{"id":86535,"date":"2019-11-04T06:00:30","date_gmt":"2019-11-04T06:00:30","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=86535"},"modified":"2019-11-04T06:04:10","modified_gmt":"2019-11-04T06:04:10","slug":"petrozsenyi-nagy-pal-savanyu-a-szolo","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=86535","title":{"rendered":"Petrozs\u00e9nyi Nagy P\u00e1l: Savany\u00fa a sz\u0151l\u0151"},"content":{"rendered":"

Mostan\u00e1ban gyakran gondolok egy r\u00e9gi versik\u00e9re. Els\u0151 k\u00e9t sora \u00edgy hangzik: Mi a sz\u00edvben el van rejtve\/ Nincs elfelejtve. Nem eml\u00e9kszem, hol olvastam, tal\u00e1n a Nobel-d\u00edjas d\u00e1n \u00edr\u00f3, Henrik Pontoppidan egyik reg\u00e9ny\u00e9ben, mindenesetre helyt\u00e1ll\u00f3, m\u00e9g ha oly magyartalan is a ford\u00edt\u00e1sa. Hiszen maga Freud, a pszichoanal\u00edzis atyja is j\u00f3r\u00e9szt erre \u00e9p\u00edt, amikor azt \u00e1ll\u00edtja, hogy a legr\u00e9gibb, l\u00e1tsz\u00f3lag elfelejtett \u00e9lm\u00e9ny is ott szunnyad a tudatunk alatt valahol.
\nAz \u00e9n tudatom m\u00e9ly\u00e9n egy kisl\u00e1ny neve rejt\u0151zik: Lucsi, alias Margit, teljes nev\u00e9n S\u00e2rbu Lucia Margar\u00e9ta \u2013 gyermekkorom els\u0151 szerelme. H\u0171, de r\u00e9gen volt, idestova 50 \u00e9ve, de m\u00e9g ma is r\u00f3la \u00e1lmodok. Ut\u00e1na azonban mindig szomor\u00faan, rossz sz\u00e1j\u00edzzel \u00e9bredek. Vajon hogy n\u00e9z\u00adhet ki annyi hossz\u00fa \u00e9v ut\u00e1n: r\u00e1ncos, k\u00f6v\u00e9r, j\u00f3- vagy rossz-sz\u00edv\u0171? \u00dagy hallottam, k\u00e9t l\u00e1nya van \u00e9s Bradon, egy erd\u00e9lyi kisv\u00e1rosban \u00e9ldeg\u00e9lnek. Legsz\u00edvesebben kivern\u00e9m a fejemb\u0151l. Hi\u00e1ba, viszonzatlan szerelem volt, \u00e9s az ember eff\u00e9l\u00e9t ink\u00e1bb elfelejteni, mint vissza\u00e1lmodni igyekszik. Nappal nem is igen gondolok r\u00e1, azt\u00e1n j\u00f6n az este, \u00e9s \u00e9n megint \u0151t keresem \u00e1lmomban. Pontosan \u00fagy, mint a val\u00f3s\u00e1gban, valah\u00e1nyszor megl\u00e1togattam kis bar\u00e1tomat, S\u00e2rbu J\u00f3zsik\u00e1t. \u00c9s mindig ugyanazt \u00e1lmodtam, igaz, h\u00e1romf\u00e9le v\u00e1ltozatban. Az els\u0151. Ott \u00fcl\u00f6k a n\u00e9pes csal\u00e1d k\u00f6r\u00e9ben. Besz\u00e9lget\u00fcnk, viccel\u0151d\u00fcnk, mik\u00f6zben f\u00e9l szemmel folyton Lucsit keresem. Belesek a szomsz\u00e9d szob\u00e1ba, nincs ott. T\u00fcrelmesen v\u00e1rok, bizakodom, h\u00e1tha k\u00e9s\u0151bb m\u00e9gis el\u0151bukkan valahonnan, oda\u00fcl mell\u00e9m, \u00e9s… Fel\u00e9bredek an\u00e9lk\u00fcl, hogy Lucsit egyszer is l\u00e1thattam volna. M\u00e1sodik k\u00e9p. Az eleje v\u00e1ltozatlan: besz\u00e9lget\u00fcnk, viccel\u0151d\u00fcnk stb., v\u00e9g\u00fcl k\u00f6zlik velem, hogy Lu\u00adcsi bizony elk\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt. Harmadik verzi\u00f3. Helysz\u00edn: ismeretlen v\u00e1ros ismeretlen hegyek k\u00f6zt. Az utc\u00e1n senki, fagyos sz\u00e9l f\u00fajdog\u00e1l. El\u0151ttem karcs\u00fa templom s\u00f6t\u00e9tlik. Harangoznak. Eleinte halkan, k\u00e9s\u0151bb er\u0151sebben, azt\u00e1n a templom egyszerre tereb\u00e9lyesedni \u00e9s n\u0151ni kezd. R\u00e9m\u00fclten szeretn\u00e9k kit\u00e9rni, el\u0151le, de meg sem b\u00edrok moccanni. Jaj, m\u00e9g egy perc \u00e9s eltipor! De nem ez t\u00f6rt\u00e9nik. Egy pillanatra megtorpan, majd elkezd velem egy\u00fctt p\u00f6r\u00f6gni.
