\nMiut\u00e1n kezdetben mindezt megcsin\u00e1ltuk, apu elmegy \u00e9s mi magunkra maradunk. H\u00e1t te, anyu, mit fogsz csin\u00e1lni a sz\u00ednh\u00e1zaddal? Nem akarom, hogy abbahagyjad miattam. Igen, betegnyugd\u00edjba m\u00e9sz?… Ez a sz\u00e1nd\u00e9kod? Akkor j\u00f3. De \u00edrj\u00e1l, anyu, azt akarom, hogy \u00edrj\u00e1l! Meg azt\u00e1n p\u00e9nzre is sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk lesz, am\u00edg \u00e9n meggy\u00f3gyulok \u00e9s dolgozni tudok. Elv\u00e9gre nem fogunk Nany\u00f3 nyugd\u00edj\u00e1b\u00f3l \u00e9lni, igaz? Tudom, hogy van takar\u00e9kk\u00f6nyvem, Nany\u00f3 tett be p\u00e9nzt a nevemre; s van egy bet\u00e9tk\u00f6nyvem Lujza nagymam\u00e1n\u00e1l, Kolozsv\u00e1ron is, de nem sz\u00e1m\u00edthatunk csak ezekre, mert elk\u00f6ltj\u00fck, s azt\u00e1n mit csin\u00e1lunk? Ez\u00e9rt mondom, hogy fogj komolyan hozz\u00e1 az \u00edr\u00e1shoz, k\u00f6z\u00f6lj \u00e1lland\u00f3an. Interj\u00fa-k\u00f6tettel kezdhetn\u00e9d, a parasztokr\u00f3l. Csak \u00e9rdekes \u00e9s nagyon \u00f6reg embereket v\u00e1lassz ki, mert csak \u0151k ismernek olyan t\u00f6rt\u00e9neteket, amilyenek manaps\u00e1g m\u00e1r nem fordulnak el\u0151. Te elbesz\u00e9lgetsz vel\u00fck, azt\u00e1n bekapcsol\u00f3dok \u00e9n is, egy\u00fctt \u00e1tn\u00e9zz\u00fck, \u00e9s csak azt v\u00e1lasztjuk ki, ami nagyon j\u00f3. \u00c9n pedig f\u00e9nyk\u00e9peket k\u00e9sz\u00edtek hozz\u00e1. \u00c9rdekes alakokat, \u00e9s f\u00e9nyk\u00e9pekkel k\u00f6z\u00f6lj\u00fck az interj\u00fakat. El\u0151bb a foly\u00f3iratban, a Ramuri-ban k\u00f6z\u00f6lj\u00fck, a Ramuri \u00e1lland\u00f3 munkat\u00e1rsaiv\u00e1 v\u00e1lunk, azt\u00e1n \u00f6sszegy\u0171jtj\u00fck \u0151ket \u00e9s k\u00f6tetben adjuk ki, meg\u00edrjuk a k\u00f6nyvet \u00e9s egy\u00fctt adjuk ki. Cristina Tacoi \u00e9s C\u0103t\u0103lin Bursaci. El\u0151bb bevezetsz engem is, verseket \u00e9s pr\u00f3z\u00e1t kezdek \u00e9n is k\u00f6z\u00f6lni, azt\u00e1n egy\u00fctt adjuk ki ezt a k\u00f6nyvet. Egyel\u0151re ennyit, azt\u00e1n majd megl\u00e1tjuk, hogy mit is \u00edrunk, j\u00f3l \u00e1tgondoljuk, mert az id\u0151nkb\u0151l futja. \u00c9n k\u00f6tetbe akarom gy\u0171jteni a verseimet, amelyeket eddig \u00edrtam \u00e9s amelyeket m\u00e9g ezut\u00e1n \u00edrok, \u00e9s illusztr\u00e1lni is fogom, m\u00e1r ki is gondoltam, hogy n\u00e9h\u00e1ny vershez milyen rajzot k\u00e9sz\u00edtek, itt van a fejemben. \u00c9s Els\u0151 k\u00f6nyv c\u00edmen adom ki. Azut\u00e1n pr\u00f3z\u00e1im k\u00f6vetkeznek: a M\u00e1sodik k\u00f6nyv. \u00c9s \u00edgy tov\u00e1bb, a Harmadik k\u00f6nyv, a Negyedik k\u00f6nyv …\u201d<\/em><\/p>\n
