R\u00f3bertnek ez alatt a p\u00e1r nap alatt alkalma ny\u00edlt jobban megismerkedni Bakuval. S\u00e9t\u00e1lgatott a Kaszpi-tenger partj\u00e1n, a bakui \u00f3v\u00e1rosban \u00e9s az \u00fajv\u00e1rosban is. El\u00fcld\u00f6g\u00e9lt a teah\u00e1zakban, elbesz\u00e9lgetett az emberekkel, ismerkedett Baku, Azerbajdzs\u00e1n \u00e9let\u00e9vel. Megk\u00f6nnyebb\u00fclten tapasztalta, hogy most senki sem figyeli, vagy legal\u00e1bbis olyan \u00fcgyesen teszi, hogy \u0151 semmit sem vesz \u00e9szre.
\nNagyon k\u00edv\u00e1ncsi volt Tebrizre, ez\u00e9rt, megkapv\u00e1n az enged\u00e9lyt a Bel\u00fcgyminiszt\u00e9riumt\u00f3l \u00e9s az ir\u00e1ni Konzul\u00e1tust\u00f3l, megvette a legsz\u00fcks\u00e9gesebb holmikat, a b\u0151r\u00f6nd\u00f6t \u00e9s az aktat\u00e1sk\u00e1t, amit elloptak t\u0151le, valamint egy \u00f6lt\u00f6nyt, majd egy este felsz\u00e1llt a vonatra, de a d\u00e9l-azerbajdzs\u00e1ni f\u0151v\u00e1rost nem ismerte meg, mert a peronon h\u00e1rom f\u00e9rfi v\u00e1rta. K\u00f6zrefogt\u00e1k \u00e9s az \u00e1llom\u00e1s \u00e9tterme fel\u00e9 vezett\u00e9k. Csak amikor m\u00e1r \u00fcltek, mutatkozott be egyik\u00fck:
\n– Memmed Fahridoglu Sahzade vagyok. Mag\u00e1n\u00e1l van a kis doboz? Adja \u00e1t! Ezt pedig – vett el\u0151 a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1b\u00f3l egy hasonl\u00f3 dobozt – vigye el Budapestre!
\n– A doboz nincs n\u00e1lam. Ellopt\u00e1k – mondta R\u00f3bert mit sem sejtve, de amikor az idegenek fenyeget\u0151en k\u00f6zelebb h\u00faz\u00f3dtak hozz\u00e1, m\u00e9g hozz\u00e1tette: – De ne f\u00e9ljen, meglesz. Keresi m\u00e1r az azerbajdzs\u00e1ni, a t\u00fcrkm\u00e9n, a gr\u00faz \u00e9s az \u00f6rm\u00e9ny rend\u0151rs\u00e9g.
\nCsak ezt hallva j\u00f6tt igaz\u00e1n d\u00fchbe Memmed.
\n– Maga ostoba! Most azonnal eredjen vissza Bakuba \u00e9s keresse meg azt az \u00e1tkozott dobozt! – f\u00f6rmedt r\u00e1.
\n– Keressem meg? De hogyan? – k\u00e9rdezte R\u00f3bert.
\n– Hogyan? Biztosan jelentkezik majd mag\u00e1n\u00e1l valaki, \u00e9s p\u00e1r nap m\u00falva \u00e9n is Bakuban leszek. Majd seg\u00edtek – mondta az egyik, eddig sz\u00f3tlanul \u00fcl\u0151 f\u00e9rfi.
\nT\u00f6bb besz\u00e9lget\u00e9sre nem volt idej\u00fck, mert k\u00e9t rend\u0151regyenruh\u00e1s f\u00e9rfi l\u00e9pett be az \u00e9tterembe \u00e9s az ajt\u00f3ban \u00e1llva kutat\u00f3an k\u00f6r\u00fcln\u00e9ztek. A R\u00f3bert mellett \u00fcl\u0151 h\u00e1rom f\u00e9rfi idegesen felugrott \u00e9s egy m\u00e1sik ajt\u00f3n t\u00e1vozott, csak Memmed dobott oda az asztalra egy vas\u00fati jegyet.
