Kb. 13 \u00e9ves lehettem, amikor \u00e9desany\u00e1m \u00edgy sz\u00f3lt hozz\u00e1m:
\n– Holnap reggel fel\u00fclsz a vonatra, \u00e9s elutazol V\u00e1s\u00e1rhelyre nyaralni.
\n– Elutazunk? Jaj, de j\u00f3, jaj, de j\u00f3, megl\u00e1togatjuk nagyap\u00f3t!
\n– Megl\u00e1togatod te, egyed\u00fcl, \u00e9s, l\u00e9gy sz\u00edves, ne ugr\u00e1ndozz! Tudod, hogy nem b\u00edrom az ugr\u00e1ndoz\u00f3s fi\u00fakat.
\n– Egyed\u00fcl nem megyek – lomboz\u00f3dtam le t\u00fcst\u00e9nt.
\n– Hogyhogy, nem szereted nagyap\u00f3t?
\n– De szeretem.
\n– Akkor?
\n– V\u00e1s\u00e1rhely nagyon messze van, \u00e9s \u00e9n sosem j\u00e1rtam arra egyed\u00fcl.
\n– H\u00e1t most j\u00e1rsz. Nesze, itt az \u00fatik\u00f6lts\u00e9g! Holnap reggel nyolckor megveszed a jegyet, a p\u00e9nzt\u00e1rn\u00e1l, megk\u00e9rded, hol kell \u00e1tsz\u00e1llni, \u00e9s este m\u00e1r Marosv\u00e1s\u00e1rhelyen vagy.
\n– Nem megyek. Ha \u00e9desany\u00e1m nem j\u00f6n, \u00e9n sem megyek nyaralni.
\n– Csitt, egy sz\u00f3t se t\u00f6bbet! – vesztette el b\u00e9ket\u0171r\u00e9s\u00e9t ekkor h\u00f3feh\u00e9r haj\u00fa, zsarnoki term\u00e9szet\u0171 nagyany\u00e1m. – Odam\u00e9sz \u00e9s k\u00e9sz, k\u00fcl\u00f6nben \u00fagy kiv\u00e1glak a h\u00e1zamb\u00f3l, hogy vonat n\u00e9lk\u00fcl is V\u00e1s\u00e1rhelyig sz\u00e1llsz, ebadta taknyosa!
\nEz meggy\u0151z\u0151 \u00e9rv volt. Mit tehettem h\u00e1t egyebet, minthogy m\u00e1snap szorong\u00f3 sz\u00edvvel, de engedelmeskedtem a megt\u00e1mogatott sz\u00fcl\u0151i parancsnak. Miel\u0151tt elindultam volna, \u00e9desany\u00e1m lez\u00e1rt bor\u00edt\u00e9kot nyomott a kezembe.
\n– Add \u00e1t a nagyap\u00e1dnak! Azt\u00e1n fel ne bontsd, hiszen tudod, a leveleket nem illik felbontani.
\nKicsit habozott, majd \u00e1t\u00f6lelt, ami j\u00f3csk\u00e1n meglepett, ugyanis nem volt az az \u00f6lelkez\u0151 fajta, \u00e9s legutolj\u00e1ra engem is csak \u00f6t \u00e9ves koromban \u00f6lelt meg ilyen gy\u00f6ng\u00e9den.<\/p>\n
Katt-katt-katt – kattogtak \u00e1lmos\u00edt\u00f3an a vonat kerekei. De \u00e9n egy percre sem mertem lehunyni a szememet, \u00e9s ahogy egy \u00e1llom\u00e1sra \u00e9rkezt\u00fcnk, m\u00e1r araszoltam is az ablakhoz megn\u00e9zni, le kell-e sz\u00e1llnom, egy\u00e1ltal\u00e1n hol vagyok.
