Mostan\u00e1ban gyakran jut az eszembe, hogy le k\u00e9ne vetk\u0151zn\u00f6m bizonyos kultursznobizmust. Mondjuk meg k\u00e9ne fejtenem a fantasy irodalom siker\u00e9nek a titk\u00e1t. P\u00e9ld\u00e1ul azt, hogy ha egy l\u00e1ny \u00e9s egy fi\u00fa szereti egym\u00e1st, az m\u00e9rt nem sz\u00f3l akkor\u00e1t, mint ha t\u00f6rt\u00e9netesen az a fi\u00fa m\u00e9g v\u00e1mp\u00edr is? Bizony\u00e1ra az a bizonyos ingerk\u00fcsz\u00f6b k\u00faszik egyre feljebb, \u00e9s meglehet, a komoly \u00fczenetek \u00e1tad\u00e1s\u00e1ban \u00fagy kell tenn\u00fcnk, mint Karinthy h\u00edres heged\u0171s\u00e9nek a cirkuszban. Mik\u00f6zben odaszegezi a sz\u00e9k\u00e9be a nagy\u00e9rdem\u0171t az adrenalinszintet megdob\u00f3 \u201e kunszt\u201d, megsz\u00f3lalhat \u00e9s betal\u00e1lhat a sz\u00edvhez sz\u00f3l\u00f3 muzsika is. Sz\u00fclethet m\u0171v\u00e9szet is. Igaz, csak elrejtve, \u00e9s \u2013 IS. De az okostelefonterror kiv\u00e9dhetetlen sodr\u00e1s\u00e1ban ez sem kev\u00e9s.
\nEgy\u00e9bk\u00e9nt meg t\u00e1n nem A Mester \u00e9s Margarita a kedvenc k\u00f6nyvem? Sz\u00f3val csak nyitottan, kedves fanyalg\u00f3\u2026
\nH\u00e1t akkor uccu neki, olvassak ilyesmit. Azaz m\u00e9gsem: csak n\u00e9zni tudom Az \u00e9vsz\u00e1zad vihara c\u00edm\u0171 minisorozatot (1999), mert Stephen King ebb\u0151l nem \u00edrt reg\u00e9nyt, eleve filmforgat\u00f3k\u00f6nyvnek sz\u00e1nta. K\u00e9tszeresen is j\u00f3: a fantasy irodalom egyik legkedveltebb m\u0171vel\u0151je mellett m\u00e9g a viharosan terjed\u0151 \u00faj filmes m\u0171faj – a sorozat – titk\u00e1t is megleshetem.
\nT\u00f6bb mint 4 \u00f3ra – eredetileg r\u00e9szekre szedve, de \u00e9n csak az\u00e9rt n\u00e9zem r\u00e9szletekben, mert valaki\/valami miatt mindig abba kell hagynom. Egy perc\u00e9t sem unom. \u00c9lvezem az \u00e1lland\u00f3 h\u00f3es\u00e9st – ha m\u00e1r az emberis\u00e9g ostobas\u00e1ga miatt lassan csak filmen l\u00e1thatom. Mondjuk, ez az\u00e9rt nem a szigetet mesevil\u00e1gg\u00e1 var\u00e1zsol\u00f3 h\u00f3aj\u00e1nd\u00e9k- a t\u00f6rt\u00e9net szerint az \u00e9vente irt\u00f3zatos er\u0151vel odaront\u00f3 h\u00f3viharok egyike, amely az am\u00fagy is izol\u00e1lt szigetet v\u00e9gk\u00e9pp elz\u00e1rja az emberi civiliz\u00e1ci\u00f3t\u00f3l. Van egy hangulata ennek a riadt v\u00e1rakoz\u00e1snak, amelynek kiv\u00e9d\u00e9s\u00e9re ugyan mindent megtesznek az erre kijel\u00f6ltek, de mi, n\u00e9z\u0151k az\u00e9rt agg\u00f3dunk. \u00c9n p\u00e9ld\u00e1ul a c\u00edm alapj\u00e1n katasztr\u00f3fafilmre tippelek, \u00e9s tudom, hogy v\u00e9gig fogom izgulni, hab\u00e1r pontosan tudom, hogy a h\u0151s megmenek\u00fcl \u00e9s megmenek\u00edt, hogy lesz egy-k\u00e9t \u00e1ldozat, mondanak valami nagyot a