R\u00f3bertet a zene megint mintegy f\u00e9l\u00e1lomba ringatta. Akaratlanul is lecsuk\u00f3dott a szeme, de igyekezett nem elaludni, hanem csak visszaeml\u00e9kezni a t\u00f6rt\u00e9ntekre.
\nIsm\u00e9t Lvov utc\u00e1it r\u00f3tta \u00faj ismer\u0151s\u00e9vel, m\u00e1r-m\u00e1r bar\u00e1tj\u00e1val. Nagyon kedves fi\u00fa volt. A menyasszonya \u00e9s annak a sz\u00fclei is kedvesen fogadt\u00e1k az ismeretlen magyar vend\u00e9get. Hamarosan mindenki \u00f6sszebar\u00e1tkozott vele. M\u00e9g Vitalij n\u0151v\u00e9r\u00e9n\u00e9l is voltak vend\u00e9gs\u00e9gben.
\n– Witek – hallotta a n\u0151 hangj\u00e1t a m\u00e1sik szob\u00e1b\u00f3l, am\u00edg \u0151k a csal\u00e1di albumokat n\u00e9zegett\u00e9k. – K\u00e1v\u00e9t akartok vagy te\u00e1t?
\n– Witek? – sz\u00f3lalt meg csod\u00e1lkozva R\u00f3bert. – Teh\u00e1t Witold vagy \u00e9s nem Vitalij?
\n– Igen. De ukr\u00e1nok \u00e9s oroszok k\u00f6z\u00f6tt dolgozom, akik Vitalijnak h\u00edvnak, ez\u00e9rt mutatkoztam \u00edgy be neked.
\nEkkor kiss\u00e9 felnyitotta a szem\u00e9t, az esz\u00e9be jutott, hogy Witeket m\u00e1r t\u00f6bb \u00e9ve ismeri, \u00e9s ezut\u00e1n tiszt\u00e1n m\u00e1r csak az utols\u00f3 \u00fatj\u00e1ra gondolt, de m\u00e9g mindig nem jutott tov\u00e1bb.
\nIsm\u00e9t becsukta a szem\u00e9t.
\nEste, amikor mentek hazafel\u00e9, R\u00f3bert arra lett figyelmes, hogy valaki k\u00f6veti \u0151ket. Amikor a bar\u00e1tja meg-meg\u00e1llva r\u00e1mutatott valamelyik sz\u00e9p \u00e9p\u00fcletre, a m\u00f6g\u00f6tt\u00fck l\u00e9pdel\u0151 f\u00e9rfi is meg\u00e1llt. R\u00f3bert nyugtalanul t\u00f6bbsz\u00f6r is h\u00e1trafordult, de Witold figyelmet sem ford\u00edtott az idegenre.
\n– Ne t\u00f6r\u0151dj vele, itt mindenkit figyelnek, aki k\u00fclf\u00f6ldr\u0151l j\u00f6tt – nyugtatta meg a magyar f\u00e9rfit.
\n– Honnan tudj\u00e1k, hogy k\u00fclf\u00f6ldi vagyok? – k\u00e9rdezte kiss\u00e9 idegesen.
\n– Itt mindenkir\u0151l mindent tudnak – magyar\u00e1zta a m\u00e1sik.
\nAz \u0151ket k\u00f6vet\u0151 f\u00e9rfi biztosan meghallotta, mert az egyik utcasarkon v\u00e9letlen\u00fcl elt\u0171nt m\u00f6g\u00fcl\u00fck.
\n– No, l\u00e1tod, m\u00e1r megel\u00e9gelte a koslat\u00e1st ut\u00e1nunk, mert semmi gyan\u00fasat sem \u00e9szlelt – v\u00e9lte Witek, de az idegen a m\u00e1sik utcasarkon ism\u00e9t megjelent. Ekkor Witold is meggyors\u00edtotta a l\u00e9pteit \u00e9s siet\u00e9sre \u00f6szt\u00f6k\u00e9lte R\u00f3bertet.
\nAz idegen azonban nem k\u00eds\u00e9rte el \u0151ket a h\u00e1zig. A legk\u00f6zelebbi meg\u00e1ll\u00f3ban felsz\u00e1llt a belv\u00e1ros fel\u00e9 tart\u00f3 buszra.
\nAlig fek\u00fcdtek le, amikor megsz\u00f3lalt a telefon. Kiss\u00e9 idegesen kapta fel R\u00f3bert a fej\u00e9t \u00e9s b\u00f6kte meg a szomsz\u00e9d \u00e1gyon fekv\u0151 bar\u00e1tj\u00e1t.
\n– A telefon – mondta, de m\u00e1ris l\u00e9pett be Witek any\u00f3sa.
\n– T\u00e9ged keresnek – mondta.