\nV\u00e1s\u00e1rhelyre \u00e9rve \u00fajabb neh\u00e9zs\u00e9gbe \u00fctk\u00f6ztem: sehogy sem bukkantam nagyap\u00f3 h\u00e1z\u00e1ra. Persze nem csoda, egy eddig falun \u00e9l\u0151 kamasznak, nem kis feladatot jelentett t\u00e1j\u00e9koz\u00f3dni egy ekkora v\u00e1rosban. \u00d6sszevissza k\u00e9rdez\u0151sk\u00f6dtem, hi\u00e1ba, mintha a dzsungelben keresn\u00e9k egy icipici h\u00e1zik\u00f3t. Ett\u0151l f\u00fcggetlen\u00fcl tetszett. M\u00e1rmint V\u00e1s\u00e1rhely, kellemes \u00e9ghajlata, sz\u00e9les utc\u00e1i, a parkok, \u00fczletek, \u00e9s sokszor elgondoltam magamban, milyen nagyszer\u0171 lenne itt \u00e9lni, \u00e9s a v\u00e1s\u00e1rhelyi fi\u00fakkal \u00e9nekelni: V\u00e1s\u00e1rhelyi cs\u00e1rd\u00e1ban \/ ecet \u00e9g a l\u00e1mp\u00e1ban.
\nLassan esteledett, \u00e9s \u00e9n m\u00e9g mindig az utc\u00e1kon b\u00f3kl\u00e1sztam. Egyszer csak egy cig\u00e1nytelep kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9n tal\u00e1ltam magamat.
\n– H\u00e9, cs\u00e1v\u00f3, mit szagl\u00e1szol te errefel\u00e9? – sz\u00f3lt r\u00e1m egy beesett has\u00fa csurkesz gyanakv\u00f3an.
\n– \u00c9n? Semmit.
\n– Akkor t\u0171n\u00e9s, nem kamelom a csamodat.
\nNem vitatkoztam vele, sz\u00f3tlanul elh\u00faztam mellette.
\n– De az \u00f3r\u00e1d igen. Nekem adod?
\n– Nem.
\nErre odakapott a csukl\u00f3mhoz. Kem\u00e9nyen ellen\u00e1lltam, mire elkezdt\u00fcnk birk\u00f3zni.
\n– Hajr\u00e1, Tuntu, v\u00e1gd a f\u00f6ldh\u00f6z! – biztatt\u00e1k a t\u00f6bbiek, akik, mintha a f\u00f6ld al\u00f3l bukkantak volna el\u0151, pillanatok alatt k\u00f6r\u00fcl\u00e1lltak benn\u00fcnket.
\nCsup\u00e1n egy kicsi, \u00f6t \u00e9v k\u00f6r\u00fcli rajk\u00f3 szurkolt nekem lelkesen. Nem is sikertelen\u00fcl, mert v\u00e9g\u00fcl is \u00e9n fektettem Tuntut k\u00e9t v\u00e1llra. Erre olyan csend t\u00e1madt, hogy m\u00e9g a sz\u00fanyogok sz\u00e1rny\u00e1nak rebben\u00e9s\u00e9t is meg lehetett hallani.
\n– \u00c9ljen! – rikoltotta el mag\u00e1t a p\u00f6tt\u00f6mnyi leg\u00e9nyke.
\nA k\u00f6r \u00f6ssz\u00e9bb z\u00e1rult, \u00e9s csakhamar m\u00e1r nem egy, hanem t\u00edz puly\u00e1val kellett harcolnom, s mivel sok l\u00fad diszn\u00f3t gy\u0151z, ez\u00fattal \u00e9n h\u00faztam a r\u00f6videt. L\u00f6kd\u00f6stek jobbra, l\u00f6kd\u00f6stek balra, elvett\u00e9k a t\u00e1rc\u00e1m, kar\u00f3r\u00e1m, s\u0151t, mi\u00e9rt, mi\u00e9rt nem, m\u00e9g az \u00e9desany\u00e1m level\u00e9t is.
\n– H\u00e9, \u00e1csi, \u00e1csi! A fene essen bel\u00e9tek, engeditek el r\u00f6gt\u00f6n azt a gyereket?! – rohant el\u0151 valahonnan egy lak\u00f3telepi apuka.
\nA k\u00f6r megny\u00edlt, kiengedtek a gy\u0171r\u0171b\u0151l. Alig s\u00e1ntik\u00e1ltam tov\u00e1bb vagy sz\u00e1z m\u00e9tert, amikor az el\u0151bbi csurkesz rohant ut\u00e1nam.
\n– \u00c1llj meg, szeretn\u00e9k visszaadni neked valamit. Tess\u00e9k! – ny\u00fajtotta \u00e1t a nemr\u00e9g elorzott holmikat.
