Minden aznap reggel kezd\u0151d\u00f6tt, amikor B. kik\u00e1sz\u00e1l\u00f3dott az \u00e1gy\u00e1b\u00f3l, \u00e9s szok\u00e1sa szerint kicsoszogott a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba. Az ut\u00f3bbi id\u0151ben rosszul aludt, sz\u00e9tsz\u00f3r\u00f3dott az \u00e9jszak\u00e1ja, eg\u00e9szen \u00fagy, mint az elhunyt feles\u00e9ge gy\u00f6ngyf\u00fcz\u00e9re, amelyre egyszer a fi\u00f3kban bukkant r\u00e1. Amikor a kez\u00e9be vette, a foszlott zsineg elszakadt, a megfakult goly\u00f3bisok sz\u00e9tsz\u00f3r\u00f3dtak a padl\u00f3n. A legt\u00f6bbet nem siker\u00fclt megtal\u00e1lnia, \u00e9s \u00e1lmatlan \u00e9jszak\u00e1in az\u00f3ta gyakran elgondolkozott, hol folytatj\u00e1k tov\u00e1bb kerek, oktalan \u00e9let\u00fcket, milyen sz\u00f6szm\u00f6sz\u00f6kbe f\u00e9szkelt\u00e9k be magukat, \u00e9s melyik padl\u00f3m\u00e9lyed\u00e9sben tal\u00e1lt\u00e1k meg \u00f6kol\u00f3giai f\u00fclk\u00e9j\u00fcket.
\nReggel a v\u00e9c\u00e9n \u00fclve \u00e9szrevette, hogy a zoknij\u00e1n, igen, mind a kett\u0151n k\u00f6z\u00e9pen varr\u00e1s h\u00faz\u00f3dik – szab\u00e1lyos, g\u00e9pi varr\u00e1s, az ujjakt\u00f3l eg\u00e9szen a gum\u00edroz\u00e1sig.
\nApr\u00f3s\u00e1g volt, m\u00e9gis felkeltette a k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g\u00e1t. \u00dagy l\u00e1tszik, figyelmetlen\u00fcl h\u00fazta fel, \u00e9s nem vette \u00e9szre ezt a furcsas\u00e1got – a zokni eg\u00e9sz hossz\u00e1n v\u00e9gigfut\u00f3 varr\u00e1st az ujjait\u00f3l a bok\u00e1j\u00e1n \u00e1t eg\u00e9szen a gum\u00edroz\u00e1sig. Amint befejezte ritu\u00e1lis mosd\u00e1s\u00e1t, r\u00f6gt\u00f6n ahhoz a szekr\u00e9nyhez csoszogott, amelynek als\u00f3 fi\u00f3kj\u00e1ban, feket\u00e9n \u00e9s sz\u00fcrk\u00e9n gomolyogva laktak a zoknijai. Tal\u00e1lomra kih\u00fazta az egyiket, \u00e9s szemmagass\u00e1gban sz\u00e9th\u00fazta maga el\u0151tt. \u00c9pp egy fekete akadt a kez\u00e9be, a szob\u00e1ban pedig el\u00e9g s\u00f6t\u00e9t volt, \u00fagyhogy nem l\u00e1tott bel\u0151le sokat. Vissza kellett fordulnia a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ba a szem\u00fcveg\u00e9\u00e9rt, \u00e9s csak akkor vette \u00e9szre, hogy ezen a fekete zoknin is varr\u00e1s van. Most az \u00f6sszes zoknit kir\u00e1molta, \u00e9s \u00e9lve az alkalommal megpr\u00f3b\u00e1lta \u00f6sszep\u00e1ros\u00edtani \u0151ket – mindegyiken varr\u00e1s futott v\u00e9gig az orrukt\u00f3l a gum\u00edroz\u00e1sig. \u00dagy t\u0171nt, ez a varr\u00e1s a zokni saj\u00e1tja, szerves r\u00e9sze, elv\u00e1laszthatatlan a zoknis\u00e1g ide\u00e1j\u00e1t\u00f3l.
\nEl\u0151sz\u00f6r bosszankodni kezdett, nem tudni, saj\u00e1t mag\u00e1ra-e, vagy a zoknikra. Ismeretlen volt sz\u00e1m\u00e1ra az eg\u00e9sz hossz\u00e1ban v\u00e9gigvarrott zokni fogalma. Annyit tudott csak, hogy a k\u00f6r\u00f6m vonal\u00e1n, keresztben fut rajtuk varr\u00e1s, k\u00fcl\u00f6nben teljesen sim\u00e1k. Sim\u00e1k! Felvette a feket\u00e9t; furcs\u00e1n festett, \u00fagyhogy undorodva elhaj\u00edtotta, \u00e9s a t\u00f6bbit pr\u00f3b\u00e1lta fel, egyiket a m\u00e1sik ut\u00e1n, eg\u00e9szen addig, am\u00edg elf\u00e1radt, \u00e9s \u00fagy \u00e9rezte, kihagy a l\u00e9legzete. Eddig m\u00e9g soha nem vette \u00e9szre, hogy a zoknikon ilyen varr\u00e1s van. Hogyan t\u00f6rt\u00e9nhetett?
