Miut\u00e1n az es\u0151\u00e1ztatta korad\u00e9lut\u00e1nt \u00e1taludtam, a koraest\u00e9vel azt egy kalap al\u00e1 v\u00e9ve, meg sem lepett, hogy az \u00e9jszaka olyan \u00e9beren tal\u00e1lt az id\u0151eltol\u00f3d\u00e1somban, hogy a teljes k\u00f6nyv \u201ekiv\u00e9gz\u00e9se\u201d sem t\u0171nt eszement \u00f6tletnek. Csak annyira \u00e1lltam fel a k\u00e9nyelmesen felp\u00e1rn\u00e1zott karossz\u00e9kb\u0151l \u00e9s a sz\u00e9kben magamra tekert takar\u00f3 \u00f6lel\u00e9s\u00e9b\u0151l a t\u00falf\u0171t\u00f6tt szob\u00e1mban, hogy te\u00e1t f\u0151zzek, egy j\u00f3 kis Earl Greyt, \u00e9s megpattintsam az ablakot. \u00d3r\u00e1k \u00f3ta havazott m\u00e1r, az es\u0151nek nyoma sem volt, \u00e9s a harapnival\u00f3 norv\u00e9g friss leveg\u0151 \u00e1ramlott be a maga h\u00f3szaggal \u00e1titatott feny\u0151illat\u00e1val az erd\u0151 fel\u0151l. Az ablakom el\u0151tt a mozdulatlan\u00e1sgukban is halkan suhog\u00f3 \u00f3ri\u00e1s feny\u0151k megcsillantak a holdf\u00e9nyben, amely a fel-felbukkan\u00f3 felh\u0151pamacsok k\u00f6z\u00fcl leselkedett le a csendes, hajnalba fordul\u00f3 t\u00e1jra. Mozdulatlan volt minden, csak a toll\u00faszer\u0171en al\u00e1perg\u0151 h\u00f3pelyhek hitett\u00e9k el velem, nem festm\u00e9nyt b\u00e1mulok elm\u00e9l\u00e1zva az ablakb\u00f3l. Nem is z\u00e1rtam vissza az ablakot, csak r\u00e9snyire hagytam nyitva, a kinti \u00e9let csendj\u00e9t \u00e9s frisses\u00e9g\u00e9t hozza csak be az olvas\u00f3l\u00e1mpa gy\u00e9r f\u00e9ny\u00e9ben piheg\u0151 szob\u00e1mba. A te\u00e1ba kis tejsz\u00ednt \u00f6nt\u00f6ttem, \u00e9s visszakuck\u00f3ztam magam a fotelbe.
\nAnn\u00e1l a r\u00e9szn\u00e9l tartottam a k\u00f6nyvben, amikor hajnali n\u00e9gy \u00f3ra t\u00e1jban a Kifog\u00e1stalan Baxter citroms\u00e1rga pizsam\u00e1ba b\u00fajva cserepes musk\u00e1tlikat hajig\u00e1lt elsz\u00e1ntan befel\u00e9 az \u00e1lmosan szenderg\u0151 Blandings kast\u00e9ly nyitott ablak\u00e1n a f\u00fclem\u00fcle-\u00e9nekkel \u00e1titatott pirkadatban egyenesen Lord Emsworth h\u00e1l\u00f3szob\u00e1j\u00e1ba. \u00c9s nyilv\u00e1n, sz\u00e1momra sem volt nehezemre teljes emp\u00e1ti\u00e1val kortyolni a forr\u00f3 te\u00e1mat, \u00e9s \u00e1t\u00e9rezni \u0151lords\u00e1ga megr\u00f6k\u00f6ny\u00f6d\u00e9s\u00e9t. Igaz\u00e1b\u00f3l mindig is ut\u00e1lta szem\u00e9lyi titk\u00e1rj\u00e1t, de h\u00faga, Lady Constance kitartott amellett, hogy Baxternek poz\u00edci\u00f3j\u00e1n kell maradnia, hogy a kast\u00e9ly \u00fcgyei ne hulljanak darabjaikra, \u00e9s amit \u0151ladys\u00e9ge j\u00f3nak l\u00e1tott, az parancssz\u00e1mba ment mindig is a Bandings k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n. Persze, mindamellett Lady Constance is minden val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00e9g szerint \u00f6sszer\u00e1ncoln\u00e1 a homlok\u00e1t ezt a kiv\u00e1l\u00f3 embert neglizs\u00e9ben \u0151lords\u00e1ga ablaka alatt felfedezni ebben a horribilis id\u0151pontban. Arr\u00f3l nem is besz\u00e9lve, hogy ez a musk\u00e1tli-hajig\u00e1l\u00f3 viselked\u00e9s messzemen\u0151 aggodalomra \u00e9s tov\u00e1bbi k\u00e9rd\u00e9sfelvet\u00e9sekre is adhat okot a Kifog\u00e1stalan h\u00f3bortjait illet\u0151en. K\u00f6rben\u00e9ztem az ablak \u00e9s az olvas\u00f3l\u00e1mpa k\u00f6z\u00e9 kom\u00f3tosan be\u00e9kelt fotelemb\u0151l, \u00e9s \u00f6sszerezzentem a gondolatt\u00f3l, hogy musk\u00e1tlis cserepek potyoghatn\u00e1nak be a nyitott ablakon odalentr\u0151l. \u00c9s n\u00e9gy \u00f3ra is volt. \u00c9n ugyan k\u00f6zelebbit ezekr\u0151l a kast\u00e9lybeli szok\u00e1sokr\u00f3l vajmi keveset tudok, mert \u00e9letemben nem sok alkalmam ad\u00f3dott kast\u00e9lyokban aludni. Persze, Wodehouse reg\u00e9nyei meger\u0151s\u00edtett\u00e9k bennem a gyan\u00fat, hogy ha nem is most, de valamelyik kor\u00e1bbi \u00e9letemben el\u0151fordulhatott. \u00c9s noha, nagyon h\u00edzelg\u0151 lenne elk\u00e9pzelni, hogy valamelyik fiatal sz\u00edvtipr\u00f3, lump \u00e9letet \u00e9l\u0151, olajozott haj\u00fa gigerli dandy voltam, min\u00e9l b\u00f6lcsebb kor fel\u00e9 haladok, mind jobban felpar\u00e1zslik bennem a sejt\u00e9s, hogy m\u00e9giscsak olyan Lord Emsworth-f\u00e9le sz\u00f3rakozott f\u00e9ln\u00f3t\u00e1s lehettem. Ennek tisztelet\u00e9re fel is keltem, nagyot ny\u00fajt\u00f3zkodtam az ablak friss leveg\u0151j\u00e9ben, \u00e9s az el\u0151z\u0151 gondolat \u00e9rtelm\u00e9ben \u00e9s annak megfelel\u0151en ennyit motyogtam magam el\u00e9:
\n\u2013 Meglehet\u0151sen!
\nMinden feh\u00e9ren csillogott odakinn. Az al\u00e1hull\u00f3 pelyhek tompa n\u00e9mas\u00e1gban lept\u00e9k be a t\u00e1jat, a sustorg\u00f3 feny\u0151\u00e1gakra telepedtek, vastag bund\u00e1ba \u00f6lt\u00f6ztetve a h\u00f3rihorgas \u00f3ri\u00e1sokat, mint megannyi el\u0151kel\u0151 \u00far \u00e9s \u00farh\u00f6lgy a hasad\u00f3 hajnalban. A s\u00e1padt holdf\u00e9nyben az eg\u00e9sz t\u00e1j olyan volt, mint egy hatalmas t\u00e9li festm\u00e9ny, amire valaki r\u00e1oltotta a villanyt, de valahonnan m\u00e9gis felderengett valami halv\u00e1ny f\u00e9ny. Az a f\u00e9le f\u00e9ny, amir\u0151l nem tudni pontosan, az \u00e1gak k\u00f6z\u00fcl, az erd\u0151 m\u00e9ly\u00e9r\u0151l vagy az od\u00e9bb k\u00edgy\u00f3z\u00f3 \u00fcres orsz\u00e1g\u00fat fel\u0151l sz\u00f6k\u00f6tt oda.
\nAmire kicsit megvil\u00e1gosodott, \u00fatra k\u00e9szen \u00e1lltam. Gondoltam, a reggeliz\u0151ben forr\u00f3 k\u00e1v\u00e9t veszek magamhoz, \u00e9s j\u00f3t s\u00e9t\u00e1lok az \u00e9rintetlen h\u00f3ban. Im\u00e1dom ezeket a hajnali s\u00e9t\u00e1kat ak\u00e1rhol is vagyok Skandin\u00e1vi\u00e1ban, de Norv\u00e9gi\u00e1ban az erd\u0151 sz\u00e9li sz\u00e1llod\u00e1nk biztos\u00edtja ehhez a legkiv\u00e1l\u00f3bb k\u00f6rnyezetet. A rep\u00fcl\u0151t\u00e9r \u00e9s a f\u00e9lsz\u00e1z kilom\u00e9terre fekv\u0151 Oslo k\u00f6z\u00f6tt, az erd\u0151k \u00e9s tavak k\u00f6zt b\u00fajik meg Jessheim, \u00e9s a k\u00f6r\u00e9 tartoz\u00f3 kisebb tany\u00e1k \u00e9s telep\u00fcl\u00e9sek, mint megannyi apr\u00f3 mese.
\n\u2013 J\u00f3 reggelt, Napsug\u00e1r! \u2013 k\u00f6sz\u00f6ntem a pult m\u00f6g\u00f6tt gondolataiba feledkezett recepci\u00f3sra. A vid\u00e1msz\u0151ke, k\u00e9kcsillag-szem\u0171 fi\u00fa, Lars napkelt\u00e9nek is megfelel\u0151 sz\u00e9les mosollyal v\u00e1laszolt. Az\u00e9rt szeretem \u0151ket, mert mindig igyekszenek kedv\u00fcnkben j\u00e1rni. S mint olyan, aki maga is egyf\u00e9le kiszolg\u00e1l\u00f3 szem\u00e9lyzet, nagyra \u00e9rt\u00e9kelem, ha valaki megpr\u00f3b\u00e1l a kedvemre tenni, az \u00e9n esetemben ez kimer\u00fcl olyan egyszer\u0171 gesztusokban is, hogy, ha egy m\u00f3d van r\u00e1, azt a bizonyos erd\u0151re n\u00e9z\u0151 szob\u00e1t kaphassam, az \u00e9p\u00fclet legv\u00e9g\u00e9ben. \u00c9s persze, mindig akad sz\u00e1mukra egy kis \u00e9dess\u00e9g, csokol\u00e1d\u00e9, egy\u00e9b apr\u00f3 figyelmess\u00e9g, csak \u00fagy, az \u00f6sszekacsint\u00e1s v\u00e9gett. Egyikszer valami kevered\u00e9s volt a szobafoglal\u00e1sok ter\u00e9n, de hogy a pihen\u0151id\u0151met ezzel ne r\u00f6vid\u00edts\u00e9k, egy m\u00e1sik Lars kiadta a szobakulcsomat, \u00e9s intett, hogy a formas\u00e1gokat k\u00e9s\u0151bb fogjuk lerendezni. F\u00e1radalmas \u00fatr\u00f3l \u00e9rkeztem, \u00e9s amint ler\u00fagtam l\u00e1bamr\u00f3l a cip\u0151t, ledobtam a cuccaimat, f\u00e9l\u00e1lomban a zuhany al\u00e1 \u00e1lltam, majd egy elny\u00falt als\u00f3gaty\u00e1ban eld\u0151ltem az \u00e1gyon. Ny\u00e1ri nap volt, ami Norv\u00e9gi\u00e1ban napi h\u00fasz \u00f3r\u00e1s vil\u00e1goss\u00e1got is jelenthet adott id\u0151szakban \u00e9s forr\u00f3s\u00e1got. Ugyanakkor a skandik annyira eg\u00e9szs\u00e9ges \u00e9letet \u00e9lnek, hogy a l\u00e9gkondicion\u00e1l\u00e1s nem tartozik mindennapjaikhoz, mint p\u00e9ld\u00e1ul az amerikaiaknak. Beh\u00faztam , h\u00e1t, a vaskos s\u00f6t\u00e9t\u00edt\u0151t, hogy se f\u00e9ny, se forr\u00f3s\u00e1g ne \u00e9rjen, \u00e9s el is nyomott az \u00e1lom.
