Alkonyodott. A lenyugv\u00f3 nap sugarai \u00e1tosontak a szob\u00e1csk\u00e1n, \u00e9s p\u00e1r percre meg\u00e1llapodtak az \u00f6regember tar fej\u00e9n, aki egy fotelben \u00fclve ejt\u0151z\u00f6tt. A f\u00e9rfi hol az ablak el\u0151tti mad\u00e1retet\u0151t, hol a feles\u00e9g\u00e9t figyelte. Beteg volt az asszony, nehezen szuszogott. Hogy meddig \u00e9l m\u00e9g, ki tudja, de hogy nem sok\u00e1ig, azt sejtette. Nyilv\u00e1n az asszony is, m\u00e9g ha nem is nyilatkozott r\u00f3la. Csoda, hogy eddig is kib\u00edrta, ugyanis r\u00e1kos volt, \u00e9s idestova tizenk\u00e9t \u00e9ve v\u00edvta \u00e9letharc\u00e1t a k\u00f6ny\u00f6rtelen tumorral. Ma m\u00e1r 75 \u00e9ves, h\u00e1la k\u00e9t csodagy\u00f3gyszernek, \u00e9s m\u00e9g mindig k\u00e9pes \u0151t \u00e9letben tartani. Igaz, m\u00e1r kor\u00e1ntsem a r\u00e9gi \u00e1llapotban, er\u0151ben. Kezdte azzal, hogy elkezdett fogyni a szeg\u00e9ny \u00f6regasszony, am\u00edg hatvan\u00f6t kil\u00f3r\u00f3l lefogyott negyvenre. Lassan \u00fagy n\u00e9zett ki, mint az auschwitzi fogolyt\u00e1bor rabjai. L\u00e1bai, mint k\u00e9t paszulykar\u00f3, arca beesett, b\u0151re s\u00e1rg\u00e1s \u00e9s olyan r\u00e1ncos, mint a nagyanyj\u00e1\u00e9 volt kilencvenn\u00e9gy \u00e9ves kor\u00e1ban – szor\u00edtotta \u00f6ssze az \u00f6regember sz\u00edv\u00e9t a sz\u00e1nalom. Hej, ronda dolog \u00e1m a betegs\u00e9g, h\u00e1t m\u00e9g ha valaki id\u0151s is emellett!
\n– Egy\u00e9l, t\u00f6bbet, az isten \u00e1ldjon meg! Ha \u00edgy folytatod, l\u00e1bra sem tudsz \u00e1llni a gy\u00f6nges\u00e9gt\u0151l, az meg, gondolom, neked sem hi\u00e1nyzik, hogy m\u00e9g az \u00e1gyb\u00f3l se tudj felkelni – k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt neki \u0151 is, meg a feles\u00e9ge n\u00e9nje is.
\nPersze meg\u00edg\u00e9rte, de az \u00edg\u00e9ret sz\u00e9p sz\u00f3, ha megtartj\u00e1k, \u00fagy j\u00f3, \u00e9s \u0151 bizony nem tudott (vagy nem is akart?) t\u00f6bbet enni egy macsk\u00e1n\u00e1l.
\nA m\u00e1sodik sokk akkor \u00e9rte \u0151ket, amikor Rit\u00e1t hetente egyszer elfogta a hidegr\u00e1z\u00e1s. Csak nem \u00fajabb betegs\u00e9g, esetleg egy m\u00e1sik r\u00e1k kezdete! – ijedezett a j\u00f3 \u00f6reg, \u00e9s csak n\u00e9zte, n\u00e9zte, mik\u00e9nt reszket az asszony, mint a ny\u00e1rfalev\u00e9l an\u00e9lk\u00fcl, hogy b\u00e1rki megmagyar\u00e1zn\u00e1, mit\u0151l l\u00e1zasodik be csaknem hetente. Amikor r\u00e1k\u00e9rdezett, a kezel\u0151orvos csak h\u00fcmm\u00f6g\u00f6tt.
\n– Sok oka lehet ennek, V\u00e1radi \u00far: kev\u00e9s mozg\u00e1s, el\u00e9gtelen t\u00e1pl\u00e1lkoz\u00e1s, vashi\u00e1ny, rossz v\u00e9rkering\u00e9s, de am\u00edg mindezt ki nem vizsg\u00e1ljuk, sajnos nem sokat tudunk mondani.
