{"id":88312,"date":"2020-02-07T02:52:51","date_gmt":"2020-02-07T02:52:51","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=88312"},"modified":"2020-02-04T15:51:11","modified_gmt":"2020-02-04T15:51:11","slug":"para-olga-lelkem-miattad-orok-harcban-el","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=88312","title":{"rendered":"Para Olga: \u201eLelkem miattad \u00f6r\u00f6k harcban \u00e9l\u201d"},"content":{"rendered":"

(Shakespeare, LXXV. szonett)<\/em><\/p>\n

(Levelek Gyergy\u00f3t\u00f6lgyesr\u0151l 4)<\/strong><\/em><\/p>\n

\u00c9DES \u00d6CSIK\u00c9M!<\/strong><\/em><\/h2>\n

Sok minden t\u00f6rt\u00e9nt, de t\u00fal v\u00e9gre a m\u00e1sodik m\u0171t\u00e9ten is, fogadalmamhoz h\u00edven, m\u00e1r itt Kolozsv\u00e1ron v\u00e9gre nekifogtam le\u00edrni a legsz\u00f6rny\u0171bb \u00e9v\u00fcnket. M\u00e1r napok \u00f3ta akarom, de mintha lepra lenne ez az \u00e9v, \u00fagy ker\u00fclgetem, mint a m\u0171t\u00e9tet eg\u00e9sz ny\u00e1ron.
\n1986.
\nEz hal\u00e1lod el\u0151tti \u00e9letem legkeservesebb \u00e9ve. Mama m\u00e1r hat \u00e9ve r\u00e1kos. Te vagy otthon vel\u00fcnk, az akkori esem\u00e9nyek elszenved\u0151je legink\u00e1bb a testv\u00e9reid k\u00f6z\u00fcl. A testv\u00e9reid is Szil\u00e1gycsehben j\u00e1rnak a l\u00edceumba. M\u00e1r ez \u00e9v tavasz\u00e1n ism\u00e9t legyeng\u00fcltem, tavaszi kimer\u00fcl\u00e9s, er\u0151s\u00edt\u0151 injekci\u00f3kat kaptam, de az\u00e9rt j\u00e1rok tan\u00edtani, \u00e9vz\u00e1r\u00f3ra m\u0171sor, lez\u00e1r\u00e1sok, rengeteg iskolai, otthoni munka, kert, stb.
\n1986. Ny\u00e1ron gombaallergia, \u00fajra k\u00f3rh\u00e1zban, Szil\u00e1gycsehben.
\nIlyen el\u0151zm\u00e9nyek ut\u00e1n \u00e9rkezik a koll\u00e9gan\u0151m, bar\u00e1tn\u0151m tizenhat \u00e9v ut\u00e1n l\u00e1togat\u00f3ba. Egy\u00fctt kezdt\u00fck az \u00e9letet itt, Lel\u00e9ben, ide kaptuk a kinevez\u00e9st. \u0150 csup\u00e1n egy \u00e9vet marad, hazaker\u00fcl Sz\u00e9kelyudvarhelyre, v\u00e1rosra. Ezt nem r\u00e9szletezem. Az 1980-as sz\u00e9kelyudvarhelyi T\u00e1nch\u00e1ztal\u00e1lkoz\u00f3 ut\u00e1n sok\u00e1ig levelez\u00fcnk ism\u00e9t. Akkor 1980-ban nagyon kedvesen fogadtak, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171en berendezett v\u00e1rosi lak\u00e1s, \u0151 m\u00e9g mindig a babaarc\u00fa n\u0151, addigra \u0151 k\u00e9t gyerekkel, elv\u00e1ltan, elfogja a nosztalgia ezen a ny\u00e1ron, \u00e9s meg\u00edrja, megl\u00e1togat. A h\u00e1zi n\u00e9ni is v\u00e1rja, – ahol el\u0151sz\u00f6r egy\u00fctt laktunk-, \u00e9n is nagyon, \u00e9s persze a volt tan\u00edtv\u00e1nyai is. Bankettet szerveznek a tisztelet\u00e9re. Megl\u00e1togat h\u00e9t k\u00f6zben a k\u00f3rh\u00e1zban, az orvosommal is besz\u00e9l, \u00e9s az orvosom ki is enged h\u00e9t v\u00e9g\u00e9n a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l. A bar\u00e1tn\u0151m csak az esem\u00e9nyek elind\u00edt\u00f3ja volt csup\u00e1n a rosszul v\u00e9gz\u0151d\u00f6tt sz\u00e9gyenteljes bankettnek. F\u00e1jt, hogy t\u0151lem el sem b\u00facs\u00fazott a v\u00e9g\u00e9n, s b\u00e1r haraggal v\u00e1ltunk el a t\u00f6rt\u00e9ntek miatt, \u00e9s \u00e9n m\u00e9g a levelemben is megs\u00e9rtettem \u0151t, kegyetlennek t\u0171n\u0151 levelem csak az elkesered\u00e9s, csak a pillanatnyi \u00e1llapotom v\u00e9szreakci\u00f3ja volt. Nagyon b\u00e1ntam k\u00e9s\u0151bb, de \u00e9n ennek ellen\u00e9re az\u00e9rt a lelkem m\u00e9ly\u00e9n szerettem \u0151t, sokat gondoltam r\u00e1, sajn\u00e1ltam is a v\u00e1l\u00e1s miatt, feln\u00e9ztem r\u00e1 sok minden\u00e9rt.
