>\n
\n\u2013 Ilyenkor bugyikat kell venni \u2013 mondta ellentmond\u00e1st nem t\u0171r\u0151 hangon. Persze, a feh\u00e9rnem\u0171 v\u00e1s\u00e1rl\u00e1st, a szomor\u00fas\u00e1g \u00fcr\u00fcgy\u00e9n jobb\u00e1ra, n\u00e9lk\u00fclem int\u00e9zte \u00e9s nem a Kauflandban. Oda egyebek\u00e9rt ment\u00fcnk. Felh\u00edvtam ad\u00e1s ut\u00e1n, j\u00f6hetek-e \u00e9rte.
\n\u2013 Persze, dr\u00e1g\u00e1m \u2013 csicseregte, mik\u00f6zben hallottam szipog.
\n\u2013 S\u00edrsz?
\n\u2013 Igen, m\u00e9g s\u00edrok \u00f6t percet, majd alszom tizenk\u00e9t percet, hogy ne legyen v\u00f6r\u00f6s a szemem. Teszek egy kis sminket \u00e9s mehet\u00fcnk. Mire ide\u00e9rsz, k\u00e9szen leszek.
\n\u2013 De hisz csak a Kauflandba megy\u00fcnk\u2026
\n\u2013 Az mindegy. Egy n\u0151n mindig legyen egy kis smink! Ut\u00e1na sz\u00e9pen leny\u00edrom a kis hajadat. Te sem mehetsz ki azzal a fejjel. Egyed\u00fcl\u00e1ll\u00f3k vagyunk, kinn a m\u00e1rketen, dr\u00e1g\u00e1m, nem ereszthetj\u00fck el magunkat.
\nEzek a Kaufland-porty\u00e1k sosem voltak unalmasak. Ha csak z\u00f6ldbabkonzerv\u00e9rt is ment\u00fcnk be, t\u00e9vhit lenne azt gondolni, hogy c\u00e9lir\u00e1nyosan odament\u00fcnk a z\u00f6ldbabkonzerves pulthoz \u00e9s leemelt\u00fcnk egy doboz z\u00f6ldbabkonzervet. Egyr\u00e9szt, Manczyt m\u00e1r a bej\u00e1ratn\u00e1l elvesz\u00edtettem. Sejtettem, ha p\u00e1niknba esn\u00e9k, el\u0151bb-ut\u00f3bb a z\u00f6ldbabkonzerves pultn\u00e1l megtal\u00e1lom. \u00c9s mire oda\u00e9rtem, egy-k\u00e9t bolti elad\u00f3val is tan\u00e1cskozott hatf\u00e9le z\u00f6ldbabkonzerv c\u00edmk\u00e9je f\u00f6l\u00f6tt, melyikben nincs ez meg az az E-formula, \u00e9s hogy melyiknek mi a sz\u00e1rmaz\u00e1si helye. Nem volt ez m\u00e1sk\u00e9pp a t\u00e9szt\u00e1kkal sem, mert noha nekem gy\u0171jt\u0151n\u00e9ven minden makar\u00f3ni volt, ezek az \u00e9vek kit\u00e1rt\u00e1k sz\u00e1momra az ablakot a penne, a carbonara, a spagetti, a ravioli \u00e9s a linguini, eladdig sz\u00e1momra ismeretlen vil\u00e1g\u00e1ra, \u00e9s megtudtam, hogy nemcsak egszer\u0171en sajt \u00e9s t\u00far\u00f3 van, hanem mindegyiknek van k\u00fcl\u00f6n-k\u00fcl\u00f6n is csak a j\u00f3isten \u00e9s Manczy tudja h\u00e1nyf\u00e9le fajt\u00e1ja. \u00c9s hogy a franzella az nem vekni, hanem bagett, megalapozta k\u00e9s\u0151bbi p\u00e1rizsi utaz\u00e1saimat, amir\u0151l a Kauflandban m\u00e9g \u00e1lmodni sem mert\u00fcnk. Mint ahogy a medenc\u00e9ben s\u00e9t\u00e1l\u00e1sr\u00f3l sem Dolce Vita m\u00f3dra. Amikor szalmakrumplihoz akartam pity\u00f3k\u00e1t venni, \u00e9s meggondolatlanul felkaptam az els\u0151 necc krumplit a boltban, s kider\u00fclt, abb\u00f3l is van r\u00f3zsasz\u00edn, s\u00e1rga \u00e9s feh\u00e9r, no meg az \u00faj, ami arra pont nem j\u00f3, akkor feladtam, \u00e9s hagytam, hogy a v\u00e1s\u00e1rl\u00e1si d\u00f6nt\u00e9seket \u0151 hozza meg. Helyeselte is, \u00e9s megnyugtatott, j\u00f3 kezekbe adtam a sorsomat, mert \u0151 v\u00e1s\u00e1rl\u00e1sban j\u00f3 d\u00f6nt\u00e9seket hoz, csak a f\u00e9rfiakkal szemben szorul tan\u00e1csad\u00e1sra alkalomadt\u00e1n.