\n– K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m – dadogtam \u00e9rtetlen\u00fcl.
\nMi a m\u00e9nk\u0171 \u00fcthetett ezekbe! El\u0151bb let\u00e1madnak, azt\u00e1n kifosztanak, most meg visszaadj\u00e1k a cuccaim.
\n– Rendes sr\u00e1c vagy. Mondd, nem tudod v\u00e9letlen\u00fcl, hol tal\u00e1lhat\u00f3 az Eminescu utca?
\nV\u00e9letlen\u00fcl tudta, el is magyar\u00e1zta, hol van, melynek alapj\u00e1n hamarosan nagyap\u00f3 kunyh\u00f3ja el\u0151tt \u00e1llottam. \u00c9pp idej\u00e9ben, mert a nap m\u00e1r r\u00e9gen lecsusszant az \u00e9g perem\u00e9r\u0151l. Becs\u00f6ngettem. Valaki sietve csoszogott a kapuhoz.
\n– Ki az?
\n– Pali Petrozs\u00e9nyb\u0151l.
\n– Nyitom m\u00e1r, nyitom, egy pillanat!
\nNagyap\u00f3 negyedik feles\u00e9ge, Ilus n\u00e9ni b\u00e1mult r\u00e1m a kapub\u00f3l.
\n– Palik\u00e1m, micsoda meglepet\u00e9s! De \u00f6r\u00fclni fog neked a nagyap\u00e1d – \u00f6lelt \u00e1t melegen az \u00f6szt\u00f6v\u00e9r \u00f6regasszony, h\u00e1t m\u00e9g a nagyap\u00e1m, akinek az arca csak \u00fagy ragyogott az \u00f6r\u00f6mt\u0151l.
\n– Isten hozott min\u00e1lunk! Hogyhogy csak \u00edgy, egyed\u00fcl? M\u00e9rt nem j\u00f6tt veled az any\u00e1d is? \u0150 nem k\u00edv\u00e1ncsi szeg\u00e9ny \u00e9desap\u00e1d apj\u00e1ra?
\n– Azt… azt nem tudom. Csak az \u00fcdv\u00f6zlet\u00e9t k\u00fcldi nagyap\u00f3nak – cs\u00f3koltam kezet az \u00f6regnek.
\nBevallom, nem nagy ingerenci\u00e1val (sosem cs\u00edptem az eff\u00e9le nyalakod\u00e1st), \u00e9s akkor is csak \u00e9desany\u00e1m kedv\u00e9\u00e9rt vettem er\u0151t magamon, aki er\u0151sen a lelkemre k\u00f6t\u00f6tte, nehogy kihagyjam ezt a magasztos pillanatot.
\n– \u00dclj le, Palk\u00f3, \u00e9hes vagy? Nan\u00e1, hogy az, miket is besz\u00e9lek – rakott el\u00e9m Ilus n\u00e9ni egy eg\u00e9sz sz\u00e1l sz\u00e1razkolb\u00e1szt, b\u00f6gre tejet \u00e9s ropog\u00f3s h\u00e9j\u00fa, friss feh\u00e9r kenyeret.
\nMam\u00e1m, feh\u00e9r keny\u00e9r! Mikor ettem ilyet \u00e9n utolj\u00e1ra!
\n– J\u00f3 \u00e9tv\u00e1gyat!
\n– Nem f\u00e9lt\u00e9l egyed\u00fcl nekiv\u00e1gni ilyen nagy \u00fatnak? – feszegette p\u00f3kos orr\u00fa, f\u00e9lszem\u0171 nagyap\u00e1m.
\n– Mi\u00e9rt, kellett volna? – feleltem hetyk\u00e9n, b\u00f6lcsen hallgatva azonban a v\u00e1rosban val\u00f3 csetl\u00e9s-botl\u00e1sr\u00f3l.
\n– Helyes, elv\u00e9gre nagyfi\u00fa vagy. H\u00e1ny \u00e9ves is, tizenkett\u0151?
\n– Tizenh\u00e1rom.
\n– Isten \u00e9ltessen. J\u00f3l tanulsz?
\n– Nem.
\n– Der\u00e9k gyerek vagy. Na nem az\u00e9rt, mert nem tanulsz j\u00f3l, hanem ami\u00e9rt beismerted. Sz\u00f3val lust\u00e1k vagyunk.
