A testv\u00e9rek kora d\u00e9lel\u0151tt elindultak otthonr\u00f3l. Az\u00f3ta a v\u00e1rost j\u00e1rt\u00e1k, az utc\u00e1kat \u00e9s a tereket. Nem jutott esz\u00fckbe le\u00fclni valahol, vagy hogy valahova, valami helyre elmenjenek. Az utcasarkokon is mindegy volt, hogy merre mennek tov\u00e1bb. Csak arra volt gondjuk, hogy ahol m\u00e1r egyszer j\u00e1rtak, azt a helyet elker\u00fclj\u00e9k, mert az csak ezt a hi\u00e1baval\u00f3 k\u00f3borg\u00e1st juttatta volna esz\u00fckbe.
\nEgym\u00e1s mellett haladtak, s nemigen sz\u00f3l\u00edtott\u00e1k meg egym\u00e1st. M\u00e1r k\u00e9s\u0151 d\u00e9lut\u00e1n volt, s csak mentek, hogy a men\u00e9sbe m\u00faljon az id\u0151, s az id\u0151vel m\u00faljon el minden, amire gondoltak. Az\u00e9rt nem \u00e1lltak egy helyben, mert azt nem lehet csin\u00e1lni.
\nA v\u00e9g\u00e9n m\u00e1r majdnem este is lett, s m\u00e9g mindig mentek az utc\u00e1kon, bej\u00e1rt\u00e1k majdnem az eg\u00e9sz v\u00e1rost.
\nReggel \u00f3ta egy fal\u00e1st sem vettek a sz\u00e1jukba. Nem jutott esz\u00fckbe, hogy meg kellene enni valamit, vagy hogy hazamenjenek \u00e9s le\u00fcljenek egy asztal mell\u00e9. Nem jutott egy\u00e1ltal\u00e1n esz\u00fckbe, hogy hazamenjenek. Az sem jutott esz\u00fckbe, merre mehetn\u00e9nek, hova menjenek, \u00e9s mit tegyenek. Csak meg\u00e1lltak n\u00e9ha egy-egy helyen, ahol vizet lehetett inni, ilyenkor csendben k\u00f6zeledtek a csaphoz, r\u00e1hajoltak, \u00e9s sz\u00fcrcs\u00f6ltek bel\u0151le, vagy csak ki\u00f6bl\u00edtett\u00e9k a sz\u00e1jukat.
\nHa valaki l\u00e1tja \u0151ket, hogy d\u00e9lel\u0151tt \u00f3ta mit m\u0171velnek, nem \u00e9rti, mit akarhattak. Nem is akartak semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6st. Csak nem akartak t\u00f6bbet hazamenni. Aznap reggel tudt\u00e1k meg, hogy mi\u00e9rt v\u00e1ltak el hajdan a sz\u00fcleik.
\nAmikor a nap lement a v\u00e1ros k\u00f6zep\u00e9ig beny\u00fal\u00f3 hegygerinc m\u00f6g\u00e9, akkor Andr\u00e1s, a nagyobbik testv\u00e9r azt mondta, most meg\u00edrj\u00e1k a levelet, \u00e9s mindj\u00e1rt be is dobj\u00e1k a postal\u00e1d\u00e1ba, hogy essenek t\u00fal rajta, s tudj\u00e1k, mihez kezdenek ezut\u00e1n.
\n\u2013 R\u00f6vid lev\u00e9l lesz \u2013 mondta.
\n\u2013 Igaz is \u2013 hagyta r\u00e1 P\u00e9ter, a kisebbik testv\u00e9r.
\n\u2013 Csak k\u00ednos volna egy hossz\u00fa lev\u00e9l. Min\u00e9l hosszabb lenne, ann\u00e1l t\u00f6bbet k\u00ednl\u00f3dn\u00e1nk.
\n\u2013 Te meg\u00edrod \u2013 mondta P\u00e9ter.
\n\u2013 Meg\u00edrom.
\nBementek egy doh\u00e1nyboltba. Pap\u00edrt vettek, egy \u00edvet, \u00e9s hozz\u00e1 egy bor\u00edt\u00e9kot b\u00e9lyeggel. P\u00e9ter nekit\u00e1maszkodott a ferde asztallapnak.
