{"id":89453,"date":"2020-04-11T02:50:29","date_gmt":"2020-04-11T02:50:29","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=89453"},"modified":"2020-04-11T08:51:11","modified_gmt":"2020-04-11T08:51:11","slug":"a-magyar-kolteszet-napja-2020-aprilis-11","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=89453","title":{"rendered":"A Magyar K\u00f6lt\u00e9szet Napja, 2020. \u00e1prilis 11."},"content":{"rendered":"

Els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1s J\u00f3zsef Attil\u00e1val (k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9vel)<\/strong><\/em><\/h2>\n

Tisztelt Szerz\u0151t\u00e1rs!<\/em><\/p>\n

Neh\u00e9z lenne elhinni, hogy ma \u00e9l\u0151 magyar k\u00f6lt\u0151 valami m\u00f3don ne ker\u00fclt volna szellemi kapcsolatba J\u00f3zsef Attil\u00e1val, illetve az \u0151 k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9vel. Ezt a fajta kapcsolatot nevezn\u00e9nk \u201etal\u00e1lkoz\u00e1snak\u201d, ami valamilyen m\u00f3don ak\u00e1r meghat\u00e1roz\u00f3 jelent\u0151s\u00e9g\u0171 is lehetett az illet\u0151 k\u00f6lt\u0151 munk\u00e1j\u00e1ra, t\u00f6rekv\u00e9seire.<\/p>\n

A K\u00e1f\u00e9 F\u0151nix port\u00e1l, t\u00f6bb \u00e9ves hagyom\u00e1ny\u00e1hoz h\u00edven, az idei Magyar K\u00f6lt\u00e9szet Napja (\u00e1prilis 11.) el\u0151tt k\u00e9rd\u00e9ssel fordul munkat\u00e1rsaihoz, bar\u00e1taihoz \u2013 abban a rem\u00e9nyben, hogy tetsz\u0151leges m\u0171faji megk\u00f6zel\u00edt\u00e9sben szubjekt\u00edv v\u00e1laszt kap t\u0151l\u00fck a k\u00f6lt\u0151i tal\u00e1lkoz\u00e1sok, r\u00e1hat\u00e1sok mik\u00e9ntj\u00e9re: milyen volt, miben \u00e1llt ez a tal\u00e1lkoz\u00e1s?<\/p>\n

Felk\u00e9r\u00e9s\u00fcnknek nincs semmif\u00e9le terjedelmi megk\u00f6t\u00e9se, egyetlen k\u00e9r\u00e9s\u00fcnk csup\u00e1n, hogy a v\u00e1laszt 2020. m\u00e1rcius 25-\u00e9ig juttass\u00e1k el a szerkeszt\u0151h\u00f6z.<\/p>\n

A be\u00e9rkezett v\u00e1laszokat sz\u00e1nd\u00e9kunkban \u00e1ll 2020. \u00e1prilis 11-\u00e9n, a Magyar K\u00f6lt\u00e9szet Napj\u00e1n port\u00e1lunkon k\u00f6zreadni.<\/p>\n

K\u00f6sz\u00f6nettel: Cseke G\u00e1bor<\/em><\/p>\n

\"\"<\/a>

J\u00f3zsef Attila arcaib\u00f3l – egy PIM-ki\u00e1ll\u00edt\u00e1son<\/em><\/p><\/div>\n

Tartalom:<\/strong><\/em><\/h3>\n

J\u00f3na D\u00e1vid: Attik\u00e1m<\/strong>
\nBajna Gy\u00f6rgy: \u201eM\u00e1r egy hete csak…\u201d<\/strong>
\nB. Tomos Hajnal: \u0150t keresve magamra tal\u00e1ltam<\/strong>
\nKrist\u00f3 Tibor: Az \u00e9gi kert\u00e9sz<\/strong>
\nKeszthelyi Gy\u00f6rgy: A b\u00e9rmunk\u00e1s himnusza<\/strong>
\nElekes Ferenc: Ki volt \u201ekis Bal\u00e1zs\u201d?<\/strong>
\nAlbert Csilla: K\u00f6nny\u0171, feh\u00e9r ruh\u00e1ban\u2026<\/strong>
\nCseke G\u00e1bor: Dolgozat, egyetlen p\u00e9ld\u00e1nyban\u2026<\/strong>
\nKom\u00e1n J\u00e1nos: Els\u0151 \u201etal\u00e1lkoz\u00e1saim\u201d J\u00f3zsef Attil\u00e1val<\/strong>
\nAdy Andr\u00e1s: Mohik\u00e1n-morfond\u00edr<\/strong>
\nAlbert-L\u0151rincz M\u00e1rton: Tal\u00e1lkoz\u00e1saim J\u00f3zsef Attil\u00e1val<\/strong>
\nF\u00fcl\u00f6p K\u00e1lm\u00e1n: Sikoly<\/strong>
\nCsata Ern\u0151: Valahol az iskolapadban\u2026<\/strong>
\nN\u00e1szta Katalin: Nem \u00e9n ki\u00e1ltok \u2013 a f\u00f6ld d\u00fcb\u00f6r\u00f6g (J\u00f3zsef Attila)<\/strong>
\nBartha Gy\u00f6rgy: K\u00e9t megk\u00f6zel\u00edt\u00e9sben<\/strong>
\nSzuhay-Havas Marianna: Keresztbe \u00e9s kasul olvasott versesk\u00f6tet<\/strong>
\nDabi Istv\u00e1n: Sz\u00edvesen elfelejt\u00fcnk mindent<\/strong>
\nPara Olga: Lelki rokonom\u2026<\/strong>
\nOl\u00e1h Istv\u00e1n: J\u00falius harminc\u00f6t\u00f6dik napja<\/strong>
\nKocsis Francisko: …J\u00f3zsef Attila egyenl\u0151 a K\u00f6lt\u0151 szinonim\u00e1j\u00e1val<\/strong>
\nT\u00f3th M\u00f3nika k\u00e9t verse<\/strong>
\nCsel\u00e9nyi B\u00e9la: Els\u0151 benyom\u00e1saim J\u00f3zsef Attil\u00e1r\u00f3l<\/strong>
\nCs\u00e1k Gy\u00f6ngyi: V\u00e1ltozatok egy t\u00e9m\u00e1ra<\/strong>
\nHadnagy J\u00f3zsef: Tal\u00e1lkoz\u00e1saim J\u00f3zsef Attil\u00e1val<\/strong>
\nFaluv\u00e9gi Anna: \u00e9rint\u00e9s<\/strong>
\nDem\u00e9ny P\u00e9ter: M\u00e1r nem is\u2026<\/strong>
\nNagy Anna: Jelenl\u00e9t<\/strong>
\nFeh\u00e9r Ill\u00e9s: T\u00f6bbsz\u00f6r\u00f6sen\u2026 Nagyon f\u00e1j<\/strong>
\nKiss Sz\u00e9kely Zolt\u00e1n: Tal\u00e1lkoz(tat)\u00e1s<\/strong>
\nDr. Bencze Mih\u00e1ly: Tal\u00e1lkoz\u00e1som J\u00f3zsef Attil\u00e1val<\/strong><\/h3>\n

<\/p>\n

J\u00f3na D\u00e1vid: Attik\u00e1m<\/strong><\/h2>\n

\u201eBar\u00e1tom volt, nem ismertem.\u201d Ignotus<\/em><\/p>\n

December 3. 19.35 perc, Sz\u00e1rsz\u00f3.
\nAmi biztos, az maga a t\u00e9ny,
\naz\u00f3ta is reszket a s\u00ednen a f\u00e9ny,
\nahogy r\u00e1folyt egy nagy k\u00f6lt\u0151 v\u00e9re,
\nhi\u00e1ba tessz\u00fck a kez\u00fcnk a vil\u00e1g \u00fct\u0151er\u00e9re,
\na vil\u00e1gmindens\u00e9get n\u00e9zz\u00fck egy kulcslyukon,
\npauszpap\u00edr az egyetlen-igaz az albumon.<\/p>\n

Logik\u00e1t keres\u00fcnk ott is ahol nincs,
\nTe mit sz\u00f3lsz ehhez Attik\u00e1m?
\nHogy nem hallottad, hogy a vonat indul, sikolt, morog?
\nHogy bel\u00e9d mart a k\u00e9t kocsit \u00f6sszek\u00f6t\u0151 von\u00f3horog?
\nLehet, hogy Te sem tudod mi t\u00f6rt\u00e9nt?
\nLehet, hogy t\u00e9ged is meglepett,
\nhogy a sorsod cs\u00fany\u00e1n r\u00e1szedett?<\/p>\n

Aznap negyedszer ment\u00e9l \u00e1t a vonatok k\u00f6z\u00f6tt,
\nest\u00e9re minden a v\u00e9gs\u0151kig leegyszer\u0171s\u00f6d\u00f6tt\u2026<\/p>\n

Persze volt, hogy incselkedt\u00e9l a hal\u00e1llal,
\nde tal\u00e1n Te se gondoltad komolyan,
\nakkor sem, ha nagyon f\u00e1jt,<\/em>
\nha sorsod k\u00ednozva szeretett,
\nhisz ilyenkor sz\u00e9p szavakat tett\u00e9l szikr\u00e1z\u00f3 h\u00f3ra.
\nTiszta sz\u00edvvel<\/em> leveleket \u00edrt\u00e1l aznap este:
\nIgnotus, Cser\u00e9pfalvi, Judit \u00e9s Fl\u00f3ra.
\nJ\u00f6tt\u00e9l volna Pestre,
\nahol d\u00edjat kapt\u00e1l volna, hivatalt,
\nde egy tehervagon sz\u00e9tvagdalt.
\nK\u00e9szen \u00e1llt\u00e1l? K\u00e9sz a lelt\u00e1r?
\nKezemre sz\u00e1radt a gyertyaviasz,
\nAttik\u00e1m, egy k\u00f6lt\u0151 enn\u00e9l szebb hal\u00e1lt tervezne mag\u00e1nak,
\nmondd meg k\u00e9rlek: igaz, vagy nem igaz?<\/p>\n

\n

Bajna Gy\u00f6rgy: \u201eM\u00e1r egy hete csak…\u201d<\/strong><\/h2>\n

\u201eM\u00e1r egy hete csak a mam\u00e1ra \/ Gondolok\u2026\u201d<\/em>
\nEz a verse volt az els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1s. Kor\u00e1bbi, mint az \u201ealudj el sz\u00e9pen kis Bal\u00e1zs\u201d.<\/em>
\nAzt\u00e1n j\u00f6tt a t\u00f6bbi. Mivel az \u00edveink igen jelent\u0151sen elt\u00e9rnek egym\u00e1st\u00f3l \u2013 a magass\u00e1got \u00e9rtem alatta \u2013, versben nem is pr\u00f3b\u00e1lom \u201eplagiz\u00e1lni\u201d. Mert csak azt tehetn\u00e9m. \u00c9rdekes ellenben, hogy jegyzetekben, k\u00f6nyvismertet\u0151kkor legt\u00f6bb esetben ott bujk\u00e1l a soraim k\u00f6z\u00f6tt. Nem lehet szabadulni t\u0151le. F\u0151leg itt, \u00e9s most! Mert \u00e9n sem ilyennek k\u00e9pzelem a rendet\u2026<\/p>\n

\n

B. Tomos Hajnal: \u0150t keresve magamra tal\u00e1ltam<\/strong><\/h2>\n

J\u00f3zsef Attila \u00e9letm\u0171v\u00e9vel, szellemis\u00e9g\u00e9vel, nem egy, hanem a felfedez\u00e9s meg-meg\u00fajul\u00f3 d\u00f6bbenet\u00e9vel ism\u00e9tl\u0151d\u0151 sok-sok tal\u00e1lkoz\u00e1som volt. Persze k\u00f6z\u00f6tt\u00fck volt egy els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1s is, az elemi iskol\u00e1s olvas\u00f3k\u00f6nyv\u00fcnkben szerepl\u0151 Mama c.verse kapcs\u00e1n. Akkor m\u00e9g \u00e9n is \u201e\u0151szinte ember voltam\u201d<\/em>, persze, hogy a gyermek-Attila p\u00e1rtj\u00e1ra \u00e1lltam: \u201eHagyja a dagadt ruh\u00e1t m\u00e1sra,\/Engem vigyen f\u00f6l a padl\u00e1sra<\/em>\u201d. \u00c9s el is k\u00e9pzeltem magamban, hogy az \u00e9n angyalszel\u00edds\u00e9g\u0171 any\u00e1m, (aki szint\u00e9n h\u00e1rom gyermeket nevelt \u00e9s aki szint\u00e9n rengeteget mosott \u00e9s teregetett) \u00edgy is tett volna: el\u0151bb engem vesz \u00f6lbe, visz fel a padl\u00e1sra \u00e9s csak azut\u00e1n a ruh\u00e1kkal p\u00fapozott kosarat.
\nA m\u00e1sodik tal\u00e1lkoz\u00e1som J\u00f3zsef Attil\u00e1val (melyet az\u00f3ta is kiad\u00f3s atyai nyaklevesk\u00e9nt tartok sz\u00e1mon) kamaszkoromban esett meg. Kb.18 lehettem, amikor iskol\u00e1nk egy t\u00edz \u00e9ves v\u00e9ndi\u00e1k-tal\u00e1lkoz\u00f3ra k\u00e9sz\u00fclt, m\u0171sorral, felvir\u00e1gozott oszt\u00e1lyteremmel \u00e9s nagy-nagy felhajt\u00e1ssal. Anik\u00f3 n\u00e9ni, a magyartan\u00e1rn\u0151m, J.A. Nem \u00e9n ki\u00e1ltok c\u00edm\u0171 vers\u00e9t \u201eosztotta r\u00e1m\u201d \u2013 amint k\u00e9s\u0151bb kider\u00fclt \u2013 el\u00e9gg\u00e9 m\u00e9ltatlanul, ugyanis kamaszos k\u00f6nnyelm\u0171s\u00e9ggel f\u00e9lv\u00e1llr\u00f3l vettem a feladatot. K\u00e9tszer\u2013h\u00e1romszor \u00e1tolvastam a verset s azt\u00e1n megnyugtattam magam, hogy menni fog az nekem. Azt\u00e1n a \u201ef\u0151pr\u00f3b\u00e1n\u201d, t\u00f6bb tan\u00e1r jelenl\u00e9t\u00e9ben, alaposan fels\u00fcltem. J\u00f3s\u00e1gos magyartan\u00e1rn\u0151m szinte saj\u00e1t arc\u00e1n csattan\u00f3 pofonk\u00e9nt viselte el az \u00e9n kudarcomat. De ut\u00e1na olyan leck\u00e9t adott fel v\u00e1llal\u00e1sr\u00f3l, emberi tart\u00e1sr\u00f3l \u00e9s a j\u00f3zsefattilai \u00e9letm\u0171 m\u00e9ly\u00e9rt\u00e9k\u00e9r\u0151l, melyet hal\u00e1lomig nem felejtek el. Azt\u00e1n am\u00edg t\u00e9nylegesen \u201ek\u00edv\u00fclr\u0151l\u201d f\u00fajtam a verset, el\u0151sz\u00f6r ny\u00edlt r\u00e1l\u00e1t\u00e1som ezekre a m\u00e9lys\u00e9gekre \u00e9s nyiladoz\u00f3 \u00e9rtelmem teljes lend\u00fclet\u00e9vel sz\u00edvtam magamba a csak J.A-ra jellemz\u0151 k\u00f6lt\u0151i attit\u0171d\u00f6t.
\nK\u00fcl\u00f6nben J\u00f3zsef Attila \u201evil\u00e1gizz\u00e1sa h\u0151m\u00e9rs\u00e9klet\u00e9t\u201d m\u00e1r azon a tal\u00e1lkoz\u00f3n is hatv\u00e1nyozottan \u201elem\u00e9rhettem\u201d. Miut\u00e1n elmondtam a verset (melyet, ha kell, most is k\u00f6nyv n\u00e9lk\u00fcl felmondok), p\u00e1r percig s\u00edri csend volt a teremben, azt\u00e1n kit\u00f6rt a taps \u00e9s l\u00e1ttam, hogy sokan t\u00f6rlik-rejtegetik k\u00f6nnyeiket. Anik\u00f3 n\u00e9ni pedig alig \u00e9rezhet\u0151en v\u00e1llamra tette a kez\u00e9t.
\nEgy\u00e9bk\u00e9nt nem mondhatn\u00e1m, hogy J\u00f3zsef Attila valamelyik vers\u00e9b\u0151l konkr\u00e9tan t\u00e9m\u00e1t vagy st\u00edlust mer\u00edtettem volna, legal\u00e1bbis nem tudatosan. De miut\u00e1n \u00e9n is elvesz\u00edtettem \u00e9desany\u00e1mat, k\u00ednosan hatalm\u00e1ba ker\u00edtett a csal\u00f3dotts\u00e1g, a cserbenhagyottak az a fajta becsapotts\u00e1g-\u00e9rzete, mely \u00e1thatja a K\u00e9sei sirat\u00f3 minden sor\u00e1t. \u00cdgy t\u00f6rt\u00e9nhetett, b\u00e1r korban, sorsban irdatlan t\u00e1vols\u00e1g v\u00e1laszt el benn\u00fcnket, egyszer\u0171 emberi \u00e9rzelmeink m\u00e9gis tal\u00e1lkozhattak egym\u00e1ssal a vers \u00e1ltal. Persze, erre a hasonl\u00f3s\u00e1gra is csak k\u00e9s\u0151bb j\u00f6ttem r\u00e1, amikor \u00fajra kezembe ker\u00fclt J.A. 1972-ben kiadott gy\u0171jtem\u00e9nyes k\u00f6tete, a Vil\u00e1gizz\u00e1sa h\u0151m\u00e9rs\u00e9kletem.
\nDe hadd osztom meg veletek is az \u00e9n k\u00e9sei sirat\u00f3mat:<\/p>\n

P\u00e1rt\u00fct\u00e9s ut\u00e1n<\/strong><\/em>
\n(any\u00e1m hal\u00e1l\u00e1ra)<\/strong><\/em><\/p>\n

Ott haladsz faarccal
\na menet \u00e9l\u00e9n.<\/p>\n

Elp\u00e1rtolt\u00e1l.<\/p>\n

Kit\u00e9pted kezedet
\ncsimpaszkod\u00e1sunkb\u00f3l,
\ns\u00f3hajod
\na latyakos \u00e1gyb\u00f3l.<\/p>\n

B\u00facs\u00fara sem
\ntorpant meg tekinteted.<\/p>\n

Csak suttyogunk most
\n\u00f6sszeb\u00fajva, mint juhok
\na havat ok\u00e1d\u00f3 sz\u00e9lben.<\/p>\n

Kik vagyunk,
\nmiv\u00e9 lehet\u00fcnk
\nn\u00e9lk\u00fcled
\ns mit tegy\u00fcnk
\nszavad hely\u00e9be?<\/p>\n

\n

Krist\u00f3 Tibor: Az \u00e9gi kert\u00e9sz<\/strong><\/h2>\n

(JA oda\u00e1tr\u00f3l)<\/em><\/p>\n

kert\u00e9sz vagyok fenn az \u00e9gen
\ngurul a Hold tengelyv\u00e9gen
\ntologatom a talicsk\u00e1t
\ncipelem felh\u0151k halmaz\u00e1t<\/p>\n

Csillag-mez\u0151m megm\u0171veltem,
\nverseimet M\u00e9rlegeltem
\nelszerettem az Ikreket
\nNyilas \u0151rzi sz\u00e9p kertemet<\/p>\n

innen nem n\u0151 fentebb a gaz
\nmanna sem hull az szent igaz
\nm\u00e9gis jobb volt ott lent lenni
\ncsemet\u00e9ket nevelgetni<\/p>\n

\n

Keszthelyi Gy\u00f6rgy: A b\u00e9rmunk\u00e1s himnusza<\/strong><\/h2>\n

\u2013 J\u00f3zsef Attil\u00e1hoz \u2013<\/em><\/p>\n

V\u00e9gy egy m\u00e9ly leveg\u0151t, bes\u00f6t\u00e9tedett.
\nHa l\u00e1tn\u00e1d, ha b\u00e1r sejten\u00e9d
\nte f\u00e9l\u00e1rva, hogy any\u00e1m ez\u00fcst haja is
\n\u00e9ppen \u00edgy \u00e9s \u00e9ppen ilyenkor…
\nne folytasd tov\u00e1bb a keserves v\u00e1gt\u00e1t,
\nfogadjuk el a sz\u00edv j\u00e1t\u00e9kait,
\nmelyekkel sz\u00e9gyen szembeszeg\u00fclni.
\nVegy\u00fck nev\u00fcnkre ink\u00e1bb a tegnapot,
\nmert az a faktum, m\u00e9g akkor is,
\nha zsiv\u00e1ny \u00e9s t\u00f6rv\u00e9nyellenes.<\/p>\n

Ha l\u00e1tn\u00e1d, te b\u00e9k\u00e9tlenked\u0151 proli,
\nsok fura \u00far mi mindenre k\u00e9pes,
\nkl\u00f3nozott Horgerek, alantas
\nj\u00f6vend\u0151mond\u00f3k elzavarn\u00e1k
\nmindannyiunkb\u00f3l a dacos gyermeket.
\nKi tudja, merre \u00e9p\u00fclt \u00faj h\u00e1zad
\n\u00e9s vajon van-e ott h\u00e1zi\u00far?
\nTizenkilenc \u00f3ra \u00e9s harminchat perc,
\nennyit z\u00e1rt r\u00f6vidre a lass\u00fa teher,
\nazt\u00e1n a s\u00ednp\u00e1r hazavezetett.<\/p>\n

Darabokra t\u00f6rt benned az ac\u00e9lszerkezet,
\nmert sz\u00e9tszabdaltad az oltalmakat.
\nGl\u00f3ri\u00e1d volt ez, m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gos hib\u00e1d,
\namelyet percr\u0151l percre, sz\u00f3r\u00f3l sz\u00f3ra
\nbemagolhatna annyi mihaszna
\n\u00e9s mindaz, aki megtart\u00f3 sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl
\nmeg\u00e1lljt parancsol b\u00e1rmely folytat\u00e1snak,
\ns ink\u00e1bb saj\u00e1t lelk\u00e9be h\u00e1tr\u00e1l.
\nMagaddal vitted a koldus szav\u00e1t,
\nszertevagdosott bet\u0171rendszer\u00e9t,
\nl\u00e1bnyom maradt\u00e1l, ujjlenyomat
\ns\u00e1ros g\u00f6r\u00f6ngy\u00f6n, j\u00e1rdaszeg\u00e9lyen.<\/p>\n

Naponta \u00e1t\u00e9lj\u00fck az \u00e1rv\u00e1k mag\u00e1ny\u00e1t,
\nnincs any\u00e1nk, ap\u00e1nk, m\u00e1snak meg nem lesz
\nneme, nemzete \u2013 mert \u00edgy sz\u00f3l a regula.
\nM\u00e9gis \u00f6sszetart ez a p\u00e1rhuzam,
\np\u00e9ld\u00e1d \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban hebegek-habogok,
\nsz\u00e1lka vagyok a k\u00f6r\u00f6m alatt,
\nkavics a cip\u0151ben,
\n\u00edgy merev\u00fcl\u00f6k halov\u00e1ny halott\u00e1
\nm\u00e9g miel\u0151tt kezet emelne r\u00e1m
\negy mag\u00e1t kellet\u0151, ripacs nemzed\u00e9k.<\/p>\n

2022. m\u00e1rcius 12\/13 \u2013 \u00e9jjel<\/em><\/p>\n

\n

Elekes Ferenc: Ki volt \u201ekis Bal\u00e1zs\u201d?<\/strong><\/h2>\n

(Ezt a sz\u00e9p, kicsi \u00edr\u00e1st kiloptam egy r\u00e9gi \u00fajs\u00e1gb\u00f3l, teh\u00e1t nem \u00e9n \u00edrtam, de szeretn\u00e9m, hogy m\u00e1sok is elolvass\u00e1k. K\u00f6zl\u00e9s\u00e9re enged\u00e9lyt senkit\u0151l nem k\u00e9rtem, holott \u00fagy illett volna. Ha megb\u00fcntetnek miatta, v\u00e1llalom, mert J\u00f3zsef Attil\u00e1r\u00f3l van benne sz\u00f3. Pontosabban: az Altat\u00f3-c\u00edm\u0171 vers\u00e9r\u0151l \u00e9s annak k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeir\u0151l. Hiszem, hogy Attil\u00e1\u00e9rt ennyit v\u00e1llalhatok…)<\/em><\/p>\n

\"\"<\/a><\/p>\n

Kis Bal\u00e1zst mindenki j\u00f3l ismeri. M\u00e1r az is h\u00e9tszer hallhatta a nev\u00e9t, aki \u00e9let\u00e9ben csak egyszer olvasta J\u00f3zsef Attila Altat\u00f3j\u00e1t. Mindenki ismeri, de senki nem tudja, ki is val\u00f3j\u00e1ban kis Bal\u00e1zs. Nem tudj\u00e1k, hogy \u00e9lt-e a versben szerepl\u0151 kisfi\u00fa. Nem tudj\u00e1k, hogy feln\u0151ttk\u00e9nt mi lett bel\u0151le. A vers keletkez\u00e9s\u00e9nek titkait csak kevesen \u0151rzik, s ezen kevesek egyike Gell\u00e9r Zsuzsa, aki Bal\u00e1zs-nap est\u00e9j\u00e9n, g\u00f6d\u00f6ll\u0151i otthon\u00e1ban mes\u00e9lt b\u00e1tyj\u00e1r\u00f3l, az Altat\u00f3 ihlet\u0151j\u00e9r\u0151l.
\n\u201eMilyen ritka, sz\u00e9p n\u00e9v ez a Bal\u00e1zs!\u201d \u2013 mondta 1935 janu\u00e1rja v\u00e9g\u00e9n J\u00f3zsef Attila Ott\u00f3 Gizella beteg\u00e1gya mellett. Ott\u00f3 Ferenc zeneszerz\u0151 h\u00faga m\u00e1r t\u00f6bb h\u00f3napja fek\u00fcdt k\u00f3rh\u00e1zban. Cs\u00e1sz\u00e1rmetsz\u00e9ssel sz\u00fclt, ut\u00e1na tromb\u00f3zist, majd t\u00fcd\u0151- \u00e9s mellh\u00e1rtyagyullad\u00e1st kapott. Egy sikertelen sz\u00fcl\u00e9st m\u00e1r maga m\u00f6g\u00f6tt tud\u00f3 asszony nem b\u00e1nta a szobafogs\u00e1got, mert mindenn\u00e9l nagyobb \u00f6r\u00f6m volt neki Bal\u00e1zs fia \u00e9rkez\u00e9se. L\u00e1togat\u00f3ja is volt el\u00e9g, b\u00e1tyja gyakran bar\u00e1tait is mag\u00e1val vitte. Egy ilyen betegvizit alkalm\u00e1val adott ihletet J\u00f3zsef Attil\u00e1nak a p\u00e1r h\u00f3napos Gell\u00e9r Bal\u00e1zs az Altat\u00f3 meg\u00edr\u00e1s\u00e1ra.
\n\u201eH\u00e1rom nap m\u00falva a k\u00f6lt\u0151 \u00e9s nagyb\u00e1ty\u00e1m egy\u00fctt hozt\u00e1k el hozz\u00e1nk a vers k\u00e9zirat\u00e1t. Feri b\u00e1csi er\u0151sk\u00f6d\u00f6tt, hogy Attila aj\u00e1nlja neki a verset, \u0151 majd megzen\u00e9s\u00edti. H\u00e1t \u00fagy is lett” \u2013 mes\u00e9li Gell\u00e9r Zsuzsa.
\nA k\u00f6lt\u0151 a versr\u0151l megfeledkezett. Csak hal\u00e1la ut\u00e1n a Sz\u00e9p Sz\u00f3 1938-as J\u00f3zsef Attila-eml\u00e9ksz\u00e1m\u00e1ban jelent meg el\u0151sz\u00f6r, s lassan Magyarorsz\u00e1g apraja-nagyja megismerte kis Bal\u00e1zst. Az olvas\u00f3 sz\u00e1m\u00e1ra a versben szerepl\u0151 Bal\u00e1zs mindig kisfi\u00fa marad, de Gell\u00e9r Bal\u00e1zs feln\u0151tt, f\u00e9rfiv\u00e1 cseperedett.
\nAz \u00f6tvenes \u00e9vek derek\u00e1n, ha t\u0171zolt\u00f3 nem is, de katona lett, s h\u00edrad\u00f3sk\u00e9nt szolg\u00e1lt a Pet\u0151fi, majd a Mal\u00e9ter laktany\u00e1ban. Bal\u00e1zs, aki \u00e9rtelmis\u00e9gi sz\u00e1rmaz\u00e1sa miatt a gimn\u00e1ziumot is csak estin v\u00e9gezhette, a katonas\u00e1g idej\u00e9n arr\u00f3l \u00e1lmodozott, hogy tanulm\u00e1nyait majd a Zeneakad\u00e9mi\u00e1n folytatja, hiszen kiskora \u00f3ta rajongott a zongor\u00e1\u00e9rt. 1956 december\u00e9ben szerelt le, s rem\u00e9nyei hamar szertefoszlottak. \u201eBizonytalan id\u0151k voltak azok, f\u0151leg egy intelligens, tud\u00e1sra \u00e9hes fiatal sz\u00e1m\u00e1ra. A b\u00e1ty\u00e1m \u00fagy \u00e9rezte, el kell mennie az orsz\u00e1gb\u00f3l, s mag\u00e1val vitte legjobb bar\u00e1tn\u0151met, a monori Zs\u00edros Katit is. \u00c9n itthon maradtam, mert valakinek mindig maradnia kell, hogy cipelje a v\u00e1ll\u00e1n a terheket. \u00c9desany\u00e1nknak \u00edgy is majd megszakadt a sz\u00edve, hogy Bal\u00e1zs ilyen messzire ker\u00fclt el t\u0151le.\u201d
\n\u201eA t\u00e1vols\u00e1got, mint \u00fcveggoly\u00f3t megkapod…\u201d \u2013 \u00edg\u00e9rte a k\u00f6lt\u0151. Ez a t\u00e1vols\u00e1g el\u0151sz\u00f6r csak B\u00e9cset, majd Toront\u00f3t jelentette. Bal\u00e1zs Kanad\u00e1ban villanyszerel\u0151k\u00e9nt dolgozott, majd sz\u00e1mviteli f\u0151iskol\u00e1t v\u00e9gzett, \u00e9s f\u0151k\u00f6nyvel\u0151k\u00e9nt kereste csal\u00e1dj\u00e1nak a kenyeret. Mindk\u00e9t fia m\u00e1r a tengerent\u00falon sz\u00fcletett. Gell\u00e9r Zsuzsa P\u00e9tert \u00e9s Tam\u00e1st gyakran l\u00e1tta vend\u00e9g\u00fcl Magyarorsz\u00e1gon. \u201eAz id\u0151sebbik fi\u00fa m\u00e1r tizenegy \u00e9ves volt, mikor el\u0151sz\u00f6r hazak\u00fcldt\u00e9k nyaralni. K\u00e9s\u0151bb m\u00e1r mindketten nyarakat t\u00f6lt\u00f6ttek vel\u00fcnk. Az \u00e9vek gyorsan teltek, \u00e9lt\u00fck az \u00e9let\u00fcnket, mi itt, \u0151k ott. 1996 h\u00fasv\u00e9tj\u00e1n Bal\u00e1zs telefon\u00e1lt, hogy v\u00e1rjuk, mert n\u00e9gy nap m\u00falva hazaj\u00f6n t\u00edz napra…\u201d K\u00f6rbej\u00e1rta rokonait, senkit nem akart kihagyni, mindenkit l\u00e1tni k\u00edv\u00e1nt: utolj\u00e1ra. A csal\u00e1d tagjai alig hitt\u00e9k el, hogy a der\u0171s \u00e9s er\u0151s f\u00e9rfi s\u00falyos beteg.
\nK\u00e9t h\u00e9ttel magyarorsz\u00e1gi l\u00e1togat\u00e1sa ut\u00e1n Gell\u00e9r Bal\u00e1zs kanadai otthon\u00e1ban elaludt \u00f6r\u00f6kre. Az Altat\u00f3 eredeti k\u00e9zirata is elker\u00fclt a csal\u00e1dt\u00f3l az Irodalmi M\u00fazeumba: kis Bal\u00e1zs halhatatlan marad.<\/p>\n

\n

Albert Csilla: K\u00f6nny\u0171, feh\u00e9r ruh\u00e1ban\u2026<\/strong><\/h2>\n

(Tal\u00e1lkoz\u00e1sok J\u00f3zsef Attil\u00e1val)<\/em><\/p>\n

Hi\u00e1ba, gyarl\u00f3 az ember\u2026 Nekem ez jutott az eszembe legel\u0151sz\u00f6r. A szem\u00e9lyes siker \u00e1t\u00e9l\u00e9s\u00e9nek elmulasztott lehet\u0151s\u00e9ge\u2026
\nA szegedi J\u00f3zsef Attila Tudom\u00e1nyegyetem B\u00f6lcs\u00e9szkar\u00e1nak Auditorium Maximum\u00e1ban \u2013 nagyel\u0151ad\u00f3j\u00e1ban \u2013 t\u00f6rt\u00e9nt, szerintem \u00fagy 1980 k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n. Di\u00e1knapok voltak \u2013 \u00e9n h\u00fasz\u00e9ves magyar\u2013orosz szakos hallgat\u00f3k\u00e9nt ott szorongtam, \u00e9s izgultam, melyik \u00e9vfolyam gy\u0151z a v\u00e9gs\u0151 versenyben, amelyben k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 kv\u00edzk\u00e9rd\u00e9seket tettek fel az egyetem n\u00e9vad\u00f3j\u00e1val kapcsolatban. Az egyik \u00edgy hangzott:<\/p>\n