\n– H\u00e1t… egy kicsit.
\nIlus n\u00e9ni figyelmeztet\u0151en k\u00f6hintett. De az \u00f6reg nem t\u00e1g\u00edtott. Oskolai dolgokban, volt tan\u00edt\u00f3 l\u00e9v\u00e9n, gyorsan megeredt a nyelve, \u00e9s csak \u00fagy \u00f6ml\u00f6tt bel\u0151le a gyakran latin mond\u00e1sokkal f\u0171szerezett b\u00f6lcsess\u00e9g.
\n– \u00d6reg hiba. Ismered a mond\u00e1st? Aki tanul halad, a lusta marad. Mi akarsz lenni? Most is matr\u00f3z, mint kiskorodban, eml\u00e9kszel?
\n– Cirkuszista – cs\u00faszott ki a sz\u00e1mon kis h\u00edj\u00e1n, de csak lenyeltem, mint kacsa a nokedlit. -Ahogy nagyap\u00f3t ismertem, m\u00e9g ki is nevetett volna emiatt. – M\u00e9g nem tudom.
\n– Pedig nemsok\u00e1 el kell \u00e1m d\u00f6nteni, mert ha tov\u00e1bb tanuln\u00e1l, ak\u00e1r tan\u00edt\u00f3 is lehet bel\u0151led. Ha viszont nem tanulsz, csak b\u00e1ny\u00e1sz, szobafest\u0151, legjobb esetben lev\u00e9lhord\u00f3. Szerintem nem \u00e1rtana elgondolkoznod ezen, te… nagyfi\u00fa.
\n– Nono, az\u00e9rt post\u00e1snak lenni sem semmi – b\u00f6ffentett k\u00f6zbe refluxban szenved\u0151 nagyany\u00e1m, aki maga is postai alkalmazottk\u00e9nt ment nyugd\u00edjba. – Bizalmi munka ez, \u00e9des uram, ahova fel sem vesznek ak\u00e1rkit. Am\u00fagy mi \u00fajs\u00e1g a fekete gy\u00e9m\u00e1ntok vid\u00e9k\u00e9n?
\n– Mi lenne? Ugyanaz a f\u00fcst, korom \u00e9s felh\u0151 gomolyog felette, mint amikor Kaj\u00e1nt\u00f3r\u00f3l odak\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk, no meg a sz\u00e9l is f\u00faj, egyre f\u00faj, nem besz\u00e9lve az \u00f6r\u00f6k\u00f6s es\u0151r\u0151l.
\n– M\u00e1s sz\u00f3val nem nagyon d\u00edjazod. \u00c9s V\u00e1s\u00e1rhelyt?
\n– V\u00e1s\u00e1rhelyt im\u00e1dom.
\n– Nagymama? – k\u00edv\u00e1ncsiskodott nagyap\u00e1m is? – \u0150 hogy van? M\u00e9g mindig nem kap nyugd\u00edjat az \u00e1llamt\u00f3l?
\n– Egy banit sem. Igaz, \u00e9desany\u00e1m fizuja sem bank\u00e1ri fizet\u00e9s, az\u00e9rt k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m a k\u00e9rd\u00e9st, megvagyunk.
\n– Szeg\u00e9ny gyerekek! – sz\u00e1nakozott Ilus n\u00e9ni. – Se p\u00e9nz, se apa. Nektek sem lehet k\u00f6nny\u0171, az bizonyos. Eml\u00e9kszel m\u00e9g az \u00e9desap\u00e1dra?
\n– Ezt most hagyjuk! – f\u00e9szkel\u0151d\u00f6tt nagyap\u00f3.
\n– Mi\u00e9rt hagyjuk? Ha a nagytisztelet\u0171 \u00far nem lett volna olyan k\u00f6nnyelm\u0171, hogy gyerekeire val\u00f3 tekintet n\u00e9lk\u00fcl eldobja az \u00e9l…
\n– Eldobja? Olyan biztos maga ebben, mert \u00e9n aligha. De mint mondtam, hagyjuk: nicht vor dem Kind!