\nEgyszer dzsesszkoncertre ment\u00fcnk a volt iskol\u00e1m d\u00edszterm\u00e9be. Im\u00e1dta a latin zen\u00e9t, vele egy\u00fctt a latinokat, az \u00e9let\u00fcket, a vitalit\u00e1sukat.
\n\u2013 Titokban \u00e9n is latin vagyok \u2013 mondta sokszor, \u00e9s ha meghallotta a ritmust, ha nem eg\u00e9sz test\u00e9vel t\u00e1ncolt, legal\u00e1bb a l\u00e1baival j\u00e1rta ritmust, ak\u00e1rmilyen gyors legyen is az. \u00c9s min\u00e9l gyorsabb latin ritmus volt, ann\u00e1l jobban hatalm\u00e1ba ker\u00edtette, szinte transzba esett t\u0151le.
\n\u00c9s im\u00e1dta a dzsesszt.
\n\u2013 \u00c9n nem mindig \u00e9rtem ezt a zen\u00e9t \u2013 vallottam be.
\n\u2013 \u00c9n sem, de ezt nem is \u00e9rteni kell, hanem \u00e9rezni.
\nElkezd\u0151d\u00f6tt a koncert, j\u00e1rt keze-l\u00e1ba, \u00e9s a jellegzetes szem\u00f6ld\u00f6kmozg\u00e1sai is \u00f6sszhangban voltak a muzsik\u00e1val.
\n\u2013 Ez a zene \u00c9N vagyok \u2013 ki\u00e1ltotta a f\u00fclembe a nagy hangzavarban \u2013 megy a zongora, \u00e9s egyszer csak bel\u00e9p egy szaxofon, ut\u00e1na h\u00e1tul a nagyb\u0151g\u0151\u2026 mik\u00f6zben mindv\u00e9gig megy a ritmus. \u00c9s hopp, egy teljesen m\u00e1sik dallammal most egy trombita v\u00e1g be! Ez a nagy egyveleg pedig \u00f6ssze\u00e1ll egy sz\u00e9p harm\u00f3ni\u00e1ba. Ez vagyok \u00e9n: a JazzManczy!<\/p>\n
\n\u2013 Mi az \u00faj ebben? Vehemens?
\n\u2013 Naaaagyon!
\n\u2013 L\u00e9gycsap\u00f3?\u2026
\n\u2013 Nem, Macc. Ez most nem olyan. Ezt hagyjad. Ezt hagyom\u2026 Hadd udvaroljon csak.