\n\u2013 H\u00e9, te m\u00e1r megint itt vagy? \u2013 karol \u00e1t hirtelen egy sz\u0151r\u00f6s mell\u0171 figura. \u2013 Nyavaly\u00e1s tolvaj, most megcs\u00edptelek.
\n\u2013 Hol vagyok? \u2013 n\u00e9zek k\u00f6r\u00fcl a szob\u00e1ban, ahova a nagy forg\u00e1s ut\u00e1n pottyantam. \u2013 Lucsi! Margitka! B\u00fajj m\u00e1r el\u0151, az isten\u00e9rt!
\n\u2013 Lucsi nincs itthon, k\u00fcl\u00f6nben semmi k\u00f6z\u00f6d hozz\u00e1, kopaszk\u00e1m. \u00c9n vagyok a f\u00e9rje, \u00fagyhogy pucolj innen, vagy elt\u00e1ng\u00e1llak!
\n\u2013 Pr\u00f3b\u00e1ld meg! \u2013 megyek \u00f6lre vele konokul, \u00e9s m\u00e9g ma is k\u00fczd\u00fcnk, birk\u00f3zunk imm\u00e1r \u00f6tven \u00e9ve egym\u00e1ssal.
\nA gyermekekb\u0151l \u00e1ll\u00edt\u00f3lag hi\u00e1nyzik a m\u00e9lys\u00e9g \u00e9s a feln\u0151ttekre jellemz\u0151 szil\u00e1rds\u00e1g, ez\u00e9rt a szerelm\u00fck sem szerelem igaz\u00e1n. Meglehet, b\u00e1r Dante a legjobb ellenp\u00e9lda arra, miszerint egy gyer\u00admek is k\u00e9pes komolyan szeretni. Lucsival tizenegy \u00e9ves koromban tal\u00e1lkoztam el\u0151sz\u00f6r. Ott lakott mifel\u00e9nk a Calea Roman\u0103 utc\u00e1ban. Apja rom\u00e1n volt, anyja magyar, mindkett\u0151 j\u00f3 ked\u00e9ly\u0171, bar\u00e1ts\u00e1gos teremt\u00e9s, nemk\u00fcl\u00f6nben a gyerekek: Icu, Lia, Lucsi, J\u00f3zsi \u00e9s B\u00e9luka. Ebb\u0151l n\u00e9gy vel\u00fck \u00e9lt, a legid\u0151sebb, az Icu pedig m\u00e1r f\u00e9rjhez ment. Nekem persze Lucsi tetszett legink\u00e1bb. A kisl\u00e1nynak sz\u00e9p fekete haja \u00e9s szeme volt, hangja l\u00e1gy, b\u00e1rsonyos. Sajnos el\u00e9g ritk\u00e1n j\u00f6tt ki hoz\u00adz\u00e1nk. T\u00f6bbnyire bent kuksolt valamelyik szob\u00e1ban. Ugyan\u00edgy Traian b\u00e1csi, az apja is, egy magas, sov\u00e1ny nyomdaipari dolgoz\u00f3. Untattuk \u0151ket, aludtak, sohasem der\u00fclt ki, t\u00e9ny az, hogy sokszor egyiket sem l\u00e1ttam hetekig. Az \u00f6reg nem sz\u00e1m\u00edtott, de a l\u00e1ny\u00e1val sz\u00edvesen elj\u00e1tszogattam volna a konyh\u00e1ban vagy az udvaron. A szob\u00e1j\u00e1ban nem j\u00e1rtam, az olyan szent\u00e9ly volt, ahova sohasem