{"id":87045,"date":"2019-12-03T02:50:08","date_gmt":"2019-12-03T02:50:08","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=87045"},"modified":"2019-11-30T08:49:12","modified_gmt":"2019-11-30T08:49:12","slug":"balint-gyorgy-breviarium-114","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=87045","title":{"rendered":"B\u00e1lint Gy\u00f6rgy brevi\u00e1rium (114)"},"content":{"rendered":"

Visszapillant\u00e1s<\/strong><\/em><\/h2>\n

\u2013 Rugalmas voltam, \u00e9s sokat dolgoztam \u2013 mondta a rad\u00edr. \u2013 Ha visszapillantok \u00e9letemre, meg\u00e1llap\u00edthatom, hogy term\u00e9keny volt. A szellemet szolg\u00e1ltam, azt hiszem, sz\u00e9p sikerrel. Rad\u00edrnak lenni nem mindig k\u00f6nny\u0171. F\u00e1radhatatlan rugalmass\u00e1g kell hozz\u00e1, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a mai id\u0151kben.
\nValamikor egy f\u00e1ban keringtem, egy forr\u00f3 \u00fcltetv\u00e9nyen. Messzir\u0151l ker\u00fcltem a f\u00e1ba, sok, l\u00e1thatatlan forr\u00e1sb\u00f3l. K\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem m\u00e1s nedvek keringtek, rokon nedvek, ezernyi n\u00f6v\u00e9nyi \u00e9s \u00e1llati testben, ezer alakban. Azt hiszem, valamennyien rokonok voltunk, f\u00e1k, p\u00e1fr\u00e1nyok, tigrisek, hangy\u00e1k, moszatok. Kezdetben mindenki rokon, de ez k\u00e9s\u0151bb keveset jelent. K\u00e9s\u0151bb mindink\u00e1bb a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g v\u00e1lik fontoss\u00e1. \u201eK\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u00f6m, teh\u00e1t vagyok” \u2013 mondj\u00e1k az \u00e9l\u0151l\u00e9nyek id\u0151vel. Nem tudom, hogy igazuk van-e. Rad\u00edr vagyok, \u00e9s nem b\u00f6lcsel\u0151.
\nDr\u00e1mai k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt hagytam el a f\u00e1t. Egy kuli k\u00e9se belehas\u00edtott a k\u00e9rg\u00e9be. Ugyanakkor egy \u00fcltetv\u00e9nyes korb\u00e1csa belehas\u00edtott a kuli h\u00e1t\u00e1ba. Ugyanakkor a gumit\u0151zsd\u00e9n villanysz\u00e1mok gyulladtak ki idegesen. M\u00e1r akkor l\u00e1ttam, hogy az \u00e9let nagyj\u00e1b\u00f3l ez: k\u00e9s, korb\u00e1cs \u00e9s sz\u00e1mok. L\u00e1ttam, hogy aki m\u00e1st mond, az hazudik. M\u00e1r akkor elhat\u00e1roztam, hogy rad\u00edr leszek, \u00e9s k\u00fczdeni fogok a hazug sz\u00f6vegek ellen.
\nM\u00e1r r\u00e9gen rad\u00edr vagyok. Naponta dolgozom, nem is eml\u00e9kszem, mi\u00f3ta. Sorok vet\u0151dnek pap\u00edrra, \u00e9s \u00e9n elt\u00f6rl\u00f6m \u0151ket. Ez a mesters\u00e9gem. Egyesek szerint t\u00f6bb, mint mesters\u00e9g: hivat\u00e1s. \u00c9n nem szeretem az ilyen nagy szavakat \u2013 t\u00f6rl\u00f6m \u0151ket. Ez\u00e9rt sz\u00e9p a mesters\u00e9gem.