\nHogy azt\u00e1n erre a kivizsg\u00e1l\u00e1sra a gyakorlatban is sor ker\u00fclt… No, arr\u00f3l m\u00e1r nem nyilatkoztak a tisztelt doktorok, mindenesetre a hideglel\u00e9s maradt, amit jobb h\u00edj\u00e1n prizniccel, l\u00e1zcsillap\u00edt\u00f3kkal orvosoltak, \u00e9s ezzel letudt\u00e1k az esetet. Na ja, ott ahol annyi a beteg \u00e9s kev\u00e9s az orvos, nem igen lacafac\u00e1znak egy szimpla hidegl\u00e1zzal. De miut\u00e1n a rem\u00e9ny hal meg utolj\u00e1ra, m\u00e9g bizakodott a nyugd\u00edjas \u00f6reg\u00far, meg azt\u00e1n az m\u00e9gis csak fura lenne, hogy valaki egy koplal\u00e1s vagy l\u00e1z miatt tegye le a kanalat.
\nJ\u00f3l saccolta, nem tette le, csup\u00e1n k\u00f6zelebb ker\u00fclt hozz\u00e1 n\u00e9mileg, magyar\u00e1n egy sz\u00e9p napon m\u00e1r l\u00e1bra sem tudott \u00e1llni V\u00e1radin\u00e9 Kis Rita. Nesze neked fel\u00e9p\u00fcl\u00e9s, mi j\u00f6het m\u00e9g ezut\u00e1n? Az \u00f6regember, P\u00f6tyi meg az eg\u00e9sz rokons\u00e1g d\u00f6bbenten figyelte, mik\u00e9nt \u00e9p\u00fcl le fokr\u00f3l fokra a nemr\u00e9g m\u00e9g \u00e9leter\u0151s asszonyka.
\n– Nem figyelmeztettem, egyen t\u00f6bbet, a lelkecsk\u00e9m, mert ebb\u0151l egyszer m\u00e9g nagy z\u0171r lesz? – nyelte le P\u00f6tyi kibuggyanni k\u00e9sz\u00fcl\u0151 k\u00f6nnyeit.
\n– Eh, \u00e9tel, nekem a l\u00e1bam f\u00e1j, de nyugodjatok meg, p\u00e1r nap m\u00falva elm\u00falik.
\nEl, amikor el, de a legt\u00f6bbsz\u00f6r bizony eg\u00e9sz nap csak fek\u00fcdt, fek\u00fcdt, s m\u00e9g a mosd\u00f3ba is csak j\u00e1r\u00f3bottal tudott araszolni. Az\u00e9rt nem z\u00fagol\u00f3dott, legrosszabb esetben s\u00f3hajtott egyet-kett\u0151t, \u00e9s j\u00f3ccak\u00e1t. H\u00edv\u0151 kereszt\u00e9ny l\u00e9t\u00e9re t\u00fcrelemmel viselte a keresztet, amit az \u00dar v\u00e1llaira pottyantott. Az \u00f6regember szint\u00e9n, de amikor a nej\u00e9t m\u00e1r a fullad\u00e1s is elfogta, szusszantott egyet, \u00e9s felkapta a telefont.
\n– Mi az, mit csin\u00e1lsz?
\n– Seg\u00edts magadon \u00e9s az isten is megseg\u00edt. H\u00edvom a ment\u0151ket.
\n– M\u00e1r megint? Nem megyek. Ez csak olyan… iz\u00e9… \u00e1tmeneti l\u00e9gz\u00e9si zavar, amit a t\u00fcd\u0151mbe sziv\u00e1rgott v\u00edz okoz – motyogta alig \u00e9rthet\u0151en az \u00f6regasszony. – Ez ellen kaptam ezt a v\u00edzhajt\u00f3t – kapott be gyorsan egy furosemid tablett\u00e1t. – Pillanat, m\u00e9g t\u00edz-h\u00fasz perc, \u00e9s kutyabajom, megl\u00e1tod.
\n– Hogyisne, hiszen t\u00edz-h\u00fasz perc alatt ak\u00e1r sz\u00e1zszor is megfulladhatsz.
\n– K\u00e9rlek, higgy nekem, a k\u00f3rh\u00e1zzal pedig v\u00e1rjunk m\u00e9g – k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt; ut\u00e1lta a k\u00f3rh\u00e1zat, no de ki nem ut\u00e1lja?
\nV\u00e1rtak, \u00e9s val\u00f3ban elm\u00falt ez a roham is, most pedig itt fekszik mellette t\u00e1tott sz\u00e1jjal, csendesen. Nyilv\u00e1n b\u00f3biskol, \u00e9s a madarak is lefek\u00fcdtek aludni – ropogtatta meg csontjait az \u00f6reg\u00far.