mertem, de tal\u00e1n nem is engedtek volna bel\u00e9pni. M\u00e1s fi\u00fa nyilv\u00e1n kih\u00edvta volna, megk\u00e9rdezi, hogy van, mit csin\u00e1l, am\u00edg mi odakint csever\u00e9sz\u00fcnk, m\u00f3k\u00e1zunk. Elvihettem volna moziba, meg kellett volna lepnem vir\u00e1ggal. Csakhogy \u00e9n, uram bocs\u00e1\u2019, sz\u00e9gyelltem, \u00e9s mindenki el\u0151tt titkoltam, mik\u00e9nt \u00e9rzek ir\u00e1nta. Ett\u0151l f\u00fcggetlen\u00fcl m\u00e9gis minden m\u00e1sk\u00e9pp alakult volna, ha kirep\u00fclt volna abb\u00f3l az \u00e1tkozott elef\u00e1ntcsonttoronyb\u00f3l. De h\u00e1t nem rep\u00fclt, mire elhat\u00e1roztam, hogyha a fene fen\u00e9t eszik is, akkor is kicsalom onnan Margitk\u00e1t.
\nTudtam, hogy a l\u00e1nyoknak igen-igen impon\u00e1lnak a k\u00f6lt\u0151k, \u00edr\u00f3k, \u00e9nekesek, hiszen maga Lu\u00adcsi is az \u00fatt\u00f6r\u0151h\u00e1z \u00e9nekkar\u00e1ban \u00e9nekelt. Akkor, rajta, el\u0151 azokkal a versekkel, tudniillik \u00e9ppen akkoriban kezdtem \u00edrogatni \u00e9n is ilyesmit. Csup\u00e1n az volt a b\u00f6kken\u0151, hogy a csal\u00e1dban egyed\u00fcl az anya tudott rendesen magyarul. \u0150t rendesen el is b\u00e1joltam, de a t\u00f6bbi \u00e9ppen csak, hogy meghallgatott. H\u00e1t ezzel fels\u00fcltem, m\u00e1st kell kifund\u00e1lni. Istenem, b\u00e1rcsak \u00e9nekelni tudn\u00e9k, mint Margitka, akkor azonnal be\u00e9nekeln\u00e9m magamat a sz\u00edv\u00e9be! Sajnos nem tudok, mi t\u00f6bb: semmiben sem vagyok jobb m\u00e1sokn\u00e1l, k\u00f6vetkez\u00e9sk\u00e9pp Lucsi figyelm\u00e9t sem h\u00edvhatom fel magamra.
\nVagy m\u00e9gis? \u2013 fesz\u00edtettem meg a bicepszem. A l\u00e1nyok im\u00e1dj\u00e1k \u00e1m a sportot is: body building, futball, tenisz\u2026 Melyiket v\u00e1lasszam ahhoz, hogy impon\u00e1ljak ennek a frufru frizur\u00e1s le\u00ad\u00e1nynak? \u00c1tcipeltem a szomsz\u00e9db\u00f3l egy rozsd\u00e1s csillekereket, azt emelgettem nagyany\u00e1m legnagyobb m\u00e9rg\u00e9re.
\n\u2013 M\u00e1r megint l\u00e1rm\u00e1zol? \u2013 kacs\u00e1zott ki id\u0151nk\u00e9nt az udvarra. \u2013 Vidd a francba a s\u00falyz\u00f3dat, vagy bedobom a szem\u00e9tbe.