\n\u2013 Nem itt \u2013 mondta Andr\u00e1s.
\nTov\u00e1bbindultak. Az utca v\u00e9ge fel\u00e9, egy b\u00f3d\u00e9ban h\u0171s\u00edt\u0151 italokat \u00e1rultak. P\u00e9ter k\u00e9rt k\u00e9t poh\u00e1r sz\u00f3davizet. Bevett\u00e9k a sz\u00e1jukba, \u00e9s kik\u00f6pt\u00e9k az aszfaltra.
\n\u2013 Fogat mosnak \u2013 mondta az el\u00e1rus\u00edt\u00f3n\u0151.
\nP\u00e9ter b\u00f3lintott. Valamit\u0151l ragadt a nyelv\u00fck.
\n\u2013 Adjon m\u00e9g kett\u0151t.
\nEzt azt\u00e1n megitt\u00e1k, s tov\u00e1bbmentek az utc\u00e1n a s\u00e9t\u00e1ny fel\u00e9, hogy le\u00fclhessenek egy padra. Egym\u00e1ssal szembe, lovagl\u00f3\u00fcl\u00e9sbe helyezkedtek el a padon, k\u00f6z\u00e9pen volt a pap\u00edrlap. Andr\u00e1s el\u0151vette a ceruz\u00e1j\u00e1t. R\u00e1\u00edrta a d\u00e1tumot.
\n\u2013 R\u00f6vid leszek \u2013 mondta. \u2013 Ilyenkor, azt hiszem, nem j\u00f3, ha t\u00fal sokat \u00edr az ember.
\nP\u00e9ter k\u00e9rt egy cigarett\u00e1t, \u00e9s meggy\u00fajtotta. Meggy\u00fajtott egyet a b\u00e1tyj\u00e1nak is.
\n\u2013 \u00cdrd \u2013 mondta. \u2013 Mindj\u00e1rt be is dobjuk.
\n\u2013 Nem fogjuk t\u00f6nkretenni valami nagy mes\u00e9vel.
\n\u2013 Nem is kell \u2013 mondta P\u00e9ter. \u2013 Csak r\u00f6viden.
\n\u2013 \u00c9n azt hiszem \u2013 mondta Andr\u00e1s \u2013, vagy \u00f6t sort fogok \u00edrni. Nem? Te mennyit tudn\u00e1l \u00edrni?
\n\u2013 H\u00e1t \u00e9n is vagy \u00f6t sort.
\n\u2013 Te mit \u00edrn\u00e1l, m\u00e9gis? \u2013 Andr\u00e1s k\u00f6zben a s\u00e9t\u00e1l\u00f3kat n\u00e9zte, de csak am\u00edg elhaladtak el\u0151tte, nem fordult ut\u00e1nuk.
\n\u2013 R\u00f6viden le\u00edrn\u00e1m, hogy mi van.
\n\u2013 M\u00e9gis.
\n\u2013 Hogy sajnos, a v\u00e9g\u00e9n megtudtuk.
\n\u2013 Nem sajnos \u2013 mondta Andr\u00e1s. \u2013 Ezt nem \u00edrhatjuk. Nem lehet sajnos, ha megtudunk valamit.
\n\u2013 Sz\u00f3val, hogy megtudtuk a dolgot.
\n\u2013 Azt hogy \u00edrn\u00e1d?
\n\u2013 H\u00e1t ez az \u2013 mondta P\u00e9ter. \u2013 Ezt nem tudom. Nem tudom, hogy lehetne j\u00f3l meg\u00edrni.
\n\u2013 Valamire gondolsz. Azt kell \u00edrni, nem?
\n\u2013 Igen, de most nem tudok pont arra gondolni. Ez a baj. Mind arra gondolok, hogy sajnos.
\nAndr\u00e1s most rendesen \u00fclt r\u00e1 a padra. N\u00e9zett el\u0151re, hagyta, hogy lepje el a f\u00e1radts\u00e1g, a szem\u00e9t is majdnem lecsukta.
\nP\u00e9ter a b\u00e1tyj\u00e1t n\u00e9zte, ahogy elmeredt valahov\u00e1. Hagyta.
\n\u2013 V\u00e1rjunk m\u00e9g a lev\u00e9llel \u2013 mondta.
