– Maga is j\u00f3l tudja, hogy annak idej\u00e9n a v\u00e1rosnak csak egy kisebb b\u00e1lterme, gy\u0171l\u00e9sterme l\u00e9tezett. R\u00e9g tervbe volt v\u00e9ve egy nagyobb kult\u00farh\u00e1z, m\u0171vel\u0151d\u00e9si k\u00f6zpont \u00e9p\u00edt\u00e9se. Csakhogy ehhez sok p\u00e9nz kellett. P\u00e9nzhez pedig csak a k\u00f6zponton kereszt\u00fcl juthatott a v\u00e1ros. K\u00e9rv\u00e9nyeztek, f\u0171h\u00f6z-f\u00e1hoz szaladg\u00e1ltak, eredm\u00e9nytelen\u00fcl. T\u00f6r\u00e9k Istv\u00e1n volt a v\u00e1ros egyik vezet\u0151 embere, szenved\u00e9lyes, j\u00f3 vad\u00e1sz. Ritk\u00e1n tart\u00f3zkodott itthon, mert a vezet\u0151ket hol gy\u0171l\u00e9sre, hol \u201efejt\u00e1g\u00edt\u00f3ra” rendelt\u00e9k fel a f\u0151v\u00e1rosba.
\nSzeptember v\u00e9ge volt, a b\u0151g\u00e9s ideje, kint laktam a vad\u00e1szh\u00e1zban.
\nEgy este k\u00e9s\u0151n j\u00f6tt a tan\u00e1cs terepj\u00e1r\u00f3 kocsija, h\u0171t\u0151tasakokat, csomagokat, italos l\u00e1d\u00e1kat pakoltak ki.
\n– Holnap kij\u00f6n a f\u0151n\u00f6k, egy nagyon fontos vend\u00e9get hoz ki.
\nM\u00e1snap reggel meg\u00e9rkeztek. Alacsony, k\u00f6pc\u00f6s ember volt a vend\u00e9g, tereb\u00e9lyes pocakkal.
\n– Polac – ny\u00fajtotta a kez\u00e9t bemutatkoz\u00e1sra.
\nMegette a sebt\u00e9ben k\u00e9sz\u00fclt reggelit, azt\u00e1n lefek\u00fcdt. Hamarosan felharsant f\u0171r\u00e9szel\u0151 horkol\u00e1sa.
\n– Kora hajnalban kelt, hadd aludjon d\u00e9lut\u00e1nig – mondta T\u00f6r\u00e9k Pista drusz\u00e1m, egy\u00fctt n\u0151tt\u00fcnk fel, oszt\u00e1lyt\u00e1rsak voltunk elemiben. Bel\u0151le tan\u00e1r lett, \u00e9n vad\u0151r maradtam. Egym\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt tegez\u0151dt\u00fcnk, de idegenek el\u0151tt \u201eT\u00f6r\u00e9k elvt\u00e1rsnak sz\u00f3l\u00edtottam”.
\n– Polaccal a f\u0151v\u00e1rosban tal\u00e1lkoztam, \u0151 tartotta a fejt\u00e1g\u00edt\u00f3t. Fontos ember, t\u0151le f\u00fcgg, hogy hov\u00e1 utalnak ki p\u00e9nzt \u00e9p\u00edtkez\u00e9sekre. Vad\u00e1sz is, persze csak olyan alf\u00f6ldi ny\u00falvad\u00e1sz. Szereztem egy enged\u00e9lyt, megh\u00edvtam l\u0151j\u00f6n egy szarvasbik\u00e1t, ha sikerrel j\u00e1r, elrendezi a kult\u00farh\u00e1z \u00fcgy\u00e9t is, fontos, hogy el\u00e9gedett legyen.
\n– Rajtam nem m\u00falik, csak a szarvasok is akarj\u00e1k.
\n– A j\u00f3 vad\u0151r t\u00falj\u00e1r a vadak esz\u00e9n. Te pedig kit\u0171n\u0151 vad\u0151r vagy – mondta T\u00f6r\u00e9k mosolyogva.
