A gazdag ember aznap nem j\u00f3l \u00e9rezte mag\u00e1t. D\u00e9lel\u0151tt automobilon Bud\u00e1nj\u00e1rt, azut\u00e1n bement a b\u00f6rz\u00e9re \u00e9s besz\u00e9lt hosszan egy magas, sz\u0151ke urral, akinek keskeny, gy\u00e9m\u00e1ntos csatt volt a nyakkend\u0151j\u00e9ben. A gazdag ember ezt a gy\u00e9m\u00e1ntos csattot n\u00e9zte behat\u00f3an \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lt valami \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9st tal\u00e1lni a gy\u00e9m\u00e1ntos csatt \u00e9s az \u0151 \u00e9lete k\u00f6z\u00f6tt, de ez k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyes \u00e9s f\u00e1raszt\u00f3 munka volt. K\u00e9s\u0151bb a l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zban egy karfadisz vonta mag\u00e1ra figyelm\u00e9t, meg is \u00e1llt el\u0151tte \u00e9s k\u00e9s\u0151bb arra gondolt, hogy kiv\u00e9teti onnan a karf\u00e1b\u00f3l \u00e9s hazavitteti mag\u00e1nak. M\u00e9gis en\u00e9lk\u00fcl ment haza, megn\u00e9zte \u00f3r\u00e1j\u00e1t \u00e9s f\u00fcrd\u0151t rendelt. Egy teljes \u00f3r\u00e1ig l\u00f3gott a zom\u00e1nck\u00f6ves k\u00e1dban, langyos vizet \u00e9s meleg vizet engedett bele felv\u00e1ltva \u00e9s a sok p\u00e9nz\u00e9re gondolt. Azon is csod\u00e1lkozott, hogy vajjon nem lehetne-e a b\u0151r\u00e9t valahol finoman, valami nagyon finom k\u00e9ssel f\u00f6lv\u00e1gni \u00e9s beleengedni a langyos vizet a b\u0151re al\u00e1, arra val\u00f3 tekintettel, hogy a b\u0151re \u00e9s az izmai k\u00f6z\u00f6tt nagyon hideg van. Hat\u00e1rozottan, nagyon \u00f6r\u00fcl\u00f6k a p\u00e9nzemnek, gondolta azt\u00e1n. Azt\u00e1n arra gondolt, milyen lehet az ember agyveleje bel\u00fcl. Sz\u00fcrk\u00e9s, nyirkos kocsony\u00e1t l\u00e1tott maga el\u0151tt, apr\u00f3 likacsokkal, melyek neh\u00e9zkesen nyildokolnak \u00e9s l\u00e9legzenek.
\nF\u00fcrd\u0151 ut\u00e1n a gazdag ember eb\u00e9delni kezdett. A levest nagyon j\u00f3nakn tal\u00e1lta, azt\u00e1n elbusitotta az a gondolat, hogy milyen k\u00e1r, hogy az ember csak a sz\u00e1j\u00e1val tud enni \u00e9s csak a nyeldekl\u0151j\u00e9n van izl\u0151szerve, p\u00e9ld\u00e1ul a szem\u00e9hez hi\u00e1ba nyomogatna egy darab hust, az nem \u00e9rezne semmit a husb\u00f3l, s\u0151t tal\u00e1n kellemetlen volna neki. M\u00e1sr\u00e9szt p\u00e9ld\u00e1ul az izl\u0151szerve se \u00e9rez m\u00e1r semmit abb\u00f3l a husb\u00f3l, amit tegnap megevett. S\u0151t tal\u00e1n az, aki tegnap evett, eg\u00e9szen m\u00e1s ember volt, nem is \u0151 volt. Ann\u00e1l rosszabb.<\/p>\n
