\u00d3, h\u00e1ny nagyszer\u0171 palota, h\u00e1ny gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 h\u00e1z, h\u00e1ny nemesi lak\u00e1s maradt \u00fcresen, m\u00e9g csak egy hitv\u00e1ny szolga sem akadt benn\u00f6k, holott annak el\u0151tte csak \u00fagy hemzsegett ott a szolgan\u00e9p, a h\u00f6lgyek \u00e9s urak! \u00d3, h\u00e1ny \u0151si nemzets\u00e9g, h\u00e1ny d\u00fas \u00f6r\u00f6ks\u00e9g, h\u00e1ny mes\u00e9s gazdags\u00e1g \u00e9rte meg, hogy jogos \u00f6r\u00f6k\u00f6s n\u00e9lk\u00fcl maradt! H\u00e1ny \u00e9leter\u0151s f\u00e9rfi, h\u00e1ny gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 asszony, h\u00e1ny deli ifj\u00fa, kiket, egyebekr\u0151l nem is sz\u00f3lv\u00e1n, egy Galenos, egy Hippokrates, egy Aesculapius is makkeg\u00e9szs\u00e9ges embereknek \u00edt\u00e9lt volna, egy\u00fctt falatozott m\u00e9g reggel rokonaival, pajt\u00e1saival \u00e9s bar\u00e1taival, annak ut\u00e1na pedig est\u00e9re kelv\u00e9n, \u0151seivel lakm\u00e1rozott a m\u00e1svil\u00e1gon!
\nMagam is torkig vagyok m\u00e1r vele, hogy ilyen m\u00e9lyen kereszt\u00fcl-kasul j\u00e1rom ezeket a roppant nyomor\u00fas\u00e1gokat; annak ok\u00e1\u00e9rt, mivelhogy mell\u0151zni akarom imm\u00e1r eme fel\u00e9t a dolognak, m\u00e1r amennyire illend\u0151en mell\u0151zhetem, elmondom, hogy mikor v\u00e1rosunk ekk\u00e9nt m\u00e1r a v\u00e9g\u00e9t j\u00e1rta, s lakoss\u00e1ga szinte kipusztult, t\u00f6rt\u00e9nt, hogy (mik\u00e9nt szavahihet\u0151 embert\u0151l hallottam) egy keddi nap reggel\u00e9n a tiszteletre m\u00e9lt\u00f3 Santa Maria Novella sz\u00e9kesegyh\u00e1zban, hol \u00fagysz\u00f3lv\u00e1n \u00e9ppen senki nem volt, a gy\u00e1szos id\u0151kh\u00f6z illend\u0151 gy\u00e1szos ruh\u00e1zatban h\u00e9t ifj\u00fa h\u00f6lgy hallgatta a szent mis\u00e9t, kiket mind bar\u00e1ti, szomsz\u00e9di, avagy atyafis\u00e1gos k\u00f6tel\u00e9k f\u0171z\u00f6tt egym\u00e1shoz; k\u00f6z\u00fcl\u00f6k pedig egyik sem l\u00e9pte \u00e1t a huszonnyolcadik esztendej\u00e9t, s nem volt egyik sem fiatalabb tizennyolc esztend\u0151sn\u00e9l, mindegyik okos, nemes sz\u00e1rmaz\u00e1s\u00fa, szemreval\u00f3, tisztes erk\u00f6lcs\u0171 \u00e9s b\u00e1josan szem\u00e9rmetes. El\u00e1ruln\u00e1m \u00e9n az igazi nev\u00f6ket, ha nem volna r\u00e1 alapos okom, hogy elhallgassam, m\u00e9gpedig az, hogy nem akarom, netal\u00e1n az al\u00e1bb k\u00f6vetkez\u0151 dolgok miatt, amelyeket elbesz\u00e9ltek vagy v\u00e9gighallgattak, a j\u00f6vend\u0151ben b\u00e1rmelyik\u00f6knek is pironkodnia kelless\u00e9k, mivelhogy manaps\u00e1g szigor\u00fabb t\u00f6rv\u00e9nyek szab\u00e1lyozz\u00e1k a sz\u00f3rakoz\u00e1sokat, mint akkoriban, mikor \u00e9ppen a fent mondott okok miatt ezek a t\u00f6rv\u00e9nyek nemcsak az \u0151 korukhoz, hanem sokkalta \u00e9rettebb korhoz m\u00e9rten is laz\u00e1bbak voltak; meg azt\u00e1n nem is akarok okot adni a rosszm\u00e1j\u00fa embereknek, kik csak \u00fagy lesik az alkalmat, hogy minden dics\u00e9retes \u00e9letbe belemarjanak, hogy undok besz\u00e9deikkel