\nAddig rik\u00e1csolt, fenyeget\u0151dz\u00f6tt, m\u00edg tan\u00e1csosabbnak l\u00e1ttam, ha a hegyen edzek ezent\u00fal. Felcipeltem h\u00e1t a kereket oda is, \u00e9s elrejtettem egy bokorba szemben Lucsi\u00e9kkal, akik sz\u00e1z m\u00e9terre laktak csak a petrozs\u00e9nyi dombokt\u00f3l. Miut\u00e1n \u00e9ppen arra ny\u00edlt a konyh\u00e1juk ablaka, felt\u00e9telez\u00e9sem szerint Lucsi is l\u00e1thatja, hogyan emelgetem azt a mintegy 25 kil\u00f3s kereket. Nem tudom, t\u00e9nyleg l\u00e1tott-e, mindenesetre nekem sz\u00e1rnyakat adott ez a gondolat, \u00e9s nemsok\u00e1ra \u00fagy j\u00e1tszadoztam a ker\u00e9kkel, mintha nem is vasb\u00f3l, hanem m\u0171anyagb\u00f3l lett volna.
\n\u2013 Hallgass ide, J\u00f3zsik\u00e1m! \u2013 mondom egyszer a sz\u0151ke, kerek arc\u00fa, k\u00e9k szem\u0171 gyerk\u0151cnek. \u2013 Mit sz\u00f3ln\u00e1l egy s\u00falyemel\u0151 versenyhez?
\n\u2013 Itt a hegyen? Nagyszer\u0171! De ott d\u00edjakat is szoktak osztani.
\n\u2013 Osztunk is. Els\u0151 d\u00edj k\u00e9t sapka szilva, a m\u00e1sodik egy, a harmadik h\u00e1rom alma. A szomsz\u00e9dok lesznek a versenyz\u0151k \u00e9s a n\u00e9z\u0151k is egy\u00fattal: Ianki, Dudi, a \u0162abrea gyerekek, Mariana, Veronika\u2026 Sok gyerek lakik \u00e1m a Calea Roman\u0103 utc\u00e1ban. Csak sz\u00f3lni kell nekik, j\u00f6nnek \u0151k sz\u00edvesen. Rem\u00e9lem, B\u00e9luk\u00e1t, Li\u00e1t meg a t\u00f6bbieket is elhozod \u2013 gondoltam Lucsira, s m\u00e1r el\u0151re \u00f6r\u00fcltem, mekkor\u00e1t emelkedek majd a szem\u00e9ben, merthogy a versenyen \u00e9n gy\u0151z\u00f6k, az sz\u00e1z sz\u00e1zal\u00e9k, elv\u00e9gre csak nem hi\u00e1ba gyakoroltam ezzel a ker\u00e9kkel, m\u00e1sr\u00e9szt \u00e9n voltam a legmarkosabb sr\u00e1c a fi\u00fak k\u00f6zt.
\nAugusztus. Sz\u00e9p, nem t\u00fals\u00e1gosan meleg vas\u00e1rnap volt. A hegyen \u00f6sszegy\u0171lt\u00fcnk vagy h\u00faszan is. M\u00e9g Lucsi is elj\u00f6tt, amit\u0151l majd kiugrott a sz\u00edvem a hely\u00e9r\u0151l.
\n\u2013 Hah\u00f3, figyelem, figyelem! \u2013 dobolt J\u00f3zsika egy \u00f3cska faz\u00e9kon. \u2013 L\u00e1tom, mindny\u00e1jan itt vagytok. K\u00e9rem a versenyz\u0151ket, sorakozzanak fel a s\u00faly m\u00f6g\u00f6tt!
\nA fi\u00fak f\u00fcrd\u0151ruh\u00e1ban \u00e9s ing n\u00e9lk\u00fcl \u00e1lltak vonalba.
\n\u2013 Aki h\u00e1romszor nyomja ki a kereket, az lesz az els\u0151 helyezett, aki k\u00e9tszer, a m\u00e1sodik, de aki egyszer, csak a harmadik. Ki kezdi?
\n\u2013 \u00c9n \u2013 l\u00e9pett el\u0151 egy ny\u00e1pic, t\u00edz\u00e9ves forma cig\u00e1nygyerek.