\n\u2013 Sokat nem v\u00e1rhatunk \u2013 mondta Andr\u00e1s. \u00d6sszehajtotta az \u00fcres pap\u00edrlapot, rajta a d\u00e1tummal, \u00e9s beletette a bor\u00edt\u00e9kba.
\nFelkeltek \u00e9s tov\u00e1bbmentek, el\u0151re a s\u00e9t\u00e1nyon. A s\u00e9t\u00e1ny ut\u00e1n egy h\u00edd k\u00f6vetkezett, amelyen \u00e1t\u00e9rtek a v\u00e1rosr\u00e9szbe, ahol laktak. A v\u00edz ment\u00e9n haladtak, s csak az\u00e9rt mentek arra, hogy ki\u00e9rhessenek a v\u00e1ros sz\u00e9l\u00e9re.
\nAmikor m\u00e1r eg\u00e9szen bes\u00f6t\u00e9tedett, Andr\u00e1s megsz\u00f3lalt.
\n\u2013 S\u00f6t\u00e9tben fogjuk meg\u00edrni. De ma meg\u00edrjuk.
\n\u2013 Egy utcai l\u00e1mp\u00e1n\u00e1l \u2013 mondta P\u00e9ter. \u2013 Oda\u00e1llunk al\u00e1ja, \u00e9s meg\u00edrjuk azt a p\u00e1r sort. Elmentek majdnem a v\u00e1ros sz\u00e9l\u00e9ig. V\u00e9gig a foly\u00f3 ment\u00e9n haladtak. A hegyoldal \u00e9s a v\u00edz k\u00f6z\u00f6tt m\u00e1r csak egy sor h\u00e1z volt, a kis kertek s az utca. Egy keskeny, kitaposott \u00f6sv\u00e9nyen leereszkedtek a v\u00edz mell\u00e9, le\u00fcltek egy nagy fa al\u00e1. \u00dcltek, hallgatt\u00e1k a foly\u00f3 hangj\u00e1t, ahogy simogatja a partot s a v\u00edzbe ny\u00fal\u00f3 \u00e1gakat, s egy-egy halat, amint megcsobbantotta maga k\u00f6r\u00fcl a vizet. F\u00e9lig f\u00fcves, f\u00e9lig f\u00f6venyes hely volt, ahol \u00fcltek, mint az alacsony partokon szokott lenni.
\n\u2013 \u00c9n gondolkoztam \u2013 mondta egy kis id\u0151 ut\u00e1n Andr\u00e1s. \u2013 K\u00f6r\u00fclbel\u00fcl azt kell meg\u00edrni, hogy most m\u00e1r tudjuk, hogy valami pasasr\u00f3l volt sz\u00f3.
\n\u2013 Micsoda?
\n\u2013 Hogy valami pasas miatt volt az eg\u00e9sz, akir\u0151l nem mondott nek\u00fcnk semmit. Mindenf\u00e9l\u00e9t mondott, de arr\u00f3l a pasasr\u00f3l semmit. Azt sem, hogy a pasas azt\u00e1n nem ragaszkodott t\u00fals\u00e1gosan hozz\u00e1.
\n\u2013 Nem \u00edrhatjuk, hogy pasas \u2013 mondta P\u00e9ter. \u2013 Az nem megy.
\nAndr\u00e1s fel\u00e1llt, nekit\u00e1maszkodott a fa t\u00f6rzs\u00e9nek.
\n\u2013 Megy \u2013 mondta. \u2013 Ha pasas volt, pasast kell \u00edrjak. Mert pasas volt, semmi egy\u00e9b.
\n\u2013 Ez \u00edgy t\u00fal er\u0151s. Azt mondtad, csak r\u00f6viden. De ez \u00edgy igen cs\u00fanya. \u00cdgy f\u00e1j.
\n\u2013 De ez a helyzet. Az, hogy pasas, az el\u00e9g r\u00f6vid.
\n\u2013 Nem, most ezt nem tudom \u2013 mondta P\u00e9ter. \u2013 Azt akarod, hogy olyasmire gondoljak, amire nem akarok. M\u00e9g \u00edgy is neh\u00e9z.
\n\u2013 Most csak erre kell gondolnunk.
