Amikor meghallottam, hogy meghalt a perzsa konzul feles\u00e9ge, magamra vettem egyetlen \u00f6lt\u00f6ny\u00f6met, a viseltes mogyor\u00f3sz\u00edn\u0171t, ingem f\u00f6l\u00e9 barna nyakkend\u0151t k\u00f6t\u00f6ttem. R\u00e1lehelgettem cip\u0151m orr\u00e1ra, port\u00f6rl\u0151vel kif\u00e9nyes\u00edtettem, azt\u00e1n keresg\u00e9lni kezdtem a szanasz\u00e9t hever\u0151 farmernadr\u00e1gok \u00e9s lovagl\u00f3nadr\u00e1gok zseb\u00e9ben. Egy feh\u00e9r \u00e9s lehet\u0151leg tiszta zsebkend\u0151re lett volna sz\u00fcks\u00e9gem.
\nA b\u00e1nat vihette el, gondoltam k\u00f6zben az asszonyra, a tart\u00f3s b\u00e1nat mindenkit elvisz, ha maga a b\u00e1nk\u00f3d\u00f3 is \u00fagy akarja. Az elt\u00e1vozottat Katalinnak h\u00edvt\u00e1k, a n\u00e9v nem honos a perzs\u00e1kn\u00e1l. De ennek az asszonynak perzsa l\u00e9t\u00e9re katalinosan hossz\u00fak\u00e1s, kiss\u00e9 horpadt arca volt, orrt\u00f6ve k\u00f6r\u00fcl a b\u00e1nat sz\u00e9p\u00edt\u0151 r\u00e1ncaival. L\u00e1ttam \u0151t az id\u0151sebb Beridze \u00far sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1n, p\u00e1rolg\u00f3 s\u00fcltest\u00e1lak f\u00f6l\u00f6tt, l\u00e1ttam Beridze \u00far temet\u00e9s\u00e9n rengeteg krizant\u00e9m f\u00f6l\u00f6tt, \u00e9s l\u00e1ttam eg\u00e9szen k\u00f6zelr\u0151l a konzul lak\u00e1s\u00e1n, tevesz\u0151r takar\u00f3j\u00e1n \u00fcld\u00f6g\u00e9lve, s ilyenkor, a k\u00f6zelemben \u2013 \u00edgy volt, bizony \u2013, a szemzug\u00e1ban dudorod\u00f3 k\u00f6nnyek f\u00f6lsz\u00edv\u00f3dtak. Legel\u0151sz\u00f6r a fenns\u00edkon l\u00e1ttam, egy szeles napon, az a sz\u00e9l hozta meg a tavalyi \u0151szt.
\nAzon a fenns\u00edkon sz\u00e9lt\u0151l aszalt satnya f\u0171 n\u0151tt lapos barna k\u00f6vek k\u00f6z\u00f6tt, lovam lassan harapd\u00e1lva messzire elb\u00f3kl\u00e1szott. Nem \u00e9rtette a f\u00fcttysz\u00f3t, nem is akarta, alacsony, ar\u00e1nytalan idom\u00fa fekete kanca volt, hamvas tekintet\u00e9ben idegen, konok bor\u00faval. Ut\u00e1namentem h\u00e1t, d\u00e9l is elm\u00falt, amikor k\u0151r\u0151l k\u0151re l\u00e9pegetve elindultunk a fenns\u00edkon \u00e1t visszafel\u00e9. Nedvesen gy\u00f6ngy\u00f6z\u0151 f\u0171 lobogott l\u00e1bunk alatt, fej\u00fcnk k\u00f6r\u00fcl k\u00f6dl\u0151 felh\u0151pamacsok k\u00f3sz\u00e1ltak.
\nKomor l\u00e1tv\u00e1ny lehettem, amint a siet\u0151, alacsony r\u00f6pt\u0171 felh\u0151k k\u00f6z\u00f6tt kant\u00e1rsz\u00e1ron vezetem lovamat: egy ember megy hajadonf\u0151tt, sz\u00e9lt\u0151l borzolt hajjal, f\u00f6ldre szegzett tekintettel, m\u00f6g\u00f6tte dacosan b\u00f3logatva baktat a lova. Tal\u00e1n meg is pillantott akkor valaki, \u00e9s arra gondolt: \u00f3, ahogy ezek ketten mennek valahov\u00e1.