\nSzigor\u00fa vagyok \u00e9s rugalmas. Hi\u00e1ba szurk\u00e1lnak ir\u00f3nnal, szeggel, bicskaheggyel \u2013 meg sem \u00e9rzem. K\u00f6nnyed\u00e9n, egyenletesen sz\u00e1ntom v\u00e9gig a papirost, \u00e9s elt\u00fcntetem a rossz sz\u00f6vegeket. A k\u00e9z megremeg, \u00e9s rosszat \u00edr: \u00e9n j\u00f3v\u00e1 teszem. Tudom, hogy a k\u00e9z m\u00f6g\u00f6tt az \u00e9rtelem remegett meg, \u00e9s seg\u00edts\u00e9g\u00e9re sietek. Vil\u00e1goss\u00e1gra t\u00f6rekszem, szigor\u00faan \u00e9s rugalmasan, b\u00e1r tudom, hogy ez majdnem rem\u00e9nytelen. Az \u00e9rtelem gyakran remeg meg, \u00e9s a rossz sz\u00f6veg mindig \u00fajj\u00e1sz\u00fcletik.
\nSokat t\u00f6r\u00f6ltem. Ha egyszer k\u00f6tetekben kiadn\u00e1k mindazt a sz\u00f6veget, amit a pap\u00edrr\u00f3l elt\u00fcntettem, hatalmas k\u00f6nyvszekr\u00e9nyeket t\u00f6ltene meg. B\u00fcszk\u00e9n n\u00e9zn\u00e9k v\u00e9gig rajta, \u00e9s azt mondan\u00e1m: \u201eExegi monumentum.” De nem mondhatok semmit, mert m\u0171vem nem l\u00e1that\u00f3. Az a l\u00e9nyege, hogy nincs. K\u00f6tetei sorozatosan nem jelennek meg az olvas\u00f3k gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9g\u00e9re. Nemr\u00e9giben dics\u0151s\u00e9ges napom volt: akkor nem jelent meg sz\u00e1zadik k\u00f6tetem. Bennem is van hi\u00fas\u00e1g, nem tagadom.
\nRitk\u00e1n pihentem. Ha valahol f\u00e9lig k\u00e9sz gondolatokat, tiszt\u00e1zatlan \u00f6tleteket vetettek pap\u00edrra, \u00e9n ott voltam \u00e9s k\u00f6zbel\u00e9ptem. Szemmel tartottam minden gyan\u00fas eredet\u0171 sz\u00f6veget. Sokszor bizonytalan, hom\u00e1lyos m\u00e9lys\u00e9gekb\u0151l j\u00f6ttek a szavak. B\u0151ven \u00e9s forr\u00f3n buggyantak el\u0151, mint a gejz\u00edrek. N\u00e9ha k\u00e9ts\u00e9gbeesetten tolongtak kifel\u00e9, mint menek\u00fcl\u0151 emberek egy beoml\u00f3 b\u00e1ny\u00e1b\u00f3l. Izz\u00f3ak voltak, k\u00f6vetel\u0151k \u00e9s fegyelmezetlenek. El akart\u00e1k \u00e1rasztani a papirost. Nem ismertek akad\u00e1lyt \u00e9s nem ismertek t\u00f6rv\u00e9nyt. Sikoltoztak \u00e9s ujjongtak, mint a bacch\u00e1nsn\u0151k, akik sz\u00e9tt\u00e9pt\u00e9k Orfeuszt. A m\u00e9lyb\u0151l j\u00f6ttek, \u00e9s rendetlenek voltak. Csupa f\u00e1jdalom voltak \u00e9s csupa \u00e9let. Sajn\u00e1ltam, szerettem \u00e9s t\u00f6r\u00f6ltem \u0151ket. \u201eAz \u00e9let nem minden; \u00e9s a f\u00e1jdalom nem minden \u2013 sz\u00f3ltam hozz\u00e1juk. \u2013 Az \u0151szintes\u00e9g nem minden. A m\u00e9lys\u00e9g, ahonnan j\u00f6tt\u00f6k, \u00f6nmag\u00e1ban megb\u00edzhatatlan. Fegyelem is kell \u00e9s forma. Lem\u00e9rt\u00e9tek m\u00e1r magatokat? Egyszer m\u00e1r sz\u00e9tt\u00e9pt\u00e9tek Orfeuszt, aki a vad\u00e1llatokat szel\u00edd\u00edtette b\u00f6lcs \u00e9nek\u00e9vel. Orfeuszt nem t\u00e1maszthatjuk fel t\u00f6bb\u00e9 \u2013 de legal\u00e1bb legy\u00fcnk szel\u00edd\u00fclt g\u00f6r\u00f6g vad\u00e1llatok. Tanuljatok meg g\u00f6r\u00f6g\u00fcl!\u201d \u00cdgy sz\u00f3ltam hozz\u00e1juk, \u00e9s elt\u00fcntettem \u0151ket.