Fejezd be az id\u00e9zetet!<\/em><\/p>\n

\u201eElindulok az istenek<\/strong>
\nellen \u2013 a sz\u00edvem nem remeg \u2013<\/strong>
\n????????????????????????????\u201d<\/strong><\/p>\n

Nem tudta senki\u2026 azaz \u00e9n igen: \u201ek\u00f6nny\u0171, feh\u00e9r ruh\u00e1ban\u201d. Kisz\u00e1radt a torkom. Most\u2026 csak meg kell sz\u00f3lalnom, \u00e9s akkor mindenki r\u00e1m n\u00e9z, \u00e9s l\u00e1tja, hogy \u00e9n tudom, amit \u0151k nem. H\u00e1t ez az\u2026 ez a \u201emindenki r\u00e1m n\u00e9z\u201d\u2026 Azt\u00e1n elsz\u00e1llt a pillanat, j\u00f6tt a k\u00f6vetkez\u0151 k\u00e9rd\u00e9s.
\nVajon m\u00e9rt jutott ez most eszembe? Tal\u00e1n nagyobb bennem a v\u00e1gy a sikerre, mint amit a term\u00e9szetem enged megnyilv\u00e1nulni? Tal\u00e1n. \u00c9s persze azt is mutatja ez az eml\u00e9k, hogy h\u00fasz\u00e9vesen m\u00e1r nagyon k\u00f6zel voltam ehhez a k\u00f6lt\u0151h\u00f6z, sokat olvastam t\u0151le.
\nIgaz, komoly \u00fatraval\u00f3t kaptam ehhez magyartan\u00e1romt\u00f3l, Rom\u00e1n K\u00e1rolyt\u00f3l, aki nemcsak a sz\u00e9kesfeh\u00e9rv\u00e1ri Vasv\u00e1ri P\u00e1l Gimn\u00e1ziumban, de az eg\u00e9sz v\u00e1rosban legenda volt. Nadr\u00e1gtart\u00f3val j\u00e1rt, \u00e9s kez\u00e9ben cigarett\u00e1val magyar\u00e1zott. Mi gyakran elmulasztottuk az aktu\u00e1lis metafora k\u00edn\u00e1lta m\u0171v\u00e9szi \u00e9lm\u00e9nyt az\u00e9rt a p\u00e1ratlan adrenalin-forr\u00e1s\u00e9rt, amivel azt figyelt\u00fck, mikor esik le a hamu a cigarett\u00e1j\u00e1r\u00f3l. Mindig leesett. Sose vette \u00e9szre. Hogy m\u00e9rt volt olyan v\u00e9kony, hogy nadr\u00e1gtart\u00f3val kellett k\u00f6zlekednie, nem \u00e9rtett\u00fck, hiszen gyakran evett sajtos rol\u00f3t verselemz\u00e9s k\u00f6zben, \u00e9s kaj\u00e1n mosollyal egy\u00fctt \u00e9rzett vel\u00fcnk, hogy \u00e9hesek vagyunk. Egy\u00e1ltal\u00e1n, nem volt benne semmi tan\u00e1ros, maga volt a szabad szellem \u00e9s tolerancia. \u00c9s persze idealista is volt, mert az\u00e9rt irodalmat tan\u00edtani, na, ahhoz realista ember ne nagyon fogjon hozz\u00e1. Ihletetts\u00e9ge, a cigaretta hamuja \u00e9s idealizmusa tal\u00e1n J\u00f3zsef Attila tan\u00edt\u00e1sa k\u00f6zben \u00e9rte el a maximumot, s felt\u00e9telezte \u2013 nem eg\u00e9szen oktalanul \u2013, hogy minket is mag\u00e1val tudott ragadni. De az ilyesminek az\u00e9rt vannak hat\u00e1rai, kedves magyartan\u00e1rok, sz\u00f3val azokat ne l\u00e9pj\u00fck \u00e1t, ne \u00e1m\u2026
\nEgy nap az \u00d3d\u00e1t tan\u00edtotta, csod\u00e1latosan, \u00e9s azt hiszem, val\u00f3ban ott \u00fclt\u00fcnk sokan a Szinva partj\u00e1n vele, mik\u00f6zben besz\u00e9lt. Ez volt a 2. \u00f3r\u00e1ban. A 6. meg elmaradt. M\u00e1r pakoltunk az 5. \u00f3ra ut\u00e1n a t\u00e1sk\u00e1nkba, amikor bej\u00f6tt, \u00e9s azt mondta: nincsen 6. \u00f3r\u00e1ja, \u00e9s hallotta, hogy a mi\u00e9nk is elmarad. Folytathatn\u00e1nk a besz\u00e9lget\u00e9st a versr\u0151l… A kezek meg\u00e1lltak a t\u00e1sk\u00e1kban, a m\u00e1r leakasztott dzsekik a sz\u00e9kre hulltak. Eml\u00e9kszem arra a cs\u00f6ndre. A cs\u00f6ndre, ami azt mondta: nincs az a vers, ami ezt a pillanatot le tudja gy\u0151zni. \u0150 is meg\u00e9rtette, zavarba j\u00f6tt, zavarba j\u00f6tt\u00fcnk. Az \u00d3da sz\u00e9ps\u00e9ges sorait elsodorta az \u00e9let mocskos hull\u00e1mver\u00e9se. De az\u00e9rt nem haragudott r\u00e1nk. Tudta, elj\u00f6n az ideje m\u00e9g annak is, hogy a k\u00f6lt\u00e9szet gy\u0151z. Most nem siker\u00fclt. Azt hiszem, r\u00e1ntott egyet a nadr\u00e1gj\u00e1n. Mi meg n\u00e9mi b\u0171ntudattal pakoltunk tov\u00e1bb, \u00e9s igyekezt\u00fcnk decensen \u00f6r\u00fclni annak, hogy elmarad az \u00f3r\u00e1nk\u2026.
\nEzek ut\u00e1n egy olyan egyetem hallgat\u00f3ja lettem Szegeden, amely J\u00f3zsef Attila nev\u00e9t viselte, \u00e9s hogy most m\u00e9rt nem viseli, azt nem \u00e9rtem, de h\u00e1t ez mindegy is. Ett\u0151l m\u00e9g \u0151 az egyik legnagyobb magyar k\u00f6lt\u0151. Mindenesetre mindenfajta irodalmi k\u00f6r\u00f6kbe j\u00e1rtam, ahol vele k\u00fcl\u00f6n is foglalkoztunk, \u00e9s \u00edgy esett, hogy a Szegedi Telev\u00edzi\u00f3 arra k\u00e9rte kis csoportunkat, j\u00f6jj\u00fcnk el egy besz\u00e9lget\u00e9sre, amit J\u00f3zsef Attila \u00e9s Horger Antal \u00far ismert incidense kapcs\u00e1n k\u00e9sz\u00edtenek, \u00e9s mondjuk el a v\u00e9lem\u00e9ny\u00fcnket. M\u00e9g arra is eml\u00e9kszem, hogy az az\u00f3ta ink\u00e1bb eleg\u00e1ns kis dalaival h\u00edress\u00e9 v\u00e1lt Gergely R\u00f3bert olvasott fel visszaeml\u00e9kez\u00e9seket, r\u00e9szleteket a besz\u00e9lget\u00e9s el\u0151tt \u2013 nagyon j\u00f3l. Komolyan vettem, hogy azt mondhatom, amit akarok: \u00e9s elmondtam, hogy bizonyos \u00e9rtelemben sajn\u00e1lom Horger Antal urat, akir\u0151l \u00fagy tudom, nyelv\u00e9szk\u00e9nt mai napig nagy a respektusa. Tal\u00e1n nem k\u00f6telez\u0151 mindenkinek j\u00f3l \u00e9rteni egy verset. Persze nem k\u00f6telez\u0151 egy vers miatt ekkora cirkuszt csin\u00e1lni sem, de h\u00e1t ki tudja, mi lett volna, ha J\u00f3zsef Attila nem hagyja ott az egyetemet, stb., sz\u00f3val nem k\u00e9ts\u00e9gbe vonva a k\u00f6lt\u0151 nagys\u00e1g\u00e1t, n\u00e9mi meg\u00e9rt\u00e9st pr\u00f3b\u00e1ltam tan\u00fas\u00edtani valaki ir\u00e1nt, aki am\u00fagy is megfizetett r\u00e9gen, hiszen nagy tan\u00edtv\u00e1nya sorai \u00f6r\u00f6kre a rossz oldalra sodort\u00e1k tud\u00f3s nev\u00e9t.
\nAmikor kij\u00f6tt\u00fcnk a szegedi telev\u00edzi\u00f3b\u00f3l, tan\u00e1runk, Szigeti Lajos le volt forr\u00e1zva. Azt mondta, a m\u0171sor ut\u00e1n nagyon komolyan lehordt\u00e1k \u2013 nem arra sz\u00e1m\u00edtottak, hogy ezt a prolet\u00e1r k\u00f6lt\u0151t nem v\u00e9dj\u00fck meg, hogy ennyire kev\u00e9ss\u00e9 lesz\u00fcnk loj\u00e1lisak, \u0151k nem Horger Antal megdics\u0151\u00fcl\u00e9s\u00e9t akart\u00e1k. Szerinte \u2013 mondta, le se fogj\u00e1k hozni a m\u0171sort\u2026
\nLehozt\u00e1k. A folyos\u00f3n meg\u00e1ll\u00edtott egy, a nyelv\u00e9szeti tansz\u00e9ken dolgoz\u00f3 tan\u00e1rom, \u00e9s melegen gratul\u00e1lt. A sajt\u00f3 \u00edzekre szedte a m\u0171sort, a legkevesebb az volt, hogy azt \u00e1ll\u00edtotta, szerencse, hogy nem minden egyetemista gondolkozik \u00fagy, ahogy mi, mert akkor ma nem JATE, hanem HATE (Horger Antal Tudom\u00e1nyegyetem) m\u0171k\u00f6dne Szegeden. Engem mindez nem nagyon \u00e9rdekelt. De a tan\u00e1runkat megviselte. H\u00e1t\u2026 ilyen id\u0151k j\u00e1rtak akkoriban\u2026 \u00e9s nem hiszem, hogy ennek jobban \u00f6r\u00fclt volna J\u00f3zsef Attila, mint annak, ahogyan most van\u2026
\n\u00c9s persze azt\u00e1n a sok-sok \u00e9v, amikor m\u00e1r magyartan\u00e1rk\u00e9nt pr\u00f3b\u00e1ltam k\u00f6zel hozni a gyerekekhez ezt a csod\u00e1latos k\u00f6lt\u0151t\u2026 meg\u00e9rtve, hogy egyre nehezebb, \u00e9s hogy mindig lesznek versei, amelyeket magam sem tudok felt\u00f6rni, \u00e9s ez\u00e9rt nem k\u00edv\u00e1nhatom ezt di\u00e1kjaimt\u00f3l sem. Ebben egy\u00e9bk\u00e9nt az \u00e9vek sor\u00e1n egyre megenged\u0151bb lettem. De azt kiv\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl mindig megtapasztaltam, hogy ez a k\u00f6lt\u0151 valahogy szem\u00e9lyes ismer\u0151s\u00fckk\u00e9 v\u00e1lik. Tal\u00e1n az\u00e9rt, mert az \u00e9lete olyan sz\u00edvszor\u00edt\u00f3, mert olyan ny\u00edltan \u201evakarja el a sebeket\u201d \u00e9s \u201etakarja ki mag\u00e1t\u201d? Nem tudom. De nem hiszem, hogy csak az\u00e9rt eml\u00edtette sok di\u00e1kom \u201eAttilak\u00e9nt\u201d a dolgozataiban, mert a vezet\u00e9kneve is keresztn\u00e9v.
\nAzt\u00e1n \u00fagy 6 \u00e9ve elolvastam Asperj\u00e1n Gy\u00f6rgy: Fogadj sz\u00edvedbe<\/em> c\u00edm\u0171 reg\u00e9ny\u00e9t, \u00e9s nagyon megind\u00edtott. V\u00e9gigk\u00f6vetve J\u00f3zsef Attila \u00e9let\u00e9t, el\u0151sz\u00f6r l\u00e1ttam logikusnak, hogy besz\u00f3lt a konyh\u00e1ba a gyerekeket f\u00fcrdet\u0151 n\u0151v\u00e9reinek ott a sz\u00e1rsz\u00f3i h\u00e1zban, hogy j\u00e1r egyet, azt\u00e1n kis\u00e9t\u00e1lt az \u00e1llom\u00e1sra egy vonat el\u00e9. \u00c9s att\u00f3l, hogy ezt meg\u00e9rtettem, sok\u00e1ig neh\u00e9z volt a sz\u00edvem. Nem a k\u00f6lt\u0151t l\u00e1ttam, hanem egy embert, aki nem b\u00edrt el az \u00e9lettel. Meg\u00e9rtettem, hogy van olyan \u201enem embernek val\u00f3 k\u00edn\u201d, aminek az \u00e9leit nem tudja tomp\u00edtani, s\u0151t tal\u00e1n csak kihegyezi az a ragyog\u00f3 tehets\u00e9g, amit mindenki \u00e9rt\u00e9kelt, de \u00e1gyba az\u00e9rt m\u00e1ssal b\u00fajt, vacsor\u00e1t az\u00e9rt m\u00e1snak f\u0151z\u00f6tt.
\nEtt\u0151l komolyan elszomorodtam.
\n2014-ben azt\u00e1n nekifogtam egy csal\u00e1dreg\u00e9ny meg\u00edr\u00e1s\u00e1nak, amely Arany\u0151sz c\u00edmmel megtal\u00e1lhat\u00f3 a magyar Elektronikus K\u00f6nyvt\u00e1r digit\u00e1lis k\u00edn\u00e1lat\u00e1ban… Reggelente \u00edrtam, munka el\u0151tt \u2013 reggeli ember vagyok. \u00c9s \u00fagy esett, hogy akkor tan\u00edtottam a K\u00e9sei sirat\u00f3t, amikor \u00e9desany\u00e1m hal\u00e1l\u00e1t meg\u00edrtam. Tavaszi nap volt, csorgott a h\u00e1tamon a ver\u00edt\u00e9k az er\u0151fesz\u00edt\u00e9st\u0151l, hogy ne szakadjon fel a torkomat fesz\u00edt\u0151 valami. Tal\u00e1n nem is s\u00edr\u00e1s\u2026 valami m\u00e9lyebb. Nem akartam a gyerekeket ilyen helyzetbe hozni\u2026
\nVajon vannak v\u00e9letlenek?…
\nEkkor m\u00e1r gyakran jelentek meg a K\u00e1f\u00e9 F\u0151nixben \u00edr\u00e1saim, Cseke G\u00e1bor \u00fagymond \u201efelfedezett\u201d kedves bar\u00e1tom, Szab\u00f3 Zolt\u00e1n k\u00f6zvet\u00edt\u00e9s\u00e9vel. \u00cdgy esett, hogy megk\u00e9rt egy J\u00f3zsef Attil\u00e1r\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 brit tanulm\u00e1ny \u00e9s brit k\u00f6lt\u0151k ezzel kapcsolatos verseinek a ford\u00edt\u00e1s\u00e1ra. Ezt ma is meg lehet n\u00e9zni a K\u00e1f\u00e9 F\u0151nixen.<\/strong><\/em><\/a><\/p>\n

Nagy feladat volt, nagy kaland \u2013 szerettem, \u00e9s k\u00f6sz\u00f6net \u00e9rte.
\n\u00c9s akkor most\u2026 Ma, 2020. m\u00e1rcius 15-\u00e9n, amikor lobog a tavasz kint, mi pedig bent azt rem\u00e9lj\u00fck, hogy elsodorja a karant\u00e9nt, a v\u00edrust, a fenyeget\u0151 \u00f6sszeoml\u00e1st. Rem\u00e9lj\u00fck, \u00e9s tudjuk, hogy aki b\u00e1tor, az most pr\u00f3b\u00e1l \u201ecsal\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl sz\u00e9tn\u00e9zni\u201d. \u00e9s teszi a dolg\u00e1t. \u00c9n p\u00e9ld\u00e1ul arra k\u00e9sz\u00fcl\u00f6k, hogy a h\u00e9ten otthon maradt v\u00e9gz\u0151s oszt\u00e1lyomnak a Nagyon f\u00e1jt fogom tan\u00edtani. M\u00e9g nem tudom, hogyan. Tal\u00e1n le\u00edrom, tal\u00e1n valahogy m\u00f3dj\u00e1t ejtem, hogy besz\u00e9lgess\u00fcnk r\u00f3la. Furcsa lesz, de n\u00e9ha azt k\u00e9pzelem, lehet, hogy most el\u0151sz\u00f6r figyelnek majd azok is, akik sose szoktak. \u00c9s kiemelhetem azt a sort, amit a legjobban szeretek J\u00f3zsef Attil\u00e1t\u00f3l: \u201eA kult\u00fara \u00fagy hull re r\u00f3lam, mint m\u00e1sr\u00f3l a ruha boldog szerelemben.\u201d<\/em> Nem tudok ezzel betelni\u2026 a kitasz\u00edtotts\u00e1g, a szeretetn\u00e9lk\u00fclis\u00e9g id\u0151tlen, k\u00e9ts\u00e9gbeesett f\u00e1jdalma l\u00fcktet ebben a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 hasonlatban\u2026
\nArra is gondolok, hogy az emberis\u00e9g v\u00e9gre \u00e9pp ellenkez\u0151leg, most felveheti a kult\u00fara sz\u00e9p ruh\u00e1j\u00e1t, hogy v\u00e9dje mag\u00e1t a ki\u00e9g\u00e9s, cs\u00fcgged\u00e9s ellen. Ez most az a pillanat, amikor visszaakasztjuk a dzsekit, vissza\u00fcl\u00fcnk a padba, verset hallgatunk \u00e9s \u201eelindulunk az istenek\/ ellen \u2013 a sz\u00edv\u00fcnk nem remeg \u2013 \/ k\u00f6nny\u0171, feh\u00e9r ruh\u00e1ban.\u201d<\/em><\/p>\n

\n

Cseke G\u00e1bor: Dolgozat, egyetlen p\u00e9ld\u00e1nyban…<\/strong><\/h2>\n

J\u00f3zsef Attil\u00e1b\u00f3l k\u00e9sz\u00edtettem \u00e1llamvizsga-dolgozatot. Pontosabban: az \u0151 eszt\u00e9tikai n\u00e9zeteit, elm\u00e9leti \u00edr\u00e1sainak t\u00f6red\u00e9keit vizsg\u00e1ltam, t\u00e9rk\u00e9peztem fel, foglaltam \u00f6ssze s vetettem egybe k\u00f6lt\u0151i gyakorlat\u00e1val. Term\u00e9szetesen, nyakon \u00f6ntve a kor ideol\u00f3giai m\u00e1rt\u00e1s\u00e1val.
\nA t\u00e9m\u00e1t magam v\u00e1lasztottam. Igaz, nem bels\u0151 k\u00e9sztet\u00e9sb\u0151l, hanem egy j\u00f3kora lajstromr\u00f3l, amelyet a b\u00f6lcs\u00e9szet magyar katedr\u00e1j\u00e1nak vezet\u0151s\u00e9ge \u00e1ll\u00edtott \u00f6ssze, de egy pillanatig sem haboztam. B\u00e1rmilyen \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9sben \u00e9s felvet\u00e9sben szerepelt is volna, biztos, hogy J\u00f3zsef Attil\u00e1t v\u00e1lasztom.
\nA dolgozatot neh\u00e9z volt meg\u00edrnom, mert a jobb\u00e1ra t\u00f6red\u00e9kben maradt alapsz\u00f6vegeken k\u00edv\u00fcl vajmi kev\u00e9s t\u00e1mpont \u00e1llt rendelkez\u00e9semre az addigi J\u00f3zsef Attila-irodalomban. De am\u00edg ezt siker\u00fclt felt\u00e9rk\u00e9peznem, j\u00f3csk\u00e1n megmer\u00edtkeztem a korabeli magyar foly\u00f3iratok vil\u00e1g\u00e1ban, s egy akkori szemmel meglehet\u0151sen gazdag J\u00f3zsef Attila-bibliogr\u00e1fi\u00e1t is \u00f6sszegerebly\u00e9ltem.
\nA dolgozat f\u00e9lig-meddig saj\u00e1t spekul\u00e1ci\u00f3n alapult, an\u00e9lk\u00fcl azonban, hogy az eredetis\u00e9g k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb jegyeit ma ki lehessen mutatni rajta. Ir\u00e1ny\u00edt\u00f3 tan\u00e1rom, az irodalomelm\u00e9let professzora, n\u00e9hai Csehi Gyula – a kommunista mozgalomban is szerepet j\u00e1tsz\u00f3 nagyv\u00e1radi sz\u00e1rmaz\u00e1s\u00fa \u00e9rtelmis\u00e9gi, k\u00fcl\u00f6nben remek el\u0151ad\u00f3 \u00e9s t\u00e1rsalg\u00f3 \u2013 szerette volna m\u00e9g g\u00e9peltet\u00e9s el\u0151tt, k\u00e9ziratban \u00e1tolvasni a dolgozat sz\u00f6veg\u00e9t, hogy majd a megjegyz\u00e9sei alapj\u00e1n v\u00e9gleges\u00edthessem, s adhassam be a m\u00e1sol\u00f3 irod\u00e1ba, v\u00e9g\u00fcl pedig a k\u00f6nyvk\u00f6t\u00e9szetre. Id\u0151m volt m\u00e9g, a dolgozatot nagy lelkesed\u00e9ssel k\u00e9sz\u00edtettem, kalligrafikus k\u00e9z\u00edr\u00e1ssal vetettem pap\u00edrra, majd az \u00edgy elk\u00e9sz\u00fclt egyetlen p\u00e9ld\u00e1nyt megk\u00f6nnyebb\u00fclten, dics\u00e9retre v\u00e1rva elvittem tan\u00e1rom lak\u00e1s\u00e1ra. Abban egyezt\u00fcnk meg, hogy egy h\u00e9t m\u00falva ism\u00e9t felkeresem, amikor is v\u00e9lem\u00e9nyt mond.
\nA dolgozat amolyan 180 ezer le\u00fct\u00e9ses k\u00e9ziratnak felelt meg.
\n\u00dajabb l\u00e1togat\u00e1somkor Csehi professzor meglehet\u0151sen zavarban volt, de az\u00e9rt kertel\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl, mindj\u00e1rt az elej\u00e9n bevallotta: g\u0151ze sincs, hov\u00e1 tette a k\u00e9ziratomat \u2013 \u00e9s e szavakn\u00e1l a 3×4-es panelh\u00e1zbeli dolgoz\u00f3szob\u00e1j\u00e1ra (igaz\u00e1b\u00f3l: kuck\u00f3j\u00e1ra) mutatott, amelynek majd minden talpalatnyi hely\u00e9n k\u00f6nyvek, foly\u00f3iratok, \u00fajs\u00e1gok, k\u00e9ziratlapok, iratcsom\u00f3k halmoz\u00f3dtak k\u00e9v\u00e9kbe rakva, mint mez\u0151n a kalangy\u00e1k. Azt \u00e1ll\u00edtotta, minden sarkot \u00e1tf\u00e9s\u00fclt, minden k\u00e9v\u00e9t megmozgatott, de a k\u00e9ziratot mintha a f\u00f6ld nyelte volna el. Annyit tud m\u00e9g mondani, hogy a szerencs\u00e9tlen k\u00f6zj\u00e1t\u00e9k el\u0151tt az\u00e9rt siker\u00fclt elolvasnia, igaz, csak egyszeri \u00e1tfut\u00e1ssal, de azt hiszi, nincs k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb baj vele, \u00e9ppen csak \u00fajra kellene \u00edrni.
\nHa annak eleget teszek, tal\u00e1n m\u00e9g nem futunk ki a hat\u00e1rid\u0151b\u0151l, \u00e9s b\u00edzik benne, hogy j\u00f3 munk\u00e1t v\u00e9gz\u00fcnk…
\nOly kedves humorral \u00e9s annyi emberi \u0151szintes\u00e9ggel adta el\u0151 e ments\u00e9get k\u00e9r\u0151 sz\u00f6veg\u00e9t, hogy k\u00e9ptelen voltam neheztelni r\u00e1, ink\u00e1bb a p\u00e1nik volt az, ami hirtelenj\u00e9ben hatalm\u00e1ba ker\u00edtett \u2013 hiszen b\u00e1r indig\u00f3val k\u00e9sz\u00edtettem volna a k\u00e9ziratot, de csak egyetlen p\u00e9ld\u00e1nyban \u00edrtam, t\u00f6lt\u0151tollal.
\nEgyed\u00fcli mentsv\u00e1ram a dolgozat v\u00e1zlata volt, amely hat pontb\u00f3l \u00e9s a bibliogr\u00e1fi\u00e1b\u00f3l \u00e1llt, ez ut\u00f3bbit viszonylag k\u00f6nnyebben rekonstru\u00e1lhattam.
\nH\u00e1rom napba telt, am\u00edg valami emberfeletti er\u0151fesz\u00edt\u00e9ssel, f\u00e9lig-meddig k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9semb\u0151l ered\u0151 transzban siker\u00fclt valahogy \u00fajrafogalmaznom a dolgozatot \u2013 a kor\u00e1bbiakon okulva, imm\u00e1r k\u00e9t p\u00e9ld\u00e1nyban.
\nProfesszorom, amellett, hogy m\u00e9lt\u00e1nyolta e nem mindennapi teljes\u00edtm\u00e9nyt, k\u00e1rp\u00f3tl\u00e1sk\u00e9ppen l\u00e1tatlanban r\u00e1\u00edrta a jelest \u00e9s \u0151 maga s\u00fcrgetett, hogy m\u00e9g azon meleg\u00e9ben juttassam el a sz\u00f6veget a g\u00e9pel\u0151 irod\u00e1ba, \u0151 pedig mindent megtesz az\u00e9rt, hogy a dolgozat nyilv\u00e1nos megv\u00e9d\u00e9s\u00e9n a bizotts\u00e1g felt\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl az \u0151 v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9t ossza.
\nDolgozatomra term\u00e9szetesen jelest kaptam.
\nProfesszorom e balszerencs\u00e9s k\u00f6zj\u00e1t\u00e9k r\u00e9v\u00e9n kiemelt kedvenc\u00e9\u00fcl fogadott. \u0150 volt az, aki bemutatkoz\u00f3 versesk\u00f6tetemhez beaj\u00e1nl\u00f3 el\u0151sz\u00f3t \u00edrt \u2013 annyira kedvez\u0151t, hogy az nem sokkal k\u00e9s\u0151bb re\u00e1m hullott vissza.
\nEgy \u00e9vvel az \u00e1llamvizsga ut\u00e1n, amikor egyszer felkerestem, Csehi Gyula lelkesen \u00fajs\u00e1golta: l\u00e1zasan keresett valamit a k\u00f6nyvt\u00e1r\u00e1ban, amit \u00e9ppen nem tal\u00e1lt meg, viszont r\u00e1bukkant a dolgozatom eredeti k\u00e9zirat\u00e1ra.
\nNem tal\u00e1ltam a szavakat a d\u00f6bbenett\u0151l. Hazavittem a sz\u00e9pen meg\u0151rz\u00f6tt, \u00e9rintetlennek t\u0171n\u0151 lapokat s k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1gb\u00f3l, f\u00e9l\u00e9nken \u00f6sszevetettem a m\u00e1sodj\u00e1ra kiizzadt sz\u00f6veggel. Egy-k\u00e9t r\u00e9szletet, kieg\u00e9sz\u00edt\u00e9st, sz\u00e1nd\u00e9kos m\u00f3dos\u00edt\u00e1st lesz\u00e1m\u00edtva szinte sz\u00f3 szerint egyezett az eredetivel.
\nJ\u00f3zsef Attila csod\u00e1ja lett volna?
\nAnnyi \u00e9vtizeddel k\u00e9s\u0151bb el\u0151r\u00e1ncig\u00e1lom az \u00e1llamvizsga-dolgozat m\u00e1solat\u00e1t, b\u00e1r azt hittem, valamikor megv\u00e1ltam t\u0151le; volt ugyanis egy pillanata az \u00e9letemnek, amikor \u00fagy akartam megszabadulni a lelkemnek igen kedves alkot\u00f3t\u00f3l, hogy megtagadjam; \u00edgy v\u00e9ltem elker\u00fclhet\u0151nek azt a csapd\u00e1t, amit az \u0151 hat\u00e1s\u00e1nak szinte magnetikus k\u00f6vet\u00e9se, \u00fajratermel\u00e9se \u00e1ll\u00edtott irodalmi \u00fcgyk\u00f6d\u00e9semben.
\nDe hiszen kezdett\u0151l fogva tudtam, hogy megbabon\u00e1zott. \u00c9s nem kiz\u00e1r\u00f3lag az \u00e1llamvizsga-dolgozat ok\u00e1n, hiszen az csak m\u00e9g ink\u00e1bb elm\u00e9ly\u00edtette k\u00f6t\u0151d\u00e9semet a Mesterhez. De irigyl\u00e9sre m\u00e9lt\u00f3 p\u00e9lda volt az \u00e9lete, amit J\u00f3zsef Jol\u00e1n visszaeml\u00e9kez\u00e9sei hoztak el\u0151sz\u00f6r k\u00f6zel hozz\u00e1m. Azt\u00e1n \u00fagy alakultak a dolgok, hogy mindent elolvastam, ami vele kapcsolatban csak a kezembe ker\u00fclt. A dolgozat\u00edr\u00e1s k\u00ednos sz\u00fcneteiben, amikor legsz\u00edvesebben ink\u00e1bb csak r\u00e1gtam volna a tollam v\u00e9g\u00e9t vagy kiszaladtam volna az \u00f6cs\u00e9imhez pingpongozni, \u2013 de akkor mi legyen a k\u00e9zirattal?!! \u2013, mintegy mened\u00e9kk\u00e9nt fel\u00fct\u00f6ttem JA versk\u00f6tet\u00e9t, \u00e9s ahol kiny\u00edlott, ott kezdtem olvasni, s olvastam, olvastam, folyamatosan, ismert sorokat, ismeretlen str\u00f3f\u00e1kat, barangoltam k\u00f6lt\u0151i vil\u00e1ga ismer\u0151s t\u00e1jain, \u00fajra \u00e9s \u00fajra r\u00e1csod\u00e1lkozva egy-egy r\u00e9szlet\u00e9re, s azzal vigasztaltam magam, hogy b\u00e1r most \u00e9ppen elt\u00e9velyed\u00e9sben tal\u00e1ltatok v\u00e9tkesnek, de ez is a dolgozat sikere v\u00e9gett t\u00f6rt\u00e9nik…
\n\u00c9s mennyire \u00f6rvendtem, amikor \u00f6nigazol\u00e1sk\u00e9nt J\u00f3zsef Attila r\u00f6gt\u00f6nz\u00e9sei, tr\u00e9f\u00e1s sorai k\u00f6z\u00f6tt az al\u00e1bbiak ny\u00edltak meg el\u0151ttem:<\/p>\n

Amikor verset \u00edr az ember,<\/em>
\nmindig m\u00e1s volna j\u00f3,<\/em>
\na sz\u00e1razf\u00f6ld helyett a tenger,<\/em>
\nkocsi helyett haj\u00f3.<\/em><\/p>\n

Amikor verset \u00edr az ember,<\/em>
\nnem \u00edrni volna j\u00f3.<\/em><\/p>\n