\n– F\u00e9l \u00f3ra m\u00falva indul vissza a vonata, itt a jegye!
\n\u00c9pp ekkor \u00e9rt oda az egyik rend\u0151r R\u00f3bert asztal\u00e1hoz, de az a jegyet gyorsan a zseb\u00e9be dugta. A rend\u0151r nem vette \u00e9szre, vagy csak azt gondolta, hogy a sz\u00e1ml\u00e1t teszi el eml\u00e9kbe. A rend\u0151r megvizsg\u00e1lta R\u00f3bert \u00fatlevel\u00e9t \u00e9s mosolyogva \u00edgy sz\u00f3lt:
\n– \u00c9rezze mag\u00e1t j\u00f3l min\u00e1lunk – \u00e9s t\u00e1vozott.
\nR\u00f3bertet a szovjet-ir\u00e1ni hat\u00e1ron alaposan \u00e1tvizsg\u00e1lt\u00e1k, de nem \u00e1rult\u00e1k el neki, hogy mit keresnek, csak \u0151 sejtette, hogy azt a kis dobozt, amit Budapestre kellene elvinnie.
\nBakuban az \u00e1llom\u00e1son v\u00e1rt\u00e1k. A rend\u0151rs\u00e9gt\u0151l.
\n– Lefoglaltuk a sz\u00e1llod\u00e1ban a szob\u00e1t. \u00c9s egy kis zsebp\u00e9nzt is adunk. Legyen nyugodt, most nem fogj\u00e1k megverni, mi vigy\u00e1zunk mag\u00e1ra – mondta a f\u00e9rfi.
\nA sz\u00e1llod\u00e1ban R\u00f3bertet m\u00e1r-m\u00e1r t\u00f6rzsvend\u00e9gk\u00e9nt fogadt\u00e1k. Ugyanabba a szob\u00e1ba ker\u00fclt vissza, ahol m\u00e9g k\u00e9t napja lakott. A szobaablakb\u00f3l l\u00e1that\u00f3 volt a t\u00f3 \u00e9s a m\u00f3l\u00f3, ahol \u00f6sszevert\u00e9k.
\n\u00c9s akkor elcsod\u00e1lkozott \u0151 maga is, amikor a Tebrizben l\u00e1tott egyik f\u00e9rfiban felismerte azt, aki azon a nevezetes napon leh\u00edvta a partra, egy kis s\u00e9t\u00e1ra.
\nIgen, jutott k\u00e9s\u0151bb az esz\u00e9be teljes vil\u00e1goss\u00e1ggal az eset, \u00e9s mindj\u00e1rt telefon\u00e1lt is a rend\u0151rs\u00e9gre. Meg\u00e9rkezett a t\u00fcrkm\u00e9n \u00e9s a gr\u00faz nyomoz\u00f3 meg az azerbajdzs\u00e1n rend\u0151r, aki a k\u00f3rh\u00e1zban l\u00e1togatta meg \u00e9s vette fel az adatait.
\n– Tud valami \u00fajat? – k\u00e9rdezte Kemal m\u00e1r az ajt\u00f3b\u00f3l. – Nek\u00fcnk m\u00e9g nem siker\u00fclt nyomra bukkannunk, s\u0151t akiket m\u00e1r-m\u00e1r kezdt\u00fcnk gyan\u00fas\u00edtani, hogy valamilyen kapcsolatban \u00e1llnak a tettessel, a tettesekkel, azok is elt\u0171ntek nyomtalanul.
\n– Biztosan visszamentek a saj\u00e1t k\u00f6zt\u00e1rsas\u00e1gukba – jegyezte meg az egyik nyomoz\u00f3.
\n– Vagy elutaztak k\u00fclf\u00f6ldre, mondjuk Ir\u00e1nba, Tebrizbe – vetette k\u00f6zbe R\u00f3bert.