\nD\u00e9lben felkelt Polac, \u00e1s\u00edtozott, ny\u00fajt\u00f3zkodott, azt\u00e1n kicsit dideregve megmosakodott a forr\u00e1s viz\u00e9ben. \u0150 akarta \u00edgy, de a borotv\u00e1lkoz\u00e1shoz m\u00e1r meleg vizet k\u00e9rt. J\u00f3\u00edz\u0171en megeb\u00e9delt, pedig nem ivott el\u0151tte semmif\u00e9le \u00e9tv\u00e1gygerjeszt\u0151t, ev\u00e9s ut\u00e1n is csak egy h\u00edg fr\u00f6ccs\u00f6t fogyasztott. L\u00e1tszott rajta, hogy szereti a csendet, foglalkoz\u00e1sa sok besz\u00e9ddel j\u00e1rt, most pihent. Harap\u00f3fog\u00f3val is alig szedt\u00fcnk ki bel\u0151le n\u00e9h\u00e1ny szavas v\u00e1laszt, ink\u00e1bb mi is hallgattunk.
\nD\u00e9lut\u00e1n T\u00f6r\u00e9k a h\u00e1zban tett-vett, f\u0151z\u0151csk\u00e9zett. Mi elindultunk terepszeml\u00e9re. Hamar r\u00e1j\u00f6ttem, hogy Polaccal nem lesz k\u00f6nny\u0171 dolgom. Kett\u0151t l\u00e9pett, m\u00edg \u00e9n egyet, hogy le ne maradjon, a legkisebb emelked\u0151n is izzadt, szuszogott. Lassan haladtunk a v\u00f6lgy hossz\u00e1ban, akkor \u00f6r\u00fclt, amikor fel\u00e9rt\u00fcnk a magaslesre, \u00e9s k\u00e9nyelmesen elf\u00e9szkel\u0151d\u00f6tt a padon. Fiatal \u00fcltetett volt a les el\u0151tt bokrokkal, szederind\u00e1kkal, j\u00f3 b\u0151g\u0151hely, m\u00f6g\u00f6tte sz\u00e1las feny\u0151vel ben\u0151tt hegyoldal. Csend volt a v\u00f6lgyben, csak egy piros sapk\u00e1s hark\u00e1ly kopogtatott egy \u00f6reg feny\u0151 t\u00f6rzs\u00e9n, kereste a vacsor\u00e1j\u00e1t. Lassan est\u00e9be hajlott a d\u00e9lut\u00e1n, de az \u00fcltetettben semmi sem mozdult. Furcsa, mert m\u00e1skor estefel\u00e9 m\u00e1r visszhangzott az erd\u0151 a b\u0151g\u0151 bika hangj\u00e1t\u00f3l. M\u00e1r csaknem s\u00f6t\u00e9t volt, amikor felharsant az erd\u0151ben az \u00fcv\u00f6lt\u00e9s.
\n– Hallja? – b\u0151gnek m\u00e1r! – mondta izgatottan Polac.
\nPersze, hogy hallottam, \u00e9s m\u00e1r j\u00f6tt is az \u00fcv\u00f6lt\u0151 v\u00e1lasz a hegytet\u0151r\u0151l. R\u00f6gt\u00f6n felismertem, farkasok \u00fczentek egym\u00e1snak. Ha farkasok j\u00e1rnak a ter\u00fcleten, eln\u00e9mul a b\u0151g\u00e9s, tal\u00e1n abba is marad, m\u00edg el nem mennek. Vajon Polac tudja ezt? Nem szabad elkedvetlen\u00edteni!
\n– Maga mi\u00e9rt nem b\u0151g? – h\u00e1tha ide csaln\u00e1 valamelyiket – biztatott.
\n– S\u00f6t\u00e9t van m\u00e1r, meg se l\u00e1tn\u00e1nk.
\nJobb \u00edgy, ha nem tud r\u00f3la, hogy amit hallott, nem szarvasb\u0151g\u00e9s volt.