\nElhallgattak, egy\u00e9bk\u00e9nt sz\u00fcks\u00e9gtelen\u00fcl, ugyanis m\u00e1r r\u00e9g megtanultam, mit jelent a nicht vor dem Kind kifejez\u00e9s. Csak azt nem \u00e9rtettem, mi\u00e9rt tabut\u00e9ma ap\u00e1m \u00f6ngyilkoss\u00e1ga. Vagy meg\u00f6lt\u00e9k? Tulajdonk\u00e9pp m\u00e1ig sem der\u00fclt ki. H\u00e1t igen, el\u00e9g zavaros id\u0151k j\u00e1rtak 1945-ben Erd\u00e9lyben azokra, akik magyarnak mert\u00e9k magukat vallani, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen, ha amellett felszentelt papok is. M\u00e9g kaszin\u00f3ztunk vagy f\u00e9l\u00f3r\u00e1t, azt\u00e1n eltett\u00fck magunkat m\u00e1snapra. Kiv\u00e9ve az \u00f6reget, aki szok\u00e1sa szerint \u00e9jjel egy \u00f3r\u00e1ig olvasott. M\u00e9g \u00edgy, f\u00e9l szemmel is, amit akkor vesztett el… De ez m\u00e1r egy m\u00e1sik t\u00f6rt\u00e9net.
\nReggel kakassz\u00f3ra \u00e9bredtem. Ak\u00e1rcsak Mez\u0151cs\u00e1v\u00e1son valamikor, ahol a nagyap\u00e1m el\u0151z\u0151leg \u00e9ldeg\u00e9lt, am\u00edg Gheorghiu-Dej korm\u00e1nya minden\u00e9b\u0151l ki nem forgatta. Sz\u00e9p, t\u00f6bbszob\u00e1s h\u00e1za volt akkoriban ap\u00f3nak, nem ilyen helyes, az\u00e9rt m\u00e9gis csak sz\u0171kecske szoba-konyh\u00e1s k\u00e9gli, mint ez az itteni, hozz\u00e1 f\u00f6ld, mez\u0151gazdas\u00e1gi eszk\u00f6z\u00f6k stb. Kul\u00e1klist\u00e1ra is ker\u00fclt annak rendje \u00e9s m\u00f3dja szerint, hadd tanulja meg a nyavaly\u00e1s, milyen egy szeg\u00e9ny paraszt \u00e9lete. Megn\u00e9ztem az inga\u00f3r\u00e1t: f\u00e9l \u00f6t, t\u00fal kor\u00e1n van m\u00e9g felkelni.
\n– Gyer\u00fcnk fr\u00fcst\u00f6k\u00f6lni, te h\u00e9talv\u00f3! – \u00e9bresztett fel Ilus n\u00e9ni \u00fagy f\u00e9l nyolc k\u00f6r\u00fcl. – Hogy aludt\u00e1l?
\n– Mint a tej, de m\u00e9g ann\u00e1l is jobban szuny\u00e1lok, ha a sz\u00fanyogok is engedik – estem a b\u0151s\u00e9ges reggelinek.
\nAmi azt illeti, kul\u00e1klista ide-oda, az\u00e9rt annyi p\u00e9nze maradt ap\u00f3nak, hogy ne haljon \u00e9hen im\u00e1dott k\u00f6nyvei k\u00f6zt. Bezzeg n\u00e1lunk Petrozs\u00e9nyban h\u00fas is csak vas\u00e1rnaponk\u00e9nt ker\u00fclt az asztalra.<\/p>\n
Reggeli ut\u00e1n szaladtam a Marosra f\u00fcr\u00f6dni, napozni.
\n– Azt\u00e1n bele ne f\u00falj, mert mit mondok akkor majd az \u00e9desany\u00e1dnak! – figyelmeztetett nagyap\u00f3 tr\u00e9f\u00e1san.
\n– \u00c1, tudok \u00e9n \u00faszni. Jut eszembe: itt egy lev\u00e9l \u00e9desany\u00e1mt\u00f3l – kapartam el\u0151 t\u00e1sk\u00e1mb\u00f3l a leragasztott bor\u00edt\u00e9kot. – A tegnap elfelejtettem odaadni. Cs\u00f3klom, d\u00e9lre hazaj\u00f6v\u00f6k.