\nAz a valaki a perzsa konzul k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben lehetett, a konzul \u00e9rkezett \u00e9ppen a fenns\u00edkra, k\u00e9t aut\u00f3val, a k\u00eds\u00e9ret\u00e9vel. Az els\u0151 kocsib\u00f3l kisz\u00e1llt a konzul \u00e9s a feles\u00e9ge, a m\u00e1sodikb\u00f3l h\u00e1rom k\u00f6penyes f\u00e9rfi, egyik\u00fck t\u00e1ny\u00e9rsapk\u00e1s, v\u00e1ll\u00e1n csillagokat visel\u0151 katonaember volt. A nedves, kem\u00e9ny sz\u00e9l test\u00fckre f\u00fajta a k\u00f6penyt, a katona kiv\u00e9tel\u00e9vel kalapjukat szem\u00fckbe h\u00fazva l\u00e9pegettek egy sohasem haszn\u00e1lt keskeny j\u00e1rd\u00e1n, amelyet j\u00f3csk\u00e1n ben\u0151tt a f\u0171 meg a k\u00f6vir\u00f3zsa. El\u00f6l ment a konzul \u00e9s a feles\u00e9ge egy koszor\u00faval, m\u00f6g\u00f6tt\u00fck a katonaember \u00e9s t\u00e1rsa egy m\u00e1sik koszor\u00faval, ut\u00e1nuk koszor\u00fa n\u00e9lk\u00fcl a sz\u00e9les \u00e9s lapos \u00e1br\u00e1zat\u00fa, majmosan eleresztett kar\u00fa harmadik. A j\u00e1rda v\u00e9g\u00e9n sz\u00e1raz, g\u00f6rbe fat\u00f6rzs \u00e1llt ki a k\u00f6vek k\u00f6z\u00fcl, egy \u00e1gr\u00f3l koszlott k\u00f6t\u00e9len harangok l\u00f3gtak, alattuk feh\u00e9r k\u0151t\u00e1bla, tele\u00edrva \u00e1zsiai bet\u0171k folyond\u00e1rj\u00e1val, s egy eur\u00f3paiul bev\u00e9sett \u00e9vsz\u00e1mmal. A koszor\u00fakat a t\u00e1bl\u00e1ra helyezt\u00e9k, al\u00f3luk nem l\u00e1tszott ki t\u00f6bb\u00e9 semmif\u00e9le krikszkraksz, csak valami azaleaf\u00e9les\u00e9g bodrozott a sz\u00e9lben, elny\u00edlt, fagyt\u00f3l fak\u00f3, \u00e1ttetsz\u0151 szirmokkal. J\u00f3l l\u00e1ttam mindezt, mivel akkor m\u00e1r ott \u00e1csorogtam a k\u00f6zel\u00fckben.
\nAz alacsony, hentesk\u00e9p\u0171 konzul besz\u00e9lt, szavait a sz\u00e9l furcs\u00e1n megcsavarta, csak valami szel\u00edd morg\u00e1s t\u00f6rt el\u0151 a sz\u00e1j\u00e1n, amit b\u00e1rki kedv\u00e9re meg\u00e9rthetett. Nem volt sok a kolb\u00e1sz a roml\u00e1s \u00e9veiben, mondta a konzul, ann\u00e1l t\u00f6bb volt a d\u00f6gev\u0151 mad\u00e1r. A konzul feles\u00e9ge s\u00edrt.
\nAzt\u00e1n a k\u00f6penyes katonaember besz\u00e9lt a folyond\u00e1rok nyelv\u00e9n, v\u00e9g\u00fcl mindenki hallgatott. \u00c1lltak a fenns\u00edkon a sz\u00e9lb\u00fag\u00e1s nagy cs\u00f6ndj\u00e9ben. A konzul feles\u00e9ge s\u00edrt.