\nValami olyasmit \u00e1lmodhattam \u2013 ezt hittem legal\u00e1bb is \u2013 hogy halk kopog\u00e1s \u00fct\u00f6geti a fejemet. Amikor az ember id\u0151z\u00f3n\u00e1kon \u00e1t dolgozik, legt\u00f6bbsz\u00f6r arr\u00f3l sincs pontos fogalma, milyen napszak van, \u00e9s hol van \u00e9ppen, amikor egyszer \u00e1lomra hajtotta a fej\u00e9t. Legkev\u00e9sb\u00e9 sem fordul meg benne, hogy valaki \u00e9ppen l\u00e1togat\u00f3ba \u00e9rkezhet hozz\u00e1 eme szem\u00e9lyes pillanat\u00e1ban. A kopog\u00e1s megism\u00e9tl\u0151d\u00f6tt, \u00e9s fel\u00fcltem. S\u00f6t\u00e9t volt, hiszen bes\u00f6t\u00e9t\u00edtettem, de a vastag f\u00fcgg\u00f6ny sz\u00e1rnyainak \u00e9rintkez\u00e9s\u00e9n\u00e9l utat tal\u00e1lt egy napsug\u00e1r, \u00e9s vak\u00edt\u00f3an elk\u00e1pr\u00e1ztatta a szememet. Felt\u00e1p\u00e1szkodtam, \u00e9s a v\u00e9kony sug\u00e1rt\u00f3l megt\u00e1ntorodva tapogat\u00f3ztam az ajt\u00f3 fel\u00e9. A kopog\u00e1s megsz\u0171nt, \u00e9s a kopogtat\u00f3 kinyitotta k\u00edv\u00fclr\u0151l az ajt\u00f3t, \u00e9s mik\u00f6zben a felt\u00e1mad\u00e1sra eml\u00e9keztet\u0151 f\u00e9ny\u00e1r z\u00fadult r\u00e1m m\u00f6g\u00fcle, \u0151 csak egy bozontos haj\u00fa k\u00f6rvonal volt, aki els\u0151re ugyanolyan hat\u00e1rozottan, ahogy benyitott, be is l\u00e9pett, majd hirtelen megtorpant, \u00e9s azonnal visszah\u0151k\u00f6lt, leveg\u0151v\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl eln\u00e9z\u00e9sek\u00e9rt esedezve. \u00c9s h\u00fazta is be az ajt\u00f3t.\u2013 Lars! \u2013 sz\u00f3laltam meg imm\u00e1r magamhoz t\u00e9rve, b\u00e1r kiss\u00e9 m\u00e9g elvak\u00edtva.
\nAz \u00e1rny megtorpant, visszanyitotta az ajt\u00f3t, \u00e9s t\u00e9tov\u00e1n \u00e1llt el\u0151ttem.
\n\u2013 Lars\u2026 soha nem gondoltam, hogy ilyen hi\u00e1nyos \u00f6lt\u00f6zetben leszek k\u00e9nytelen \u00f6nt fogadni, amikor \u00f6n v\u00e9gre \u00fagy d\u00f6nt, hogy figyelmess\u00e9g\u00e9n\u00e9l fogva j\u00f3l\u00e9tem fel\u0151l \u00e9rdekl\u0151dve l\u00e1togat\u00e1st tegyen szer\u00e9ny ideiglenes hajl\u00e9komban \u2013 \u00e9s ez\u00e9rt a fesz\u00e9lyezetts\u00e9gre m\u00e9lt\u00e1n okot ad\u00f3 helyzet\u00e9rt m\u00e1ris eln\u00e9z\u00e9s\u00e9\u00e9rt esedezem. De b\u00e1tran ker\u00fclj\u00f6n beljebb, mindig nagy \u00f6r\u00f6m sz\u00e1momra ilyen nagyszer\u0171 embereket, mint \u00f6n lelkemre \u00f6lelni. Ragyog\u00f3 \u00f6tletnek tal\u00e1ln\u00e1m, ha hirtelen felkapn\u00e9k valamit, mert az \u00f6n kifog\u00e1stalan uniformisa mellett, kiss\u00e9 meztelennek \u00e9rzem magam\u2026
\n\u2013 \u00c9n nem\u2026csak eln\u00e9z\u00e9st\u2026jaj, mennyire restellem\u2026 hogy ez a szoba nem szerepel\u2026 azaz \u00fagy szerepel, hogy \u00fcres\u2026nem tudtuk tiszt\u00e1zni, hogy \u00f6n melyikbe is ker\u00fclt, \u00e9s \u2026 bocs\u00e1sson meg\u2026
\n\u2013 \u00d3h, a kiv\u00e1l\u00f3 koll\u00e9g\u00e1ja, aki legal\u00e1bb annyira Lars, mint \u00f6n, volt olyan kedves\u2026
\n\u2013 Persze persze, m\u00e1r tudjuk\u2026 \u00e9s v\u00e9gtelen\u00fcl sajn\u00e1lom, hogy \u2026
\n\u2013 \u00c9n nem sajn\u00e1lom, kedves Lars, nem sajn\u00e1lom. \u00c9s \u00f6n se sajn\u00e1lja. L\u00e1ssuk be, manaps\u00e1g olyan ritk\u00e1n jut az embereknek ideje a szem\u00e9lyes kapcsolatokra, az \u0151szinte t\u00f6r\u0151d\u00e9sre egym\u00e1ssal szemben. A maga vill\u00e1ml\u00e1togat\u00e1sa a szob\u00e1mban olyan, mint a ny\u00e1ri napsug\u00e1r odakinn, amelyik pillang\u00f3kat kerget a lila \u00e9s r\u00f3zsasz\u00edn csillagf\u00fcrt-mez\u0151kre.
\nLars k\u0151v\u00e9 dermedve \u00e1llt az ajt\u00f3ban. Be sem l\u00e9pett, el sem futott, csak megk\u00f6v\u00fclten \u00e1llt v\u00e9gtelen zavar\u00e1ban. Ha annyi f\u00e9ny vet\u00fclt volna az arc\u00e1ra, hogy sz\u0151ke f\u00fcrtjei mellett a b\u0151r\u00e9t is l\u00e1thattuk volna, minden bizonnyal k\u00e1rminv\u00f6r\u00f6snek l\u00e1ttuk volna.
\n\u2013 Nnnne \u00f6lt\u00f6zz\u00f6n fel! \u2013 b\u00f6kte ki.
\n\u2013 Ne?! \u2013 k\u00e9rdeztem vissza meglepetten.
\n\u2013 M\u00e1rhogy fek\u00fcdj\u00f6n csak vissza\u2026 \u00e9s v\u00e9gtelen\u00fcl sajn\u00e1lom, hogy\u2026
\n\u2013 Meggy\u0151z\u0151d\u00e9sem, hogy nyugodtabb lesz az \u00e1lmom, most hogy tudom, j\u00f3 kezekben lesz a szobafoglal\u00e1som kusza \u00fcgye, s ez\u00e1ltal magam is. Az \u00f6n gondoskod\u00e1sa, kedves Lars, irodalmi l\u00e9pt\u00e9kben fogalmazva egy szonett.
\nIlyen fennk\u00f6lt hangulatban zajlott k\u00f6zelebbi ismerked\u00e9s\u00fcnk Larssal, aki azon a reggelen ugyanolyan odaad\u00f3 t\u00f6r\u0151d\u00e9ssel \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt, seg\u00edts\u00e9gemre siethet-e b\u00e1rmiben is ezen a kiv\u00e9telesen korai \u00f3r\u00e1n.
\n\u2013 Ugyan, csak reggeli s\u00e9t\u00e1ra megyek a friss h\u00f3ban. Tudja, mennyire szeretem Norv\u00e9gi\u00e1t!\u2026 \u2013 \u00e9s egy nagy doboz csokol\u00e1d\u00e9t adtam \u00e1t neki, amit m\u00e9g Amsterdamban v\u00e1s\u00e1roltam. \u2013 H\u0171t\u0151m\u00e1gnes is van benne!
\nMegillet\u0151d\u00f6tten megk\u00f6sz\u00f6nte. Majd jelezte, a reggeli ugyan nincs m\u00e9g t\u00e1lalva, ha a k\u00e1v\u00e9m mell\u00e9 apr\u00f3 s\u00fctem\u00e9nyeket szeretn\u00e9k, m\u00e1ris hoz egy kos\u00e1rban. Hagytam, hogy s\u00fctem\u00e9nyt hozzon, \u00e9s megnyugtattam, nem reggelizem a sz\u00e1llod\u00e1ban, emiatt ne f\u0151j\u00f6n a feje.
\n\u2013 Hi\u00e1nyozni fog nekem Norv\u00e9gia, ha majd nem j\u00e1rok erre s\u0171rjen. \u00c9s egy skandi-burgerre v\u00e1gyom ezen a reggelen, miel\u0151tt visszat\u00e9rek New Yorkba.
\n\u2013 Pedig, ha valahol van hamburger, akkor az New York, felt\u00e9telezem.
\n\u2013 \u00d3, \u00e9n soha nem eszem burgert Amerik\u00e1ban! Ez skandi kiv\u00e1lts\u00e1g! \u2013magyar\u00e1ztam.
\nCsokol\u00e1d\u00e9kr\u00e9mes linzerrel megpakolva a zsebem \u00e9s forr\u00f3 kr\u00e9mes eszpressz\u00f3val kil\u00e9ptem a sz\u00e1lloda \u00fcvegajtaj\u00e1n a roppan\u00f3an friss reggelbe. M\u00e1rcius elseje volt. Amerre ell\u00e1ttam, mindent vastag, feh\u00e9r, \u00e9rintetlen h\u00f3takar\u00f3 fedett. Ujjongtam. Persze, m\u00e1rciusban a legritk\u00e1bb esetben sz\u00e1m\u00edt az ember h\u00f3tapos\u00f3 bakancs sz\u00fcks\u00e9gess\u00e9g\u00e9re egy egynapos \u00fat el\u0151tt, f\u0151leg, hogy el\u0151z\u0151 napokban New Yorkban felv\u00e1ltva j\u00e1rtam a vir\u00e1gba borult parkokat, \u00e9s a tengerpartot is napsugarakat \u00e9s tavaszt magamba sz\u00edvni. Ott \u00e1lltam, h\u00e1t, f\u00e9lcip\u0151ben, amir\u0151l nyilv\u00e1nval\u00f3 volt, hogy az els\u0151 l\u00e9p\u00e9sn\u00e9l elt\u0171nik majd a h\u00f3ban, de ez cseppet sem \u00e9rdekelt, dudor\u00e1szva l\u00e9ptem le a l\u00e9pcs\u0151k\u00f6n, \u00e9s v\u00e1gtam neki a mozdulatlan t\u00e1jnak.
\nTulajdonk\u00e9ppen tudhattam volna el\u0151z\u0151 \u00e9veim skandin\u00e1v \u00e9lm\u00e9nyei alapj\u00e1n, hogy m\u00e1jusig is b\u00e1rmikor lehavazhat, ink\u00e1bb a magam sz\u00f3rakozotts\u00e1ga miatt nem k\u00e9sz\u00fcltem rendesebben fel a t\u00e9lre. (Ecco, Lord Emsworth\u2026) Meg tal\u00e1n az\u00e9rt sem, mert az elm\u00falt t\u00e9l \u00e9s az el\u0151z\u0151 \u00e9vi sem volt t\u00falzottan kem\u00e9ny a skandin\u00e1v orsz\u00e1gokban.
\n\u00d6r\u00f6mmel tapasztaltam, hogy a cip\u0151m elt\u0171nik ugyan a h\u00f3ban, de a friss, sz\u00e1raz h\u00f3 nem \u00e1ztatja \u00e1t, \u00e9s v\u00e1ltozatlanul kellemes meleget tart a l\u00e1bamnak. \u00cdgy m\u00e1r bizonyos lehettem benne, hogy nem v\u00e1gom r\u00f6vidre a s\u00e9t\u00e1t, hanem az orsz\u00e1g\u00fat helyett \u2013 ahol az aut\u00f3k valamelyest letapost\u00e1k a havat \u2013 bet\u00e9rek az erdei \u00fatra, \u00e9s ott folytatom az utam. Ez az \u00f6sv\u00e9ny az erd\u0151n kereszt\u00fcl a sz\u00e1lloda k\u00e9t \u00e9p\u00fclet\u00e9nek az \u00f6sszek\u00f6t\u0151je. Sokszor az az \u00e9rz\u00e9sem, csak \u00e9n haszn\u00e1lom. Az \u00e9vek sor\u00e1n reggeli vagy ny\u00e1r\u00e9jszakai s\u00e9t\u00e1imon alig akadtam \u00f6ssze m\u00e1s j\u00e1r\u00f3kel\u0151vel ezen a szakaszon. Lesz\u00e1m\u00edtva n\u00e9h\u00e1ny italm\u00e1moros elt\u00e9vedt lelket, akiket az erd\u0151 k\u00f6zep\u00e9r\u0151l kellett elir\u00e1ny\u00edtanom olykor a megfelel\u0151 ir\u00e1nyba a sz\u00e1lloda fel\u00e9. Mennyi reggeli k\u00e1v\u00e9, vid\u00e1m hajnali dudor\u00e1sz\u00e1s, esti gondolatereget\u00e9s titk\u00e1t tudja ez a kis \u00f6sv\u00e9ny, melynek derek\u00e1n a lucfeny\u0151k \u00e9s norv\u00e9g ez\u00fcstfeny\u0151k takar\u00e1s\u00e1ban, a m\u00e1lnabokrok \u00e9s ny\u00e1ron b\u0151ven term\u0151 \u00e1fonyaboz\u00f3tok m\u00f6g\u00e9 rejtve ott pihen a k\u00e9k viz\u0171 kis t\u00f3. Hogy szerettem ny\u00e1ri hajnalokon, amikor m\u00e1r h\u00e1rom ut\u00e1n felragyog a nap, kij\u00f6nni ide, felkuporodni a sziklak\u0151re, \u00e9s Acimant olvasni. Harmatos m\u00e9g ilyenkor minden a ny\u00e1ri reggeleken, a m\u00e1ln\u00e1r\u00f3l le-lecseppen, amikor p\u00e1r szemet magamhoz veszek. \u00c9s a csillagf\u00fcrt\u00f6k a tavacska k\u00f6r\u00fcl \u0151rt \u00e1llnak, k\u00f6rben pedig a magas feny\u0151k \u00e1gai k\u00f6zt trill\u00e1z\u00f3 madarak csalogatj\u00e1k az \u00e1gak k\u00f6zt ide be a napsugarat.