Pedig h\u00e1t, az az 1962-es dolgozat minden, csak nem a K\u00f6lt\u0151h\u00f6z m\u00e9lt\u00f3; k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges iskol\u00e1s kompil\u00e1ci\u00f3. Pontosabban azon alapul\u00f3 spekul\u00e1ci\u00f3. Az a szerencs\u00e9m, hogy \u0150 nem tudott visszasz\u00f3lni oda\u00e1tr\u00f3l \u00e9s tiltakozni az ellen, amit \u00e9n m\u0171veltem vele \u2013 csak az\u00e9rt, hogy bebizony\u00edtsam a tisztelt vizsgabizotts\u00e1g \u00e9s szeretett tan\u00e1rom el\u0151tt (akit\u0151l \u2013 nem mellesleg! \u2013 dehogy felejtettem el j\u00f3 p\u00e1r kulcsfontoss\u00e1g\u00fa id\u00e9zetet, szentenci\u00e1t be\u00e9p\u00edteni eredetinek \u00e1lc\u00e1zott gondolatmenetembe), hogy:
\n\u2013 JA tudatos k\u00f6lt\u0151 volt, s\u0151t prolet\u00e1r k\u00f6lt\u0151 \u00e9s szocialista realizmusa k\u00f6vetend\u0151 p\u00e9lda;
\n\u2013 JA nem csak tudta, hogy mit vet pap\u00edrra, hanem k\u00f6lt\u0151i gyakorlat\u00e1nak elm\u00e9leti tiszt\u00e1z\u00e1s\u00e1r\u00f3l sem feledkezik meg:
\n\u2013 JA e tiszt\u00e1z\u00e1sa t\u00f6bbnyire polemikus \u00faton nyilv\u00e1nul meg, amikor is \u00e9lesen hadakozik a hivatalos irodalommal, Babits-csal, a n\u00e9piesekkel, Kass\u00e1kkal \u00e9s a proletkulttal;
\n\u2013 verseiben megfogalmazott ars poetic\u00e1ja l\u00edrai kifejez\u00e9se mindannak, ami eszt\u00e9tikai-kritikai essz\u00e9t\u00f6red\u00e9keiben egy rendszert \u00edg\u00e9r\u0151 elk\u00e9pzel\u00e9sben \u00f6ssze\u00e1llt.
\n\u00dajra \u00e9s \u00fajra \u00e1tfutom a felt\u0171n\u0151en j\u00f3lf\u00e9s\u00fclt, nyelvileg t\u0171rhet\u0151en megkalap\u00e1lt sz\u00f6veget. \u00c9s egyre jobban sz\u00e9gyellem magam. Most \u00e9rtem meg igaz\u00e1n, hogy mi\u00e9rt halt meg annak idej\u00e9n az \u00e1llamvizsga-dolgozatok legnagyobb h\u00e1nyada.
\nAmikor az eny\u00e9met \u00edrtam, a tansz\u00e9k k\u00e9zik\u00f6nyv- \u00e9s iratt\u00e1r\u00e1ra fel\u00fcgyel\u0151 tan\u00e1rseg\u00e9d \u2013 mellesleg a harmadik szomsz\u00e9dunkban lakott, apja a v\u00e1rosi k\u00f6z\u00fczemek igazgat\u00f3jak\u00e9nt ismert figur\u00e1ja volt Kolozsv\u00e1rnak \u2013 megengedte, hogy kir\u00e1moljam az elm\u00falt \u00e9vekben letett dolgozatokat a kari dokumentumokat rejt\u0151 faliszekr\u00e9nyb\u0151l, s\u0151t azt is, hogy az esetleges, t\u00e9m\u00e1ba v\u00e1g\u00f3 utal\u00e1sokat vagy k\u00f6nyv\u00e9szeti jelz\u00e9seket minden tov\u00e1bbi n\u00e9lk\u00fcl hasznos\u00edtsam.
\n\u00cdgy ker\u00fclt kezembe egyik jeles erd\u00e9lyi k\u00f6lt\u0151nk (ma Kossuth-d\u00edjas) dolgozata Szab\u00f3 L\u0151rincr\u0151l. \u00c9rdekl\u0151dve vettem kezembe, hiszen ir\u00e1ny\u00edt\u00f3 professzorom, mikor fel\u00fcgyeletemet elv\u00e1llalta, kik\u00f6t\u00f6tte: nehogy annak a f\u00f6l\u00f6ttem j\u00e1r\u00f3 hallgat\u00f3j\u00e1nak a hib\u00e1j\u00e1ba essek, aki ahelyett, hogy k\u00f6nyvt\u00e1ri kutat\u00e1sok alapj\u00e1n elemezte volna Szab\u00f3 L\u0151rinc k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9t, mindenf\u00e9le egy\u00e9ni gondolatfutammal t\u00f6lt\u00f6tte ki a dolgozat ter\u00e9t. \u201eNem mese kell ide, hanem konkr\u00e9tum…\u201d \u2013 magyar\u00e1zta, s \u00e9n igyekeztem tartani magam int\u00e9s\u00e9hez.
\nKezemben volt h\u00e1t az inkrimin\u00e1lt dolgozat. Amely \u2013 Csehi professzor szerint \u2013 \u00e9pp csak hogy meg\u00fct\u00f6tte az \u00e1tmenet m\u00e9rc\u00e9j\u00e9t. Bevallotta: \u0151 maga el\u00e9gtelent javasolt, de a bizotts\u00e1g, a hallgat\u00f3 vitathatatlan k\u00f6lt\u0151i er\u00e9nyeire \u00e9s teljes\u00edtm\u00e9ny\u00e9re val\u00f3 tekintettel, az el\u00e9gs\u00e9gesn\u00e9l \u00e1llapodott meg.
\nHirtelen azt hittem, hogy megzavarodtam. A sz\u00f6vegb\u0151l egy igen eredeti megk\u00f6zel\u00edt\u00e9s\u0171, a Szab\u00f3 L\u0151rinc-i \u00e9letm\u0171 mai kisug\u00e1rz\u00e1s\u00e1t felt\u00e9rk\u00e9pez\u0151, sodr\u00f3 erej\u0171 essz\u00e9 \u2013 s\u0151t, monogr\u00e1fia \u2013 bontakozott ki. Nekem hat\u00e1rozottan tetszett a dolgozat, ugyanakkor tartottam att\u00f3l, nehogy ilyesmit produk\u00e1ljak, s net\u00e1n a j\u00f6v\u0151met tegyem kock\u00e1ra… Zaklatottan cs\u00fasztattam hely\u00e9re a k\u00e9ziratot, s j\u00f3 sok \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb meglep\u0151dve, ugyanakkor j\u00f3 \u00e9rz\u00e9ssel konstat\u00e1ltam, hogy az egyik erd\u00e9lyi kiad\u00f3nk megjelentette a Szab\u00f3 L\u0151rincr\u0151l \u00edrott tanulm\u00e1nyt, amelynek er\u00e9nyei az\u00f3ta sem fakultak…
\nAz volt az a pillanat, amikor szerettem volna meg nem t\u00f6rt\u00e9ntt\u00e9 tenni saj\u00e1t dolgozatomat, \u00e9s \u00e1ldottam a szerencs\u00e9met amiatt, hogy b\u00e1r professzorom, r\u00f6gt\u00f6n az \u00e1llamvizsga ut\u00e1n t\u00f6bb helyen is pr\u00f3b\u00e1lta beaj\u00e1nlani a sz\u00f6veget, illet\u0151leg \u00e9n magam is bekopogtattam vele n\u00e9h\u00e1ny szerkeszt\u0151s\u00e9g ajtaj\u00e1n, mindketten azt a v\u00e1laszt kaptuk, hogy ez egy j\u00f3 kiindul\u00f3pont egy majdani kutat\u00e1shoz, de ilyen form\u00e1ban \u00e9rdektelen.
\nSzerencs\u00e9re, magam sem tartottam f\u0151 m\u0171vemnek a dolgozatot. Enn\u00e9l komolyabb dolgok foglalkoztattak. L\u00edrai kalandoz\u00e1saim k\u00f6t\u00f6tt\u00e9k le a figyelmemet \u00e9s energi\u00e1imat, amire megint csak J\u00f3zsef Attila-i k\u00e9sztet\u00e9sek sarkalltak\u2026<\/p>\n

(Fenti sz\u00f6vegem a Jelent\u00e9sek magamr\u00f3l (Eml\u00e9kez\u00e9sek ellenf\u00e9nyben), Polis, Kolozsv\u00e1r, 2009. c\u00edm\u0171 k\u00f6nyvem v\u00e1ltozatlanul kim\u00e1solt r\u00e9szlete. Ma sem \u00edrn\u00e1m meg m\u00e1sk\u00e9ppen\u2026)<\/em><\/p>\n

\"\"<\/a>

„Sz\u00fcrke haja lebben az \u00e9gen…” – Heged\u0171s Zsolt fot\u00f3ja<\/strong><\/em><\/p><\/div>\n

\n

Kom\u00e1n J\u00e1nos: Els\u0151 \u201etal\u00e1lkoz\u00e1saim\u201d J\u00f3zsef Attil\u00e1val<\/strong><\/h2>\n

Egy-n\u00e9gyoszt\u00e1lyos koromban Pet\u0151fi, Arany k\u00f6ltem\u00e9nyei ut\u00e1n, tal\u00e1n \u00f6t\u00f6dikes lehettem, amikor Faludy Gy\u00f6rgy Villon \u00e1tk\u00f6lt\u00f6tt verseit olvashattam, k\u00f6z\u00e9ps\u0151 n\u0151v\u00e9remnek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en. Ugyancsak akkor ker\u00fclt a kezembe J\u00f3zsef Jol\u00e1n J\u00f3zsef Attila \u00e9lete<\/em> c. k\u00f6nyve, melyet 1940-ben jelentetett meg a Cser\u00e9pfalvi K\u00f6nyvkiad\u00f3. Honnan ker\u00fclt hozz\u00e1nk? Nem tudom. Szentimrei Jen\u0151, a kolozsv\u00e1ri J\u00f3zsa B\u00e9la Atheneum eln\u00f6ke adom\u00e1nyozta egy szaval\u00f3verseny nyertes\u00e9nek. Ezt a k\u00f6nyvet olvasgatva egy magam\u00e9hoz hasonl\u00f3 sors\u00fa gyereket fedeztem f\u00f6l benne, azzal a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9ggel, hogy mi \u00f6ten maradtunk \u00e1rv\u00e1k. Annak ellen\u00e9re, hogy B\u00e9la, legid\u0151sebb unokatestv\u00e9rem, \u00e9desany\u00e1m l\u00e1nytestv\u00e9r\u00e9nek a fia, engem tartott a falu legszeg\u00e9nyebb gyermek\u00e9nek, m\u00e9gsem lehett\u00fcnk annyira kiszolg\u00e1ltatottjai a sorsnak, mint a budapesti J\u00f3zsef-csal\u00e1d, mert a k\u00f6zel\u00fcnkben lak\u00f3 rokonok seg\u00edts\u00e9g\u00e9t \u00e9lvezhett\u00fck, akik val\u00f3sz\u00edn\u0171 ad\u00f3soknak is tartott\u00e1k magukat, hiszen am\u00edg \u00e9desap\u00e1m \u00e9lt (megh.1945-ben), addig egy m\u00f3dos kisiparos j\u00f3sz\u00edv\u0171s\u00e9g\u00e9vel tal\u00e1lkoztak. J\u00f3zsef Jol\u00e1n k\u00f6nyv\u00e9t h\u00f3napokon \u00e1t olvasgattam. K\u00f6zben a marosugrai iskola k\u00f6nyvt\u00e1r\u00e1b\u00f3l megszereztem a k\u00f6lt\u0151 versesk\u00f6tet\u00e9t. Tal\u00e1n \u00e9pp ennek a k\u00f6nyvnek az els\u0151 verse, a \u201eDe szeretn\u00e9k\u2026\u201d kezdet\u0171 zsenge sz\u00f3lt hozz\u00e1m a legk\u00f6zvetlenebb\u00fcl, ugyanis sokszor foltos vagy a rokon gyerekekt\u0151l kapott ruh\u00e1ban, cip\u0151ben j\u00e1rtam. \u00c9desany\u00e1m testv\u00e9rei a lelench\u00e1zat is sz\u00f3ba hozt\u00e1k. Az egyik t\u00e9len, amikor m\u00e1r m\u00e1sodikos voltam, a jobb l\u00e1bamon haszn\u00e1lhatatlann\u00e1 v\u00e1lt cip\u0151met keresztany\u00e1m hossz\u00fa sz\u00e1r\u00fa l\u00e1bbelij\u00e9vel helyettes\u00edtette \u00e9desany\u00e1m. H\u00f3napokon \u00e1t sz\u00e9gyenkeztem miatta. Az 1950-es \u00e9vek kult\u00farpolitik\u00e1ja szerint szerkesztett J\u00f3zsef Attila-k\u00f6tetek versei k\u00f6z\u00fcl, eml\u00e9kezetem szerint, az Ifj\u00fa sz\u00edvvel, Ad Sidera, Bevezet\u0151, J\u00f3zsef Attila, Altat\u00f3 c. stb. k\u00f6ltem\u00e9nyek nyert\u00e9k el legink\u00e1bb a tetsz\u00e9semet. A komolyabb \u00e9s hosszabb k\u00f6ltem\u00e9nyeit csak k\u00f6z\u00e9p- \u00e9s f\u0151iskol\u00e1s koromban vettem szem\u00fcgyre. Pet\u0151fi \u00e9s m\u00e1sok k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9t is elismer\u00e9ssel \u00e9rt\u00e9keltem, de a legn\u00e9pszer\u0171bb k\u00f6lt\u0151nk mellett J\u00f3zsef Attil\u00e1t tartottam \u00e9s tartom mindeddig a legnagyobb magyar k\u00f6lt\u0151nknek. B\u00e1rmit \u00edrtam, igyekeztem vil\u00e1gosan, pontosan, sz\u00e9pen fogalmazni, \u201eahogy a csillag megy az \u00e9gen\u201d, mert minden \u00edr\u00e1sm\u0171nek ez az alapvet\u0151 k\u00f6vetelm\u00e9nye. T\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt t\u0151le is megtanultam azt, hogy egy \u00e9rt\u00e9kes irodalmi alkot\u00e1sban az alkot\u00f3 t\u00f6rt\u00e9nelmi-t\u00e1rsadalmi h\u00e1ttere nem hi\u00e1nyozhat. Hasonl\u00f3k\u00e9ppen azt is, hogy az \u00edr\u00e1sm\u0171 hasson meggy\u0151z\u0151en, \u0151szint\u00e9n, egyszer\u0171en, az olvas\u00f3 lelk\u00e9re. A t\u00falz\u00e1sok \u2013 legyenek azok sz\u00f3k\u00e9pek, ism\u00e9tl\u00e9sek, r\u00edmek \u2013 \u00e1rthatnak a k\u00f6ltem\u00e9nynek. F\u0151iskol\u00e1s koromban Marosv\u00e1s\u00e1rhelyen t\u00f6bbsz\u00f6r k\u00e1v\u00e9ztunk egy\u00fctt sz\u00edn\u00e9sz- \u00e9s orvosn\u00f6vend\u00e9kekkel. Egy alkalommal a szomsz\u00e9d asztaln\u00e1l Dragom\u00e1n Pali, akit bar\u00e1tomnak is mondhattam, egy kisl\u00e1nnyal \u00fclt az asztaln\u00e1l, aki J\u00f3zsef Attila versesk\u00f6nyv\u00e9t tartotta a kez\u00e9ben. Elk\u00e9rtem. Tal\u00e1n enged\u00e9ly\u00e9vel a k\u00f6vetkez\u0151 sorokat \u00edrtam az els\u0151 lapj\u00e1ra: \u201eVerseid feh\u00e9r cip\u00f3b\u00f3l meleg falatok, \u00e9s \u00e9n folyton \u00e9hes maradok.\u201d Ezt a r\u00edmp\u00e1rt, miut\u00e1n visszat\u00e9rtem a bentlak\u00e1sba, az \u00e9n k\u00f6nyvembe is be\u00edrtam. \u00c9s ez az \u201e\u00e9hs\u00e9g\u00e9rzet\u201d mindegyre visszat\u00e9r.<\/p>\n

\n

Ady Andr\u00e1s: Mohik\u00e1n-morfond\u00edr<\/strong><\/h2>\n

Dehogy tan\u00edtott\u00e1k, hogy val\u00f3j\u00e1ban \u00e9s \u00e9ppen Moszkv\u00e1b\u00f3l j\u00f6tt a lej\u00e1rat\u00f3 parancs-irom\u00e1ny (Moszkvai Prolet\u00e1r\u00edr\u00f3k Sz\u00f6vets\u00e9g Magyar csoportja \u2013 Platformtervezet \u2013 Sarl\u00f3 \u00e9s Kalap\u00e1cs; 1931 j\u00faniusa, m\u00e1rminthogy J\u00f3zsef Attila a fasizmus t\u00e1bor\u00e1ban keresi a kivezet\u0151 utat…), amire zofort ugrottak a magyarorsz\u00e1gi b\u00fav\u00f3patak-elvt\u00e1rsak, akiknek addig Attila t\u00f6k\u00e9letesen megfelelt mint verses \u2013 nonkonform, de az\u00e9rt mai multim\u00e9di\u00e1s \u00e9rtelemben v\u00e9ve is nagyon ismert \u2013 sz\u00f3viv\u0151, s kinek kedv\u00e9\u00e9rt, ideig-\u00f3r\u00e1ig m\u00e9g azt is lenyelt\u00e9k, hogy a k\u00f6lt\u0151 nem a bolsevizmust, de ink\u00e1bb a szoci\u00e1ldemokr\u00e1ci\u00e1t \u00e1lmodta pap\u00edrra, verss\u00e9 vagy pressz-vitairatt\u00e1, manifeszt-el\u0151ad\u00e1ss\u00e1.
\nHarminc j\u00f3-valah\u00e1ny \u00e9vvel ezel\u0151tt a vel\u00fcnk foglalkoz\u00f3 \u201eirodalmer\u201d tan\u00e1rok vagy tudtak \u00e9s kez\u00fckkel fogt\u00e1k sz\u00e1jukat vagy nem tudtak s az ignorancia gravit\u00e1ci\u00f3szents\u00e9g\u0171 t\u00f6rv\u00e9nye szerint nem is volt mi\u00e9rt fogj\u00e1k a bag\u00f3les\u0151t\u2026 egykutya, az eredm\u00e9ny az volt, hogy a ’89-es forradalom ut\u00e1n m\u00e9g legal\u00e1bb p\u00e1r \u00e9vig J\u00f3zsef Attila a prolet\u00e1rk\u00f6lt\u0151 volt. Ebb\u0151l a kazonb\u00f3l a kiz\u00f6kkent\u00e9st brut\u00e1lisnak \u00e9reztem, ann\u00e1l is ink\u00e1bb, hogy ha m\u00e1r egy poetikai \u00e9s \u00e9letp\u00e1ly\u00e1t igyekszik az ember \u00e1llamilag-licisen, vagy privatim az els\u0151-emelet-hetes-lakr\u00e9sz-harmadik-szob\u00e1j\u00e1ban elsaj\u00e1t\u00edtani, az\u00e9rt ahhoz az audietur et altera pars ig\u00e9nye is hozz\u00e1tartozik. M\u00e1r akinek.
\nMert van kedves brutalit\u00e1s is, van felejt(et)\u00e9ses agresszivit\u00e1s \u00e9s napjaink mindenperc\u00e9ben Itt \u00e9s Otthon \u00e9ppen \u00e1llampolitika szint\u0171 az elhallgat\u00e1sos, kigoly\u00f3z\u00e1sos, s\u00e1r- \u00e9s szardob\u00e1l\u00e1sos exkl\u00fazi\u00f3, azaz kirekeszt\u00e9se a t\u00f6bbsz\u00ednnek, a t\u00f6bbszintnek. Itt \u00e9s Otthon, kilencven ut\u00e1n elhallgatt\u00e1k, s ezzel hallgattatt\u00e1k a lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t annak, hogy feldolgoz\u00e1sra ker\u00fclj\u00f6n a j\u00f3zsefi prolet\u00e1rk\u00f6lt\u0151s\u00e9g miben-je \u00e9s hogyan-ja \u00e9s t\u00f6rt\u00e9nt ez a legalapibb szinten, ami garanci\u00e1t adott arra, hogy az ifi tanonc soha t\u00f6bb\u00e9 nem tesz fel ideol\u00f3giai k\u00e9rd\u00e9seket, nem tanul az el\u0151z\u0151ekb\u0151l, de tanulja az el\u0151z\u0151ek mell\u0151z\u00e9s\u00e9vel a t\u00e1v-ir\u00e1ny\u00edtott, -betervezett neo-n\u00e9pnemzeti k\u00f6vetkez\u0151ket.
\nMert vannak a zseng\u00e9k, van a gondolati l\u00edra, a szerelmi l\u00edra, az am\u00fagy kevesebb t\u00e1jvers, a szoci\u00e1lis poetika, a n\u00e9pi, nemzeti, a n\u00e9pnemzeti szaval\u00e1sos, celeb-szerepl\u00e9ses, mondott-\u00e9nekelt-neo-minessangerkedett forradalmi, de nem \u201eszoci\u201d komilf\u00f3k list\u00e1ja is megvan harminc \u00e9ve \u00e9s \u00edgy tov\u00e1bb, de nincsen m\u00e1r prolet\u00e1r l\u00edra. Mi\u00e9rt? Vesz\u00e9lyesek, nem korh\u0171ek vagy t\u00fals\u00e1gosan is, az\u00f3ta is azok? Zavar\u00f3ak? Mi\u00e9rt? Mi\u00e9rt lenne J\u00f3zsef Attila egy szerecsen, akinek szorgos, folytonos \u00e9s alapos mosdat\u00e1sra van sz\u00fcks\u00e9ge, s ha Attila az (is) volna, mi\u00e9rt nem hagyhat\u00f3(ak) b\u00e9k\u00e9ben a poetiko-politiko sz\u00edne, a sz\u00ednei? \u00c9lt ez a m\u00e1sok \u00e1ltal sokszorosan \u00e9s folytonosan kisaj\u00e1t\u00edtott ember, aki \u00f6nmag\u00e1t nem saj\u00e1t\u00edthatta ki, valaha is \u00fagy, hogy ne legyenek most \u00fajra szitoksz\u00f3 \u201ebalos elhajl\u00e1sai\u201d? Tonn\u00e1kat lehetne \u00edrni a mi\u00e9rtekr\u0151l, aktu\u00e1lis t\u00e9nyekkel, \u00e9s \u00e9lethosszi intim t\u00e9nyekkel megsp\u00e9kelve, de minek…az intimit\u00e1sn\u00e1l, a po\u00e9zisn\u00e9l \u00e9s a po\u00e9tik\u00e1n\u00e1l maradok, az eredeti k\u00e9rd\u00e9s nem-ker\u00edt\u00e9se de keretei k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s any\u00e1mra gondolok, akit korav\u00e9n gyerekk\u00e9nt anno dacum\u00e1l szint\u00e9n k\u00f6lt\u00e9szet-, m\u0171elemz\u00e9sre kapacit\u00e1ltak s aki nem fent-lent antit\u00e9zisekben, \u00e9rt\u00e9kpusztul\u00e1sban, poetikus erk\u00f6lcsi hal\u00e1lokban j\u00f3-rosszban, szimb\u00f3lumalkot\u00e1sban vagy teremt\u00e9ses-rombol\u00e1sban gondolkodott akkor, hanem azt \u00edrta egy nagyk\u00e9rd\u00e9ses, nagy\u00edv\u0171 irodalmi dolgozat\u00e1ba, azaz oldalak helyett csup\u00e1n ennyit \u00edrt: \u201eA verseket nem csak elemezni, hanem el\u0151bb \u00e9rezni kell!\u201d
\nJ\u00f3zsef Attila teljes k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9vel \u00edgy vagyok, \u00e9s sem Istent, sem embert nem k\u00f6vetek meg az\u00e9rt soha, hogy Attila \u00edr\u00e1saival val\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1s kezdeti, meghat\u00e1roz\u00f3, ritkasz\u00e9p, proli vagy nem-polkorrekt de \u00f6r\u00f6k Emberi sorai, sz\u00e1momra mindig is hat\u00f3-meghat\u00f3, hat\u00e1roz\u00f3 \u00e9lm\u00e9nyei a K\u00fclv\u00e1rosi \u00e9j-<\/em>jel (1.), vagy a T\u00e9li \u00e9jszak\u00e1<\/em>val (2.) val\u00f3 tal\u00e1lka:<\/p>\n

(1. )<\/p>\n

\u201eMint az omlad\u00e9k, \u00fagy \u00e1llnak
\na gy\u00e1rak,
\nde m\u00e9g
\nk\u00e9sz\u00fcl benn\u00fck a t\u00f6m\u00f6rebb s\u00f6t\u00e9t,
\na cs\u00f6nd talapzata.
\nS a sz\u00f6v\u0151gy\u00e1rak ablak\u00e1n
\nk\u00f6tegbe sz\u00e1ll
\na holdsug\u00e1r,
\na hold l\u00e1gy f\u00e9nye a fon\u00e1l
\na bord\u00e1s sz\u00f6v\u0151sz\u00e9keken
\ns reggelig, m\u00edg a munka \u00e1ll,
\na g\u00e9pek mogorv\u00e1n sz\u00f6vik
\nsz\u00f6v\u0151n\u0151k oml\u00f3 \u00e1lmait.\u201d<\/p>\n

(2.)
\n\u201eA v\u00e1ros perem\u00e9n,
\nmint lucskos szalma, hull a l\u00e1mpaf\u00e9ny,
\nkiss\u00e9 od\u00e1bb
\na sarkon reszket egy z\u00f6rg\u0151 kab\u00e1t,
\negy ember, \u00fcld\u00f6g\u00e9l,
\n\u00f6sszeh\u00faz\u00f3dik, mint a f\u00f6ld, hi\u00e1ba,
\nr\u00e1l\u00e9p a l\u00e1b\u00e1ra a t\u00e9l…
\nHol a hom\u00e1lyb\u00f3l el\u0151hajol
\negy rozsdalevel\u0171 fa,
\nm\u00e9rem a t\u00e9li \u00e9jszak\u00e1t.
\nMint birtok\u00e1t
\na tulajdonosa.\u201d<\/p>\n

\n

Albert-L\u0151rincz M\u00e1rton: Tal\u00e1lkoz\u00e1saim J\u00f3zsef Attil\u00e1val<\/strong><\/h2>\n

\u00dagyis kiter\u00edtenek, de ezt m\u00e1r a zseni mondja,
\neladdig felv\u00e1gott sok has\u00e1bf\u00e1t, h\u0171v\u00f6s halomba.<\/p>\n

Hordott \u00fajs\u00e1gban h\u00edreket,
\npadl\u00e1sra mosott ingeket.<\/p>\n

A mama mosott, m\u00edg \u0151 a Dun\u00e1hoz j\u00e1rk\u00e1lt
\ns hallgatta a haragos Oltnak morajl\u00e1s\u00e1t.<\/p>\n

Napestig j\u00e1rt a s\u00ednek k\u00f6z\u00f6tt,
\ns prolet\u00e1r fi\u00fakkal fr\u00f6ccs\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\n

Csattoghatott a fejsze a k\u00fclv\u00e1rosi estbe’,
\nFl\u00f3ra nem \u00e9rkezett, nem eshetett teherbe.<\/p>\n

F\u00f6ltekintett, ahol az \u00e9g \u00e1ll,
\nA mama m\u00e1szott f\u00f6l a l\u00e9tr\u00e1n.<\/p>\n

Elviselt kopott nyakkend\u0151ket, m\u00edgnem
\nkiv\u00e1gt\u00e1k t\u00f6rl\u0151nek a h\u00e1t\u00e1n az inget.<\/p>\n

Lehunyta k\u00e9k szem\u00e9t a b\u00fas mama,
\nfiatal sz\u00edvvel egy t\u00e9li \u00e9jszaka.<\/p>\n

Alszik a bunda, a kiskab\u00e1t, a sz\u00e9k,
\nBal\u00e1zska virraszt, nem \u00e1lomszusz\u00e9k.<\/p>\n

Szabad \u00f6tleteket mes\u00e9lt Gy\u00f6mr\u0151inek,
\nazt\u00e1n elvegy\u00fclt, fojtotta a n\u0151i leg.<\/p>\n

Harminck\u00e9t \u00e9ves lett, s m\u00e9g kicsivel t\u00f6bb,
\nablakot cser\u00e9lt az \u00e9g a k\u00fclv\u00e1ros f\u00f6l\u00f6tt.<\/p>\n

\n

F\u00fcl\u00f6p K\u00e1lm\u00e1n: Sikoly<\/strong><\/h2>\n

(Nagyon szeretem J\u00f3zsef Attila verseit. Sokat olvastam \u00e9s szavaltam verseib\u0151l! A k\u00f6vetkez\u0151 kis versemmel eml\u00e9kezem r\u00e1, \u00e9s hajtok fejet k\u00f6lt\u0151i nagys\u00e1ga el\u0151tt.)<\/em><\/p>\n

In memoriam J\u00f3zsef Attila<\/strong><\/em><\/p>\n

A hal\u00e1lt okoz\u00f3
\nvonatkerekek
\ncsattog\u00e1sa
\nmegsz\u0171nt
\ns csak
\na s\u00ednek felett
\nelhangz\u00f3 sikoly
\nr\u00e9m\u00edtget
\nnyugtalan
\n\u00e1lmaimban.<\/p>\n

\"\"<\/a>

V\u00e1g\u00e1nyok – Bal\u00e1si Csaba fot\u00f3ja<\/em><\/p><\/div>\n

\n

Csata Ern\u0151: Valahol az iskolapadban…<\/strong><\/h2>\n

Ez a tal\u00e1lkoz\u00e1s nagyon r\u00e9g volt, valahol az iskolapadban (az \u00e9n \u00e9letemben m\u00e1r egy f\u00e9l \u00e9vsz\u00e1zada), amikor a verseket m\u00e9g meg kellett tanulni \u00e9s \u201ek\u00edv\u00fclr\u0151l\u201d felmondani a tan\u00edt\u00f3 n\u00e9ninek.
\nM\u00e1r nem is eml\u00e9kszem pontosan, hogy melyik volt az els\u0151 verse, amelyikkel tal\u00e1lkoztam, tal\u00e1n az Altat\u00f3,<\/em> de lehet, hogy a Kedves Joc\u00f3!<\/em> c\u00edm\u0171. Az iskol\u00e1ban sokszor megk\u00e9rdezt\u00e9k, hogy mi leszel, ha nagy leszel? (Amire a sz\u00e9kely fi\u00fa azt szokta v\u00e1laszolni, hogy \u201eb\u00e1csi\u201d leszek.). Arra m\u00e9g eml\u00e9kszem, hogy nem akartam sem t\u0171zolt\u00f3 vagy katona, sem vadakat terel\u0151 juh\u00e1sz lenni, de nekem is be\u00edg\u00e9rt\u00e9k sokszor a csillog\u00f3 \u00fcveggoly\u00f3t, mint kis Bal\u00e1zsnak, hogy elaltassanak. Az\u00f3ta is, teljes \u00e9letem sor\u00e1n, ez az altat\u00e1s folyt nagyban, sokan \u00e9s sokszor \u00edg\u00e9rtek csillog\u00f3 \u00fcveggoly\u00f3t, csak hunyn\u00e1m le a kis szemem \u00e9s fogn\u00e1m be a kis sz\u00e1jamat, ami term\u00e9szetesen, el\u0151bb vagy ut\u00f3bb be is k\u00f6vetkezik.
\nAz \u00e9n gyerekkorom sz\u00e9kely k\u00f6rnyezet\u00e9ben nem volt nagyon gazdag senki, de nem volt el\u00e9rhetetlen a libas\u00fclt vagy a cukorka, de m\u00e9g a sz\u00e9p, \u00faj ruha sem, igaz a ruh\u00e1t \u00e9pp\u00fagy, mint a cip\u0151t megfoltozt\u00e1k, ha kilyukadt.
\nTeljes k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9vel egyetemista koromban ismerkedtem meg, de arr\u00f3l is k\u00e9s\u0151bb der\u00fclt ki, hogy m\u00e9gsem \u201eteljes\u201d, mert a Nem! Nem! Soha! c\u00edm\u0171 vers\u00e9t, p\u00e9ld\u00e1ul, csak a \u201990-es \u00e9vekben olvastam el\u0151sz\u00f6r.
\nR\u00e1 eml\u00e9kezve, id\u00e9zem a 2014-ben \u00edrt, J\u00f3zsef Attil\u00e1val (\u2026K\u00e9sz a lelt\u00e1r) c\u00edm\u0171 szonettkoszor\u00fat, amelyben \u00f6sszegeztem mindazt, amit \u00e9n r\u00f3la az\u00f3ta, a versei r\u00e9v\u00e9n megtudtam:<\/p>\n

J\u00f3zsef Attil\u00e1val …K\u00e9sz a lelt\u00e1r<\/strong><\/em><\/h3>\n

Szonettkoszor\u00fa<\/em><\/p>\n

1.
\nTestem legy\u0151zve, ha van gy\u0151zelem,<\/em>
\nde lelkem szavaimban t\u00fal\u00e9li,
\nb\u00e1r makacss\u00e1gom nem enged k\u00e9rni,
\n\u00e9s t\u00f6r\u00f6m a fejem semmis\u00e9geken.<\/p>\n

Nem cs\u00fcnghetek sz\u00e9p mes\u00e9ink tej\u00e9n,
\nmert az \u00e9letem lassan elsziv\u00e1rog
\naz \u00e9gi f\u00e9nybe s \u00e9n hi\u00e1ba v\u00e1rok
\nv\u00e1gy\u00f3dva, nagy hazugs\u00e1gok tetej\u00e9n.<\/p>\n

Nincs alku \u00e9s meggyal\u00e1zhat ak\u00e1rki,
\nnyomor\u00edt\u00f3 hatalmat nem szolg\u00e1lok,
\nnem kellenek a mai \u00e9sz kocsm\u00e1i.<\/p>\n

F\u00e1radt di\u00e1k, kerestem a vir\u00e1got
\nk\u00e9pmutat\u00e1saink kop\u00e1r puszt\u00e1in,
\nn\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1b j\u00e1rtam k\u00f6rbe a vil\u00e1got.<\/em><\/p>\n

2.
\nN\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1b j\u00e1rtam k\u00f6rbe a vil\u00e1got,<\/em>
\negy testben a tigris \u00e9s szel\u00edd \u0151z
\nb\u00e9k\u00e9je, ahol l\u00e1tsz\u00f3lag elid\u0151z,
\nm\u00edg sz\u00edv\u00e9ben f\u00f6llobbantja a l\u00e1ngot.<\/p>\n

Kik\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtem volna a kegyelmet,
\nhogy ne b\u00e1ntsanak h\u0171v\u00f6s pal\u00e1nkok
\nk\u00f6zt a f\u00e1raszt\u00f3 kubikol\u00e1sok,
\nde nem sz\u00fclettem f\u00f6ldi kegyeltnek.<\/p>\n

Az \u00e9g szemelt ki engemet mag\u00e1nak,
\nk\u00e1b\u00edt a nap \u00e9s a rettent\u0151 \u00e1lmok,
\nkis\u00e9rt\u0151i a f\u00f6ldi elm\u00fal\u00e1snak.<\/p>\n

Pocsoly\u00e1ban \u00e1t\u00e9lt, s\u00f6t\u00e9t vil\u00e1gok,
\nnem dobtak oda a sunyis\u00e1gnak,
\nl\u00e1bra \u00e1llni sem tudtam, mily \u00e1tok.<\/em><\/p>\n

3.
\nL\u00e1bra \u00e1llni sem tudtam, mily \u00e1tok,<\/em>
\nhiszen, k\u00fcl\u00f6n vil\u00e1g vagyok enmagam,
\naki nem \u00e9lhettem soha gondtalan,
\nv\u00e1gyaim k\u00f6d\u00e9ben lebegett \u00c1mor,<\/p>\n

aki r\u00e1m szegezte m\u00e9rges nyilait,
\ns\u00f6t\u00e9t szem\u00e9b\u0151l vill\u00e1m cik\u00e1zott
\n\u00e9s \u00f6r\u00f6m, amint sz\u00edvem vonaglott,
\ntet\u00e9zve lelkem \u00f6r\u00f6k borzalmait.<\/p>\n

Holdf\u00e9nyn\u00e9l \u00f6r\u00f6k sz\u00e9ps\u00e9gek var\u00e1zsa
\nf\u00e9nylik \u00e9s b\u00f3dul\u00f3 szemekbe lebben,
\nha visszat\u00fckr\u00f6zi e m\u00e1mort t\u00e1rsa.<\/p>\n