ak\u00e1rmif\u00e9lek\u00e9ppen is csorb\u00e1t ejtsenek eme der\u00e9k h\u00f6lgyek tisztess\u00e9g\u00e9n. Ennek ok\u00e1\u00e9rt teh\u00e1t, hogy a k\u00f6vetkezend\u0151kben mindenki z\u0171rzavar n\u00e9lk\u00fcl meg\u00e9rthesse: mit melyik mondott, az a sz\u00e1ndokom, hogy olyan neveket adok nekik, melyek eg\u00e9szben vagy r\u00e9szben illenek mindegyiknek jellem\u00e9hez. Az els\u0151t teh\u00e1t, ki egy\u00fattal a legid\u0151sebb volt, Pampine\u00e1nak fogjuk nevezni, a m\u00e1sodikat Fiammett\u00e1nak, Filom\u00e9n\u00e1nak a harmadikat \u00e9s a negyediket Emili\u00e1nak, ut\u00e1na Laurett\u00e1nak h\u00edvjuk majd az \u00f6t\u00f6diket, a hatodikat Neifil\u00e9nek, az utols\u00f3t pedig nem ok n\u00e9lk\u00fcl Elise n\u00e9vvel illetj\u00fck. Ezek a h\u00f6lgyek nem holmi \u00f6sszebesz\u00e9l\u00e9s szerint, hanem v\u00e9letlens\u00e9gb\u0151l \u00f6sszeker\u00fcltek a templomnak valamely r\u00e9sz\u00e9ben, k\u00f6rben letelepedtek, s\u0171r\u0171 s\u00f3hajtoz\u00e1sok ut\u00e1n abbahagyt\u00e1k a Miaty\u00e1nk-im\u00e1dkoz\u00e1st \u00e9s szapora sz\u00f3val kezdtek mindenf\u00e9le, e mostoha id\u0151ket illet\u0151 dolgokr\u00f3l besz\u00e9lgetni. Kev\u00e9s id\u0151 mult\u00e1n, hogy a t\u00f6bbieknek szavok veszett, Pampinea megsz\u00f3lalt ilyet\u00e9nk\u00e9ppen:
\n– Kedves h\u00f6lgyeim, bizony\u00e1ra ti is sokszor hallott\u00e1tok m\u00e1r, csak\u00fagy, mint j\u00f3magam, hogy senki ellen nem k\u00f6vet el igazs\u00e1gtalans\u00e1got, ki tisztess\u00e9ggel \u00e9l a maga juss\u00e1val. J\u00f3zan \u00e9sszel felismert term\u00e9szetes jussa minden embernek, ki e vil\u00e1gra sz\u00fcletik, hogy t\u0151le telhet\u0151leg ist\u00e1polja, megtartsa \u00e9s v\u00e9delmezze a maga \u00e9let\u00e9t. Ez pedig annyira megengedett dolog, hogy mik\u00e9ppen imm\u00e1r nemegyszer megesett, hogy valaki a maga jussa \u00e9rdek\u00e9ben b\u00fcntetlen\u00fcl embert is \u00f6lhetett. Ha pedig ezt megengedik a t\u00f6rv\u00e9nyek, melyeknek k\u00f6teless\u00e9g\u00f6k k\u00f6z\u00e9 tartozik minden ember \u00e9let\u00e9nek boldogs\u00e1g\u00e1t biztos\u00edtani, mennyivel ink\u00e1bb meg vagyon engedve nek\u00fcnk s mindenki m\u00e1snak \u00e9let\u00fcnk megtart\u00e1s\u00e1\u00e9rt mindama eszk\u00f6z\u00f6ket megragadni, melyek hatalmunkban vannak, m\u00e9ghozz\u00e1, ha senkit nem s\u00e9rt\u00fcnk vel\u00f6k? Valah\u00e1nyszor j\u00f3l szem\u00fcgyre veszem ma reggeli s mi t\u00f6bb, sok m\u00e1skori viselked\u00e9s\u00fcnket, s meggondolom, min\u00e9m\u0171k s milyenek besz\u00e9lget\u00e9seink, mindannyiszor \u00e9szreveszem, s ti is hasonlatosk\u00e9ppen \u00e9szrevehetitek, hogy mindegyik\u00fcnk agg\u00f3dik \u00f6nn\u00f6nmag\u00e1\u00e9rt: ezen nem is csod\u00e1lkozom cseppet sem, viszont f\u00f6l\u00f6tt\u00e9bb csod\u00e1lkozom, hogy nem k\u00e1rp\u00f3toljuk magunkat valamik\u00e9ppen az\u00e9rt, mit\u0151l mindegyitek m\u00e9lt\u00e1n retteg (holott nyilv\u00e1n tudom, hogy mindegyik\u00fcnkben n\u0151i \u00e9rz\u00e9s