\nOlyan k\u00f6zhelyesen volt t\u00f6k\u00e9letesen szerelem els\u0151 l\u00e1t\u00e1sra, mint azokban a filmekben, amelyeket nem szeretett, csak ha \u00e9ppen f\u0151z\u00e9s k\u00f6zben \u00e9rte. Voltak f\u00e9rfiak az \u00e9let\u00e9ben \u00e9s az elm\u00falt sok \u00e9vre visszamen\u0151leg napirenden voltam az ifjabbkori szeret\u0151ivel is, most azonban \u00e9reztem, hogy Lalival m\u00e1s a helyzet, mert ez a szerelem olyan vehemensen bontakozott ki, hogy f\u00e9ltem, k\u0151 k\u00f6v\u00f6n nem marad. \u00daj feladatk\u00f6r\u00f6m is lett, vigy\u00e1zni r\u00e1. Lajcsi osztotta r\u00e1m.
\n\u2013 Eddig is vigy\u00e1ztam.
\n\u2013 De most m\u00e9g jobban. Te vagy vele legt\u00f6bbet mindenki k\u00f6z\u00fcl \u2013 magyar\u00e1zta szem\u00fcvege m\u00f6g\u00fcl huncutul mosolyogva. \u00c9s tudtam, hogy komolyan gondolja.
\nEgyszer Manc lak\u00e1s\u00e1n volt vacsorarandi mindkett\u0151nk szeret\u0151ivel, \u00e9s valami z\u00f6ldbabkonzerv-f\u00e9l\u00e9\u00e9rt le kellett szaladni a Kauflandba. Aj\u00e1nlkoztam, hogy leugrom, de Manc kapta is a kis piros kab\u00e1tj\u00e1t \u00e9s bep\u00faderezte az arc\u00e1t.
\n\u2013 Ne-ne! Veled megyek.
\n\u00c9s otthagytuk a szeret\u0151inket egy\u00fctt.
\n\u2013 Szokj\u00e1k egym\u00e1st! \u2013 mondta Manczy a liftben.
\nAz\u00f3ta sem tudom, t\u00e9nyleg ez\u00e9rt j\u00f6tt-e velem, vagy mert nem b\u00edzott meg bennem, hogy a megfelel\u0151 z\u00f6ldbabkonzervet veszem majd meg.
\nSokszor azon kaptam magam, ha n\u00e1la voltam, s a szob\u00e1ban eld\u0151ltem a kanap\u00e9n, mik\u00f6zben \u0151 a konyh\u00e1b\u00f3l a f\u0151z\u00e9s mell\u0151l csicsergett kifel\u00e9 nekem, hogy a szekr\u00e9ny tetej\u00e9t f\u00fcrk\u00e9szem. A barna kuffert. Mondtam is nemegyszer, hogy az olyan ott, mint Damokl\u00e9sz kardja, mint egy revolver a sz\u00ednpadon, ami egyszer mindenk\u00e9ppen els\u00fcl, mert k\u00fcl\u00f6nben badars\u00e1g lenne a jelenl\u00e9te a sz\u00ednpadon.
\n\u2013 Van benne valami, te Macc. De az egyel\u0151re ott marad.
\n\u00c9rtettem is \u00e9n ezt, meg nem is. Nem sz\u00edvesen feszegettem.
\n\u2013 Csak rettegek, hogy egyszer megint csak lel\u00e9psz. Sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl.
\n\u2013 Ha ett\u0151l rettegsz, akkor meg\u00edg\u00e9rem, hogy neked sz\u00f3lok. Ha egy m\u00f3d van r\u00e1.
\nVolt egy id\u0151, amikor \u00fagy \u00e9reztem, megint olyan felh\u0151k gy\u00fclekeznek, amelyek a revolvert a szekr\u00e9ny tetej\u00e9n els\u00fcthetik. Agg\u00f3dtam. Nem v\u00e1rtam meg, hogy megt\u00f6rt\u00e9njen, csak el\u0151\u00e1lltam egy d\u00e9lben a v\u00e1lt\u00e1s el\u0151tti h\u00e1rom percben, hogy ne legyen ideje reag\u00e1lni:
\n\u2013 Sz\u00f6kj\u00fcnk el. Csak mi ketten. Menj\u00fcnk el Budapestre! De kuffer n\u00e9lk\u00fcl.