\nEz a bankett volt az els\u0151 fekete folt az \u00e9let\u00fcnk\u00f6n, \u00e9s engem szinte a teljes \u0151r\u00fcletbe sodort a sz\u00e9gyen, hogy apuk\u00e1t le\u00fct\u00f6tte egyik volt tan\u00edtv\u00e1nya, \u00f6sszerugdosta. A bankett augusztus m\u00e1sodik fel\u00e9ben egy sz\u00e9p vas\u00e1rnap d\u00e9lut\u00e1n kezd\u0151d\u00f6tt.
\nMivel kiengedtek engem a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l, minket is megh\u00edvott egyik tan\u00edtv\u00e1nyunk. Eml\u00e9kszem saj\u00e1t szavaimra, mondva, hogy \u00e9n nem \u00e9rzem annyira j\u00f3l magam, hogy elmenj\u00fcnk, de a m\u00e9rn\u00f6k is, apuka is gy\u0151zk\u00f6dni kezdtek,s mivel l\u00e1ttam, hogy apuk\u00e1d nagyon v\u00e1gyott, \u00edgy m\u00e9gis elment\u00fcnk.
\nA bankett esem\u00e9nyeinek r\u00e9szletez\u00e9s\u00e9t\u0151l eltekintek, \u00fagyis egy mondatban benne a l\u00e9nyeg, hogy mindannyian borg\u0151z\u00f6sen, sajnos, apuka is – az\u00f3ta is azt \u00e1ll\u00edtja, hogy mindenf\u00e9le itallal er\u0151ltett\u00e9k, heccelt\u00e9k, hogy sz\u00e1nd\u00e9kosan tett\u00e9k.
\nTal\u00e1n t\u00fal becs\u00fcletes voltam, nem akartam eleinte elhinni, hogy politikai oka volt, \u00e9s el\u0151re ki volt tervelve valami apuka ellen, mert a par\u00f3ki\u00e1n p\u00e1r nappal el\u0151tte p\u00e1r poh\u00e1r bor mellett sz\u00f6vetkeztek:
\n– A tan\u00e1rt le kell \u00fctni, mert ha nem, megcsin\u00e1ltatja a mi magyar falunkban az eml\u00e9km\u0171vet a rom\u00e1n katon\u00e1knak!
\nDe Apuk\u00e1d nem volt soviniszta, neki erre tan\u00faja van, az egyik presbiter, a bar\u00e1tja el\u00e1rulta apuk\u00e1nak a k\u00f6vetkez\u0151 h\u00e9ten. (El is k\u00e9sz\u00fcl a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9vekben mind a magyar, mind a rom\u00e1n eml\u00e9km\u0171 az els\u0151 \u00e9s m\u00e1sodik vil\u00e1gh\u00e1bor\u00faban elesett h\u0151s\u00f6knek.)
\nJ\u00f3l j\u00f6tt nekik a bankett, hiszen csak az alkalomra lestek, s val\u00f3ban sz\u00e1nd\u00e9kosan leitatt\u00e1k, hogy le\u00fcthess\u00e9k \u00e9s elverj\u00e9k. Az is val\u00f3 igaz, hogy nem tudtam mire v\u00e9lni, hogy egyszerre annyi f\u00e9rfi vesz k\u00f6r\u00fcl, \u00e9s kezdenek b\u00f3kolgatni, sz\u00f3 szerint nem eml\u00e9kszem, csak X. szavaira pontosan:
\n– Te is l\u00e9gy modern n\u0151 az \u00e9letben egyszer, neked is jogod van, v\u00e1lassz egyet k\u00f6z\u00fcl\u00fcnk!
