{"id":90281,"date":"2020-05-23T03:00:32","date_gmt":"2020-05-23T03:00:32","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=90281"},"modified":"2020-05-20T14:06:12","modified_gmt":"2020-05-20T14:06:12","slug":"para-olga-kuldetestudat-a-gyermeki-lelekben","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=90281","title":{"rendered":"Para Olga: K\u00fcldet\u00e9studat a gyermeki l\u00e9lekben"},"content":{"rendered":"

\u201eegy percre megfogom, ami \u00f6r\u00f6k\u201d<\/em>
\n(Kosztol\u00e1nyi Dezs\u0151)<\/em><\/p>\n

Ami\u00f3ta az eszemet tudom, mindig im\u00e1dtam az iskol\u00e1t. Mint aki els\u0151 perct\u0151l tudja, ez lesz az \u00e9lettere, \u00e9let\u00e9nek \u00e9rtelme, c\u00e9lja, v\u00e1gya: tan\u00edtani. Enn\u00e9l szebbet elk\u00e9pzelni sohasem tud.
\nMa m\u00e1r, a m\u00e1sodik gyermekkorba \u00e9rve, tapasztalja, igen, az iskola az a hely, ahol j\u00f3l \u00e9rezte mindig mag\u00e1t, mint valami sejtelmes k\u00fcldet\u00e9studat lappangott ott m\u00e9lyen benne m\u00e1r a kicsi gyermeki lelk\u00e9ben, el\u0151bb kimondatlanul, azt\u00e1n m\u00e1r k\u00e9s\u0151bb egyre tudatosabban.
\nMa m\u00e1r nem csod\u00e1lkozik, mi\u00e9rt is volt mindez, hiszen \u00e1tb\u00f6ng\u00e9szve a csal\u00e1df\u00e1kat, az \u00e9desanyja de az \u00e9desapja \u00e1g\u00e1n is nagyon sok tan\u00edt\u00f3, rektor, igazgat\u00f3, tan\u00edt\u00f3, tan\u00e1r van. Igen, tudja ma m\u00e1r, a hajlam is \u00f6r\u00f6kl\u0151dik, sajnos, a el\u0151d\u00f6k \u00e9let\u00e9ben a sok sorscsap\u00e1s is, mindk\u00e9t sz\u00e1lon, v\u00e9rtan\u00fahal\u00e1l, korai \u00e1rvas\u00e1g, gyakori gyermekhal\u00e1l, hadifogs\u00e1g, \u00fcld\u00f6ztet\u00e9s, megnyomor\u00edt\u00e1s, ennek m\u00e9lyen a tudat alattiban val\u00f3 tov\u00e1bb\u00e9l\u00e9se, a harcos \u201ede az\u00e9rt is\u201d makacss\u00e1ga, a sz\u00e9kely akaratoss\u00e1g, kitart\u00e1s az igazs\u00e1g mellett.
\nPersze, h\u0151s\u00fcnk, a kicsi \u00f3vod\u00e1s, a t\u00f6bbi \u00f3vod\u00e1s t\u00e1rs\u00e1nak m\u00e1r tan\u00edt, neki m\u00e9g eml\u00e9kk\u00e9pe sincs ebb\u0151l a pici korb\u00f3l, de meg\u0151rizte a sz\u00fcl\u0151i eml\u00e9kezet.
\n\u00c9n is, ak\u00e1r Kosztol\u00e1nyi, \u201eegy percre megfogom, ami \u00f6r\u00f6k\u201d, mintha az\u00e9rt mes\u00e9lt\u00e9k volna annyit, hogy m\u00e9gis legyen \u00f6r\u00f6k eml\u00e9ke ebb\u0151l a korb\u00f3l is, hiszen akkor f\u00e9nyk\u00e9p is alig k\u00e9sz\u00fclt, egyetlenegy van, \u00f3vod\u00e1s kor\u00e1b\u00f3l. Annyiszor elmes\u00e9lt\u00e9k, hogy ma m\u00e1r b\u00e1rmikor k\u00e9pes felid\u00e9zni a mes\u00e9lteket.