\nPuffos h\u00f3bund\u00e1ba \u00f6lt\u00f6ztetett, leny\u00fal\u00f3 feny\u0151\u00e1gak k\u00f6zt haladva a mind jobban er\u0151s\u00f6d\u0151 reggeli dereng\u00e9sbe \u00e9rtem a kis t\u00f3hoz. Valakivel, aki sosem l\u00e1tta, nehezen tudtam volna elhitetni, hogy az az \u00f6sszef\u00fcgg\u0151 feh\u00e9r tiszt\u00e1s a f\u00e1k k\u00f6z\u00e9 b\u00fajva egy t\u00f3. Ha jobban belefeledkezek a gondolataimba, \u00e9n is elmehettem volna mellette, de mivel nem volt egy\u00e9b gondom sem ezen a reggelen, mint az, hogy \u00e9lvezzem azt, ami k\u00f6r\u00fclvesz, gyorsan megtal\u00e1ltam a ny\u00e1ri napokr\u00f3l j\u00f3l ismert \u00f6sv\u00e9nyeket, a lej\u00e1ratot a \u2013 most h\u00f3val ellepett \u2013 szikl\u00e1hoz a \u2013 feh\u00e9r dunyh\u00e1nak \u00e1lc\u00e1zott \u2013 t\u00f3 partj\u00e1n.
\nNem b\u00facs\u00fazni j\u00f6ttem, csak elk\u00f6sz\u00f6nni egy id\u0151re. B\u00e1r fogalmam sem volt, ez pontosan mennyi id\u0151re sz\u00f3l majd. Az \u00f6sv\u00e9nyre visszakaptatva a fejem belevertem egy norv\u00e9g erdei feny\u0151 fel\u00e9m ny\u00fal\u00f3 \u00e1g\u00e1ba, \u00e9s amaz vid\u00e1man nyakamba l\u00f6ttyintette vastag h\u00f3bund\u00e1j\u00e1t. Nagyot kacagtunk. \u00c9n hangosan, \u0151 meg csak b\u00f3logatva huncutul a h\u00f3felh\u0151k m\u00f6g\u00fcl egy nyal\u00e1bnyi sugarat a csill\u00e1ml\u00f3 \u00e1gakra vet\u00edt\u0151 napf\u00e9nyben. A t\u00fcnem\u00e9ny csak pillanatig tartott, a Norske Typ \u00e1ga is ut\u00e1nam intett, imm\u00e1r bund\u00e1tlanul, csak z\u00f6lden \u00e9s j\u00f3szag\u00faan. Mire a sz\u00e1lloda m\u00e1sik \u00e9p\u00fclet\u00e9t el\u00e9rtem, a nyakamba hullott h\u00f3, amit nem tudtam kir\u00e1zni a s\u00e1lam \u00e9s a gall\u00e9rom k\u00f6z\u00fcl, \u00fcgyesen befolyta mag\u00e1t a h\u00e1tamra, \u00e9s fel\u00e9bresztett rendesen. Nem esk\u00fcsz\u00f6m meg r\u00e1, hogy j\u00f3lesett, de nem sz\u00e1m\u00edtott, \u00e9s felfriss\u00fclve l\u00e9ptem a j\u00e1rd\u00e1ra a hotel el\u0151tt elhaladva. Az sem volt m\u00e9g letakar\u00edtva. Az \u00fatra ny\u00edl\u00f3 \u00fcvegen \u00e1t belestem, l\u00e1ttam, a reggelire k\u00e9sz\u00fclnek a vend\u00e9gl\u0151ben ott is, s\u00fcr\u00f6gve-forogva hordja a szem\u00e9lyzet a finom skandi p\u00e1st\u00e9tomokat, felv\u00e1gottakat, f\u00fcst\u00f6lt lazacot, halkr\u00e9meket, a gomb\u00e1s r\u00e1ntott\u00e1t hatalmas \u00fcstben, a paradicsomos f\u0151tt babot, az apr\u00f3 olasz s\u00fcltkolb\u00e1szokat, a tengernyi savany\u00fas\u00e1got,a rizspudingot, d\u00e1n p\u00e9ks\u00fctem\u00e9nyeket, croissant-okat, a vastag van\u00edliakr\u00e9mes \u00e1fony\u00e1s s\u00fctem\u00e9nyeket, a s\u00e1rgabaracklekv\u00e1rt, \u00e9s nem utols\u00f3 sorban a tucatnyi f\u00e9le \u00e9s fajta magvas kenyeret frissen kiszedegetve a kemenc\u00e9b\u0151l. H\u00e1ny \u00e9s h\u00e1ny reggelimet k\u00f6lt\u00f6ttem itt el magamban \u00e9s bar\u00e1ti t\u00e1rsas\u00e1gban is az \u00e9vek sor\u00e1n! A mi munk\u00e1nkban tal\u00e1n a legszebb, hogy a vil\u00e1g b\u00e1rmely pontj\u00e1n az ember szembe mehet egy r\u00e9gi kedves arccal, egy munkat\u00e1rssal, aki bar\u00e1tt\u00e1, csal\u00e1dtagg\u00e1 n\u0151tte mag\u00e1t. Lemenni a reggeliz\u0151be a vil\u00e1g valamelyik szeglet\u00e9ben biztos tal\u00e1lkoz\u00f3hely olyanokkal, akire egy norm\u00e1lis \u00e9letet \u00e9l\u0151 ember a legritk\u00e1bb esetben sz\u00e1m\u00edtana csak. A mi \u00e9let\u00fcnkben k\u00f6nnyen megeshet, hogy r\u00e9g l\u00e1tott bar\u00e1tunkkal a p\u00e1rizsi hotel szaun\u00e1j\u00e1ban hoz \u00f6ssze a sors, vagy West Hollywoodban az egyik ny\u00e1rikertben. Belefuthatunk egym\u00e1sba a kis b\u0151r\u00f6nd\u00f6t magunk ut\u00e1n vonszolva a stockholmi rep\u00fcl\u0151t\u00e9ren, Miami Beachen az art-deco soron, Koppenh\u00e1g\u00e1ban a Tivoli kertj\u00e9ben \u00e9s a Copthorne rhododendron kertj\u00e9re ny\u00edl\u00f3 \u00fasz\u00f3medenc\u00e9j\u00e9ben egy harmatos angliai reggelen.
\nA reggeliz\u0151t most mindk\u00e9t sz\u00e1llod\u00e1ban kihagytam, tekintetemmel m\u00e1r az orsz\u00e1g\u00fat t\u00faloldal\u00e1n a benzinkutat figyeltem. Ha valaki nem ismeri itt t\u00f6lt\u00f6tt \u00e9veinknek mindennapjait, a k\u00f6rny\u00e9khez k\u00f6t\u0151d\u0151 eml\u00e9keinket, minden bizonnyal \u00f6sszer\u00e1ncolja most homlok\u00e1t, mit\u0151l nyerhet egy ilyen idillikus reggelen ilyen el\u0151kel\u0151 helyet az ember sz\u00edv\u00e9ben egy orsz\u00e1g\u00fati benzink\u00fat. A norv\u00e9giai sz\u00e1llod\u00e1ink az erd\u0151sz\u00e9len vannak, \u00e9s hacsak az embernek nincs ereje vagy kedve egy n\u00e9h\u00e1ny kilom\u00e9teres eg\u00e9szs\u00e9ges \u00e9s tegy\u00fck hozz\u00e1, m\u00f3dfelett hangulatos erdei illetve t\u00f3parti s\u00e9t\u00e1ra a k\u00f6zeli telep\u00fcl\u00e9sre, akkor be kell \u00e9rnie a benzink\u00fattal vagy a mellette \u00e9kesked\u0151 Mc Donald\u2019s-szal. Ut\u00f3bbinak t\u00fal sok figyelmet t\u00edz \u00e9ves amerikai \u00e9letem sor\u00e1n sem szenteltem sosem. Persze, el\u0151fordult, hogy pontosan az a j\u00f3szag\u00fa, \u201ekitudjamib\u0151lk\u00e9sz\u00fclt\u201d b\u0171n ir\u00e1nti v\u00e1gy bevitt, p\u00e9ld\u00e1ul, amikor any\u00e1mmal Harlemben a k\u00f6rny\u00e9k s\u00f6t\u00e9t titkai ut\u00e1n kutattunk egy forr\u00f3 ny\u00e1rv\u00e9gi d\u00e9lut\u00e1non, \u00e9s semmi egy\u00e9b sem esett utunkba, a szalmakrumpli illata azonban f\u00e9lret\u00e9tette bennem az el\u0151\u00edt\u00e9leteimet. Ott nem kellett att\u00f3l tartanom, megl\u00e1tnak. Am\u00fagy olyan k\u00e9nyelmetlen\u00fcl k\u00ednos, ha az embert Mc Donald\u2019s-ban kapj\u00e1k el, mintha valakit k\u00e1dbavizel\u00e9s k\u00f6zben lepleznek le. Mindenki elk\u00f6veti olykor, csak nem szeretn\u00e9, ha m\u00e1sok megtudn\u00e1k. A skandin\u00e1v Meki meg m\u00e1s. \u00c9s ezt azon koll\u00e9g\u00e1k tanus\u00edtj\u00e1k legink\u00e1bb, akik Amerik\u00e1ban is frekvent\u00e1lj\u00e1k a helyet. Egy tavaly ny\u00e1ri hajnal jut eszembe, amikor olvasni indultam a szikl\u00e1ra kicsivel n\u00e9gy \u00f3ra ut\u00e1n. Ny\u00e1ron olyankor a nap m\u00e1r magasan van, a madarak telecsicsergik \u00e9lettel a k\u00f6rny\u00e9ket. \u00c9ppen arra a j\u00f3szag\u00fa \u201ekitudjamib\u0151l k\u00e9sz\u00fclt\u201d b\u0171nre v\u00e1gytam \u00e9s a kiad\u00f3s marhaburgerre sok sajttal, amit csak itt k\u00e9sz\u00edt a Meki. \u00d6r\u00fcltem, hogy bel\u00e9pve az \u00e9jjel-nappal nyitvatart\u00f3 \u00e9tkezd\u00e9be csend \u00e9s az \u00fcres terem fogadott, \u00e9s nem kellett senkivel sem udvarias kedvess\u00e9geket v\u00e1ltanom. Szerettem volna mihamarabb t\u00falesni a rendel\u00e9sen, \u00e9s kinn l\u00e1tni magam a t\u00f3parton, a hajnali napf\u00e9nyben \u00e1ztatva magam a nyolc feh\u00e9r \u00e9jszak\u00e1r\u00f3l olvasva. A k\u00e9perny\u0151h\u00f6z l\u00e9ptem rendelni, ne zaklassam ezzel sem a ki tudja, hol rejt\u0151zk\u00f6d\u0151 alkalmazottat sem. Nem j\u00e1rtam sikerrel, valami\u00e9rt a k\u00e9perny\u0151 nem \u00f3hajtott velem egy\u00fcttm\u0171k\u00f6dni.
\nMegjelent a fi\u00fa a pultn\u00e1l \u00e9s norv\u00e9g\u00fcl odasz\u00f3lt. Nem \u00e9rtettem, de sejtettem, mit mond. \u00c9s odal\u00e9ptem, elmondtam, mit szeretn\u00e9k. Kiss\u00e9 t\u00e9tov\u00e1n r\u00e1m n\u00e9zett, majd h\u00e1traki\u00e1ltott a nyelv\u00fck\u00f6n a m\u00e1sik fi\u00fanak a konyh\u00e1ban, majd visszafordult hozz\u00e1m:
\n\u2013 K\u00fcl\u00f6nleges \u00f3haj mell\u00e9?
\n\u2013 Szez\u00e1m mag. Az ne legyen benne. Meg paradicsom. Egy\u00e9b rendben. Sok savany\u00fa uborka. Meg senap.
\nTolm\u00e1csolta a koll\u00e9g\u00e1nak, biccentett, \u00e9s \u0151 is elt\u0171nt a konyh\u00e1ban ism\u00e9t, hallottam, odatette a krumplit s\u00fclni. Amikor k\u00e9szen volt, letette a pultra, j\u00f3 \u00e9tv\u00e1gyat k\u00edv\u00e1nt \u00e9s elment. Ut\u00e1nasz\u00f3ltam, a k\u00e1rty\u00e1mat ny\u00fajtva.