\n\u00dagy d\u00f6nt\u00f6tt, hagyja az eg\u00e9sz zokni\u00fcgyet a csud\u00e1ba. Az ut\u00f3bbi id\u0151ben gyakran tett \u00edgy: ami t\u00fal neh\u00e9z volt, azt gondosan rejtegette eml\u00e9kezete padl\u00e1s\u00e1n, mert \u00fagy \u00edt\u00e9lte meg, hogy azt a valamit m\u00e1r nem fogja haszn\u00e1lni. Belefogott bonyolult reggeli teaszertart\u00e1s\u00e1ba: a tealevelekhez mindig egy kis prosztata-gy\u00f3gyte\u00e1t is sz\u00f3rt, \u00e9s k\u00e9tszer sz\u0171rte \u00e1t a f\u0151zetet. Am\u00edg lecs\u00f6p\u00f6g\u00f6tt, B. kenyeret v\u00e1gott, majd megvajazta a k\u00e9t pici szeletet. Saj\u00e1t k\u00e9sz\u00edt\u00e9s\u0171 eperlekv\u00e1rja megromlott – a k\u00e9kessz\u00fcrke pen\u00e9szszem provok\u00e1l\u00f3, szemtelen pillant\u00e1st vetett r\u00e1 az \u00fcvegb\u0151l. Sima vajaskenyeret reggelizett.
\nA varr\u00e1s\u00fcgy m\u00e9g t\u00f6bbsz\u00f6r felbukkant, \u00e1m \u0151 sz\u00fcks\u00e9ges rosszk\u00e9nt tekintett r\u00e1 – mint a cs\u00f6p\u00f6g\u0151 csapra, a leesett szekr\u00e9nygombra vagy az elromlott kab\u00e1tcipz\u00e1rra. Nem volt el\u00e9g ereje ahhoz, hogy szembesz\u00e1lljon az ilyen dolgokkal. Reggeli ut\u00e1n a t\u00e9v\u00e9m\u0171sorban mindj\u00e1rt bejel\u00f6lte azt, amire aznap k\u00edv\u00e1ncsi volt. Igyekezett hermetikusan kit\u00f6lteni a napj\u00e1t, csak n\u00e9h\u00e1ny \u00fcres \u00f3r\u00e1t hagyott mag\u00e1nak eb\u00e9df\u0151z\u00e9sre \u00e9s bev\u00e1s\u00e1rl\u00e1sra. K\u00fcl\u00f6nben szinte soha nem siker\u00fclt a t\u00e9v\u00e9m\u0171sor rezsimszer\u0171 napirendj\u00e9hez igazodnia. Elb\u00f3biskolt a karossz\u00e9kben, majd hirtelen fel\u00e9bredt, de nem \u00e9rz\u00e9kelte az id\u0151t, \u00edgy a m\u0171sorb\u00f3l pr\u00f3b\u00e1lt r\u00e1j\u00f6nni, milyen napszakban \u00e9rt f\u00f6ldet.
\nA sarki boltban szokott v\u00e1s\u00e1rolni, ahol az \u00fagynevezett F\u0151n\u00f6kasszony dolgozott. Nagydarab n\u0151 volt, a b\u0151re nagyon vil\u00e1gos, a szem\u00f6ld\u00f6ke c\u00e9rnav\u00e9kony, nagyon er\u0151sen kih\u00fazva. Amikor m\u00e1r rakta be a kenyeret \u00e9s a m\u00e1jkr\u00e9mkonzervet a zacsk\u00f3ba, B.-nek esz\u00e9be jutott valami, \u00e9s mintegy mell\u00e9kesen k\u00e9rt egy p\u00e1r zoknit.
\n– Gum\u00edroz\u00e1s n\u00e9lk\u00fclit vegyen – mondta a F\u0151n\u00f6kasszony, \u00e9s egy p\u00e1r barna zoknit ny\u00fajtott \u00e1t eleg\u00e1ns celof\u00e1ncsomagol\u00e1sban. B. esetlen\u00fcl forgatni kezdte a kez\u00e9ben, mintha a csomagol\u00e1son kereszt\u00fcl szeretne megn\u00e9zni valamit. A F\u0151n\u00f6kasszony elvette t\u0151le a csomagot, \u00e9s \u00fcgyesen leh\u00fazta r\u00f3la a celof\u00e1nt. Mindj\u00e1rt sz\u00e9t is ter\u00edtette az egyik zoknit \u00e1polt, sikkes m\u0171k\u00f6rm\u0171 kez\u00e9n, \u00e9s B. orra al\u00e1 tolta.