v\u00e9g\u00e9n, esetleg tot\u00e1lpl\u00e1nban l\u00e1tjuk a meg\u00e9rkez\u0151 ment\u0151ket, a felbukkan\u00f3 napot, azt\u00e1n a pozit\u00edv h\u0151s gondterhelt arc\u00e1t, amint a vele v\u00e9gig vitatkoz\u00f3, csinos rend\u0151rn\u0151t megh\u00edvja egy italra, az meg tesz egy cs\u00edp\u0151s megjegyz\u00e9st\u2026, de az\u00e9rt megy, hogy laz\u00edtson egyet az embert pr\u00f3b\u00e1l\u00f3 helyzet ut\u00e1n. Mert ez itt a l\u00e9nyeg \u2013 hogy ilyenkor elv\u00e1lik, ki kicsoda, megm\u00e9ret\u00fcnk, \u00e9s k\u00f6nny\u0171nek, b\u00e1tornak, kev\u00e9snek vagy \u00e9ppen meglep\u0151en nagyszer\u0171nek tal\u00e1ltatunk.
\nNa, ebben t\u00e9vedek- miut\u00e1n j\u00f3l felk\u00e9sz\u00fclt a sziget, nem kell agg\u00f3dnom, hogy a szerz\u0151i fant\u00e1zia cunamija elsodorja. De az\u00e9rt a pr\u00f3ba mint olyan, pontosabban a megm\u00e9ret\u00e9s nagyon is jelen van. Mert ha a vihar nem is v\u00e9gez v\u00e9gzetes puszt\u00edt\u00e1st, de lehetetlenn\u00e9 teszi a menek\u00fcl\u00e9st a szigetr\u0151l \u00e9s a kapcsolatot a k\u00fclvil\u00e1ggal. Mag\u00e1ra marad a kis k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g, amely l\u00e1tszatra oly p\u00e9ldamutat\u00f3an \u00f6sszetart, ahol mindenki n\u00e9v szerint ismeri egym\u00e1st, ahol nincs elidegened\u00e9s \u00e9s mag\u00e1ny am\u00fagy nagyv\u00e1rosi m\u00f3dra.
\nViszont vannak titkok, amiket olyan nagyon nem k\u00e9ne senkivel megosztani. Kis, mondhatn\u00e1nk a sziget m\u00e9ret\u00e9hez igazod\u00f3an jelent\u00e9ktelen botl\u00e1sok mellett \u2013 \u00fcgyesked\u00e9s, lop\u00e1s \u2013 nagyobb, mor\u00e1lisabb v\u00e9tkek, mulaszt\u00e1sok. Lehet vel\u00fck \u00e9lni – a legegyszer\u0171bb, ha nem gondol r\u00e1 az ember, hogy \u00f6regotthonba dugta az anyj\u00e1t, \u00e9s elvetette a gyerek\u00e9t.
\nEzen a ponton jelenik meg Andre Linoge, az igazs\u00e1goszt\u00f3 Gonosz – akit egy\u00e9bk\u00e9nt remek\u00fcl alak\u00edt Colm Feore, \u00e9s aki bizony az esz\u00e9be juttatja a jajdeel\u00e9gedett\u00e9sb\u00e9k\u00e9s k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gnek, hogy benn\u00fck is ott van \u0150. Fura gyilkoss\u00e1gok t\u00f6rt\u00e9nnek, \u00e9s b\u00e1r elfogj\u00e1k, m\u00e9g a cellar\u00e1cson \u00e1t is akarata b\u00e1bj\u00e1v\u00e1 teszi az embereket tekintet\u00e9nek s\u00f6t\u00e9t \u00e9s ellen\u00e1llhatatlan m\u00e1gi\u00e1ja. Az am\u00fagy is amat\u0151rk\u00e9nt rend\u0151rk\u00f6d\u0151k bels\u0151 energi\u00e1j\u00e1t seperc alatt semmiv\u00e9 olvasztja ez az \u00e1that\u00f3, nyugodt, gunyoros tekintet. Nincs ellenszer. Nyilv\u00e1nval\u00f3, az\u00e9rt \u00fcl csak a cell\u00e1ban, mert \u00edgy akarja. \u00c9s ha nem, akkor ki fogja nyitni. Ami meg is t\u00f6rt\u00e9nik.