\nKerek babarca volt, \u00e9s ehhez nagyon tal\u00e1lt a kerek gall\u00e9rocska, amelyr\u0151l \u00e1lland\u00f3an h\u00e1tralibbentette a sz\u0151ke hajtincseket, \u00e9s csoda k\u00e9k szemeit kiss\u00e9 \u00f6sszeh\u00fazva sorba le\u00fcltette az utc\u00e1b\u00f3l \u00e1lland\u00f3an n\u00e1luk \u00f6sszeseregl\u0151 gyerekeket, mert \u0151 volt az \u00f3v\u00f3 n\u00e9ni, \u00e9s bizony, a sok kicsi pajt\u00e1s sz\u00edvesen ment bele a j\u00e1t\u00e9kba. Otthonr\u00f3l is \u00edgy k\u00e9rezkedtek a cs\u00f6pps\u00e9gek a sz\u00fcleikt\u0151l, mennek a d\u00e9lut\u00e1ni \u00f3vod\u00e1ba, mert v\u00e1rja m\u00e1r Buba \u00f3v\u00f3 n\u00e9ni, ha ugyan volt kit\u0151l, mert a nagyobbak legt\u00f6bbsz\u00f6r otthon voltak magukban, mehettek, ahov\u00e1 akartak.
\nEz csod\u00e1s gyermekkor volt. Volt ott mese, vers, s minden, a v\u00e9g\u00e9n \u00f3ri\u00e1si szaladg\u00e1l\u00e1s a hossz\u00fa udvaron. A cs\u0171r volt a v\u00e1r, ahol a legink\u00e1bb el lehetett b\u00fajni. Azt\u00e1n, egy-k\u00e9t \u00e9v m\u00falva, m\u00e1r megkomolyodva, tan\u00edt\u00f3 n\u00e9niv\u00e9 l\u00e9pett el\u0151, nem hi\u00e1ba na, a nagyn\u00e9nje, Ida tan\u00edt\u00f3 n\u00e9ni gyakran vitte az iskol\u00e1ba, hogy ott vigy\u00e1zzon r\u00e1, meg im\u00e1dta is, mert nem volt gyereke, s ott r\u00e1ragadt a tudom\u00e1ny m\u00e9g \u00f3vod\u00e1s kor\u00e1ban, jobban tudott \u00f6sszeadni \u00e9s kivonni, mint az iskol\u00e1sok. Sokszor a t\u00e1bl\u00e1n\u00e1l szerepelt mint tan\u00edt\u00f3 n\u00e9ni, \u00e9s csod\u00e1k-csod\u00e1ja, a gyerekek \u00edrt\u00e1k, s volt m\u00e1r kedvenc egy-k\u00e9t \u201etan\u00edtv\u00e1nya\u201d, akik h\u0171s\u00e9gesen oldott\u00e1k meg a kapott feladatot sz\u00fcneteken, s azt\u00e1n otthon, az \u00f3ri\u00e1s udvarukon d\u00e9lut\u00e1nonk\u00e9nt a porba rajzolt\u00e1k a t\u00e1bl\u00e1t, meg is vonalazva sz\u00e9pen, s rajzoltak, sz\u00e1moltak, m\u00e1r a bet\u0171ket is mind ismerte, pattogott a kicsi v\u00e9kony hang, mennyi \u00f6t meg kett\u0151, \u00e9s k\u00f3rusban zengt\u00e9k az udvaron, hogy mennyi. J\u00f3 m\u00f3ka lehetett\u2026 Azt\u00e1n est\u00e9nk\u00e9nt az \u00f3ri\u00e1s ak\u00e1cf\u00e1k alatt nyaranta mez\u00edtl\u00e1b nyargal\u00e1sztak az utca felvert por\u00e1ban, \u00e9lvezt\u00e9k a szabads\u00e1got, mert a sz\u00fcl\u0151k \u00fagy bele voltak temetkezve a sok munk\u00e1ba, hogy nem \u00e9rtek r\u00e1 vel\u00fck foglalkozni.