\nMegragadta a kereket, de \u00e9pp csak t\u00e9rdig tudta emelni.
\n\u2013 L\u00e1ssuk a k\u00f6vetkez\u0151t!
\nA m\u00e1sodik sr\u00e1c izmosabb. \u0150 mellmagass\u00e1gig is felr\u00e1ntja, azzal stop, b\u00e1rhogy er\u0151lk\u00f6dik, fintorog, m\u00e9g feljebb nyomni m\u00e1r nem k\u00e9pes.
\n\u00c9rthet\u0151. Ha most kellene kinyomnom, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg \u00e9n sem b\u00edrn\u00e9k a ker\u00e9kkel. Viszont \u00e9n hetekig gyakoroltam, am\u00edg eljutottam id\u00e1ig, fel is emeltem egym\u00e1sut\u00e1n h\u00e1romszor.
\n\u2013 \u00c9ljen! Ura! Hoch! Da zdravsztvuet! \u2013 ki\u00e1ltott\u00e1k a Calea Roman\u0103 utcai gyerekek, mindegyik a maga nyelv\u00e9n: rom\u00e1nul, n\u00e9met\u00fcl, oroszul, ugyanis ilyenek is akadtak k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk.
\n\u2013 Te nyerted az els\u0151 d\u00edjat \u2013 jelentette ki J\u00f3zsika. \u2013 Tapsoljuk meg m\u00e9g egyszer!
\n\u2013 K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m! Nagyon k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m \u2013 hajlongtam, Lucsi fel\u00e9 t\u00f6bbsz\u00f6r is, amikor magas, tizen\u00adh\u00e9t \u00e9v k\u00f6r\u00fcli suhanc bukkant el\u0151 egy fa m\u00f6g\u00fcl.
\nEz meg ki a b\u00fab\u00e1nat! M\u00e9g sohasem l\u00e1ttam a k\u00f6rny\u00e9ken.
\n\u2013 \u00c9n is megpr\u00f3b\u00e1lhatom?
\n\u2013 A versenynek v\u00e9ge \u2013 v\u00e1laszolta J\u00f3zsika. \u2013 K\u00fcl\u00f6nben is csak 10\u201314 \u00e9vesek m\u00e9rk\u0151zhetnek. Te pedig, ahogy eln\u00e9zem, m\u00e1r 17 is elm\u00falt\u00e1l.
\n\u2013 Hadd pr\u00f3b\u00e1lja meg! \u2013 sz\u00f3lt k\u00f6zbe Lucsi n\u0151v\u00e9re. \u2013 Versenyen k\u00edv\u00fcl, ha \u00edgy megfelel.
\n\u2013 Meg \u2013 k\u00f6pte meg mark\u00e1t a nagyfi\u00fa, azzal n\u00e9gyszer is kinyomta a kereket. \u2013 Na, mit kapok? \u2013 vette ki a szilv\u00e1t a kezemb\u0151l.
\n\u2013 H\u00e9, ez az eny\u00e9m!
\n\u2013 Most m\u00e1r nem. Mivel \u00e9n vagyok az er\u0151sebb, a szilva meg az alma is nekem j\u00e1r \u2013 vigyorgott az arcomba, \u00e9s sz\u00f3tlanul od\u00e9bb\u00e1llt.
\n\u2013 \u00c1llj meg, te bar\u00e1ber!<\/em> \u2013 iramodtam ut\u00e1na, s mint egy tigris ugrottam r\u00e1 h\u00e1tulr\u00f3l.
\nN\u00e9m\u00e1n, kiv\u00f6r\u00f6s\u00f6d\u00f6tt arccal birk\u00f3ztunk. Hol \u00e9n kerekedtem fel\u00fcl, hol \u0151, mik\u00f6zben ide-oda r\u00f6pk\u00f6dtek a tan\u00e1csok.
\n\u2013 Fogd le a kez\u00e9t!
\n\u2013 L\u00f6kd le a dombr\u00f3l!