\n\u00c9n csak sop\u00e1nkodtam k\u00e9nyszeredetten nevetve, \u00e9s eml\u00e9kszem saj\u00e1t szavaimra :
\n– Hagyjatok b\u00e9k\u00e9n engemet, mi van veletek? Nem l\u00e1tj\u00e1tok, a feles\u00e9geitek figyelnek a m\u00e1sik sarokb\u00f3l, nem vagytok norm\u00e1lisak, nem \u00e9rtelek titeket, mi van veletek? \u2013 \u00e9s m\u00e9g hasonl\u00f3kat, de m\u00e1r egyik\u00fck \u00e1t is \u00f6lelt, a m\u00e1sik, a koll\u00e9gan\u0151m f\u00e9rje a derekamat karolta \u00e1t, alig tudtam kibontakozni a kezeikb\u0151l. Ezt ut\u00f3lag \u00e9rtettem meg, provok\u00e1ci\u00f3 volt, hogy vegye \u00e9szre az ablakon \u00e9pp akkor betekint\u0151 f\u00e9rjem, hiszen ny\u00e1r volt, fele kinn, fele benn a t\u00e1rsas\u00e1gnak\u2026 Persze minden k\u00e9p k\u00e9s\u0151bb \u00e1llt \u00f6ssze bennem, \u00e9n akkor nem is tudtam, hogy megrendezett volt ez a jelenet, \u00e9s ezt a fura jelenetet apuka figyelte az ablakon kereszt\u00fcl, \u00e9pp amikor engem k\u00f6rbevettek a f\u00e9rfiak. K\u00f6zben valamelyik\u00fck kintr\u0151l bekiab\u00e1l, hogy a s\u00f6r\u00f6s \u00fcveggel dob\u00e1l\u00f3znak az udvaron, valaki meghaj\u00edtotta t\u00e1n \u00e9pp a bar\u00e1tn\u0151m kisl\u00e1ny\u00e1t, mind kirohannak, volt idej\u00fck kinn \u00f6sszebesz\u00e9lni, hogy egyform\u00e1n valljanak. Majd apuka k\u00e9s\u0151bbi vallom\u00e1s\u00e1b\u00f3l tudtam meg, hogy amikor be akart j\u00f6nni hozz\u00e1m, az ajt\u00f3ban egyik volt tan\u00edtv\u00e1nya a k\u00f6vetkez\u0151ket mondta:
\n– Maga itt nem megy be! – \u00e9s ekkor le\u00fct\u00f6tte, apuka beesett az \u00e1rokba ,\u00f6sszerugdosta a ves\u00e9j\u00e9t \u00e9s ahol \u00e9rte, k\u00f6zben a m\u00e1sik tan\u00edtv\u00e1nya az apuka v\u00e9delm\u00e9re kelt:
\n– Nem sz\u00e9gyelled magad, a saj\u00e1t tan\u00e1runkkal \u00edgy b\u00e1nni!
\nEkkor otthagyt\u00e1k, \u0151 felt\u00e1p\u00e1szkodott, \u00e9s a kukoric\u00e1sba beszaladt, de ott is kerest\u00e9k \u00e9s kiab\u00e1ltak:
\n– Ott van, ott ni a m\u00e1l\u00e9ban a feh\u00e9r ingben, fogj\u00e1tok el, meg kell \u00f6lni! – hasonl\u00f3 ordib\u00e1l\u00e1s ,sz\u00f6rny\u0171s\u00e9geket. Olyan j\u00f3 helyre elb\u00fajt, ahol a legs\u0171r\u0171bb volt a kukoric\u00e1s, meg sem mert moccanni, nehogy zajt csapjon. – Nagyon f\u00e9lt, el\u00e9g sok\u00e1ig rohang\u00e1ltak \u00f6ssze-vissza, de nem vett\u00e9k \u00e9szre szerencs\u00e9re.
\n\u00c9n \u00f6sszeroskadva \u00fcltem a pad v\u00e9g\u00e9n, kis id\u0151 m\u00falva felt\u0171nt, hogy a terem szinte \u00fcres, ekkor \u00e9n is kisiettem, hallottam is a kiab\u00e1l\u00e1st, de nem tudtam, hogy \u00e9pp apuk\u00e1dat \u00fcld\u00f6zik. Fel is ismertem az egyik felb\u0151sz\u00fclt tan\u00edtv\u00e1nyom, a koll\u00e9gan\u0151m f\u00e9rj\u00e9t is, \u00e9s nagyon ideges\u00edtett, hogy mennyi baroms\u00e1g t\u00f6rt\u00e9nik, hirtelen megb\u00e1ntam, hogy elment\u00fcnk, de m\u00e9g mindig nem tudtam, hogy apuk\u00e1t \u00fcld\u00f6zt\u00e9k , \u00e9s el\u0151tte le is \u00fct\u00f6tt\u00e9k.
\nAzt\u00e1n sokan visszasziv\u00e1rogtak a terembe, – az \u00f3vod\u00e1ban tartottuk, az volt a legnagyobb terem -, \u00e9n is visszamentem, le\u00fcltem a helyemre, nagyon nyugtalan voltam, valami rossz el\u0151\u00e9rzetem t\u00e1madt. Kis id\u0151 m\u00falva kih\u00edv egyik tan\u00edtv\u00e1nyom, odavezet az \u00e9p\u00fclet sark\u00e1hoz. Ott v\u00e1rt r\u00e1m apuka, \u00e9s arra k\u00e9r:
\n– Ne idegeskedj, k\u00e9rlek, most menj be, nemsok\u00e1ra visszaj\u00f6v\u00f6k ut\u00e1nad!
\n\u0150 elindult valahov\u00e1, \u00e9n sz\u00f3t fogadtam, bementem a terembe.
\nNem \u00e9rtettem, mit, mi\u00e9rt mondott , nem tudtam, mi t\u00f6rt\u00e9nt, de \u00e9reztem, hogy valami iszonyatos \u00e9s sz\u00e9gyenteljes dolog t\u00f6rt\u00e9nik. P\u00e1ran ism\u00e9t t\u00e1ncolni kezdtek, nem tudom, mennyi ideig \u00fcltem egyed\u00fcl, mindenkinek ki\u00fclt az arc\u00e1ra a fesz\u00fclts\u00e9g, a hangulat v\u00e9gk\u00e9pp elromlott. A t\u00e1rsas\u00e1g f\u00e9rfi tagjai kinn t\u00e1rgyalt\u00e1k az esem\u00e9nyeket. Pr\u00f3b\u00e1ltam nyugodt maradni, de azt hittem, kiugrik a sz\u00edvem, olyan \u00f6ssze-vissza vert.