\n\u2013 Ne \u2013 l\u00f6kte oldalba a konzul. \u2013 Ne b\u0151gj. Most nem kell. \u2013 Nem b\u0151g\u00f6k \u2013 suttogta a konzul feles\u00e9ge. Pedig s\u00edrt, ha nem is a koszor\u00fak f\u00f6l\u00f6tt vagy af\u00f6l\u00f6tt, ami a koszor\u00fak alatt pihent. Valami egy\u00e9b miatt, ami itt, a sz\u00e9lt\u0151l sepert magaslaton kibuggyant bel\u0151le.
\nAzt majd megtudom, gondoltam akkor magamban, mert a konzuln\u00e9 \u00e9ppen engem n\u00e9zett. A koszor\u00fak, a rohan\u00f3 felh\u0151pamacsok, az \u00f3ri\u00e1si hegyek k\u00f6z\u00fcl kiv\u00e1lasztott mag\u00e1nak engem, a mag\u00e1nyos lovast. \u0150 lehetett az, aki megpillantott m\u00e9g a kocsi ablak\u00e1n \u00e1t, amint hajadonf\u0151tt vezetem lovamat a k\u00f6vek k\u00f6z\u00f6tt.
\nBels\u0151 zsebembe ny\u00faltam, a konzulhoz l\u00e9ptem \u00e9s \u00e1tny\u00fajtottam neki a n\u00e9vjegyemet. A hentesk\u00e9p\u0171, alacsony \u00far fut\u00f3lag \u00e1tn\u00e9zett rajtam, m\u00e9g csak valami k\u00e9rd\u00e9sf\u00e9les\u00e9g sem motozott a tekintet\u00e9ben: mi akar ez lenni. \u00c1tn\u00e9zett rajtam, mint valami esztelen l\u00e9zeng\u0151n, a n\u00e9vjegyre sem pillantott, csak zsebre tette. Megfordultak \u00e9s elindultak a keskeny j\u00e1rd\u00e1n a v\u00e1rakoz\u00f3 kocsik fel\u00e9. \u00c9n is elindultam lovammal, gondoltam, \u00e1tv\u00e1gok az orsz\u00e1g\u00faton, gyalogolok keveset a fenns\u00edk perem\u00e9ig.
\nM\u00e1r benn \u00fcltek a kocsiban, \u00e9ppen csak nem indultak. Egy-egy k\u00f6dl\u0151 felh\u0151pamacs n\u00e9ha eltakarta \u0151ket. Azt\u00e1n kiny\u00edlt az els\u0151 kocsi ajtaja. A konzul most k\u00fcnn \u00e1llt, s a foszl\u00e1nyok k\u00f6z\u00f6tt integetett fel\u00e9m. K\u00f6z\u00f6ny\u00f6s tekintettel, lassan l\u00e9pkedtem fel\u00e9j\u00fck, addig k\u00f6zeledtem, am\u00edg az ablak\u00fcveg t\u00fckr\u00e9ben megpillantottam magam m\u00f6g\u00f6tt a lovam fej\u00e9t. Az \u00fcveg m\u00f6g\u00f6tt pedig a konzul feles\u00e9ge fej\u00e9t. F\u00e9rje \u00fcl\u00e9s\u00e9re k\u00f6ny\u00f6k\u00f6lve b\u00e1mult kifel\u00e9.
\n\u2013 Egyszer legyen szerencs\u00e9nk \u2013 mondta a konzul, \u00e9s \u00e1tny\u00fajtotta a saj\u00e1t n\u00e9vjegy\u00e9t. \u2013 Keressen f\u00f6l benn\u00fcnket. \u2013 F\u00e1zhatott, orr\u00e1n, fekete sz\u0151r\u00f6k t\u00f6v\u00e9ben piros pontok gy\u00fclekeztek. B\u00f3lintottam, egy nagyon kicsit el is mosolyodtam. \u2013 K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m \u2013 mondtam egykedv\u0171en \u2013, egy napon majd tiszteletemet teszem.
\nA fenns\u00edk perem\u00e9n fel\u00fcltem a lovamra, lassan ereszkedtem a v\u00f6lgybe, k\u00f6zben t\u00f6bbsz\u00f6r is megpillantottam a m\u00e9lyben a k\u00e9t aut\u00f3t, amint elkanyarognak a szerpentineken. Arra gondoltam, milyen sz\u00e9pen fejeztem ki magam: majd tiszteletemet teszem. Tiszteletemet is fogom tenni.