\n– N\u00e9zze csak meg, nincs rajta semmilyen gum\u00edroz\u00e1s, nem szor\u00edtja a v\u00e1dlit, nem nyomja az ereket. A maga kor\u00e1ban… – kezdte, de nem fejezte be, biztos esz\u00e9be jutott, hogy az ember kor\u00e1r\u00f3l nem illik besz\u00e9lni.
\nB. a n\u0151 keze f\u00f6l\u00e9 hajolt, mintha meg akarn\u00e1 cs\u00f3kolni. A zokni k\u00f6zep\u00e9n varr\u00e1s futott.
\n– Lehet ilyen varr\u00e1s n\u00e9lk\u00fclit? – k\u00e9rdezte mintegy mell\u00e9kesen, amikor fizetett.
\n– Hogyhogy varr\u00e1s n\u00e9lk\u00fclit? – k\u00e9rdezte csod\u00e1lkozva az elad\u00f3n\u0151.
\n– H\u00e1t hogy teljesen sima legyen.
\n– Ezt meg hogy gondolja? Olyat nem lehet csin\u00e1lni. Hogy maradna egyben?
\nB. \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, egyszer \u00e9s mindenkorra ejti az \u00fcgyet. Amikor az ember \u00f6regszik, sok dolgot nem vesz \u00e9szre – a vil\u00e1g rohan el\u0151re, az emberek mindig valami \u00faj dolgot tal\u00e1lnak ki, amely \u00fagymond megk\u00f6nny\u00edti az \u00e9let\u00fcket. Nem vette \u00e9szre, mikor lettek m\u00e1sok a zoknik ahhoz k\u00e9pest, amilyenek kor\u00e1bban voltak. Az is lehet, hogy m\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta ilyenek. Az ember nem \u00e9rthet mindenhez, vigasztalta mag\u00e1t, mik\u00f6zben hazafel\u00e9 ballagott. Gurul\u00f3s bev\u00e1s\u00e1rl\u00f3kocsija vid\u00e1man z\u00f6rg\u00f6tt ut\u00e1na, s\u00fct\u00f6tt a nap, az als\u00f3 szomsz\u00e9dasszony ablakot mosott, \u00e9s B.-nek esz\u00e9be jutott, hogy meg akarta k\u00e9rni, aj\u00e1nljon neki valakit ablakmos\u00e1shoz. Most k\u00edv\u00fclr\u0151l l\u00e1tta az ablak\u00e1t – sz\u00fcrke volt, a csipkef\u00fcgg\u00f6nye szint\u00e9n. Azt hihette volna az ember, hogy r\u00e9ges-r\u00e9g meghalt a lak\u00e1s tulajdonosa. Elhessegette mag\u00e1t\u00f3l ezeket a buta gondolatokat, \u00e9s meg\u00e1llt, hogy egy kicsit elbesz\u00e9lgessen a szomsz\u00e9dasszony\u00e1val.
\nNyugtalans\u00e1ggal t\u00f6lt\u00f6tte el a takar\u00edt\u00e1s \u00e9s a tavasz l\u00e1tv\u00e1nya, \u00fagy \u00e9rezte, tennie kell valamit. Lerakta a zacsk\u00f3kat a konyhapadl\u00f3ra, \u00e9s kab\u00e1tban-kalapban a feles\u00e9ge szob\u00e1j\u00e1ba ment, ahol most aludni szokott; a saj\u00e1t szob\u00e1j\u00e1t rakt\u00e1rnak haszn\u00e1lta, r\u00e9gi t\u00e9v\u00e9\u00fajs\u00e1gokat, dobozokat, joghurtospoharakat \u00e9s hasonl\u00f3 dolgokat halmozott fel benne, amikre egyszer m\u00e9g sz\u00fcks\u00e9ge lehet.