\nTal\u00e1n nem t\u00f6bb, mint tizen\u00f6t perc m\u00falva berobban a terembe az egyik tan\u00edtv\u00e1nyunk \u00e9desanyja \u00e9s a feles\u00e9ge, az egyik, az anya azt ki\u00e1ltja:
\n– A tan\u00e1r elvt\u00e1rs azt \u00e1ll\u00edtja, hogy le\u00fct\u00f6tte a fiam.
\nA menye ugyancsak:
\n– Le\u00fct\u00f6tte a f\u00e9rjem, azt \u00e1ll\u00edtja, pedig \u0151 ki sem ment a teremb\u0151l!
\nErre mind felugr\u00e1ltak, hogy ez nem is igaz, X. ki sem ment a teremb\u0151l. Nek\u00fcnk erre nincs tan\u00fank. De a t\u00e9ny az t\u00e9ny. (Apuk\u00e1nak h\u00e9tf\u0151n a t\u00f6rv\u00e9nysz\u00e9ki orvos meg\u00e1llap\u00edtotta a r\u00fag\u00e1sok nyomait, sok\u00e1ig f\u00e1jtatta a ves\u00e9j\u00e9t.)
\nEkkor \u00e9n a teljes megsz\u00e9gyen\u00fcl\u00e9s k\u00f6zepette, \u00e9reztem, hogy t\u0171zbe menn\u00e9k apuk\u00e1\u00e9rt, – ez\u00e9rt ez a v\u00e1lasztott mott\u00f3-, csak \u00e1lltam ott megd\u00f6bbenve, \u00e9s azt\u00e1n egyszeribe nagyon er\u0151snek \u00e9reztem magam, \u00e9s k\u00f6vetelem, mondj\u00e1k meg, hol van a f\u00e9rjem, azonnal l\u00e1tni akarom. De senki nem akart velem j\u00f6nni, v\u00e9g\u00fcl csak j\u00f6tt Y n\u00e9ni, nagyon meg\u00e9rt\u0151, \u0151 volt tal\u00e1n az egyik legid\u0151sebb n\u0151 k\u00f6z\u00fcl\u00fcnk, talpraesett asszony, \u0151 vigasztalni kezdett, eg\u00e9szen X kapuj\u00e1ig k\u00eds\u00e9rt, onnan \u0151 visszafordult.
\n\u00c9n bel\u00e9ptem a kapun, megpillantottam a tan\u00edtv\u00e1nyunk \u00e9desapj\u00e1t, apuka vele \u00e1llt a k\u00fcsz\u00f6b\u00f6n, de ut\u00e1nam szinte futva szaladt vissza a feles\u00e9ge, megel\u0151z\u00f6tt, \u00e9s apuk\u00e1t l\u00f6kd\u00f6sni kezdte hadon\u00e1szva:
\n– Menjen haza, miket \u00e1ll\u00edt itt \u00f6ssze-vissza!
\n\u00c9n a d\u00f6bbenett\u0151l \u00e9s az apuka ir\u00e1nti sajn\u00e1latt\u00f3l sz\u00f3lani sem tudtam, de karon fogtam v\u00e9gre apuk\u00e1d, \u00e9s \u0151 nem ellenkezett, j\u00f6tt velem. Egy darabig sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl haladtunk, azt\u00e1n k\u00e9rleltem:
\n– Ne b\u00e1nk\u00f3dj, el\u00e9g nagy a vil\u00e1g, meg\u00e9l\u00fcnk m\u00e1shol is, a sz\u00e9p sz\u00fcl\u0151f\u00f6ldemen.
\nAzt hittem, hogy apuk\u00e1nak is olyan nagy a kudarc, hogy tal\u00e1n erre is k\u00e9pes lenne\u2026 De nem, neki csak a sz\u00fcl\u0151faluja kell\u2026
\nNagyon elkeseredettnek t\u0171nt, k\u00f6nnyes volt a szeme, de v\u00e9g\u00fcl t\u00f6redezve elmes\u00e9lte a r\u00e9szleteket. Csak az f\u00e1jt neki a legjobban:
\n– L\u00e1tod, elvittem Sz\u00e9kelyudvarhelyre \u0151t is, h\u00e1t ezt \u00e9rdemeltem \u00e9n a sz\u00fcl\u0151falumt\u00f3l?
\nHaza\u00e9rt\u00fcnk.