\nEste j\u00f3l bevacsor\u00e1zott, azt\u00e1n nyugov\u00f3ra t\u00e9rt. Mi T\u00f6r\u00e9kkel m\u00e9g sok\u00e1ig besz\u00e9lgett\u00fcnk.
\n– Pont most hozta ide az \u00f6rd\u00f6g a farkasokat, \u00e9vek hossz\u00fa sor\u00e1n \u00e1t sohasem zavart\u00e1k a b\u0151g\u00e9st – sop\u00e1nkodott a drusz\u00e1m -, rem\u00e9lj\u00fck, ha elmennek, ism\u00e9t helyre\u00e1ll minden. Nem mondta meg meddig maradhat, h\u00e1tha van ideje.
\nM\u00e1snap sem hajnalban, sem este nem hallottunk b\u0151g\u00e9st, de farkas\u00fcv\u00f6lt\u00e9st sem. Polac m\u00e9g az eddigin\u00e9l is sz\u00f3tlanabb volt, l\u00f3g\u00f3 orral tett-vett a h\u00e1zban, azt\u00e1n kor\u00e1n lefek\u00fcdt.
\n– Ez \u00edgy nem lesz j\u00f3 – mondta T\u00f6r\u00e9k – rendezz\u00fcnk neki egy kis b\u0151g\u00e9st.
\nHaditervet k\u00e9sz\u00edtett\u00fcnk. Hajnalban Polac csak \u00edmmel-\u00e1mmal kelt fel. T\u00f6r\u00e9k tette mag\u00e1t, hogy m\u00e9g m\u00e9lyen alszik. Hideg k\u00f6dp\u00e1ra fedte a v\u00f6lgyet, alig vil\u00e1gosodott, mire fel\u00e9rt\u00fcnk a magaslesre. Polac elf\u00e9szkel\u0151d\u00f6tt a padon, tal\u00e1n el is aludt volna, ha a gerinc fel\u0151l fel nem harsan a b\u0151g\u00e9s. Kicsit furcs\u00e1n, nyekerg\u0151sen hangzott, l\u00e1tszik, hogy T\u00f6r\u00e9k nem hangolta be rendesen a k\u00fcrt\u00f6t.
\n– Hallja? Valami fiatal bika lehet, hogy ilyen nyekerg\u0151s a hangja – mondta Polac.
\n– Ha megindul a b\u0151g\u00e9s, lesz ott t\u00f6bb bika is – vigasztaltam. J\u00f6tt az \u00fajabb b\u0151g\u00e9s, T\u00f6r\u00e9k most eltal\u00e1lta a hangfekv\u00e9st, er\u0151teljes, m\u00e9ly bika hangja szelte \u00e1t a v\u00f6lgyet. El\u0151vettem a k\u00fcrt\u00f6t, bementem a boz\u00f3tos sz\u00e9l\u00e9be, onnan feleselt\u00fcnk egym\u00e1snak T\u00f6r\u00e9kkel. Tudtam, hogy Polac azt v\u00e1rja, m\u00edg lej\u00f6n a bika a magasles el\u00e9. Sok\u00e1ig besz\u00e9lgett\u00fcnk a k\u00fcrt\u00f6k \u00fatj\u00e1n, mint k\u00e9t begerjedt bika. Amint kivil\u00e1gosodott, T\u00f6r\u00e9k abbahagyta. Idej\u00e9ben vissza akart t\u00e9rni a h\u00e1zhoz. Mire mi is oda\u00e9rt\u00fcnk, m\u00e1r \u00e9gett a t\u0171z a k\u00e1lyh\u00e1ban, pir\u00edtott hagyma \u00ednycsikland\u00f3 illata jelezte: k\u00e9sz\u00fcl a reggeli.
\n– J\u00f3 b\u0151g\u00e9s volt – \u00fajs\u00e1golta Polac a figyelmesen hallgat\u00f3 T\u00f6r\u00e9knek. – Sajnos, nem akart lej\u00f6nni a bika a leshez.