\nV\u00e9gigpillantott a kedves, m\u00e9g mindig n\u0151ies szobabels\u0151n, \u00e9s meg\u00e1llap\u00edtotta, hogy minden olyan, amilyennek lennie kell – a s\u00f6t\u00e9t\u00edt\u0151f\u00fcgg\u00f6ny beh\u00fazva, dereng\u0151 hom\u00e1ly van, az \u00e1gynem\u0171je katon\u00e1san elrendezve, csak a paplan egyik sarka hajlik ki, mintha nem is mozogna \u00e1lm\u00e1ban. A f\u00e9nyesre lakkozott szekr\u00e9nysor \u00fcvegajtaja m\u00f6g\u00f6tt ott \u00e1lltak a k\u00f6rbefut\u00f3 arany \u00e9s kobaltk\u00e9k mint\u00e1val d\u00edsz\u00edtett te\u00e1scs\u00e9sz\u00e9k, a krist\u00e1lypoharak \u00e9s a tengerpartr\u00f3l hozott barom\u00e9ter. A v\u00e1s\u00e1rl\u00e1s hely\u00e9t egy\u00e9rtelm\u0171en jelezte a felirat: Krynica Morska. Az \u00e1gy mellett, az \u00e9jjeliszekr\u00e9nyen \u00e1llt a v\u00e9rnyom\u00e1sm\u00e9r\u0151je. Szemben, a faln\u00e1l \u00e1gaskod\u00f3 hatalmas szekr\u00e9ny m\u00e1r h\u00f3napok \u00f3ta h\u00edvogatta, de a feles\u00e9ge hal\u00e1la \u00f3ta ritk\u00e1n \u00e9s kedvetlen\u00fcl pillantott bele. M\u00e9g mindig ott l\u00f3gtak benne az asszony ruh\u00e1i. Sokszor meg\u00edg\u00e9rte m\u00e1r mag\u00e1nak, hogy elaj\u00e1nd\u00e9kozza \u0151ket, de eddig m\u00e9g valahogy soha nem siker\u00fclt r\u00e1sz\u00e1nnia mag\u00e1t. Most viszont vakmer\u0151 gondolata t\u00e1madt: mi lenne, ha az als\u00f3 szomsz\u00e9dasszonyt aj\u00e1nd\u00e9kozn\u00e1 meg vel\u00fck. \u00c9s k\u00f6zben az ablakmos\u00e1s \u00fcgy\u00e9t is megt\u00e1rgyalhatn\u00e1 vele.
\nEb\u00e9dre zacsk\u00f3s sp\u00e1rgalevest f\u0151z\u00f6tt – t\u00e9nyleg nagyon finom volt. Ut\u00e1na az el\u0151z\u0151 napr\u00f3l maradt \u00fajkrumplit ette, amit most serpeny\u0151ben meleg\u00edtett fel, \u00e9s kefirt kortyolt hozz\u00e1. A d\u00e9lut\u00e1ni szund\u00edt\u00e1s ut\u00e1n, amely az eb\u00e9d term\u00e9szetes k\u00f6vetkezm\u00e9nye volt, B. a saj\u00e1t szob\u00e1ja fel\u00e9 vette az ir\u00e1nyt, \u00e9s k\u00e9t\u00f3rai kem\u00e9ny munk\u00e1val rendszerezte az \u00f6sszes r\u00e9gi t\u00e9v\u00e9\u00fajs\u00e1gj\u00e1t, amelyeket minden h\u00e9ten, \u00e9vente \u00f6tvenegyn\u00e9h\u00e1ny alkalommal ide t\u00e1rolt be; vagy n\u00e9gysz\u00e1z darab gy\u0171lt \u00f6ssze bel\u0151l\u00fck, t\u00f6bb k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 magass\u00e1g\u00fa, porlepte kupacokban. A kidob\u00e1suk jelk\u00e9pes takar\u00edt\u00e1s volt: B. feltett sz\u00e1nd\u00e9ka szerint ezt az \u00e9vet a ritu\u00e1lis f\u00fcrd\u0151h\u00f6z hasonl\u00f3 megtiszt\u00edt\u00f3 aktussal kellett ind\u00edtani (az \u00e9v ugyanis nem valami napt\u00e1ri d\u00e1tummal, hanem tavasszal kezd\u0151dik). Siker\u00fclt az \u00f6sszes \u00fajs\u00e1got lecipelnie a szem\u00e9tt\u00e1rol\u00f3hoz \u00e9s bedobnia a \u201ePap\u00edr” felirat\u00fa s\u00e1rga kont\u00e9nerbe, ekkor azonban hirtelen p\u00e1nik fogta el – \u00e9lete egy r\u00e9sz\u00e9t\u0151l v\u00e1lt meg, amput\u00e1lta az idej\u00e9t, a m\u00faltj\u00e1t. L\u00e1bujjhegyre \u00e1llt, \u00e9s k\u00e9ts\u00e9gbeesetten lesett be a kont\u00e9nerbe, a t\u00e9v\u00e9m\u0171sorait kereste benne. \u00c1m azok m\u00e1r elt\u0171ntek a s\u00f6t\u00e9t m\u00e9lys\u00e9gben. A l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zban, emeleti lak\u00e1sa fel\u00e9 tartva r\u00f6viden \u00e9s sz\u00e9gyenl\u0151sen felzokogott, azut\u00e1n gyenges\u00e9g fogta el, vagyis biztos felment a v\u00e9rnyom\u00e1sa.