\nAmikor a hal\u00e1lh\u00edrt k\u00f6vet\u0151en \u00e1t\u00f6lt\u00f6ztem, \u00e9s f\u00e9nyes\u00edtett cip\u0151vel a l\u00e1bamon m\u00e1r azt a bizonyos tiszta zsebkend\u0151t kerestem, m\u00e1r pontosan tudtam, hov\u00e1 kell mennem. A konzul a Csitadze utc\u00e1ban lakott, a k\u00f6zelb\u0151l indult a dr\u00f3tk\u00f6t\u00e9lp\u00e1lya a v\u00e1ros f\u00f6l\u00e9 emelked\u0151 Mtacminda magaslatai fel\u00e9. A vasker\u00edt\u00e9st \u00e9s a vaskaput bel\u00fclr\u0151l z\u00f6ldre m\u00e1zolt hull\u00e1mb\u00e1dog bor\u00edtotta, hogy ak\u00e1rki ne l\u00e1thasson a kertbe. De nekem m\u00e1r els\u0151 ottl\u00e9temkor megmutatt\u00e1k a kertet, a konzul szem\u00e9lyesen s\u00e9t\u00e1ltatott k\u00f6rbe a t\u00f6rpep\u00e1lm\u00e1k \u00e9s d\u00e9lszaki cserj\u00e9k k\u00f6z\u00f6tt. Teker\u0151z\u0151 t\u00f6rzs\u0171, sz\u00fcrke k\u00e9rg\u0171 f\u00e1k \u00e1gair\u00f3l ez\u00fcst\u00f6sre p\u00e1colt hint\u00e1k l\u00f3gtak, alattuk d\u00edszes kutya\u00f3lak. A konzulnak n\u00e9gy kisgyermeke volt \u00e9s n\u00e9gy kuty\u00e1ja. \u00c9s az a sz\u00e9pen hervad\u00f3 feles\u00e9ge.
\nAkkori ottl\u00e9tem r\u00f6vid bemutatkoz\u00f3 l\u00e1togat\u00e1snak indult, de p\u00e1r korty Ra-Qai \u00fcd\u00edt\u0151ital ut\u00e1n a konzul megk\u00e9rdezte, megtekinten\u00e9k-e itt a szalonban egy filmet, z\u00e1rtk\u00f6r\u0171 h\u00e1zivet\u00edt\u00e9sen. Mondtam, ritk\u00e1n j\u00e1rok moziba, szagokt\u00f3l terhes termekbe, de karossz\u00e9kb\u0151l sz\u00edvesen megn\u00e9zek \u00e9n is egy kis filmet, mondjuk a pr\u00f3f\u00e9ta \u00e9let\u00e9r\u0151l vagy a Ra-Qai nev\u0171 \u00fcd\u00edt\u0151ital forr\u00e1svid\u00e9k\u00e9r\u0151l. A konzul megr\u00e1zta a fej\u00e9t, nem, \u0151 \u00fagy tudja, a film valami Dillingerr\u0151l sz\u00f3l, valami nyugati emberr\u0151l, aki meghalt. A Dillinger is dead c\u00edm\u0171 filmet l\u00e1ttuk, nem Dillingerr\u0151l sz\u00f3lt, Dillinger hal\u00e1l\u00e1r\u00f3l csak az az \u00f3cska \u00fajs\u00e1g tud\u00f3s\u00edtott, amelyben a filmbeli f\u00e9rfi egy \u00f3cska pisztolyt tal\u00e1l, kicsit meg\u00f6r\u00fcl neki, kif\u00fcrdeti forr\u00f3 olajban, piros pettyesre festi. Egy\u00e9bk\u00e9nt a szak\u00e1csn\u0151 is k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk \u00fclt, sz\u00e9p eg\u00e9szs\u00e9ges perzsa n\u0151.