\n\u0150 m\u00e9g \u00f3vod\u00e1sk\u00e9nt meg is fogalmazta, mi szeretne lenni. Ez is beker\u00fclt a csal\u00e1di legend\u00e1riumba, csal\u00e1di \u00f6sszej\u00f6veteleken sokszor elmes\u00e9lt\u00e9k k\u00e9s\u0151bb is, sz\u00f3 szerint id\u00e9zve szavait.
\nM\u00e9g a rokons\u00e1g is \u00edgy bec\u00e9zte: \u201ekicsi tan\u00edt\u00f3 n\u00e9ni\u201d , mert az esti csal\u00e1di \u00f6sszej\u00f6vetelek elmaradhatatlanok voltak, a gyerekeknek k\u00fcl\u00f6n asztaluk volt, \u00e9s m\u00e1r indult is az esti j\u00e1tsz\u00e1s, amelyben mindig \u0151 volt a tan\u00edt\u00f3 n\u00e9ni.
\nSzinte l\u00e1tom magam, a sok mes\u00e9l\u00e9s nyom\u00e1n megelevenedik a k\u00e9p, sz\u00e9p \u0151sz eleji ver\u0151f\u00e9nyben \u00fasztak az almaf\u00e1k, \u00e9s a kisl\u00e1nyka – j\u00f3magam – ott l\u00e9pdeltem h\u00e1tra a kert\u00fcnk v\u00e9g\u00e9be, \u00f3vod\u00e1s egyenruh\u00e1mban. Az \u00e9desanya \u00e9s testv\u00e9rek m\u00e1r jav\u00e1ban szedt\u00e9k a pity\u00f3k\u00e1t, ez k\u00f6z\u00f6s csal\u00e1di munka volt, a nagyobb testv\u00e9reim m\u00e1r komoly seg\u00edts\u00e9gnek sz\u00e1m\u00edtottak, mert az apa idej\u00e9ben munk\u00e1ra akarta szoktatni \u0151ket. Az \u00e9desapja sz\u00e9kely szigorral r\u00e1sz\u00f3lt.
\n\u2013 Hajolj le, Kincsem, l\u00e1sd milyen sz\u00e9pek, \u00e9pek, szinte mind nagyok, k\u00f6nny\u0171 szedni, \u00edgy kell ni, \u00e9s gyorsan szedegessed te is!
\n\u2013 De ma tanultunk egy sz\u00e9p \u00e9neket! \u2013 \u00e9s m\u00e1r d\u00fadolni is kezdett a k\u00e9t testv\u00e9re \u00f6r\u00f6m\u00e9re, akik megtapsolt\u00e1k, \u00e9s persze elfelejtettek ser\u00e9nyen dolgozni.
\n\u2013 Most ne szerepelj, kis Fed\u00e1k S\u00e1rim, nincs r\u00e1 id\u0151, majd k\u00e9s\u0151bb, hamar befejezz\u00fck, azt\u00e1n akkor \u00e9nekelheted, amit ma tanult\u00e1l\u2026
\nAz \u00e9desanya l\u00e1gyabban sz\u00f3lt hozz\u00e1, \u00e9s unszolta a munk\u00e1ra \u0151 is.