\nM\u00e1snap reggel, amikor reggeli ut\u00e1n szok\u00e1s szerint le\u00fclt, hogy bejel\u00f6lje a megtekint\u00e9sre \u00e9rdemes t\u00e9v\u00e9m\u0171sorokat, a goly\u00f3stoll hozta ki a sodr\u00e1b\u00f3l. Rusnya barna nyomot hagyott a pap\u00edron. El\u0151sz\u00f6r azt hitte, a pap\u00edr a ludas, \u00fagyhogy fogott egy m\u00e1sik \u00fajs\u00e1got, \u00e9s bossz\u00fasan karik\u00e1kat kezdett firk\u00e1lni a sz\u00e9l\u00e9re, de azok is barn\u00e1ra sikeredtek. Ekkor arra gondolt, hogy el\u00f6regedett a tinta, vagy valami m\u00e1s miatt v\u00e1ltott sz\u00ednt. D\u00fch\u00f6s volt, hogy f\u00e9lbe kellett szak\u00edtania kedvenc szertart\u00e1s\u00e1t, hogy m\u00e1sik \u00edr\u00f3eszk\u00f6zt keressen. Odacsoszogott a f\u00e9nyesre lakkozott \u00fcveges szekr\u00e9nyhez, ahol a feles\u00e9g\u00e9vel eg\u00e9sz \u00e9let\u00fck\u00f6n \u00e1t gy\u0171jt\u00f6tt\u00e9k a goly\u00f3stollakat. Rengeteg volt bel\u0151l\u00fck, \u00e9s persze sok m\u00e1r haszn\u00e1lhatatlann\u00e1 v\u00e1lt – a tint\u00e1juk kisz\u00e1radt, a bet\u00e9tek ny\u00edl\u00e1sai elt\u00f6m\u0151dtek. Egy darabig csak turk\u00e1lt ebben a b\u0151s\u00e9gben, azt\u00e1n kivett vagy k\u00e9tmar\u00e9knyi tollat, \u00e9s visszat\u00e9rt az \u00fajs\u00e1gj\u00e1hoz. Biztos volt abban, hogy legal\u00e1bb egy olyat tal\u00e1l, amelyik \u00fagy \u00edr, ahogy \u00edrnia kell: k\u00e9kkel, feket\u00e9vel, esetleg pirossal vagy z\u00f6lddel, ha nagyon musz\u00e1j. Egyik se volt r\u00e1 k\u00e9pes. Mindegyik a rothadt falevelek, a padl\u00f3\u00e1pol\u00f3 vagy a nedves rozsda gusztustalan fossz\u00edn\u00e9t hagyta maga ut\u00e1n, a h\u00e1nyinger ker\u00fclgette t\u0151le az embert. B., az id\u0151s \u00far j\u00f3 darabig mozdulatlanul \u00fclt, csak a keze remegett alig \u00e9szrevehet\u0151en. Azut\u00e1n felpattant, \u00e9s felr\u00e1ntotta az \u00f6reg szekr\u00e9nysorban \u00e1lldog\u00e1l\u00f3 szekreter ajtaj\u00e1t, ahol az iratait tartotta. Tal\u00e1lomra megragadta az els\u0151 levelet, de vissza is tette, mert sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9pen \u00edrt\u00e1k, ahogy az \u00f6sszes t\u00f6bbit is: sz\u00e1ml\u00e1kat, fizet\u00e9si felsz\u00f3l\u00edt\u00e1sokat, foly\u00f3sz\u00e1mla-kivonatokat. Amikor v\u00e9gre siker\u00fclt kih\u00faznia al\u00f3luk egy k\u00e9zzel megc\u00edmzett bor\u00edt\u00e9kot, szomor\u00faan l\u00e1tta, hogy azon is barna a tinta.
\nBe\u00fclt kedvenc t\u00e9v\u00e9n\u00e9z\u0151 karossz\u00e9k\u00e9be, kiny\u00fajtotta a l\u00e1b\u00e1t, \u00e9s \u00edgy \u00fclt mozdulatlanul, szedte a leveg\u0151t \u00e9s n\u00e9zte a mennyezet k\u00f6z\u00f6ny\u00f6s feh\u00e9rj\u00e9t. Csak ezut\u00e1n mer\u00fcltek fel benne k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 gondolatok, zsongl\u0151rk\u00f6d\u00f6tt vel\u00fck egy darabig, majd sorra eldob\u00e1lta \u0151ket:
\n– hogy a goly\u00f3stollak tint\u00e1j\u00e1ban van valamilyen anyag, amely id\u0151vel elvesz\u00edti eredeti sz\u00edn\u00e9t, \u00e9s megbarnul;
\n– hogy valami van a leveg\u0151ben, valami toxin ker\u00fclt bele, amit\u0151l a tinta sz\u00ednt v\u00e1lt;
\n\u00e9s v\u00e9g\u00fcl:
\n– hogy ez szembaj, elv\u00e1ltoz\u00e1s van a s\u00e1rgafoltj\u00e1ban, vagy h\u00e1lyogos lett a szeme, \u00e9s m\u00e1sk\u00e9pp l\u00e1tja a sz\u00edneket.