\n\u2013 Tudtad, hogy meg akarok sz\u00f6kni\u2026 \u2013 n\u00e9zett maga el\u00e9, \u00e9s eltolta a mikrofont j\u00f3 messzire, m\u00e9g volt m\u00e1sf\u00e9l perc\u00fcnk, \u00e9s potyogtak a k\u00f6nnyei.
\n\u2013 Nem baj, ha megsz\u00f6ksz. De veled megyek, tudjam, honnan szedjelek \u00f6ssze. M\u00e9gegyszer nem engedhetlek el. Este megbesz\u00e9lj\u00fck.
\n\u00c9s j\u00f6tt az \u00e9l\u0151, bekapcsolt a mikrofon. Csacsogott, csicsergett, kacar\u00e1sztunk. Hisz tudtuk, most mindenki benn\u00fcnket hallgat, egy pillanatra sem lehet\u00fcnk mi.
\nAz az egy h\u00e9tv\u00e9g\u00e9re sz\u00f3l\u00f3 megsz\u00f6k\u00e9s Budapestre, \u00fagy \u00e9reztem, egy j\u00f3 id\u0151re felf\u00fcggesztette a revolver-kuffer szerep\u00e9t a szekr\u00e9nysz\u00ednpad tetej\u00e9n. \u00c9let\u00fcnk egyik legszebb sz\u00ednh\u00e1zi \u00e9lm\u00e9nye volt a meglepet\u00e9sem ottani bar\u00e1taink k\u00f6r\u00e9ben, a Nemzetiben T\u00f6r\u0151csik Marival \u00e9s Bodrogi Gyul\u00e1val meg Holl\u00f3si Frigyessel. \u00c9vekig emlegett\u00fck Gerhart Hauptmann tolvajkom\u00e9di\u00e1j\u00e1t, \u201eA bund\u00e1t\u201d, T\u00f6r\u0151csik Marit, \u201e a Marinkat\u201d pedig rajongva im\u00e1djuk az\u00f3ta is.
\n\u2013 Van benned valami t\u00f6r\u0151csikmarisan blaz\u00edrt \u00e9s szarkasztikus \u2013 mondta nekem sokszor, \u00e9s nevetve imit\u00e1lta, ha valakihez nyegl\u00e9n sz\u00f3ltam.
\n\u2013 Tebenned meg valami b\u00e1stijulis\u2026
\n\u2013 H\u00e1t persze, \u00dcvegtigris\u2026 Lefek\u00fcdtem a Lalival\u2026Mn\u00e1h\u2026 Ez volt. De m\u00e1n mikor!
\nAzon a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n csal\u00e1dot l\u00e1togattunk, \u00c1jrinp\u00f3lt meg \u00c9des Ann\u00e1t is, buliztunk az Angyal-b\u00e1rban, s\u00e9t\u00e1ltunk a Duna-parton:
\n\u2013 Nem kell pisilni, dr\u00e1g\u00e1m? Csak k\u00e9rdem, mert itt a p\u00e1rl\u00e1ment\u2026
\nTestv\u00e9rb\u00e1tyja, Laca l\u00e1tott vend\u00e9g\u00fcl benn\u00fcnket. Gyermekkori bar\u00e1tjuk is el\u0151ker\u00fclt, eml\u00e9kszem, P. Misi. Sz\u00ednh\u00e1z meg buliz\u00e1s v\u00e9gezt\u00e9vel Lacika \u00f3ri\u00e1si babzs\u00e1k-kanap\u00e9j\u00e1n pihent\u00fck ki a j\u00f3l siker\u00fclt egy h\u00e9tv\u00e9g\u00e9re sz\u00f3l\u00f3 sz\u00f6k\u00e9st.