\n\u2013 Nem. Nem tudok \u2013 mondta P\u00e9ter. \u2013 Egy kicsit \u00e9melygek. Fogd meg a l\u00e1bam, milyen. Kiment minden bel\u0151lem.
\nAndr\u00e1s n\u00e9zte a vizet, ahogy a t\u00e1voli f\u00e9nyekben megcsillan. Azt\u00e1n visszafordult, \u00e9s len\u00e9zett az \u00f6ccs\u00e9re.
\n\u2013 Azt akarta, hogy ne tudjuk meg soha, erre gondolj. Azt akarta, hogy valami egyebet tudjunk. Hogy higgy\u00fck el, hogy az \u00f6reg\u00fcnk egyszer\u0171en elment otthonr\u00f3l. Hogy egy\u00e9br\u0151l ne legyen azt\u00e1n sz\u00f3.
\nP\u00e9ter a t\u00e9rde k\u00f6z\u00e9 hajtotta a fej\u00e9t.
\n\u2013 Pont most, nem.
\nAndr\u00e1s odahajolt hozz\u00e1, \u00e9s a f\u00fcl\u00e9be besz\u00e9lt.
\n\u2013 Arra kell gondolj er\u0151sen, ami az igazs\u00e1g. V\u00e1lasztott az \u00f6reg\u00fcnk \u00e9s a pasas k\u00f6z\u00f6tt.
\n\u2013 Nem b\u00edrom m\u00e1r ezt a sz\u00f3t, hogy pasas \u2013 szak\u00edtotta f\u00e9lbe P\u00e9ter. \u2013 Ma este ne haszn\u00e1ljuk legal\u00e1bb. Mondtam, \u00e9melygek.
\n\u2013 Arra val\u00f3, hogy \u00e9melyegj \u2013 folytatta Andr\u00e1s. \u2013 Azt v\u00e1lasztotta, hogy nek\u00fcnk majd azt fogja mondani, hogy az \u00f6reg\u00fcnk egyszer\u0171en elment otthonr\u00f3l. Egyszer\u0171en \u2013 hogy azt\u00e1n ne is gondoljunk t\u00f6bbet r\u00e1.
\n\u2013 V\u00e1rjunk most ezzel \u2013 mondta P\u00e9ter.
\n\u2013 Mit v\u00e1rjunk? Meg kell neki mondani, hogy mi lett benned ett\u0151l a dologt\u00f3l.
\n\u2013 Eg\u00e9sz nap mind ezt \u00e9reztem, de ha most besz\u00e9lni kell r\u00f3la, rosszul leszek.
\n\u2013 Arra ment ki az eg\u00e9sz, hogy a pasasr\u00f3l ne tudjunk meg semmit, s akit azt\u00e1n nem is volt szerencs\u00e9nk megismerni, mert elment dolg\u00e1ra. Megn\u00e9zett minket, \u00e9s ment. Te k\u00e9t\u00e9ves volt\u00e1l, \u00e9n h\u00e1rom, amikor megmutattak neki. Azt gondolhatta: ja, ezek is, h\u00e1t \u00edgy nem. \u00cdgy ink\u00e1bb nem.
\n\u2013 \u00d3, azt nem tudhatod, mit gondolt, \u00e9s hova ment. Most m\u00e1r ezt nem tudhatjuk.
\n\u2013 Csakhogy az any\u00e1nk is megn\u00e9zett minket, \u00e9s arra gondolt, hogy az \u00f6reg\u00fcnk egyszer\u0171en el fog; majd menni otthonr\u00f3l. \u00dagy fog elmenni, hogy azt\u00e1n m\u00e9g besz\u00e9lni sem lesz szabad r\u00f3la a h\u00e1zban. Mert f\u00e9lt t\u0151le. Azt hitte, ezzel az \u00fcgy el lesz int\u00e9zve.
\nP\u00e9ter eg\u00e9szen elfordult.
\n\u2013 Nem b\u00edrom most \u2013 mondta.
\nAndr\u00e1s eg\u00e9szen k\u00f6zel hajolt az \u00f6ccs\u00e9hez.