\nK\u00e9sz\u00fcl\u0151dt\u00fcnk a lefekv\u00e9shez, \u00e9n fogat mostam, apuk\u00e1d kiment az udvarra, meguntam v\u00e1rni, mi\u00e9rt nem j\u00f6n m\u00e1r, megyek ki, \u00e1ll a sz\u00edn el\u0151tt, az ajt\u00f3ja nyitva, a kez\u00e9ben k\u00f6t\u00e9l. Ezt nem tudom le\u00edrni, mit \u00e9reztem, kir\u00e1ngattam a kez\u00e9b\u0151l, de a r\u00e9m\u00fclett\u0151l alig j\u00f6tt ki sz\u00f3 a sz\u00e1jamon, csak suttogtam:
\n– Add ide a k\u00f6telet, k\u00e9rlek, k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6m ! Istenem, Istenem! – \u00e9s el\u00e1jultam.
\nM\u00e1r csak az \u00e1gyamban \u00e9bredtem, becipelt, lefektetett\u2026
\nId\u00e1ig az\u00e9rt eml\u00e9kszem olyan j\u00f3l, \u00d6csik\u00e9m, mert a tanfel\u00fcgyel\u0151s\u00e9g k\u00f6vetelte, \u00edrjuk le, \u201ememorandumot\u201d kellett k\u00e9sz\u00edteni. K\u00e9s\u0151bb ezt is r\u00e9szletezem, teh\u00e1t van \u00edr\u00e1sos dokumentum a t\u00f6rt\u00e9ntekr\u0151l , k\u00e9t p\u00e9ld\u00e1nyban \u00edrtam, persze rom\u00e1nul, rem\u00e9lem, megvan a m\u00e1solat.
\nVas\u00e1rnap reggel t\u00edz \u00f3ra k\u00f6r\u00fcl elindultunk a k\u00f6rorvoshoz Hadadba. \u00c9n azt akartam, hogy el\u0151bb vizsg\u00e1lja meg apuk\u00e1t, de nem akarta az orvos, kezdte magyar\u00e1zni, hogy Szatm\u00e1rra kell menni, ott kap igazol\u00e1st \u00e9s diagn\u00f3zist a a t\u00f6rv\u00e9nysz\u00e9ki orvosn\u00e1l, ekkor k\u00fcld\u0151 pap\u00edrt \u00edrt nekem is a szatm\u00e1ri pszichi\u00e1tri\u00e1ra. \u00c9n csal\u00f3dott voltam, ami\u00e9rt apuk\u00e1t meg sem n\u00e9zte, azt hiszem, nem akart belekeveredni az \u00fcgybe. Nekem magas volt a v\u00e9rnyom\u00e1som, ideges, nyugtalan voltam, mondta is:
\n-Hogy engedhette ki a csehi orvos ilyen \u00e1llapotban a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l?
\nH\u00e9tf\u0151n reggel az egyik bes\u00fag\u00f3 vel\u00fcnk egy\u00fctt utazott a szatm\u00e1ri buszon, megtudtuk k\u00e9s\u0151bb, hogy ism\u00e9t elfutottak a szekurit\u00e1t\u00e9ra, ki tudja, hogyan festett\u00e9k le az esetet\u2026 Mi apuk\u00e1val el\u0151bb megkerest\u00fck, ahov\u00e1 neki kellett mennie, \u00e9n egyed\u00fcl mentem a klinik\u00e1ra, legel\u0151bb Erni Pirosk\u00e1val akartam besz\u00e9lni, m\u00e1r j\u00f3l ismerve \u0151t, sok\u00e1ig \u00e9s bizalmasan besz\u00e9lgett\u00fcnk mindig. ( K\u00e9s\u0151bb azt is megtudtuk, hogy vas\u00e1rnap berohantak a rend\u0151rs\u00e9gre apuk\u00e1dat be\u00e1rulni, vitt\u00e9k a megmaradt marhah\u00fast, mert ekkor p\u00e9nzzel \u00e9s h\u00fassal mindent el lehetett rendezni\u2026)
\neh\u00e1t \u00e9n egyed\u00fcl mentem a klinik\u00e1ra, de nem volt bent Piroska, egy fiatal rom\u00e1n orvos volt ott \u00e9ppen, akit \u00e9n m\u00e9g nem ismertem. Pr\u00f3b\u00e1ltam neki elmondani r\u00f6viden rom\u00e1nul, mi t\u00f6rt\u00e9nt, de l\u00e1ttam rajta, egy szavamat sem hiszi, alig mondtam p\u00e1r mondatot, m\u00e1r \u00edrta is a beutal\u00f3t a k\u00f3rh\u00e1zba. Ezt l\u00e1tva, hogy meg se hallgat, s az elkesered\u00e9st\u0151l emlegetni kezdtem a megyei p\u00e1rt \u00e9p\u00fclet\u00e9t, hogy tudom hol van, nek\u00fcnk senki sem hisz, mert \u00e1lland\u00f3an \u00e1rulkodnak a f\u00e9rjemr\u0151l a szekurit\u00e1t\u00e9n stb , sz\u00f3val ezt hallva m\u00e1r a kezemben is volt a beutal\u00f3. \u00c9n megmondtam, hogy kezeltetni fogom magam, de ma m\u00e9g nem fek\u00fcdhetek be, meg kell keresnem a f\u00e9rjem, mit int\u00e9zett vajon, l\u00e1tnom kell. Sz\u00f3val nem hitt nekem, v\u00e9gig sem hallgatott, ma sem \u00e9rtem, mi\u00e9rt. Kinn megn\u00e9ztem a beutal\u00f3t, r\u00e1 volt \u00edrva pirossal, hogy visszautas\u00edtottam a k\u00f3rh\u00e1zat \u00e9s a pszichol\u00f3giai tesztet, \u00e9s a sz\u00f6rny\u0171 diagn\u00f3zis…