Eb\u00e9d ut\u00e1n feles\u00e9g\u00e9vel enyelgett n\u00e9h\u00e1ny percig. Ezuttal k\u00f6nyvekre \u00e9s dr\u00e1m\u00e1kra gondolt, amiket fiatalkor\u00e1ban olvasni szokott s n\u00e9ha m\u00e9g most is, este az \u00e1gyban, vagy v\u00e9gig n\u00e9z szinh\u00e1zak p\u00e1holy\u00e1b\u00f3l. Mindig kinosan \u00e9s kellemetlen\u00fcl lepte meg, hogy az ir\u00f3k a szerelemb\u0151l valami saj\u00e1ts\u00e1gos, gomolyg\u00f3 dolgot csin\u00e1lnak, szorong\u00e1sokkal \u00e9s k\u00f6ddel. Holottb nincs tal\u00e1n vil\u00e1gosabb \u00e9s \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3bb s egyszer\u00fcbb t\u00f6rekv\u00e9se az emberi kiv\u00e1ns\u00e1gnak: hiszen oly pontosan meg lehet hat\u00e1rozni, egyetlen pontra s\u00fcriteni s ott k\u00f6giteni azt a hat\u00e1rozott c\u00e9lt, mely fel\u00e9 ezek a kiv\u00e1ns\u00e1gok ir\u00e1nyulnak s t\u00f6k\u00e9letes \u00e9s abszolut kiel\u00e9g\u00fcl\u00e9st nyernek. Soha m\u00e9g eb\u00e9d ut\u00e1n nem volt benne olyan hat\u00e1rozottan bizonyos, hogy j\u00f3llakott, mint ez enyelg\u00e9sek v\u00e9gezt\u00e9vel. Igen, ha m\u00e9g t\u00e1voli k\u00f6dfoltokr\u00f3l, vagy a tengerfen\u00e9k n\u00f6v\u00e9nyvil\u00e1g\u00e1r\u00f3l besz\u00e9ln\u00e9nek, s ott haszn\u00e1ln\u00e1k a misztikum szavait, azt m\u00e9g lehetne \u00e9rteni, \u2013 mert a t\u00e1voli k\u00f6dfoltokat s a tenger fenek\u00e9t igaz\u00e1n nem ismerik j\u00f3l az emberek. De a szerelmet nagyon j\u00f3l ismerik. Esz\u00e9be jutott, hogy \u0151 m\u00e1r sokszor gondolt erre.
\nValamit elfelejtettem, amit nem is tudtam soha, tette hozz\u00e1 mag\u00e1ban. De \u00e9n m\u00e1r r\u00e9gen \u00e9reztem, hogy valami kikiv\u00e1nkozik bel\u0151lem. Csakugyan \u00fagy \u00e9rezte. A mell\u00e9ben zavaros fesz\u00fcl\u00e9sek voltak, mintha bubor\u00e9kok voln\u00e1nak. Mintha a t\u00fcdej\u00e9vel evett volna valamit, amit nem tudott most megem\u00e9szteni. Az arc\u00e1t is k\u00fcl\u00f6n \u00e9rezte, mint egy l\u00e1rv\u00e1t. Elt\u00fcn\u0151d\u00f6tt \u00e9s a t\u00fck\u00f6r el\u00e9 \u00fclt.
\nN\u00e9zte az arc\u00e1t. Hja, \u2013 mondta \u2013 ezen nem lehet v\u00e1ltoztatni. Minden rendben lett volna, az orra nem tetszett csak, \u00e9s esz\u00e9be jutott a kozmetikus, aki megig\u00e9rte, hogy majd megcsin\u00e1lja. Igaz, az nem jelent majd sokat. Szemei k\u00f6r\u00fcl nyomogatta a b\u0151rt \u00e9s hirtelen nagyon kiv\u00e1nkozott r\u00e1, hogy valami m\u00e1s kifejez\u00e9st adjon az arc\u00e1nak. De nem siker\u00fclt. Csakugyan, merev l\u00e1rva, gondolta. Ha meghalok, kicsit puh\u00e1bb lesz. De nem, meghalni nem j\u00f3, mert abb\u00f3l valami zavaros \u00e9s kellemetlen k\u00f6d\u00f6t csin\u00e1ltak az emberek. Most m\u00e1r bizonyosan tudta, hogy valamije hi\u00e1nyzik. Nagyon szerette volna tudni, mi az, hogy kisz\u00e1mithassa, mennyibe ker\u00fcl. Val\u00f3szin\u00fc volt most m\u00e1r, hogy nem az arc\u00e1b\u00f3l hi\u00e1nyzik ez a valami \u2013 de tal\u00e1n bel\u00fcl van a hiba. Vagy a szemek k\u00f6r\u00fcl. Mindegy.