\n– J\u00f3 est\u00e9t, vagy ink\u00e1bb reggel van?
\n– Nini, h\u00e1t fel\u00e9bredt\u00e9l! Hogy \u00e9rzed magad, galambom?
\n– Megj\u00e1rja. Te mit csin\u00e1lsz itt a fotelben?
\n– N\u00e9zegettem a cink\u00e9ket, ahogy csipegetik az etet\u0151ben a magokat. J\u00f3l fekszel, van valami \u00f3hajod? – k\u00e9rdezte hangosan, miut\u00e1n a feles\u00e9ge nagyot is hall \u00fajabban.
\nAk\u00e1rcsak \u0151, merthogy a betegs\u00e9gek \u0151t se igen k\u00edm\u00e9lik, b\u00e1rmennyire is vigy\u00e1z mag\u00e1ra. El\u0151sz\u00f6r is cukros, tov\u00e1bb\u00e1 gy\u00f3gyszert szed szemgyenges\u00e9g, magas v\u00e9rnyom\u00e1s, mem\u00f3riazavar \u00e9s prosztata-megnagyobbod\u00e1s ellen is. De Rit\u00e1hoz hasonl\u00f3an \u0151 sem panaszkodik, egy f\u00e9rfinak k\u00fcl\u00f6nben sem illik nyavalyogni, szokt\u00e1k volt mondogatni m\u00e1r gyerekkor\u00e1ban a sz\u00fclei. Ett\u0151l f\u00fcggetlen\u00fcl kett\u0151j\u00fck k\u00f6z\u00fcl egyiknek mindenk\u00e9pp talpon kell maradnia, hogy \u00e1polhassa a m\u00e1sikat.
\n– K\u00f6sz, j\u00f3l vagyok. Esetleg hozhatn\u00e1l egy \u00fcveg Ice te\u00e1t!
\n– Mit? Nem \u00e9rtem?
\n– Hozn\u00e1l nekem egy \u00fcveg j\u00e9gte\u00e1t?
\n– Parancsolj!
\nHallgattak, mindketten a maguk gondolataiba s\u00fcppedve.
\n– Tudod, mi szurk\u00e1l mostan\u00e1ban? – t\u00f6rte meg a csendet v\u00e9g\u00fcl az \u00f6regasszony.
\n– Mi?
\n– Mi lesz veled, ha…
\nMegtorpant. Mondja, ne mondja? A t\u00e9ma cikis, \u00e1m egyszer ezt is, meg egyebet is ki kell besz\u00e9lni\u00fck magukb\u00f3l.
\n– Semmi, ne is gondolj ilyesmire – tal\u00e1lta ki Rita aggodalm\u00e1t.
\n– M\u00e1rpedig egyszer el\u0151bb-ut\u00f3bb mindenkinek harangoznak, ez\u00e9rt nem \u00e1rt, ha el\u0151tte… – fogta el V\u00e1radin\u00e9t a k\u00f6h\u00f6g\u00e9s, \u00e9s percekig nem b\u00edrta folytatni.
\nA f\u00e9rfi megrettent. Tudta, hogy a nagybetegek el\u0151re meg\u00e9rzik a v\u00e9g\u00fcket, \u00e9s nincs kiz\u00e1rva, hogy Rita is…
\n– Vauuu! – von\u00edtott a kutya az udvaron.
\nFelugrott a fotelb\u0151l, \u00e9s elkezdett fel-al\u00e1 j\u00e1rk\u00e1lni.
\n– \u00dclj le, k\u00e9rlek, \u00e9s nyugodj meg! Hogy elmegyek, az rendben van, egyed\u00fcl az aggaszt, ki viseli majd ezut\u00e1n a gondodat. Megn\u0151s\u00fclsz? M\u00e1r csak az\u00e9rt k\u00e9rdem, mert te bizony m\u00e9g egy r\u00e1ntott\u00e1t sem szokt\u00e1l magadnak csin\u00e1lni, nem tudsz kezelni egy bankk\u00e1rty\u00e1t, mos\u00f3g\u00e9pet, egysz\u00f3val teljesen magadra leszel utalva.
\n– K\u00f6r\u00fclbel\u00fcl, de majd csak elboldogulok valahogy – \u00e9rz\u00e9kenyedett el, ami\u00e9rt a neje m\u00e9g most, ilyen \u00e1llapotban is els\u0151sorban \u0151t f\u00e9lti.
\n– Rem\u00e9lem, ugyanis P\u00f6tyire aligha sz\u00e1m\u00edthatsz.