\n\u2013 \u00c1h, hagyja csak, ezt mit\u0151l\u00fcnk kapja. \u00dagysem megy a rendszer. Eg\u00e9szs\u00e9g\u00e9re!\u2026
\nA rendszerek m\u0171k\u00f6d\u00e9se \u00e9s nem m\u0171k\u00f6d\u00e9se \u00f6r\u00f6k\u00f6s, mindennapjainkat meghat\u00e1roz\u00f3 t\u00e9nyez\u0151k. Ebben az esetben hosszabb elm\u00e9lked\u00e9st nem sz\u00e1ntam r\u00e1, csak j\u00f3lesett a gesztus. \u00c9s persze, most, hogy ennyi id\u0151 t\u00e1vlat\u00e1b\u00f3l eszembe jutott, azt is jelzi, ezek a kellemes apr\u00f3s\u00e1gok is megmaradnak az emberben valahol m\u00e9lyen, ak\u00e1r hossz\u00fa id\u0151re is.
\nA Meki nem volt a s\u0171r\u0171n l\u00e1togatott helyeim egyike \u2013 m\u00e9g Skandin\u00e1vi\u00e1ban sem. Az id\u0151k sor\u00e1n a benzink\u00fat \u00e9telr\u00e9szleg\u00e9t \u00e1tkeresztelt\u00e9k \u201eDeli de Luca\u201d-ra, \u00e9s \u00f6n\u00e1ll\u00f3 gyors\u00e9tkezde meg minimart gyan\u00e1nt, \u00faj menedzsment alatt kezdett el \u00fczemelni a t\u00f6lt\u0151\u00e1llom\u00e1s \u00e9p\u00fclet\u00e9ben. Ez volt a kizsb\u00f3t a hotel mellett, ahov\u00e1 \u00e9jszakai porty\u00e1ra is kimehetett az id\u0151eltol\u00f3dott New York-i, akinek \u00e9lete sarkalatos elv\u00e1r\u00e1sa hogy a nap b\u00e1rmely szak\u00e1ban \u00e9s \u00f3r\u00e1j\u00e1ban lemehessen, \u00e9s b\u00f6ng\u00e9szhessen, ehessen, ihasson, s ha kell, ak\u00e1r kalapot is v\u00e1s\u00e1rolhasson. Itt kalap nem volt, de csokis tej, friss skandin\u00e1v p\u00e9ks\u00fctem\u00e9nyek \u2013 pek\u00e1ndi\u00f3s \u00e9s van\u00edliakr\u00e9mes-k\u00f3kuszos kos\u00e1r \u00e9s mazsol\u00e1s-m\u00e9zes dar\u00e1zsf\u00e9szek \u2013 minden v\u00e1laszt\u00e9kban, makar\u00f3nif\u00e9l\u00e9k, paradicsomsz\u00f3szban \u00fasz\u00f3 fas\u00edrt, t\u00f6bbf\u00e9le krumpli- \u00e9s r\u00e1ksal\u00e1ta, halfil\u00e9k\u2026 \u00e9s ott a legfontosabb: a p\u00f8lse.
\nEz l\u00e9nyeg\u00e9ben a skandin\u00e1v hotdog, ami nemzeti gyorseledelnek sz\u00e1m\u00edt D\u00e1ni\u00e1t\u00f3l Sv\u00e9dorsz\u00e1gig. \u00c9s m\u00edg az amerikai hotdog, a frankfurter kicsi \u00e9desk\u00e9s kiflibe tett m\u00e9g kisebb virsli vagy kolb\u00e1sz darab must\u00e1rral \u00e9s ketchuppal, az Eur\u00f3pa nagy r\u00e9sz\u00e9n amerikai hotdogk\u00e9nt \u00e1rult utcai \u00e9tel l\u00e9nyege a nagy kifli \u00e9s kicsi virsli savany\u00fak\u00e1poszt\u00e1val, esetleg must\u00e1rral. Skandi\u00e9kn\u00e1l ez is m\u00e1s. \u00c9s mennyei! Egy pici kis kiflibe vagy pit\u00e1ba ker\u00fcl egy pontosan h\u00e1romszor akkora kolb\u00e1sz \u2013 amib\u0151l a grillen sokf\u00e9le \u00e9s \u00edzes\u00edt\u00e9s\u0171 serceg \u00e1lland\u00f3an, m\u00e9g olyan is, amelyik szalonnacs\u00edkba van tekerve, \u00e9s a v\u00e1s\u00e1rl\u00f3 v\u00e1laszthatja ki, melyiket k\u00e9ri. Hogy mi ker\u00fclj\u00f6n bet\u00e9tnek a kolb\u00e1sz al\u00e1 \u00e9s f\u00f6l\u00e9 a kiflibe, az is az \u00e9hesre van b\u00edzva. Karameliz\u00e1lt hagyma, guacamole, r\u00e1ksal\u00e1ta, savany\u00fak\u00e1poszta, nyers lilahagyma, c\u00e9klasal\u00e1ta, majon\u00e9zes krumpli, \u00e9s a tetej\u00e9re a tart\u00e1ros bernaise sz\u00f3sz vagy a skandin\u00e1v burgersz\u00f3sz, \u00e9s az elmaradhatatlan skandi must\u00e1r, a senap. Perverzebbek halkr\u00e9met is nyomhatnak r\u00e1 a tubusb\u00f3l, ha tobz\u00f3dni akarnak az \u00edzekben. Persze, p\u00f8lsz\u00e9t nem csak az \u00e9tkezd\u00e9kben, a az utcai vagy sarki mindenesben lehet venni.
\nMint ahogyan odahaza a szalonnas\u00fct\u00e9s, a miccs-s\u00fct\u00e9s a szabadideji tev\u00e9kenys\u00e9gek k\u00f6z\u00e9ppontja egy-egy kir\u00e1ndul\u00e1son, \u00fagy a skandikn\u00e1l a hotdogk\u00e9sz\u00edt\u00e9s. \u00c9s ez a tev\u00e9kenys\u00e9g\u00fck sem, mint ahogy annyi minden m\u00e1s sem, abszol\u00fate nem id\u0151j\u00e1r\u00e1sf\u00fcgg\u0151. A skandin\u00e1v orsz\u00e1gokban, ha s\u00fct a nap \u00e9s meleg van, akkor nagyon meleg van, de ha bek\u00f6sz\u00f6nt a skandi t\u00e9l, akkor farkasord\u00edt\u00f3 a hideg, az \u00e9v \u00f6sszes t\u00f6bbi r\u00e9sz\u00e9ben pedig zuhog az es\u0151. Ezeket a j\u00f3raval\u00f3 skandikat azonban id\u0151j\u00e1r\u00e1s m\u00e9g sohasem k\u00e9nyszer\u00edtette t\u00e9rdre \u00e9s f\u0151leg, el\u0151 nem fordulhat, hogy valakinek a megszokott erdei s\u00e9t\u00e1j\u00e1t vagy grillez\u00e9s\u00e9t, kinti programj\u00e1t az id\u0151j\u00e1r\u00e1s szab\u00e1lyozza. Eml\u00e9kszem arra a t\u00e9lre, amikor m\u00ednusz h\u00fasz fokot m\u00e9rt\u00fcnk Norv\u00e9gi\u00e1ban, \u00e9s a nagyb\u0151r\u00f6ndben fellelhet\u0151 valamennyi ruhadarabomat magamra vettem, a t\u00e1sk\u00e1mat meg felt\u00f6lt\u00f6ttem \u00fcres vizespalackokba t\u00f6lt\u00f6tt forr\u00f3 te\u00e1val, sapk\u00e1t \u00e9s a sapk\u00e1ra kapucnit, arra s\u00e1lat h\u00faztam, \u00e9s arcom-orrom-sz\u00e1m is s\u00e1llal \u00e1tk\u00f6tve mentem ki a hotel \u00e9s a falu k\u00f6zti Nordby-t\u00f3ra s\u00e9t\u00e1lni. M\u00e1sutt ilyenkor v\u00e9szhelyzetet hirdetnek, le\u00e1llnak a v\u00e1rosok, bez\u00e1rnak az iskol\u00e1k, a gy\u00e1rak, az \u00fczletek is r\u00f6vid\u00edtett programmal tartanak nyitva, nem sz\u00e1llnak fel rep\u00fcl\u0151g\u00e9pek, t\u00f6rlik a vonatj\u00e1ratokat, \u00e9s eszement \u00e1mokfut\u00f3nak tartanak minden olyan elvetem\u00fcltet, aki ilyenkor elhagyja az otthon\u00e1t a h\u00f3ban csatangolni. Amikor le\u00e9rtem a Nordbytjern ny\u00e1ron gyermekzsivajt\u00f3l hangos partj\u00e1ra, nem a kihalt, befagyott t\u00e1j fogadott, hanem a csapatokba ver\u0151dve grillez\u0151 skandik, kipirult arc\u00fa, hajdonf\u0151n futkos\u00f3 kiizzadt sz\u0151ke apr\u00f3s\u00e1gok, sokuk alig volt magasabb a h\u00f3n\u00e1l. Fetrengtek a h\u00f3ban, lefutottak a vastag j\u00e9gp\u00e1nc\u00e9llal fedett t\u00f3ra, od\u00e9bb nyugdjas p\u00e1r fakuty\u00e1zott a j\u00e9gen, lecsapt\u00e1k az utat a befagyott vizen \u00e1t a falub\u00f3l az erd\u0151sz\u00e9li otthonuk fel\u00e9.
\nAm\u00edg nem ismertem, csak hallottam a skandin\u00e1vokr\u00f3l, rideg, halv\u00e9r\u0171, \u00e9lettelen n\u00e9peknek hittem \u0151ket. Azt persze m\u00e1r akkor is elismertem, hogy sz\u00e9pek. \u00c9s nem tudtam, mi\u00e9rt. Most, hogy m\u00e1r annyi id\u0151t volt nagy szerencs\u00e9m k\u00f6reikben \u00e9s mindennapjaikban elt\u00f6lteni, tudom, mekkora t\u00e9vhitben \u00e9ltem. Ennyi \u00e9lettel teli, k\u00f6zvetlen, \u0151szinte \u00e9s vid\u00e1m embert nehezen tal\u00e1lni a vil\u00e1gban. \u00c9s nyilv\u00e1nval\u00f3: ett\u0151l sz\u00e9pek. A boldogs\u00e1gukt\u00f3l. Fur\u00e1k, persze, a mi kelet-eur\u00f3pai szemsz\u00f6g\u00fcnkb\u0151l is, de az amerikai\u00e9b\u00f3l is. Most, hogy mindkett\u0151t alaposan kiismertem, nem neh\u00e9z erre a meg\u00e1llap\u00edt\u00e1sra jutnom. \u00c9s ennyi \u00e9v tapasztalatai nyom\u00e1n imm\u00e1r a skandi sem fura nekem. Ha itt vagyok, ment\u00e1lisan automatikusan \u00e1t\u00e1llok \u2013 m\u00e1r amennyire ezt k\u00edv\u00fcl\u00e1ll\u00f3k\u00e9nt k\u00e9pes vagyok megtenni \u2013 az \u0151 \u00e9let\u00fckre. Tal\u00e1n a legszebb, amit a skandikt\u00f3l visszakaptam, ami olyan nagyon r\u00e9g hi\u00e1nyzott m\u00e1r az \u00e9letemb\u0151l, a term\u00e9szetk\u00f6zelis\u00e9g mindennapi term\u00e9szetess\u00e9ge. Sosem hagytam ugyan magam messze elt\u00e1volodni a term\u00e9szett\u0151l, amihez gyermekkoromban olyan nagyon hozz\u00e1n\u0151ttem, csak kiss\u00e9 visszaszorult egy\u00e9b \u00e9lett\u00f6rekv\u00e9seim k\u00f6zt el-elveszve. Skandin\u00e1via azonban sosem adta fel ezt az egy\u00fctt\u00e9l\u00e9st a n\u00f6v\u00e9ny- \u00e9s \u00e1llatvil\u00e1ggal k\u00f6zvetlen szomsz\u00e9ds\u00e1gban, illetve folyamatos k\u00f6lcs\u00f6nhat\u00e1sban. Soha nem sz\u0171nt meg r\u00e9sze lenni a term\u00e9szetnek. Az az \u00e9rz\u00e9sem, a nyugatiakkal ellent\u00e9tben \u0151k nem arra t\u00f6rekedtek, hogy leig\u00e1zz\u00e1k, hanem hogy beleolvadjanak. Ez a harm\u00f3nia adja azt a sok sz\u00e9ps\u00e9get, ami a skandin\u00e1vok k\u00f6zel\u00e9ben szem\u00e9be \u00f6tlik az embernek, \u00e9s amit csak itt \u00e9rezhet.