\nMivel Misi aludt mellettem, \u0151 \u00e9bredt fel reggel mocorg\u00e1saimra. Felkelt\u00fcnk, \u00e9s kiment\u00fcnk a Karinthy sark\u00e1n a pressz\u00f3ba k\u00e1v\u00e9zni. Mindenr\u0151l besz\u00e9lgett\u00fcnk, ami m\u00e1snaposan az ember sajg\u00f3 fej\u00e9ben megfordul. Mire vissza\u00e9rt\u00fcnk, a Bartosok is fel\u00e9bredtek.
\n\u2013 Nah, azt hitt\u00fck, megsz\u00f6ktetek Misivel.
\n\u2013 Nem, csak egy\u00fctt aludtunk. Misi egy \u00f6ntudatos h\u00e1zasember, \u00e9s most hazamegy a csal\u00e1dj\u00e1hoz, mi pedig vissza, Szatm\u00e1rra, mert nek\u00fcnk ott rengeteg a dolgunk\u2026
\nSz\u00e1mottev\u0151 ellenkez\u00e9s nem volt, \u00e9s a sz\u00f6k\u00e9s m\u00e9regfoga egyel\u0151re ki lett h\u00fazva. Csak a fejem ne sajgott volna.<\/p>\n
\nMikor az aut\u00f3 beg\u00f6rd\u00fclt a h\u00e1z el\u00e9 a felj\u00e1r\u00f3ba, \u00fcnnep\u00e9lyesen karon fogott, \u00e9s a kocsi h\u00e1tulj\u00e1hoz vezetett.
\n\u2013 Tudod, mi van a csomagtart\u00f3ban? Nyisd csak ki\u2026
\nFelpattintottam a csomagtart\u00f3t, \u00e9s a nagy barna b\u0151r\u00f6nd lapult ott.
\n\u2013 Hazahoztam. Lej\u00e1rt a k\u00fcldet\u00e9se. \u00c9n m\u00e1r innen nem sz\u00f6k\u00f6m meg sehova.
\n\u00c9s el\u0151bb a pocakj\u00e1t simogatta meg, majd szeret\u0151 ur\u00e1t \u00f6lelte mag\u00e1hoz.
\n\u2013 \u00c9s most valaki fogja, \u00e9s vigye be a sufniba, mert \u00e9n nem b\u00edrom!<\/p>\n
\n\u2013 Lepasszoljuk a gyerekeket egy p\u00e1r \u00f3r\u00e1ra, hogy nyugodtan besz\u00e9lgess\u00fcnk, ki\u00fcl\u00fcnk valahov\u00e1, annyi mes\u00e9lnival\u00f3nk van egym\u00e1snak!
\nMondtam, jobban \u00f6r\u00fcln\u00e9k, ha otthon, az erk\u00e9lyen besz\u00e9lgetn\u00e9nk a ny\u00e1rv\u00e9gi t\u00fccs\u00f6kzen\u00e9s est\u00e9ben, \u00e9s a gyermekek meg hadd ugr\u00e1ljanak k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk, r\u00e9g l\u00e1ttam \u0151ket, legyen egy\u00fctt az eg\u00e9sz csal\u00e1d. Vacsora ut\u00e1n h\u00e1rmasban kitany\u00e1ztunk az erk\u00e9lyre, a gyerk\u0151c\u00f6k versenyt futottak \u00e9s l\u00e1rm\u00e1ztak \u00f6nmagukkal. Igazi, csal\u00e1di l\u00e9gk\u00f6r volt. Remek form\u00e1ban volt, ragyogott, sug\u00e1rzott \u00e9s csicsergett. Neh\u00e9z h\u00f3napok sora ut\u00e1n ez a kis megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9s, a rem\u00e9nysug\u00e1r a gyertyf\u00e9nyben az erk\u00e9lyen fiatalos \u00fcdes\u00e9get rajzolt von\u00e1saiba.
\n\u2013 Nem baj, ha \u00e9n led\u0151l\u00f6k, \u00e9s innen hallgatlak benneteket, dr\u00e1g\u00e1im? \u2013 szabadkozott Lajcsi, mikor lefek\u00fcdt a m\u00f6g\u00f6tt\u00fcnk nyitott ablak al\u00e1 a t\u00faloldalon, a szob\u00e1ban. Szinte a mondatot sem mondta v\u00e9gig, elaludt.