\n– Tebrizbe? – csod\u00e1lkozott a m\u00e1sik nyomoz\u00f3, de egy kis id\u0151 m\u00falva esz\u00e9be jutott, hogy mi\u00e9rt is mentek volna oda. – Persze, hiszen maga ott j\u00e1rt.
\n– Igen, \u00e9s ott tal\u00e1lkoztam h\u00e1rom f\u00e9rfival. Egyik\u00fck azon a n\u00e9ven mutatkozott be, mint akinek \u00e1t kellett volna adnom egy kis csomagot. Egy m\u00e1sikr\u00f3l \u00e9ppen az im\u00e9nt jutott az eszembe, hogy pont \u0151 h\u00edvott le s\u00e9t\u00e1lni aznap, amikor \u00f6sszevertek. A harmadik ismeretlen volt.
\n– \u00c9s hogy h\u00edvj\u00e1k azt, akinek a csomagot \u00e1t kellett volna adni? – k\u00e9rdezte Kemal.
\nR\u00f3bert megmondta a nevet, amit mindh\u00e1rom vend\u00e9ge feljegyzett.
\n– Ismerj\u00fck – mondt\u00e1k egyszerre. – M\u00e1r nem egyszer volt benn a rend\u0151rs\u00e9gen – vette \u00e1t a sz\u00f3t Kemal. – De semmit sem tudtunk r\u00e1bizony\u00edtani.
\n– \u00c1ll\u00edt\u00f3lag k\u00e1b\u00edt\u00f3szerrel kereskedik. K\u00fclf\u00f6ldr\u0151l hozatja be, \u00e9s k\u00fclf\u00f6ld\u00f6n \u00e1rus\u00edtja, de m\u00e1r szinte minden k\u00f6zt\u00e1rsas\u00e1gunkban vannak emberei – folytatta Kemal elgondolkodva.
\n– N\u00e1lunk is j\u00e1rt – mondta az egyik nyomoz\u00f3.
\n– N\u00e1lunk is – mondta a m\u00e1sik.
\n– Akkor m\u00e1r \u00e9rtem, hogy mi\u00e9rt s\u00fcrg\u00f6l\u0151d\u00f6tt k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem eg\u00e9szen az\u00f3ta, hogy Lvovban felsz\u00e1lltam a vonatra, annyi sok \u00e9s teljesen m\u00e1s nemzetis\u00e9g\u0171 ember – nevette el mag\u00e1t R\u00f3bert.
\n– \u00c9s nem gondolja, hogy a k\u00f3rh\u00e1zi \u00e1pol\u00f3n\u0151k, n\u00e9h\u00e1ny orvos, \u00e9s azok az \u00e1pol\u00f3k is, akiket a sz\u00e1llod\u00e1ban l\u00e1ttunk, ennek a Memmednek az emberei? – k\u00e9rdezte Kemal.
\n– Vagy tal\u00e1n egy ellent\u00e1borba tartoznak. \u00c9s valaki mondta nekik, hogy Memmed sz\u00e1m\u00e1ra van egy csomagom. Ha hozz\u00e1 tartozn\u00e1nak, mi\u00e9rt lopt\u00e1k volna el a dobozt? – k\u00e9rdezte R\u00f3bert.
\n– De hiszen k\u00e9s\u0151bb azt a h\u00edrt kapta, hogy Memmed elt\u0171nt – jegyezte meg az egyik detekt\u00edv.
\n– Igen, \u0151 akkor m\u00e1r Tebrizben lehetett – mondta Kemal. – Nem kapcsolhattuk le a hat\u00e1ron, hiszen nem bizony\u00edtottak r\u00e1 m\u00e9g soha semmit. \u00c9s a csal\u00e1dj\u00e1hoz, a sz\u00fcleihez, a testv\u00e9reihez ment.
\n– Tal\u00e1n \u00e9ppen az egyik \u00f6ccse lehetett az, akiben ismer\u0151sre leltem? – gondolkodott R\u00f3bert hangosan.