lakozik). V\u00e9lem\u00e9nyem szerint \u00fagy id\u0151z\u00fcnk itten, mintha k\u00e9nyszer\u0171s\u00e9gb\u0151l vagy \u00f6nk\u00e9nt tan\u00fai akarn\u00e1nk lenni annak, mennyi holttestet cipelnek a temet\u0151be, vagy annak, hogy itt bent a bar\u00e1tok, kik szinte m\u00e1r egy sz\u00e1lig kipusztultak, vajon el\u00e9neklik-e a megszabott \u00f3r\u00e1kban zsolozsm\u00e1ikat, avagy mintha ruh\u00e1zatunkkal be kellene bizony\u00edtanunk mindenkinek, ki csak l\u00e1t benn\u00fcnket, hogy mekkora \u00e9s min\u00e9m\u0171 a mi nyomor\u00fas\u00e1gunk. \u00c9s ha innen t\u00e1vozunk, vagy azt l\u00e1tjuk minden\u00fctt, hogy hull\u00e1kat vagy betegeket visznek, vagy azt, hogy azok, kiket gaztetteik\u00e9rt az \u00e1llami t\u00f6rv\u00e9nyek ereje innen r\u00e9g sz\u00e1mkivet\u00e9sbe kergetett, \u00e9pp e t\u00f6rv\u00e9nyeknek fittyet h\u00e1nynak, mivelhogy tudj\u00e1k, hogy e t\u00f6rv\u00e9nyek v\u00e9grehajt\u00f3i meghaltak vagy betegek, s ennek miatta \u0151k pimasz p\u00f6khendis\u00e9ggel j\u00e1rnak-kelnek a v\u00e1ros ter\u00fclet\u00e9n; vagy pedig l\u00e1tjuk v\u00e1rosunk s\u00f6pred\u00e9k\u00e9t, mely v\u00e9r\u00fcnk\u00f6n h\u00edzik, a s\u00edr\u00e1s\u00f3 nevet haszn\u00e1lja, \u00e9s ebben a mi pusztul\u00e1sunkban gyalog avagy l\u00f3h\u00e1ton v\u00e1rosszerte cserk\u00e9szik, s gyal\u00e1zatos cs\u00fafond\u00e1ros \u00e9nekekkel m\u00e9g nek\u00fcnk h\u00e1nytorgatja fel balsorsunkat. Egyebet sem hallunk, mint azt, hogy „ezek meg ezek meghaltak” \u00e9s „emezek meg emezek haldoklanak”; \u00e9s ha voln\u00e1nak erre val\u00f3 emberek, mindenfel\u00e9 keserves jajvesz\u00e9kel\u00e9st hallan\u00e1nk. \u00c9s hahogy megt\u00e9r\u00fcnk otthonunkba (nem tudom, ti is \u00fagy vagytok-e vele, mint \u00e9n?), engem bizony elfog a retteg\u00e9s, mikor ny\u00fczsg\u0151 csel\u00e9ds\u00e9gemb\u0151l egy teremtett lelket nem lelek m\u00e1r, csup\u00e1n egyetlen bels\u0151 csel\u00e9demet, \u00e9s \u00fagy \u00e9rzem, hogy minden hajam sz\u00e1la \u00e9gnek mered; \u00e9s ak\u00e1rhov\u00e1 megyek, ak\u00e1rhol meg\u00e1llok benne, \u00fagy r\u00e9mlik nekem, mintha az elk\u00f6lt\u00f6z\u00f6tteknek \u00e1rnyait l\u00e1tn\u00e1m a h\u00e1zban; s m\u00e9ghozz\u00e1 nem is j\u00f3l ismert orc\u00e1jokkal, hanem valami borzalmas \u00e1br\u00e1zattal, amit nem tudom, hol vettek most egyszerre, hal\u00e1lra r\u00e9m\u00edtenek. Ennek miatta itt is, odakint is, otthon is rosszul \u00e9rzem magamat; m\u00e9gpedig ann\u00e1l rosszabbul, mert \u00fagy veszem \u00e9szre, hogy rajtunk k\u00edv\u00fcl egyetlen ember sem marad itten, kinek van m\u00f3dja benne, \u00e9s van valami helye, ahov\u00e1 elmehet, mint ahogy nek\u00fcnk vagyon. \u00c9s t\u00f6bb \u00edzben hallottam \u00e9s megtudtam, hogy azok, kik m\u00e9g netal\u00e1n itt vannak, egy\u00e1ltal\u00e1n nem tesznek k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get tisztess\u00e9ges \u00e9s becstelen dolgok k\u00f6z\u00f6tt, s egyed\u00fcl \u00e9s t\u00e1rsas\u00e1gban, \u00e9jjel \u00e9s nappal, azt