Ilyen m\u00e1morban ringatott el engem
\naz \u00f6r\u00f6k sz\u00e9ps\u00e9gek t\u0171n\u0151 var\u00e1zsa,
\nb\u00e1r a h\u00e1tam m\u00f6g\u00e9 \u00e1llt az istenem.<\/em><\/p>\n

4.
\nB\u00e1r a h\u00e1tam m\u00f6g\u00e9 \u00e1llt az istenem,<\/em>
\nhogy mosolyg\u00f3 arcom ne legyen komor,
\ns gy\u00f6t\u00f6rt testemet ne em\u00e9ssze nyomor,
\nk\u00e9rtem legyen k\u00e9t megvakult szemem,<\/p>\n

ne l\u00e1ssam az uzsor\u00e1saimat,
\nne gy\u0171l\u00f6ljem a p\u00e9nz\u00e9hs\u00e9g\u00fcket,
\n\u00e9s ne f\u00e1jjon, ha minden sz\u00edv s\u00fcket
\ns nehezen \u00e9rtik meg a szavaimat.<\/p>\n

K\u00fcldj\u00f6n \u00faj testet, enyh\u00edtsen k\u00ednomon,
\nadjon agyat a v\u00e9gs\u0151 butul\u00e1sig,
\nne \u00e9rezzem \u00e9letemet, mily pokol.<\/p>\n

Az utamon Pist\u00e1t\u00f3l Attil\u00e1ig
\nminduntalan, pr\u00f3b\u00e1ra tett sorsom,
\n\u00d6cs\u00f6dt\u0151l Sz\u00e1rsz\u00f3ig r\u00e1ngtam, hal\u00e1lig.<\/em><\/p>\n

5.
\n\u00d6cs\u00f6dt\u0151l Sz\u00e1rsz\u00f3ig r\u00e1ngtam, hal\u00e1lig<\/em>
\nkujtorgott a lelkem r\u00e9szeg-boldogan,
\nha meghallottam: valami munka van,
\nkeny\u00e9r a h\u00e1zhoz, any\u00e1m erre v\u00e1gyik.<\/p>\n

Csomagot hordtam, halmozott kosarat,
\nkan\u00e1sz is voltam vagy \u00e1rultam vizet,
\ndolgoztam \u00e9n b\u00e1rkinek, aki fizet,
\nrikkancsk\u00e9nt k\u00edn\u00e1ltam az \u00fajs\u00e1gokat.<\/p>\n

Voltam az Emk\u00e9ben kenyeres fi\u00fa,
\nvontat\u00f3g\u0151z\u00f6s\u00f6k\u00f6n szenet raktam,
\nrobotol\u00f3 testem sosem volt hi\u00fa,<\/p>\n

lelkem isten l\u00e9ny\u00e9b\u0151l szakadtan,
\nhogy versen \u00e9ljen, vil\u00e1gg\u00e1 indult,
\nbatyumban f\u00e9lt\u0151 anyai szavakkal.<\/em><\/p>\n

6.
\nBatyumban f\u00e9lt\u0151 anyai szavakkal,<\/em>
\nbandukolok \u00e9n \u00f6r\u00f6k k\u00ednok k\u00f6r\u00fcl,
\ns mint gyerek\u00e9t altat\u00f3 anya \u00f6r\u00fcl,
\nha elszender\u00fcl b\u00f6lcs\u0151dalokkal<\/p>\n

a csecsem\u0151 \u00e9let s\u00edr\u00f3 f\u00e1jdalma,
\n\u00fagy ujjongok, nyafogok, jaj minek,
\nr\u00e9ges-r\u00e9g feln\u0151tt lehetn\u00e9k, de kinek
\nkell ma a keser\u0171 \u00e9let b\u00e1nata?<\/p>\n

Kinek kell sz\u00edvem b\u00fasan, keserg\u0151n,
\nv\u00e1gyakkal tele, heged\u0151 varokkal,
\nahol ritk\u00e1n tr\u00f3nolhat a teremt\u0151?<\/p>\n

R\u00e9szeg\u00fcltem folyton mer\u00e9sz dalokkal,
\nmelyek felszakadtak tiszta sz\u00edvemb\u0151l,
\n\u00e9s meg\u00fctk\u00f6ztem horgerantalokkal.<\/em><\/p>\n

7.
\n\u00c9s meg\u00fctk\u00f6ztem horgerantalokkal,<\/em>
\nkik szably\u00e1val \u00f3vt\u00e1k a hont ellenem,
\ns c\u00e9lomt\u00f3l eltan\u00e1csoltak Szegeden,
\nmert ellenkeztem a hivatalokkal,<\/p>\n

pedig lehettem volna \u00e9n oktat\u00f3,
\nkinek nyelvtant tan\u00edtani nagy er\u00e9ny,
\nnem holmi, versel\u0151, szeg\u00e9nyleg\u00e9ny,
\nvajmi, rebellis t\u00f6lt\u0151tollkoptat\u00f3.<\/p>\n

Azt\u00e1n lettem t\u00f6bb f\u00f6ldr\u00e9szen, magam,
\ntiszta hangja a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1ni
\nnemzed\u00e9knek, m\u00e9ly nyomorunk szava.<\/p>\n

Nevel\u0151 sz\u00fcleim a nevem v\u00e1ltig
\ntagadt\u00e1k, ez\u00e9rt hunokr\u00f3l olvastam,
\nm\u00edg Pist\u00e1t\u00f3l el\u00e9rtem Attil\u00e1ig.<\/em><\/p>\n

8.
\nM\u00edg Pist\u00e1t\u00f3l el\u00e9rtem Attil\u00e1ig,<\/em>
\nsok mes\u00e9t olvastam a hun kir\u00e1lyr\u00f3l,
\nmikor \u00d6cs\u00f6d\u00f6n voltam diszn\u00f3p\u00e1sztor,
\nnevel\u0151im nem \u00e9rtek csak Pist\u00e1ig.<\/p>\n

Nevemet folyton k\u00e9ts\u00e9gbe vont\u00e1k,
\nm\u00e1rmint, Attila n\u00e9v nem is l\u00e9tezik,
\nisten kardj\u00e1t is hi\u00e1ba lengetik
\ns hi\u00e1ba eml\u00edtik annak ostor\u00e1t,<\/p>\n

m\u00e9gis, egy forr\u00f3 ny\u00e1ri beavat\u00e1s,
\nisteni l\u00e9nyb\u0151l szakad\u00f3 lelkemet
\nmeg\u00e9rintette \u00e9gi simogat\u00e1s.<\/p>\n

A nyomor arc\u00e1nak t\u00fckre lettem,
\nl\u00e1zad\u00f3 lelkemben nem volt megad\u00e1s,
\nelindult azt\u00e1n istenek ellen.<\/em><\/p>\n

9.
\nElindult azt\u00e1n istenek ellen,<\/em>
\nharangz\u00fag\u00e1ssal felh\u0151kbe sz\u00e1llva,
\nitt hagyva gy\u00f6nge testemet mag\u00e1ra
\na l\u00e9lek, isten nem emelt f\u00f6l engem.<\/p>\n

F\u00f6ldi k\u00ednl\u00f3d\u00e1st\u00f3l meggy\u00f6t\u00f6rt ember,
\na mindens\u00e9gben kering\u0151 bolyg\u00f3r\u00f3l,
\nlelke r\u00f6pke f\u00e9nnyel sz\u00e1llt el, dalol\u00f3n
\nelk\u00eds\u00e9rte, h\u0171v\u00f6s csillagtenger.<\/p>\n

Lelkem elsz\u00e1llt \u00e9s vele az \u00e1lmaim,
\nm\u00e9g cseng sz\u00edvemben sok m\u00fal\u00f3 eml\u00e9k,
\nmit\u0151l csilingelnek r\u00e9gi v\u00e1gyaim.<\/p>\n

Azt\u00e1n elm\u00falnak a csillagos est\u00e9k,
\na szerelem is elsuhan s gondjaim,
\naz \u00e9gig \u00e9r\u0151 f\u00e1n, kozmosz \u00e9nek\u00e9n.<\/em><\/p>\n

10.
\nAz \u00e9gig \u00e9r\u0151 f\u00e1n, kozmosz \u00e9nek\u00e9n,<\/em>
\nhull\u00e1mzik lelkem vil\u00e1gom k\u00f6r\u00fcl,
\nm\u00edg a Tej\u00faton v\u00e9gleg elszender\u00fcl,
\namint kih\u0171l s lehull fagyok \u00e9jjel\u00e9n.<\/p>\n

K\u00ednjaim is feled\u00e9sbe hullnak
\n\u00e9s a nyomor sikolya elcsendes\u00fcl,
\nkomor m\u00faltam \u00f6l\u00e9be belesz\u00e9p\u00fcl,
\nny\u00edlt sebeim lassan hegg\u00e9 l\u00e1gyulnak.<\/p>\n

Varas eml\u00e9kekt\u0151l hemzseg az \u00e9g,
\nkiz\u00e1rva onnan minden k\u00e9relem,
\namelyben l\u00e9tem javul\u00e1sa a c\u00e9l,<\/p>\n

az \u0151s l\u00e9lekbe, mi s\u00f6t\u00e9t v\u00e9gtelen,
\na t\u00e9kozl\u00f3 fi\u00fa \u00fajra visszat\u00e9r:
\n\u00f6sszer\u00e1ndul\u00f3, szomor\u00fa lelkem.<\/em><\/p>\n

11.
\n\u00d6sszer\u00e1ndul\u00f3, szomor\u00fa lelkem,<\/em>
\nha sz\u00e9tgurult csigoly\u00e1imat \u00e1ssa
\n\u00e9s felhozza a f\u00e9nyes vil\u00e1gba,
\nakkor is egyenes lesz gerincem.<\/p>\n

G\u00f6rcsbe r\u00e1ndult testem v\u00edv\u00f3dott eb\u00fcl
\na nyomorral, a rongyokban fetreng\u0151
\nsorssal, \u00e9s n\u00e9ha k\u00e9rte a teremt\u0151t:
\n\u2013 kihez kedve ellen sz\u00f3lt kereszt\u00e9ny\u00fcl \u2013.<\/p>\n

\u00c9gi l\u00e9nyed bennem l\u00e1ngot gy\u00fajtott,
\n\u00e9gek, k\u00ednok k\u00e9seit sz\u00fartad bel\u00e9m,
\ntagad\u00e1som\u00e9rt haragod s\u00fajtott.<\/p>\n

Ne legyen \u00e1rva a mindens\u00e9g eg\u00e9n
\ntiszta lelkem, amit az \u00e9g ny\u00fajtott,
\n\u00fcnnepl\u0151 ruh\u00e1ja patyolatfeh\u00e9r.<\/em><\/p>\n

12.
\n\u00dcnnepl\u0151 ruh\u00e1ja patyolatfeh\u00e9r,<\/em>
\nazt\u00e1n elt\u0171nik a hajnali \u00e9gbe
\nfelsz\u00e1ll\u00f3 angyalok sereg\u00e9vel,
\nmint temet\u0151k feletti lid\u00e9rces f\u00e9ny.<\/p>\n

F\u00e9nyt l\u00e1tott lelkem, ragyog\u00f3 sz\u00e9pet,
\nelk\u00e9pzelt r\u00f6gt\u00f6n egy szabad vil\u00e1got,
\nhol igaz\u00e1t mondta, mint megsz\u00e1llott,
\nde nem szerezhetett csak ellens\u00e9get.<\/p>\n

Milyen s\u00f6t\u00e9t minden \u00e9s szomor\u00fa,
\na hal\u00e1llal is r\u00e9gen kiegyeztem,
\nmert az eny\u00e9m m\u00e1sfajta h\u00e1bor\u00fa.<\/p>\n

Csup\u00e1n sz\u00e9p szavaimb\u00f3l \u00e1ll seregem,
\n\u00e9s megnyerhetem az \u00e9gih\u00e1bor\u00fat,
\na l\u00e9nyem l\u00fcktet\u00e9se minden versem.<\/em><\/p>\n

13.
\nA l\u00e9nyem l\u00fcktet\u00e9se minden versem,<\/em>
\n\u00e9s sz\u00edvem egy s\u00edrk\u0151 alatt porlad,
\nf\u00f6l\u00f6tte m\u00fal\u00f3 csillagok zokognak,
\nahol lez\u00e1rtam harminck\u00e9t \u00e9vem.<\/p>\n

Roskadt lelkem nem b\u00edrta az ig\u00e9t,
\nigavon\u00f3 baromk\u00e9nt t\u0171rte testem
\na j\u00e1rm\u00e1t, nem l\u00e1thatta istenem
\na hordal\u00e9kon egy kis ember sz\u00edv\u00e9t,<\/p>\n

amelyik sz\u00e9thasadt a szikl\u00e1s parton,
\nhi\u00e1ba kapaszkodott az \u00e9let\u00e9rt,
\nmikor fennakadt a habz\u00f3 z\u00e1tonyon.<\/p>\n

Sz\u00e9gyentelen lettem, milyen t\u00fcnem\u00e9ny,
\n\u00e9s bolond, szurk\u00e1lnak tud\u00f3s orvosok,
\nf\u00e1jdalmam keserv\u00e9n gy\u00f6ngy\u00f6z\u0151 rem\u00e9ny.<\/em><\/p>\n

14.
\nF\u00e1jdalmam keserv\u00e9n gy\u00f6ngy\u00f6z\u0151 rem\u00e9ny,<\/em>
\na t\u00e1voli j\u00f6v\u0151b\u0151l \u00faj f\u00e9ny \u00e1rad,
\nhol \u00f6ssze\u00e1llnak szavakb\u00f3l a v\u00e1gyak,
\n\u00e9s verseimet mormolja sok szeg\u00e9ny.<\/p>\n

A sz\u00e9pet s j\u00f3t akartam felmutatni,
\n\u2013 kit\u00e1rni lelkem, mint tiszta szob\u00e1t \u2013
\na vil\u00e1gomr\u00f3l egy \u00faj l\u00e1tom\u00e1st,
\nhogy sz\u00edv\u00fck ne tudjon megtagadni.<\/p>\n

R\u00e1m adta lepl\u00e9t a csillagos \u00e9g,
\nalatta megal\u00e1zva az \u00e9rtelem,
\nhol meghurcoltak egy igaz sz\u00f3\u00e9rt.<\/p>\n

Rian\u00e1ssal reccsen t\u00f6r\u00e9keny testem,
\nmint zavaros vizeken a v\u00e9kony j\u00e9g,
\ntestem legy\u0151zve, ha van gy\u0151zelem.<\/em><\/p>\n

15. Mesterszonett<\/strong>
\nTestem legy\u0151zve, ha van gy\u0151zelem.<\/em>
\nN\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1b j\u00e1rtam k\u00f6rbe a vil\u00e1got,<\/em>
\nl\u00e1bra \u00e1llni sem tudtam, mily \u00e1tok,<\/em>
\nb\u00e1r a h\u00e1tam m\u00f6g\u00e9 \u00e1llt az istenem.<\/em><\/p>\n

\u00d6cs\u00f6dt\u0151l Sz\u00e1rsz\u00f3ig r\u00e1ngtam, hal\u00e1lig,<\/em>
\nBatyumban f\u00e9lt\u0151 anyai szavakkal,<\/em>
\n\u00c9s meg\u00fctk\u00f6ztem horgerantalokkal,<\/em>
\nM\u00edg Pist\u00e1t\u00f3l el\u00e9rtem Attil\u00e1ig.<\/em><\/p>\n

Elindult azt\u00e1n istenek ellen,<\/em>
\nAz \u00e9gig \u00e9r\u0151 f\u00e1n, kozmosz \u00e9nek\u00e9n,<\/em>
\n\u00d6sszer\u00e1ndul\u00f3, szomor\u00fa lelkem,<\/em><\/p>\n

\u00dcnnepl\u0151 ruh\u00e1ja patyolatfeh\u00e9r.<\/em>
\nA l\u00e9nyem l\u00fcktet\u00e9se minden versem,<\/em>
\nF\u00e1jdalmam keserv\u00e9n gy\u00f6ngy\u00f6z\u0151 rem\u00e9ny.<\/em><\/p>\n

(2014)<\/em><\/p>\n

Az\u00f3ta sz\u00e1mos vers\u00e9t leford\u00edtottam rom\u00e1n nyelvre is, mert sok rom\u00e1n kedveli a k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9t, els\u0151sorban A Dun\u00e1n\u00e1l c\u00edm\u0171 vers\u00e9ben tett vallom\u00e1sa miatt:<\/p>\n

\u201eAny\u00e1m kun volt, az ap\u00e1m f\u00e9lig sz\u00e9kely,
\nf\u00e9lig rom\u00e1n, vagy t\u00e1n eg\u00e9szen az.\u201d<\/p>\n

\u00cdme a vers ford\u00edt\u00e1sa rom\u00e1n nyelvre:<\/p>\n

Attila, J\u00f3zsef<\/strong><\/em>
\nLa Dun\u0103re<\/strong><\/em>
\nA Dun\u00e1n\u00e1l<\/strong><\/em><\/p>\n

(Traducere de Csata Ern\u0151)<\/em><\/p>\n

1.
\nLa splai, pe piatra de jos am stat,
\nprivind, coaja de bostan plutind.
\nSlab am auzit, \u00een fatum scufundat,
\nr\u00e2ul, flecar e sus, jos amu\u021bit.
\nParc-ar fi scurs din inima mea,
\ndens\u0103 fiind, calm\u0103 Dun\u0103rea.<\/p>\n

Ca mu\u0219chii, c\u00e2nd omul lucreaz\u0103,
\ncu pile, ciocan, lut \u0219i sape,
\na\u0219a plesnesc, se destind, se contract\u0103,
\norice val, orice mi\u0219care.
\nCum mama povestind, m\u0103 leg\u0103na
\n\u0219i rufele din ora\u0219 le sp\u0103la.<\/p>\n

\u0218i a-nceput ploaia s\u0103 cerne,
\ndar s-a oprit, parc-ar fi \u00een zadar.
\nPrecum cel ce din pe\u0219ter\u0103 prive\u0219te
\nploaia – m\u0103 holbam la hotar:
\napatic\u0103, parc-ar fi etern\u0103,
\nvreme pal\u0103, griv\u0103 de legend\u0103.<\/p>\n

Dun\u0103rea curgea. Ca-n poala
\nmamei distrate \u0219i fertile
\npruncul, se jucau frumos \u0219i a\u0219a
\nr\u00e2deau, spumele spre mine.
\nPe valul vremii a\u0219a vibr\u00e2nd,
\nca morminte cu cruci cl\u00e2tin\u00e2nd.<\/p>\n

2.
\nDe sute de mii de ani buni
\nprivesc, ce observ brusc, deodat\u0103.
\nCe v\u0103d sute de mii de str\u0103buni
\ncu mine, timpul \u00eentreg se gat\u0103.<\/p>\n

V\u0103d, ce n-au v\u0103zut ei, omor\u00e2nd,
\npr\u0103\u0219ind, iubind, urm\u00e2nd soarta.
\nEi v\u0103d, \u00een materie cobor\u00e2nd,
\nce nu v\u0103d eu, dar pot constata.<\/p>\n

Suntem lega\u021bi, cum farmecul de chin.
\nEu-s \u00een trecut, ei \u00een prezent.
\nScriem versuri – condeiu-mi \u021bin,
\neu \u00eei simt \u0219i-i pomenesc.<\/p>\n

3.
\nMama e cuman\u0103, tata secui
\nori vlah jumate, sau de tot.
\nHrana din gura mamei fu dulcit,
\ntata a vrut adev\u0103rul pe loc.
\nEi se \u00eenv\u0103luie c\u00e2nd m\u0103 mi\u0219c.
\nUneori, m\u0103 \u00eentristeaz\u0103 –
\nacesta e timpul. Din el sunt. ,,S\u0103 \u0219ti,
\nc\u00e2nd nu vom fi!…” \u2013 ei m\u0103 cheam\u0103.<\/p>\n

\u00cemi vorbesc, c\u0103ci sunt deja eu;
\nslab fiind, a\u0219a devin puternic
\n\u0219i amintesc, c\u0103 sunt mai mult de mult,
\np\u00e2n\u0103-n stem sunt orice str\u0103bunic –
\nsunt Stemul, ce \u00eenmul\u021bind se destram\u0103:
\nvoios tata \u0219i mama devin,
\ntata \u0219i mama se divizeaz\u0103
\n\u0219-a\u0219a m\u0103 nasc \u00een Unu sufletist.<\/p>\n

Sunt lumea – ce a fost \u0219i este, tot:
\ngenera\u021bii, ce se atac\u0103.
\nOcupan\u021bii \u00eenving, cu mine mort,
\nchinul supu\u0219ilor m\u0103 apas\u0103.
\n\u00c1rp\u00e1d \u0219i Zal\u00e1n, Werb\u0151czi \u0219i D\u00f3zsa –
\nturc, t\u0103tar, slovac \u0219i rom\u00e2n s-a pus
\n\u00een mine, c-un viitor sunt datorat
\ntrecutului – unguri d-acum!<\/p>\n

\u2026 Eu vreau s\u0103 muncesc. E destul,
\nc\u0103 trecutul e de dezv\u0103luit.
\n\u00cen Dun\u0103re, viitor, prezent, trecut,
\nca valuri alene se cuprind.
\nLuptele pe glia str\u0103moseasc\u0103,
\nmemoria, le dizolv\u0103-n tihn\u0103,
\ns\u0103 ne d\u0103m, \u00een fine, socoteal\u0103,
\ne munca noastr\u0103; deloc mic\u0103.<\/p>\n

J\u00f3zsef Attila<\/strong><\/em>
\nA Dun\u00e1n\u00e1l<\/strong><\/em>
\n1.
\nA rakod\u00f3part als\u00f3 k\u00f6v\u00e9n \u00fcltem,
\nn\u00e9ztem, hogy \u00faszik el a dinnyeh\u00e9j.
\nAlig hallottam, sorsomba mer\u00fclten,
\nhogy fecseg a felsz\u00edn, hallgat a m\u00e9ly.
\nMintha sz\u00edvemb\u0151l folyt volna tova,
\nzavaros, b\u00f6lcs \u00e9s nagy volt a Duna.<\/p>\n

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
\nreszel, kalap\u00e1l, v\u00e1lyogot vet, \u00e1s,
\n\u00fagy pattant, \u00fagy fesz\u00fclt, \u00fagy ernyedett el
\nminden hull\u00e1m \u00e9s minden mozdul\u00e1s.
\nS mint \u00e9desany\u00e1m, ringatott, mes\u00e9lt
\ns mosta a v\u00e1ros minden szennyes\u00e9t.<\/p>\n

\u00c9s elkezdett az es\u0151 cseper\u00e9szni,
\nde mintha mindegy volna, el is \u00e1llt.
\n\u00c9s m\u00e9gis, mint aki barlangb\u00f3l n\u00e9zi
\na hossz\u00fa es\u0151t – n\u00e9ztem a hat\u00e1rt:
\negykedv\u0171, \u00f6r\u00f6k es\u0151 m\u00f3dra hullt,
\nsz\u00edntelen\u00fcl, mi tarka volt, a m\u00falt.<\/p>\n

A Duna csak folyt. \u00c9s mint a term\u00e9keny,
\nm\u00e1sra gondol\u00f3 any\u00e1nak \u00f6l\u00e9n
\na kisgyermek, \u00fagy j\u00e1tszadoztak sz\u00e9pen
\n\u00e9s nevetg\u00e9ltek a habok fel\u00e9m.
\nAz id\u0151 \u00e1rj\u00e1n \u00fagy remegtek \u0151k,
\nmint s\u00edrk\u00f6ves, d\u00fcl\u00f6ng\u0151 temet\u0151k.
\n,
\n2.
\n\u00c9n \u00fagy vagyok, hogy m\u00e1r sz\u00e1zezer \u00e9ve
\nn\u00e9zem, amit megl\u00e1tok hirtelen.
\nEgy pillanat s k\u00e9sz az id\u0151 eg\u00e9sze,
\nmit sz\u00e1zezer \u0151s szeml\u00e9lget velem.<\/p>\n

L\u00e1tom, mit \u0151k nem l\u00e1ttak, mert kap\u00e1ltak,
\n\u00f6ltek, \u00f6leltek, tett\u00e9k, ami kell.
\nS \u0151k l\u00e1tj\u00e1k azt, az anyagba lesz\u00e1lltak,
\nmit \u00e9n nem l\u00e1tok, ha vallani kell.<\/p>\n

Tudunk egym\u00e1sr\u00f3l, mint \u00f6r\u00f6m \u00e9s b\u00e1nat.
\nEny\u00e9m a m\u00falt \u00e9s \u00f6v\u00e9k a jelen.
\nVerset \u00edrunk – \u0151k fogj\u00e1k ceruz\u00e1mat
\ns \u00e9n \u00e9rzem \u0151ket \u00e9s eml\u00e9kezem.<\/p>\n

3
\nAny\u00e1m sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l \u00e9des volt az \u00e9tel,
\nap\u00e1m sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l sz\u00e9p volt az igaz.
\nMikor mozdulok, \u0151k \u00f6lelik egym\u00e1st.
\nElszomorodom n\u00e9ha emiatt –
\nez az elm\u00fal\u00e1s. Ebb\u0151l vagyok. \u201eMegl\u00e1sd,
\nha majd nem lesz\u00fcnk!…\u201d – megsz\u00f3l\u00edtanak.<\/p>\n

Megsz\u00f3l\u00edtanak, mert \u0151k \u00e9n vagyok m\u00e1r;
\ngyenge l\u00e9temre \u00edgy vagyok er\u0151s,
\nki eml\u00e9kszem, hogy t\u00f6bb vagyok a sokn\u00e1l,
\nmert az \u0151ssejtig vagyok minden \u0151s –
\naz \u0150s vagyok, mely sokasodni foszlik:
\nap\u00e1m- s any\u00e1mm\u00e1 v\u00e1lok boldogon,
\ns ap\u00e1m, any\u00e1m maga is kett\u00e9 oszlik
\ns \u00e9n lelkes Eggy\u00e9 \u00edgy szaporodom!<\/p>\n

A vil\u00e1g vagyok – minden, ami volt, van:
\na sok nemzed\u00e9k, mely egym\u00e1sra t\u00f6r.
\nA honfoglal\u00f3k gy\u0151znek velem holtan
\ns a megh\u00f3doltak k\u00ednja meggy\u00f6t\u00f6r.
\n\u00c1rp\u00e1d \u00e9s Zal\u00e1n, Werb\u0151czi \u00e9s D\u00f3zsa –
\nt\u00f6r\u00f6k, tat\u00e1r, t\u00f3t, rom\u00e1n kavarog
\ne sz\u00edvben, mely e m\u00faltnak m\u00e1r ad\u00f3sa
\nszel\u00edd j\u00f6v\u0151vel – mai magyarok!<\/p>\n

\u2026 \u00c9n dolgozni akarok. Elegend\u0151
\nharc, hogy a m\u00faltat be kell vallani.
\nA Dun\u00e1nak, mely m\u00falt, jelen s j\u00f6vend\u0151,
\negym\u00e1st \u00f6lelik l\u00e1gy hull\u00e1mai.
\nA harcot, amelyet \u0151seink v\u00edvtak,
\nb\u00e9k\u00e9v\u00e9 oldja az eml\u00e9kez\u00e9s
\ns rendezni v\u00e9gre k\u00f6z\u00f6s dolgainkat,
\nez a mi munk\u00e1nk; \u00e9s nem is kev\u00e9s.<\/p>\n

J\u00f3zsef Attila sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1ra eml\u00e9kezve \u00e9s egyben a Magyar K\u00f6lt\u00e9szet Napj\u00e1t is \u00fcnnepelve, a vele t\u00f6rt\u00e9nt els\u0151 \u00e9s folytonos tal\u00e1lkoz\u00e1saimnak, tal\u00e1n, ez a l\u00e9nyege.<\/p>\n

\n

N\u00e1szta Katalin: Nem \u00e9n ki\u00e1ltok \u2013 a f\u00f6ld d\u00fcb\u00f6r\u00f6g (J\u00f3zsef Attila)<\/strong><\/h2>\n

Vannak mondatok, amiket m\u00e1r csak \u0151t ism\u00e9telve lehet le\u00edrni.
\nEzek a sorok \u00fct\u00f6ttek el\u0151sz\u00f6r sz\u00edven. A magyartan\u00e1rn\u0151nk, aki egyben az oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6k\u00fcnk is volt, \u00e9s engem nem sz\u00edvelt k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben, szerelmes volt J\u00f3zsef Attil\u00e1ba. Nem tudtuk, van-e valami val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00e9ge ennek, de ezt suttogt\u00e1k az oszt\u00e1lyban. T\u00e9ny, a verseit nagy szeretettel tan\u00edtotta nek\u00fcnk.
\nA k\u00f6lt\u0151 piedeszt\u00e1lon \u00e1llt sz\u00e1momra, el\u00e9rhetetlen magass\u00e1gban. Nem f\u00e9rhetett hozz\u00e1 semmilyen k\u00f6znapi t\u00f6rt\u00e9net. Nem is igen tan\u00edtott\u00e1k az \u00e9letrajz\u00e1t. Azon k\u00edv\u00fcl, hogy hol \u00e9s mikor sz\u00fcletett, kiknek a gyermeke-fia volt, semmit sem tudtam r\u00f3la.
\nAz \u00d3da \u00fagy ragadt bel\u00e9m, hogy szinte tanulnom se kellett. Ez szerelem. Ha mondani kell verset r\u00f3la, ez jut eszembe legel\u0151sz\u00f6r.<\/p>\n

\u201e\u00d3h mennyire szeretlek t\u00e9ged,<\/em>
\nki sz\u00f3ra b\u00edrtad egyar\u00e1nt<\/em>
\na sz\u00edv legm\u00e9lyebb \u00fcregeiben<\/em>
\ncseleit sz\u00f6v\u0151, fondor mag\u00e1nyt<\/em>
\ns a mindens\u00e9get.\u201d<\/em><\/p>\n

Friss. Fiatal. Tiszta. V\u00e1rakoz\u00e1ssal teli. Elfogad \u00fagy, ahogy vagy, mindenest\u0151l. Kutat, teljesen meg akar \u00e9rteni-fejteni. Te vagy sz\u00e1m\u00e1ra a minden. L\u00e1gy \u00e9s finom, szenved\u00e9lyes \u00e9s igaz. Heves. \u201eAhol \u00e9n fekszem, az az \u00e1gyad\u201d \u2013 ennek nagylelk\u0171 vallom\u00e1s\u00e1t, kijelent\u00e9s\u00e9t hatalmas s\u00fallyal \u00e9rz\u00e9kelteti. Egyszer\u0171 \u00e9s csod\u00e1latos.
\nAkkor m\u00e9g csak mondani akartam a verseket, \u00edrni k\u00e9s\u0151bb b\u00e1torkodtam.
\nKategoriz\u00e1lt\u00e1k a verseket: szerelmes versek, forradalmi versek, t\u00e1rsadalmi t\u00e9m\u00e1j\u00fa versek. Az els\u0151 kateg\u00f3ri\u00e1ban az \u00d3da a maximum, amit k\u00f6lt\u0151 kifejezhet.
\nMa is \u00edgy gondolom.
\nTeljes szabads\u00e1got biztos\u00edt neked, akihez sz\u00f3lnak. Teljes odaad\u00e1st, k\u00e9szenl\u00e9tet meg\u00e9rt\u00e9sre. \u00d6lel\u00e9sre. Egy eg\u00e9sz \u00e9letre. Amikor m\u00e9g csak tanulod a j\u00e1r\u00e1st a fogalmak k\u00f6z\u00f6tt, ismerkedsz az \u00e9rzelmek v\u00e1ros\u00e1ban az utc\u00e1kkal, h\u00e1zakkal, terekkel. Ebben a versben a biztoss\u00e1g, a t\u00f6k\u00e9letes szeretet, \u00e9letre sz\u00f3l\u00f3 elk\u00f6telezetts\u00e9g, \u00f6r\u00f6kk\u00e9 tart\u00f3 szerelem, h\u0171s\u00e9g cs\u00f3kolgatj\u00e1k egym\u00e1st. \u201eIrgalmass\u00e1g \u00e9s h\u0171s\u00e9g \u00f6sszetal\u00e1lkoznak, igazs\u00e1g \u00e9s b\u00e9kess\u00e9g cs\u00f3kolgatj\u00e1k egym\u00e1st.\u201d (Zsolt\u00e1rok 85:11)
\nEg\u00e9sz \u00e9letemben arra v\u00e1gytam, hogy \u00edgy szeressek, \u00edgy szeressenek.<\/p>\n

A Nem \u00e9n ki\u00e1ltok-at 1924-ben \u00edrta. Az \u00d3d\u00e1t 1933-ban. Az Ars poetica-t 1937-ben. Minden vers\u00e9vel k\u00e9sz volt a hal\u00e1lra. Tal\u00e1n ez a legjobb ismertet\u0151je: minden verse befejezett, k\u00e9sz. \u00dagy teszi le a tollat, hogy ut\u00e1na ak\u00e1r meg is halhat. Ezt \u00e9rzem a v\u00e9g\u00e9n.
\nHa senki soha nem \u00edrt volna verset, J\u00f3zsef Attila megteremtette a k\u00f6lt\u00e9szetet. A k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9vel a vil\u00e1got nyitotta ki. A szemem a vil\u00e1gra, az emberre, az eg\u00e9sz mindens\u00e9gre. Ahogy telik az id\u0151, mind tiszt\u00e1bban l\u00e1tszik: \u00fagy ragyog csillaga, hogy a t\u00f6bbi is t\u0151le nyeri f\u00e9ny\u00e9t.
\n\u0150 tan\u00edtott arra, hogy a k\u00f6lt\u00e9szetn\u00e9l magasztosabb emberi produktum nem l\u00e9tezik.
\nHa \u0151t olvasom, megsz\u0171nik \u00edr\u00e1sk\u00e9nyszerem. Meg\u00edrt mindent, amit \u00e9rdemes.
\nA k\u00f6lt\u00e9szet bel\u00e9k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt. K\u00edv\u00fcl van vagy vele sz\u00fcletik? Honnan e tud\u00e1s, e sz\u00e1zados? Egyre tiszt\u00e1bban vil\u00e1g\u00edtanak sorai, ahogy haladok az id\u0151 s\u0171r\u0171j\u00e9ben.
\nEgy k\u00f6lt\u0151nek dr\u00e1mai v\u00e9n\u00e1val is kell rendelkeznie. A j\u00f3 vers olyan, mint egy j\u00f3l fel\u00e9p\u00edtett sz\u00edndarab. El\u0151adhat\u00f3. Van felvezet\u00e9se, cselekm\u00e9nye, bonyodalma, konfliktusa, megold\u00e1sa, befejez\u00e9se, \u00f6sszegz\u00e9se.<\/p>\n