\n\u2013 Nem f\u00e1zik? \u2013 k\u00e9rdezte a konzul, \u00fagy a vet\u00edt\u00e9s k\u00f6zepe t\u00e1j\u00e1n. Nem puszta udvariass\u00e1gb\u00f3l \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt, hanem az\u00e9rt mert meg\u00e9rezte az ajt\u00f3 alatt belopakod\u00f3 hideget. Nyomban be is kapcsolt egy h\u0151sug\u00e1rz\u00f3t, palackot bontott, \u00e9s poharakat tolt el\u00e9b\u00fcnk. A vet\u00edt\u0151v\u00e1szon k\u00f3sza f\u00e9nyeiben t\u00f6lt\u00f6getett, valami kem\u00e9ny masztika lehetett. Kev\u00e9ssel azut\u00e1n, hogy a filmbeli f\u00e9rfi a tal\u00e1lt pisztolyb\u00f3l k\u00e9t goly\u00f3t eresztett alv\u00f3 feles\u00e9g\u00e9be, valaki megfogta a poh\u00e1r ut\u00e1n tapogat\u00f3 kezemet. K\u00e9zfejemre hajolt \u00e9s beleharapott.
\nA v\u00e1szonr\u00f3l, valami tengerparti ver\u0151f\u00e9nyt\u0151l kiss\u00e9 megvil\u00e1gosodott a szalon \u00e9s l\u00e1ttam, a konzuln\u00e9nak olyan a szeme, mint valami nagy ez\u00fcst di\u00f3. A szak\u00e1csn\u0151 megigaz\u00edtotta t\u00e9rd\u00e9n a ruh\u00e1t, azt\u00e1n f\u00f6lkelt \u00e9s kiment a szalonb\u00f3l.
\nA konzul t\u00e9nyleg meg\u00e9rezhette a hideget, mert amikor a s\u00f6t\u00e9t\u00edt\u0151t elt\u00e1vol\u00edtotta az ablakokr\u00f3l, l\u00e1ttuk, odak\u00fcnn akkora pelyhekben hull a h\u00f3, mint egy-egy juharlev\u00e9l. \u00c9letemben nem l\u00e1ttam ekkora h\u00f3pelyheket, \u00fagy l\u00e1tszik, a meleg v\u00e1rosra r\u00e1k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt a fenns\u00edk hidege.
\nAzt\u00e1n faltunk valamit, sajtokat, hideg fokhagym\u00e1s s\u00fclteket. Az asztal mell\u0151l \u00e9ppen kil\u00e1ttam a Mtacminda oldal\u00e1ra. Esteledett, a dr\u00f3tk\u00f6t\u00e9lp\u00e1lya piros kabinjai \u00fcresen lebegtek a kertek f\u00f6l\u00f6tt, \u00e9s egyre havazott.
\n\u2013 Nem f\u00e1znak meg a p\u00e1lm\u00e1i? \u2013 k\u00e9rdeztem a konzult. \u2013 Nem \u2013 felelte \u2013, ezek \u00e1ll\u00edt\u00f3lag b\u00edrj\u00e1k a hideget. S ha m\u00e9gsem, majd kicser\u00e9ltetem \u0151ket.
\nEste volt, azt mondtam magamban: ma ingyen vacsor\u00e1ztam. Vacsora ut\u00e1n beengedt\u00e9k a kuty\u00e1kat \u00e9s a kisgyermekeket az eb\u00e9dl\u0151be. Nemcsak az afg\u00e1n agarak, hanem a gyermekek is teljesen egyform\u00e1k voltak, nem lehetett l\u00e1tni, fi\u00fak-e vagy l\u00e1nyok. Egyid\u0151s\u00f6k lehettek, mint a gondosan kiv\u00e1logatott \u00e1rvah\u00e1zi gyerekek. B\u00facs\u00faz\u00e1skor v\u00e1llukon finom k\u00f6penyekkel a konzul meg a konzuln\u00e9 kik\u00eds\u00e9rt. A kapuban kaptam \u00e9n is egy k\u00f6penyt: visszahozhatom b\u00e1rmikor, amikor akarom. A szak\u00e1csn\u0151 egy nyitott ablakban \u00e1llt, mell\u00e9t a hidegnek fesz\u00edtette. Mennem kellett. Am\u00edg a konzul a kulccsal babr\u00e1lt, a konzuln\u00e9ra pillantottam, kezemet a sz\u00e1mhoz emeltem, \u00e9s gy\u00f6ng\u00e9den megcs\u00f3koltam a fogak hely\u00e9t.