\n\u2013 Dr\u00e1ga Lalim, ez az aranyember\u2026 \u00e9jt nappall\u00e1 t\u00e9ve hajt, hogy a kacsal\u00e1bon forg\u00f3 v\u00e1rnak \u2013 \u00e9s b\u00fcszk\u00e9n k\u00f6rbemutatott \u2013 ki ne bicsaklodjon a l\u00e1ba. \u00c9s akkor m\u00e9g itt vagyok \u00e9n is\u2026 \u2013 f\u00e1radtan s\u00f3hajtott.
\n\u00c1tvillan az agyamon, kisz\u00e1moljuk, \u00e9ppen m\u00e1sf\u00e9l \u00e9ve tal\u00e1lkoztunk utolj\u00e1ra. \u00c9ppen azon a d\u00e9lut\u00e1non, amikor az els\u0151 eredm\u00e9nyek meg\u00e9rkeztek. \u00c9s megv\u00e1ltoztatt\u00e1k az eg\u00e9sz vil\u00e1g tov\u00e1bbi foly\u00e1s\u00e1t.
\n\u2013 Eml\u00e9kszel, mit mondt\u00e1l akkor? \u2013 k\u00e9rdeztem.
\n\u2013 Meg kell v\u00edvnom a harcom a d\u00e9monjaimmal. Ezek el\u0151l most nem lehet elsz\u00f6kni. Nincs kuffer. De harcolni fogok a k\u00f6rm\u00f6mszakadt\u00e1ig. A gyermekeim\u00e9rt, az emberem\u00e9rt\u2026 \u00e9s mert \u00e9lni akarok. Macc, \u00e9n megj\u00e1rtam az\u00f3ta a poklot. Nincs, amit\u0151l f\u00e9lnem. De sok van, amit f\u00e9ltenem.
\n\u2013 Megv\u00edvtad. Itt vagy, ragyogsz. Nekik \u2013 intettem a kisszoba fel\u00e9 \u2013 nek\u00fcnk, \u00e9s a rengeteg embernek, akik szeretnek.
\n\u2013 M\u00e9g v\u00e1rjuk ki az utols\u00f3 visszaigazol\u00e1st\u2026 de igen, megv\u00edvtam. Megv\u00edvtuk \u2013 \u00e9s gondos szeretettel ben\u00e9zett az alv\u00f3 ur\u00e1ra, be van-e rendesen takarva \u2013 H\u0171v\u00f6sek m\u00e1r az est\u00e9k. \u00c9s meg\u00edg\u00e9rem neked, Macc, hogy nemsok\u00e1ra ism\u00e9t JazzManczy leszek.
\n\u2013 Most m\u00e1r bevallhatom, soha nem volt egy pillanat sem, amikor m\u00e1sk\u00e9pp gondoltam volna.
\n\u2013 H\u00e1t, \u00e9n sem \u2013 v\u00e1gta r\u00e1 der\u0171sen, \u00e9s bort t\u00f6lt\u00f6tt a meg\u00fcr\u00fclt poharamba.
\n\u2013 K\u00f6nny\u0171 nekem. Nem l\u00e1ttalak k\u00f6zben\u2026
\n\u2013 Jobb is.
\nArr\u00f3l besz\u00e9lt, hogyan szil\u00e1rdult meg a hite, \u00e9s mik\u00e9nt emelte fel legnehezebb pillanataib\u00f3l is a felfoghatatlan szeretet, amit k\u00f6rnyezet\u00e9t\u0151l, szeretteit\u0151l, \u00e9s kit\u00e1g\u00edtva a k\u00f6rt, az emberekt\u0151l kapott. Elmondta azt is, mennyire neh\u00e9z sokszor meghallgatni egyik vagy m\u00e1sik embernek a r\u00e9mt\u00f6rt\u00e9neteit a betegs\u00e9gr\u0151l.