CS\u00d3KOLJ, CS\u00d3KOLJ\u2026<\/strong><\/em><\/p>\n

Cs\u00f3kolj, cs\u00f3kolj utolj\u00e1ra,
\nFeh\u00e9r karoddal \u00f6lelj \u00e1t,
\n\u2019sz elmegyek m\u00e1r nemsok\u00e1ra
\nS szerelmed \u00e9letem \u00e1ra,
\nCs\u00f3kolj, cs\u00f3kolj \u00e9s \u00f6lelj h\u00e1t.<\/p>\n

M\u00e1r nem cs\u00f3kol! Nincs, nincs sehol
\n\u00c9n elj\u00f6ttem, \u2013 \u0151 \u2013 maradott.
\nH\u0171tlen-e m\u00e1r? Jaj! m\u00e1st cs\u00f3kol!
\n\u00c9rzem, m\u00e1s ki n\u00e9ki b\u00f3kol,
\nM\u00e1s visz n\u00e9ki sz\u00e9p vir\u00e1got.<\/p>\n

\u00dagy k\u00ednl\u00f3dom! Nappal, \u00e9jjel
\nCsak mindig re\u00e1 gondolok:
\nVaj\u2019 kit cs\u00f3kol most \u0151 k\u00e9jjel,
\nSzembe sz\u00e1llva rem\u00e9nyemmel,
\nHisz t\u0151le oly t\u00e1vol vagyok!<\/p>\n

Itt van a boldog pillanat:
\nHozz\u00e1, haza rep\u00fclhetek!
\nOly lassan halad a vonat,
\nOly gyorsan t\u0171nik le a nap!
\nViszontl\u00e1tom-e \u0151t? Egek?!<\/p>\n

H\u00e1la Isten! Honn vagyok m\u00e1r!
\nSz\u00edvem pattan\u00e1sig fesz\u00fcl
\nS azt dobogja: T\u00e1n nem is v\u00e1r!
\nCs\u00f6nd fogad, az \u00f3ra is \u00e1ll
\nS szemembe egy porszem rep\u00fcl.<\/p>\n

Cs\u00f3kolok egy hideg kezet,
\nZokog\u00e1st\u00f3l reszket v\u00e1llam:
\nAzt hittem: h\u0171tlen, r\u00e1szedett,
\nPedig csak engem szeretett
\nS sz\u00edve repedt meg ut\u00e1nam.<\/p>\n

(1921. \u00e1pr. 11.) 16 \u00e9vesen \u00edrja ezt a vers\u00e9t. De a Szeretn\u00e9m, ha vadalmafa lenn\u00e9k-et is.<\/p>\n

Vagy ezt:<\/p>\n

EGYED\u00dcL<\/strong><\/em><\/p>\n

Egyed\u00fcl fogok \u00e9n \u00e1llni a vil\u00e1gon.
\nEgyed\u00fcl, egyed\u00fcl, nem lesz soha p\u00e1rom.<\/p>\n

Nem lesz soha p\u00e1rom, aki vigasztaljon,
\nAki szenved\u00e9sben cs\u00f3kot cs\u00f3kra adjon.<\/p>\n

Cs\u00f3kot cs\u00f3kra adjon s aki h\u0171, nem \u00e1lnok,
\nAki b\u00fcszke arra, hogy mellette \u00e1llok.<\/p>\n

Aki m\u00edg \u00e9n alszom \u0151rk\u00f6dik k\u00f6nnyezve,
\n\u00c9s ha \u00e9bren vagyok, kacag\u00f3 a kedve.<\/p>\n

Aki szeret engem, aki meghal \u00e9rtem
\nS m\u00e9g akkor is szeret \u00f6r\u00f6k-visszat\u00e9rten.<\/p>\n

S nem fog borulni le r\u00e1m senkise s\u00edrva,
\nHa majd t\u00e1vozom az \u00f6r\u00f6k-n\u00e9ma s\u00edrba.<\/p>\n

(1921. szept. 24.)<\/em><\/p>\n

Ezen a napon 5 verset \u00edrt. Ez volt az utols\u00f3:<\/p>\n

AKKOR<\/strong><\/em><\/p>\n

\u00c9s akkor zuhogott, csattogott, vill\u00e1mlott
\nS akkor ker\u00fcltem messze szob\u00e1mat
\n\u00c9s akkor \u0151rj\u00f6ngtem, szidtam a vil\u00e1got
\nS akkor tiport legjobban a B\u00e1nat.<\/p>\n

S akkor im\u00e1dkoztam, k\u00f6veteltem, k\u00e9rtem
\n\u00c9s akkor s\u00edrtam sz\u00edvb\u0151l igaz\u00e1n
\nS akkor b\u00e1n\u00f3 sz\u00edvvel meggy\u00f3ntam, megt\u00e9rtem,
\nMert akkor halt meg egy l\u00e1ny, egy le\u00e1ny.<\/p>\n

Nem tudom, vel\u00fcnk sz\u00fcletik a k\u00f6lt\u00e9szet, vagy kiv\u00e1lasztatunk r\u00e1, t\u00e9ny: J\u00f3zsef Attil\u00e1t \u00e1g\u00e1ra t\u0171zte, soha senki nem lobogott \u00fagy, mint \u0151. Egy volt a verseivel. Nem sz\u00ednj\u00e1tszott, nem. Az volt, amit \u00edrt. Ez\u00e9rt szeretj\u00fck annyira. Nem \u00f6regedett meg, fiatal maradt, olyan, amilyenek mi is szerett\u00fcnk volna lenni, vagy maradni. Nem m\u00e9rlegelt. B\u00e1tran a vil\u00e1g szem\u00e9be ki\u00e1ltotta, mit gondol, mit \u00e9rez.
\nIgen, a k\u00f6lt\u00e9szethez b\u00e1tors\u00e1g kell, a b\u00e1tors\u00e1ghoz ember, az emberhez sz\u00edv, a sz\u00edvhez isteni indulat. Mind megvoltak benne.
\nId\u0151rendben kezdtem b\u00f6ng\u00e9szni \u00e9letm\u0171v\u00e9ben. 11-12 \u00e9vesen \u00edrja a Kedves Joc\u00f3: De szeretn\u00e9k gazdag lenni – kezdet\u0171t.
\nHavonta \u00edr verseket, egy nap n\u00e9gyet, \u00f6t\u00f6t is. J\u00f3 verseket. 16 \u00e9vesen m\u00e1r mindent tud a k\u00f6lt\u00e9szetr\u0151l.<\/p>\n

AJ\u00c1ND\u00c9K<\/strong><\/em><\/p>\n

A sz\u00edvem hoztam el, csin\u00e1lj vele
\nAmit akarsz. \u00c9s nem tudok m\u00e1st tenni
\n\u00c9s nem f\u00e1j n\u00e9kem semmi, semmi, semmi,
\nCsak a karom, mert nem \u00f6leltelek.<\/p>\n

Oly f\u00e9nyes az m\u00e9g, mint \u00faj lakkcip\u0151
\n\u00c9s l\u00e1bad biggyedt vonal\u00e1ra szabt\u00e1k.
\nDe ruganyos, mint f\u00fcrge gumilabd\u00e1k
\n\u00c9s mint a spongya, mely tengerbe n\u0151.<\/p>\n

K\u00e9t f\u00e1j\u00f3 karral ny\u00fajtom mostan n\u00e9ked
\n\u00c9s f\u00e1radt, barna sz\u00f3val arra k\u00e9rlek
\n\u2013 Ha eltiporsz is f\u00fcvet, harmatost \u2013<\/p>\n

Ha elszakadt a lakktop\u00e1nka egyszer
\nS ki megfoltozza, nem terem oly Mester:
\nAz uccas\u00e1rba akkor se taposd.<\/p>\n

(1921)<\/p>\n

A GYEREKSZEM\u0170 \u00c9LET-TAVON<\/strong><\/em><\/p>\n

Eveztem \u00e9n az \u00e9let k\u00e9k tav\u00e1n.
\n(Remegtem \u00e9les alkonyatkor egyszer,
\nMivelhogy nincsen semmi kabbal\u00e1m<\/p>\n

S de furcsa \u00e1llat a mag\u00e1nos ember,
\nSzeretne l\u00e1tni b\u00fcszke partokat
\nS kil\u00e9pni egyre soha-soha nem mer,<\/p>\n

Csak messzir\u0151l t\u00e1r kapzsi karokat.)
\nA v\u00edz pihent s gondoltam nagy kev\u00e9lyet
\n(Avar kir\u00e1lyfi volt a gondolat):<\/p>\n

Pihen alattam a tajt\u00e9kos \u00e9let,
\nEgy v\u00e9n \u00f6reg a parton g\u00f6dr\u00f6t \u00e1s:
\n(Gyerekszem volt, de m\u00e9lye feket\u00e9llett.)<\/p>\n

Riassza fel h\u00e1t k\u00f6nnytelen csap\u00e1s!
\nAz ing\u00f3 l\u00e9cen b\u00e1toran meg\u00e1lltam
\nS el\u00e9m bukkant a v\u00edzi-\u00f3ri\u00e1s.<\/p>\n

Ajk\u00e1t tartotta. Remegett az \u00e1llam:
\nHa cs\u00f3kolom, a v\u00e9rem nem hev\u00fcl.
\n(A partok \u00e9gtek r\u0151tszak\u00e1ll\u00fa l\u00e1ngban.)<\/p>\n

Azt\u00e1n elt\u0171nt, otthagyva egyed\u00fcl.
\nS \u00e9n m\u00e9g sok\u00e1ig megk\u00f6v\u00fclve v\u00e1rtam
\nS \u00fagy vert valami itt bennem, bel\u00fcl.<\/p>\n

(1922 els\u0151 fele)<\/p>\n

\u00c9s 32 \u00e9vesen \u00edrja meg, f\u00e9l \u00e9vvel hal\u00e1la el\u0151tt a Sz\u00fclet\u00e9snapomra c. k\u00f6ltem\u00e9ny\u00e9t. Minden verse \u00fagy t\u00f6k\u00e9letes, ahogy van. J\u00f3zsef Attila Versnek sz\u00fcletett. \u00c9s ha \u00e9let\u00e9ben nem szerett\u00e9k, kellemetlennek tartott\u00e1k, zavaros fej\u0171nek \u2013 a verseit hozhatjuk ellen\u00e9rvk\u00e9nt, v\u00e9delm\u00e9\u00fcl, magyar\u00e1zatul. Ki k\u00f6lt\u0151 akar lenni, nem szeretne n\u00e1la kevesebb lenni.<\/p>\n

ARS POETICA<\/strong><\/em><\/p>\n

N\u00e9meth Andornak<\/em><\/p>\n

K\u00f6lt\u0151 vagyok – mit \u00e9rdekelne
\nengem a k\u00f6lt\u00e9szet maga?
\nNem volna sz\u00e9p, ha \u00e9gre kelne
\naz \u00e9ji foly\u00f3 csillaga.<\/p>\n

Az id\u0151 lassan elsziv\u00e1rog,
\nnem l\u00f3gok a mes\u00e9k tej\u00e9n,
\nh\u00f6rpintek val\u00f3di vil\u00e1got,
\nhabz\u00f3 \u00e9ggel a tetej\u00e9n.<\/p>\n

Sz\u00e9p a forr\u00e1s – f\u00fcr\u00f6dni abban!
\nA nyugalom, a remeg\u00e9s
\negym\u00e1st \u00f6leli s k\u00e9l a habban
\nkecsesen okos cseveg\u00e9s.<\/p>\n

M\u00e1s k\u00f6lt\u0151k – mi gondom ezekkel?
\nMocskolv\u00e1n magukat szegyig,
\nkoholt k\u00e9pekkel \u00e9s szeszekkel
\nm\u00edmeljen m\u00e1mort mindegyik.<\/p>\n

\u00c9n t\u00fall\u00e9pek e mai kocsm\u00e1n,
\naz \u00e9rtelemig \u00e9s tov\u00e1bb!
\nSzabad \u00e9sszel nem adom ocsm\u00e1ny
\nm\u00f3don a szolga ostob\u00e1t.<\/p>\n

Ehess, ihass, \u00f6lelhess, alhass!
\nA mindens\u00e9ggel m\u00e9rd magad!
\nSziszegve se szolg\u00e1lok aljas,
\nnyomor\u00edt\u00f3 hatalmakat.<\/p>\n

Nincs alku – \u00e9n hadd legyek boldog!
\nM\u00e1sk\u00e9nt ak\u00e1rki meggyal\u00e1z
\ns megjel\u00f6lnek pirosl\u00f3 foltok,
\nelissza nedveim a l\u00e1z.<\/p>\n

\u00c9n nem fogom be p\u00f6r\u00f6s sz\u00e1mat.
\nA tud\u00e1snak teszek panaszt.
\nR\u00e1m tekint, p\u00e1rtfog\u00f3n, e sz\u00e1zad:
\nr\u00e1m gondol, sz\u00e1ntv\u00e1n, a paraszt;<\/p>\n

engem sejd\u00edt a munk\u00e1s teste
\nk\u00e9t merev mozdulat k\u00f6z\u00f6tt;
\nr\u00e1m v\u00e1r a mozi el\u0151tt este
\nsuhanc, a rosszul \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\n

S hol t\u00e1borokba gy\u0171lt bitangok
\nverseim rendj\u00e9t \u00fcld\u00f6zik,
\nf\u00f6lindulnak testv\u00e9ri tankok
\nszerted\u00fcb\u00f6gni r\u00edmeit.<\/p>\n

\u00c9n mondom: M\u00e9g nem nagy az ember.
\nDe k\u00e9pzeli, h\u00e1t szertelen.
\nK\u00eds\u00e9rje k\u00e9t sz\u00fcl\u0151je szemmel:
\na szellem \u00e9s a szerelem!<\/p>\n

(1937. febru\u00e1r-m\u00e1rcius)<\/em><\/p>\n

Vannak mondatok, amiket m\u00e1r csak \u0151t ism\u00e9telve lehet le\u00edrni.
\nHa soha senki nem \u00edr t\u00f6bb verset, az \u00f6v\u00e9i elegek. Meg\u00edrt mindent, amit versben meg lehet. Nem tudom, mi v\u00e1ltozott volna, ha szem\u00e9lyesen ismerem. Egyre gyakrabban gondolok arra, hogy a k\u00f6lt\u0151ket els\u0151sorban olvasni, \u00e9rteni kell, \u00e9s a versein kereszt\u00fcl szeretni, amiket csak \u0151 \u00edrhatott meg. Nem sz\u00e1m\u00edt, mennyire volt elviselhetetlen, vagy szerethet\u0151. A lelke l\u00e9nyeg\u00e9t hagyta r\u00e1nk, ami t\u00f6bbet \u00e9r egy emberi \u00e9letn\u00e9l. Ahogy \u00edrta: \u00c9n eg\u00e9sz n\u00e9pemet fogom \/ nem k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1s fokon \/ tan\u00ed-\/ tani!<\/p>\n

J\u00f3 lenne, ha mindig \u00fagy tudn\u00e1nk befogadni a verseit, ahogyan \u0151 nek\u00fcnk meg\u00edrta azokat. Olyan nyitott sz\u00edvvel, szellemmel, ahogyan \u0151 osztotta meg az eg\u00e9sz vil\u00e1ggal. \u00dagy tan\u00edt meg szeretni ahogyan csak a k\u00f6lt\u0151 k\u00e9pes:<\/p>\n

\u201e\u00c9n \u00fagy vagyok, hogy m\u00e1r sz\u00e1z ezer \u00e9ve<\/em>
\nn\u00e9zem, amit megl\u00e1tok hirtelen.<\/em>
\nEgy pillanat s k\u00e9sz az id\u0151 eg\u00e9sze,<\/em>
\nmit sz\u00e1z ezer \u0151s szeml\u00e9lget velem.<\/em><\/p>\n

L\u00e1tom, mit \u0151k nem l\u00e1ttak, mert kap\u00e1ltak,<\/em>
\n\u00f6ltek, \u00f6leltek, tett\u00e9k, ami kell.<\/em>
\nS \u0151k l\u00e1tj\u00e1k azt, az anyagba lesz\u00e1lltak,<\/em>
\nmit \u00e9n nem l\u00e1tok, ha vallani kell.<\/em><\/p>\n

Tudunk egym\u00e1sr\u00f3l, mint \u00f6r\u00f6m \u00e9s b\u00e1nat.<\/em>
\nEny\u00e9m a m\u00falt \u00e9s \u00f6v\u00e9k a jelen.<\/em>
\nVerset \u00edrunk \u2013 \u0151k fogj\u00e1k ceruz\u00e1mat<\/em>
\ns \u00e9n \u00e9rzem \u0151ket \u00e9s eml\u00e9kezem.\u201d<\/em><\/p>\n

(J\u00f3zsef Attila: A Dun\u00e1n\u00e1l \u2013 r\u00e9szlet)<\/em><\/p>\n

2020.03.16 -18.<\/em><\/p>\n

\n

Bartha Gy\u00f6rgy: K\u00e9t megk\u00f6zel\u00edt\u00e9sben<\/strong><\/h2>\n

1. BALATONSZ\u00c1RSZ\u00d3<\/strong><\/em><\/p>\n

sz\u00e1rsz\u00f3n
\ntolat a tehervonat
\nz\u00f6kken s meg\u00e1ll
\n(micsoda szinte kar\u00e1csonyesti hangulat)
\namir\u0151l az el\u0151bb m\u00e9g azt hitt\u00fck
\na s\u00ednekre dobott vedlett nagykab\u00e1t
\nfelegyenesedik kit\u00e1molyog a kerekek k\u00f6z\u00fcl
\n\u00e9s furcs\u00e1n h\u00e1trafel\u00e9 araszolva
\nelhalad a sz\u00e1jt\u00e1ti b\u00f3za j\u00e1nos m\u00e1lh\u00e1z\u00f3 mellett
\nmondv\u00e1n rebme\u00f3j kang\u00e1snaltatahlah
\na met\u00edk\u00f6r\u00f6gem t\u00e9ven l\u00f3b\u00e1l\u00e1h
\nezt t\u00fck\u00f6rf\u00fcllel kell hallani a rakod\u00f3munk\u00e1s
\n\u00fagy is hallja s nem \u00e9rti
\nnem tesz semmit csak \u00e1ll
\nments\u00e9g\u00e9re legyen mondva nem
\nolvasta m\u00e9g a k\u00f6lt\u0151 egyik utols\u00f3 vers\u00e9ben
\ner\u0151s karokkal fogjatok le sz\u00e9pen
\nmeg azt\u00e1n p\u00e1r sorral al\u00e1bb az \u00e1ll
\na semmib\u0151l vissza ne r\u00e1ntsatok
\nnamostm\u00e1r fogja vagy ne fogja
\nr\u00e1ntsa vagy ne r\u00e1ntsa
\nde b\u00f3za j\u00e1nos nem ezen
\nmorfond\u00edroz mert a k\u00e9zirat m\u00e9g
\na k\u00f6lt\u0151 nagykab\u00e1tj\u00e1ban lapul amelyr\u0151l
\nn\u00e9h\u00e1ny filmkock\u00e1val el\u00e9bb\/h\u00e1tr\u00e1bb
\nm\u00e9g azt gondoltuk hogy nagykab\u00e1t csup\u00e1n
\n(jaj olyan meghat\u00f3 mert mi ugyeb\u00e1r
\ntudjuk m\u00e1r hogy mi volt\/lesz)
\nazt\u00e1n ki tudja az a vers is
\nmegjelenhetett m\u00e1r valahol
\nde b\u00f3za j\u00e1nos nem olvasta
\nnem j\u00e1rt neki az a lap
\naz \u00f6sszes verseket pedig csak k\u00e9s\u0151bb
\nadj\u00e1k ki
\na kiad\u00e1sr\u00f3l jut eszembe hogy egyszer
\nmeg\u00e1lmodtam j. a. \u00f6sszes verseit
\nmiszt\u00f3tfalusi bet\u0171ivel jaj olyan
\nmuris volt azokkal a selyp\u00edt\u0151 p\u00f6sze
\ns-ekkel olvasni a 257. lapon hogy
\n\u00fajf\u00e1gpap\u00edr az afztalon keny\u00e9rrel
\nf az \u00fajf\u00e1gban hogy fzabadok vagyunk
\njaj \u00fagy mulattam rajta.\u201d<\/p>\n

(Megjelent a L\u00c1T\u00d3 c. irodalmi lapban: 1997. aug.-szept. VIII. \u00e9vf., 8-9.sz.)<\/em><\/p>\n

2. THOMAS MANN BUDAPESTEN<\/strong><\/em><\/p>\n

(1937. janu\u00e1r 13.)<\/p>\n

Hogy k\u00e9sz\u00fclt Attila a felolvas\u00e1sra, milyen lelkesen!
\nAz el\u0151ad\u00e1st megel\u0151z\u0151 \u00e9jszaka le sem hunyta a szem\u00e9t, a k\u00e1v\u00e9h\u00e1zban dolgozott reggelig. Amikor elk\u00e9sz\u00fclt a verssel, mint a gyermek, ha kedv\u00e9re val\u00f3 j\u00e1t\u00e9kot kap, mutatta mindenkinek. \u201eVerset m\u00e1r akkor tudok \u00edrni, mikor akarok\u201d \u2013 mondta. \u201eCsak \u00e9lni nem tudok\u201d.
\nA Thomas Mann \u00fcdv\u00f6zl\u00e9se c\u00edm\u0171 vers\u00e9t (mert err\u0151l van sz\u00f3) m\u00e9g azon meleg\u00e9ben leford\u00edttatta n\u00e9metre Hatvanyval.
\nA saj\u00e1t haz\u00e1j\u00e1ban kitagadott Thomas Mannt k\u00f6sz\u00f6nteni nagy t\u00f6meg gy\u0171lt \u00f6ssze est\u00e9re a Magyar Sz\u00ednh\u00e1zban. P\u00f3tsz\u00e9keken is \u00fcltek. A Sz\u00e9p Sz\u00f3 szerkeszt\u0151s\u00e9ge szervezte a felolvas\u00e1st.
\nA f\u00fcgg\u00f6ny felg\u00f6rd\u00fcl\u00e9se el\u0151tt egy f\u00e9l\u00f3r\u00e1val \u00e9rkezett meg a hat\u00f3s\u00e1gt\u00f3l a letilt\u00e1si parancs. A m\u00e1snap megjelen\u0151 napilapok azt \u00edrt\u00e1k az \u00fcgyr\u0151l: \u201eJ\u00f3zsef Attila \u00f3d\u00e1j\u00e1t a f\u0151kapit\u00e1nys\u00e1g enged\u00e9ly\u00fcgyi oszt\u00e1lya, az \u00e1llamrend\u00e9szet v\u00e9lem\u00e9nye alapj\u00e1n nem tartja alkalmasnak arra, hogy nyilv\u00e1noss\u00e1g el\u0151tt, politikamentes \u00fcl\u00e9sen felolvass\u00e1k\u201d. A nemzetk\u00f6zi politikai helyzetre val\u00f3 tekintettel\u2026
\nIlyen v\u00e1ratlanul \u00fct\u00f6tt\u00e9k el a Baumgarten-d\u00edjt\u00f3l is n\u00e9h\u00e1ny hete. Akkor m\u00e9g volt humora ily m\u00f3don \u201efeldolgozni\u201d az esetet: \u201eNem el\u00e9g, hogy az orsz\u00e1g els\u0151 k\u00f6lt\u0151je vagyok? M\u00e9g a d\u00edjat is megkapjam? Az m\u00e1r t\u00falsok volna!\u201d Most d\u00falt-f\u00falt. Odaugrott a telefonhoz, \u00e9s k\u00e9rte a Bel\u00fcgyminiszt\u00e9riumot. Pedig tudnia kellett volna, hogy este, abban az \u00f3r\u00e1ban m\u00e1r nincsen hivatal. A jelenlev\u0151k \u00f6sszen\u00e9ztek a h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt.
\n\u00dagyhogy csup\u00e1n a k\u00e9ziratot adhatta \u00e1t Thomas Mann-nak a tal\u00e1lkoz\u00f3 ut\u00e1n. Ha m\u00e1r elk\u00e9sz\u00fclt vele. V\u00e9g\u00fclis!
\nA tal\u00e1lkoz\u00e1sra a k\u00e9t \u00edr\u00f3 k\u00f6z\u00f6tt azut\u00e1n ker\u00fclt sor, hogy Thomas Mann megtartotta a felolvas\u00e1st. (K\u00e9sz\u00fcl\u0151 reg\u00e9nye, a Lotte Weimarban egyik fejezet\u00e9t olvasta fel a Nagy\u00e9rdem\u0171 el\u0151tt.) A tal\u00e1lkoz\u00e1si jelenetet egy fot\u00f3-sorozat is meg\u00f6r\u00f6k\u00edtette. Az els\u0151 k\u00e9pkock\u00e1n, amint ny\u00fajtja \u00e1t a Var\u00e1zshegy \u00edr\u00f3j\u00e1nak a k\u00e9ziratlapot, Attila m\u00e1r mosolyog. A m\u00e1sodikon Thomas Mann olvassa a verset. Itt \u0151 mosolyog. Attila komoly.
\nAzt\u00e1n a tumultusban elsodr\u00f3dnak egym\u00e1st\u00f3l. A valamikori m\u00fazsa, V\u00e1g\u00f3 M\u00e1rta ker\u00fcl Thomas Mann k\u00f6zel\u00e9be. A \u201ej\u00f3m\u00f3d\u00fa l\u00e1ny\u201d, akit \u2013 a k\u00f6lt\u0151t felejteni \u2013 \u201eoszt\u00e1lya\u201d, azazhogy: a sz\u00fclei \u2013 annakidej\u00e9n \u2013 egy \u00e9vre angliai tanulm\u00e1ny\u00fatra k\u00fcldtek. Teljes sikerrel! Most m\u00e1r elv\u00e1lt asszony, \u00fajra ott legyeskedik Attila k\u00f6r\u00fcl. A n\u00e9met \u00edr\u00f3val szem\u00e9lyesen is ismerik egym\u00e1st. K\u00e9t \u00e9ve Hatvanban egyid\u0151ben vend\u00e9geskedtek egy napot.
\n\u201e\u2013 Er geh\u00f6rt zu Ihnen? \u2013 k\u00e9rdi a n\u00e9met \u00edr\u00f3 Attil\u00e1ra \u00e9rtve. \u2013 Sie m\u00fcssen auf ihn achtgeben , aber heiraten d\u00fcrfen Sie ihn nicht! Ich glaube, er ist manisch-depressiv, oder noch arger\u2026 Ich f\u00fcrchte, es ist eine ganz ernste Sache. Er muss in arztliche Behandlung\u2026 (Egym\u00e1shoz tartoznak? Vigy\u00e1zni kell r\u00e1, de nem szabad hozz\u00e1mennie! Azt hiszem, m\u00e1ni\u00e1s-depresszi\u00f3s, vagy m\u00e9g rosszabb\u2026\u00c9n att\u00f3l tartok, hogy eg\u00e9szen komoly a dolog. Orvosi kezel\u00e9sre van sz\u00fcks\u00e9ge.) [Szabolcsi Bence: K\u00e9sz a lelt\u00e1r c\u00edm\u0171 tanulm\u00e1nyk\u00f6tet\u00e9b\u0151l. Akad\u00e9miai Kiad\u00f3, Budapest. 1998.]
\n\u201e \u2013 Bleib eine kurze Frist\u201d \u2013 v\u00e1laszolta (volna) Attila a n\u00e9met kifog\u00e1saira, ha szemt\u0151l-szembe hangzanak el\u2026<\/p>\n

\u201e\u2026\u00dclj le k\u00f6z\u00e9nk, s mes\u00e9lj.
\nMondd el, mit szokt\u00e1l, b\u00e1r mi nem feledj\u00fck,
\nmes\u00e9lj arr\u00f3l, hogy itt vagy vel\u00fcnk egy\u00fctt
\ns egy\u00fctt vagyunk veled mindannyian,
\nkiknek emberhez m\u00e9lt\u00f3 gondja van.
\n\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026.
\nP\u00e1rn\u00e1s szavadon \u00e1t nem \u00fct a zaj-
\nmes\u00e9lj arr\u00f3l, mi a sz\u00e9p, mi a baj\u2026
\n\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026.
\nArr\u00f3l van sz\u00f3, ha te sz\u00f3lsz, ne lohadjunk,
\nde mi f\u00e9rfiak, f\u00e9rfiak maradjunk
\n\u00e9s n\u0151k a n\u0151k \u2013 szabadok, kedvesek
\ns mind ember, mert az egyre kevesebb\u2026\u201d<\/p>\n

Arr\u00f3l van sz\u00f3. Igen! MIND EMBER\u2026
\n*
\nLotte in Weimar.
\nLotte in Budapest.
\nThomas Mann in Budapest.
\nHans Castorp in Sanatorium Berghof auf dem Zauberberg.
\nJ\u00f3zsef Attila a Siesta szanat\u00f3riumban. Hatvany p\u00e9nz\u00e9n. (R\u00f6viddel ezut\u00e1n:)
\nJ\u00f3zsef Attila Balatonsz\u00e1rsz\u00f3n. Jol\u00e1n lerobbant panzi\u00f3j\u00e1ban\u2026 A tehervonat kerekei k\u00f6z\u00f6tt (Egy \u00e9v se telik bele!).<\/p>\n

(Megjelent a SZ\u00c9KELYF\u00d6LD c. foly\u00f3iratban, 2005. \u00e1pr. IX. \u00e9vf. , 4. sz\u00e1m)<\/em><\/p>\n

\n

Szuhay-Havas Marianna: Keresztbe \u00e9s kasul olvasott versesk\u00f6tet<\/strong><\/h2>\n

Volt egy nap, ami ugyan\u00fagy elhalv\u00e1nyulhatott volna, ak\u00e1r a legt\u00f6bb, \u00e9s m\u00e9gis k\u00f6zel negyven \u00e9v t\u00e1vol\u00e1b\u00f3l is tiszt\u00e1n eml\u00e9kszem r\u00e1. Sosem felejtem el a k\u00f6nyvet abban a k\u00e9zben, amit 17 \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb \u00f6r\u00f6kre el kellett engednem. Tiszt\u00e1n eml\u00e9kszem b\u00f6lcs \u00e9s j\u00f3s\u00e1gos Ap\u00e1m okos, r\u00e1m figyel\u0151 szem\u00e9re, a hangj\u00e1ra, arra, ahogy megk\u00e9rdezi t\u0151lem: \u201eEnnyire tetszik?\u201d.
\n1981-ben 13 \u00e9ves, hirtelen megny\u00falt kamaszl\u00e1ny voltam, aki el\u0151tt lassan \u00e9s biztosan kiny\u00edlt egy tal\u00e1nyokkal teli vil\u00e1g. A r\u00e1csod\u00e1lkoz\u00e1s id\u0151szaka serd\u00fcl\u0151korban borzongat\u00f3an var\u00e1zslatos ugyanakkor ijeszt\u0151 \u00e9rz\u00e9s. Aznap \u00e9ppen arr\u00f3l nem volt fogalmam, hogy a r\u00e1di\u00f3b\u00f3l a Hobo Blues Band magyar blues-rock egy\u00fcttes sz\u00e1ma sz\u00f3l. Annyira megd\u00f6bbentett, amit hallottam, hogy felcsavartam a hanger\u0151t. M\u00e1r majdnem v\u00e9get \u00e9rt a sz\u00e1m, amikor Ap\u00e1m egy versesk\u00f6tettel a kez\u00e9ben bel\u00e9pett a szob\u00e1mba, hogy nem sokkal k\u00e9s\u0151bb el\u00e1rulja, a zseni\u00e1lis J\u00f3zsef Attila A hetedik c\u00edm\u0171 vers\u00e9nek feldolgoz\u00e1sa babon\u00e1zott meg. Felolvasott bel\u0151le sz\u00e1momra \u00e9rthet\u0151bb, \u00e1t\u00e9rezhet\u0151bb alkot\u00e1sokat, majd nekem adta a k\u00f6nyvet, amit az \u00e9desapj\u00e1t\u00f3l, a Nagyap\u00e1mt\u00f3l kapott.
\nA sz\u00e1mtalanszor, el\u00f6lr\u0151l h\u00e1tra, olykor keresztbe \u00e9s kasul elolvasott versesk\u00f6tetet annyi \u00e9vtized ut\u00e1n m\u00e9g most is el\u0151-el\u0151veszem, hogy szemeim r\u00e1emelhessem az ismert versszakokra, pedig A hetediket m\u00e1r aznap k\u00edv\u00fclr\u0151l tudtam. Kezemmel v\u00e9gigsim\u00edtom a sokat szel\u00edd\u00fclt, \u00e9rtelmet nyert sorokon, \u00e9s amikor becsukom a k\u00f6tetet, mintha Ap\u00e1m k\u00e9zmeleg\u00e9t \u00e9rezn\u00e9m a bor\u00edt\u00f3n.<\/p>\n