\nDe nem csak a p\u00f8lse volt sz\u00e1momra a Deli de Luca vonzereje, hanem a Roadside Burger. Az \u201e\u00fatsz\u00e9li b\u00f6rger\u201d l\u00e9nyeg\u00e9ben az a m\u00e1r sokat emlegetett skandi-burger, ami\u00e9rt az ember hajnalok hajnal\u00e1n is k\u00e9pes havat taposva megk\u00fczdeni, feladva a szoba kellemes meleg\u00e9t, f\u00e9lret\u00e9ve a skandin\u00e1v reggelik finoms\u00e1gokt\u00f3l roskadoz\u00f3 sv\u00e9dasztal\u00e1t is. H\u00e1nyszor caplattam zuhog\u00f3 es\u0151ben, h\u00f3viharban vagy \u00e9pp hullaf\u00e1radtan egy hossz\u00fa feh\u00e9r skandin\u00e1v ny\u00e1r\u00e9jszak\u00e1n \u00e1t az erd\u0151n a delibe ez\u00e9rt a finoms\u00e1g\u00e9rt. Angus marha borsos-hagym\u00e1s szeletek k\u00f6z\u00e9 olvasztott sajtszeletek, hord\u00f3sk\u00e1poszta, \u00e9s ropog\u00f3s j\u00e9gsal\u00e1ta, c\u00e9kla, kis krumplisal\u00e1ta, v\u00f6r\u00f6shagyma, paprik\u00e1s sz\u00f3sz, \u00e9s vastag skandi burger-sz\u00f3sz vagy t\u00e1rkonyos m\u00e1rt\u00e1s, majd senap \u00e9s tal\u00e1n ketchup is. Mindez kiss\u00e9 megpir\u00edtott friss feh\u00e9r zseml\u00e9n szerv\u00edrozva. \u00c9sszel nem b\u00edrom felfogni, hogy f\u00e9r ennyi minden bele. Persze, azt m\u00e1r tapasztalatb\u00f3l tudom, ez nem \u201ek\u00e9zi\u201d kaja, amit az ember menetk\u00f6zben beseper az utc\u00e1n, ahogyan New Yorkban az ember megszokja a mexik\u00f3iakt\u00f3l \u00e9s a muszlimokt\u00f3l elk\u00e9nyeztetve, a streetfood mekk\u00e1j\u00e1ban. Nem, a skandi-burgerre le kell \u00fclni, id\u0151t kell sz\u00e1nni, \u00e9s megadni a m\u00f3dj\u00e1t. Sok-sok szalv\u00e9t\u00e1val. Ha addig nem is voltam \u00e9hes, a benzink\u00fat fal\u00e1n d\u00edszelg\u0151 posztert l\u00e1tva, \u00e9s magamban megkompon\u00e1lva a burgeremet, olyan sebess\u00e9ggel t\u00f6rt r\u00e1m a hamburger ir\u00e1nti v\u00e1gy, hogy majdnem az ajt\u00f3t is bevittem, amikor a h\u00f3f\u00fav\u00e1sb\u00f3l berontottam a hajnali b\u00e9k\u00e9ben piheg\u0151 delibe. Igaz\u00e1b\u00f3l nem hajnal volt m\u00e1r, de kora reggel. A pult m\u00f6g\u00f6tt nem a megszokott arcok voltak, egy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 mosoly\u00fa, festeni val\u00f3 arcvon\u00e1s\u00fa, s\u00f6t\u00e9t fekete b\u0151r\u0171 afrikai asszony t\u00fcst\u00e9nkedett a konyh\u00e1ban. A hidegb\u0151l kipirult arccal bet\u00e9rve, a l\u00e1bamr\u00f3l a havat a l\u00e1bt\u00f6rl\u0151n hagyva, frissen l\u00e9ptem oda, \u00e9s akkor\u00e1t k\u00f6sz\u00f6ntem, hogy \u00f6sszerezzent. K\u00e9rd\u0151en n\u00e9zett r\u00e1m, hogy el ne vesz\u00edts\u00fck egym\u00e1st a ford\u00edt\u00e1sban. Itt vagyunk ketten Norv\u00e9gi\u00e1ban, egyik\u00fcnknek sem haz\u00e1ja, egyik\u00fcnk sem b\u00edrja a nyelvet, \u00e9s az a nyelv is, amin \u00e9rtekez\u00fcnk, csak m\u00e1sod-, esetleg harmadrang\u00fa nyelv a k\u00e9szlet\u00fcnkben. Kider\u00fcl, \u0151 a hajnali m\u0171szak, \u00e9s \u00e9ppen hazak\u00e9sz\u00fcl\u0151ben van, \u00e9pp most mosta ki a g\u00e9peket \u00e9s k\u00e9sz\u00edtette el\u0151 mindent a reggelieknek, akik r\u00f6videsen \u00e9rkeznek a busszal. A h\u00edr, miszerint skandi-burger k\u00e9sz\u00edt\u00e9s\u00e9re a pillanat nem megfelel\u0151, hosszas v\u00e1rakoz\u00e1sba telne, kisebb arculcsap\u00e1sk\u00e9nt, hidegzuhanyk\u00e9nt \u00e9rt.
\nFels\u00f3hajtottam, \u00e9s egy pillanatra az eg\u00e9sz eddigi reggel f\u00f6l\u00f6tt beborult az \u00e9g, mondom is, ink\u00e1bb magam el\u00e9 mormolva, hogy pedig \u00e9n ez\u00e9rt verg\u0151dtem \u00e1t a h\u00f3buck\u00e1kon az erd\u0151ben\u2026 Nyilv\u00e1nval\u00f3an a vil\u00e1g legmarcangol\u00f3bb \u00f6nsajn\u00e1lata volt ebben, hisz magam is tudtam \u2013 mint ahogy a n\u0151 is sejthette \u2013 nagyon is \u00e9lveztem \u00e9n azt a h\u00f3tapos\u00e1st. \u00c9s tal\u00e1n ez\u00e9rt is mosolyodott el b\u00edztat\u00f3 arckifejez\u00e9ssel, \u00e9s jelezte, hogy a Meki\u2026 de nem is hagytam v\u00e9gigmondani, azt nem akarom! Mire, kis t\u00f6preng\u00e9s ut\u00e1n \u00e1tmutatott a h\u00edd t\u00faloldal\u00e1ra az erd\u0151sz\u00e9lre az orsz\u00e1g\u00fat m\u00e1sik oldal\u00e1n, a falu fel\u00e9, hogy n\u00e9zzek \u00e1t oda, ott kell lennie. Csak egy pillanat, intett, \u00e9s odatelefon\u00e1lt. Amikor letette, visszal\u00e9pett a pulthoz hozz\u00e1m, \u00e9s b\u00f3lintott, v\u00e1rnak oda\u00e1t, menjek csak\u2026 Persze, ismertem azt a delit is, ugyanehhez a l\u00e1nchoz tartozik, a m\u00e1sik ir\u00e1nyba tart\u00f3knak. Elk\u00f6sz\u00f6ntem, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl is \u00f6r\u00fcltem, hogy tov\u00e1bb fogok a h\u00f3buck\u00e1k k\u00f6zt verg\u0151dni a korai id\u0151pontban. Persze, ahogyan az az orsz\u00e1gutak eset\u00e9ben lenni szokott, a szemk\u00f6zti k\u00f6zel sokkal t\u00e1volabb van j\u00e1r\u00e1sban ann\u00e1l, mindenf\u00e9le h\u00f3val belepett ker\u00fcl\u0151\u00f6sv\u00e9nyekkel megnehez\u00edtve az odajut\u00e1st. Ha a faluba szoktam igyekezni az erdei csap\u00e1son a nagy t\u00f3 fel\u00e9 r\u00f6vid\u00edtve, \u00e9ppen itt szoktam az \u00fatr\u00f3l az erdei \u00f6sv\u00e9nyre let\u00e9rni. J\u00f3l ismertem a helyet \u00e9s az ott dolgoz\u00f3 kedves embereket is.
\nAmikor itt is ugyanazzal a gyanakv\u00f3 tekintettel fordultak a sz\u00e9tny\u00edl\u00f3 \u00fcvegajt\u00f3 fel\u00e9, amin betoppantam az \u00fajabb viaskod\u00e1s ut\u00e1n a term\u00e9szet gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 kih\u00edv\u00e1saival a kinti zimank\u00f3b\u00f3l, sejtettem, hogy a g\u00e9pek m\u00e9g itt sincsenek be\u00fczemelve. A szem\u00fcveges fi\u00fa, aki t\u00f6rt\u00e9netesen nem Lars volt, nem azt mondta, menjek m\u00e1shova mert nem \u00fczemelnek a g\u00e9pek m\u00e9g, hiszen \u00e9ppen most most\u00e1k meg azokat, hanem, hogy ha le\u00fcln\u00e9k, gyorsan odatenn\u00e9, \u00e9s elk\u00e9sz\u00edten\u00e9 nekem. K\u00e9rdem, mennyi id\u0151 az. Azt gondolhatta, sietek, mert azonnal k\u00e9szs\u00e9gesen r\u00e1v\u00e1gta, hogy legal\u00e1bb f\u00e9l\u00f3ra, de ha sietek, akkor sajnos\u2026 De nem hagytam befejezni, megnyugtattam, siets\u00e9gr\u0151l a legkev\u00e9sb\u00e9 sincs sz\u00f3. A skandi-burgert mindenk\u00e9ppen k\u00e9rem, \u00e9s akkor legyen majd hozz\u00e1 s\u00fclt krumpli is. Nagy. Azt pedig m\u00e1r tudta, hogy szez\u00e1m \u00e9s paradicsom a pokolra juttatna, ez\u00e9rt jobb, ha kihagyja, \u00e9n pedig jeleztem, kil\u00e9pek addig. Ez a f\u00e9l\u00f3ra \u00e9ppen el\u00e9g les\u00e9t\u00e1lni a t\u00f3 innens\u0151 partj\u00e1hoz. Az \u00fat nem volt m\u00e9g lej\u00e1rva.
\nA friss h\u00f3ban olyan kellemesen csikorgott a l\u00e9p\u00e9sem, amilyenre negyven \u00e9v t\u00e1vlat\u00e1b\u00f3l eml\u00e9kszem m\u00e9g valamelyik gyermekkori t\u00e9lv\u00edz idej\u00e9r\u0151l, amikor egy\u00e9b dolgom sem volt, csak naphosszat sz\u00e1nk\u00f3utat taposni az udvar hav\u00e1ba nagyany\u00e1mn\u00e1l, \u00e9s lesni, vajon a bar\u00e1taimat is kiengedik-e majd j\u00e1tszani. Mama nagy gondot nem csin\u00e1lt az \u00e9n programomb\u00f3l, akkor mentem ki, amikor csak akartam, felt\u00e9ve, ha kell\u0151k\u00e9ppen id\u0151j\u00e1r\u00e1shoz voltam \u00f6lt\u00f6zve. Mehettem a \u201evil\u00e1ggal versenyt\u201d \u2013 ahogy mondta \u2013 hisz tudta, ha nem m\u00e1s, ev\u00e9sre el\u0151ker\u00fcl\u00f6k. N\u00e1lunk nem voltak csal\u00e1di \u00e9tkez\u00e9sek, r\u00f6gz\u00edtett eb\u00e9d- vagy vacsora\u00f3r\u00e1k. Mindenki akkor evett, amikor \u00e9hes volt, \u00e9s azt, ami \u00e9ppen ker\u00fclt. Lehetett a reggeli is paszulyleves hagym\u00e1val, de lehetett a vacsora is t\u00far\u00f3sbukta tejjel. Azt sem b\u00e1ntam, ha a h\u00f3ban \u00fcgyk\u00f6dve \u00e1t magam a sz\u00e1nk\u00f3val a kerteken \u00e1t, Boldi b\u00e1csi hazafel\u00e9 d\u00fcl\u00f6ng\u00e9lve a borb\u00e9ly\u00fczletb\u0151l mandinka harcosnak sz\u00f3l\u00edtott, mert \u00fagysem tudtam, mit jelent. Kunta Kinte t\u00f6rt\u00e9nete, csak \u00e9rint\u0151legesen izgatott azokban a boldog \u00e9vekben. Persze, nem tettem sz\u00f3v\u00e1 akkor, mert tisztelettud\u00f3 gyermek voltam, de borzaszt\u00f3an rosszul esett nekem, hogy a j\u00e1rd\u00e1nyira f\u00e9lresepert \u00f6sv\u00e9nyr\u0151l, v\u00e9lhet\u0151leg a f\u00f6ld mozg\u00e1s\u00e1nak betudhat\u00f3an \u00e9s a talpon\u00e1ll\u00f3ban elk\u00f6lt\u00f6tt vegyesp\u00e1linka hat\u00e1s\u00e1ra, Boldi b\u00e1csi, minden felt\u00e9telez\u00e9sem szerint a rabszolgasorson morfond\u00edrozva megt\u00e1ntorodott, \u00e9s \u00e9ppen a v\u00e9gre nagyon sz\u00e9p egyenletesre ki\u00e9p\u00edtett sz\u00e1nk\u00f3p\u00e1ly\u00e1mra duvadt a der\u00e9kmagass\u00e1gig felhordott h\u00f3buck\u00e1n \u00e1t, arccal a h\u00f3ba, fejjel lefel\u00e9, \u00e9s a kalimp\u00e1l\u00f3 l\u00e1baival vill\u00e1zva.