\nAzt hittem, nem j\u00f3l l\u00e1tok, soha \u00e9letemben nem voltam \u00edgy elkeseredve, s\u00edrtam az utc\u00e1n, kis\u00edrtam magam, am\u00edg a k\u00f6zpontig \u00e9rtem, nem is mentem busszal, a Szamos h\u00eddon kellett \u00e1tmennem, \u00e1tfutott az agyamon, be j\u00f3 lenne semmir\u0151l se tudni, latolgattam: \u201dIstenem, mit tegyek, seg\u00edts?!\u201d De a h\u00eddon nem mertem \u00e1csorogni, egyik oldal\u00e1n \u00e1tmentem, \u00e9s t\u00faloldalt vissza. Soha nem voltam ennyire elkeseredett a hal\u00e1lod el\u0151tt. (Hol volt az eszem, hiszen \u00e9lt\u00e9l, okos, sz\u00e9p Gyermekem! Nem gondoltam akkor, hogy enn\u00e9l is van milli\u00f3szor nagyobb f\u00e1jdalom, \u00e9s m\u00e9g az t is kell b\u00edrnom\u2026 S l\u00e1m, mit ki nem b\u00edrok \u00e9n, m\u00e1r a m\u00e1sodik m\u0171t\u00e9ten is t\u00fal\u2026).
\nEl\u0151tte vagy k\u00e9t h\u00e9ttel olvastam egy j\u00f3 cikket \u201e A szem\u00e9lyis\u00e9g visszanyer\u00e9se\u201d c\u00edmmel, \u00e9pp err\u0151l a betegs\u00e9gr\u0151l, \u00e9s a k\u00f6nyvc\u00edm is ott lapult a fejemben, akkor m\u00e9g j\u00f3 volt a mem\u00f3ri\u00e1m: Dr. Csiky K\u00e1lm\u00e1n: A lelki \u00e9let k\u00f3rfolyamatai. Bementem a megyei k\u00f6nyvt\u00e1rba, kik\u00e9rtem a k\u00f6tetet, megvolt, ki is jegyzeteltem, ma is megvan piros goly\u00f3stollal \u00edrva. Ut\u00e1na beugrottam a szerkeszt\u0151s\u00e9gbe is, a bar\u00e1tunknak elpanaszoltam a helyzetet, \u0151 is d\u00fch\u00f6s volt, \u00e9s azt hajtogatta, ismer\u0151s helyzet, a szeku m\u00f3dszereit ecsetelte, de nincs mit tennem most, keressem meg apuk\u00e1t. Valahogy megnyugtatott.
\nEl\u00e9g hamar megtal\u00e1ltam apuk\u00e1d. Hazautaztunk. M\u00e1r nem eml\u00e9kszem az akkori heti esem\u00e9nyekre, csak arra, hogy h\u00e9t v\u00e9g\u00e9re m\u00e1r nem volt er\u0151m felkelni. A kicsi szob\u00e1ban fek\u00fcdtem, velem szemben kedvenc lemezem a Vadr\u00f3zs\u00e1k, a bor\u00edt\u00f3n kopjaf\u00e1k, \u00e1lland\u00f3an r\u00e1esett a tekintetem, fel kellett kelnem, eltennem onnan. Vas\u00e1rnap m\u00e9g rosszabbul voltam g\u00f6rcs\u00f6lt a talpam, nem r\u00e9szletezem, v\u00e9g\u00fcl h\u00e9tf\u0151n csak befek\u00fcdtem a k\u00f3rh\u00e1zba. Akkor siker\u00fclt Pirosk\u00e1val besz\u00e9lni, elk\u00e9sz\u00edtette a tesztet is. Az esem\u00e9nyeket neki elmondtuk, \u00e9n tudom, valami olyasmit mondtam, hogy hi\u00e1ba van igazunk, hi\u00e1ba megy\u00fcnk Bukarestig is, akkor se hisz nek\u00fcnk senki. Ekkor mondta, hogy Rom\u00e1ni\u00e1ban mi\u00e9rt nincs pszichol\u00f3gus k\u00e9pz\u00e9s:
\n– Mert az \u00e1llamnak nem \u00e9rdeke! Akit az \u00e1llam ellens\u00e9g\u00e9nek v\u00e9lnek, annak nem lehet igaza!
\nR\u00e9m\u00fclten mes\u00e9ltem el, hogy a m\u00falt heti orvos milyen diagn\u00f3zist \u00edrt, szerinte az orvos sz\u00e1nd\u00e9kosan \u00edrta ezt a diagn\u00f3zist, hiszen emlegettem a p\u00e1rtot, hogy ne legyen hihet\u0151 a szavam. Kiss\u00e9 megnyugodtam.