\n

Dabi Istv\u00e1n: Sz\u00edvesen elfelejt\u00fcnk mindent<\/strong><\/h2>\n

M\u00e1rai S\u00e1ndor \u00edrta a Napl\u00f3j\u00e1ban: \u201eK\u00f6z\u00f6s nyelv n\u00e9lk\u00fcl nincs Eur\u00f3pa, csak nemzetek vannak, melyek negyven nyelven gy\u0171l\u00f6lik egym\u00e1st\u201d, \u00e9n m\u00e9g hozz\u00e1teszem, mert saj\u00e1t b\u0151r\u00f6m\u00f6n is tapasztaltam: \u201e\u00e9s f\u00e9lnek is egym\u00e1st\u00f3l. \u00c9s mi k\u00f6vetkezik a f\u00e9lelem \u00e9s gy\u0171l\u00f6let p\u00e1rosb\u00f3l? Harc, h\u00e1bor\u00fa, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen, amikor a r\u00f6vidl\u00e1t\u00f3 vezet\u0151k ahelyett, hogy igyekezn\u00e9nek kiirtani ezt a f\u00e9lelmet \u00e9s gy\u0171l\u00f6letet, m\u00e9g ink\u00e1bb fokozz\u00e1k az ilyen kijelent\u00e9sekkel: AZ IDEGENEK T\u00d6NKRETESZIK A MI EZER\u00c9VES KULT\u00daR\u00c1NKAT \u00c9S VALL\u00c1SUNKAT.<\/p>\n

a lovaink. a teheneink, a juhaik
\nlelegelt\u00e9k az \u00f6sszes f\u00fcvet,
\na gyerekeink
\nleszak\u00edtott\u00e1k \u00e9s felfalt\u00e1k az \u00f6sszes gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t
\naz asszonyaink egy csepp tejet sem hagytak
\na borjaknak, kisb\u00e1r\u00e1nyoknak,
\n\u00e9s mi lev\u00e1gtuk az \u00f6sszes ehet\u0151 \u00e1llatot
\nt\u00e9li t\u00fczel\u0151nek kiv\u00e1gtuk az \u00f6sszes f\u00e1t
\n\u00e9s m\u00e9g a sil\u00e1ny bokrokat is
\ntov\u00e1bb kellett menn\u00fcnk
\nm\u00e1sok is j\u00f6ttek a nyomunkban
\n\u00e9s a n\u0151ink m\u00e1r nem tal\u00e1ltak fekv\u0151helyet
\na csecsem\u0151inknek
\nez\u00e9rt \u00f6sszetekert\u00fck a s\u00e1trainkat felpakoltunk a lovakra
\ns indultunk az ismeretlenbe
\nahol m\u00e1r egy-egy k\u0151torony \u2013 kereszttel a cs\u00facs\u00e1n \u2013
\nlesett ki a fah\u00e1zak rengeteg\u00e9b\u0151l
\namiket sz\u00e9tvert\u00fcnk, hiszen itt, tudtuk,
\nnagyon hidegek a telek
\naz izmosabb leg\u00e9nyeiket, akiket a mi l\u00e1nyaink is moh\u00f3n lestek, be\u00e1ll\u00edtottuk a harcosaink k\u00f6z\u00e9
\na sz\u00e9les cs\u00edp\u0151j\u0171 l\u00e1nyaikat
\n– mert tudtuk, eg\u00e9szs\u00e9ges gyerekeket sz\u00fclnek nek\u00fcnk \u2013
\ngyorsan megh\u00e1gtuk a m\u00e9g v\u00e9r-illatos vad-b\u0151reinken
\nhiszen a mi n\u0151ink m\u00e1r kimer\u00fcltek a szakadatlan sz\u00fcl\u00e9st\u0151l
\naz \u00f6regeket, nyomor\u00e9kokat, gyeng\u00e9ket
\nott hagytuk a vad\u00e1llatoknak \u00e9s az ut\u00e1nunk j\u00f6v\u0151 m\u00e9g vadabbaknak,
\nv\u00e9g\u00fcl meguntuk az \u00f6r\u00f6k\u00f6s v\u00e1ndorl\u00e1st,
\nr\u00e1j\u00f6tt\u00fcnk hogyan k\u00e9nyszer\u00edthetj\u00fck az \u00e1llatokat \u00e9s a n\u00f6v\u00e9nyeket \u00e1lland\u00f3
\n\u00e9s egyre szapor\u00e1bb term\u00e9sre
\n\u00e9s hogyan kell k\u00f6vet k\u0151re rakni
\nhogy \u00e1lland\u00f3an \u00e1ll\u00f3 s\u00e1tor legyen,
\naz ut\u00e1nunk j\u00f6v\u0151ket
\n\u00f6r\u00f6mmel fogadtuk
\nazt gondoltuk, hogy ezent\u00fal \u0151k fognak dolgozni nek\u00fcnk,
\nde a talpraesettebbek
\n\u00f3vatosan k\u00f6z\u00e9nk keveredtek
\nmegtanult\u00e1k a mi nyelv\u00fcnket
\n\u00e9s megtan\u00edtott\u00e1k nek\u00fcnk az \u00f6v\u00e9k\u00e9t
\n\u00edzlettek nekik a mi \u00e9teleink
\nmi is megkedvelt\u00fck az \u0151 \u00e9tel\u00fcket,
\nlassan egybeolvadtunk
\nde ezt mostanra sokan elfelejteni l\u00e1tszanak
\nmintha ugyanazok lenn\u00e9nk, akik egyszer onnan messzir\u0151l elj\u00f6tt\u00fcnk,
\n\u00e9s szitkoz\u00f3dva
\nkergetj\u00fck vissza,
\nakik most seg\u00edts\u00e9g\u00e9rt j\u00f6nnek mihozz\u00e1nk \u2013
\ncsak az\u00e9rt mert nincs \u00fatlevel\u00fck, v\u00edzumuk.
\nMinek\u00fcnk tal\u00e1n volt?
\nAkkor m\u00e9g azt sem tudtuk, hogy van-e ilyesmi.
\nAzt\u00e1n majdnem ezer \u00e9v m\u00falva
\nk\u00f6z\u00fcl\u00fcnk kopogtattak sokan
\nokm\u00e1nyok n\u00e9lk\u00fcl idegen kapukon.
\nKi eml\u00e9kszik ma erre?
\n\u00c9s m\u00e9g most is,
\nsokan \u2013 mert menek\u00fcl\u00fcnk,
\nde tal\u00e1n m\u00e9g t\u00f6bben az\u00e9rt,
\nmert ott tiszt\u00e1bb a v\u00edz,
\n\u00edzesebb a keny\u00e9r,
\nszebbek a l\u00e1nyok,
\ncsinosabbak a fi\u00fak,
\nvagy egyszer\u0171en csak az\u00e9rt,
\nmert ott jobban, szabadabbnak \u00e9rezz\u00fck magunkat,
\n\u00e9s ilyenkor minden okm\u00e1nyt eldobunk,
\nnehogy eml\u00e9keztessen minket \u00e9s m\u00e1sokat a r\u00e9gi mivoltunkra,
\namit \u00f6r\u00f6kre el akarunk felejteni.<\/p>\n

GONDOLTOK ERRE?<\/p>\n

2020. \u00e1prilis 11.<\/em><\/p>\n

\n

Para Olga: Lelki rokonom\u2026<\/strong><\/h2>\n

Az \u00edr\u00e1s sz\u00e1momra legt\u00f6bbsz\u00f6r \u00f6ngy\u00f6tr\u0151 k\u00e9nyszer, menek\u00fcl\u00e9s volt a le\u00edrhatatlan f\u00e1jdalomb\u00f3l \u00e9s megoldhatatlannak hitt \u00e9lethelyzetb\u0151l, amikor \u00fagy \u00e9reztem, senki \u00e9s semmi nem seg\u00edthet, ekkor m\u00e9gis valami kis gy\u00f3gy\u00edrt jelentett, hogy r\u00e1\u00e9reztem arra: volt k\u00f6lt\u0151, aki le\u00edrta m\u00e9gis ezt a le\u00edrhatatlan f\u00e1jdalmat, aki le tudta \u00edrni, egyetlen versben, a Nagyon f\u00e1j c\u00edm\u0171ben azt a t\u00f6m\u00e9ny f\u00e1jdalmat, amelyet \u00e9n is \u00e9reztem gyermekem elveszt\u00e9se miatt, valami m\u00e9lyen rokoni von\u00e1st \u00e9reztem J\u00f3zsef Attil\u00e1val, amikor \u00edrtam a fiamat elsirat\u00f3 verseimet, mindig azt \u00e9reztem, amit J\u00f3zsef Attila megfogalmazott: \u201eamikor veret \u00edr az ember\/ nem \u00edrni volna j\u00f3\/\u201d, a t\u00f6red\u00e9kben maradt verssorai, ezek a sorok d\u00f6r\u00f6mb\u00f6ltek bennem, \u00e9s valami megfoghatatlan v\u00e1gy, ha van valami m\u00e9gis, t\u00fal t\u00e9ren \u00e9s id\u0151n, tal\u00e1lkozhasson a lelke a 17 \u00e9vesen elt\u00e1vozott fiammal, aki szint\u00e9n verselgetett, \u00e9s egyik vers\u00e9b\u0151l n\u00e9gy sor a s\u00edrfelirata lett: \u201eKimondhatatlan az \u00e9rz\u00e9s, \/mi benn\u00fcnk fogan,\/ egy pillanat az \u00e9let,\/ mi hal\u00e1lba zuhan.\u201d \u2013 \u00e9s \u00e9n ekkor ker\u00fcltem olyan lelki \u00e1llapotba, amelyben fel tudtam m\u00e9rni J\u00f3zsef Attila val\u00f3di szenved\u00e9s\u00e9t, rokonl\u00e9leknek \u00e9rezve \u0151t, egy k\u00e9pzeletbeli randit \u00edrtam le vele egy szatm\u00e1ri k\u00e1v\u00e9z\u00f3ban, ahov\u00e1 engem mindennap kiengedtek \u2013 egyed\u00fcl engem a pszichi\u00e1tri\u00e1r\u00f3l \u2013, minduntalan oda menek\u00fcltem a fiam hal\u00e1la ut\u00e1ni m\u00e9ly depresszi\u00f3s \u00e1llapotomban, mert ott j\u00f3 volt, elaltatt\u00e1k a k\u00ednjaimat, de ott m\u00e9gis tudtam \u00edrni, m\u0171vel\u0151dni, megl\u00e1tni, hogy mindezek ellen\u00e9re \u00e9lni kell, megmaradni, hogy \u0151t is meg\u00f6r\u00f6k\u00edthessem napl\u00f3mban, amelyet a temet\u00e9se ut\u00e1n \u00edrni kezdtem; s a napl\u00f3b\u00f3l most k\u00f6zl\u00f6m az \u00e9ppen ide v\u00e1g\u00f3 r\u00e9szleteket:<\/p>\n

\u00c9DES \u00d6CSIK\u00c9M!
\n\u201eFelszerelkezve tollal \u00e9s pap\u00edrral, le\u00fcltem ide Szatm\u00e1r legeleg\u00e1nsabb k\u00e1v\u00e9z\u00f3j\u00e1ban, az Auror\u00e1ban.
\n\u2013 Engedd meg, kicsi Fiam, hogy most k\u00e9pzeletben J\u00f3zsef Attil\u00e1val t\u00e1rsalogjak, \u201enem \u00fcl\u00f6k le ak\u00e1rkivel\u201d alapon! J\u00f3, tudom, te meg\u00e9rtesz. A kedvencem\u2026..
\n\u2013 Nem volt el\u00e9g eszed, Attila, ha lett volna annyi, mint nekem ma, s lehet a diagn\u00f3zisom is hasonl\u00f3 (s\u00falyos depresszi\u00f3, de ki ne k\u00fcrt\u00f6ld, k\u00e9rlek!) De \u00e9n el\u0151le elsz\u00f6k\u00f6m. De nem a vonatkerekek kegyetlen, kopog\u00f3, hull\u00e1v\u00e1 roncsol\u00f3 mag\u00e1ny\u00e1ba: az \u00d6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1gba! L\u00e1sd, meg\u00e9rt\u00e9l egy keveset, s el\u00e9rted a halhatatlans\u00e1got! De igen hamar \u00e9rt\u00e9l meg a hal\u00e1lnak, \u00e9n nagyon sajn\u00e1llak\u2026 L\u00e1sd, h\u00e1ny verset nem \u00edrt\u00e1l meg !? \u00c9s \u00e9n sem, mert eddig folyton dolgom volt, szent dolgom: tan\u00edtottam, am\u00edg b\u00edrtam, a legszebbet, ahogy a legjobban tudtam az \u201eahogy lehet\u201d korszakban. \u00d3, Attila, \u00e9n az \u00e9letet is tan\u00edtottam, nem csup\u00e1n verseket! M\u00e1sokat tan\u00edt az, aki nem \u00e9li, csak futva a maga \u00e9let\u00e9t\u2026 Pedig ebb\u0151l csak egy van, legal\u00e1bb az utols\u00f3 ugr\u00e1s el\u0151tt meg kellene gondolnunk… \u00c9n is sokszor gondba estem 1980-t\u00f3l kezdve\u2026 Bizony! Varr\u00f3 Ilona \u00fagy felmagasztalt egy mag\u00e1nlev\u00e9lben, hogy azt hittem, \u0151 dilis. De ma m\u00e1r tudom, csak lelket akart verni bel\u00e9m. Azt \u00edrta:\u201d\u00d6n egy h\u0151s!\u201d, pedig csak az igazat \u00edrtam, s nem engedtem, hogy eltiporjanak. Ilyen egyszer\u0171. \u2013 Ez csak \u00f6nv\u00e9delem volt 1984-ben. \u2013 A Sz\u00e1mad\u00e1s c\u00edm\u0171 versemre gondolok, amelyet elk\u00fcldtem az \u00daj \u00c9lethez, az olvas\u00f3szerkeszt\u0151 , V. I. S\u00fct\u0151 Andr\u00e1snak adta oda, \u0151 juttatta el Dr. doc. Anderhez, mindketten t\u00f6bb levelet k\u00fcldtek…
\n– Nekem m\u00e1r 48 \u00e9vem szelelt el, val\u00f3ban, s\u0151t sokszor ork\u00e1n erej\u0171 sz\u00e9l, vihar volt, Attila… De \u00e9n tudom, hogy otthon a bar\u00f3ti \u00e9s bodoki hegyek k\u00f6z\u00f6tt milyen iszony\u00faak voltak a val\u00f3di viharok, de nemcsak f\u00e9lni tanultam meg szeg\u00e9ny sz\u00e9kely ap\u00e1mt\u00f3l, hanem meg is edz\u0151dtem \u00e1ltala. Mindegy, mindent el\u00f6lr\u0151l kezden\u00e9k, amilyen vagyok\u2026 Hisz \u00e9n csak tapasztaltam, hogy az \u00e9let val\u00f3ban csupa k\u00fczdelem, s az az okos, aki ki\u00e1llja (ezt sem \u00e9n fogalmaztam). \u00c9n csak ki\u00e1lltam a Hegytet\u0151re, hadd sodorjon, ha mer, ha b\u00edr…
\nJa, az asztal, \u00edrtam? Az is kerek \u00e9s fekete,+ a h\u00e1tamn\u00e1l szint\u00e9n fekete (de h\u00e1ttal \u00fcl\u00f6k) s fenn feh\u00e9r csill\u00e1r sz\u00f3rja pazarul a f\u00e9ny\u00e9t, ett\u0151l az \u00f6sszhat\u00e1s r\u00f3zsasz\u00edn\u0171, itt minden olyan gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, s a harm\u00f3nia kedv\u00e9\u00e9rt a l\u00e1mp\u00e1k is ov\u00e1lisak. Itt minden csupa hangulat! J\u00f3, ha nem vagy t\u00fal szeg\u00e9ny,\u2026 \u00f3, szeg\u00e9ny szom\u00e1liaiak, akikre gondolok most, ha ezt l\u00e1tn\u00e1k, azt hinn\u00e9k, ez a Mennyorsz\u00e1g. \u00c9n is szinte, de m\u00e9gse, mert akkor itt lenne az elt\u00e1vozott s Csillagg\u00e1 v\u00e1ltozott kicsi Fiam 17 \u00e9vesen! \u00d3h, Attila, felfogod ezt? Ki \u00e9rti ezt? Mi\u00e9rt \u0150, mi\u00e9rt nem \u00e9n? Tal\u00e1n benne is elveszett egy m\u00e1sik J\u00f3zsef Attila… Ez\u00e9rt k\u00e9rlek, p\u00e1rtfogold, keresd meg, k\u00e9rlek, k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6m!
\nDe az\u00e9rt te is kellett volna egy\u00fctt \u00e9lj a gyomorg\u00f6rcseiddel, ki lehet b\u00edrni, ki kell! Ez sz\u00e1momra k\u00f6teless\u00e9g. Kellett volna annyi eszed legyen, hogy meg ne tedd! De h\u00e1t mi ebben mindig is az \u00e9lenj\u00e1r\u00f3 nemzet fiai vagyunk. \u00daj fogalom is sz\u00fcletett: nemzeti depresszi\u00f3. De ami elm\u00falt, megt\u00f6rt\u00e9nt, abba csak belet\u00f6r\u0151dni szabad, ha v\u00e1ltoztatni nem lehet rajta, szabadott volna, \u00f3h, lelkileg Rokonom\u2026
\nS most \u00fajra a sz\u00edneket sorolom (eg\u00e9sz megnyugodtam e k\u00e1v\u00e9h\u00e1zi szegleten):
\n\u201eaz \u00e1m<\/em>
\nhaz\u00e1m\u201d<\/em>
\ns ha a h\u00edres betegnyugd\u00edjam nem el\u00e9g a r\u00e1m v\u00e1r\u00f3 m\u0171t\u00e9tre, akkor el\u0151tte \u00e9s ut\u00e1na ne is egyem? De l\u00e1sd, most m\u00e9g ez sem \u00e9rdekel! Szeg\u00e9ny sz\u00e9kely ap\u00e1m biztat\u00e1sa: \u201eMindig volt, s lesz valahogy!\u201d<\/em> Csakhogy \u00e9n tiltakozom ez ellen a valahogy ellen, pl. most azzal, hogy \u00e9n is \u201emeglepem magam\u201d<\/em> ezzel az \u00edr\u00e1ssal.
\nDe bevallom, n\u00e9ha m\u00e9g s\u00edrok, \u00d6csik\u00e9mre \u00e9s ter\u00e1d gondolok. Belealszom a s\u00edr\u00e1sba, s \u00e9bredek folyton haz\u00e1tlans\u00e1gra<\/em> +h\u00e1zatlans\u00e1gra a k\u00e9t h\u00e1z mellett…, mint Z\u00e1molyon Csan\u00e1di Imre. M\u00e9g Magyarorsz\u00e1g sem el\u00e9g sz\u00e9les, hogy otthon lehess? Akkor hol van, Istenem? Pet\u0151fi v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9t tudjuk \u201eHaza csak ott van, \/ hol jog is van!\u201d<\/em> s \u00fajrafogalmazva Magyari Lajos \u00e1ltal: \u201eA j\u00f6vend\u0151 csak \u00fagy igaz, \/ ha haz\u00e1t is kap az elj\u00f6v\u0151\u201d!<\/em>
\nEz vigasztal, lehet egyeseknek az a szerep\u00fck, hogy \u00fajra fogalmazzanak, nagy, \u00f6r\u00f6k Igazs\u00e1got, hogy el ne avulhasson, mert maholnap minden a vissz\u00e1j\u00e1ra fordul, ha nem vigy\u00e1zn\u00e1k a Poszton- \u00e9s Hegytet\u0151n \u00e1ll\u00f3k!
\nTe is tal\u00e1lkozhatt\u00e1l volna m\u00e1sokkal, nemcsak\u2026 nemcsak\u2026 Nem kerested kitart\u00f3an, lehet, lehet, \u00e9n \u201efelemeltelek volna\u201d<\/em>, ha lehetett volna, de Te \u201ebelenehez\u00fclt\u00e9l a s\u00e1rba\u201d<\/em>, s csak \u201efeleselt\u00e9l a m\u00e1svil\u00e1gra\u201d\u2026<\/em>
\nDe akit \u00e9n k\u00e9ne felemeljek, az is ilyen makacs valaki, k\u00e9pzeld, nem engedi\u2026 Pedig nagyon szeretn\u00e9m, hogy \u00e9n is egyenes gerinccel j\u00e1rhassak\u2026\u201d<\/p>\n

\n

Ol\u00e1h Istv\u00e1n: J\u00falius harminc\u00f6t\u00f6dik napja<\/strong><\/h2>\n

Essz Szil\u00e1rdnak m\u00e1r az \u00f3vod\u00e1ban is J\u00f3zsef Attila volt a kedvence, mert h\u00e1t ki nem szeretne gazdag lenni, egyszer libas\u00fcltet enni. Ezt az els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1st k\u00f6vette a t\u00f6bbi, r\u00e1ad\u00e1sul \u0151 is k\u00f6lt\u0151 lett, \u00e9s ahogy telt az id\u0151, jobbn\u00e1l jobb d\u00edjakkal ismert\u00e9k el teljes\u00edtm\u00e9ny\u00e9t. Els\u0151 d\u00edjat kapott a t\u0171zolt\u00f3kt\u00f3l (Ej, oltsd a l\u00e1ngot, ne sir\u00e1nkozz), az erd\u00e9lyi gazdasz\u00f6vetkezett\u0151l (Ej, sz\u00e1nts\u00e1l, vess\u00e9l, ne sir\u00e1nkozz), \u00e1m m\u00e9g miel\u0151tt H\u0151s Any\u00e1nak is kiki\u00e1ltj\u00e1k, diszkr\u00e9ten a k\u00f6ld\u00f6k\u00e9re mutatott, \u00e9s azt k\u00e9rdezte, h\u00e1t \u00fagy n\u00e9zek \u00e9n ki? Nem is kellett folytatnia, mert mindenki ott, helyben r\u00e1j\u00f6tt, hogy nem \u00fagy n\u00e9z ki. Ez nemr\u00e9gen t\u00f6rt\u00e9nt, amikor v\u00e9szesen megcs\u00f6k\u00f6tt a K\u00e1rp\u00e1t-medencei magyars\u00e1g, s az apad\u00e1s sajnos az\u00f3ta is tart, Essz bar\u00e1tunk minden napiparancsa ellen\u00e9re, amit minden \u00fajszer\u0171s\u00e9ge ellen\u00e9re se vagyunk hajland\u00f3k megsz\u00edvlelni: Ej, sz\u00fclj gyermeket, ne sir\u00e1nkozz.
\nA k\u00f6lt\u0151 sz\u00fclet\u00e9snapja a magyar k\u00f6lt\u00e9szet napja, \u00e9s akkor \u0151t, m\u00e1rmint Esszt is megk\u00e9rdezik, hogy s mint, \u00e9s akkor elmondja, b\u00e1r m\u00e1r hetvenhat \u00e9ves, de szeretne gazdag lenni, csak \u00e9pp azt nem tudja, mi a fen\u00e9nek, tov\u00e1bb\u00e1, hogy most m\u00e1r nem kunszt libas\u00fcltet enni. \u00d3vatosan k\u00f6r\u00fcln\u00e9z: Illy\u00e9s Gyul\u00e1t, aki Attil\u00e1nk kort\u00e1rsa volt, \u00e9s t\u00f6bb, kettej\u00fcket \u00f6sszef\u0171z\u0151, ha \u00fagy vessz\u00fck, sz\u00e9tv\u00e1laszt\u00f3 kapcsolat (kapcsolattalan kapcsolat?) ok\u00e1n is vele egy lapon emlegetnek, d\u00fasan lekommunist\u00e1zt\u00e1k, k\u00e9t-, s\u0151t soksz\u00edn\u0171nek mondt\u00e1k, a hatalom bar\u00e1tj\u00e1nak, s e hatalmat ugyanazokkal a jelz\u0151kkel min\u0151s\u00edtik a rendszerv\u00e1ltoz\u00e1s \u00f3ta, mint annak idej\u00e9n mi is a t\u0151k\u00e9s-f\u00f6ldes\u00fari vil\u00e1got (R\u00e9vai J\u00f3zsef ut\u00e1n szabadon). A korok v\u00e1ltozhatnak ezeregyig, b\u00f6lcselkedik Essz, csak a jelz\u0151k nem. Pedig az ige az, ami mindenn\u00e9l fontosabb. A h\u00edv\u0151, \u0151 \u00e9ppens\u00e9ggel nem az, ig\u00e9t hallgatni megy a templomba, s az ige: a mozg\u00e1s, a v\u00e1ltoz\u00e1s, minden emberi l\u00e9t l\u00e9nyege. \u00c9s akkor tess\u00e9k, itt van, ezt is a Mester \u00edrta, J\u00f3zsef Attila: Csak egy pillanatra martak ki, csak. \/Z\u00fagj, erd\u0151 elvt\u00e1rs! An\u00e9lk\u00fcl, hogy a vers keletkez\u00e9s\u00e9nek k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeivel piszmogna, r\u00e1keres a Nemzeti Alaptantervre, amib\u0151l (micsoda sunyi lazas\u00e1ga az aktu\u00e1lpolitik\u00e1nak!) egyetlen Nobel-d\u00edjas \u00edr\u00f3nkat is kihagyt\u00e1k, de l\u00e1m, itt az iskola-, dehogy, ann\u00e1l is t\u00f6bb, a kordokumentum (pdf, ingyenes let\u00f6lt\u00e9s). Megnyugv\u00e1sk\u00e9pp \u2013 J\u00f3zsef Attila v\u00e1ltozatlanul tananyag, \u00e9s ha igaz, nem k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1s fokon, mint annak idej\u00e9n \u0151 mondta. Ha pedig valami\u00e9rt m\u00e9gis kifelejtett\u00e9k volna, akkor sz\u00f6k\u0151\u00e9v febru\u00e1rj\u00e1nak utols\u00f3 napja is a k\u00f6lt\u00e9szet napja lehet, vagy m\u00e9g ink\u00e1bb j\u00falius harminc\u00f6t\u00f6dike, mert akkor m\u00e1r nem sz\u00e1m\u00edt semmi. Vagy a kordivatra sand\u00edtva: minden ink\u00e1bb, mint a vers.<\/p>\n

\n

Kocsis Francisko: …J\u00f3zsef Attila egyenl\u0151 a K\u00f6lt\u0151 szinonim\u00e1j\u00e1val<\/strong><\/h2>\n

…A magyar kult\u00far\u00e1ban J\u00f3zsef Attila egyenl\u0151 a K\u00f6lt\u0151 szinonim\u00e1j\u00e1val. Az \u00f6tvenes \u00e9vek v\u00e9g\u00e9t\u0151l kezd\u0151d\u0151en, amikor a fiatalok egy \u00faj avantg\u00e1rdnak tartott mozgalmat ind\u00edtottak, hogy kiszabaduljanak az ideol\u00f3gia pal\u00e1stja al\u00f3l, mely mozgalmat \u00e9rz\u00e9kletesen \u201eaz \u0151szintes\u00e9g forradalm\u00e1nak\u201d titul\u00e1ltak (ez az egyszer\u0171, \u201eterm\u00e9szetes\u201d, nem k\u00e9nyesked\u0151, k\u00f6zvetlen kommunik\u00e1ci\u00f3ra termett nyelvezet \u00fajra felfedez\u00e9s\u00e9b\u0151l \u00e1llt), J\u00f3zsef Attila maga a k\u00f6vetend\u0151 szellemi p\u00e9ldak\u00e9p. Mi t\u00f6bb, a k\u00f6lt\u0151 sz\u00fclet\u00e9snapja, \u00e1prilis 11-e a nemzeti k\u00f6lt\u00e9szet napj\u00e1v\u00e1 v\u00e1lt. A k\u00f6lt\u0151t n\u00e9mileg jogosan saj\u00e1t\u00edtotta ki a kommunista rendszer s a baloldal z\u00e1szl\u00f3hordoz\u00f3j\u00e1nak tartotta, amit n\u00e9mi t\u00falz\u00e1ssal tulajdonk\u00e9ppen ment\u0151\u00f6vnek is tekinthetn\u00e9nk, \u201eJ\u00e1kob l\u00e9tr\u00e1j\u00e1nak\u201d, amik\u00e9nt M\u00e9liusz J\u00f3zsef egy ihletett vers\u00e9ben meg\u00edrta.. K\u00f6zismert, hogy a k\u00f6lt\u0151 k\u00e9nyelmetlen szem\u00e9lyis\u00e9g volt, nyugtalan, rendhagy\u00f3 szellem, v\u00e1ltakoz\u00f3 politikai vonz\u00f3d\u00e1sokkal, tal\u00e1n \u00e9ppen az\u00e9rt, mivel nagy sz\u00fcks\u00e9ge volt tart\u00f3s, bel\u00e1that\u00f3 k\u00f6t\u0151d\u00e9s\u0171 k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gekhez csatlakozni, amely v\u00e9delmezi, \u00f3vja \u00e9s megbecs\u00fcli \u0151t. Pontosan ez a sz\u00e1nd\u00e9k k\u00f6zel\u00edtette eg\u00e9sz a csatlakoz\u00e1sig a baloldalhoz (a legegyszer\u0171bb \u00e9s legval\u00f3szer\u0171bb magyar\u00e1zatnak szerelmi kapcsolata t\u0171nik e k\u00f6rnyezetb\u0151l val\u00f3 szem\u00e9ly ir\u00e1nt), s abban az id\u0151szakban alkot\u00f3 munk\u00e1ss\u00e1g\u00e1t \u00e1titatta az oszt\u00e1lyideol\u00f3gia (n\u00e9h\u00e1ny ilyen szellemis\u00e9g\u0171 verse a bizony\u00edt\u00e9k erre). Ez a t\u00e9ny megk\u00f6nny\u00edtette a m\u00e1r eml\u00edtett oszt\u00e1lykisaj\u00e1t\u00edt\u00e1st, m\u00e9ghozz\u00e1 jogos b\u00fcszkes\u00e9ggel, ugyanis a t\u00f6bbi baloldali k\u00f6lt\u0151h\u00f6z k\u00e9pest az \u00f6v\u00e9 val\u00f3s\u00e1gos cs\u00facsteljes\u00edtm\u00e9ny. Az a t\u00e9ny, hogy a k\u00f6lt\u0151t a rendszer felkarolta, v\u00e9gs\u0151 soron a jav\u00e1ra v\u00e1lt, hiszen m\u0171vei k\u00f6zk\u00e9zen forogtak, megismerhett\u00e9k, s nem csak azt a r\u00e9sz\u00e9t, ami a rendszernek tetsz\u0151 volt. Itt kell keresn\u00fcnk J\u00f3zsef Attila felfut\u00e1s\u00e1t a vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa ut\u00e1ni \u00e9rt\u00e9khierarchi\u00e1ban \u00e9s a k\u00f6ztudatban. Kock\u00e1zatos \u00edt\u00e9lkez\u00e9s ut\u00e1n, de v\u00e1llalom, arra az irodalomkritikai \u00e9rt\u00e9kel\u00e9sre alapozva, mellyel a k\u00f6lt\u0151t \u00e9let\u00e9ben \u00e9s a h\u00e1bor\u00fa el\u0151tti, hal\u00e1la ut\u00e1ni n\u00e9h\u00e1ny \u00e9vben illett\u00e9k.
\nJ\u00f3zsef Attila \u00e9letrajza mark\u00e1ns, rendhagy\u00f3 fordulatokban gazdag, m\u00e1r gyermekkor\u00e1t\u00f3l kezdve, ami d\u00f6nt\u0151en befoly\u00e1solja jellem\u00e9t \u00e9s \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9g\u00e9t. \u00c9lete \u00e9s k\u00f6lt\u00e9szete egy sor folyamatos tapasztalatnak t\u0171nik, \u00e9let- \u00e9s tud\u00e1spr\u00f3bat\u00e9telnek, amivel szem\u00e9lyesen is mindent \u00e1t\u00e9l; \u0151 maga alkalmazkod\u00e1sra k\u00e9ptelen, mert soha sehol nem \u00e9rezte \u201eotthon\u201d mag\u00e1t. Meglehet, hogy ez a felkavar\u00f3 \u00e9rzelem befoly\u00e1solta abban, hogy vakon belevesse mag\u00e1t hol az anarchist\u00e1k, hol az illegalit\u00e1sban tev\u00e9kenyked\u0151 kommunista p\u00e1rt t\u00e1bor\u00e1ba, hol meg a lelki labilit\u00e1sba, az \u201e\u00f6ntudat \u00e9jszak\u00e1j\u00e1ba\u201d…<\/p>\n

Forr\u00e1s: El\u0151sz\u00f3 J\u00f3zsef Attila: Poezii alese \/ V\u00e1logatott versek \u2013 Kocsis Francisko v\u00e1logat\u00e1s\u00e1ban \u00e9s tolm\u00e1csol\u00e1s\u00e1ban c. k\u00f6tethez (r\u00e9szlet). Magyar Elektronikus K\u00f6nyvt\u00e1r<\/em><\/p>\n

\n

T\u00f3th M\u00f3nika k\u00e9t verse<\/strong><\/h2>\n

Dr\u00e1ga Attila<\/strong><\/em><\/p>\n

mikor bel\u00e9pt\u00e9l h\u0171v\u00f6s szob\u00e1mban
\na h\u00e1z megtelt melegs\u00e9ggel
\ndalolni kezdett \u00e1rny\u00e9kom
\nv\u00e1za r\u00e1d kacsintott
\nf\u00fcgg\u00f6ny mosolygott
\nt\u00e1ny\u00e9rok kez\u00fcket csapt\u00e1k \u00f6ssze
\naz id\u0151 meg\u00e1llt
\nkezem kezet ny\u00fajtott neked \u00e9s
\nteherbe ejtette sz\u00edved a sz\u00edvem<\/p>\n