\n– Egyet\u00e9rtek. Se r\u00e1, se a fiaira. Erre \u00e9n m\u00e1r akkor r\u00e1j\u00f6ttem, amikor be-bevittek n\u00e9ha a k\u00f3rh\u00e1zba.
\n– Mi\u00e9rt, mi t\u00f6rt\u00e9nt?
\n– Hagyjuk, nem nagy \u00fcgy, \u00e9s nem is hib\u00e1s ez\u00e9rt, m\u00e9gis f\u00e1jt, \u00e9s, nos igen, megjegyeztem magamnak.
\n– Micsod\u00e1t?
\n– Hogy, j\u00f3llehet ott lakik k\u00f6zvetlen\u00fcl mellett\u00fcnk, eg\u00e9sz h\u00e9t alatt csup\u00e1n egyszer-k\u00e9tszer dobott meg egy egyfog\u00e1sos eb\u00e9ddel.
\n– Aha, h\u00e1t innen f\u00faj a sz\u00e9l – mosolyogta el mag\u00e1t az ex\u00f3v\u00f3n\u0151. – \u00dagy l\u00e1tom, t\u00e9ged a hasadon kereszt\u00fcl lehet megb\u00e1ntani legjobban. De legy\u00fcnk t\u00e1rgyilagosak! R\u00e1szorulsz te arra, hogy „megdobjanak” egy eb\u00e9ddel? P\u00e9nz\u00fcnk van, \u00e9tterem, eszpressz\u00f3 is t\u00f6m\u00e9rdek, de ak\u00e1r haza is hozathatn\u00e1d az eb\u00e9det. Erre val\u00f3 az \u00e9telfut\u00e1r, ha netal\u00e1n lusta lenn\u00e9l kimozdulni itthonr\u00f3l.
\n– Igen, igen, egy\u00e9rtelm\u0171 – idegeskedett a kopasz, szem\u00fcveges ap\u00f3ka. – Ett\u0151l eltekintve az\u00e9rt, m\u00e1r ne is haragudj, enn\u00e9l t\u00f6bbet \u00e9rdemeln\u00e9k, miut\u00e1n r\u00e1juk hagytuk minden vagyonunk.
\n– \u00c9s? Szerinted jobb lett volna, ha ink\u00e1bb els\u0151 h\u00e1zass\u00e1godb\u00f3l val\u00f3 fiadra hagyjuk, aki negyven \u00e9v alatt egyszer sem l\u00e1togatott meg benn\u00fcnket? Mit l\u00e1togatott, m\u00e9g csak nem is \u00edrt a professzor \u00far, hogy megk\u00e9rdezze, \u00e9l\u00fcnk-halunk-e egy\u00e1ltal\u00e1n.
\nEz telital\u00e1lat volt, de lenyelte. Ami t\u00e9ny, az t\u00e9ny: a professzor \u00far csakugyan magasan tesz r\u00e1juk. \u00dagy t\u0171nik, m\u00e1ig sem k\u00e9pes felfogni, k\u00f6vetkez\u00e9sk\u00e9pp meg sem bocs\u00e1tja, hogy nem hozta \u0151t is annak idej\u00e9n mag\u00e1val.
\n– Mi ez: az igazs\u00e1g \u00f3r\u00e1ja?
\n– Tagadod?
\n– M\u00e1s? Van valami m\u00e9g a tarsolyodban?
\n– Kinek nincs, de el\u0151bb arra v\u00e1laszolj, amit k\u00e9rdeztem.
\nA f\u00e9rfi v\u00e1llat vont.
\n– Nem tagadom.
\n– Mert nem is tagadhatod. Azt\u00e1n azt pedzed-e, mi\u00e9rt nem sz\u00e1m\u00edthatsz P\u00f6tyire!
\n– Mi\u00e9rt?
\n– Mert a mai napig sem illeszkedt\u00e9l be a csal\u00e1dunkba – v\u00e1dolta meg az asszony keser\u0171en.
\n– Teh\u00e1t ez szurk\u00e1l mostan\u00e1ban.
\n– T\u00f6bbek k\u00f6zt, \u00e9s el sem merem k\u00e9pzelni, ki nyitja r\u00e1d az ajt\u00f3t, ha egyszer te is \u00e1gynak esel, ugyanis ennek is elj\u00f6n \u00e1m az ideje. Ma m\u00e9g fitt vagy, j\u00f3l eszel, alszol, de holnap… Ki garant\u00e1lja, hogy holnap is minden ilyen rendben lesz, \u00e9s neked bizony senkid sincs, se fiad, se rokonod – t\u00e1rta ki a sz\u00edv\u00e9t akadoz\u00f3 hangon, cs\u00f6ndesen.