\n\u2013 Mert t\u00f6rt\u00e9nete mindenkinek van. \u00c9s mindenki egy m\u00e1sik betegnek akarja elmondani. Mintha rajtam \u00e9pp ez seg\u00edtene. K\u00e9pzelje kedves, az a n\u00e9nyuk\u00e1m, akinek, mondtam, hogy ugyanaz a baja, mint kedves mag\u00e1csk\u00e1nak, eml\u00e9kszik? Na, h\u00e1t az a kis n\u00e9nyuk\u00e1m nincsen m\u00e1n\u2026De mag\u00e1cska milyen fiatal\u2026na meg a kis gyermekek is ott vannak\u2026jaj, neh\u00e9z most mag\u00e1csk\u00e1nak\u2026 \u00c9s hasonl\u00f3k…
\nD\u00f6bbentem hallgatom az elrakt\u00e1rozott r\u00e9mt\u00f6rt\u00e9neteket, amelyek nekem is borzalmasak, el sem b\u00edrom k\u00e9pzelni, mennyire lehetett neki borzalmas a t\u0151le megszokott eln\u00e9z\u0151 mosolyg\u00e1ssal v\u00e9gighallgatni.
\n\u2013 Nagyon j\u00f3 ember vagy. T\u00fal j\u00f3 ebben a vil\u00e1gban, te Manc. Mindig mondtam \u00e9n neked.
\n\u2013 Ugyan. Csak belegondolok, hogy \u0151k se rosszak. Csak meggondolatlanok.
\n\u2013 Minek kell neked mindenkit szeretned? Minek bar\u00e1tkozol mindenkivel, aki megkeres?\u2026
\n\u2013 \u00c9n sosem tudtam \u00fagy elvonulni az emberekt\u0151l, ahogyan te tetted. De tudom, hogy neked fontos az egyed\u00fcll\u00e9t
\n\u2013 Edith \u00e9s Marlene\u2026 Eml\u00e9kszel arra a huszonn\u00e9gy \u00e9vvel ezel\u0151tti el\u0151ad\u00e1sra a sz\u00ednh\u00e1zban M\u00e9hes Katival \u00e9s L\u0151rincz \u00c1gival?\u2026 Olyanok voltunk mi is mindig. A forr\u00f3fej\u0171, a gyerty\u00e1t k\u00e9t v\u00e9g\u00e9n \u00e9get\u0151, impulz\u00edv, szenved\u00e9lyes csalog\u00e1ny, mindenki kedvence, \u00e9s a h\u0171v\u00f6s, z\u00e1rk\u00f3zott, megk\u00f6zel\u00edthetetlen, mag\u00e1nyos d\u00edva, a maga fegyelmezett \u00e9s unalmasan sz\u00fcrke \u00e9let\u00e9vel.
\nHahot\u00e1zva felnevetett:
\n\u2013 Na az! Dr\u00e1g\u00e1m, l\u00e1ssuk az\u00e9rt be, Marlene \u00e9lete sem volt t\u00fals\u00e1gosan unalmasan sz\u00fcrke, mint ahogy a tied sem. Csak a felsz\u00ednen t\u0171nhetett annak.