J\u00f3zsef Attil\u00e1hoz<\/strong><\/em><\/p>\n

T\u00e1vol vagy
\nk\u00f6h\u00f6gtet hi\u00e1nyod
\nk\u00e9kre ver a mag\u00e1ny
\n\u00e9n hozz\u00e1d ki\u00e1ltok
\ntudom nem lehetek
\nFl\u00f3r\u00e1d, Juditod
\nsem a t\u00f6bbi n\u0151d
\ncsup\u00e1n megnyer\u0151 v\u00e1mp\u00edrn\u0151d<\/p>\n

\n

Csel\u00e9nyi B\u00e9la: Els\u0151 benyom\u00e1saim J\u00f3zsef Attil\u00e1r\u00f3l<\/strong><\/h2>\n

Els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1somat J\u00f3zsef Attil\u00e1val nem tudom felid\u00e9zni. Megvolt nek\u00fcnk, mi\u00f3ta vil\u00e1g a vil\u00e1g, J\u00f3zsef Attila \u00f6sszes k\u00f6ltem\u00e9nye; vastag, piros, kem\u00e9nyk\u00f6t\u00e9s\u0171 k\u00f6nyv volt feh\u00e9r gerinccel. Kommunista id\u0151k voltak; egy k\u00f6ltem\u00e9ny hi\u00e1nyzott bel\u0151le, a fasiszta kommunizmusra utal\u00f3. Gyermekk\u00e9nt hallottam m\u00e1r, hogy J\u00f3zsef Attila \u201emeg\u0151r\u00fclt\u201d \u00e9s vonat el\u00e9 vetette mag\u00e1t. 1962 nyar\u00e1n, a negyedik elemista b\u00e1ty\u00e1m oszt\u00e1ly\u00fcnnep\u00e9ly\u00e9n, a mai Ap\u00e1czai Csere J\u00e1nos Elm\u00e9leti L\u00edceum l\u00e9pcs\u0151fordul\u00f3j\u00e1n, a fali\u00fajs\u00e1gon \u00e9szrevettem, hogy egy \u00edr\u00e1s J\u00f3zsef Attil\u00e1r\u00f3l sz\u00f3l, mellette egy valahonnan kiv\u00e1gott f\u00e9nyk\u00e9ppel. M\u00e1r tudtam olvasni \u00e9s \u00e9desany\u00e1mat megk\u00e9rdeztem, hogy \u201earr\u00f3l\u201d a J\u00f3zsef Attil\u00e1r\u00f3l van-e sz\u00f3, akinek elm\u00e9je elborult \u00e9s \u00f6ngyilkos lett. Els\u0151 benyom\u00e1som az volt r\u00f3la, miszerint k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, hogy ez a sov\u00e1ny arc\u00fa, rendezett k\u00fclsej\u0171, bajuszos \u00far lett volna az \u00f6npuszt\u00edt\u00f3, zil\u00e1lt k\u00f6lt\u0151. Gyermekk\u00e9nt \u00fagy \u00e9reztem, hogy a j\u00f3l gondozott bajusz nem tal\u00e1l ehhez a tragikus sorshoz.
\n*
\n1974-ben oszt\u00e1lyunk \u00e9retts\u00e9gi el\u0151tt \u00e1llt. K\u00e9mia- \u00e9s fizikatan\u00e1rn\u0151nk, a H\u00e1zsong\u00e1rdi temet\u0151 v\u00e9d\u0151angyalak\u00e9nt ismertt\u00e9 v\u00e1lt Gergely Erzs\u00e9bet, akit ekkor m\u00e9g \u2013 hajadonk\u00e9nt \u2013 T\u0151k\u00e9s Erzs\u00e9betnek h\u00edvtak (a m\u00e1sf\u00e9l \u00e9vtizeddel k\u00e9s\u0151bb vil\u00e1gh\u00edress\u00e9 v\u00e1lt T\u0151k\u00e9s L\u00e1szl\u00f3 n\u0151v\u00e9re), utols\u00f3 \u00f3r\u00e1nkon \u2013 vag\u00e1nyul \u2013 \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, hogy nem fog k\u00e9mia- vagy fizika\u00f3r\u00e1t tartani p\u00e1r nappal a hum\u00e1n \u00e9retts\u00e9gink el\u0151tt, \u00e9s \u2013 rendhagy\u00f3 m\u00f3don \u2013 arr\u00f3l tartott el\u0151ad\u00e1st, hogy mennyire szereti J\u00f3zsef Attil\u00e1t. Felolvasta a Med\u00e1li\u00e1k c\u00edm\u0171 verset, kiemelve, hogy a k\u00f6lt\u0151 milyen mesterien haszn\u00e1lja benne a kieg\u00e9sz\u00edt\u0151 sz\u00edneket, mint m\u0171v\u00e9szi eszk\u00f6zt.<\/p>\n

2. szakasz:<\/p>\n

„z\u00f6ld f\u00fcst az \u00e9g \u00e9s lassan elpirul,
\ncs\u00f6ngess, a cs\u00f6ng\u00e9s tompa t\u00f3ra hull”,<\/p>\n

illetve:<\/p>\n

12. szakasz:<\/p>\n

\u201eAz eltaposott orr\u00fa fekete,
\na s\u00e1rga kinek k\u00e9kebb az ege,
\na r\u00e9zb\u0151r\u0171, kin megfagyott a v\u00e9r
\n\u00e9s a lid\u00e9rck\u00e9nt rug\u00f3dz\u00f3 feh\u00e9r \u2013\u201e<\/p>\n

Izgalmas, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 sorok voltak ezek. A ‘hetvenes \u00e9vek els\u0151 fel\u00e9ben, m\u00e1r \u00e9retts\u00e9gi ut\u00e1n, \u00f6sszetal\u00e1lkoztam a kolozsv\u00e1ri Herb\u00e1k strandon a bikinis tan\u00e1rn\u0151vel, \u00e9s feleleven\u00edtettem neki ezt az \u00e9lm\u00e9nyszer\u0171 \u00f3r\u00e1t. P\u00e1rhuzamosan fek\u00fcdt\u00fcnk a medence mellett, sz\u00e1radtak h\u00e1tunkon a cseppek, majd a tan\u00e1rn\u0151 rom\u00e1nul r\u00e1ripakodott egy minket is lefr\u00f6csk\u00f6l\u0151 fiatalemberre.<\/p>\n

\n

Cs\u00e1k Gy\u00f6ngyi: V\u00e1ltozatok egy t\u00e9m\u00e1ra<\/strong><\/h2>\n

Piac ut\u00e1n<\/strong><\/em><\/p>\n

M\u00e1zsa t\u00e9rr\u0151l
\nhazafel\u00e9
\nm\u00e1zs\u00e1s k\u0151
\na sz\u00edvemen<\/p>\n

k\u0151b\u00e1nyai
\nv\u00e9n csavarg\u00f3
\nk\u0151b\u00e1nyai
\n\u00e1llom\u00e1son
\n\u00e1lmodott egy
\njobb vil\u00e1gr\u00f3l
\nr\u00e9szegen<\/p>\n

hull\u00e1mpap\u00edr
\nnyoszoly\u00e1j\u00e1n
\n\u00e9rte meg
\naz \u00faj napot<\/p>\n

f\u00e1j ahogy n\u00e9z,
\nt\u00fal szel\u00edd m\u00e1r
\nszem\u00e9ben
\na f\u00e9ny halott<\/p>\n

k\u0151b\u00e1nyai
\n\u00e1llom\u00e1son
\nk\u00f6zel\u00edtek
\nAttil\u00e1mhoz<\/p>\n

kem\u00e9ny s\u00ednen
\nf\u00e9mes sikoly
\nint a rokon
\nm\u00e9g ne tedd<\/p>\n

v\u00e1nszorgok
\nh\u00e1t hazafel\u00e9
\nm\u00e1zs\u00e1s k\u0151vel
\nsz\u00edvemen.<\/p>\n

(1987)<\/em><\/p>\n

J. A. vari\u00e1ci\u00f3kb\u00f3l<\/strong><\/p>\n

I.<\/p>\n

Nem csak t\u00f6mj\u00e9nt \u00e1rasztanak
\nverseid, er\u0151s t\u00f6rv\u00e9nyszagot,
\nt\u00fal t\u00f6m\u00e9ny a leveg\u0151d, ak\u00e1r egy h\u00edd,
\nmely lelked s lelkem k\u00f6z\u00e9 szorult.<\/p>\n

D\u00fch\u00f6dt hallgat\u00e1saimb\u00f3l
\nfelr\u00e1z vil\u00e1gv\u00e1rosi f\u00e9nyed:
\na teljess\u00e9g fel\u00e9 tartv\u00e1n
\nne hagyj kudarcba f\u00falnom –
\nbennem a rendnek meg kell \u00e9rnie.<\/p>\n

II.<\/p>\n

Hangodra hangom hullik
\nal\u00e1d\u00facolva a perceket,
\nk\u00e9sz\u00edtsem lassan a lelt\u00e1rt,
\nparancsolja szellemed.<\/p>\n

Attil\u00e1m h\u00e1t nincs menekv\u00e9s
\nfolyv\u00e1st cs\u00f6rg az \u00f3ra
\n\u00e9rzem mindig velem maradsz,
\nelk\u00eds\u00e9rsz majd az utols\u00f3 \u00fatra.<\/p>\n

Emberarc\u00fa mot\u00edvumban
\nv\u00e9den\u00e9m az \u00e1br\u00e1t
\nkedved\u00e9rt m\u00e9g Judit lenn\u00e9k,
\nvagy meg\u00e9rt\u0151bb Fl\u00f3r\u00e1d.<\/p>\n

\n

Hadnagy J\u00f3zsef: Tal\u00e1lkoz\u00e1saim J\u00f3zsef Attil\u00e1val<\/strong><\/h2>\n

Els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1som J\u00f3zsef Attil\u00e1val a Kedves Joc\u00f3nak c\u00edm\u0171 vers r\u00e9v\u00e9n t\u00f6rt\u00e9nt.<\/p>\n

\u201eDe szeretn\u00e9k gazdag lenni, \/ Egyszer libas\u00fcltet enni, \/ J\u00f3 ruh\u00e1ba j\u00e1rni, kelni, \/ S \u00f6t forint\u00e9r kuglert venni. \/ M\u00edg a cukrot szopogatn\u00e1m,\/ \u00daj ruh\u00e1mat mutogatn\u00e1m, \/ Dicsekedn\u00e9l f\u0171nek, f\u00e1nak, \/ Mi j\u00f3 dolga van Attil\u00e1nak.\u201d<\/em>
\nIgaz\u00e1n komprim\u00e1lt, \u00e9s k\u00f6nny\u0171 vers; sz\u00e9p ruh\u00e1kat bugybor\u00e9kolva old\u00f3dott f\u00f6l gyermeklelkemben, mint v\u00edzben a pezsg\u0151tabletta. Nem csoda, hiszen magam is szeg\u00e9ny voltam. Lib\u00e1t l\u00e1ttam, de a s\u00fclt libacombot nem ismertem, ez\u00e9rt nem is k\u00edv\u00e1ntam. Ann\u00e1l ink\u00e1bb a sz\u00e9p ruh\u00e1t. Tizenk\u00e9t-tizenh\u00e1rom \u00e9ves lehettem, amikor Pista \u00f6cs\u00e9mmel \u00e9desany\u00e1m sz\u00fcl\u0151faluj\u00e1ba, Parajdra k\u00e9sz\u00fclt\u00fcnk, vak\u00e1ci\u00f3zni, \u00e9s ez alkalomb\u00f3l \u00e9desap\u00e1m v\u00e1s\u00e1rolt nek\u00fcnk egy r\u00f6vidnadr\u00e1gos, barna b\u00e1rsony\u00f6lt\u00f6nyt. Olyan sz\u00e9p volt, hogy alig mertem viselni. Am\u00edg megszoktam, feszengtem benne, mint malac a zs\u00e1kban. Parajdon annyira dics\u00e9rt\u00e9k, csod\u00e1lt\u00e1k a sz\u00e9p ruh\u00e1nkat, hogy kezdtem gazdagnak \u00e9rezni magam. El\u0151sz\u00f6r l\u00e1ttam fel\u00fclr\u0151l is a vil\u00e1got. Egy h\u00e9ten \u00e1t a vil\u00e1g tetej\u00e9n j\u00e1rtam, \u201efel azon\u201d \u00e9s \u201ele azon\u201d.
\nK\u00f6vetkez\u0151 eml\u00e9kezetes tal\u00e1lkoz\u00e1som J\u00f3zsef Attil\u00e1val nem volt ennyire felemel\u0151: a k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1ban meg kellett tanulnom k\u00edv\u00fclr\u0151l A Dun\u00e1n\u00e1l c\u00edm\u0171 vers\u00e9t. Nem sokat \u00e9rtettem bel\u0151le: zavarosnak t\u0171nt, mint a Duna, s nagys\u00e1g\u00e1nak is csak egyik dimenzi\u00f3j\u00e1t \u00e9rz\u00e9keltem: a hossz\u00e1t. Felel\u00e9s ut\u00e1n hamar elfelejtettem. Csak az els\u0151 szakasz akadt meg az eml\u00e9kezetemben, mint a Kis-K\u00fck\u00fcll\u0151 v\u00edzbe ny\u00fal\u00f3 bokrain az uszad\u00e9k:<\/p>\n

\u201eA rakod\u00f3part als\u00f3 k\u00f6v\u00e9n \u00fcltem,
\nn\u00e9ztem, hogy \u00faszik el a dinnyeh\u00e9j.
\nAlig hallottam, sorsomba mer\u00fclten,
\nhogy fecseg a felsz\u00edn, hallgat a m\u00e9ly.
\nMintha sz\u00edvemb\u0151l folyt volna tova,
\nzavaros, b\u00f6lcs \u00e9s nagy volt a Duna.\u201d<\/p>\n

A napokban h\u00edr\u00e9t vettem, hogy az egyik unok\u00e1m (14 \u00e9ves) tanulja a verset, \u00e9s k\u00fcszk\u00f6dik, mert szerinte nem logikus, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen az al\u00e1bbi szakasz:<\/p>\n

\u201e\u00c9n \u00fagy vagyok, hogy m\u00e1r sz\u00e1z ezer \u00e9ve
\nn\u00e9zem, amit megl\u00e1tok hirtelen.
\nEgy pillanat s k\u00e9sz az id\u0151 eg\u00e9sze,
\nmit sz\u00e1z ezer \u0151s szeml\u00e9lget velem.
\nL\u00e1tom, mit \u0151k nem l\u00e1ttak, mert kap\u00e1ltak,
\n\u00f6ltek, \u00f6leltek, tett\u00e9k, ami kell.
\nS \u0151k l\u00e1tj\u00e1k azt, az anyagba lesz\u00e1lltak,
\nmit \u00e9n nem l\u00e1tok, ha vallani kell.
\nTudunk egym\u00e1sr\u00f3l, mint \u00f6r\u00f6m \u00e9s b\u00e1nat.
\nEny\u00e9m a m\u00falt \u00e9s \u00f6v\u00e9k a jelen.
\nVerset \u00edrunk \u2013 \u0151k fogj\u00e1k ceruz\u00e1mat
\ns \u00e9n \u00e9rzem \u0151ket \u00e9s eml\u00e9kezem.\u201d<\/p>\n

E sorokkal siettem a seg\u00edts\u00e9g\u00e9re:<\/p>\n

\u201eEny\u00e9m a m\u00falt\u201d, az\u00e9rt mert a k\u00f6lt\u0151 eml\u00e9kezik r\u00e1juk; \u00f6v\u00e9k a jelen, mert gondol r\u00e1juk, egy\u00fctt \u00e9rez vel\u00fck, le\u00edrja, amit azok nem \u00edrhattak le fizikai elfoglalts\u00e1gaik miatt.\u00a0 A birtokl\u00e1s (\u201eeny\u00e9m\u201d) m\u00f3dja, illetve eszk\u00f6ze az eml\u00e9kez\u00e9s. \u00d6r\u00f6m \u00e9s b\u00e1nat id\u0151beli viszonyban \u00e1llnak egym\u00e1ssal. A b\u00e1nat az \u00f6r\u00f6m m\u00faltja, az \u00f6r\u00f6m a b\u00e1nat jelene. A b\u00e1nat \u00fagy m\u00falik el, hogy megtiszt\u00edtja az \u00f6r\u00f6m\u00f6t. Az \u00f6r\u00f6m tudja, hogy a b\u00e1nat elm\u00falt, de nem felejti el. Tudnak egym\u00e1sr\u00f3l, mint a k\u00f6lt\u0151 \u00e9s \u0151sei, akik a k\u00f6lt\u0151vel egy\u00fctt l\u00e1tnak, szeml\u00e9l\u0151dnek az id\u0151 eg\u00e9sz\u00e9t \u00f6sszegz\u0151, hirtelen t\u00e1madt pillanatban: az intu\u00edci\u00f3ban.\u201d<\/em><\/p>\n

A koronav\u00edrus miatt csak e-mailben kommunik\u00e1lhatunk. Az unoka v\u00e1lasza, hogy most m\u00e1r \u00e9rti a verset. J\u00f3 \u00e9rz\u00e9s h\u00e1rom ember\u00f6lt\u0151nyi hossz\u00fa hidat verni egy gyermek \u00e9s J\u00f3zsef Attila k\u00f6z\u00f6tt, ha csak n\u00e9h\u00e1ny sor erej\u00e9ig is.<\/p>\n

N\u00e9gy-\u00f6t \u00e9vvel ezel\u0151tt B\u00f6l\u00f6ni Domokos hozott \u00f6ssze J\u00f3zsef Attil\u00e1val, egy k\u00f6rlev\u00e9l r\u00e9v\u00e9n. A K\u00c9SZ A LELT\u00c1R c\u00edm\u0171 versre kellett reag\u00e1lnunk.<\/p>\n

K\u00c9SZ A LELT\u00c1R<\/strong><\/em>
\nMagamban b\u00edztam eleit\u0151l fogva \u2013
\nha semmije sincs, nem is ker\u00fcl sokba
\nez az embernek. Semmik\u00e9pp se t\u00f6bbe,
\nmint az \u00e1llatnak, mely elhull \u00f6r\u00f6kre.
\nHa f\u00e9ltem is, a helyemet meg\u00e1lltam \u2013
\nsz\u00fclettem, elvegy\u00fcltem \u00e9s kiv\u00e1ltam.
\nMeg is fizettem, kinek ahogy m\u00e9rte,
\nki ingyen adott, azt szerettem \u00e9rte.
\nAsszony, ha j\u00e1tszott velem hitegetve:
\nhittem igaz\u00e1n \u2013 hadd teljen a kedve!
\nSik\u00e1ltam haj\u00f3t, r\u00e1ntottam az amp\u00e1t.
\nOkos urak k\u00f6zt j\u00e1tszottam a bamb\u00e1t.
\n\u00c1rultam forg\u00f3t, kenyeret \u00e9s k\u00f6nyvet,
\n\u00fajs\u00e1got, verset \u2013 mikor mi volt k\u00f6nnyebb.
\nNem dics\u0151 harcban, nem szel\u00edd k\u00f6t\u00e9len,
\nde \u00e1gyban v\u00e9gzem, n\u00e9ha ezt rem\u00e9lem.
\nAk\u00e1rhogyan lesz, imm\u00e1r k\u00e9sz a lelt\u00e1r.
\n\u00c9ltem \u2013 \u00e9s ebbe m\u00e1s is belehalt m\u00e1r.<\/p>\n

1936. nov.\u2013dec.<\/em><\/p>\n

Hadnagy J\u00f3zsef: Pillanatnyi lelt\u00e1r<\/strong><\/em><\/p>\n

Istenben b\u00edztam eleit\u0151l fogva,
\n\u00e9s \u00fagy n\u00e9zett ki, Isten elhagyott:
\nagyamra dombok, hegyek, erd\u0151k n\u0151ttek,
\ns \u00f6sv\u00e9ny, mi a semmibe kanyarog.
\nK\u00f6zben tettem a dolgom, ahogy tudtam,
\negyed\u00fcl, embert\u0151l is elhagyatva
\nsokszor: adtam, ha elfogadt\u00e1k; vettem,
\nha adtak, j\u00f6ttem-mentem, kereskedtem
\nbolond piac\u00e1n sz\u00edvnek, \u00e9rdekeknek,
\ns v\u00e9gig azt \u00e9reztem, enn\u00e9l t\u00f6bb vagyok.
\nT\u00f6bb sz\u00edv: valahol bel\u00fcl, nagyon m\u00e9lyen,
\nv\u00f6lgy, ahol ritk\u00e1n fordul el\u0151 ember,
\nfa, melynek gy\u00f6kere patak \u00e9s foly\u00f3,
\ns lombja az eg\u00e9sz vil\u00e1g \u00e9s a tenger,
\ndomb, hegy, amit nem kell megm\u00e1szni soha,
\nmert csak t\u00fck\u00f6rben l\u00e1tszik, noha alig,
\ns nem kell birk\u00f3zni k\u00edgy\u00f3 \u00f6sv\u00e9nyekkel
\nreggelt\u0151l estig s est\u00e9t\u0151l hajnalig \u2013
\ns\u00fagta mindezt valaki, kinek nev\u00e9t
\nnem tudom \u2013:sz\u00f3, mely ritka, mint a gyop\u00e1r,
\nde oszt\u00f3dik, s megsokszorozva mag\u00e1t
\na sz\u00edvben dombok, hegyek, erd\u0151k n\u0151nek,
\nf\u00e1b\u00f3l vizek, \u00e9s tengerekb\u0151l v\u00f6lgyek,
\nmert minden mindeneken sz\u00edn \u00e9s fon\u00e1k\u2026
\nPillanatnyilag ez volna a let\u00e1r,
\nmint egy meglopott boltban, csupa hi\u00e1ny,
\n\u201efelk\u00f6tn\u00e9nek\u201d, ha versemben nem voln\u00e9k
\nt\u00f6rv\u00e9nyen fel\u00fcli \u00far: szabad sir\u00e1ly\u2026
\nA verseket azon \u00e9v \u00e1prilis 11-\u00e9n maguk a szerz\u0151k olvast\u00e1k f\u00f6l a marosszentgy\u00f6rgyi katolikus pl\u00e9b\u00e1nia el\u0151ad\u00f3term\u00e9ben. Ennek tal\u00e1lkoz\u00f3nak az eml\u00e9k\u00e9t \u0151rzi az IKERM\u00c1NIA \/ K\u00e9t vers egy t\u00e9m\u00e1ra \u2013 Albert-L\u0151rincz M\u00e1rton \u00e9s Hadnagy J\u00f3zsef<\/a>. ; Agria 50 \u2022 Irodalom \u2022 M\u0171v\u00e9szet \u2022 Kritika \u2022 XIV. \u00e9vfolyam I. sz\u00e1m \u20222020. tavasz, 174 -176. oldal.
\nCseke G\u00e1bor idei k\u00f6rlevele k\u00e9sz\u00edtette el\u0151 \u00fajabb tal\u00e1lkoz\u00e1somat J\u00f3zsef Attil\u00e1val. Megnyitottam a vil\u00e1gh\u00e1l\u00f3n J\u00f3zsef Attila \u00f6sszes k\u00f6ltem\u00e9ny\u00e9t (http:\/\/jozsefattila.elte.hu\/versek\/osszes-vers.html<\/a>), \u00e9s els\u0151k\u00e9nt A szolnoki h\u00eddon (1920) c\u00edm\u0171 vers\u00e9t olvastam el. Megrend\u00edt\u0151, hogy a feln\u0151tt J\u00f3zsef Attil\u00e1ra jellemz\u0151 \u2013 kiv\u00e9ve, amikor \u201eb\u00e1rsonyon futottak\u201d percei \u2013 t\u00e9pel\u0151d\u0151 szeml\u00e9l\u0151d\u00e9s \u00e9s szeml\u00e9l\u0151d\u0151 t\u00e9pel\u0151d\u00e9s jelei m\u00e1r akkor jelentkeztek.
\nA szeml\u00e9l\u0151d\u00e9s folyam\u00e1n h\u00edd \u00e9p\u00fcl a szeml\u00e9l\u0151d\u0151 alany \u00e9s a szeml\u00e9l\u0151d\u00e9s t\u00e1rgya k\u00f6z\u00f6tt. J\u00f3zsef Attila eset\u00e9ben ez a h\u00edd \u00e9ppolyan l\u00e1tom\u00e1sosan f\u00e9lelmetesnek bizonyult, mint kiskamaszkor\u00e1ban a szolnoki rozoga h\u00edd a f\u00fcst-\u00fcst\u00f6k\u00e9t cs\u00f3v\u00e1l\u00f3 \u00e9rc-oroszl\u00e1n mozdony vontatta vonat tetej\u00e9r\u0151l, vagy l\u00e9pcs\u0151j\u00e9r\u0151l. A fent eml\u00edtett kiv\u00e9telt\u0151l eltekintve sosem tudott biztons\u00e1gos t\u00e1volba ker\u00fclni t\u0151le, \u00e9s mindatt\u00f3l, amit err\u0151l a h\u00eddr\u00f3l l\u00e1tott. Mag\u00e1val hurcolta a hidat, foly\u00f3st\u00f3l, egest\u0151l, eg\u00e9sz p\u00e1lyafut\u00e1sa sor\u00e1n. Sem k\u00f6lt\u0151i siker, sem szerelem b\u00e1rsonypercei nem voltak k\u00e9pesek kigy\u00f3gy\u00edtani a l\u00e9lekgy\u00f6tr\u0151 l\u00e1tom\u00e1sb\u00f3l. A foly\u00f3ban R\u00e9met, s fel\u00fcl \u2013 tal\u00e1n a r\u00e9mes foly\u00f3 t\u00fck\u00f6rk\u00e9pek\u00e9nt \u2013 b\u00fcntet\u0151 eget l\u00e1tott.
\nEg\u00e9sz \u00e9let\u00e9ben e visszat\u00e9r\u0151 l\u00e1tom\u00e1s rabja volt. K\u00e9t \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb a v\u00edzi\u00f3 rettegni val\u00f3, v\u00e9r-s\u00f6t\u00e9t, gy\u00f6k\u00e9rz\u0151 B\u00e1nat k\u00f6nt\u00f6s\u00e9ben jelentkezik:
\n\u201eRettegni kell a v\u00e9rs\u00f6t\u00e9t\/ Gy\u00f6k\u00e9rz\u0151 B\u00e1nat k\u00f6nt\u00f6s\u00e9t\/ S tisztelni kell, ki hordja Ember\/ \u00c9s ebfoggal nem t\u00e9pi sz\u00e9t.\/ Ki f\u00f6lvette, azon marad\/ \u00c9s benne j\u00e1r \u00e9s nem szabad.\/ Elhordja eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9n \u00e1t,\/ M\u00edg teljesen sz\u00e9t nem szakad.\u201d<\/em> (K\u00d6NT\u00d6S\u00d6K, 1922. m\u00e1j. 17.)
\nTizenk\u00e9t \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb, 1936-ban, egy \u00e9vvel tragikus hal\u00e1la el\u0151tt, eszm\u00e9i k\u00f6z\u00f6tt verg\u0151dik a KI\u00c1LTOZ\u00c1S c\u00edmm\u0171 vers\u00e9ben:
\n\u201eJaj, szeressetek szilajon,\/ hessents\u00e9tek el nagy bajom!\/Eszm\u00e9im k\u00f6zt, mint a majom\/ a r\u00e1csok k\u00f6zt le \u00e9s f\u00f6l,\/ vicsorgok \u00e9s ugr\u00e1ndozom,\/ mert semmit nem hiszek s nagyon\/ f\u00e9lek a b\u00fcntet\u00e9st\u0151l.\/ Haland\u00f3, hallod-e dalom,\/ vagy z\u00fagod csak, mint a vadon?\/ \u00d6lelj meg, ne b\u00e1mulj vakon\/ a kifent rohamk\u00e9st\u0151l \u2013\/nincs halhatatlan oltalom,\/ akinek panaszolhatom:\/ f\u00e9lek a b\u00fcntet\u00e9st\u0151l.\/ Mint fatutaj a folyamon,\/ mint m\u00e9la t\u00f3t a tutajon,\/ sz\u00e1ll al\u00e1 emberi fajom\/ n\u00e9m\u00e1n a szenved\u00e9st\u0151l \u2013\/ de \u00e9n s\u00edrok, ki\u00e1ltozom:\/szeress: ne legyek rossz nagyon \u2013\/f\u00e9lek a b\u00fcntet\u00e9st\u0151l.\u201d<\/em>
\nH\u00eddon rekedt, nemzed\u00e9kt\u0151l nemzed\u00e9kig hat\u00f3 f\u00e1jdalmas ki\u00e1lt\u00e1s J\u00f3zsef Attila \u00e9letm\u0171ve. V\u00e1g\u00f3 M\u00e1rta, k\u00e9s\u0151bb Fl\u00f3ra is gy\u00f6ng\u00e9den sz\u0151tt szit\u00e1val pr\u00f3b\u00e1lta kiv\u00e1ltani a v\u00e9gzetes r\u00e1csot; egyik\u00fcknek sem siker\u00fclt, mert J\u00f3zsef Attila minden szit\u00e1n \u00e1tl\u00e1tott. \u201e\u00c9s ebbe m\u00e1s is belehalt m\u00e1r\u201d.<\/em><\/p>\n

Hadnagy J\u00f3zsef: J\u00f3zsef Attila<\/strong><\/em><\/p>\n

Koromba m\u00e1rtotta toll\u00e1t,
\ns f\u00f6l\u00e1ll\u00edtott egy saj\u00e1t szorz\u00f3t\u00e1bl\u00e1t,
\nhatalmasat, ak\u00e1r az \u00e9gbolt:
\nmindent mindennel \u00f6sszeszorzott,
\ns l\u00e1tv\u00e1n az eredm\u00e9nyt \u2013 mag\u00e1t
\n(mindenszer mindenn\u00e9l nincs tov\u00e1bb),
\nletette a tollat, s hogy \u00e9szrevette,
\nmaradt m\u00e9g egy utols\u00f3 cseppje,
\nmint aki hazatal\u00e1lt,
\nle\u00edrta pontnak a hal\u00e1lt.<\/p>\n

Marosv\u00e1s\u00e1rhelyi N\u00e9p\u00fajs\u00e1g, M\u00fazsa, 2001. \u00e1prilis 7\/14.<\/em><\/p>\n

\n

Faluv\u00e9gi Anna: \u00e9rint\u00e9s<\/strong><\/h2>\n

az igazs\u00e1g\u00e9rt
\nval\u00f3 k\u00fczdelem
\na m\u00e9ltatlans\u00e1g
\na meg nem \u00e9rdemelt
\nsors
\nkitasz\u00edtotts\u00e1g
\nott volt
\na sorokban
\ns akkor
\nelolvastam
\nminden vers\u00e9t
\nmeg\u00e9rintett
\na nagys\u00e1g
\na m\u00e9lys\u00e9g
\nm\u00e1r nem f\u00e9ltem
\nkimondani
\nmi f\u00e1j
\ns \u00fagy szavaltam
\na Mam\u00e1-t
\nmintha tudn\u00e1m
\nmit \u00e9lt akkor \u00e1t
\nmeg\u00e9rintette
\nsz\u00edvemet a szava
\nbeleitta mag\u00e1t
\ngondolataimba
\ns b\u00e1rmiv\u00e9 v\u00e1lok
\nb\u00e1rmit is cselekszem
\nahogyan \u0151 is
\ntiszta sz\u00edvvel teszem<\/p>\n

\n

Dem\u00e9ny P\u00e9ter: M\u00e1r nem is\u2026<\/strong><\/h2>\n

…eml\u00e9kszem, mindig ott volt k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem. Bizony\u00e1ra az Altat\u00f3 lehetett, vagy a De szeretn\u00e9k gazdag lenni, esetleg a Betlehemi kir\u00e1lyok, nem tudom. Azt tudom csak, hogy mindig megrend\u00edtett az \u00e9lete \u00e9s a k\u00f6lt\u00e9szete, hogy kezdett\u0151l \u00fagy \u00e9reztem, n\u00e1la \u00f6ssze\u00e9r a kett\u0151, hogy a k\u00e9peit ma sem \u00e9rtem, hogyan l\u00e1thatta meg („J\u00f6jj, testv\u00e9rk\u00e9m, aty\u00e1nk, a bujdos\u00f3 nap, \/ a t\u00e1vol faluj\u00e1ba ballagott. \/\/ F\u00f6nn m\u00e1r kigyujtj\u00e1k \u00fcveg\u00e9t a holdnak, \/ a hamvas, \u00e9gi templomablakot.”; „Szeretlek, mint anyj\u00e1t a gyermek, \/ mint m\u00e9ly\u00fcket a hallgatag vermek, \/ szeretlek, mint a f\u00e9nyt a termek, \/ mint l\u00e1ngot a l\u00e9lek, test a nyugalmat!”; „F\u00fclelt a csend” stb.), \u00e9s hogy a leg\u0151sibb k\u00f6lt\u0151 t\u00edpus\u00e1ra p\u00e9lda: aki m\u00e1r sz\u00fclet\u00e9sekor k\u00f6lt\u0151, szinte nem is kell tanulnia, isten\u00e1ldotta tehets\u00e9g. El\u0151sz\u00f6r valamikor olvasom, \u00e9s valameddig fogom \u2013 am\u00edg csak \u00e9lek.<\/p>\n

\n

Nagy Anna: A jelenl\u00e9t<\/strong><\/h2>\n

(J\u00f3zsef Attil\u00e1r\u00f3l)<\/em><\/p>\n

Megk\u00e9rtem volna
\nNy\u00fajtson kezet nekem
\nT\u00f6preng\u00e9s\u00e9b\u0151l, ha el\u0151bukkan
\nEgy reggelen.
\nElgondolom
\nMit is mondhatn\u00e9k neki
\nM\u00edg a k\u00fclv\u00e1rosi \u00e9j
\n\u00c1rny\u00e1t sz\u00e9tter\u00edti?<\/p>\n

Szav\u00e1ra hegyek mozdulnak
\nMind kisebbek n\u00e1la
\nVizek z\u00fadulnak al\u00e1
\nH\u00edv\u00e1s\u00e1ra.<\/p>\n