\nA \u201ebar\u00e1ber\u201d s\u00falya csaknem agyonlap\u00edtott, ez\u00e9rt harcmodort v\u00e1ltoztatva siklottam ki al\u00f3la. Ilyen neh\u00e9z fi\u00faval vesz\u00e9lyes a k\u00f6zelharc, no meg er\u0151sebb is, a keservit! \u2013 m\u00e9rtem fel j\u00f3zanul a helyzetet. Egyetlen es\u00e9lyem, ha kit\u00e9rek el\u0151le, mint a matador a bika el\u00f6l, azt\u00e1n ha kif\u00e1rad, koppintok egyet-kett\u0151t az orr\u00e1ra. Okos tervnek l\u00e1tszott, csup\u00e1n a kivitelez\u00e9ssel volt n\u00e9mi baj, ugyanis \u00e9n f\u00e1radtam el hamarabb.
\n\u2013 Most megkapod a magad\u00e9t \u2013 c\u00e9lozta meg a sr\u00e1c az \u00e1llamat, s csak \u00fagy z\u00e1poroztak az \u00fct\u00e9sek; kett\u0151t kaptam az \u00e1llamra, egyet a gyomromba, valamelyikt\u0151l pedig az orrom v\u00e9re eredt el.
\n\u2013 El\u00e9g, hagyj\u00e1tok abba, ez m\u00e1r nem j\u00e1t\u00e9k! \u2013 igyekezett sz\u00e9tv\u00e1lasztani Lia benn\u00fcnket.
\n\u2013 Fi\u00fak, tan\u00edtsuk meg keszty\u0171be dud\u00e1lni \u2013 javasolta ekkor v\u00e1ratlanul valaki.
\nA kamasz megijedt.
\n\u2013 Nyugi, sr\u00e1cok, csak vicceltem.
\n\u2013 Mi is \u2013 buktatta el egy szalmakalapos tin\u00e9dzser. \u2013 Pardon!
\nA nagyfi\u00fa s\u00e1padtan figyelte, hogyan ker\u00edtik be jobbr\u00f3l is, balr\u00f3l is. Hirtelen felpattant, \u00e9s felh\u00fazta a ny\u00falcip\u0151t.
\n\u2013 Hurr\u00e1-\u00e1-\u00e1-\u00e1!
\n\u2013 Gratul\u00e1lok, nagy volt\u00e1l \u2013 r\u00e1zogatt\u00e1k kezemet a Calea Roman\u0103 utcai pajt\u00e1sok.
\nNyilv\u00e1n arra c\u00e9loztak, hogy szembe mertem sz\u00e1llni egy ekkora mel\u00e1kkal. Tekintetemmel Lucsit kerestem. De m\u00e1r nem volt ott, hazament.
\nUgorjunk k\u00e9t \u00e9vet az id\u0151ben: 1956. A Lucsival val\u00f3 kapcsolatom \u2013 m\u00e1r ha azt egy\u00e1ltal\u00e1n kapcsolatnak lehetett nevezni \u2013 semmit sem v\u00e1ltozott: j\u00f6ttem, mentem \u00e9s ennyi. Legt\u00f6bbsz\u00f6r m\u00e9g csak nem is l\u00e1ttam a kisasszonyt. \u00c9s m\u00e9gis, ennek ellen\u00e9re is szerettem. Sajnos rem\u00e9nytelen\u00fcl, ez\u00e9rt t\u00f6bbsz\u00f6r el is hat\u00e1roztam, hogy v\u00e9get vetek ennek a megal\u00e1z\u00f3 helyzetnek.
\nSzeptember k\u00f6r\u00fcl beadtak asztalosinasnak. Kellett a p\u00e9nz, tanulni nem szerettem, k\u00f6vetkez\u00e9sk\u00e9pp ez volt a leg\u00e9sszer\u0171bb. Most m\u00e1r reggel hatkor keltem, \u00e9s hol a derekam f\u00e1jt, hol a l\u00e1bam, karom, mert az\u00e9rt a kis p\u00e9nz\u00e9rt is meg kellett \u00e1m kem\u00e9nyen dolgozni. Eml\u00e9kszem, gyakran m\u00e9g \u00e9jjel is dolgoztunk, amikor hozt\u00e1k a fosznikat az \u00fczembe. K\u00e9t, h\u00e1rom \u00f3r\u00e1t rakodtunk, azt besz\u00e1m\u00edtott\u00e1k a munkaid\u0151be, \u00edgy hat \u00f3ra helyett nyolc, kilenckor ment\u00fcnk dolgozni. Kialvatlanul, f\u00e1radtan, de ment\u00fcnk, mert ez volt a mester parancsa.