\nV\u00e9gre tal\u00e1ltam egy f\u00e9lig tiszta k\u00e9kkock\u00e1s zsebkend\u0151t, kiss\u00e9 tan\u00e1cstalanul \u00e1csorogtam az el\u0151szob\u00e1ban. Azon t\u00f6prengtem, a perzs\u00e1kn\u00e1l a feh\u00e9r-e a gy\u00e1sz sz\u00edne vagy tal\u00e1n a lila. Vagy \u00e9ppens\u00e9ggel a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges fekete, a vil\u00e1g\u0171r hidege. De ezt nem tudtam meg k\u00e9s\u0151bb sem, mert a konzul ac\u00e9lk\u00e9k \u00f6lt\u00f6nyben fogadott, a szak\u00e1csn\u0151 piros farkasfoggal kivarrt k\u00f6peny\u00e9ben \u00e1lldog\u00e1lt a konyhaablakban, a n\u00e9gy kutya nyak\u00e1n barna-z\u00f6ld mint\u00e1s szegecselt nyak\u00f6rvek d\u00edszelegtek, a n\u00e9gy kisgyermek pedig matr\u00f3zruh\u00e1ban szaladg\u00e1lt a t\u00f6rpep\u00e1lm\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt. A konzuln\u00e9 n\u00e9gy kisgyermeket \u00e9s n\u00e9gy pomp\u00e1s fajtiszta afg\u00e1n agarat hagyott maga ut\u00e1n. \u00c9s f\u00e9rj\u00e9t, a hentesk\u00e9p\u0171 alacsony urat.
\n\u2013 Meg vagyok d\u00f6bbenve \u2013 t\u00e9rtem azonnal a l\u00e9nyegre, amit \u0151 f\u00e9lre\u00e9rthetetlen mozdulattal, franci\u00e1s k\u00f6nnyeds\u00e9ggel elh\u00e1r\u00edtott. \u0150 ugyanis Bejr\u00fatban j\u00e1rt iskol\u00e1ba a franci\u00e1kn\u00e1l, ott tanult meg viselkedni. Legyint\u00e9se egy\u00fattal tess\u00e9kel\u0151 mozdulat is volt, betess\u00e9kelt a fogad\u00f3szob\u00e1ba, a karossz\u00e9kbe, a nyitott b\u00e1rszekr\u00e9ny k\u00f6zel\u00e9be.
\nA konzult\u00f3l t\u00e1vol \u00e1llt mindenf\u00e9le muzulm\u00e1n gesztus, \u00edgy p\u00e9ld\u00e1ul, ami a szeszesitalokat illeti, nemhogy titokban sz\u00edvesen kortyolgatott, de, mint ezt megfigyelhettem, k\u00fcl\u00f6n kedvtel\u00e9s\u00e9t lelte abban, ha kedvenc italait sz\u00edn \u00e9s c\u00edmke szerint aznapi hangulat\u00e1nak megfelel\u0151en \u00e1tcsoportos\u00edthatta. Bejr\u00fatban, a franci\u00e1kn\u00e1l nevelkedett, a neve mint j\u00f3 katolikusnak nem Musztafa, Hassz\u00e1n vagy Manszur volt, hanem Pierre. Pierre most Chartreuse-t t\u00f6lt\u00f6tt, tal\u00e1n \u00e9pp a z\u00f6ld volt az aznapi gy\u00e1sz sz\u00edne.
\nLett volna el\u00e9g k\u00e9rdeznival\u00f3m: n\u00e9gy pomp\u00e1s afg\u00e1n ag\u00e1r, n\u00e9gy kisgyermek, az m\u00e1r nyolc f\u0151; nem besz\u00e9lve a buja kis kertr\u0151l, a nyesegetni val\u00f3 r\u00f3zs\u00e1kr\u00f3l, azale\u00e1kr\u00f3l, rhododendronokr\u00f3l, meg az \u00fcresen maradt hitvesi \u00e1gyr\u00f3l. De nem k\u00e9rdeztem semmit, hanem azt mondtam:
\n\u2013 Az elhunyt kit\u0171n\u0151 asszony volt.