\u201eAzt\u00e1n meg festeni akarok. Komolyan hozz\u00e1fogok a fest\u00e9szethez. M\u0171termet rendezek be… \u00fagy k\u00e9pzeltem, hogy a padl\u00e1son rendezem be, de nem lesz j\u00f3, nincs el\u00e9g f\u00e9ny, a tet\u0151n egy nagy ablakot kellene v\u00e1gnom, mintha \u00fcvegmennyezet lenne, de ez bonyolult, \u00fagyhogy m\u00e9g v\u00e9giggondolom, hol rendezzem be a m\u0171termet. K\u00e9peket festek \u00e9s felrakom Nany\u00f3 h\u00e1z\u00e1nak \u00f6sszes falaira, vagyis n\u00e1lunk, Pleni\u0163\u00e1n. Ezt majd ha meggy\u00f3gyultam. Ha \u0151szig jobban leszek, akkor iskol\u00e1ba is megyek, a pleni\u0163ai l\u00edceumba. Milyen j\u00f3 volt az \u00f6tleted, hogy ott v\u00e9gezzem a l\u00edceumot, \u00e9n nem gondoltam erre, s ez bosszantott, mert nem tudtam, hogyan oldom meg az iskola k\u00e9rd\u00e9s\u00e9t, de most m\u00e1r meg van oldva ez a k\u00e9rd\u00e9s is, m\u00e9gpedig nagyon j\u00f3l. J\u00f3l fogom \u00e9rezni ‘magam ott a l\u00edceumban, mert az ottani sr\u00e1cok egyszer\u0171ek, nem v\u00e1gnak \u00fagy fel, mint a bukarestiek. \u00c9n pedig nem fogom nagyon t\u00f6rni magam a tanul\u00e1ssal, csak annyit tanulok, amennyit kell, k\u00fcl\u00f6nben folytatom a felk\u00e9sz\u00fcl\u00e9st a f\u0151iskol\u00e1ra, a filmrendez\u0151ire. S ha lehet, nyomban a l\u00edceum elv\u00e9gz\u00e9se ut\u00e1n a f\u0151iskol\u00e1ra megyek, ha pedig m\u00e9g nem leszek eg\u00e9szen rendben, akkor halasztok egy \u00e9vet, annyi baj legyen, csak \u00e9n erezzem j\u00f3l magam, id\u0151m van b\u0151ven. Most m\u00e1r a katonas\u00e1g sem gond … de, Mici, arra gondolok, hogy ink\u00e1bb t\u00edzszer katon\u00e1skodtam volna, mint hogy annyit szenvedjek, amennyit \u00e9n most szenvedtem. De nem baj, hasznomra v\u00e1lt, most, ennyi szenved\u00e9s \u00e1r\u00e1n gazdagabbnak \u00e9rzem magam. \u00cdgy bizony … Pleni\u0163\u00e1n kiss\u00e9 messzi van az iskola, de nem baj, ha eg\u00e9szs\u00e9ges leszek, meg se kottyan. J\u00f3l kiruh\u00e1zkodtam, mert most m\u00e1r es\u0151 ellen is van valamim, az a s\u00e1rga k\u00f6penyeg \u00e9s a s\u00e1rga, magas sz\u00e1r\u00fa csizma… De, anyu, mit fognak mondani r\u00f3lam az ottani emberek, amikor s\u00e1rga m\u0171anyagcsizrn\u00e1ban \u00e9s s\u00e1rga k\u00f6penyegben fognak l\u00e1tni?! No de hagyjuk, ez nem probl\u00e9ma… Tavasszal pedig, amikor teljesen rendbe j\u00f6v\u00f6k, motorozni fogok. Addig sz\u00f3 sem lehet a dong\u00f3r\u00f3l. Csak tavasszal tanulok meg vezetni, \u00e9s vele fogok j\u00e1rni. Craiov\u00e1ra fogok menni mindig, amikor valamit be kell v\u00e1s\u00e1rolnom, ami Pleni\u0163\u00e1n nem kaphat\u00f3, \u00e9s Litihez \u00e9s Traianhoz fogok menni, \u00e9s n\u00e1luk fogok megsz\u00e1llni, most m\u00e1r t\u00f6bbet leszek n\u00e1luk is, mert mindig csak futt\u00e1ban voltunk n\u00e1luk, amikor Bukarestb\u0151l j\u00f6tt\u00fcnk, \u00e9ppen hogy beugrottunk, hogy te megigy\u00e1l egy k\u00e1v\u00e9t, s azt\u00e1n be a kocsiba \u00e9s gyer\u00fcnk tov\u00e1bb … Most elmegyek hozz\u00e1juk, s addig maradok, ameddig akarok. S\u00e9t\u00e1lni fogok Rosan\u00e1val, sz\u00f3val sok mindent fogok csin\u00e1lni. \u00cdgy bizony … Kar\u00e1csonykor pedig, Mici, a