Komolyan elhittem, hogy a vil\u00e1gnak van v\u00e9ge, \u00e9s egyszer el is megyek oda. K\u00e9sz\u00fcltem az \u00fatra. Kicsi gyerekb\u0151r\u00f6ndbe tettem kekszet, orvoss\u00e1g gyan\u00e1nt elloptam az ap\u00e1m arany\u00e9r ellen val\u00f3 keny\u0151cs\u00e9t a v\u00e9c\u00e9b\u0151l, valamint ismeretlen okn\u00e1l fogva betettem egy csom\u00f3 jelv\u00e9nyt. \u00dagy k\u00e9pzeltem, hogy meg\u00e1llok a vil\u00e1g v\u00e9g\u00e9n, ami olyan, mint egy nagy hegyen valami hatalmas szakad\u00e9k sz\u00e9le, de ha len\u00e9z\u00fcnk, nem l\u00e1tunk ott semmit. Csak valami messzit. De nem \u00fagy, hogy messzire van valami, hanem csak a messzi van. Nagy kedvet \u00e9reztem ahhoz, hogy ezt l\u00e1ssam. M\u00e1r nem tudom, mi\u00e9rt nem indultam el. Azt hiszem, hiba volt. Mert tal\u00e1n n\u00e9mi elt\u00e9ved\u00e9s \u00e9s egy nagyobb ver\u00e9s ut\u00e1n leszoktam volna a kalandoz\u00e1sr\u00f3l. \u00c9s pl\u00e1ne: nem \u00e1lmodn\u00e9k a vil\u00e1g v\u00e9g\u00e9vel. Nem rep\u00fcln\u00e9k \u00e9jszak\u00e1nk\u00e9nt kit\u00e1rt karokkal vas\u00fati p\u00e1ly\u00e1k f\u00f6l\u00f6tt, mert meggy\u0151z\u0151d\u00e9sem, hogy a vil\u00e1gv\u00e9ge k\u00f6zel\u00e9ben kell lenni egy vas\u00fat\u00e1llom\u00e1snak. Nem a sz\u00e9l\u00e9n, csak a k\u00f6zel\u00e9ben. Orsz\u00e1g\u00faton pedig nem lehet megk\u00f6zel\u00edteni. Fogalmam sincs, hogy \u00e1lmomban honnan tudom, vagy mib\u0151l gondolom ezt, de biztos vagyok abban, hogy a vasutat kell k\u00f6vetnem, mert a vil\u00e1g v\u00e9g\u00e9hez m\u00e1s \u00fat nem vezet. \u00c9s igazam is van mindig. Lesz\u00e1llok a vil\u00e1g v\u00e9ge el\u0151tt p\u00e1r m\u00e9terrel. Noha rep\u00fcl\u00e9s k\u00f6zben semmif\u00e9le f\u00e1radts\u00e1got nem \u00e9rzek, \u00e9ppen csak elv\u00e1nszorogni tudok a szakad\u00e9kig. Azt\u00e1n csak \u00e1llok, ott, \u00e9s v\u00e1rom, hogy m\u00f6g\u00f6ttem f\u00f6lkeljen a Nap. Vagyis a vil\u00e1g v\u00e9ge Nyugat fel\u00e9 van. \u00c1lmomban sokszor gondoltam arra, hogy a vil\u00e1geleje meg Kelet fel\u00e9. Az\u00e9rt kell a f\u00e9ny, hogy belen\u00e9zhessek a semmibe. A messzibe. \u00c9s persze arra gondolok, hogy \u00fagy tudhatom meg, mi van ott val\u00f3j\u00e1ban, ha belevetem magam. Az eszembe se jut, hogy de hiszen r\u00f6p\u00fclve j\u00f6ttem a vonatp\u00e1ly\u00e1k f\u00f6l\u00f6tt, teh\u00e1t tudok r\u00f6p\u00fclni, vagyis tehetn\u00e9k egy kicsi k\u00f6rt is a semmi f\u00f6l\u00f6tt. Vagy egy nagyot. Mert \u00e1lmomban is tudom, hogy ha az csakugyan a semmi, akkor nem is lehet r\u00f6pk\u00f6dni benne, legf\u00f6ljebb csak zuhanni. Azt meg nem merek. M\u00e9g nem. Amikor f\u00f6l\u00e9bredek, t\u00f6bbnyire azon gondolkozom, hogy ha \u00e1lmomban belevetem magam, f\u00f6l\u00e9bredek-e m\u00e9g valaha a szerelmem mellett, vagy csak egy \u00fcres, m\u00e9g langyos \u00fcreget tal\u00e1l a takar\u00f3m alatt.<\/p>\n
(Al\u00e1bb: a szerz\u0151 felolvas\u00e1s\u00e1sban)<\/em><\/p>\n\n