\nN\u00e9ha r\u00f6videbben b\u00e1ntam a szavakkal. Nem mind \u00e9rdemeltek ennyi besz\u00e9det. A hazugok p\u00e9ld\u00e1ul, a tudva ferd\u00edt\u0151k vagy a zagyv\u00e1n j\u00f3hiszem\u0171 hamis\u00edt\u00f3k. A ravaszul megfontoltak, akik sz\u00e1nd\u00e9kosan zavart akartak kelteni, \u00e9s a lagymatagon pongyol\u00e1k, akik nem tudt\u00e1k pontosan, hogy mit akarnak, \u00e9s nem is akart\u00e1k tudni. Ezekkel kurt\u00e1n v\u00e9geztem. Elt\u0171ntek egy pillanat alatt, \u00e9s ut\u00e1na fell\u00e9legzett a pap\u00edr.
\nFeladatom nem volt valami h\u00e1l\u00e1s. Ill\u00fazi\u00f3kat romboltam, tudatosan \u00e9s elsz\u00e1ntan. \u00dcld\u00f6ztem a gyenges\u00e9get, nem t\u0171rtem a hazug vigasztal\u00f3d\u00e1st. K\u00e9s, korb\u00e1cs \u00e9s sz\u00e1mok \u2013 eml\u00e9keztem, hogy ez az \u00e9let. Tudtam, hogy eszerint kell \u00e9lni: nyitott szemmel, kem\u00e9nyen \u00e9s szomor\u00faan. Parancsolni kell a m\u00e9lyb\u0151l buggyan\u00f3 forr\u00f3 szavaknak, h\u0171v\u00f6s fegyverr\u00e9 kell \u0151ket kalap\u00e1lni. Rendre kell t\u00f6rekedni, \u00e9s az \u00e1lmoknak m\u00e1r csak a vil\u00e1gos megfejt\u00e9s\u00e9t szabad le\u00edrni. \u00c1ltal\u00e1ban \u00edrjunk keveset, hirdettem. A ceruza nem hangszer, \u00e9s ne is \u00e9rezze mag\u00e1t heged\u0171nek vagy fuvol\u00e1nak. Nem szabad mindent le\u00edrni, mert a sok sz\u00f6veg k\u00e1b\u00edt \u00e9s m\u00e9rgez. Aki \u00edr, \u00f3vakodj\u00e9k a k\u00e1bulatt\u00f3l, hirdettem. Tal\u00e1n nem volt eg\u00e9szen igazam.
\nSzem\u00e9lytelen\u00fcl v\u00e9geztem munk\u00e1mat, indulatok \u00e9s elfogults\u00e1gok n\u00e9lk\u00fcl. T\u00e1rgyilagos rad\u00edr voltam, erre b\u00fcszke vagyok ma is. De ma m\u00e1r tudom, hogy a rad\u00edr munk\u00e1ja sem teljesen szem\u00e9lytelen. V\u00e1ratlanul \u00e9bredtem r\u00e1, egy hossz\u00fa \u00e9s kem\u00e9ny munkanap ut\u00e1n. Lehet, hogy t\u00fal sok rossz sz\u00f6veget irtottam aznap, \u00e9s egy kiss\u00e9 belef\u00e1radtam. Ilyenkor neh\u00e9z az elalv\u00e1s, \u00e9s a gondolatok szinte m\u00e1r gyan\u00fasan \u00e9lesek. Hirtelen r\u00e1eszm\u00e9ltem, hogy terjedelmem m\u00e1r nem a r\u00e9gi. Reggel \u00f3ta szemmel l\u00e1that\u00f3an cs\u00f6kkentem, \u00e9s sarkaim er\u0151sen koptak. V\u00e1ratlanul \u00e9s indokolatlanul eszembe jutott a tr\u00f3pusi fa, melyben egykor keringtem. Eszembe jutottak a p\u00e1fr\u00e1nyok \u00e9s a tigrisek is. Felesleges \u00e9s laza gondolatok voltak, megszokott, k\u00f6teless\u00e9gszer\u0171 mozdulattal t\u00f6r\u00f6ltem \u0151ket. De att\u00f3l kezdve napr\u00f3l napra figyeltem cs\u00f6kken\u00e9semet.