\n\u2013 Egy este, amikor az \u00f6reg\u00fcnk hazament, akkor az ajt\u00f3k teljesen be voltak z\u00e1rva. Minden annyira be volt z\u00e1rva, hogy egy kulcsa sem tal\u00e1lt sehova, mivel bel\u00fclr\u0151l volt benne a kulcs. Ugyanis \u00e9ppen benn voltak. Miut\u00e1n reggelig \u00e1csorgott a h\u00e1z el\u0151tt, hogy l\u00e1ssa, mi is volt, \u201eegyszer\u0171en\u201d elk\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt otthonr\u00f3l. \u00dagy, hogy m\u00e9g a ruh\u00e1i sem kellettek t\u00f6bb\u00e9 abb\u00f3l a h\u00e1zb\u00f3l, semmije.
\n\u2013 Minek most ezt az eg\u00e9szet el\u00f6lr\u0151l? Minek \u00fajra elmondani?
\n\u2013 Meg tudn\u00e1nk most \u00edrni egy r\u00f6vid levelet?
\n\u2013 Mondtam, hogy nem. Most semmit.
\n\u2013 Akkor k\u00e9rdezek m\u00e9g valamit. \u2013 Andr\u00e1s eg\u00e9szen k\u00f6zel ment hozz\u00e1. \u2013 Mi a v\u00e9lem\u00e9nyed, j\u00f3 n\u0151 lehetett?
\n\u2013 Ezt honnan tudjam? \u2013 ki\u00e1ltotta P\u00e9ter.
\nFel\u00e1llt, \u00e9s elindult a r\u00e9ten.
\nAndr\u00e1s ut\u00e1nament.
\n\u2013 Vedd le a kezedet a f\u00fcledr\u0151l. Szerinted j\u00f3 n\u0151 lehetett, vagy nem? \u2013 A f\u00fcl\u00e9be besz\u00e9lt.
\n\u2013 Gondolj er\u0151sen r\u00e1. \u2013 El\u00e1llta az \u00fatj\u00e1t.
\n\u2013 De nem tudok. Nem akarok. Valahogy kin\u00e9zett. \u2013 Visszafordult, \u00e9s lement a v\u00edz partj\u00e1ra. Andr\u00e1s minden\u00fctt k\u00f6vette. \u2013 Valahogy kin\u00e9zhetett. Biztos j\u00f3l n\u00e9zett ki. Csakis j\u00f3l n\u00e9zhetett ki.
\n\u2013 De milyen volt? Ezt tudhatn\u00e1d abb\u00f3l, hogy kellett m\u00e1snak is. Legal\u00e1bbis egy darabig. Azt\u00e1n nem. Azt\u00e1n m\u00e1r nem.
\nP\u00e9ter let\u00e9rdelt a f\u0171be, keze a tark\u00f3j\u00e1n volt. Andr\u00e1s hanyatt fek\u00fcdt, s \u00fagy besz\u00e9lt tov\u00e1bb, halkan.
\n\u2013 Hallod? Egy darabig.
\n\u2013 El\u00e9g \u2013 ord\u00edtotta P\u00e9ter.
\n\u2013 Most meg tudn\u00e1l \u00edrni egy levelet?
\nP\u00e9ter tikkadtan l\u00e9legzett mellette.
\n\u2013 Mindenesetre, annyit tudunk r\u00f3la, hogy a pasas olajjal kenegette a haj\u00e1t, mikor megl\u00e1togatta, illatozott. Persze, ezt is csak egy darabig. Mert azt\u00e1n nem illatozott t\u00f6bbet, ezt sejtheted. Maradt a saj\u00e1t szag\u00e1val. Ugyanis egy szagos volt. Csak \u00edgy: egy szagos, egy egyszer\u0171 szagos alak. Egy szagos, egy\u2026
\n\u2013 Te! \u2013 P\u00e9ter teljes erej\u00e9b\u0151l, a tenyere \u00e9l\u00e9vel belev\u00e1gott a b\u00e1tyja arc\u00e1ba.
\nAz \u00fct\u00e9s ut\u00e1n, amit kapott, Andr\u00e1s fekve maradt. Nem is jutott esz\u00e9be vissza\u00fctni, vagy mondani valamit. M\u00e9g csak le sem t\u00f6r\u00f6lte az arc\u00e1t, s r\u00e1 sem n\u00e9zett az \u00f6ccs\u00e9re. A csillagokat b\u00e1multa, a l\u00e9legz\u00e9se sem v\u00e1ltozott. P\u00e9ter is hallgatott, \u0151 n\u00e9zte a b\u00e1tyj\u00e1t. Odahajolt hozz\u00e1, eg\u00e9szen k\u00f6zel. \u00cdgy \u00fcltek egy j\u00f3 darabig.