Szava jelenlev\u0151
\nKeser\u0171 er\u0151
\nEreje megszegett keny\u00e9rben
\nFoly\u00f3k \u00e1raml\u00e1s\u00e1ban
\nMindent felfed\u0151 igazs\u00e1gban
\nBenne \u00e9l.<\/p>\n

Maradjon velem
\n\u00c9letemben \u00e9s szavaimban
\nEz az er\u0151, ha l\u00e1ngra lobban
\nK\u00f6sz\u00f6n\u00f6m egyszer\u0171en.<\/p>\n

Kolozsv\u00e1r, 1962.<\/em><\/p>\n

\n

Feh\u00e9r Ill\u00e9s: T\u00f6bbsz\u00f6r\u00f6sen\u2026 Nagyon f\u00e1j<\/strong><\/h2>\n

Gondolom, tal\u00e1n belef\u00e9r elk\u00e9pzel\u00e9sedbe a k\u00fcld\u00f6tt anyag: a Nagyon f\u00e1j saj\u00e1t ford\u00edt\u00e1somban \u00e9s m\u00e9g h\u00e1rom m\u00e1s szerz\u0151 ford\u00edt\u00e1s\u00e1ban.
\nAmi ford\u00edt\u00e1somhoz szorosan hozz\u00e1tartozik: m\u00e9g Banja Luka-i tart\u00f3zkod\u00e1som idej\u00e9n (1980-89) ker\u00fclt r\u00e1 sor. A c\u00edm \u00e9s a refr\u00e9n: Bol je to – Irfan Horozovi\u0107 (bar\u00e1tom, az egyik legnagyobb ma \u00e9l\u0151 bosny\u00e1k k\u00f6lt\u0151) \u00f6tlete. Egyetlen ford\u00edt\u00e1sban sem tal\u00e1ltam valami hasonl\u00f3, nagyszer\u0171 megold\u00e1st. A sors fizikailag elv\u00e1lasztott benn\u00fcnket, de a bar\u00e1ts\u00e1g \u00e9l.<\/p>\n

\"\"<\/a><\/p>\n

J\u00f3zsef Attila Nagyon f\u00e1j \/ Bol je to \u2013 Boli – It deeply hurts – Es schmerzt<\/strong><\/em><\/p>\n

Bol je to<\/strong><\/h3>\n

Sa svih strana
\nvrebaju\u0107eg smrtnog straha
\n(kao u rupi prepla\u0161eni mi\u0161)<\/p>\n

dok te \u010de\u017enja
\nmori tako tra\u017ei\u0161 spas kod \u017eena
\nda ti krilo, ruka, koleno bude \u0161tit.<\/p>\n

Ne gura
\nte u to krilo tek pusta
\n\u017eelja nego i su\u0161ta potreba \u2013<\/p>\n

ljubi zato
\ndo beline usana svako
\nko \u017eenu na\u0111e i sa mesta se ne pomera.<\/p>\n

Dvostruka mora
\ni blago, voleti se mora.
\nKo voli i ne nalazi para<\/p>\n

besku\u0107nik je
\ni toliko je bespomo\u0107an
\nkao zver na nu\u017edu primorana.<\/p>\n

Nema nama
\ndrugog uto\u010di\u0161ta makar
\n\u0107e \u017ertva biti vlastita majka!<\/p>\n

I gle, na\u0161la
\nse \u017eena koja te re\u010di shva\u0107a
\nipak me od zajedni\u010dke sudbe odvra\u0107a.<\/p>\n

Nemam mesta
\nme\u0111u \u017eivima. Glava raspada,
\n\u0161arenilo tuge tra\u017ei stazu;<\/p>\n

kao dete
\nkoji \u010degrtaljkom trese
\nkad ga osamljeno ostavljaju.<\/p>\n

Za i protiv
\ndelovati \u0161ta je motiv?
\nRe\u0161im li tajnu, radost mi ne kvari<\/p>\n

jer izbaci
\nsvet i onog, koga mami
\nsun\u010deva svetlost i san pla\u0161i.<\/p>\n

Kultura tako
\notpada sa mene kao
\ns drugih ruho u sretnoj ljubavi \u2013<\/p>\n

gde je pravda,
\ntek gleda, kako me smrt baca
\ni ostavlja me, zar se sam pati?<\/p>\n

I \u010dedo pati
\nu toku poroda ali
\nzdru\u017eenu muku krotkost sti\u0161ava.<\/p>\n

Setna pesma
\nmeni zaradu priprema
\ni uz to me ljaga obele\u017eava.<\/p>\n

Pomozite!
\nVi de\u010daci, vid gubite
\nkad motrite njen lagani hod.<\/p>\n

Vi nevini,
\nkad vas te\u0161ka \u010dizma ponizi
\nvri\u0161tite i recite joj: Bol je to.<\/p>\n

Vi verni psi
\nkad vam ki\u010dmu to\u010dak mrvi
\noglasite se njoj: Bol je to.<\/p>\n

Vi trudnice
\nsopstveni teret odbacite
\ni kroz pla\u010d joj recite: Bol je to.<\/p>\n

Zdravi ljudi
\nu propaloj, mu\u010dnoj sudbi
\ntiho joj \u0161apnite: Bol je to.<\/p>\n

Vi mu\u0161karci
\nu tu\u010di kad ste pocepani
\nnemojte pre\u0107utati: Bol je to.<\/p>\n

Rage, volovi
\nkad vas da se jaram podnosi
\n\u0161kope, zapla\u010dite: Bol je to.<\/p>\n

Neme ribe
\nkad vas pod ledom udice
\nuhvate, zjapite: Bol je to.<\/p>\n

Svi vi \u017eivi,
\nsve \u0161to u patnji titra, \u017eivi,
\nnek sagori okoli\u0161, vrt, dom \u2013<\/p>\n

uz njen krevet
\nkad je san zarobi, pored
\nnje sa mnom zamucajte: Bol je to.<\/p>\n

Nek ve\u010dno slu\u0161a.
\nJer je vlastitu vrednost porekla.
\nZbog puste \u017eelje oduzela je<\/p>\n

od smrtnika,
\nkoji je u beg sa svih strana
\nnateran i poslednje uto\u010di\u0161te.<\/p>\n

Prevod: Feh\u00e9r Ill\u00e9s<\/em><\/p>\n

Boli<\/strong><\/h3>\n

Pred smr\u0107u \u0161to vreba
\nspolja i iznutra
\n(ko upla\u0161eni mi\u0161 u rupi)<\/p>\n

tako tra\u017eis spasa
\ngrozni\u010davo u \u017eeni
\nda te \u0161tite njena ruka, krila, kolena.<\/p>\n

Ne mami te samo blago,
\ntoplo krilo, ne samo \u010de\u017enja,
\nnego i nu\u017enost te tera \u2013<\/p>\n

zato grli
\nsvako bi\u0107e koje otkrije \u017eenu,
\nsve dok usne ne pobele.<\/p>\n

Dvostruko je breme
\ni dvostruko blago mo\u0107i voleti.
\nA ko voli, a ne na\u0111e sebi druga,<\/p>\n

stranac je na svetu i
\nnemo\u0107an ko \u0161to je nemo\u0107na
\ndivlja zver na nu\u017edi zate\u010dena.<\/p>\n

Nema nama drugog
\nspasa, o\u0161tricu no\u017ea
\nmakar na majku svoju uperi hrabro!<\/p>\n

I shvati, na\u0161la se
\n\u017eena koja razume ove re\u010di,
\nali te ipak odgurnula.<\/p>\n

Ovako mi nema
\nme\u0111u \u017eivima mesta. Bu\u010di mi glava
\ndok mi misli i bolove sri\u010de;<\/p>\n

ko malo dete
\nsa zve\u010dkom \u0161to mu u ruci zve\u010di
\nkada se s njom igra, od sviju napu\u0161ten.<\/p>\n

\u0160ta bi trebalo
\nda se uradi za njega, ili protiv njega?
\nDa priznam ne\u0107e se stideti,<\/p>\n

jer \u0107e ionako odbaciti
\nsvet onog kog
\nopija sunce, u\u017easavaju snovi.<\/p>\n

otpada kultura
\nsa mene, kao \u0161to s drugih otpada ode\u0107a
\nu bla\u017eenom ljubavnom zagrljaju \u2013<\/p>\n

al\u0384 gde to pi\u0161e
\nda ona treba da gleda kako me smrt ru\u0161i
\ni da \u0107u morati sam da patim?<\/p>\n

I novoro\u0111en\u010de
\npati kad se \u017eena pora\u0111a.
\nDvostruku patnju mo\u017ee da ubla\u017ei samo pokornost.<\/p>\n

Al\u0384 meni \u0107e
\ndoneti novca moja pesma bolna,
\na sramota \u0107e sa mnom da se uorta\u010di.<\/p>\n

Pomozite mi!
\nDe\u010daci, nek vam naprsnu o\u010di
\nkad nai\u0111e ona.<\/p>\n

Nedu\u017eni,
\nkriknite pod \u010dizmama \u0161to vas gaze,
\nrecite joj: Boli, boli.<\/p>\n

Vi, verni psi,
\njurnite pod to\u010dkove
\ni lajtet joj: Boli, boli.<\/p>\n

\u017dene, vi
\nbremenite, pobacite
\ni pla\u010dite joj: Boli, boli.<\/p>\n

Ljudi, vi zdravi,
\nsrozajte se, slomite se,
\ni vapite joj: Boli, boli.<\/p>\n

Mu\u0161karci, \u010dujte,
\ndok se zbog \u017eena me\u0111 sobom razdirete,
\nnemojte pre\u0107utati: Boli, boli.<\/p>\n

Konji, bikovi,
\nvi \u0161to vas \u0161kope da biste
\nvukli jaram, cvilite: Boli, boli.<\/p>\n

Ribe neme,
\nudicu o\u0161tru pod ledom progutajte,
\ni zevajte: Boli, boli.<\/p>\n

O, sve \u017eivo,
\nsve \u0161to na patnju uzdrhtati zna,
\nnek gori va\u0161 dom, ba\u0161te, predeli divlji \u2013<\/p>\n

Oko kreveta njenog,
\nza\u017eareni, kad ona zadrema,
\nplanite zajedno sa mnom: Boli, boli.<\/p>\n

Nek uvek \u010duje dok \u017eivi.
\nPorekla je ono \u0161to je najverednije.
\nOdrekla je zbog samovolje<\/p>\n

bi\u0107u tom \u0161to se
\ni duhom i telom spa\u0161ava,
\nodrekla mu poslednje uto\u010di\u0161te.<\/p>\n

Prevod; Danilo Ki\u0161 Objavljeno: Attila Jo\u017eef: No\u0107 predgra\u0111a (1961) Forum, Novi Sad<\/em>.<\/p>\n

It deeply hurts<\/strong><\/h3>\n

Without-within
\nfrom lurking death
\n(like a mouse frightened \u2018til it squeaks)<\/p>\n

when inflamed
\nyou take refuge
\nin a woman\u2019s arms, in her lap her knees.<\/p>\n

Not just the soft
\nwarm thighs lure.
\nbut you are thrust there by the sheer must too<\/p>\n

that is why all
\nwho find a woman
\nwant to embrace \u2018til the mouth turns white too.<\/p>\n

Doubled burden
\nand doubled treasure
\nwhen you love and cannot find your mate<\/p>\n

as homeless you are
\nas helpless is
\nthe wild beast when doing its needs.<\/p>\n

And you shall find
\nno other refuge
\nthough threaten your mother with a knife<\/p>\n

and yet there was
\nsomeone who would
\nhave understood these words; but refused to be my wife.<\/p>\n

There is no place
\namong the living
\ncreatures for me in this state. Left alone,<\/p>\n

my head just whirrs,
\nlike a rattle I feel
\nin the hand of a child who is left alone.<\/p>\n

For and against
\nwhat should I do to her?
\nNo shame on me to find just only one<\/p>\n

solution, since
\nan outcast I am
\nfrightened by dreams and dazed by the sun.<\/p>\n

Culture
\npeels off from me
\nlike clothes from others in happy love<\/p>\n

but where is it
\nwritten that she
\nshould just watch me suffer alone?<\/p>\n

Both baby
\nand mother
\ndo suffer when the child is born<\/p>\n

but since
\nfor this song
\njust cash I\u2019ll get; with shame I am torn.<\/p>\n

Come and help!
\nyou little boys, let your eyes
\nburst where she passes by.<\/p>\n

Innocents
\nsqueal under boots
\nand say to her: it deeply hurts.<\/p>\n

Faithful dogs
\nget under wheels
\nand bark at her: it deeply hurts.<\/p>\n

Women
\nbig with child: abort
\nand sob to her: it deeply hurts.<\/p>\n

You whole and sound ones
\nfell over and break your bones
\nand mumble to her: it deeply hurts.<\/p>\n

You men,
\nwho have torn at each other for women,
\ndon\u2019t hold it back but say: it deeply hurts.<\/p>\n

Horses, bull
\nwho are being castrated to draw the yoke
\ncry out to her: it deeply hurts.<\/p>\n

Mute fish
\nget caught on hooks under the ice
\nand gape up at her: it deeply hurts.<\/p>\n

All living things
\neverything, which quivers with pain:
\nthe place where you live, the garden should burn;<\/p>\n

with charred bodies
\nas she falls asleep
\ncome to her bed and yelp with me: it deeply hurts.<\/p>\n

Make her hear this
\nas long as she lives
\nfor caprice, her own worth she has denied<\/p>\n

without-within
\nfrom the living fugitive
\nthe very last refuge she has deprived.<\/p>\n

Translated by Thomas Kabdebo<\/em><\/p>\n

Es schmerzt<\/strong><\/h3>\n

Vom Schleicher Tod
\nerlauscht, draussen-drinnen bedroht
\n(wie M\u00e4uschen, scheu, ins Loch, die armen) \u2013<\/p>\n

du fliehst erglimmt
\nzur Frau hin, da\u00df sie dich umnimmt,
\nbesch\u00fctzt im Scho\u00df, mit Knie, mit Armen.<\/p>\n

Dich dr\u00e4ngt nicht bloss
\nBegehr, dich lockt warm-linder Schoss:
\ndas Muss will mit, dich stossen, stecken \u2013<\/p>\n

deshalb vereint
\nsich alles, was frauens\u00fcchtig keimt –
\nerbleichten Munds, bis ans Verrecken!<\/p>\n

Zweifache Last,
\nzweifacher Schatz der Liebe Rast.
\nWer liebt – verargt doch, paarlos, irre -,<\/p>\n

der west verletzt,
\nwie – unbeschirmt, allausgesetzt –
\nin der Notdurft die wilde Tiere.<\/p>\n

Es gibt sonst nichts,
\nkeine Fluchtstatt! Wetz Messer, spitz
\nes gegen Mutter gar, – gestochen!<\/p>\n

Sieh doch: es fand
\nsich gar die Frau, die das verstand –
\nverstossen hat dich doch, gebrochen!<\/p>\n

Bin um, entgrenzt
\nLebendigem – mein Kummer gl\u00e4nzt -,
\nmein Leid umdr\u00f6hnt, bin bunt ger\u00fcttelt:<\/p>\n

so schwingt ein Kind
\ndie Klapper, l\u00e4rm- und sturmgesinnt,
\nwenn es sie j\u00e4h verlassen, sch\u00fcttelt.<\/p>\n

Was soll ich, wie
\nnoch tun f\u00fcr sie und wider sie?
\nW\u00e4r nicht besch\u00e4mt, wenn ich\u00b4s erf\u00e4nde \u2013<\/p>\n

den st\u00f6sst die Welt
\neh fort, den die Sonne verg\u00e4llt
\nund den erschrickt der Tr\u00e4ume Strenge.<\/p>\n

Die Kultur f\u00e4llt
\nvon mir, wie anderen das Kleid
\nin der reinsten, lautersten Liebe \u2013<\/p>\n

aber wo steht,
\ndass sie sieht, wenn mich Tod bewirft
\nund wenn ich allereinzeln leide?<\/p>\n

Der S\u00e4ugling wird
\nstets mitgequ\u00e4lt bei der Geburt.
\nZwillingsschmerzen kann Demut lindern.<\/p>\n

Doch mir bringt Geld
\nmein Leidgesang, – zu mir gesellt
\nsich Schande, Schmach, Besch\u00e4mung, Hindern …<\/p>\n

Ihr Knaben, fleht!
\n\u00dcberall, wo sie kommt und geht,
\nzerplatze euer Aug, seid fertig!<\/p>\n

O, wimmert, schreit
\nunter Stiefeln, die ihr unschuld seid –
\nund werft ihr knirschend hin: Es schmerzt mich.<\/p>\n

Du treuer Hund,
\nfall unter die R\u00e4der wie Schund –
\nund bell ihr winselnd hin: Es schmerzt mich.<\/p>\n

Ihr Frauen, erschwert,
\nbringt lauter Tote zur Welt –
\nund weint abortierend: Es schmerzt mich.<\/p>\n

Ihr Menschen, die
\nihr noch heil seid, fallt in die Knie,
\ngebrochen, und stammelt: Es schmerzt mich.<\/p>\n

Ihr M\u00e4nner all,
\nwegen Weibern entzweit, Krawall
\nerheischend, verschweigt nicht: Es schmerzt mich.<\/p>\n

Du Pferd, du Stier,
\nf\u00fcrs Joch l\u00e4ngst gnadenlos kastriert –
\nheult verletzt, erniedrigt: Es schmerzt mich.<\/p>\n

Du stummer Fisch,
\nverschling den Haken gierig, frisch –
\nsperr auf den Mund und klaff: Es schmerzt mich.<\/p>\n

Alles, was lebt,
\nwas von der H\u00f6llenqual erbebt,
\nsoll brennen schmorend, flammend, schwelend \u2013<\/p>\n

und um ihr Bett,
\nwenn sie schon schl\u00e4ft, brandig, versengt
\nmit mir rasseln: Ich leide elend.<\/p>\n

Solls h\u00f6ren, solang sie w\u00e4hrt.
\nWas sie wert ist, hat sie mir verwehrt.
\nEntzogen – schier willk\u00fcrlich, weiss-kalt \u2013<\/p>\n

dem Lebenden,
\ndraussen und innen Fl\u00fcchtenden,
\ndie allerallerletzte Fluchtstatt.<\/p>\n

\u00dcbersetzung: Daniel Muth<\/em><\/p>\n

\n

Kiss Sz\u00e9kely Zolt\u00e1n: Tal\u00e1lkoz(tat)\u00e1s<\/strong><\/h2>\n

Nem tudom felid\u00e9zni, hogy mikor tal\u00e1lkoztam el\u0151sz\u00f6r J\u00f3zsef Attil\u00e1val. Tal\u00e1n az Altat\u00f3 volt, m\u00e9g kis\u00f3vod\u00e1s koromban, vagy a Mama, m\u00e1r kisiskol\u00e1sk\u00e9nt. Viszont m\u00e9lyen bel\u00e9m \u00e9gett, hogy mikor tal\u00e1lkoztatott vele egy m\u00e1sik poeta doctus \u2013 maga J\u00f3zsef Attila is poeta natus \u00e9s poeta doctus is volt egy szem\u00e9lyben -, Sz\u00e9kely J\u00e1nos.
\nM\u00e1sod\u00e9ves biol\u00f3gus hallgat\u00f3 voltam Kolozsv\u00e1ron, s be-bet\u00e9rtem a Ga\u00e1l G\u00e1bor K\u00f6r \u00fcl\u00e9seire. Egy botanikus-tanoncnak fel\u00fcd\u00fcl\u00e9s volt egy eg\u00e9szen m\u00e1s vil\u00e1gban megm\u00e1rt\u00f3ztatnia gondolatait. Vonzott \u00e9s tasz\u00edtott az a k\u00f6zeg. Vonzott, mert vil\u00e1g\u00e9letemben a versek b\u0171v\u00f6let\u00e9ben (is) \u00e9ltem-\u00e9lek. Tasz\u00edtott, mert kegyetlen vil\u00e1g volt, szarkasztikus, g\u00fanyos \u00e9s d\u00fchvel teli.
\nHamar bel\u00e1ttam, hogy ott, abban a k\u00f6zegben, nem szabad megm\u00e9rettetnem, ugyanakkor szinte k\u00e9nyszeresen meg akartam mutatni magam.
\nKar\u00e1csony el\u0151tt, 1972 december\u00e9ben, post\u00e1ztam n\u00e9h\u00e1ny sz\u00f6vegemet az Igaz Sz\u00f3 versrovat- szerkeszt\u0151j\u00e9nek.
\nCsakhamar v\u00e1laszt kaptam r\u00e1. Sz\u00e9kely J\u00e1nos k\u00f6zl\u00e9sre fogadta el k\u00e9t versemet. T\u00f6bbek k\u00f6zt ezt \u00edrta:
\n\u201e\u2026ha elk\u00e9sz\u00fcl n\u00e9h\u00e1ny \u00faj vers\u00e9vel, k\u00fcldje majd el azokat is\u2026 k\u00e9t eml\u00edtett vers\u00e9t addig is gondosan \u0151rz\u00f6m, s k\u00edv\u00e1ncsian v\u00e1rom \u00faj k\u00fcldem\u00e9ny\u00e9t.\u201d
\nS visszak\u00fcldte a t\u00f6bbi sz\u00f6veget. A visszak\u00fcld\u00f6ttek k\u00f6zt volt a T\u00fck\u00f6r c\u00edm\u0171 is, melyre ennyit \u00edrt:
\n\u201eJ\u00f3zsef Attila parafr\u00e1zis, m\u00e9gha meg is van csavarva.\u201d
\nLelkem m\u00e9ly\u00e9n tiltakoztam e mondat ellen. Hiszen ez az \u00e9n gondolatom volt!…
\nAzt\u00e1n neh\u00e9z \u00e9vek j\u00f6ttek. Csak h\u00e1rom \u00e9vre r\u00e1 kopogtattam \u00fajra szerkeszt\u0151s\u00e9g ajtaj\u00e1n, az Ifj\u00famunk\u00e1sn\u00e1l. A verset pedig sok \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb, 2015-ben, m\u00e9gis felvettem els\u0151 versesk\u00f6tetembe. A c\u00edm al\u00e1 oda\u00edrtam: J\u00f3zsef Attil\u00e1nak.
\nMa m\u00e1r sejtem, dics\u00e9ret, s nem elmarasztal\u00e1s volt az a tal\u00e1lkoz(tat)\u00e1s.<\/p>\n

T\u00fck\u00f6r<\/strong><\/em><\/h3>\n

J\u00f3zsef Attil\u00e1nak<\/em><\/p>\n

\u00c9gek
\nmint
\n\u00e9gni akarnak
\na f\u00e1k
\nm\u00edg el nem porladnak.<\/p>\n

M\u00edg el nem korhadnak
\na f\u00e1k
\n\u00e9lni akarnak
\nmint
\n\u00e9n.<\/p>\n

\"\"<\/a><\/p>\n

\n

Dr. Bencze Mih\u00e1ly: Tal\u00e1lkoz\u00e1som J\u00f3zsef Attil\u00e1val<\/strong><\/h2>\n

Egyetemi hallgat\u00f3 voltam Kolozsv\u00e1ron, 1974-1978 k\u00f6z\u00f6tt a Babe\u0219-Bolyai Tudom\u00e1nyegyetem matematika szak\u00e1n. A k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1t a Brass\u00f3 melletti n\u00e9gyfalusi Elm\u00e9leti L\u00edceumban v\u00e9geztem, s amit irodalomb\u00f3l itt tan\u00edtottak, azt m\u00e9g lelkileg \u00e9s szellemileg nem \u00e9ltem \u00e1t, csak megtanultam. Kolozsv\u00e1r volt m\u00e9g Erd\u00e9ly kultur\u00e1lis f\u0151v\u00e1rosa. A Kolozsv\u00e1ri \u00c1llami Magyar Sz\u00ednh\u00e1z minden el\u0151ad\u00e1s\u00e1n ott voltam, hasonl\u00f3an a Transilvania Filharm\u00f3nia minden szimfonikus koncertj\u00e9n, sz\u00edvtam magamba a kult\u00far\u00e1t, mint a szivacs. Patrub\u00e1ny Mikl\u00f3s vezette a \u201eVisszhang\u201d di\u00e1kr\u00e1di\u00f3t, aminek \u00e9n \u00e9s brass\u00f3i bar\u00e1tom, P\u00e1l Imre egy ideig a zenei szerkeszt\u0151i lett\u00fcnk. A Reform\u00e1tus Teol\u00f3gia el\u0151ad\u00e1saira is bek\u00e9rezkedt\u00fcnk, \u00e9rdekeltek a vil\u00e1gvall\u00e1sok, hallgattuk a vall\u00e1st\u00f6rt\u00e9neti kurzusokat. Itt ismerkedtem meg T\u0151k\u00e9s L\u00e1szl\u00f3val, aki a teol\u00f3gia ut\u00e1n Brass\u00f3ba ker\u00fclt lelk\u00e9sznek. A \u201eMamaia\u201d k\u00e1v\u00e9z\u00f3 asztal\u00e1n Sz\u0151cs G\u00e9za olvasgatta verseimet. Maister R\u00f3bert egy f\u00e9l \u00e9vig tan\u00edtotta a filoz\u00f3fi\u00e1t, de a kinti k\u00e1v\u00e9z\u00f3kban k\u00e9t ezer \u00e9v filoz\u00f3fi\u00e1j\u00e1t, eltitkolt ismereteit, mind el\u00e9nk t\u00e1rta, \u00e9s egy olyan tud\u00e1ssal v\u00e9rtezett fel, amit hivatalosan soha nem kaptunk volna meg. Mi\u00e9rt mondom t\u00f6bbes sz\u00e1mban? az\u00e9rt mert Kolozsv\u00e1ron kialakult egy egyetemi szakok feletti di\u00e1kt\u00e1rsas\u00e1g, akik k\u00f6z\u00f6sen r\u00e9szt vett\u00fcnk minden j\u00f3ban \u00e9s \u201erosszban\u201d. Gabriel Garc\u00eda M\u00e1rquez \u201eSz\u00e1z \u00e9v mag\u00e1ny\u201d k\u00f6nyv\u00e9t pillanatok alatt elolvastuk, \u00e9s hetekig vitatkoztunk az \u00edr\u00f3 m\u0171v\u00e9szi vil\u00e1g\u00e1r\u00f3l. Elj\u00e1rtunk a Ga\u00e1l G\u00e1bor k\u00f6rre, amit 1975-1976-ban Sz\u0151cs G\u00e9za \u00e9s Bo\u00e9r G\u00e9za tett irodalomcentrikuss\u00e1. Bar\u00e1taim voltak a h\u00e9tfalusi cs\u00e1ng\u00f3kkal is foglalkoz\u00f3 Beke Gy\u00f6rgy fia, Beke Mih\u00e1ly, valamint a brass\u00f3i Sipos Andr\u00e1s, mindkett\u0151 a Ga\u00e1l G\u00e1bor k\u00f6r vezet\u0151s\u00e9gi tagja is volt, \u00edgy rengeteg \u00e9rt\u00e9kes vit\u00e1n vehettem r\u00e9szt. Szil\u00e1gyi Domokos egyik irodalmi k\u00f6re kavart fel, f\u0151k\u00e9nt az ut\u00e1na k\u00f6vetkez\u0151 sz\u0171kebb besz\u00e9lget\u00e9s, ahol felt\u00e1rta J\u00f3zsef Attila nagys\u00e1g\u00e1t. Ekkor tal\u00e1lkoztam el\u0151sz\u00f6r, persze szellemileg az igazi J\u00f3zsef Attil\u00e1val. A di\u00e1k\u00e9let maxim\u00e1lis \u00e1t\u00e9l\u00e9se, meg\u00e9lni azt a szerelmet, ami \u00e9gig emel, majd olyan csal\u00f3d\u00e1son is \u00e1tmenni, ami porr\u00e1 z\u00faz, olyan \u00e9lm\u00e9nyekkel t\u00f6lt\u00f6tt fel, amit versben \u00e9s \u00e9nekben is kifejezt\u00fcnk. \u00c1lland\u00f3 inform\u00e1ci\u00f3 \u00e9hs\u00e9gben \u00e9lt\u00fcnk, az igazi kult\u00far\u00e1t is szomjaztuk. Az Omega, az LGT, a Gener\u00e1l koncertek t\u00f6meges \u00e1t\u00e9l\u00e9se fel\u00e9rt egy kis forradalommal. A hat\u00f3s\u00e1gok el is tiltott\u00e1k. A budapesti Nemzeti Sz\u00ednh\u00e1z el\u0151ad\u00e1ssal szerepelt Kolozsv\u00e1ron, amit az igazi Magyar Sz\u00ednh\u00e1zban tartottak, ott ahol Pet\u0151fi is szerepelt. A sz\u00edn\u00e9szeket, f\u0151k\u00e9nt Sinkovits Imr\u00e9t eg\u00e9sz Kolozsv\u00e1r \u00fcnnepelte, olyan volt, mint egy kis l\u00e1zad\u00e1s. V\u00e9gig\u00e9ltem Kolozsv\u00e1r Cluj-Napoca n\u00e9vre keresztel\u00e9s\u00e9t. Mindenkinek megal\u00e1z\u00f3 volt. Faltuk Ily\u00e9s Kinga marosv\u00e1s\u00e1rhelyi sz\u00ednm\u0171v\u00e9sz J\u00f3zsef Attila verseinek szavalatait, \u00e9s a megzen\u00e9s\u00edtett v\u00e1ltozatokat \u00e9nekelt\u00fck. Led\u00f6bbent\u00fcnk Latinovits Zolt\u00e1n 1986-os hal\u00e1lh\u00edr\u00e9n, ahogy \u00e1t\u00e9lte \u00e9s szavalta J\u00f3zsef Attil\u00e1t, az egy igazi katarzis volt. Az\u00e9rt kellett a n\u00e9gy t\u00f6m\u00f6r di\u00e1k\u00e9v, hogy az \u00e1t\u00e9lt esem\u00e9nyek \u00e1ltal meg\u00e9rthess\u00fck J\u00f3zsef Attila lelki \u00e9s szellemi magass\u00e1g\u00e1t \u00e9s m\u00e9lys\u00e9g\u00e9t. Az \u00e1t\u00e9lt \u00e9lm\u00e9nyeket \u00edr\u00e1sban is kifejezt\u00fck, \u00e9s akkor d\u00f6bbentem r\u00e1 arra a felismer\u00e9sre, hogy amit mi t\u00f6bb mondatban tudtunk megfogalmazni, azt J\u00f3zsef Attila k\u00e9t sorban \u00e9rthet\u0151en \u00e9s t\u00f6m\u00f6ren megfogalmazta, ez az igazi matematika. Hisz a matematika a gondolkod\u00e1s tudom\u00e1nya, illetve m\u0171v\u00e9szete, \u00e9s nem k\u00e9plett\u00e1r. Meg\u00e9rtettem, \u00e9s \u00edgy egy \u00e9letre megszerettem J\u00f3zsef Attil\u00e1t, elolvastam t\u00f6bbsz\u00f6r is az \u00f6sszes vers\u00e9t, most is olvasgatom. 1990-ben alap\u00edtottam az Erd\u00e9lyi Magyar Matematikaversenyt, r\u00e1 egy \u00e9vre a Nemzetk\u00f6zi Magyar Matematikaversenyt. Az 1990-es \u00e9vek elej\u00e9n t\u00f6bbsz\u00f6r szerepeltem nemzetk\u00f6zi konferenci\u00e1kon, \u00edgy a Magyarorsz\u00e1gon tartott konferenci\u00e1kon t\u00f6bbsz\u00f6r tal\u00e1lkoztam Teller Ede vil\u00e1gh\u00edr\u0171 atomtud\u00f3sunkkal, a hidrog\u00e9nbomba atyj\u00e1val. Megh\u00edv\u00e1somra r\u00e9szt vett egy n\u00e9h\u00e1ny Nemzetk\u00f6zi Magyar Matematikaversenyen is, ahol di\u00e1kjainknak elmondta, hogy \u0151 a tudom\u00e1nyos felfedez\u00e9seit Ady Endre \u00e9s J\u00f3zsef Attila k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9nek k\u00f6sz\u00f6nheti, az\u00e9rt, mert az \u00e9let l\u00e9nyeg\u00e9t ez a k\u00e9t k\u00f6lt\u0151 tudta a legjobban versbe s\u0171r\u00edteni. Neki nem maradt m\u00e1s, mint ezt a s\u0171r\u00edtett igazs\u00e1got feloldani \u00e9s \u00e1t\u00edrni fizikai k\u00e9pletekre. Igen, \u00edgy lett sz\u00e1momra is J\u00f3zsef Attila anyanyelv\u00fcnk egyik legnagyobb matematikusa.<\/p>\n

\n

Szerkesztett\u00e9k: B. Tomos Hajnal, N\u00e1szta Katalin, Cseke G\u00e1bor<\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1s J\u00f3zsef Attil\u00e1val (k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9vel) Tisztelt Szerz\u0151t\u00e1rs! Neh\u00e9z lenne elhinni, hogy ma \u00e9l\u0151 magyar k\u00f6lt\u0151 valami m\u00f3don ne ker\u00fclt volna szellemi kapcsolatba J\u00f3zsef Attil\u00e1val, illetve az \u0151 k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9vel. Ezt a fajta kapcsolatot nevezn\u00e9nk \u201etal\u00e1lkoz\u00e1snak\u201d, ami valamilyen m\u00f3don ak\u00e1r meghat\u00e1roz\u00f3 jelent\u0151s\u00e9g\u0171 is lehetett az illet\u0151 k\u00f6lt\u0151 munk\u00e1j\u00e1ra, t\u00f6rekv\u00e9seire. A K\u00e1f\u00e9 F\u0151nix port\u00e1l, t\u00f6bb \u00e9ves hagyom\u00e1ny\u00e1hoz h\u00edven, […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[120,4],"tags":[],"class_list":["post-89453","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-essze","category-vers"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/89453","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=89453"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/89453\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=89453"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=89453"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=89453"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}