\nLassan \u00e9bred r\u00e1 a sziget, hogy meg kell adniuk magukat ennek az \u00e9rinthetetlen, misztikus, s\u00f6t\u00e9t akaratnak. Meg kell neki adni, amit akar – ahogy azt ism\u00e9tl\u0151d\u0151en \u00e9s h\u00e1tborzongat\u00f3 form\u00e1ban t\u00f6bbsz\u00f6r meg is ism\u00e9tli. Amikor azt\u00e1n a gyermekek \u00e9lete a t\u00e9t, a kezdetben l\u00e1zad\u00f3 k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g meg\u00e9rti: meg kell hallgatni, mit is akar, \u00e9s el kell fogadni. Egy\u00e9bk\u00e9nt k\u00f6zt\u00fck marad, \u00e9s mindent elpuszt\u00edt.
\nA Gonosz egy gyermeket akar. Egyet az \u00f6sszes szigetlak\u00f3 \u00e9let\u00e9\u00e9rt cser\u00e9be. Nem meg\u00f6lni akarja, csak mag\u00e1val vinni, a maga k\u00e9p\u00e9re form\u00e1lni. A rettenetes, de vil\u00e1gos matematikai logika szerint az egy helyett a t\u00f6bbet kell v\u00e1lasztani. Legal\u00e1bb is ezt gondolja mindenki. Majdnem mindenki. Mike Anderson (Timothy Dali alak\u00edt\u00e1s\u00e1ban), aki egyed\u00fcl \u00e1ll ellen Linoge delejes hat\u00e1s\u00e1nak, k\u00e9ts\u00e9gbeesetten pr\u00f3b\u00e1lja meg\u00e9rtetni a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9ggel, hogy ezt nem tehetik. Mert itt nem egy \u00e9s sok \u00e1ll szemben, hanem Linoge \u00e9s a kategorikus imperat\u00edvusz. Ha a matematik\u00e1t v\u00e1lasztj\u00e1k, nem lesz m\u00e1r \u00e9rdemes \u00e9lni. Nem lesznek t\u00e1n halottak, de az\u00e9rt lehet az ember \u00fagy is az, ha k\u00f6zben ver a sz\u00edve\u2026
\nPersze, nem hallgatnak r\u00e1. Az ember m\u00e1r csak ilyen – f\u00e9lti az irh\u00e1j\u00e1t. Nem fontos neki, hogy t\u00fck\u00f6rbe tudjon n\u00e9zni, ha ut\u00e1na Linoge akarat\u00e1nak b\u00e1bjak\u00e9nt belemas\u00edroz az \u00f3ce\u00e1nba. Egy\u00e9bk\u00e9nt sincs gyereke. Ha meg van, h\u00e1t csak nem lesz m\u00e1r olyan peches, hogy pont az \u00f6v\u00e9t\u2026 Az ilyesmik mindig m\u00e1sokkal t\u00f6rt\u00e9nnek\u2026
\nAzt persze ki lehet tal\u00e1lni, hogy \u00e9ppen Anderson fi\u00e1t viszi el Linoge. Amit nem, az az, hogy nincs ut\u00e1na fordulat. A gonosz elt\u0171nik a gyerekkel, \u00e9s a sziget egy hossz\u00fa, lelkiismertfurdal\u00e1st\u00f3l s\u00falyos \u00e9letre \u00e9bred.
\nM\u00e9g l\u00e1tjuk Andersont, amint elhagyja a szigetet, \u00faj \u00e9letet kezd, \u00e9s a nagyv\u00e1rosi forgatagban egy percre megpillantja im\u00e1dott gyermek\u00e9t, akit m\u00e1r velej\u00e9ig \u00e1titatott a gonosz.