kar\u00e1csonyt Litivel \u00e9s Traiannal \u00e9s Rosan\u00e1val \u00e9s Nany\u00f3val \u00e9s apuval fogjuk t\u00f6lteni. Mert nek\u00fcnk sohasem volt kar\u00e1csonyunk, mindig k\u00fcl\u00f6n voltunk, \u00e9n Kolozsv\u00e1rra mentem, apu Ploie\u015fti-en, te az el\u0151ad\u00e1saiddal … nem voltunk egy\u00fctt… Most, ezen a kar\u00e1csonyon j\u00f6jj\u00fcnk \u00f6ssze mindannyian \u00e9s t\u00f6lts\u00fck egy\u00fctt. Bef\u0171t\u00fcnk mindk\u00e9t szob\u00e1ba, a szalonba is, a h\u00e1l\u00f3ba is, \u00e9s kar\u00e1csonyf\u00e1t \u00e1ll\u00edtunk, \u00e9s az aj\u00e1nd\u00e9kokat feltessz\u00fck a f\u00e1ra, akkor fogom odaadni nekik mindazt, amit innen viszek: apunak is az arany fesz\u00fcletet, hogy eml\u00e9keztesse a szenved\u00e9seimre, hogy eml\u00e9keztesse r\u00e1m; \u00fagyis a nyak\u00e1ban hordja azt a l\u00e1ncot \u00e9s nem f\u00fcgg rajta semmi. Rosan\u00e1nak pedig ez\u00fcst kark\u00f6t\u0151t, de eg\u00e9sz egyszer\u0171t, hogy \u00e1lland\u00f3an hordhassa. Traiannak pedig, \u00e9s… mindenkinek valamit, Nany\u00f3 finom babot fog f\u0151zni, amilyet csak \u0151 tud, apu t\u00f6lt\u00f6ttk\u00e1poszt\u00e1t f\u0151z \u00e9s mindenf\u00e9l\u00e9t, mert diszn\u00f3nk is lesz, mert azt akarom, hogy diszn\u00f3t is tartsunk, majd megmondom, \u00e9n, hogy hova k\u00e9pzeltem a diszn\u00f3\u00f3lat… \u00c9s \u00e9n addig \u0151rz\u00f6m az aj\u00e1nd\u00e9kokat, \u00e9s \u00f6sszetartunk, \u00e9s otthonunk lesz, mert nekem Bukarestben sohasem volt otthonom, nem tudtam, mi az otthon melege… \u00c9s mulatni fogunk \u00e9s boldogok lesz\u00fcnk.<\/em>
\nTavasszal pedig megkezdem a kerti munk\u00e1t. De el\u0151bb n\u00e9h\u00e1ny v\u00e1ltoztat\u00e1st kell v\u00e9geznem. Lebontom a kis rakt\u00e1rt, lebontom a ny\u00e1ri konyh\u00e1t, kiv\u00e1gom az \u00f6sszes ak\u00e1cf\u00e1t \u00e9s szabadd\u00e1 teszem a helyet. S az eg\u00e9sz udvarra szilvaf\u00e1t \u00fcltetek. Kisz\u00e1m\u00edtottam, s azt hiszem, hogy mintegy 35 szilvafa f\u00e9r el. Gondoltam a f\u00e1k k\u00f6z\u00f6tti t\u00e1vols\u00e1gra is, mindenre gondoltam. S ha h\u00e1rom \u00e9v alatt term\u0151re fordulnak, s ha egy szilvafa 100 kil\u00f3 szilv\u00e1t terem, mintegy 3500 kil\u00f3nk lesz \u2014 nem vagyok eg\u00e9szen biztos benne, hogy mennyi lesz, majd megk\u00e9rdezem a b\u00e1csik\u00e1mat \u2014, egy \u00e9v alatt h\u00faszezer lejt keres\u00fcnk, s lesz mib\u0151l \u00e9ln\u00fcnk, semmi gondunk sem lesz t\u00f6bb\u00e9.<\/em>
\nAzt\u00e1n a z\u00f6lds\u00e9geskert. Mindent sz\u00e9pen elrendezek, ahogy a b\u00e1csik\u00e1mn\u00e1l van, sz\u00e9pen, \u00e1gy\u00e1sokba, nem tal\u00e1lomra, ahogy most Nany\u00f3n\u00e1l van. S k\u00f6z\u00e9j\u00fck kavics\u00f6sv\u00e9nyt csin\u00e1lok, hogy ne ragadjon bele a s\u00e1rba a l\u00e1bunk. \u00dcltet\u00fcnk paradicsomot, s\u00e1rgar\u00e9p\u00e1t, babot, paprik\u00e1t, sz\u00f3val mindenf\u00e9l\u00e9t. \u00c9s