\nAzt\u00e1n Dr. Sz\u00e9kely kezelt. Nemsok\u00e1ra kitelep\u00fclt Magyarorsz\u00e1gra. Nyomaszt\u00f3 eml\u00e9k maradt az els\u0151 itt t\u00f6lt\u00f6tt k\u00e9t h\u00e9t. Tudom, tragikusan fogtam fel akkor. L\u00e1tva az ottani arcokat mindenf\u00e9le d\u00fch \u00e9s iszonyat elfogott.
\n\u00c9n a 2-es szalonba ker\u00fcltem, azt rebesgett\u00e9k, ez a f\u0151n\u00f6k szob\u00e1ja, a protekci\u00f3sok\u00e9. H\u00e1t nekem pedig az nem volt, nem is \u0151 kezelt\u2026 Nem tudom, mi\u00e9rt tettek oda. T\u00e9ny, hogy ez az egyed\u00fcli terem nagyon sz\u00e9p volt, kev\u00e9s \u00e1gy, csak kett\u0151, \u00e9s nem k\u00e9t beteg egy \u00e1gyban, mint a t\u00f6bbi k\u00f3rteremben, hanem m\u00e9g festm\u00e9ny is volt a falon, a szoba tele volt a f\u0151orvos k\u00f6nyveivel, egy m\u0171szaki rajzol\u00f3 volt a szobat\u00e1rsam, a Dr. \u00farnak k\u00e9sz\u00edtett rajzokat, egy nagyon kedves rom\u00e1n n\u0151. Egyik reggeli viziten, azt mondta nekem a f\u0151orvos, hogy ne olvassak bele a k\u00f6nyveibe. B\u00e1r szerettem volna, de nem mertem. Sz\u00f3t fogadtam. De l\u00e1ttam, hogy vizitkor az\u00e9rt figyelt engem is, b\u00e1r a koll\u00e9g\u00e1ja kezelt, megn\u00e9zte a versk\u00f6tetet, mit olvasok. Az els\u0151 napokban \u00e9tv\u00e1gyam egy\u00e1ltal\u00e1n nem volt, ez\u00e9rt inzulin injekci\u00f3t kaptam, rosszul lettem az eb\u00e9dl\u0151ben, k\u00e9nytelenek voltak kivenni, \u00e1lland\u00f3an ugr\u00e1ndozott a v\u00e9rnyom\u00e1som., de amikor t\u0171rhet\u0151en voltam, olvastam, \u00f6r\u00fcltem, hogy nem k\u00e1b\u00edtottak el, eml\u00e9kszem, Babits k\u00f6tet volt n\u00e1lam, \u00e9s kiolvastam a a H\u00e9t \u00e9vk\u00f6nyv\u00e9t is, ott volt id\u0151m b\u0151ven, \u00e9s \u00edrtam is v\u00e9lem\u00e9nyt r\u00f3la, kisebb tanulm\u00e1nyt a K\u00e9pvil\u00e1gr\u00f3l , vagy nyolc oldal volt.
\n(Meg is jelent azt\u00e1n, a f\u0151szerkeszt\u0151 el volt ragadtatva, hogy \u201e\u00d6nnek j\u00f3 \u00edr\u00e1sk\u00e9szs\u00e9ge van\u201d, \u00edrjon m\u00e9g!\u201d)
\nVal\u00f3ban, ha az el\u0151bbi s\u00falyos diagn\u00f3zis igaz lett volna, hogyan \u00edrhattam volna? Ezzel \u00e9rvelt a csal\u00e1di orvosom j\u00f3val k\u00e9s\u0151bb, ezen a ny\u00e1ron, megmutattam, elolvasta, \u00e9s meg volt gy\u0151z\u0151dve, hogy minden sz\u00e1nd\u00e9kos volt. S csakugyan a v\u00e9g\u00e9n, amire kiengedtek, megv\u00e1ltozott a diagn\u00f3zis: Depresszi\u00f3…
\nArra \u00e9rkezem haza, hogy apuk\u00e1nak semmilyen katedr\u00e1t nem adtak. A helyi igazgat\u00f3 k\u00f6z\u00f6lte, hogy jelentkezzen a tanfel\u00fcgyel\u0151s\u00e9gen. Teh\u00e1t gondolhatod, \u00c9desem, milyen elkeseredett lehettem, apuka sehol, \u00e9n k\u00f3rh\u00e1zban, szeg\u00e9nyk\u00e9im, mi is volt veletek? M\u00e1r a gyerekek praktik\u00e1ra j\u00e1rtak a mez\u0151re, de \u00e9n m\u00e1r csak arra \u00e9rek haza, hogy apuk\u00e1nak nincsen \u00e1ll\u00e1sa. A bankett esem\u00e9nyeinek le\u00edr\u00e1s\u00e1t egy\u00fctt fogalmaztuk, \u00e9n \u00edrtam le r\u00e9szletesen, csak apuka seg\u00edtett, mert \u0151 jobban tudott rom\u00e1nul, azt\u00e1n ment\u00fcnk a tanfel\u00fcgyel\u0151s\u00e9gre leadni a memorandumot. A f\u0151tanfel\u00fcgyel\u0151n\u0151 el\u00e9g szigor\u00fanak t\u0171nt, de le\u00fcltetett, elolvasta a sz\u00f6veget, azt\u00e1n t\u0151lem k\u00e9rdezte szigor\u00faan, hogy mind igaz, amit le\u00edrtam? Az igazat v\u00e1laszoltam:
\n– Igaz minden, a legutols\u00f3 sz\u00f3ig.