m\u0171velik, mire \u00e9ppen v\u00e1gyuk hajtja \u0151ket, s mi a legnagyobb \u00e9lvezetet szerzi nekik. M\u00e9gpedig nem csup\u00e1n a vil\u00e1gi emberek, hanem a z\u00e1rt kolostorok lak\u00f3i is, mivelhogy fej\u00f6kbe veszik, hogy ami m\u00e1snak nem tilos, az nekik is szabad, megszegik a t\u00f6rv\u00e9nyeknek tartoz\u00f3 engedelmess\u00e9get, testi gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9gekbe vetik magokat s kicsapong\u00e1sra \u00e9s d\u0151zs\u00f6l\u00e9sre adj\u00e1k fej\u0151ket, abban a hiszemben, hogy ekk\u00e9ppen megmenekednek. \u00c9s ha ez \u00edgy van (m\u00e1rpedig nyilv\u00e1n l\u00e1tni val\u00f3, hogy \u00edgy van), akkor mit keres\u00fcnk mi itten? Mire v\u00e1runk? Mir\u0151l \u00e1br\u00e1ndozunk? M\u00e9rt vagyunk restebbek \u00e9s lanyh\u00e1bbak eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcnk ir\u00e1nt, mint a v\u00e1ros minden egy\u00e9b lakosa? Vagy azt hissz\u00fck, hogy a mi \u00e9let\u00fcnk er\u0151sebb l\u00e1nccal van test\u00fcnkh\u00f6z bilincselve, mint a t\u00f6bbiek\u00e9, s enn\u00e9lfogva semmivel nem kell t\u00f6r\u0151dn\u00fcnk, mi alkalmatos arra, hogy \u00e1rtalm\u00e1ra legyen? Mi bizony t\u00e9ved\u00fcnk, mi bizony csalatkozunk; mif\u00e9le ostobas\u00e1g sz\u00e1llott meg benn\u00fcnket, hogy ilyesmiben bizakodunk? K\u00e9zzelfoghat\u00f3 bizonys\u00e1g\u00e1t l\u00e1tjuk ennek, valah\u00e1nyszor csak esz\u00fcnkbe jut, mennyi der\u00e9k ifj\u00fa meg h\u00f6lgy esett \u00e1ldozatul eme kegyetlen pestisnek. Annak ok\u00e1\u00e9rt, nehogy cs\u00fcgged\u00e9sb\u0151l, avagy k\u00f6nnyelm\u0171s\u00e9gb\u0151l beleess\u00fcnk e bajba, melyt\u0151l tal\u00e1n valamik\u00e9ppen megmenek\u00fclhet\u00fcnk, ha magunk is \u00fagy akarjuk (nem tudom, vajon ebben egy v\u00e9lem\u00e9nyen vagytok-e velem), legokosabbnak tartan\u00e1m, ha mi, \u00fagy ahogy itt vagyunk, t\u00e1vozn\u00e1nk ebb\u0151l a v\u00e1rosb\u00f3l, mint m\u00e1r el\u0151tt\u00fcnk annyian t\u00e1voztak \u00e9s t\u00e1voznak ma is; \u00e9s elker\u00fclv\u00e9n m\u00e1sok tisztess\u00e9gtelen p\u00e9ld\u00e1j\u00e1t, mint a hal\u00e1lt, kimenn\u00e9nk lakni valamely vid\u00e9ki birtokunkra, hiszen mindegyik\u00fcnknek van j\u00f3 egyn\u00e9h\u00e1ny: \u00e9s ottan t\u0151l\u00fcnk telhet\u0151leg vid\u00e1man, j\u00f3kedvben \u00e9s kellemesen t\u00f6lten\u0151k id\u0151nket an\u00e9lk\u00fcl, hogy b\u00e1rmi cselekedet\u00fcnkben t\u00falmenn\u00e9nk a j\u00f3zans\u00e1g hat\u00e1rain. Ott mad\u00e1rdalok zengenek, z\u00f6ldell\u0151 dombok \u00e9s s\u00edks\u00e1gok gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dtetik a szemet, a f\u00f6ldeken tenger m\u00f3dj\u00e1ra hull\u00e1mzik a d\u00fas vet\u00e9s, sz\u00e1zf\u00e9le a fa \u00e9s sz\u00e9lesebbre t\u00e1rul a mennyboltozat, mely m\u00e9g akkor sem vonja meg t\u0151l\u00fcnk \u00f6r\u00f6k sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9t, ha net\u00e1n elkomorul, s mindez gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9gesebb