\n\u2013 Nyuff! \u2013 ha j\u00f3l eml\u00e9kszem, ennyit f\u0171z\u00f6tt a mutatv\u00e1nyhoz, amelyet egy sikkes piruett el\u0151z\u00f6tt meg a ny\u00e1riszilva- \u00e9s a kajszibarackfa k\u00f6z\u00f6tti r\u00e9szen, a j\u00e1rda kanyarj\u00e1ban, amit \u0151 szem\u00e9lyesen akkor nem vett be. Ha haladni akartam a p\u00e1lya\u00e9p\u00edt\u00e9ssel, mire a bar\u00e1taimat is kiengedik, fontosnak tartottam az \u00fatba g\u00f6rd\u00fclt akad\u00e1lyt elt\u00e1vol\u00edtani, bekopogtattam h\u00e1t, Margit n\u00e9nihez, aki hanyatt-homlok sietett ki az alm\u00e1sr\u00e9tes s\u00fct\u00e9s mell\u0151l, \u00e9s m\u00e1r a gangr\u00f3l kiab\u00e1lni kezdett:
\n\u2013 Boldi, te h\u0171\u0171\u0171\u0171\u0171lye!\u2026.. \u2013 Ezt ennyi hossz\u00fa \u0171vel csak Margitka n\u00e9ni tudta \u00edgy mondani, \u00e9s ma m\u00e1r bevallhatom, nem az\u00e9rt mentem fel sz\u00f3lni neki, mert \u00e9n nem tudtam volna Boldi b\u00e1csit f\u00e9lretenni a sz\u00e1nk\u00f3\u00fatr\u00f3l, hanem, mert a t\u00f6bbi szomsz\u00e9d gyerekkel egy\u00fctt szerett\u00fck hallani, ha Margitka n\u00e9ni h\u0171\u0171\u0171\u0171\u0171\u0171ly\u00e9zte az ur\u00e1t, meg ha nagyany\u00e1m cifra k\u00f6rmondatokban k\u00e1romkodott a csirk\u00e9kre. Amikor engem szidott, nem tartozott ebbe a kedves id\u0151t\u00f6lt\u00e9s kateg\u00f3ri\u00e1ba.
\nEbben a taktik\u00e1ban az is benne volt, hogy ha m\u00e1r bej\u00e1rtam a konyh\u00e1ba Margit n\u00e9nin\u00e9l, els\u0151k\u00e9zben k\u00f3stolhattam meg a bl\u00f3derb\u0151l frissen kiszedett alm\u00e1sr\u00e9test. Margit n\u00e9ni am\u00fagy is hozott volna le Mam\u00e1hoz egy t\u00e1ny\u00e9rral dolga v\u00e9gezt\u00e9vel, de hogy k\u00e9zn\u00e9l voltam, s mert seg\u00edtettem Boldi b\u00e1csit a nagyszob\u00e1ba bepakolni, hamarabb kezembe ker\u00fclt a t\u00e1ny\u00e9r alm\u00e1s is, amit Margit n\u00e9ni gondosan letakart egy mint\u00e1s szalv\u00e9t\u00e1val, hogy a porcukrot a tetej\u00e9r\u0151l a huzat le ne f\u00fajja, m\u00edg le\u00e9rek vele. A mai fejemmel nem tudok magyar\u00e1zatot adni r\u00e1, de ahhoz a t\u00e1ny\u00e9r s\u00fctem\u00e9nyhez \u00e9n haz\u00e1ig nem ny\u00faltam, nem csentem le sem egyet, sem kett\u0151t r\u00f3la, hanem becs\u00fclettel bevittem a konyh\u00e1nkba, \u00e9s v\u00e1rtam, hogy nagyany\u00e1m megjel\u00f6lje az \u00e9n adagomat.<\/p>\n
\u2013 Dr\u00e1ga Mama, ha figyelsz onnan fentr\u0151l, rem\u00e9lem, \u00e9rt\u00e9keled visszamen\u0151leg is, hogy akkor m\u00e9g j\u00f3 ember voltam!
\nOtt haladtam a t\u00f3part ir\u00e1ny\u00e1ba, ahol sejteni v\u00e9ltem az \u00f6sv\u00e9nyt. Egyszer\u0171bb lett volna, ha valamelyik falub\u00e9li m\u00e1r letaposta volna, vagy legal\u00e1bb s\u00edl\u00e9ccel ir\u00e1nyt jel\u00f6lt volna a h\u00f3ba, de annyiszor megtettem m\u00e1r ezt az utat t\u00e9lben \u00e9s ny\u00e1rban is, hogy tudtam, nem fogok elt\u00e9vedni. A h\u00f3 al\u00f3l a feny\u0151f\u00e1k t\u00f6v\u00e9ben keresztbe-kasul futkos\u00f3 sz\u00e1raz ind\u00e1k \u00e9s kis k\u00f3r\u00f3k jelezt\u00e9k a ny\u00e1ri gy\u00fcm\u00f6lcst\u0151l feket\u00e9ll\u0151 \u00e1fonyabokrokat, szedersz\u00e1rakat \u00e9s m\u00e1ln\u00e1sokat. Els\u0151, t\u00f6v\u00e9r\u0151l szedett \u00e1fony\u00e1s \u00e9lm\u00e9nyem a Hargit\u00e1hoz kapcsol\u00f3dik, ahol b\u00e1ty\u00f3 nagy ismer\u0151je a lel\u0151helyeknek. Hossz\u00fa kihagy\u00e1s ut\u00e1n Finnorsz\u00e1g erdei hozt\u00e1k vissza ezt az eml\u00e9ket, k\u00e9s\u0151bb pedig a norv\u00e9giai barangol\u00e1saim. Az \u00e1fony\u00e1s r\u00e9szt elhagyva a tiszt\u00e1sra kialak\u00edtott focip\u00e1ly\u00e1t k\u00f6vet\u0151en vezet le az \u00fat a t\u00f3hoz. Balra, az erd\u0151 sz\u00e9le \u00e9s a t\u00f3 k\u00f6z\u00f6tt, a domboldalban van egy kis h\u00e1zik\u00f3, amit mindig megb\u00e1mulok, ha erre j\u00e1rok. Az alacsony h\u00e1zon hatalmas ablakok vannak, villanygy\u00fajt\u00e1skor l\u00e1tni a nagy erny\u0151s l\u00e1mp\u00e1t az ablakban, a kandall\u00f3t a szoba k\u00f6zep\u00e9n, a k\u00f6nyvespolcot. A t\u00e9li \u00fcnnepek idej\u00e9n nagy vil\u00e1g\u00edt\u00f3 csillag is van az ablakban. Ny\u00e1ron a h\u00e1z el\u0151tt vir\u00e1gok \u00e9s a farak\u00e1s mellett ruhasz\u00e1r\u00edt\u00f3. Szeretek belebambulni a t\u00e1jba, \u00e9s elk\u00e9pzelni, milyen is lehet ott \u00e9lni. Ezen a reggelen majdnem az ablakig \u00e9rt a h\u00f3. Nem id\u0151ztem el sok\u00e1ig b\u00e1mulni, a h\u00e1zigazda m\u00e1r kinn volt, seperte a havat, a kutya meg nagyokat ugr\u00e1lt a has\u00e1ig \u00e9r\u0151 h\u00f3ban. A macska a p\u00e1rk\u00e1nyr\u00f3l kandik\u00e1lt kifel\u00e9 odabentr\u0151l, \u00e9s nyilv\u00e1nval\u00f3an esztelens\u00e9gnek tartotta a kutya lelkesed\u00e9s\u00e9t a hideg h\u00f3val szemben. Majd a l\u00e1b\u00e1t maga al\u00e1 h\u00fazva le is fek\u00fcdt. Elker\u00fcltem a ker\u00edt\u00e9s n\u00e9lk\u00fcli kert hely\u00e9t, \u00fagy illik, eml\u00e9kszem ny\u00e1ri id\u0151kb\u0151l, k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl meddig h\u00faz\u00f3dik a kert, ami most egyenletes feh\u00e9rs\u00e9g al\u00e1 b\u00fajt. A f\u00e1k k\u00f6zt lecsusszanva a domboldalon \u2013 miut\u00e1n kifejezett sz\u00e1nd\u00e9kom ellen\u00e9re meghengerg\u0151ztem a h\u00f3ban, felgyors\u00edtva \u00edgy a le\u00e9\u00e9r\u00e9st \u2013 ki\u00e9rtem a t\u00f3 partj\u00e1ra. A Nordbytjern nem csak a k\u00f6rny\u00e9kbeliek, de a v\u00e1rosb\u00f3l kil\u00e1togat\u00f3k egyik kedvenc \u00fcd\u00fcl\u0151\u00f6vezete \u2013 minden \u00e9vszakban. M\u00e9g a jeges m\u00e1rciusi-\u00e1prilisi napokon is l\u00e1tni a helyieket \u00faszni a t\u00f3ban. Id\u0151sebbek \u00e9s fiatalok egyar\u00e1nt lej\u00e1rnak a zordabb id\u0151kben is, ha m\u00e1r nincs befagyva a v\u00edz. Megm\u00e1rt\u00f3znak, majd fel\u00f6lt\u00f6znek, \u00e9s hazaszaladnak. A t\u00f3 vize ny\u00e1ron sem k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben meleg, de akkor m\u00e1r a kicsik is bemer\u00e9szkednek, am\u00edg a sz\u00fcl\u0151k grilleznek vagy koccintanak od\u00e9bb a pl\u00e9den. Soha nem l\u00e1ttam sz\u00fcl\u0151ket gyermekeik ut\u00e1n loholni, lesni a l\u00e9p\u00e9seiket, kiab\u00e1lni ut\u00e1nuk. A kis sz\u0151k\u00e9k meg piros arccal, nagy zsivajjal j\u00f3l el vannak a t\u00f6bbi porhajassal. Mivel kicsi koruk \u00f3ta a term\u00e9szetben n\u0151nek fel, \u00fasznak, f\u00e1ra m\u00e1sznak, elk\u00f3b\u00f3rolnak, erd\u0151be j\u00e1rnak, \u00e9s amikor kell, vissza is ker\u00fclnek sz\u00fcleikhez. T\u00e9len sem a h\u00e1zak ablak\u00e1b\u00f3l lesik a kinti vil\u00e1got, \u00e9s nem valamelyik videoj\u00e1t\u00e9k vagy t\u00e9v\u00e9csatorna mellett tany\u00e1znak a nagy hidegek idej\u00e9n, hanem leszaladnak a t\u00f3ra, kisebbek-nagyobbak, egyed\u00fcl vagy fel\u00fcgyelettel, \u00e9s boldogok.
\nKora reggel volt, senki nem volt rajtam k\u00edv\u00fcl m\u00e9g a befagyott t\u00f3n\u00e1l. Amint k\u00f6rben\u00e9ztem, egyik oldalon megpillantottam a n\u00e1dast, ahol ny\u00e1ron a vadkacs\u00e1k f\u00e9szkelnek \u00e9s od\u00e9bb a kis \u00f6bl\u00f6t, ahol valamelyik tavaszon k\u00e9t hatty\u00fa jelent meg, \u00e9s az eg\u00e9sz nyarat ott t\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k. Ny\u00e1rest\u00e9ken l\u00e1tni lehetett, ahogy a k\u00e9s\u0151ig ragyog\u00f3 napf\u00e9nyben \u00fasz\u00e1st gyakorolnak a fi\u00f3k\u00e1jukkal. A t\u00falparton a domb, m\u00f6g\u00f6tte a faluba vezet\u0151 orsz\u00e1g\u00fat \u00e9s a t\u00e1voli h\u00e1zsor. A dombra sok-sok ny\u00e1ri d\u00e9lut\u00e1non \u00fcltem ki, \u00e9s heveredtem le a f\u0171be olvasni, vagy olvas\u00e1s \u00fcr\u00fcgy\u00e9n hanyattfekve a feh\u00e9r felh\u0151habok \u00faszk\u00e1l\u00e1s\u00e1t b\u00e1mulni a k\u00e9k \u00e9gen. Mint, amikor gyermek voltam. Mai napig sem szoktam err\u0151l le. Azon kapom olykor magam, hogy b\u00e1mulom a felh\u0151ket \u00e9s az eget, \u00e9s teljesen elfeledkezem a vil\u00e1gr\u00f3l. \u00c9s csak rem\u00e9lem, hogy a vil\u00e1g is egy kis id\u0151re elfeledkezik r\u00f3lam, \u00e9s hagyja, hogy \u00e9lvezzem ezt a var\u00e1zslatot. Norv\u00e9gi\u00e1ban vagy \u00f3lomsz\u00fcrke az \u00e9g vagy m\u00e9lyk\u00e9k. A ny\u00e1r\u00e9jszakai k\u00e9sei alkonyatokkor el\u0151fordul, hogy pomp\u00e1s sz\u00edneket borogat az \u00e9gre a nap.