\nDe a mennyezet tov\u00e1bbra is feh\u00e9r volt. B., az id\u0151s \u00far fel\u00e1llt, \u00e9s tov\u00e1bb jel\u00f6lgette a m\u0171sorokat – mindegy, milyen sz\u00ednnel. Kider\u00fclt, hogy A m\u00e1sodik vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa titkai-t fogj\u00e1k vet\u00edteni, a Planete-en meg egy m\u00e9hekr\u0151l sz\u00f3l\u00f3 film lesz. R\u00e9gen \u0151 is szeretett volna m\u00e9h\u00e9szkedni.
\nAzut\u00e1n a b\u00e9lyegek k\u00f6vetkeztek. Egyik nap kivette a lev\u00e9lszekr\u00e9nye tartalm\u00e1t, \u00e9s k\u0151v\u00e9 dermedt, amikor \u00e9szrevette, hogy mindegyik b\u00e9lyeg kerek a leveleken. Fogazottak voltak, sz\u00ednesek, egy-ztotys m\u00e9ret\u0171ek. Forr\u00f3s\u00e1g \u00f6nt\u00f6tte el. Felsietett a l\u00e9pcs\u0151n, fittyet h\u00e1nyva f\u00e1j\u00f3s t\u00e9rd\u00e9nek, kinyitotta az ajt\u00f3t, \u00e9s cip\u0151ben beszaladt a szob\u00e1ba, ahol a leveleket tartotta a szekr\u00e9nyk\u00e9ben. Sz\u00e9d\u00fcl\u00e9s fogta el, amikor l\u00e1tta, hogy a b\u00e9lyegek minden bor\u00edt\u00e9kon kerekek, m\u00e9g a r\u00e9gieken is.
\nBe\u00fclt a karossz\u00e9k\u00e9be, \u00e9s v\u00e9gigkutatta az eml\u00e9kezet\u00e9t az egyetlen val\u00f3s\u00e1gos \u00e9s l\u00e9tez\u0151 b\u00e9lyegk\u00e9p ut\u00e1n. Nem \u0151r\u00fclt meg – de akkor mi\u00e9rt t\u0171nnek olyan abszurdnak a kerek b\u00e9lyegek? Lehet, hogy kor\u00e1bban figyelemre sem m\u00e9ltatta a b\u00e9lyegeket. Nyelv, \u00e9des ragaszt\u00f3, pap\u00edrcafat, amit a keze r\u00e1ragaszt a bor\u00edt\u00e9kra… A levelek r\u00e9gen t\u00f6m\u00f6ttek, vaskosak voltak, a bor\u00edt\u00e9kok k\u00e9kek, az ember v\u00e9gigh\u00fazta a nyelv\u00e9t a ragaszt\u00f3cs\u00edkon, majd ujjaival \u00f6sz-szenyomta a bor\u00edt\u00e9k k\u00e9t oldal\u00e1t, hogy \u00f6sszetapadjanak. Azut\u00e1n megford\u00edtotta a bor\u00edt\u00e9kot, \u00e9s… – igen, a b\u00e9lyeg n\u00e9gyzet alak\u00fa volt. Ez biztos. Most pedig kerek. De h\u00e1t hogy lehet ez? Kez\u00e9be temette az arc\u00e1t, \u00edgy \u00fclt egy darabig a nyugtat\u00f3 \u00fcress\u00e9gben, amely a szemh\u00e9junk alatt van, \u00e9s mindig el\u0151h\u00edvhat\u00f3. Azut\u00e1n a konyh\u00e1ba ment, hogy kipakolja a szatyrokat.
\nA szomsz\u00e9dasszony t\u00e1vols\u00e1gtart\u00f3an fogadta az aj\u00e1nd\u00e9kot. Gyanakodva figyelte a dobozban sz\u00e9p rendben fekv\u0151 selyembl\u00fazokat \u00e9s kardig\u00e1nokat. Amikor a bund\u00e1ra pillantott, m\u00e1r nem tudta leplezni, hogy moh\u00f3 v\u00e1gy villant a szem\u00e9ben. B. az ajt\u00f3ra akasztotta a bund\u00e1t.
