Cilike m\u00e9g most, a ballag\u00e1si menetben is utols\u00f3k k\u00f6z\u00f6tt kullogott, mint a n\u00e9gy \u00e9v alatt mindig. Utols\u00f3 padban \u00fclt, egymag\u00e1ban, mert huszonh\u00e1rman voltak az oszt\u00e1lyban, neki m\u00e1r nem jutott t\u00e1rs.A csoportk\u00e9peken is mindig az utols\u00f3 sorb\u00f3l kandik\u00e1lt el\u0151, n\u00e9ha csak a feje b\u00fabja, vagy a f\u00e9l arca l\u00e1tszott ki az el\u0151tte \u00e1ll\u00f3k m\u00f6g\u00fcl. De \u0151 ezt m\u00e1r megszokta.
\nItt van ez a t\u00e9nyleg egyedi \u00e9s megism\u00e9telhetetlen pillanata a \u00e9let\u00e9nek, amikor mindenki \u00fcnnep\u00e9lyesen mosolyog, vir\u00e1gcsokrokat szorongat \u00e9s furcsa, megillet\u0151d\u00f6tt hangon b\u00facs\u00fazkodik, mintha holnap a huszonh\u00e1rom eddigi serd\u00fcl\u0151 iugyanannyi haj\u00f3ra sz\u00e1llna fel \u00e9s m\u00e1s-m\u00e1s ir\u00e1nyban v\u00e9gk\u00e9pp elt\u0171nne a l\u00e1that\u00e1ron. Csakhogy akkor \u0151 m\u00e9g nem is fogta fel ennek a hasonlatnak a l\u00e9nyeg\u00e9t, vagyis azt, hogy holnapt\u00f3l m\u00e1r semmi sem t\u00f6rt\u00e9nik vel\u00fck \u00fagy, ahogyan eddig: nem \u00f6z\u00f6nlenek be reggel egym\u00e1st t\u00falkiab\u00e1lva az oszt\u00e1lyba, nem \u00fcl be senki a padba, nem s\u00fagnak feleltet\u00e9s k\u00f6zben \u00e9s nem hallszik ideges\u00edt\u0151en az a bizonyos l\u00e9gyz\u00fcmm\u00f6g\u00e9s, mik\u00f6zben a tan\u00e1r lapozgatja a napl\u00f3t. Cilike most csak erre a pillanatra \u00f6sszpontos\u00edtott: a halk csengetty\u0171z\u00e9sre, a kez\u00e9ben v\u00f6r\u00f6sl\u0151 r\u00f3zs\u00e1kra \u00e9s az \u00faj magassark\u00fa cip\u0151j\u00e9re. Tudta, hogy ez olyan pillanat, melyben benne van az annyit v\u00e1rt \u00e9s \u00e1lmodott v\u00e1laszt\u00e1s szabads\u00e1ga. V\u00e9gre \u0151 d\u00f6ntheti el,, merre megy, miv\u00e9 v\u00e1lik \u00e9s milyen \u00e9letet akar mag\u00e1nak. Megmaradhat sz\u00fcrke, jelent\u00e9ktelen ver\u00e9bnek, aki mindig is volt, de kit\u00f6rhet ebb\u0151l a szerepb\u0151l s olyan kvalit\u00e1sokat villogtat meg a vil\u00e1g el\u0151tt, melyekr\u0151l eddig senki sem tudott, s\u0151t \u0151 is csak sejtette lappang\u00e1sukat, de soha sem tette \u0151ket pr\u00f3b\u00e1ra. B\u00e1rki lehet ezut\u00e1n: orvos, sz\u00ednm\u0171v\u00e9sz, lelk\u00e9sz, vagy \u00e9ppen \u00e9nekesn\u0151, mint a kis Edith Piaf, aki \u00fagysz\u00f3lv\u00e1n titkos p\u00e9ldak\u00e9pe volt. \u00c9vekkel ezel\u0151tt olvasta a szt\u00e1r \u00e9letrajz\u00e1t a neten s az\u00f3ta mintha egy l\u00e1thatatlan k\u00e9z vezetn\u00e9: b\u00e1trabban l\u00e9pdelt az utc\u00e1n, hangs\u00falyosabban besz\u00e9lt, t\u00f6bbet mosolygott. Piaf volt sz\u00e1m\u00e1ra az \u00e9l\u0151 p\u00e9lda arra, hogy a legsil\u00e1nyabb sorsb\u00f3l, a legcsek\u00e9lyebb es\u00e9llyel is ki lehet t\u00f6rni, ha az ember tehets\u00e9get \u00e9s kell\u0151 akarater\u0151t \u00e9rez mag\u00e1ban.
\nEz a gondolat felvillanyozta Cilik\u00e9t. Apr\u00f3 mad\u00e1rarca kipirult, szinte r\u00f6p\u00fclni lett volna kedve a mai napon kit\u00e1rulkoz\u00f3 nagybet\u0171s \u00c9let fel\u00e9. Egyed\u00fcl l\u00e9pett le a j\u00e1rd\u00e1r\u00f3l. A s\u00e1rga Volkswagen sof\u0151rje m\u00e1r nem tudott id\u0151ben f\u00e9kezni. Cilike \u00e9s t\u0171zpiros r\u00f3zsacsokra ott fek\u00fcdt a kerekek alatt, mintha a v\u00e9gzet k\u00edv\u00e1nta volna \u00f6r\u00f6kre lepr\u00e9selni \u00e9s eml\u00e9k\u00fcl meg\u0151rizni benn\u00fck ezt a napot, amikor m\u00e9g minden lehet\u0151s\u00e9g olyan egyszer\u0171nek \u00e9s korl\u00e1tlannak t\u0171nt.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Cilike m\u00e9g most, a ballag\u00e1si menetben is utols\u00f3k k\u00f6z\u00f6tt kullogott, mint a n\u00e9gy \u00e9v alatt mindig. Utols\u00f3 padban \u00fclt, egymag\u00e1ban, mert huszonh\u00e1rman voltak az oszt\u00e1lyban, neki m\u00e1r nem jutott t\u00e1rs.A csoportk\u00e9peken is mindig az utols\u00f3 sorb\u00f3l kandik\u00e1lt el\u0151, n\u00e9ha csak a feje b\u00fabja, vagy a f\u00e9l arca l\u00e1tszott ki az el\u0151tte \u00e1ll\u00f3k m\u00f6g\u00fcl. De \u0151 […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[23],"tags":[],"class_list":["post-88552","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-rovidproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/88552","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=88552"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/88552\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=88552"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=88552"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=88552"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}