\nVil\u00e1g\u00e9letemben szerettem az \u00fasz\u00e1st, lubickol\u00e1st. Hanem ahhoz foly\u00f3 is kell, amiben ugyan sz\u0171kebb haz\u00e1m sem sz\u0171k\u00f6lk\u00f6d\u00f6tt, csak f\u00fcr\u00f6dni nem mert\u00fcnk a f\u00e9lelmetesen sebes sodr\u00e1s\u00fa Zsil-foly\u00f3ban. Maradt volna a f\u00fcrd\u0151k\u00e1d, arra meg sajnos \u00e9desany\u00e1m fizet\u00e9s\u00e9b\u0151l nem tellett. Ver\u0151f\u00e9nyes augusztusi d\u00e9lel\u0151tt volt. A parton rengeteg ember ny\u00fczsg\u00f6tt, ki napozott, ki labd\u00e1zott, k\u00f6zt\u00fck t\u00fcnd\u00e9ri spin\u00e9k is. Ty\u0171, ilyeneket sem l\u00e1tni mindennap Zsil-v\u00f6lgy\u00e9ben!
\n– \u00dclj le, besz\u00e9dem van veled! – parancsolt r\u00e1m nagyap\u00f3, amint d\u00e9lben kiss\u00e9 f\u00e1radtan, de ann\u00e1l el\u00e9gedettebben \u00fcltem asztalhoz.
\n– V\u00e1rjon, el\u0151bb egy\u00fcnk, majd ut\u00e1na cseveghetnek – aggodalmaskodott Ilus n\u00e9ni.
\n– Nem, nem: el\u0151bb a t\u00e1nc, azt\u00e1n a lakoma. Figyelj ide, amice, olvastad te ezt a levelet? – t\u00e9rt nagyap\u00e1m egyenesen a l\u00e9nyegre, \u00e9s meglobogtatta \u00e9desany\u00e1m level\u00e9t.
\n– Nem olvastam.
\n– De tudod, mi van benne.
\n– Honnan tudn\u00e1m, ha egyszer nem olvastam.
\n– Persze, persze, m\u00e9gis mi\u00e9rt k\u00fcld\u00f6tt hozz\u00e1m \u00e9desany\u00e1d?
\n– H\u00e1t nyaralni.
\n– Semmi m\u00e1st nem mondott?
\n– Nem – sz\u00edvtam magamba a konyh\u00e1b\u00f3l ki\u00e1raml\u00f3 t\u00f6lt\u00f6tt paprika mennyei illat\u00e1t.
\nA k\u00e9t \u00f6reg megh\u00f6kkenve n\u00e9zett \u00f6ssze.
\n– \u00d6sszevesztetek? Kiutas\u00edtott a h\u00e1z\u00e1b\u00f3l? \u00c1ltal\u00e1ban milyen viszonyban vagytok ti egym\u00e1ssal?
\n– J\u00f3 viszonyban.
\n– A nagyany\u00e1ddal is? – k\u00e9rdezett r\u00e1 Ilus n\u00e9ni.
\n– Erre musz\u00e1j v\u00e1laszolnom?
\n– Musz\u00e1j – h\u00fazta \u00f6ssze szem\u00f6ld\u00f6k\u00e9t az egykori gazd\u00e1lkod\u00f3 \u00e9s tan\u00edt\u00f3. – Egy j\u00f3l nevelt, illemtud\u00f3 papgyerek mindig v\u00e1laszol, ha k\u00e9rdezik.
\n– \u0150szint\u00e9n?
\n– Te, ne iz\u00e9lj, mert megharagszom.
\n– Nagyj\u00e1b\u00f3l. N\u00e9ha r\u00e1m ki\u00e1lt, elereszt egy-k\u00e9t k\u00e9t taslit \u00fagy visszak\u00e9zb\u0151l, de \u0151 m\u00e1r csak ilyen, tetszik tudni.
\n– \u00c9s \u00e9desany\u00e1d? Hagyja, hogy megverjen?
\nNan\u00e1, hanem, az \u00f6rd\u00f6gbe, mi m\u00e1st tehetne! Pr\u00f3b\u00e1lna csak sz\u00e1jalni, \u00fagy kiv\u00e1gn\u00e1k a h\u00e1zb\u00f3l, hogy meg sem \u00e1lln\u00e1nk Kaj\u00e1nt\u00f3ig – gondoltam. De h\u00e1t egy papgyerek csak nem besz\u00e9lhet \u00edgy az \u00f6reganyj\u00e1r\u00f3l.