\nF\u00f6lkelt \u00e9s \u00e1tment a dolgoz\u00f3szob\u00e1j\u00e1ba. Egyszerre elkezdett \u00e9nekelni. Csod\u00e1lkozva hallotta meg a hangj\u00e1t, r\u00e9gen nem hallotta m\u00e1r, k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00e9s idegenszer\u00fc volt. Abba is hagyta hamar, mert nem okozott semmi k\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9st. Val\u00f3szin\u00fcleg a gyomromat rontottam el, hat\u00e1rozott v\u00e9gre.
\nMost megint egy m\u00e1sik szob\u00e1ba ment \u00e1t \u00e9s egy papiron p\u00e9nzt sz\u00e1molt. Sok p\u00e9nz, gondolta, j\u00f3 sok p\u00e9nz. Szent isten, ha nem volna. Esz\u00e9be jutottegy bank, ahov\u00e1 telefon\u00e1lni kell valami papirok miatt. Telefon\u00e1lt.Azut\u00e1n \u00e1tment egy m\u00e1sik szob\u00e1ba.
\nNagyon j\u00f3 idea \u2013 gondolta hirtelen \u2013 nagyon j\u00f3. Holnap elutazom Gorgonzol\u00e1ba. Gorgonzol\u00e1ban megveszem azt a vill\u00e1t.
\nCsengetett.
\n\u2013 Csomagolj\u2026 \u2013 mondta az inas\u00e1nak.
\nSzekr\u00e9ny\u00e9hez ment, \u0151 maga segitett az inasnak. A batiszt-ingeket gondosan rendezte el egy s\u00fcr\u00fc b\u0151r\u00f6nd fenek\u00e9n. Nagyon j\u00f3, nevetett fel vid\u00e1man. Nagyon j\u00f3. Azut\u00e1n m\u00e9g arra gondolt, hogy Gorgonzol\u00e1ban egy r\u00e9gi h\u00e1z tetej\u00e9n k\u00e9t macsk\u00e1t l\u00e1tott valamikor a k\u00e9m\u00e9ny m\u00f6g\u00f6tt. A h\u00e1z el\u0151tt rost\u00e9ly volt \u00e9s t\u00e1volabb k\u00e9t nyesett jegenye. Azt is megn\u00e9zem \u2013 mondta m\u00e9g elgondolkodva. A szekr\u00e9nyhez ment, bez\u00e1rta, r\u00e1tolta a reteszt. Megint gondolkodott, egy r\u00e1ncot igazitott el a sz\u0151nyegen. Az ajt\u00f3hoz ment, \u00f3vatosan kinyitotta, kin\u00e9zett az el\u0151szob\u00e1ba, visszafordult, \u00f3vatosan becs\u00fakta megint, ir\u00f3asztal\u00e1hoz l\u00e9pett, kinyitotta a fels\u0151 rekeszt, kivette bel\u0151le a revolvert \u00e9s f\u0151bel\u0151tte mag\u00e1t.<\/p>\n
Forr\u00e1s: K\u00e9t mosoly. Pegazus, 1922. MEK.<\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" A gazdag ember aznap nem j\u00f3l \u00e9rezte mag\u00e1t. D\u00e9lel\u0151tt automobilon Bud\u00e1nj\u00e1rt, azut\u00e1n bement a b\u00f6rz\u00e9re \u00e9s besz\u00e9lt hosszan egy magas, sz\u0151ke urral, akinek keskeny, gy\u00e9m\u00e1ntos csatt volt a nyakkend\u0151j\u00e9ben. A gazdag ember ezt a gy\u00e9m\u00e1ntos csattot n\u00e9zte behat\u00f3an \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lt valami \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9st tal\u00e1lni a gy\u00e9m\u00e1ntos csatt \u00e9s az \u0151 \u00e9lete k\u00f6z\u00f6tt, de ez k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyes \u00e9s […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-86863","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/86863","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=86863"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/86863\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=86863"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=86863"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=86863"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}