\n– Tal\u00e1n ha fellopakodunk a gerincre, l\u0151t\u00e1volba ker\u00fcl\u00fcnk.
\n– Maguk igen, de \u00e9n m\u00e9g felkapaszkodni se tudn\u00e9k oda, nem hogy fellop\u00f3zni. Helikoptert vagy ink\u00e1bb l\u00e9gg\u00f6mb\u00f6t kellett volna hoznom, mert az zajtalan.
\nMost m\u00e1r megj\u00f6tt a szava. \u00c9l\u00e9nken mes\u00e9lte T\u00f6r\u00e9knek, hogy h\u00e1ny bika b\u0151g\u00f6tt, \u00e9s hangjuk ut\u00e1n \u00edt\u00e9lve milyen kor\u00faak, mekkora agancsot visel\u0151k lehetnek.
\n– Ez nagyon belej\u00f6tt a szarvas vad\u00e1szatba – mondta mosolyogva T\u00f6r\u00e9k, mikor Polac nem hallotta. – Rendezz\u00fcnk m\u00e9g ilyen b\u0151g\u00e9st.
\nD\u00e9lut\u00e1n s\u0171r\u0171 k\u00f6d ereszkedett az erd\u0151re, alig p\u00e1r m\u00e9ter volt a l\u00e1t\u00e1st\u00e1vols\u00e1g. Nem ment\u00fcnk ki a lesre, Polac ki\u00fclt a h\u00e1z el\u00e9, rem\u00e9nykedve hallgat\u00f3zott.
\n– Egy bika sem b\u0151g – mondta -, vajon mi\u00e9rt?
\n– \u0150k sem szeretik a k\u00f6d\u00f6t – vigasztalta T\u00f6r\u00e9k -, ha elt\u0171nik, ism\u00e9t elkezdik.
\nHajnalra m\u00e1r nyoma sem volt a k\u00f6dnek. Egy darabig csend volt, azt\u00e1n a gerincen felzend\u00fclt a T\u00f6r\u00e9k k\u00fcrtje. \u00c9n is lementem, elb\u00fajtam a boz\u00f3t sz\u00e9l\u00e9ben, szorgalmasan b\u0151gtem, hadd rem\u00e9nykedjen Polac. V\u00e1ratlanul l\u00f6v\u00e9s d\u00f6rrent a les fel\u0151l. Mi lehet ez? Csak nem n\u00e9zte bik\u00e1nak T\u00f6r\u00e9ket? Polac elt\u0171nt a lesr\u0151l, ott van az \u00faton, valamit emelget, vizsg\u00e1lgat.
\n– Azt hittem, hogy farkas – mondta l\u00f3g\u00f3 orral -, de h\u00e1t ennek k\u00f6t\u00e9l van a nyak\u00e1n, csak kutya lehet. J\u00f6tt az \u00faton, lopakodva, szagl\u00e1szva, megl\u0151ttem.
\nNagy termet\u0171 farkaskutya volt a Polac zs\u00e1km\u00e1nya, valamelyik falub\u00f3l sz\u00f6k\u00f6tt el. Veszedelmes vadorz\u00f3 az ilyen, hang n\u00e9lk\u00fcl hajt, f\u0151leg az \u0151zgid\u00e1kat, ny\u00falfiakat puszt\u00edtja, a j\u00f3 v\u00e1llap l\u00f6v\u00e9s azonnal leter\u00edtette.
\n– Mit csin\u00e1lunk vele? – k\u00e9rdezte az \u00fajdons\u00fclt kutyavad\u00e1sz?
\n– J\u00f3 nagy b\u0151re van, megny\u00fazom.
\nPolac seg\u00edtett, \u00e9s k\u00f6zben k\u00e9rdez\u0151sk\u00f6d\u00f6tt.
\n– Mondja, hogy lehet a szabadban megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetni egy ilyen farkaskuty\u00e1t a farkast\u00f3l?
\n– Bizony, el\u00e9g neh\u00e9z. A h\u00e1ts\u00f3 combj\u00e1n nincsenek ki\u00e1ll\u00f3 hossz\u00fa sz\u0151r\u00f6k, a fark\u00e1t mindig leeresztve hordja, sosem kunkor\u00edtja.