\n– Nos, voln\u00e1l sz\u00edves felelni?
\n– Hagyja, ne er\u0151ltesse! – sietett seg\u00edts\u00e9gemre v\u00e1s\u00e1rhelyi nagyany\u00e1m, ehelyett \u0151 kezdett faggatni. – Mikor \u00e9s hol nyaralt\u00e1l utolj\u00e1ra?
\n– V\u00e1s\u00e1rhelyen k\u00edv\u00fcl m\u00e9g sehol sem. \u00c9desany\u00e1mnak nincs \u00e1m p\u00e9nze ilyen dolgokra.
\n– J\u00f3s\u00e1gos \u00e9g, Albert, hallotta?
\n– Nem vagyok s\u00fcket, persze, hogy hallottam.
\n– Milyen aj\u00e1nd\u00e9kot kapt\u00e1l t\u0151le utolj\u00e1ra?
\n– \u00c9desany\u00e1mt\u00f3l? Egy inget \u00e9s h\u00e1rom p\u00e1r zoknit P\u00e9ter-P\u00e1l napkor – el\u00e9g\u00edtettem ki k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g\u00e1t fanyarul.
\nM\u00e1r kezdtem unni, hogy \u00fagy vallatnak, mint egy b\u0171n\u00f6z\u0151t, m\u00e1sr\u00e9szt alig v\u00e1rtam m\u00e1r, hogy megk\u00f3stolhassam a m\u00e9g mindig cs\u00e1b\u00edt\u00f3an illatoz\u00f3 t\u00f6lt\u00f6tt paprik\u00e1t.
\n– K\u00e9rdezhetn\u00e9k \u00e9n is valamit?
\n– Tess\u00e9k!
\n– Mit \u00edrt ebben a lev\u00e9lben \u00e9desany\u00e1m?
\n– Azt akarja, hogy n\u00e1lam lakj. Legal\u00e1bbis addig, m\u00edg ki nem j\u00e1rod az iskol\u00e1t – d\u00f6rm\u00f6gte sz\u00e1razon nagyap\u00f3.
\nAlig hittem a f\u00fclemnek.
\n– Hogy itt lakjak? Mi\u00e9rt is ne! V\u00e9gt\u00e9re V\u00e1s\u00e1rhely egy csod\u00e1latosan sz\u00e9p v\u00e1ros – fogott el az \u00f6r\u00f6m hirtelen. – Csak azt nem \u00e9rtem, mi\u00e9rt nem besz\u00e9lte meg ezt velem is.
\n– Pont itt a b\u00f6kken\u0151! R\u00e1ad\u00e1sul egy sz\u00e1l tasakkal a kezedben \u00fcltetett vonatra, ruha semmi, szem\u00e9lyes holmik, iratok… Felt\u00e9telezem, hogy ezeket sem pakolta a tasakba.
\n– Nem, t\u00e9nyleg nem pakolta.
\n– Hallatlan, ezt a felel\u0151tlens\u00e9get!
\n– Albert, Albert, nicht vor dem Kind!
\n– De az istenit az ilyen any\u00e1nak! Hogy lehet egy gyereken ilyen m\u00f3don t\u00faladni? – futotta el a pulykam\u00e9reg nagyap\u00f3t, ami n\u00e1la kolerikus alkat l\u00e9v\u00e9n el\u00e9g k\u00f6nnyen ment.
\nT\u00faladni? – csapott egyb\u0151l bor\u00faba az \u00f6r\u00f6m\u00f6m. Erre nem is gondoltam. Ezek szerint az\u00e9rt k\u00fcldtek a tat\u00e1hoz, hogy megszabaduljanak t\u0151lem egy id\u0151re. Vagyis pontosan \u00fagy j\u00e1rtam, mint Jancsi \u00e9s Juliska, amikor a sz\u00fcleik magukra hagyt\u00e1k \u0151ket az erd\u0151ben. \u00dagy l\u00e1tszik, m\u00e9gsem lehettem olyan sz\u00f3fogad\u00f3, j\u00f3 gyerek, mint ahogy \u00e9n hittem magamr\u00f3l. Ebben nyilv\u00e1n becses nagyany\u00e1m keze is benne van, de hogy erre r\u00e1b\u00f3lintson az any\u00e1m is, azt \u00e1lmomban sem k\u00e9pzeltem.