\nAmikor asztalhoz \u00fcltek, \u00e9s a tea mellett megettek egy-egy szelet s\u00fctem\u00e9nyt, B., az id\u0151s \u00far \u00f6sszeszedte a b\u00e1tors\u00e1g\u00e1t:
\n– Stasia, higgye el – kezdte dr\u00e1maian fojtott hangon. Az asszony k\u00edv\u00e1ncsi pillant\u00e1st vetett r\u00e1. \u00c9l\u00e9nk, barna szeme elt\u0171nt a r\u00e1ncok \u00f6rv\u00e9ny\u00e9ben. – Stasia, k\u00e9rem, higgye el, valami nincs rendj\u00e9n. Mondja csak, van hossz\u00e1ban v\u00e9gigfut\u00f3 varr\u00e1s a zoknikon?
\nAz asszony meglepetten hallgatott egy darabig, \u00e9s egy kiss\u00e9 h\u00e1tr\u00e9bb h\u00faz\u00f3dott a sz\u00e9ken.
\n– Mit mond, aranyosk\u00e1m? Hogyhogy van-e rajtuk varr\u00e1s? Persze hogy van.
\n– \u00c9s mindig volt?
\n– Mit k\u00e9rdezi, hogy mindig? H\u00e1t persze hogy mindig.
\nA szomsz\u00e9dasszony ideges mozdulattal s\u00f6p\u00f6rte le az asztalr\u00f3l a s\u00fctem\u00e9nymorzs\u00e1kat, \u00e9s megigaz\u00edtotta a t\u00e9r\u00edt\u0151t.
\n– Mondja csak, Stasia, k\u00e9rem, milyen sz\u00edn\u0171 a goly\u00f3stoll tint\u00e1ja? – tudakolta tov\u00e1bb B.
\nAzt\u00e1n v\u00e1laszra sem v\u00e1rva folytatta:
\n– K\u00e9k, ugye ? Ami\u00f3ta feltal\u00e1lt\u00e1k a goly\u00f3stollat, mindig k\u00e9kkel \u00edrt.
\n– Ne idegeskedjen m\u00e1r annyira. Van piros meg z\u00f6ld toll is.
\n– Na igen, de \u00e1ltal\u00e1ban k\u00e9kkel \u00edrnak, nem igaz?
\n– Megiszik velem egy kis sz\u00edver\u0151s\u00edt\u0151t? Egy kupica h\u00e1zi lik\u0151rt?
\nB. m\u00e1r tiltakozni akart, mert nem ihatott alkoholt, de \u00fagy l\u00e1tszik, arra jutott, hogy kiv\u00e9teles helyzetbe ker\u00fclt. B\u00f3lintott.
\nAz asszony a szekr\u00e9nysor fel\u00e9 fordult, \u00e9s el\u0151vette a palackot a b\u00e1rszekr\u00e9nyb\u0151l. Gondosan m\u00e9ricsk\u00e9lve t\u00f6lt\u00f6tte tele a poh\u00e1rk\u00e1kat. Kicsit remegett a keze. A szob\u00e1ban minden k\u00e9k \u00e9s feh\u00e9r volt – a k\u00e9k cs\u00edkos tap\u00e9ta, a feh\u00e9r takar\u00f3 \u00e9s a k\u00e9k p\u00e1rn\u00e1k a hever\u0151n. Az asztalon k\u00e9k-feh\u00e9r m\u0171vir\u00e1gcsokor \u00e1llt. A lik\u0151r \u00e9des \u00edzt csalt a sz\u00e1jukba, \u00e9s a test\u00fck m\u00e9ly\u00e9be szor\u00edtotta vissza a veszedelmes szavakat.
\n– Mondja csak – kezdte \u00f3vatoskodva B. – Nem gondolja, hogy megv\u00e1ltozott a vil\u00e1g ? Mintha – kereste a szavakat – nem voln\u00e1nk k\u00e9pesek megragadni?
\nA n\u0151 megint elmosolyodott, mintha megk\u00f6nnyebb\u00fclt volna.
\n– H\u00e1t persze, aranyosk\u00e1m, t\u00f6k\u00e9letesen igaza van. Az id\u0151 jobban siet, az\u00e9rt. Azaz nem siet, nek\u00fcnk kopottabb m\u00e1r az esz\u00fcnk, nem kapja \u00fagy el az id\u0151t, mint r\u00e9gen.
\nB. tan\u00e1cstalanul r\u00e1zta a fej\u00e9t, jelezve, hogy nem \u00e9rti.