\nWitek d\u00fch\u00f6sen kelt fel, de nyugodtan, mert olyan munk\u00e1ja volt, hogy t\u00f6bbsz\u00f6r \u00e9jjel is beh\u00edvt\u00e1k.
\n– Ter\u00f3lad \u00e9rdekl\u0151dik egy hang – ki\u00e1ltott be nyugtalanul, lefogva egyik tenyer\u00e9vel a kagyl\u00f3t. R\u00f3bert is felkelt \u00e9s kiment. Witold kiss\u00e9 lehajolt, \u00edgy a telefon a k\u00e9t f\u00e9rfi f\u00fcle k\u00f6z\u00f6tt volt. Mindketten j\u00f3l \u00e9rtett\u00e9k az idegen hangot, amely kiss\u00e9 idegenes akcentussal, de oroszul besz\u00e9lt:
\n– Ki az az ismer\u0151se, akivel m\u00e1r k\u00e9t napja j\u00e1rja a v\u00e1rost?
\n– Mi\u00e9rt \u00e9rdekli ez mag\u00e1t? – mondta Witek inger\u00fclten.
\n– Nem fontos, hogy megmondja, mert mi tudjuk. \u00c9s figyelni fogjuk \u0151t is \u00e9s mag\u00e1t is. A legjobb az lesz, ha azonnal elutazik. Ott m\u00e1r v\u00e1rj\u00e1k.
\n– Ott? \u00c9s kik azok, akik tudj\u00e1k, hogy kicsoda a bar\u00e1tom? – k\u00e9rdezte alig t\u00fcrt\u0151ztetve nyugtalans\u00e1g\u00e1t \u00e9s haragj\u00e1t Witold.
\n– Az nem tartozik mag\u00e1ra. Csak ism\u00e9telten figyelmeztetem, hogy dobja ki, mert m\u00e9g maguknak is bajuk lehet!
\n– Mit avatkozik bele a mi dolgunkba? – m\u00e1r leplezetlen haraggal ki\u00e1ltotta Witold a kagyl\u00f3ba.
\n– Fogadja meg a szavam! – mondta az ismeretlen, \u00e9s a vonal t\u00fals\u00f3 v\u00e9g\u00e9n kattant a telefon.
\n– Letette – mondta Witek.
\n– Akkor menjek? M\u00e1r most azonnal? – k\u00e9rdezte R\u00f3bert szint\u00e9n kiss\u00e9 nyugtalanul.
\n– Dehogy! Nem ijedek meg mindenf\u00e9le n\u00e9vtelen telefon\u00e1l\u00f3t\u00f3l.
\n– De t\u00e9nyleg bajod lehet, s\u0151t az eg\u00e9sz csal\u00e1dnak – mondta R\u00f3bert, \u00e9s ekkor jutott az esz\u00e9be a kis csomag. – Tudod… – kezdte, de nem fejezete be a mondatot, mert \u00fagy gondolta, hogy ha Witold tudom\u00e1st szerez a dologr\u00f3l, m\u00e9g nagyobb bajba keveredhet.
\n– Holnap este \u00fagyis m\u00e9sz m\u00e1r tov\u00e1bb – mondta a lengyel fiatalember, mik\u00f6zben visszamentek a szob\u00e1ba.
\nA feles\u00e9ge k\u00edv\u00e1ncsian fel\u00fclt az \u00e1gyban:
\n– Ki volt az? Mit akart?
\n– R\u00f3bert ir\u00e1nt \u00e9rdekl\u0151dtek Bakub\u00f3l – hazudta Witold.
\nA n\u0151 tov\u00e1bb nem k\u00e9rdez\u0151sk\u00f6d\u00f6tt, de a f\u00e9lhom\u00e1lyban kivett\u00e9k az arckifejez\u00e9s\u00e9b\u0151l, hogy nem hitte el.<\/p>\n
(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" R\u00f3bertet a zene megint mintegy f\u00e9l\u00e1lomba ringatta. Akaratlanul is lecsuk\u00f3dott a szeme, de igyekezett nem elaludni, hanem csak visszaeml\u00e9kezni a t\u00f6rt\u00e9ntekre. Ism\u00e9t Lvov utc\u00e1it r\u00f3tta \u00faj ismer\u0151s\u00e9vel, m\u00e1r-m\u00e1r bar\u00e1tj\u00e1val. Nagyon kedves fi\u00fa volt. A menyasszonya \u00e9s annak a sz\u00fclei is kedvesen fogadt\u00e1k az ismeretlen magyar vend\u00e9get. Hamarosan mindenki \u00f6sszebar\u00e1tkozott vele. M\u00e9g Vitalij n\u0151v\u00e9r\u00e9n\u00e9l is voltak […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-90642","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/90642","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=90642"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/90642\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=90642"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=90642"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=90642"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}