\n– Nyugodjon meg, ne izgassa fel mag\u00e1t – repesztett Ilus n\u00e9ni nyugtat\u00f3\u00e9rt. – K\u00e9rem, ezt most vegye be a kedvem\u00e9rt!
\n– Nem is fogom, \u00e9s biztos\u00edtom mag\u00e1t, hogy fej\u0151s teh\u00e9n sem leszek – nyelte le nagyap\u00f3 g\u00e9piesen a bogy\u00f3kat. – A b\u00e1tyj\u00e1t, Jancsit m\u00e1r felneveltem, mit akarnak m\u00e9g ezek a petrozs\u00e9nyi nagys\u00e1g\u00e1k egy lecs\u00faszott kul\u00e1kt\u00f3l?
\n– Igaza van. Maga m\u00e1r megtette a mag\u00e1\u00e9t.
\nBumm, m\u00e9g egy tal\u00e1lat! H\u00e1t m\u00e1r Ilus n\u00e9ni is kekeckedik!
\n– Meg, mert \u00fagy \u00e9reztem, ez a k\u00f6teless\u00e9gem. Ki seg\u00edtsen az emberen, ha m\u00e9g a saj\u00e1t rokona sem ist\u00e1polja. De az\u00f3ta m\u00e1r sok v\u00edz folyt le a Maroson, \u00e9s nem vagyok benne biztos, hogy j\u00f3l tettem. El\u00e1ruljam mi\u00e9rt? Mert anyagilag ugyan seg\u00edtettem, de ezzel elszak\u00edtottam egy gyereket az anyj\u00e1t\u00f3l. M\u00e1rpedig egy gyereknek mindenk\u00e9pp anyja, apja mellett a helye, m\u00e9g akkor is, ha emiatt feh\u00e9r keny\u00e9r helyett fekete ker\u00fcl az asztalra. Rossz d\u00f6nt\u00e9s volt, de ami t\u00f6rt\u00e9nt, megt\u00f6rt\u00e9nt. Mindazon\u00e1ltal nem szeretn\u00e9nk m\u00e1sodszor is ugyanazt a hib\u00e1t elk\u00f6vetni, ez\u00e9rt \u00fagy hat\u00e1roztunk, hogy nem teljes\u00edtj\u00fck \u00e9desany\u00e1d k\u00e9r\u00e9s\u00e9t. Tess\u00e9k, itt az \u00fatik\u00f6lts\u00e9ged! – nyomta kezembe az el\u0151re el\u0151k\u00e9sz\u00edtett menetd\u00edjat. – Nagyon sajn\u00e1ljuk. El\u0151bbi szavaimat a fej\u0151s teh\u00e9nr\u0151l pedig felejtsd el. Azt nem gondoltam komolyan. Legjobb lenne, ha m\u00e1ris hazamenn\u00e9l, de ha esetleg tov\u00e1bb maradn\u00e1l, semmi kifog\u00e1sunk. Egy nyaral\u00e1s erej\u00e9ig – tette hozz\u00e1 nyomat\u00e9kosan -, ut\u00e1na sz\u00e9pen visszam\u00e9sz any\u00e1dhoz, elkezdesz tanulni, \u00e9s kezet cs\u00f3kolsz a nagyany\u00e1dnak, ami\u00e9rt a h\u00e1z\u00e1ba fogadott titeket.
\n– K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m – vettem el a p\u00e9nzt v\u00e9rv\u00f6r\u00f6s arccal, s m\u00e1r indultam is kifel\u00e9, csup\u00e1n kezet nem cs\u00f3koltam most m\u00e1r egyiknek sem. – V\u00e1s\u00e1rhelyi cs\u00e1rd\u00e1ban ecet \u00e9g a l\u00e1mp\u00e1ban.
\nAz\u00f3ta csakugyan sok v\u00edz folyt le a Maroson, sok mindent, l\u00e1ttam, tapasztaltam, de m\u00e9g mindig azon fil\u00f3zok, m\u00e9gis kin vagy min m\u00falott, hogy nagysz\u00fcleimt\u0151l az any\u00e1mig nem kellettem senkinek.<\/p>\n