l\u00e1tv\u00e1ny, mint v\u00e1rosunk kong\u00f3 falai. \u00c9s ottan frissebb a leveg\u0151, \u00e9s b\u0151vebben van minden, mi a mai id\u0151kben a meg\u00e9lhet\u00e9shez sz\u00fcks\u00e9ges, meg a szomor\u00fas\u00e1g is kevesebb. Mert \u00e1mb\u00e1tor a parasztok csak\u00fagy halnak, mint a v\u00e1rosbeliek, ott annyival kevesebb a kellemetlens\u00e9g, amennyivel kevesebb a h\u00e1z, meg a lakoss\u00e1g, mint a v\u00e1rosban. M\u00e1sfel\u0151l, ha nem csal\u00f3dom, mi nem hagyunk el itten senkit, s\u0151t igazs\u00e1g szerint azt mondhatjuk, hogy mi vagyunk elhagyottak; mivelhogy a mieink vagy meghaltak, vagy elmenek\u00fcltek a hal\u00e1l el\u0151l, s mintha csak nem is tartozn\u00e1nk hozz\u00e1jok, magunkra hagytak ebben a sz\u00f6rny\u0171 veszedelemben. Semmin\u00e9m\u0171 szemreh\u00e1ny\u00e1s nem \u00e9rhet teh\u00e1t benn\u00fcnket, ha ezt a tan\u00e1csot megfogadjuk; de nyomor\u00fas\u00e1g \u00e9s tal\u00e1n hal\u00e1l szakadhat r\u00e1nk, ha nem fogadjuk meg. Annak ok\u00e1\u00e9rt, hahogy ti is javallj\u00e1tok, azt hiszem, helyesen cseleksz\u00fcnk, ha magunk mell\u00e9 vessz\u00fck szolg\u00e1l\u00f3le\u00e1nyainkat \u00e9s meghagyjuk nekik, hogy minden sz\u00fcks\u00e9gesekkel j\u00f6jjenek vel\u00fcnk, mi pedig ma itt, holnap amott ki\u00e9lvez\u00fcnk minden \u00f6r\u00f6met \u00e9s vid\u00e1ms\u00e1got, mit e mostani id\u0151 csak ny\u00fajthat; ezt pedig mindaddig folytatjuk (ha ugyan el\u0151bb le nem csap r\u00e1nk a hal\u00e1l), m\u00edgnem \u00e9szrevessz\u00fck, hogy az \u00c9g mindeme dolgoknak v\u00e9get vetett. \u00c9s figyelmeztetlek benneteket, hogy \u00e9ppoly kev\u00e9ss\u00e9 v\u00e1lik sz\u00e9gyen\u00fcnkre, ha tisztess\u00e9gben t\u00e1vozunk inn\u00e9t, mint a t\u00f6bbi asszonyok java r\u00e9sz\u00e9nek az, hogy becstelens\u00e9gben itt maradnak.<\/p>\n
(Bocaccio novell\u00e1it ford\u00edtotta: R\u00e9vay J\u00f3zsef)<\/p>\n
(Folytatjuk)<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
\u00d3, h\u00e1ny nagyszer\u0171 palota, h\u00e1ny gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 h\u00e1z, h\u00e1ny nemesi lak\u00e1s maradt \u00fcresen, m\u00e9g csak egy hitv\u00e1ny szolga sem akadt benn\u00f6k, holott annak el\u0151tte csak \u00fagy hemzsegett ott a szolgan\u00e9p, a h\u00f6lgyek \u00e9s urak! \u00d3, h\u00e1ny \u0151si nemzets\u00e9g, h\u00e1ny d\u00fas \u00f6r\u00f6ks\u00e9g, h\u00e1ny mes\u00e9s gazdags\u00e1g \u00e9rte meg, hogy jogos \u00f6r\u00f6k\u00f6s n\u00e9lk\u00fcl maradt! H\u00e1ny \u00e9leter\u0151s f\u00e9rfi, h\u00e1ny gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-89198","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/89198","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=89198"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/89198\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=89198"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=89198"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=89198"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}