\n– Tudja mit, hazaviszem a b\u0151rt, a sok alf\u00f6ldi vad\u00e1sz mind elhiszi, hogy ez farkas, nem kutya.
\nH\u00e1tha ez a kutya is elhozza a kult\u00farh\u00e1zat, gondoltam rem\u00e9nykedve.
\nEste vid\u00e1man tett-vett a h\u00e1zban, azt\u00e1n visszavonult r\u00e1di\u00f3zni. Akkor m\u00e9g nem l\u00e9tezett mobiltelefon, Polac egy kis r\u00e1di\u00f3 ad\u00f3-vev\u0151t hozott mag\u00e1val, azon \u00e1t besz\u00e9lt a v\u00e1rosi n\u00e9ptan\u00e1ccsal, onnan meg egy nagyobb k\u00e9sz\u00fcl\u00e9ken \u00e1t a k\u00f6zponttal.
\n– V\u00e9ge a vak\u00e1ci\u00f3nak – mondta elszontyolodva – d\u00e9lel\u0151tt 11-kor j\u00f6n \u00e9rtem a kocsi, este a f\u0151v\u00e1rosba kell legyek. M\u00e9g szerencse, hogyha szarvast nem is, de egy kuty\u00e1t l\u0151ttem – hangj\u00e1ban mintha szemreh\u00e1ny\u00e1s csengett volna.
\nNesze neked kult\u00farh\u00e1z, gondoltam magamban.
\n– Hajnalban az\u00e9rt m\u00e9g menj\u00fcnk ki – javasoltam.
\n– Menj\u00fcnk, egy kis friss leveg\u0151t sz\u00edvni a hossz\u00fa kocsik\u00e1z\u00e1s el\u0151tt.
\nCsend volt a boz\u00f3tosban, ma m\u00e1r nem rendezt\u00fcnk b\u0151g\u00e9st T\u00f6r\u00e9kkel, nem volt \u00e9rtelme. Polac unatkozva \u00e1s\u00edtozott, ny\u00fajt\u00f3zkodott a lesen. F\u00e9nyesedett az \u00e9g alja, napkelt\u00e9t \u00edg\u00e9rt. Fent a gerincen elb\u0151d\u00fclt egy bika.
\n– Hallja – mondta izgatottan Polac.
\nJ\u00f3l hallottam, pedig alig akartam hinni a f\u00fclemnek.
\n– Pr\u00f3b\u00e1lja leh\u00edvni, ha nem j\u00f6n, lop\u00f3zzon fel, \u00e9s l\u0151je meg.
\nA bika csak \u00edmmel-\u00e1mmal v\u00e1laszolt a k\u00fcrtre, esze \u00e1g\u00e1ban sem volt lej\u00f6nni. Megpr\u00f3b\u00e1ltam becserk\u00e9szni. Ebben a s\u0171r\u0171 boz\u00f3tosban zajtalanul hegyet m\u00e1szni szinte lehetetlen volt. Szerencs\u00e9re r\u00e1bukkantam egy vad\u00f6sv\u00e9nyre, azon pr\u00f3b\u00e1ltam l\u0151t\u00e1volba k\u00f6zel\u00edteni. Meg-meg\u00e1lltam, b\u0151gtem egy kurt\u00e1t, mintha egy bika k\u00f6zeledne, n\u00e9ha v\u00e1laszt is kaptam. V\u00e9gre megl\u00e1ttam, de csak a feje \u00e9s a nyaka egy r\u00e9sze \u00e1llt ki a boz\u00f3tosb\u00f3l. Nyakt\u00f6v\u00f6n kell l\u0151jem, nem vad\u00e1szias, de a v\u00e1llapj\u00e1t fedik a bokrok. Felemeltem a pusk\u00e1t, ugr\u00e1lt, t\u00e1ncolt a kezemben a hegym\u00e1sz\u00e1st\u00f3l dobog\u00f3 sz\u00edvem miatt. K\u00e9t-h\u00e1rom m\u00e9ly l\u00e9legz\u00e9s ut\u00e1n siker\u00fclt a sz\u00e1lkeresztet r\u00e1illesztenem, ha eltal\u00e1lom, j\u00f3, ha nem, akkor fut a bika, s vele a kult\u00farh\u00e1z. Elh\u00faztam a ravaszt, t\u0171zbe rogyott. J\u00f3 tizenkettes agancsot viselt, feny\u0151\u00e1gat nedves\u00edtettem meg a sebv\u00e9rben. Lementem a magasleshez.