\nEgyik d\u00e9lut\u00e1n elmentem az Alexandru Sahia moziba. \u00c9ppen a Bandi\u0163ii din Rio Frio c\u00edm\u0171 filmet vet\u00edtett\u00e9k. Na \u00e9s ki \u00fclt el\u0151ttem? S\u00e2rbu Lucia Margar\u00e9ta. Az \u00e1m, m\u00e9ghozz\u00e1 egy magas g\u00f6nd\u00f6r haj\u00fa sr\u00e1c mellett. Sz\u00f3val vele j\u00e1r. Igaz, mit is v\u00e1rtam egyebet! Udvaroltam neki? Hiszen m\u00e9g csak nem is sejti, hogy szeretem.
\n\u2013 Hallom, udvarolnak Lucsinak \u2013 mondom J\u00f3zsik\u00e1nak m\u00e1snap d\u00e9lut\u00e1n.
\n\u2013 Kit\u0151l hallottad?
\n\u2013 Nem igaz?
\n\u2013 Az \u0151 dolga. M\u00e1r nagyle\u00e1ny. Udvarolgatnak neki n\u00e9h\u00e1nyan.
\nVagy \u00fagy, m\u00e9g csak nem is egy fi\u00fa feni a fog\u00e1t a kicsire!
\n\u2013 Van k\u00f6z\u00f6tt\u00fck egy magas, g\u00f6nd\u00f6r haj\u00fa alak is?
\n\u2013 Mi\u00e9rt? \u2013 csod\u00e1lkozott r\u00e1m a kis taknyos, akivel igazs\u00e1g szerint csak az\u00e9rt bar\u00e1tkoztam, mert a Lucsi \u00f6ccse volt. \u2013 Mi\u00f3ta \u00e9rdekel, kivel krapekol a n\u0151v\u00e9rem?
\n\u2013 K\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben nem izgat. Csak \u00fagy k\u00e9rdeztem \u2013 adtam a k\u00f6z\u00f6mb\u00f6st. \u2013 De ha nem akarsz, ne v\u00e1laszolj.
\n\u2013 Van. Elj\u00e1rogat a h\u00e1zunkba, olyankor egy\u00fctt is alszanak.
\nMilyen elkoptatott, de m\u00e9g mindig hat\u00e1sos kifejez\u00e9s: egy vil\u00e1g omlott \u00f6ssze a lelkemben! H\u00e1t bennem is, amikor megtudtam, hogy az az angyal, akivel \u00e9n m\u00e9g gondolatban sem hetyegtem, rendszeresen szexel egy palival.
\nHogy hogy ker\u00fcltem haza, m\u00e1r nem is eml\u00e9kszem. Otthon k\u00e1bultan ny\u00faltam el a kanap\u00e9n. A szomsz\u00e9d szob\u00e1ban nagyany\u00e1m \u00f3cska r\u00e1di\u00f3ja recsegett-ropogott:
\nItt a Szabad Eur\u00f3pa R\u00e1di\u00f3ja, a Szabad Magyarorsz\u00e1g Hangja a 19, 25, 34, 41, 49 m\u00e9teres r\u00f6vidhull\u00e1mon, valamint a 417 m\u00e9teres k\u00f6z\u00e9phull\u00e1mon. Nagy Imre \u00fajabb nyilatkozatot tett a Kossuth R\u00e1di\u00f3ban. Kijelentette, hogy a mind sz\u00e9lesebben kibontakoz\u00f3 forradalom \u00e9s a demokratikus er\u0151k hatalmas megmozdul\u00e1sa v\u00e1lasz\u00fat el\u00e9 \u00e1ll\u00edtotta az orsz\u00e1got. Azt mondotta, hogy az egyp\u00e1rtrendszer megsz\u00fcntet\u00e9s\u00e9vel a korm\u00e1nyz\u00e1st az 1945-ben \u00e9letre h\u00edvott koal\u00edci\u00f3s p\u00e1rtok egy\u00fcttm\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9nek alapjaira helyezi.