\n\u00dagy eml\u00e9kszem azokra a ny\u00e1rest\u00e9kre, mintha eg\u00e9sz \u00e9letemet itt \u00e9ltem volna le. Hanyattfekve a gyepen az erd\u0151 f\u00f6l\u00f6tt, mint egy \u00e9gi b\u00e1bsz\u00ednh\u00e1zban r\u00f6pk\u00f6dtek ki \u00e9s \u00e9rkeztek a pirosorr\u00fa g\u00e9peink. Nem hallatszott a hangjuk, csak l\u00e1tni lehetett a naplement\u00e9ben, ahogy megcsillan a piros orruk vagy bal-egyes ajt\u00f3 \u00fcveg\u00e9r\u0151l visszacsill\u00e1mlott a napsug\u00e1r. Gyermekkoromban is \u00edgy n\u00e9ztem a nagy ritk\u00e1n felett\u00fcnk elh\u00faz\u00f3 g\u00e9peket, \u00e9s arr\u00f3l \u00e1lmodoztam, milyen lehet ott benne \u00fclni ilyenkor, mikor bes\u00fct a nap. Most pontosan tudom, milyen leny\u0171g\u00f6z\u0151. \u00c9s m\u00e9gis, ha ott fek\u00fcdn\u00e9k most hanyatt a gyepen ny\u00e1ri naps\u00fct\u00e9sben, \u00e9s az erd\u0151 m\u00f6g\u00fcl magasba r\u00f6ppenne egy g\u00e9p, \u00e9s megcsillanna rajta a f\u00e9ny, most is beh\u00fanyn\u00e1m a szemem, \u00e9s elk\u00e9pzeln\u00e9m, milyen lehet ott benne. Pontosan \u00fagy, mint beavatatlan koromban. A h\u00f3 aladt pihen\u0151 t\u00e1jon \u00e1tfuttatva tekintetem, a t\u00e1voli falu \u2013 vagy kisv\u00e1ros \u2013 k\u00fcls\u0151 tany\u00e1in l\u00e1tom a h\u00e1zakat feh\u00e9r f\u00fcst\u00f6t p\u00f6f\u00e9kelni, mint a mes\u00e9kben a gazdag szeg\u00e9ny emberekr\u0151l, akiknek nem fagy le arcukr\u00f3l a mosoly a legnagyobb \u00edns\u00e9gben sem, \u00e9s akiknek nem fogy el a n\u00f3ta \u00e9s vid\u00e1ms\u00e1g az ajkukr\u00f3l, b\u00e1rmi vil\u00e1g neh\u00e9zs\u00e9ge is ker\u00fclj\u00f6n a h\u00e1z k\u00fcsz\u00f6b\u00e9re. Persze, a vil\u00e1g az\u00f3ta sokkal nagyobb \u00e9s zajosabb lett. Ezek a h\u00e1zak most ezen a reggelen nekem m\u00e9gis mes\u00e9sek voltak. Az \u00fcnnepek el\u0151tt, majd csonkah\u00e9ten, \u00e9s \u00faj\u00e9v els\u0151 napjaiban is csavarogtam itt. Bej\u00e1rtam a faluba akkor. Szeretem a ny\u00e1rest\u00e9ket itt, de a leghangulatosabb, amikor der\u00e9kig \u00e9r a h\u00f3, \u00e9s az ablakokban a csillagok jelzik \u00e9s az orchide\u00e1k, hogy odabenn rendben vannak. Meg a k\u00e9m\u00e9nyekb\u0151l felsz\u00e1ll\u00f3 f\u00fcst. \u00c9s ha a sz\u00e9les k\u00e9m\u00e9nyt l\u00e1tom, tudom is m\u00e1r a szoba melyik szeglet\u00e9ben van a kandall\u00f3.
\nEgy utca keresztbe, egy meg az orsz\u00e1g\u00fat, a kis vegyesbolt, postahivatallal a sarokban, od\u00e9bb egy modern bev\u00e1s\u00e1rl\u00f3k\u00f6zpont, a kis fatemplom, \u00e9s szemben a vas\u00fat\u00e1llom\u00e1s. Innen indulnak a vonatok Osl\u00f3ba. Tulajdonk\u00e9ppen egy s\u00ednp\u00e1r, azaz csak meg\u00e1ll\u00f3, de ennek a kis helys\u00e9gnek ennyi is \u00e9ppen elegend\u0151. F\u00e9l\u00f3r\u00e1nk\u00e9nt lehet bevonatozni a v\u00e1rosba, ugyanannyi az \u00fat is. Ekkora h\u00f3ban a v\u00e1ros is sz\u00e9p, s\u0151t, Oslo mindig sz\u00e9p, de ilyenkor legink\u00e1bb a v\u00e1rosra emelked\u0151 hegyekbe v\u00e1gyom. Majd kiugrott a sz\u00edvem az \u00f6r\u00f6mt\u0151l, amikor sok \u00e9ve felfedeztem magamnak Osl\u00f3 felett az egykori olimpiai falut, ahol a gigantikus, vil\u00e1gh\u00edr\u0171 m\u0171ugr\u00f3 p\u00e1lya van, s amit este, ha megvil\u00e1g\u00edtanak, Oslo minden oldal\u00e1b\u00f3l l\u00e1tni a hegy tetej\u00e9n. Ott van Holmenkollen. A s\u00edel\u0151ket b\u00e1mulni is szeretek kij\u00e1rni oda, de nagyokat s\u00e9t\u00e1lni is. Egy kis templom is kapaszkodik a domboldalba, \u00e9s a fjordokra \u00e9s a lenti belv\u00e1rosra panor\u00e1m\u00e1t nyitva ott van a mened\u00e9kh\u00e1z-vend\u00e9gl\u0151. \u00d3, mennyire im\u00e1dok a kandall\u00f3val \u00e1tellenben az ablak melletti karossz\u00e9kben \u00fcld\u00f6g\u00e9lni egy poh\u00e1r bor mellett, onnan n\u00e9zni a havas t\u00e1jra, a t\u00e9len korad\u00e9lut\u00e1n s\u00f6t\u00e9ted\u0151 cikk-cakkos v\u00edzpartokra, l\u00e1tni, amint a v\u00e1ros f\u00e9nyei ezer csillagban gyulladnak fel! Azt\u00e1n nyaranta is felj\u00e1rtam, \u00e9s \u00e1fony\u00e1val degeszre zab\u00e1lva magam, mad\u00e1rcsicserg\u00e9sben, naps\u00fct\u00e9sben \u00e9s gyermekzsivajban \u00e9lveztem a ny\u00e1rban f\u00fcrd\u0151 fjordokat, a csill\u00e1ml\u00f3 vizet, pr\u00f3b\u00e1ltam felismerni minden \u00e9p\u00fcletet a t\u00e1voli belv\u00e1rosban odalenn. Nem hittem, hogy enn\u00e9l nagyobb \u00f6r\u00f6m is v\u00e1r r\u00e1m, amikor egy nap r\u00e1sz\u00e1ntam magam, \u00e9s a v\u00e1rosi metr\u00f3val, amivel Holmenkollenig felkapaszkodtam, egyszer a v\u00e9g\u00e1llom\u00e1sig mentem fel. Igen, a metr\u00f3 a hegy tetej\u00e9ig felkapaszkodik kanyarg\u00f3s \u00e9s pazar kil\u00e1t\u00e1ssal t\u00e1rsul\u00f3 \u00fatvonalakon, vas\u00fat-szerpentineken. Frognerseteren ennek a hegynek a legmagasabb pontja. Egy ny\u00e1ri d\u00e9lut\u00e1non fedeztem fel magamnak a helyet. A f\u0171vel ben\u00f6vesztett h\u00e1ztet\u0151k f\u00f6l\u00f6tt a gyermekt\u00e1bor \u00e9s sportp\u00e1ly\u00e1k mellett, a hegytet\u0151n ott volt nagy terasszal a v\u00e1rosra kitekint\u0151 mened\u00e9kh\u00e1z. V\u00f6r\u00f6s\u00e1fonyasz\u00f3sszal szerv\u00edrozott r\u00e9n- \u00e9s marhafas\u00edrtot eb\u00e9deltem haj\u00e1ban f\u0151tt vajas krumplival \u00e9s p\u00e1rolt k\u00e1poszt\u00e1val. Az\u00e9rt nem feledhetem el, mert azt k\u00f6vet\u0151en, ha Osl\u00f3ban j\u00e1rtam, \u00e9s felmentem Frognerseterenbe, minden alkalommal ezt k\u00e9rtem. Habituspontot, hagyom\u00e1nyt gy\u00e1rtottam bel\u0151le magamnak. \u00cdgy lett egy boldogs\u00e1gpont meger\u0151s\u00edtve egy habitusponttal.
\nCsak tet\u00e9zte, amikor elj\u00f6tt a t\u00e9l, \u00e9s nem lehetett m\u00e1r a teraszon tany\u00e1zni a t\u00e1jba feledkezve, \u00e9s odabenn is alaposan sz\u00e9jjeln\u00e9ztem. A kinti panor\u00e1materaszt a nagy feny\u0151fa uralja ilyenkor, a h\u00e1z el\u00e9 lerakott s\u00edtalpak, sz\u00e1nok, vastag s\u00edkab\u00e1tok. Odabenn, a mened\u00e9kh\u00e1z nagy term\u00e9ben ott a kandall\u00f3, folyton ott ugr\u00e1ndoz\u00f3 kis skandikkal, akik, mint a cic\u00e1k, sz\u00edvesen kuporodnak a padk\u00e1ra k\u00e9t oldalt, am\u00edg a sz\u00fcl\u0151k egy bor vagy s\u00f6r mellett az \u00e9let dolgait osztj\u00e1k a vastag , faragott asztalok k\u00f6r\u00fcl. Itt m\u00e9g a csapi iv\u00f3v\u00edz\u00e9rt is fizetni kell. 5 koron\u00e1t. Senki sem b\u00e1nja, semennyit nem jelent 5 korona, az elv pedig az, hogy semmi sincs ingyen, az a v\u00edz sem a csapban, amelyik a vil\u00e1g egyik legjobb \u00edz\u0171 tiszta forr\u00e1svize. Nem kell a kassz\u00e1hoz menni a p\u00e9nzzel. Oda kell dobni egy dobozba \u00f6nk\u00e9nt. \u00c9s odadobj\u00e1k! Mindig azt hittem, n\u00e1lam senki sem szeret jobban \u00e9dess\u00e9geket nyakalni. De Skandin\u00e1vi\u00e1ban r\u00e1j\u00f6ttem, hogy ha \u00e9n annyi \u00e9dess\u00e9get enn\u00e9k, mint \u0151k ott, akkor m\u00e1r r\u00e9g cukorrohamot kaptam volna. A mindennapi \u00e9tkez\u00e9seik szerves velej\u00e1r\u00f3ja a mindenf\u00e9le kr\u00e9mes, t\u00falcukrozott s\u00fctem\u00e9ny, desszert. Egy ilyen eb\u00e9d ut\u00e1n gondoltam, szerencs\u00e9t pr\u00f3b\u00e1lok, mint az egyszeri szeg\u00e9ny ember fia, \u00e9s lej\u00e1rom az \u00e9telt valamelyik erdei \u00faton. Ekkor fedeztem fel az \u00f6sszek\u00f6t\u0151 r\u00f6vid\u00edt\u00e9st Frognerseteren \u00e9s Holmenkollen k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s m\u00e9g csak vonatra sem kellett sz\u00e1llni, alig egy \u00f3ra alatt \u2013 b\u00e1m\u00e9szkod\u00e1ssal is megtoldva \u2013 le\u00e9rtem az olimpiai faluba. Mikor k\u00e9s\u0151bb b\u0151vebben is ut\u00e1naolvasgattam, der\u00fclt ki, hogy az olimpiai falu a hegy mindk\u00e9t oldal\u00e1ra \u00e9p\u00fclt, \u00e9s alig v\u00e1rtam, hogy egy ny\u00e1ri napon ism\u00e9t Osl\u00f3ban lehessek, \u00e9s ez\u00fattal a hegy t\u0151loldala fel\u0151l mentem fel. Egy darabig ide is felmegy a metr\u00f3, nem volt t\u00fals\u00e1gosan nagy er\u0151fesz\u00edt\u00e9s m\u00f6g\u00f6tte, \u00e9s az \u00faj felfedez\u00e9s \u00f6rm\u00f6me meg\u00e9rt minden f\u00e1rads\u00e1got. Sognsvann vonzerej\u00e9t els\u0151sorban a 3 km ker\u00fclet\u0171 t\u00f3 k\u00e9pezi, ahol ny\u00e1ron f\u00fcrdeni, t\u00e9len korcsoly\u00e1zni \u00e9s l\u00e9khorg\u00e1szni j\u00e1rnak a helyiek. Augusztusban az Oslo Triatlont is itt rendezik. Ny\u00e1ri h\u00f3napokban, ha nem esik \u00e9pp, sz\u00edvesen j\u00e1rok fel. Igaz, a sok \u00e9v alatt sem f\u00fcr\u00f6dtem egyszer sem a t\u00f3ban, amelynek a vize, a fenyvesek \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban a ny\u00e1ri melegek idej\u00e9n sem melegszik k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben fel, b\u00e1r ez a norv\u00e9gokat szemmel l\u00e1that\u00f3an hidegen hagyja. A totyogni is alig tud\u00f3 gyerk\u0151c\u00f6k is a sivalkodva pancsolnak naphosszat is a friss viz\u0171 t\u00f3ban. F\u00fcrdeni nem f\u00fcr\u00f6dtem, de mindig k\u00f6rbej\u00e1rom, be-ben\u00e9zek az erd\u0151be, gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t szedek, vir\u00e1gokat, madarakat fot\u00f3zom.