\n– Megl\u0151tte? Milyen az agancsa? – k\u00e9rdezte Polac t\u00fcrelmetlen\u00fcl.
\nV\u00e1laszoltam, azt\u00e1n kalapja mell\u00e9 t\u0171ztem az \u00e1gacsk\u00e1t.
\n– Mit akar azzal? \u00d6sszev\u00e9rzi.
\nNem ismerte a t\u00f6retet, mondtam neki, hogy az mindig a vad elejt\u0151j\u00e9nek j\u00e1r.
\n– \u00c9n l\u0151ttem, nekem j\u00e1r, maga is \u00edgy gondolja – n\u00e9zett r\u00e1m sz\u00far\u00f3s szemmel.
\n– Persze, hogy \u00edgy.
\n– Akkor ez k\u00f6zt\u00fcnk marad.
\nA h\u00e1zn\u00e1l boldogan \u00fajs\u00e1golta a sikeres vad\u00e1szatot T\u00f6r\u00e9knek, aki lelkesen gratul\u00e1lt neki. \u00dcnnepl\u00e9sre nem maradt sok id\u0151, mert 11-kor v\u00e1rt r\u00e1 a kocsi.
\nNemsok\u00e1ra elk\u00fcldt\u00fck a kidolgozott agancsot, mell\u00e9 csomagoltuk a kutyab\u0151rt is. Hamarosan j\u00f6tt a v\u00e1lasz, kiutalt\u00e1k a p\u00e9nzt a kult\u00farh\u00e1z fel\u00e9p\u00edt\u00e9s\u00e9re. Hanem most pr\u00f3b\u00e1ljunk aludni valamennyit, reggel kor\u00e1n indulunk.
\nHideg \u00e9jszak\u00e1t \u00edg\u00e9rt a csillagos \u00e9gbolt. Sz\u00edtottuk a t\u00fczet, de az csak a fel\u00e9 es\u0151 oldalunkat meleg\u00edtette, ez\u00e9rt t\u00f6bbet forgol\u00f3dtunk, virrasztottunk alv\u00e1s helyett. A bik\u00e1kat nem zavarta a hideg, kitart\u00f3an b\u0151gtek eg\u00e9sz \u00e9jszaka.<\/p>\n
Forr\u00e1s: Tal\u00e1lkoz\u00e1sok III. A Salamon Ern\u0151 Irodalmi K\u00f6r antol\u00f3gi\u00e1ja. Gyergy\u00f3szentmikl\u00f3s, 2012.<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" – Maga is j\u00f3l tudja, hogy annak idej\u00e9n a v\u00e1rosnak csak egy kisebb b\u00e1lterme, gy\u0171l\u00e9sterme l\u00e9tezett. R\u00e9g tervbe volt v\u00e9ve egy nagyobb kult\u00farh\u00e1z, m\u0171vel\u0151d\u00e9si k\u00f6zpont \u00e9p\u00edt\u00e9se. Csakhogy ehhez sok p\u00e9nz kellett. P\u00e9nzhez pedig csak a k\u00f6zponton kereszt\u00fcl juthatott a v\u00e1ros. K\u00e9rv\u00e9nyeztek, f\u0171h\u00f6z-f\u00e1hoz szaladg\u00e1ltak, eredm\u00e9nytelen\u00fcl.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-86958","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/86958","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=86958"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/86958\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=86958"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=86958"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=86958"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}