\nBecsuktam az ajt\u00f3t, \u00e9s visszafek\u00fcdtem a kanap\u00e9ra. Azel\u0151tt sz\u00edvszorongva figyeltem az 56-os esem\u00e9nyeket, melyekr\u0151l csak annyit tudtam, amennyit a r\u00e1di\u00f3ban hallhattam. Az emberek z\u00f6me \u00e1ltal\u00e1ban hallgatott. Aki besz\u00e9lt vagy tett is ennek \u00e9rdek\u00e9ben valamit, az v\u00e9gig a kulissz\u00e1k m\u00f6g\u00f6tt zajlott le, amir\u0151l egy gyerek, mint amilyen \u00e9n voltam, vajmi keveset \u00e9rz\u00e9kelhetett. Ez\u00fattal azonban m\u00e1r a r\u00e1di\u00f3ra sem tudtam figyelni. \u00d3r\u00e1kig fek\u00fcdtem vagy csak percekig, reggel volt vagy d\u00e9lut\u00e1n, ma m\u00e1r erre sem igen eml\u00e9kszem. Sz\u00e1momra akkor meghalt a vil\u00e1g, \u00e9s vele egy\u00fctt akartam \u00e9n is pusztulni. Kall\u00f3dott a kamr\u00e1nkban holmi patk\u00e1nym\u00e9reg, ezt feloldottam v\u00edzben, \u00e9s egy hajt\u00e1sra kiittam. Lehunytam a szemem, \u00e9s Lucsira gondoltam, elk\u00e9pzeltem, amint liheg, combjai sz\u00e9tt\u00e1rva…
\n\u2013 Alszol? \u2013 csoszogott \u00e1t k\u00e9s\u0151bb \u00e9desany\u00e1m, \u00e9s elk\u00e9pedve n\u00e9zte, hogyan s\u00edrok lehunyt szemmel, hangtalanul.
\nSzerencs\u00e9re a m\u00e9reg, ha ugyan m\u00e9reg volt, nem sok k\u00e1rt tett bennem. Megh\u00e1nytatott, f\u00f6ldh\u00f6z vert, hogy ut\u00e1na ann\u00e1l jobban restelljem magamat. F\u00e9l Magyarorsz\u00e1g romokban, t\u00f6bb ezer ember hontalann\u00e1 v\u00e1lt, meghalt vagy megsebes\u00fclt, \u00e9n meg itt nyavalygok egy kurva csaj miatt \u2013 pir\u00edtottam magamra.
\n\u00cdgy szak\u00edtottam Lucsival, akkor v\u00e1ltam feln\u0151tt\u00e9, amikor el\u0151sz\u00f6r \u00e9reztem, milyen a sz\u0151l\u0151, ha savany\u00fa.<\/p>\n

\"\"<\/a><\/p>\n

\n
\n

bar\u00e1ber –\u00a0 csavarg\u00f3 \u2013 petrozs\u00e9nyi zsargonban.<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Mostan\u00e1ban gyakran gondolok egy r\u00e9gi versik\u00e9re. Els\u0151 k\u00e9t sora \u00edgy hangzik: Mi a sz\u00edvben el van rejtve\/ Nincs elfelejtve. Nem eml\u00e9kszem, hol olvastam, tal\u00e1n a Nobel-d\u00edjas d\u00e1n \u00edr\u00f3, Henrik Pontoppidan egyik reg\u00e9ny\u00e9ben, mindenesetre helyt\u00e1ll\u00f3, m\u00e9g ha oly magyartalan is a ford\u00edt\u00e1sa. Hiszen maga Freud, a pszichoanal\u00edzis atyja is j\u00f3r\u00e9szt erre \u00e9p\u00edt, amikor azt \u00e1ll\u00edtja, hogy […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-86535","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/86535","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=86535"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/86535\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=86535"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=86535"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=86535"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}