\nK\u00f6zben arra gondoltam: kit\u0171n\u0151 asszony p\u00e9ld\u00e1ul, ez a feh\u00e9rk\u00f6penyes szak\u00e1csn\u0151, a t\u00f6m\u00f6tt kerek far\u00e1val \u00e9s tudom\u00e1ny\u00e1val, p\u00e9ld\u00e1nak ok\u00e1\u00e9rt, ezzel a t\u0171zdelt hideg birkacombbal, amit a gy\u00e1sz \u00f3r\u00e1iban szopogatok. A konzul csak eln\u00e9zett f\u00f6l\u00f6ttem, \u00e9s megjegyezte:
\n\u2013 Ezent\u00fal gyakrabban is tisztelet\u00e9t teheti. \u2013 Saj\u00e1t kezefej\u00e9re b\u00f6k\u00f6tt. \u2013 Bizony\u00e1ra hamarosan begy\u00f3gyulnak a sebei.
\n\u2013 Tess\u00e9k?
\n\u2013 Mondok valamit \u2013 suttogta a konzul, hogy a szak\u00e1csn\u0151, akinek pomp\u00e1s \u00e1rny\u00e9ka az ajt\u00f3\u00fcvegre vet\u00fclt, ne hallja. \u2013 M\u00e1sok is j\u00e1rnak ilyen kicsi sebekkel a kez\u00fck\u00f6n, pontosan ugyanazon a helyen. El\u00e9g sokan, bizony. Tegye t\u00fal mag\u00e1t ezen a dolgon. Szerd\u00e1nk\u00e9nt sz\u00edvesen l\u00e1tom egy-egy partira.
\nBili\u00e1rdra gondolt, ezt is Bejr\u00fatban, a franci\u00e1kn\u00e1l tanulta, meg a pezsg\u0151bont\u00e1s \u00f6rd\u00f6ng\u00f6s titkait. Mert mondanom sem kell, nem maradtunk meg a Chartreuse-n\u00e1l meg a hideg birkacombn\u00e1l. Nem zavart meg senki, b\u00e1rmily friss volt a halott, egyetlen r\u00e9szv\u00e9tl\u00e1togat\u00f3 sem \u00e9rkezett. Bili\u00e1rdoztunk \u00e9s \u00e9n \u00e9lveztem, milyen gy\u00f6ny\u00f6r\u0171ek a z\u00f6ld poszt\u00f3n gurul\u00f3 piros \u00e9s feh\u00e9r goly\u00f3k, biztos ezek h\u00e1t az \u00fcnnep \u00e9s gy\u00e1sz sz\u00ednei, \u0151si perzsa sz\u00ednek.<\/p>\n
Forr\u00e1s: Vissza a f\u00fclesbagolyhoz. V\u00e1logatott elbesz\u00e9l\u00e9sek. Digit\u00e1lis Irodalmi Akad\u00e9mia<\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Amikor meghallottam, hogy meghalt a perzsa konzul feles\u00e9ge, magamra vettem egyetlen \u00f6lt\u00f6ny\u00f6met, a viseltes mogyor\u00f3sz\u00edn\u0171t, ingem f\u00f6l\u00e9 barna nyakkend\u0151t k\u00f6t\u00f6ttem. R\u00e1lehelgettem cip\u0151m orr\u00e1ra, port\u00f6rl\u0151vel kif\u00e9nyes\u00edtettem, azt\u00e1n keresg\u00e9lni kezdtem a szanasz\u00e9t hever\u0151 farmernadr\u00e1gok \u00e9s lovagl\u00f3nadr\u00e1gok zseb\u00e9ben. Egy feh\u00e9r \u00e9s lehet\u0151leg tiszta zsebkend\u0151re lett volna sz\u00fcks\u00e9gem.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-86982","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/86982","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=86982"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/86982\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=86982"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=86982"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=86982"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}