\nEkkor eml\u00e9kszem, megl\u00e1gyult az arca, kedvess\u00e9 \u00e9s sz\u00e1nakoz\u00f3v\u00e1 v\u00e1lt, l\u00e1ttam, hisz nekem.
\nEkkor k\u00f6z\u00f6lte a tanfel\u00fcgyel\u0151n\u0151, hogy otthon megkapjuk az \u00e9rtes\u00edt\u00e9st, fog kapni katedr\u00e1t apuka, most m\u00e9g \u00fagyis tart a praktika.
\nDe m\u00e9g ez el\u0151tt az esem\u00e9ny el\u0151tt elkesered\u00e9semben \u00edrtam egy hossz\u00fa verset, Sz\u00e1mad\u00e1s volt a c\u00edme. Rettegtem, csak rettegtem, mi lesz vel\u00fcnk, h\u00e1rom gyerek, egy fizet\u00e9s, nagyon m\u00e9ly volt bennem a depresszi\u00f3, a koll\u00e9gan\u0151imben is csal\u00f3dtam, akik nem mert\u00e9k megv\u00e9deni a koll\u00e9g\u00e1jukat , amikor kellett volna, de ma m\u00e1r tudom, hogy csak f\u00e9ltek, magukat f\u00e9ltett\u00e9k, nem akart\u00e1k, hogy nekik is meggy\u0171lj\u00f6n a bajuk a szekurit\u00e1t\u00e9val, b\u00e1r ma m\u00e1r \u00fagy \u00e9rzem, csak alibiket keresek sz\u00e1mukra, mert az igazs\u00e1g helyett az ellenkez\u0151j\u00e9t \u00e1ll\u00edtani, mi lehetett ez m\u00e9gis, \u00e9pp ennyire gy\u00e1v\u00e1k voltak mind, nem \u00e9rtettem sehogy, ma sem. Ma sem l\u00e1tok tiszt\u00e1n, tal\u00e1n \u00e9n lenn\u00e9k r\u00e1 a legk\u00edv\u00e1ncsibb, hogy mi is volt a t\u00f6k\u00e9letes igazs\u00e1g.
\nAzt\u00e1n ezt a verset elk\u00fcldtem az \u00daj \u00c9lethez, Dr. Csiky K\u00e1lm\u00e1nhoz szerettem volna, ha eljut, neki volt egy rovata, nekem j\u00e1rt a foly\u00f3irat, \u00e1lland\u00f3 el\u0151fizet\u0151 voltam, ismertem a cikkeit.
\nA pszichi\u00e1ter v\u00e1laszol rovatr\u00f3l van sz\u00f3-, a verset megkapt\u00e1k, az olvas\u00f3szerkeszt\u0151, Varr\u00f3 Ilona v\u00e1laszolt leghamarabb, legyek t\u00fcrelmes, mert a Dr . \u00dar m\u00e1r nem tart\u00f3zkodik az orsz\u00e1gban (Amerik\u00e1ba ment ki v\u00e9gleg), de S\u00fct\u0151 Andr\u00e1s \u00e1tadta Dr. Ander Zolt\u00e1nnak, fogok v\u00e1laszt kapni t\u0151le. Val\u00f3ban t\u00f6bb levelet kaptam t\u0151l\u00fck, \u00e9s tartott\u00e1k bennem a lelket, sok hasznos tan\u00e1csot kaptam a Dr \u00fart\u00f3l is, \u00e9s Varr\u00f3 Ilon\u00e1t\u00f3l is. \u00d6r\u00f6kk\u00e9 h\u00e1l\u00e1s vagyok nekik. Seg\u00edtettek a t\u00fal\u00e9l\u00e9sben ezek a sorok, tan\u00e1csok.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

(Shakespeare, LXXV. szonett) (Levelek Gyergy\u00f3t\u00f6lgyesr\u0151l 4) \u00c9DES \u00d6CSIK\u00c9M! Sok minden t\u00f6rt\u00e9nt, de t\u00fal v\u00e9gre a m\u00e1sodik m\u0171t\u00e9ten is, fogadalmamhoz h\u00edven, m\u00e1r itt Kolozsv\u00e1ron v\u00e9gre nekifogtam le\u00edrni a legsz\u00f6rny\u0171bb \u00e9v\u00fcnket. M\u00e1r napok \u00f3ta akarom, de mintha lepra lenne ez az \u00e9v, \u00fagy ker\u00fclgetem, mint a m\u0171t\u00e9tet eg\u00e9sz ny\u00e1ron. 1986.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[132],"tags":[],"class_list":["post-88312","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-elbeszeles"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/88312","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=88312"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/88312\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=88312"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=88312"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=88312"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}