\nEkkor lehajolt, de bizony, nagyon lassan vett fel egyet, a legszebbet, legnagyobbat, megforgatta, mintha tanulm\u00e1nyozn\u00e1, azt\u00e1n bedobta a kos\u00e1rba, \u00e9s mindannyiszor, ah\u00e1nyszor lehajolt, felvett egyet, a kos\u00e1rba tette, a feh\u00e9r \u00f3vod\u00e1s k\u00f6t\u00e9nyk\u00e9be t\u00f6r\u00f6lte a kez\u00e9t. Egy darabig a testv\u00e9rei mosolyogtak rajta, meg\u00e1llt a munka, \u0151k sem akart\u00e1k szedni , bezzeg a kicsinek mindent szabad\u2026
\nAzt\u00e1n az \u00e9desapjuk r\u00e1juk sz\u00f3lt:
\n\u2013 Ser\u00e9nyen, ser\u00e9nyen, nem lust\u00e1lkodunk!
\nAzonnal sz\u00f3t fogadott a b\u00e1tyja is, a h\u00faga is, m\u00e1r nem kacar\u00e1sztak, komolyan dolgoztak.
\nDe a kisl\u00e1nyka csak nem akarta szedni, ism\u00e9t a kez\u00e9t t\u00f6r\u00fclgette.
\nAz \u00e9desanyja azt k\u00e9rdezte:
\n\u2013 Mi\u00e9rt t\u00f6rl\u00f6d a kezed a sz\u00e9p feh\u00e9r k\u00f6t\u00e9nyk\u00e9dbe?
\n\u2013 Az\u00e9rt, mert pr\u00e9zlis lett a kezem , \u00e9s nem szeretem! – mondta dacosan.
\nErre az \u00e9desapa hat\u00e1rozottan r\u00e1sz\u00f3lt:
\n\u2013 Szedjed csak, mert ha nagy leszel, te is kell szedjed eg\u00e9sz nap vel\u00fcnk egy\u00fctt!
\nH\u00e1t ezen elgondolkozott a kicsi l\u00e1ny, \u00e9s sok\u00e1ra felelt.
\n\u2013 \u00c9n nem szedem a pity\u00f3k\u00e1t, mert \u00e9n tanulok, \u00e9s tan\u00edt\u00f3 n\u00e9ni leszek!
\nErre az apja sz\u00edve is megl\u00e1gyult kicsit, s el\u00e9rz\u00e9keny\u00fclve mondta:
\n\u2013 Hallgassa meg az Isten, seg\u00edtsen meg! \u2013 odament, \u00f6lbe kapta, majd fi\u00e1hoz \u00e9s a nagyobbik l\u00e1ny\u00e1hoz fordulva b\u00fcszk\u00e9n mondta:
\n– No, l\u00e1m, a h\u00fagotok m\u00e1r tudja, mi szeretne lenni!
\nTov\u00e1bb nem tudom, hogy folytat\u00f3dott, ennyit \u0151riztek meg a sz\u00fcl\u0151k sz\u00f3 szerint a szavaimb\u00f3l. S milyen j\u00f3l tett\u00e9k, egy darabka m\u00falt, mely nem m\u00falt el nyomtalanul\u2026<\/p>\n

(Sepsiszentgy\u00f6rgy, 2020. m\u00e1jus 12.)<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

\u201eegy percre megfogom, ami \u00f6r\u00f6k\u201d (Kosztol\u00e1nyi Dezs\u0151) Ami\u00f3ta az eszemet tudom, mindig im\u00e1dtam az iskol\u00e1t. Mint aki els\u0151 perct\u0151l tudja, ez lesz az \u00e9lettere, \u00e9let\u00e9nek \u00e9rtelme, c\u00e9lja, v\u00e1gya: tan\u00edtani. Enn\u00e9l szebbet elk\u00e9pzelni sohasem tud. Ma m\u00e1r, a m\u00e1sodik gyermekkorba \u00e9rve, tapasztalja, igen, az iskola az a hely, ahol j\u00f3l \u00e9rezte mindig mag\u00e1t, mint valami sejtelmes […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[23],"tags":[],"class_list":["post-90281","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-rovidproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/90281","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=90281"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/90281\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=90281"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=90281"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=90281"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}