\nAz\u00f3ta fokozatosan fogyok, \u00e9s sz\u00f6gleteim lassank\u00e9nt kerekre kopnak. Ahogy a m\u0171vem ,n\u0151, \u00fagy cs\u00f6kkenek. Nemcsak \u00e9n t\u00fcntetem el a rossz sz\u00f6veget, az is elt\u00fcntet engem lassan. Lehet, hogy \u00edgy \u00e1llnak bossz\u00fat a vad \u00e9s zavaros szavak. Lehet, hogy \u00edgy b\u00fcntet a m\u00e9lys\u00e9g. Nem baj, kezdett\u0151l fogva tudtam, hogy veszedelmes munk\u00e1ra v\u00e1llalkozom. Ha visszatekintek m\u0171k\u00f6d\u00e9semre, meg\u00e1llap\u00edthatom, hogy sz\u00e9pen \u00e9s izgalmasan \u00e9ltem. V\u00e9dtem valamit, amit ma m\u00e1r egyre kevesebben v\u00e9denek. Elsz\u00e1nt voltam \u00e9s k\u00f6vetkezetes, \u00e9,s tal\u00e1n nem volt mindenben igazam. Mindent \u00f6sszevetve: \u00e9rdemes volt.
\nNem tudom, meddig tartok m\u00e9g. Egy bizonyos \u2013 k\u00fcl\u00f6nb\u00fcl v\u00e9gzem majd, mint a legt\u00f6bben. Nem ker\u00fcl\u00f6k a szem\u00e9tdombra vagy az \u00f3cskas\u00e1gok boltj\u00e1ba, nem v\u00e1lok hasznavehetetlen csutakk\u00e1, \u00e9s nem is alakulok \u00e1t valami eg\u00e9szen m\u00e1s haszn\u00e1lati t\u00e1rggy\u00e1. Marad\u00e9k n\u00e9lk\u00fcl fogyok majd el, utols\u00f3 porcik\u00e1m egy\u00fctt semmis\u00fcl meg az utols\u00f3 hib\u00e1s sz\u00f3val, amit kiirtok. Nyom n\u00e9lk\u00fcl sz\u0171n\u00f6k meg, elvontan \u00e9s t\u00f6k\u00e9letesen. Elt\u00fcntetett sz\u00f6vegeim sors\u00e1ra jutok, megsz\u0171n\u00e9sem megkoron\u00e1zza \u00e9letm\u0171vemet. Mulats\u00e1gos lesz \u00e9s megnyugtat\u00f3.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Visszapillant\u00e1s \u2013 Rugalmas voltam, \u00e9s sokat dolgoztam \u2013 mondta a rad\u00edr. \u2013 Ha visszapillantok \u00e9letemre, meg\u00e1llap\u00edthatom, hogy term\u00e9keny volt. A szellemet szolg\u00e1ltam, azt hiszem, sz\u00e9p sikerrel. Rad\u00edrnak lenni nem mindig k\u00f6nny\u0171. F\u00e1radhatatlan rugalmass\u00e1g kell hozz\u00e1, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a mai id\u0151kben. Valamikor egy f\u00e1ban keringtem, egy forr\u00f3 \u00fcltetv\u00e9nyen.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[120],"tags":[],"class_list":["post-87045","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-essze"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/87045","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=87045"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/87045\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=87045"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=87045"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=87045"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}