\n– Mi olyanok vagyunk, mint az \u00f6reg homok\u00f3r\u00e1k, tudja, kedves? Olvastam, hogy az \u00f6reg homok\u00f3r\u00e1kban m\u00e1r annyiszor lefolyt a homok, hogy lekerekedtek a szemcs\u00e9i, ez\u00e9rt azt\u00e1n gyorsabban lepereg. Tudta? Az idegrendszer\u00fcnk, az is elkopott, tudja, elf\u00e1radt, \u00fagy megy v\u00e9gig rajtuk az inger, mint a lyukas rost\u00e1n, ez\u00e9rt \u00e9rezz\u00fck, hogy felgyorsult az id\u0151.
\n– H\u00e1t a t\u00f6bbi dolog?
\n– Milyen t\u00f6bbi dolog?
\n– H\u00e1t, tudja… – B. igyekezett valahogy \u00fcgyesen csomagolni a mondand\u00f3j\u00e1t, de semmi nem jutott esz\u00e9be, \u00fagyhogy kerek perec r\u00e1k\u00e9rdezett: – Hallott m\u00e1r a n\u00e9gyzet alak\u00fa b\u00e9lyegekr\u0151l?
\n– \u00c9rdekes – felelte az asszony, \u00e9s m\u00e9g egy poh\u00e1rk\u00e1val t\u00f6lt\u00f6tt maguknak. – Nem, soha.
\n– Vagy a cs\u0151r\u00f6s vodk\u00e1spoharakr\u00f3l. N\u00e9zze csak, ennek is van. El\u0151tte soha nem volt nekik…
\n– De… – kezdte r\u00e1 az asszony, de B. r\u00e1 se heder\u00edtett.
\n– …vagy a balra csavarhat\u00f3 bef\u0151ttes\u00fcveg-tet\u0151kr\u0151l, vagy hogy az \u00f3r\u00e1kon a tizenkettes hely\u00e9n most nulla van, \u00e9s m\u00e9g… – elhallgatott, t\u00fals\u00e1gosan fel volt h\u00e1borodva ahhoz, hogy folytatni tudja.
\nAz asszony szemben \u00fclt vele, \u00f6l\u00e9be ejtett, \u00f6sszekulcsolt k\u00e9zzel. Hirtelen egykedv\u0171 lett, visszafogott \u00e9s illedelmes, mintha az \u00f6sszes energi\u00e1ja elhagyta volna. Csak finoman r\u00e1ncol\u00f3d\u00f3 homloka mutatta, mennyire k\u00e9nyelmetlen\u00fcl \u00e9rzi mag\u00e1t ebben a helyzet ben. Fesz\u00fclten \u00e9s csal\u00f3dottan figyelte \u00f6reg szomsz\u00e9dj\u00e1t.
\nB. este szok\u00e1s szerint a feles\u00e9ge \u00e1gy\u00e1ba fek\u00fcdt, amelyben az asszony temet\u00e9se \u00f3ta aludt. Orr\u00e1ig h\u00fazta a paplant, hanyatt fek\u00fcdt, n\u00e9zte a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9get, hallgatta a sz\u00edvver\u00e9s\u00e9t. Nem j\u00f6tt \u00e1lom a szem\u00e9re, \u00fagyhogy felkelt, \u00e9s kivette a szekr\u00e9nyb\u0151l a feles\u00e9ge r\u00f3zsasz\u00edn h\u00e1l\u00f3ing\u00e9t. A kebl\u00e9re \u00f6lelte, a tork\u00e1b\u00f3l r\u00f6vid, mag\u00e1nyos zokog\u00e1s t\u00f6rt fel. A h\u00e1l\u00f3ing seg\u00edtett – meg\u00e9rkezett az \u00e1lom, \u00e9s mindent \u00e9rv\u00e9nytelen\u00edtett.<\/p>\n
Forr\u00e1s: Olga Tokarczuk: Bizarr t\u00f6rt\u00e9netek. Vince Kiad\u00f3, Budapest, 2019. Ford\u00edtotta Petneki No\u00e9mi<\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Minden aznap reggel kezd\u0151d\u00f6tt, amikor B. kik\u00e1sz\u00e1l\u00f3dott az \u00e1gy\u00e1b\u00f3l, \u00e9s szok\u00e1sa szerint kicsoszogott a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba. Az ut\u00f3bbi id\u0151ben rosszul aludt, sz\u00e9tsz\u00f3r\u00f3dott az \u00e9jszak\u00e1ja, eg\u00e9szen \u00fagy, mint az elhunyt feles\u00e9ge gy\u00f6ngyf\u00fcz\u00e9re, amelyre egyszer a fi\u00f3kban bukkant r\u00e1. Amikor a kez\u00e9be vette, a foszlott zsineg elszakadt, a megfakult goly\u00f3bisok sz\u00e9tsz\u00f3r\u00f3dtak a padl\u00f3n. A legt\u00f6bbet nem siker\u00fclt megtal\u00e1lnia, […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-86395","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/86395","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=86395"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/86395\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=86395"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=86395"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=86395"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}