Most, a j\u00e1rv\u00e1ny idej\u00e9n, kezedbe adok egy k\u00e9pzeletbeli kulcsot, amit senki sem fogott meg azel\u0151tt: az erd\u0151be ny\u00edl\u00f3 kaput nyitja. Nem kell sz\u00e1jmaszkot feltenned, mert emberrel, ki a k\u00f3rt terjeszti, nem fogsz tal\u00e1lkozni.
\nA v\u00e9gtelen erd\u0151 sz\u00e1z \u00e9s sz\u00e1z kilom\u00e9tereken terjed \u00e9s folytat\u00f3dik, ha akarn\u00e1d, napokig barangolhatn\u00e1l benne, m\u00edg er\u0151d b\u00edrn\u00e1. Bej\u00e1rata egy alig \u00e9szrevehet\u0151 kitaposott, v\u00e9kony \u00f6sv\u00e9ny. K\u00e9t oldal\u00e1t elburj\u00e1nzott, de m\u00e9g alv\u00f3 vadm\u00e1lna bokrok szeg\u00e9lyezik. Ahogy haladsz egyre beljebb, itt-ott, a vir\u00e1gba borult sombokrokat l\u00e1tod. Apr\u00f3 vir\u00e1gaik sov\u00e1ny ill\u00fazi\u00f3k, k\u00edn\u00e1lkoznak fel\u00e9d, illatuk nincs. A magas t\u00f6lgyf\u00e1k alatt, mik csak egy-k\u00e9t h\u00e9t m\u00falva kezdik vir\u00e1gz\u00e1sukat, hogy azt\u00e1n arany porukkal belepj\u00e9k az erd\u0151t, m\u00e1r sarjad a f\u0171, k\u00f6zt\u00fck lila vir\u00e1gok. Kiszak\u00edtasz egyet k\u00f6z\u00fcl\u00fck, megszagolod. Illata b\u00f3d\u00edt\u00f3, de vigy\u00e1zz vele, mert m\u00e9rgez\u0151, mint ez, vagy az \u00f6sszes tavasz. Ha j\u00f3l figyelsz, vagy ink\u00e1bb j\u00f3l l\u00e1tsz, megl\u00e1thatod az \u0151zeket, amott a s\u0171r\u0171 bokrok k\u00f6z\u00f6tt. Csak egyet veszel majd \u00e9szre, de tudnod kell, legal\u00e1bb h\u00e1rman vannak. Ha beleszagolsz a leveg\u0151be, \u00e9rezheted \u00e1that\u00f3, \u00e9les \u00e1llat-illatukat. Szeretn\u00e9l megf\u00fcr\u00f6dni ebben az illatban?, ink\u00e1bb b\u00fcd\u00f6s az ember szerint; elb\u00f3d\u00edt egy pillanatra.
\nEgy mad\u00e1r sz\u00e1ll az \u00e9pp melletted l\u00e9v\u0151 fa als\u00f3 \u00e1g\u00e1ra. Tal\u00e1n k\u00e9t l\u00e9p\u00e9snyire van t\u0151led, de nem mozdul, nem f\u00e9l t\u0151led, megv\u00e1rja, m\u00edg tov\u00e1bb m\u00e9sz. Sz\u00fcrke, ak\u00e1rcsak te ott, ahonnan j\u00f6ssz. Feketerig\u00f3 r\u00f6ppen fel egy bokor t\u00f6v\u00e9b\u0151l, ott a f\u00e9szke. Elk\u00e9pzeled a titkot, amit rejt, de nem n\u00e9zed meg, k\u00f6zben tudatos\u00edtod ezt a mad\u00e1rricsajt, ami a fejed felett zajlik. Egy nagy emberi csendb\u0151l j\u00f6tt\u00e9l, \u00f6r\u00fclsz ennek, mert \u00e9rzed, itt pulz\u00e1l az \u00e9let.
\nA fejedben l\u00fcktet a sz\u00edved, m\u00e9lyebben veszed a leveg\u0151t, \u00e9lsz.
\n\u00dcgyelj arra, hogy az \u00f6sv\u00e9nyr\u0151l ne t\u00e9rj le, mert ezt a terepet nem neked \u00e9p\u00edtett\u00e9k \u00e9s legyen \u00e1m nyitva a szemed.
\nN\u00e9ha fordulj meg, n\u00e9zz magad m\u00f6g\u00e9, mert nagyon ritk\u00e1n, de tal\u00e1n ma megl\u00e1thatod a k\u00e9ksz\u00e1rny\u00fa madarat. H\u00fasz \u00e9venk\u00e9nt egyszer, ha l\u00e1thatod.
\nMikor megfelel\u0151 helyen leszel, m\u00e9lyen az erd\u0151ben, hirtelen lecsendesedik majd k\u00f6r\u00fcl\u00f6tted minden. Hallani fogod a sz\u00e1rnyak suhog\u00e1s\u00e1t, \u00e9s \u0151 lesz\u00e1ll egy k\u00f6zeli f\u00e1ra. Fej\u00e9t oldaltford\u00edtva r\u00e1dn\u00e9z, s te nem mozdulsz. Azt\u00e1n lesz\u00e1ll a talajra, egyet csippent, majd \u00fajra felr\u00f6ppen, hagyja, hogy n\u00e9zd.
\nTe akkor majd azt \u00e9rzed, mintha kedvesed a v\u00e1lladra tenn\u00e9 a fej\u00e9t, s megfogn\u00e1 a kezed.
\nCsak csukd be a szemed, m\u00e1st ne tegy\u00e9l.
\nA kulcsot most n\u00e1lad hagyom, de az erd\u0151 holnap m\u00e1s lesz, azt\u00e1n egy h\u00e9t m\u00falva megint m\u00e1s.
\nSok vir\u00e1g meghal majd, de n\u0151nek helyett\u00fck \u00fajak.<\/p>\n