\nAndr\u00e1s hirtelen fel\u00e1llt.
\n\u2013 \u00c9n beb\u00fajok \u2013 mondta.
\nP\u00e9ter, amikor megl\u00e1tta, hogy b\u00e1tyja vetk\u0151zni kezd, \u0151 is nekil\u00e1tott. Teljesen meztelenre vetk\u0151ztek. T\u00e9rdig \u00e9rt a v\u00edz, azt\u00e1n egy kicsivel beljebb, a foly\u00f3meder k\u00f6zep\u00e9n, der\u00e9kig. G\u00e1zoltak f\u00f6lfel\u00e9, sodr\u00e1ssal szemben, eg\u00e9szen a kanyarig, a langyos v\u00edzben. Csend volt, csak test\u00fck mellett \u00e9rezt\u00e9k megmozdulni a habokat. A hom\u00e1lyban a foly\u00f3 nesztelen\u00fcl osont be a v\u00e1rosba.
\nA kanyar t\u00e1j\u00e9k\u00e1n valamivel meredekebb lett a part, alatta m\u00e9ly\u00fclt a v\u00edz is, ide h\u00faz\u00f3dtak, egy besz\u00f6gell\u00e9sbe, csendben lubickoltak, s k\u00f6rbe\u00fasztak a lassan kavarg\u00f3 \u00e1rtatlan \u00f6rv\u00e9nyben. Hagyt\u00e1k test\u00fcket k\u00f6nnyen odad\u00f6rg\u00f6l\u0151zni a part agyag\u00e1hoz, a gy\u00f6kerekhez. A magas part s a lombok alatt oly s\u00f6t\u00e9t volt, alig l\u00e1thatt\u00e1k egym\u00e1st. K\u00f6nnyen mozogtak, keveset, csak annyit, hogy a v\u00edz sz\u00edn\u00e9n maradjanak. A leveg\u0151 h\u0171v\u00f6s volt, a v\u00edz langyos \u00e9s puha, \u0151k pedig kem\u00e9nyek \u00e9s csendesek, mint a halak.
\nAmikor eleg\u00fck volt, r\u00e1fek\u00fcdtek a v\u00edzre, hogy vigye le \u0151ket od\u00e1ig, ahol beleg\u00e1zoltak. Ott kibotork\u00e1ltak a partra, \u00e1lltak a nagy fa alatt, s v\u00e1rt\u00e1k, hogy megsz\u00e1radjanak.
\n\u2013 Cs\u00fanya dolog volt \u2013 mondta egy id\u0151 ut\u00e1n P\u00e9ter.
\n\u2013 Ne besz\u00e9lj most.
\n\u2013 Nagyon cs\u00fanya volt.
\n\u2013 Ne mondj semmit. Mozogj.
\n\u2013 Nem tudom megtenni, hogy csak \u00edgy \u00e1llok melletted. Nem f\u00e1j?
\n\u2013 Mondtam, nincs err\u0151l mit besz\u00e9lni. Mozogj, hogy sz\u00e1radj meg.
\n\u2013 De m\u00e9gis, te biztos arra gondolsz, ez\u00e9rt \u00e9n nem tudok hallgatni.
\n\u2013 Egyeben gondolkozom \u2013 mondta Andr\u00e1s. Lel\u00e9pett bok\u00e1ig a v\u00edzbe, s m\u00e9g egy l\u00e9p\u00e9ssel tov\u00e1bb ment. Az arc\u00e1t locsolta a v\u00edzb\u0151l. \u2013 Szomjas vagyok, ez most j\u00f3lesik.
\n\u2013 F\u00e1j az arcod, azt locsolod.
\n\u2013 Fen\u00e9t. Csak k\u00edv\u00e1nom a h\u0171v\u00f6s vizet. Eg\u00e9sz nap ezt k\u00edv\u00e1ntam. \u2013 Kiment a partra, \u00e9s le\u00fclt \u00fagy meztelen\u00fcl a f\u0171be.