\n– K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, hogy P\u00f6tyi helyett is t\u00f6r\u0151dsz velem – hat\u00f3dott meg ism\u00e9t a hajdani erd\u00e9lyi menek\u00fclt. – Elismerem, sok mindenben igazad van, csak ez a beilleszked\u00e9s… H\u00e1t ez kem\u00e9ny di\u00f3, sokkal kem\u00e9nyebb, mint egyesek gondoln\u00e1k. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen olyannak, aki meg szeretn\u00e9 \u0151rizni saj\u00e1t identit\u00e1s\u00e1t is egy\u00fattal. Van akinek siker\u00fcl, van akinek nem, s\u0151t, esz\u00e9be sincs integr\u00e1l\u00f3dni, l\u00e1sd a bev\u00e1ndorl\u00f3k, menek\u00fcltek milli\u00f3it. \u00c9n akartam. A te haz\u00e1dban ugyan\u00fagy, mint az eny\u00e9mben, de, legyek \u0151szinte? M\u00e1r nagyon belef\u00e1radtam – hunyta le a szem\u00e9t kimer\u00fclten.
\nEsteledett. A szob\u00e1ra lassan r\u00e1szakadt a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g.
\n– Brr, f\u00e1zom. L\u00e9gy sz\u00edves, n\u00e9zd meg a g\u00e1zt, h\u00e1tha kialudt!
\nMegn\u00e9zte, nem aludt ki, ezek szerint \u00fajabb roham k\u00f6zeledik.
\n– Semmi probl\u00e9ma, csak a szok\u00e1sos hidegr\u00e1z\u00e1s. Hogy \u00e1llsz moment\u00e1n a l\u00e1badon, elb\u00edrn\u00e1l egy s\u00e9t\u00e1t, hogy felmelegedj? \u00c1ll\u00edt\u00f3lag j\u00f3t tesz, meg kellene pr\u00f3b\u00e1lni.
\n– Nem megy, nagyon f\u00e1j – pr\u00f3b\u00e1lt l\u00e1bra \u00e1llni az \u00f6regasszony; sikertelen\u00fcl – Jaj, ter\u00edts r\u00e1m m\u00e9g egy pl\u00e9det, mert mindj\u00e1rt megfagyok.
\nAlig mondta ki, elkezdett minden \u00edz\u00e9ben reszketni, s nem sokkal ezut\u00e1n m\u00e1r 39 C l\u00e1zban vacogott.
\n– Kapsz el\u00e9g leveg\u0151t, ne h\u00edvjam ki m\u00e9gis a ment\u0151ket? – meredt saj\u00e1t kez\u00e9re az \u00f6regember, \u00e9s megr\u00e9m\u00fclt: m\u00e1r az \u0151 keze is remegett.
\n– Nem kell, egyel\u0151re m\u00e9g \u00e9lek, \u00e9s am\u00edg \u00e9lek, itthon akarok…
\n– Akarsz? Mit akarsz? – hajolt k\u00f6zelebb az asszonyhoz.
\nTeltek az \u00f3r\u00e1k. A f\u00e9rfi kalap\u00e1l\u00f3 sz\u00edvvel t\u00e9rt v\u00e9g\u00fcl nyugov\u00f3ra.
\n– Istenem, add, hogy \u00e9rje meg megint a holnapot! – im\u00e1dkozott hangosan, mik\u00f6zben v\u00e9gig azon t\u00f6prengett, vajon mit akart a feles\u00e9ge utolj\u00e1ra mondani.<\/p>\n
Forr\u00e1s: Allah Akbar! Kecskem\u00e9t, 2020, Magyar Elektronikus K\u00f6nyvt\u00e1r<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Alkonyodott. A lenyugv\u00f3 nap sugarai \u00e1tosontak a szob\u00e1csk\u00e1n, \u00e9s p\u00e1r percre meg\u00e1llapodtak az \u00f6regember tar fej\u00e9n, aki egy fotelben \u00fclve ejt\u0151z\u00f6tt. A f\u00e9rfi hol az ablak el\u0151tti mad\u00e1retet\u0151t, hol a feles\u00e9g\u00e9t figyelte. Beteg volt az asszony, nehezen szuszogott. Hogy meddig \u00e9l m\u00e9g, ki tudja, de hogy nem sok\u00e1ig, azt sejtette. Nyilv\u00e1n az asszony is, m\u00e9g […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-89332","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/89332","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=89332"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/89332\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=89332"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=89332"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=89332"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}