\nMunkat\u00e1rsaim nagy r\u00e9sze, aki a sz\u00e1llodaszob\u00e1juk mag\u00e1ny\u00e1ban egy \u00fcveg otthonr\u00f3l becsemp\u00e9szett bor mellett Netflixeznek naphosszat, ha Norv\u00e9gi\u00e1ban vannak, a fot\u00f3imat \u00e9s \u00e9lm\u00e9nyeimet l\u00e1tva azt szokt\u00e1k mondogatni, egy m\u00e1sik vil\u00e1gban, egy m\u00e1sik dimenzi\u00f3ban \u00e9lek. Igazuk is van, soha nem tiltakozom ez ellen. Ez a vil\u00e1g, ez a dimenzi\u00f3 azonban senkit\u0151l sincs elz\u00e1rva. Legal\u00e1bbis eddig nem volt\u2026
\nA Nordby-t\u00f3ra n\u00e9z\u0151 tetej\u00e9ig behavazott pad t\u00e1ml\u00e1j\u00e1n \u00fccs\u00f6r\u00f6gve elm\u00e9lkedtem norv\u00e9giai eml\u00e9keimen, mikor eszembe jutott, ideje lesz visszas\u00e9t\u00e1lni a delibe megreggelizni, az\u00f3ta elk\u00e9sz\u00fclhetett. Nem az erdei \u00faton, hanem az orsz\u00e1g\u00fat fel\u00e9 ker\u00fclve kapaszkodtam fel a t\u00f3partr\u00f3l az orsz\u00e1gutat szeg\u00e9lyez\u0151, imm\u00e1r letisztogatott j\u00e1rd\u00e1ra. A forgalom is meg\u00e9l\u00e9nk\u00fclt. A falu hat\u00e1r\u00e1ban egy sz\u00e9les mez\u0151 ter\u00fcl el, \u00e9ppen a t\u00f3 felett, ny\u00e1ron vir\u00e1gokkal, lila, r\u00f3zsasz\u00edn, k\u00e9k \u00e9s feh\u00e9r csillagf\u00fcrttel olyan s\u0171r\u0171n ben\u0151ve, hogy a t\u00e1volr\u00f3l csak egy nagy lila hull\u00e1mz\u00f3 tengernek l\u00e1tszik. Ilyenkor pedig a r\u00e9tet szeg\u00e9lyez\u0151 sz\u00ednes h\u00e1zak a t\u00e1volban, mintha a feh\u00e9r h\u00f3takar\u00f3 al\u00f3l kandik\u00e1ln\u00e1nak fel\u00e9m. Egy-k\u00e9t l\u00e1bnyom a h\u00f3ban jelzi a szarvasok \u00e9s a nyulak korai sertepert\u00e9l\u00e9seit.
\nVisszat\u00e9rve a delibe, az ablak melletti asztalhoz telepedtem le, a havas kab\u00e1tomat, s\u00e1lat, sapk\u00e1t a fogasra akasztottam, \u00e9s a j\u00f3 melegben, j\u00f3les\u0151 f\u00e1rads\u00e1ggal adtam \u00e1t magam a kora reggeli pillanatnak. Csak egy kamionos volt benn, reggeli\u00e9rt ugrott be \u0151 is az orsz\u00e1g\u00fatr\u00f3l, megtankolt, \u00e9s miut\u00e1n kiment, hallottam is a g\u00e9p motorjait felb\u0151gni, \u00e9s a lomha j\u00e1rm\u0171 kik\u00edgy\u00f3zott a parkol\u00f3b\u00f3l.
\n\u2013 Roadside burger\u2026 Eg\u00e9szs\u00e9g\u00e9re! \u2013 tette le el\u00e9m Iver a skandi burgert \u2013 A s\u00fclt krumpli is perceken bel\u00fcl \u00e9rkezik, Johanna kihozza majd \u00f6nnek \u2013 akkor vettem \u00e9szre, m\u00e1r indul\u00e1sra k\u00e9szen, kab\u00e1tban volt \u2013 \u00c9s eln\u00e9z\u00e9st, hogy k\u00e9nyetelen voltam megv\u00e1rakoztatni, de nem tudok \u00e1tsiklani felette, \u00e9s tisztelettel tekintek fel \u00f6nre, hogy ilyen m\u00f3dfelett akt\u00edv, kor\u00e1n kel, bej\u00e1rta az erd\u0151t, mire m\u00e1sok fel\u00e9bredtek\u2026
\n\u2013 \u00d6nt is felzaklatn\u00e1 a gondolat, hogy hajnali n\u00e9gykor musk\u00e1tlis cserepeket hajig\u00e1lhatnak be az ember ablak\u00e1n. De a k\u00e9sedelem\u00e9rt nem kell eln\u00e9z\u00e9st k\u00e9rnie, r\u00e9szemr\u0151l az \u00f6r\u00f6m, hogy l\u00e1thattam, \u00e9s itt reggelizhetem m\u00e9g\u2026
\n\u2013 Musk\u00e1tlis cserepeket? \u2013 szisszent fel Iver.
\n\u2013 Cserepes musk\u00e1tlikat\u2026
\n\u2013 Ki tenne ilyet?\u2026 \u2013 \u00e9rtetlenkedett.
\n\u2013 Baxter, az az agyal\u00e1gyult Baxter, a \u201eKifog\u00e1stalan\u201d\u2026 eh! \u2013magyar\u00e1ztam nagyot harapva a burgerbe, amit\u0151l mindk\u00e9t oldalon sz\u00e9tfr\u00f6ccsent a bernaise sz\u00f3sz az arcomon.
\n\u2013 A hotelben, uram?!\u2026
\n\u2013 \u00c1, nem. A Blandings kast\u00e9lyban \u2013 s mivel nem akartam, hogy eme \u2013 sok\u00e1ig utols\u00f3 \u2013 tal\u00e1lkoz\u00e1sunk \u00e9s ez a besz\u00e9lget\u00e9s m\u00e9ly \u00e9s gy\u00f3gy\u00edthatatlan nyomokat hagyjon ebben a j\u00f3lelk\u0171 fi\u00faban \u2013 siettem hozz\u00e1tenni, miut\u00e1n a sz\u00f3szt leitattam h\u00e1rom szalv\u00e9t\u00e1val a k\u00e9pemr\u0151l \u2013 Tudja, a reg\u00e9nyben, amit hajnalban olvastam\u2026
\n\u2013 Oh! \u2013 s\u00f3hajtott fel megk\u00f6nnyebb\u00fclten \u2013 Teljesen \u00e9rthet\u0151. Engem is felzaklatn\u00e1nak azok a vir\u00e1gosl\u00e1d\u00e1k. \u2013 \u00e9s kacagott.
\n\u2013 Cserepek. Musk\u00e1tlis cserepek! \u2013 \u00e9s egy\u00fctt kacagtunk, mik\u00f6zben b\u00facs\u00faz\u00f3ul kezet fogtunk, \u00e9s Johanna megjelent a t\u00e1l s\u00fclt krumplival.
\nMegk\u00edn\u00e1ltam \u0151ket bel\u0151le, udvariasan vettek is egy-egy csipetnyit.
\n\u2013 Gombolkozzon be, Iver, hideg van kinn. Rem\u00e9lem, mihamarabb \u00fajra l\u00e1tom! \u00c9s megint nincs mag\u00e1n sapka!
\n\u2013 \u00dagy legyen, uram. Vigye el \u00fcdv\u00f6zletemet New Yorkba. Egyszer tal\u00e1n \u00e9n is eljuthatok oda!
\n\u2013 K\u00edv\u00e1nom \u00f6nnek, Iver! Magamnak meg azt, hogy eljussak m\u00e9g Norv\u00e9gi\u00e1ba. Sokszor.
\n\u2013 Mi visszav\u00e1rjuk!
\nVisszafel\u00e9 l\u00e9pegetve a h\u00eddon, l\u00e1ttam a kotr\u00f3g\u00e9peket dolgozni az \u00faton. Embermagass\u00e1gra tolt\u00e1k fel az innens\u0151 sz\u00e1lloda melletti parkol\u00f3 ter\u00fclet\u00e9re a havat az utakr\u00f3l. \u00d6r\u00fcltem, hogy az erdei \u00f6sv\u00e9nyt, a k\u00e9t sz\u00e1lloda k\u00f6z\u00f6tt nem tisztogatt\u00e1k le, a saj\u00e1t nyomaimon l\u00e9pkedtem visszafel\u00e9. Azt\u00e1n valahol a szikla k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n ut\u00f3l\u00e9rt a h\u00f3kotr\u00f3. J\u00f3, hogy van a zenesz\u00e1mok sz\u00fcnet a f\u00fclemben, \u00e9s mik\u00f6zben a h\u00f3ban sz\u00f6kd\u00e9cselve haladtam dudor\u00e1szva, mint egy \u00e1lomk\u00f3ros medve, egyszer \u2013 a j\u00f3 f\u00fclemmel \u2013 meghallottam a z\u00fag\u00e1st a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt, \u00e9s f\u00e9lreugrottam a sz\u00e1raz boz\u00f3tosba, az \u00e1gakr\u00f3l pedig \u00fajabb t\u00f6mb h\u00f3 zuhogott a fejemre. A traktorista el\u0151bb megszeppent majd j\u00f3t mulattunk a helyzeten. A nyom\u00e1ban tiszta lett a j\u00e1rda. K\u00e9t oldalt pedig a f\u00e1k derek\u00e1ig \u00e9rt a m\u00e1rciusi els\u0151 h\u00f3.
\nKis\u00fct\u00f6tt a nap, a h\u00f3 ezer csill\u00e1mban verte vissza minden ir\u00e1nyb\u00f3l. Bel\u00e9ptem a sz\u00e1lloda ajtaj\u00e1n.
\nLars m\u00e1r nem volt a recepci\u00f3n, egy fiatal l\u00e1ny seg\u00edtett egy \u00e9ppen t\u00e1voz\u00f3 csal\u00e1dnak. Meg is lepett, amikor a nevemen sz\u00f3l\u00edtott amazok v\u00e1lla f\u00f6l\u00f6tt ut\u00e1namsz\u00f3lva:
\n\u2013 Miszter D\u00e1nksz! Uram!\u2026Egy pillanatra! \u2013 Oldalra h\u00edvott, \u00e9s hogy a t\u00e1voz\u00f3 vend\u00e9gekt\u0151l od\u00e9bb, diszkr\u00e9ten \u00e1tadhassa a r\u00e1b\u00edzott \u00fczenetet, halkan s\u00fagott valamit a f\u00fclembe.
\n\u2013 Az a rossz f\u00fclem, kisasszony. A m\u00e1sikba, legyen oly b\u00e1jos..
\n\u2013 Azt mondom, hogy Lars arra k\u00e9rt, adjam \u00e1t, ne lep\u0151dj\u00f6n meg, valamit tal\u00e1lni fog a szob\u00e1j\u00e1ban\u2026 \u2013 mondta ezt k\u00f6vet\u0151en tagoltan.
\n\u2013 Cserepes?
\n\u2013 Mi?
\n\u2013 A musk\u00e1tli?
\nA l\u00e1ny \u00f6sszezavarodott, \u00e9s elk\u00f6nyvelte, nem \u00e9rtettem, amit mondott, ez\u00e9rt elism\u00e9telte:
\n\u2013 Meg-le-pe-t\u00e9s van a szob\u00e1j\u00e1ban! T\u00f6bbet nem mondhatok.
\n\u2013 \u00d3h, \u00e9rtem! Pomp\u00e1s! Masnit k\u00f6t\u00f6ttek Larsra \u00e9s be\u00e1ll\u00edtott\u00e1k a szob\u00e1mba?
\nCsend.
\n\u2013 Hm\u2026 nekem most mennem kell \u2013 \u00e9s kuncogva visszat\u00e9rt klienseihez.
\nIzgatottan nyitottam a szob\u00e1mba. Egy t\u00e1l gy\u00fcm\u00f6lcs \u00e9s egy bombon fogadott az asztalon, benne egy lev\u00e9lke:
\n\u201eA 658-as mindig az \u00f6n\u00e9 lesz, am\u00edg \u00e9n itt vagyok. Visszav\u00e1rjuk. Lars\u201d<\/p>\n