\n\u2013 Micsoda nap \u2013 mondta P\u00e9ter. \u2013 B\u00e1r ne tudtuk volna meg soha.
\n\u2013 Nem. J\u00f3, hogy megtudtuk.
\n\u2013 \u00c9n nem vagyok j\u00f3 arra, hogy ilyesmit megtudjak. Nekem meg\u00e1rt. \u00c9rzem.
\n\u2013 A dolog, az val\u00f3 arra, hogy megtudj\u00e1k. Nincs gyomrod hozz\u00e1, az a baj. A dolgokat nem a te gyomrod szerint csin\u00e1lt\u00e1k. Nem gondolhat senki a te gyomrodra. \u2013 Andr\u00e1s r\u00e1gy\u00fajtott. A f\u00e9nyben megl\u00e1tta \u00f6ccse arc\u00e1t. \u2013 Emiatt pedig nem szomorkodunk. Szerintem ez egy j\u00f3 nap volt. Ragaszkodom hozz\u00e1, hogy j\u00f3 nap volt.
\n\u2013 \u00d3, hagyd \u2013 mondta P\u00e9ter. \u2013 Nem nekem val\u00f3, l\u00e1tod.
\nAndr\u00e1s, m\u00edg elsz\u00edvta a cigarett\u00e1t, megsz\u00e1radt. Felvette a nadr\u00e1gj\u00e1t \u00e9s az ing\u00e9t, majd visszafek\u00fcdt, hanyatt a f\u0171be. N\u00e9zte tov\u00e1bb a csillagokat.
\nP\u00e9ter k\u00e9s\u0151bb megsz\u00f3lalt.
\n\u2013 Mit csin\u00e1lsz? \u2013 k\u00e9rdezte.
\n\u2013 Csak \u00edgy fekszem.
\n\u2013 Mire gondolsz?
\n\u2013 Semmire. Ha nem lenne ennyire undok ez az \u00fcgy, most elaludn\u00e9k. De \u00edgy nem hiszem, hogy fogok tudni aludni valamit. Te hogy vagy? Azt gondolom, holnapig rendbe j\u00f6v\u00fcnk annyira, hogy alszunk majd valahol. Nem?
\n\u2013 \u00c9n akarok mondani valamit. Arra gondoltam, hazamegyek.
\n\u2013 Nem tudom, mit akarhatsz.
\n\u2013 M\u00e9g ma este.
\n\u2013 Most?
\n\u2013 Nem tudok m\u00e1sk\u00e9nt.
\nAndr\u00e1s nem mozdult a f\u0171b\u0151l.
\n\u2013 Ha ezek ut\u00e1n nem tudsz, akkor j\u00f3. Ha tudsz mindent, \u00e9s m\u00e9gis hazam\u00e9sz, akkor j\u00f3. Az a fontos, hogy tudd, mir\u0151l van sz\u00f3.
\n\u2013 Ha m\u00e1r \u00edgy is van, visszamegyek.
\n\u2013 J\u00f3 lesz, ha visszam\u00e9sz. Neki is. J\u00f3, hogy ketten vagyunk. \u00c9n maradok.
\n\u2013 A lev\u00e9l sem kell. Megmondom \u00e9n neki. Elmondom az eg\u00e9szet, hogy te mi\u00e9rt maradsz. Azt hiszem, el fogom tudni mondani.
\n\u2013 Ha ezt meg tudod tenni, akkor j\u00f3. Menj, miel\u0151tt nem lesz t\u00fal k\u00e9s\u0151. Ha eg\u00e9szen megsz\u00e1radt\u00e1l.
\n\u2013 Azt hiszem, megsz\u00e1radtam.
\n\u2013 Akkor \u00f6lt\u00f6zz fel.
\n\u2013 Menjek?
\n\u2013 Persze. Ezt te \u00fagyis jobban tudod. Csak azt\u00e1n mondj el neki mindent.
\n\u2013 Biztos meg fogom mondani. S azt\u00e1n majd tal\u00e1lkozunk. Megbesz\u00e9l\u00fcnk egy helyet, ahova elmegy\u00fcnk majd mindennap.