\n\u2013 Mindenki Piafot szerette. Mindig sok ember vette k\u00f6r\u00fcl. Marlene mag\u00e1nyos volt, b\u00e1r sokan csod\u00e1lt\u00e1k \u00e9s f\u0151leg ir\u00edgyelt\u00e9k. Egyed\u00fcl halt meg p\u00e1rizsi szob\u00e1j\u00e1nak \u00f6nk\u00e9ntes sz\u00e1m\u00fczet\u00e9s\u00e9ben. De amikor a fiatalon elhunyt, Piaf megsirat\u00e1s\u00e1ra eg\u00e9sz P\u00e1rizs az utc\u00e1ra vonult, le kellett z\u00e1rni az utc\u00e1kat. Dietrich ott \u00e1llt fekete kend\u0151ben, a t\u00f6megbe \u00e9s a sokezer gyertya f\u00e9ny\u00e9be r\u00e9vedve, \u00e9s megillet\u0151dve fels\u00f3hajtott: \u201eMennyien szerett\u00e9k!\u201d
\nOkt\u00f3ber tizenh\u00e1rom. Megn\u00e9ztem a fot\u00f3 h\u00e1t\u00e1n, mit \u00edr. 1963 okt\u00f3ber 13, P\u00e1rizs.<\/p>\n
\n\u2013 Voltam k\u00f3m\u00e1ban, magamon k\u00edv\u00fcli \u00e1llapotban. \u00c9s amikor visszat\u00e9rtem, olyan f\u00e9lelmetes, tiszt\u00e1n \u00e1tl\u00e1tom az embereket, \u00e9rzem \u0151ket, a sz\u00e1nd\u00e9kaikat. Nem biztos, hogy j\u00f3 ez \u2013 mosolyodik el.
\n\u2013 Akkor most, ha r\u00e1m n\u00e9zel, \u00e1tl\u00e1tsz? \u2013 \u00fct\u00f6ttem vissza megszeppent arccal.
\n\u2013 H\u00e1t, persze. \u00c9s azt l\u00e1tom, hogy te alapj\u00e1ban v\u00e9ve j\u00f3 ember vagy, Macc!
\nOlyan hangosan kacagtunk, hogy \u00c1gika kiszaladt, \u00e9s sz\u00f3lt, k\u00e9s\u0151re j\u00e1r, sokkal jobban tenn\u00e9m, ha n\u00e1luk aludn\u00e9k, ha eddig nem mentem m\u00e1r haza.
\n\u2013 De nem tehetem, mert nem sz\u00f3ltam az anyuk\u00e1mnak.
\n\u2013 Ki a te anyuk\u00e1d?
\n\u2013 Zsuzsamama \u2013 magyar\u00e1zza Manc.
\n\u2013 \u00d3\u2026 \u0151 nem a feles\u00e9ged?\u2026 Mi lenne, ha csak holnap sz\u00f3ln\u00e1l neki, \u00e9s ma itt aludn\u00e1l.
\n\u2013 Azt nem lehet, agg\u00f3dna \u00e9rtem eg\u00e9sz \u00e9jszaka\u2026
\n\u2013 Akkor h\u00edvd fel.
\n\u2013 N\u00e9zd, \u00c1gika \u2013 \u00fcltettem az \u00f6lembe \u2013 a helyzet az, hogy ha itt is maradn\u00e9k, nem lenne, ahol aludjak, apa elaludt a kis \u00e1gyon, ti a ti \u00e1gyaitokban, anya a mag\u00e1\u00e9ban\u2026
\n\u2013 H\u00e1t, any\u00e1val \u2013 v\u00e1gta r\u00e1 gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl.
\n\u2013 Ezekb\u0151l \u00edrom majd az els\u0151 k\u00f6nyvemet \u2013 mondja Manc, miut\u00e1n ism\u00e9t csend lesz az erk\u00e9lyen \u2013 A m\u00e1sodikat meg azoknak, akik nagy bajban vannak, mint \u00e9n. Hogy seg\u00edtsek nekik.
\n\u2013 S majd miut\u00e1n meghalok, r\u00f3lam is \u00edrsz egyet, ahogyan meg\u00edg\u00e9rted. Mert n\u00e1lad pontosabban azt senki sem tudn\u00e1 meg\u00edrni. \u2013 eml\u00e9keztetem r\u00e9gi \u00edg\u00e9ret\u00e9re.
\n\u2013 H\u00e1t, persze, azt nem felejtettem el. De v\u00e1rj m\u00e9g vele.
\n\u2013 \u00c9n nem sietek. De te se!
\n\u2013 Imm\u00e1r\u2026
\nCsend.<\/p>\n
\n\u2013 Mennyien szerett\u00e9k!<\/p>\n