\nNincs happy end. Helyes De az\u00e9rt hi\u00e1nyzik.
\n\u00c9s akkor most elmondom, hogyan is volt – a film \u00e9s \u00e9n. Szerettem n\u00e9zni. Szerettem a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s hangulat\u00e1t, s\u00f3v\u00e1rogtam a s\u0171r\u0171n hull\u00f3 h\u00f3pelyhek elvesztett j\u00e9gbirodalm\u00e1ra, a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi \u00e9lm\u00e9nyre, \u00e1t\u00e9reztem a dilemma m\u00e9lys\u00e9ges, feloldhatatlan \u00f6rd\u00f6gis\u00e9g\u00e9t, \u00e9s szerettem volna, ha a szigetiek fell\u00e1zadnak, mik\u00f6zben nem volt semmi re\u00e1lis alapja ennek az elv\u00e1r\u00e1snak. Gondolatokat \u00e9bresztett \u2013 \u00e9s \u00f6r\u00fcltem, hogy a Gonosz ink\u00e1bb az igazs\u00e1goszt\u00e1s fel\u00e9 hajlik, nem tocsog a v\u00e9rben, nincs l\u00e9zerkardja. Jobban \u00f6r\u00fcltem volna, persze, ha nincs n\u00e9ha agyara – ugyan minek kellett az? Az a tekintet, amivel az \u0151t alak\u00edt\u00f3 sz\u00edn\u00e9sz n\u00e9zni tudott, maga a legy\u0151zhetetlen s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g. Vagy tiszt\u00e1nl\u00e1t\u00e1s? Az\u00e9rt Linoge ell\u00e9g\u00e9 wolandos (Stephen King bizony\u00e1ra olvasott Bulgakovot) – mert f\u0151 c\u00e9lja a szembes\u00edt\u00e9s, nem a prim\u00e9r gonoszs\u00e1g. K\u00eds\u00e9rt, ez a dolga – \u00e9s a l\u00e1tszatra j\u00f3 emberek nem tudnak neki ellen\u00e1llni. Valahol \u00e9rtj\u00fck is \u0151ket. Mi vajon er\u0151sebbek lenn\u00e9nk?
\n…Sz\u00f3val megteszi ez a t\u00f6rt\u00e9net azt, amit a dolga: elgondolkodtat, szembes\u00edt. Nincs benne t\u00fal sok irre\u00e1lis elem sem. A Mester \u00e9s Margarit\u00e1ban bezzeg sokkal t\u00f6bb van. Ott azt\u00e1n van agyar, hullafolt, s\u00e9t\u00e1l\u00f3 kand\u00far, lev\u00e1gott fej…
\nM\u00e9g el kell gondolkodnom azon, mi\u00e9rt azt olvasn\u00e1m m\u00e9gis ezerszer \u00fajra.<\/p>\n
Albert Csilla<\/strong><\/em><\/p>\n A film megtekinthet\u0151 itt:<\/strong><\/p>\n https:\/\/youtu.be\/E3xuAf5VOhc<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Mostan\u00e1ban gyakran jut az eszembe, hogy le k\u00e9ne vetk\u0151zn\u00f6m bizonyos kultursznobizmust. Mondjuk meg k\u00e9ne fejtenem a fantasy irodalom siker\u00e9nek a titk\u00e1t. P\u00e9ld\u00e1ul azt, hogy ha egy l\u00e1ny \u00e9s egy fi\u00fa szereti egym\u00e1st, az m\u00e9rt nem sz\u00f3l akkor\u00e1t, mint ha t\u00f6rt\u00e9netesen az a fi\u00fa m\u00e9g v\u00e1mp\u00edr is? Bizony\u00e1ra az a bizonyos ingerk\u00fcsz\u00f6b k\u00faszik egyre feljebb, \u00e9s […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[120],"tags":[],"class_list":["post-88150","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-essze"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/88150","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=88150"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/88150\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=88150"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=88150"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=88150"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}
\n