\n– \u00c9s \u0151 r\u00e9szt vett a vereked\u00e9sben? – k\u00e9rdezte a t\u00fcrkm\u00e9n detekt\u00edv.
\n– Nem, biztosan nem, mert miut\u00e1n s\u00e9t\u00e1ltunk egyet az \u00f3v\u00e1rosban, lement\u00fcnk partra \u00e9s bement\u00fcnk a m\u00f3l\u00f3n a teah\u00e1zba, ott odaj\u00f6tt k\u00e9t bar\u00e1tja. Elbesz\u00e9lgett\u00fcnk, majd ez a f\u00e9rfi t\u00e1vozott, \u00e9n meg ott maradtam az \u00faj ismer\u0151s\u00f6kkel. Nagyon kedvesek voltak, megh\u00edvtak magukhoz. M\u00e1r bes\u00f6t\u00e9tedett, amikor kiment\u00fcnk a m\u00f3l\u00f3ra. Elment\u00fcnk annak szinte a v\u00e9g\u00e9re, onnan szeml\u00e9lt\u00fck az olajv\u00e1ros f\u00e9nyeit. Amikor meguntam, megfordultam \u00e9s visszafel\u00e9 indultam a v\u00e1ros fel\u00e9. Egyszer csak valaki megl\u00f6k\u00f6tt, el\u0151rebuktam, \u00e9s akkor rugdosni, \u00fctlegelni kezdtek. Senkit sem l\u00e1ttam, semmi t\u00f6bbre nem eml\u00e9kszem, csak a k\u00f3rh\u00e1zban t\u00e9rtem magamhoz.
\n– \u00c9s a dobozr\u00f3l, Memmedr\u0151l besz\u00e9lgettek? – k\u00e9rdezte Kemal.
\n– Nem, nem. Esetleg kieshetett a zsebemb\u0151l a notesz, vagy kivett\u00e9k, \u00e9s akkor szerezhettek tudom\u00e1st arr\u00f3l, hogy van n\u00e1lam valami.
\n– Tal\u00e1n ezut\u00e1n lopt\u00e1k el a dobozt – v\u00e9lte az egyik nyomoz\u00f3.
\n– Nem hiszem – \u00e1ll\u00edtotta R\u00f3bert. – Hiszen \u0151k \u00e9ppen ezt a dobozt kerest\u00e9k.
\n– De azok, akik mag\u00e1t \u00f6sszevert\u00e9k, lehettek egy m\u00e1sik banda tagjai is – mondta a m\u00e1sik detekt\u00edv.
\n– Hiszen ismert\u00e9k Memmed fiv\u00e9r\u00e9t – sz\u00f3lt k\u00f6zbe R\u00f3bert.
\n– Tal\u00e1n \u0151 k\u00e9tfel\u00e9 dolgozik. \u00c9s k\u00e9t band\u00e1t\u00f3l zsebel be p\u00e9nzt, vagy hi\u00e1nyz\u00f3 \u00e1rut – mondta a rend\u0151r.
\nMivel R\u00f3bert semmi t\u00f6bbet nem tudott mondani, a l\u00e1togat\u00f3i gyorsan elt\u00e1voztak.<\/p>\n
(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" R\u00f3bertnek ez alatt a p\u00e1r nap alatt alkalma ny\u00edlt jobban megismerkedni Bakuval. S\u00e9t\u00e1lgatott a Kaszpi-tenger partj\u00e1n, a bakui \u00f3v\u00e1rosban \u00e9s az \u00fajv\u00e1rosban is. El\u00fcld\u00f6g\u00e9lt a teah\u00e1zakban, elbesz\u00e9lgetett az emberekkel, ismerkedett Baku, Azerbajdzs\u00e1n \u00e9let\u00e9vel. Megk\u00f6nnyebb\u00fclten tapasztalta, hogy most senki sem figyeli, vagy legal\u00e1bbis olyan \u00fcgyesen teszi, hogy \u0151 semmit sem vesz \u00e9szre.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-90762","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/90762","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=90762"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/90762\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=90762"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=90762"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=90762"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}