\n\u2013 H\u00e1t, majd tal\u00e1lkozunk. Az biztos. Kialakul majd, hogy mikor tal\u00e1lkozunk.
\n\u2013 \u00c9s te nem is akarod t\u00f6bbet l\u00e1tni?
\n\u2013 Te mit gondolsz? Akarn\u00e1l l\u00e1tni, vagy nem? Vajon lehet akarni is, \u00e9s nem is akarni? Mit gondolsz, lehet ezt a kett\u0151t egy\u00fctt?
\n\u2013 J\u00f3. Akkor megyek. \u2013 P\u00e9ter lassan fel\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, k\u00f6zben v\u00e9gig a b\u00e1tyj\u00e1t n\u00e9zte. \u2013 Megyek \u2013 mondta, amikor k\u00e9sz volt.
\n\u2013 J\u00f3 \u2013 mondta Andr\u00e1s.
\n\u2013 Micsoda nap. Erre gondolsz?
\n\u2013 Majd megbesz\u00e9lj\u00fck.
\n\u2013 Akkor most megyek.
\nAndr\u00e1s, mikor \u00f6ccse elment, fekve maradt a f\u0171ben, hallotta, ahogy a ruganyos parton hamar elv\u00e9sz l\u00e9ptei zaja. M\u00e1r csak a foly\u00f3 halk csobban\u00e1sait hallotta, s azt a susog\u00e1st, ami a v\u00e1ros zaj\u00e1b\u00f3l \u00e9rkezett fel a foly\u00f3mederben.
\nEgy id\u0151 m\u00falva megint az \u00f6ccs\u00e9t l\u00e1tta, amint f\u00f6l\u00e9be hajol.
\n\u2013 Itt maradsz?
\n\u2013 Itt, egyel\u0151re. Most nem j\u00f6n hogy felkeljek innen. Mi\u00e9rt j\u00f6tt\u00e9l vissza?
\n\u2013 Gondoltam, ha akarod, kihozok neked egy takar\u00f3t.
\n\u2013 Ne.
\n\u2013 Megm\u00e1sznak a bogarak.
\n\u2013 Nem \u00e9rzem.
\n\u2013 J\u00f3. Most reggelig nem m\u00e9sz el innen?
\n\u2013 Nem tudom, hogy meddig. Most itt fekszem, azt tudom. Nem j\u00f6n most egy\u00e1ltal\u00e1n, hogy elmenjek valahova. Nem tudom.
\n\u2013 Azt akarom neked mondani, hogy nincs mi\u00e9rt itt maradj.
\n\u2013 Majd megl\u00e1tom.
\n\u2013 Elm\u00e9sz az \u00f6reghez. Az lesz a legjobb.
\n\u2013 Azt nem \u2013 mondta Andr\u00e1s, \u00e9s fel\u00fclt. \u2013 Azt nem. Nem az\u00e9rt nem megyek haza, mert van hova menjek, hanem az\u00e9rt, mert nem megyek t\u00f6bbet haza. Egyed\u00fcl az\u00e9rt. Az \u00f6reg, az megint m\u00e1s.
\n\u2013 \u00c9n majd elmegyek hozz\u00e1. Gondoltam, ott leszel.
\n\u2013 Nem \u2013 intett Andr\u00e1s. \u2013 Nem tudom, hol leszek. Most itt fekszem, \u00e9s pihenek.<\/p>\n
Forr\u00e1s: A tan\u00fa. Digit\u00e1lis Irodalmi Akad\u00e9mia<\/em><\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" A testv\u00e9rek kora d\u00e9lel\u0151tt elindultak otthonr\u00f3l. Az\u00f3ta a v\u00e1rost j\u00e1rt\u00e1k, az utc\u00e1kat \u00e9s a tereket. Nem jutott esz\u00fckbe le\u00fclni valahol, vagy hogy valahova, valami helyre elmenjenek. Az utcasarkokon is mindegy volt, hogy merre mennek tov\u00e1bb. Csak arra volt gondjuk, hogy ahol m\u00e1r egyszer j\u00e1rtak, azt a helyet elker\u00fclj\u00e9k, mert az csak ezt a hi\u00e1baval\u00f3 k\u00f3borg\u00e1st […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-86601","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/86601","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=86601"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/86601\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=86601"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=86601"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=86601"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}