v\u00e9gig kell gondolnunk, hogyan haszn\u00e1ljunk ki minden talpalatnyi f\u00f6ldet, ki kell gondolnunk, hogy mit \u00fcltethet\u00fcnk \u00e1rny\u00e9kba, mi n\u0151 az \u00e1rny\u00e9kon, azt \u00fcltess\u00fcnk oda, a domb alatti l\u00e9pcs\u0151k mell\u00e9, Nany\u00f3 ablaka al\u00e1, mert ott t\u00e1gasabb a hely \u00e9s ki kell haszn\u00e1lni. Oldalt pedig kis, \u00fagy f\u00e9lm\u00e9ternyi magas dr\u00f3tker\u00edt\u00e9st h\u00fazunk. S a kertet elv\u00e1laszt\u00f3 ker\u00edt\u00e9st is dr\u00f3tb\u00f3l csin\u00e1ljuk, mindent megcsin\u00e1lunk, semmit sem hagyunk a v\u00e9letlenre. Id\u0151nk van b\u0151ven.<\/em>
\nEl\u00f6l pedig, ahol most Rosana vir\u00e1goskertje van, azt r\u00e1d b\u00edzom, az a te birodalmad, oda te \u00fcltess vir\u00e1got \u00e9s gondozzad, s olyan vir\u00e1got \u00fcltess, amilyet csak akarsz. A ker\u00edt\u00e9s sark\u00e1ba pedig egy orgon\u00e1t \u00fcltet\u00fcnk, egy f\u00e1t, egy nagy, feh\u00e9r orgon\u00e1t, mint Vatic\u00e1n\u00e1l. ..<\/em>
\nA ny\u00e1ri konyha hely\u00e9re diszn\u00f3\u00f3lat \u00e9p\u00edtek. F\u00e9lig bontom le, meghagyom a t\u00e9glapadl\u00f3t \u00e9s alacsonyabban, egyenes tet\u0151vel fedem, be; s oda rekesztem be a diszn\u00f3t. Hogyan, azt mondod, hogy a ny\u00e1rikonyha nem t\u00e9gl\u00e1b\u00f3l van? … F\u00e1b\u00f3l van? H\u00e1t akkor m\u00e1st kell kigondolnom a diszn\u00f3\u00f3lhoz, m\u00e1s megold\u00e1st, mert akkor nem tudom f\u00e9lig lebontani. Majd megl\u00e1tom, tal\u00e1lok \u00e9n valamilyen megold\u00e1st.<\/em>
\nA f\u00e9szer mell\u00e9 falf\u00e9l\u00e9t akarok \u00e9p\u00edteni, de f\u00e1b\u00f3l \u00e9s f\u00f6ldb\u0151l, amilyen a Mitroaica Lean\u00e1\u00e9, \u00e1, vagy ahogy te mondod, ahogy a ny\u00e1rikonyha \u00e9p\u00fclt; ezt az\u00e9rt akarom fel\u00e9p\u00edteni, hogy ne legyen olyan nagy huzat, mert az megviseli Nany\u00f3t. J\u00f3, hogy most van el\u00e9g id\u0151m: mindent v\u00e9giggondolni \u00e9s kiigaz\u00edtani, ha a tervek nem j\u00f3k.<\/em>
\nA h\u00e1zban is bizonyos \u00e1talak\u00edt\u00e1sokat akarok v\u00e9gezni, a k\u00f6vetkez\u0151k\u00e9ppen akarom megcsin\u00e1lni: a nagy szob\u00e1ba, a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ba, ahogy ti mondj\u00e1tok, el akarom hozni Bukarestb\u0151l a nagy l\u00e1mp\u00e1mat, a csill\u00e1rt, el akarom hozni az \u00e1ll\u00f3l\u00e1mp\u00e1t is, s a sarokba helyezem a fotellel egy\u00fctt, a m\u00e1sik sarokba pedig a t\u00e9v\u00e9nket tessz\u00fck, azt is elhozzuk Bukarestb\u0151l. L\u00e1tod, anyu, milyen k\u00e1r, hogy Liti akkor leszerelte a t\u00e9v\u00e9-antenn\u00e1t, \u00e9n mondtam akkor, hogy ne szerelje le, de megint csak te mondtad azt, hogy vigye csak mag\u00e1val Craiov\u00e1ra, \u00e9s m\u00e9g csak nem is haszn\u00e1lt\u00e1k, m\u00e1sikat kellett v\u00e1s\u00e1rolniuk… A falakra pedig az \u00e9n festm\u00e9nyeimet teszem. Csak a mennyezetet meszelj\u00fck le, k\u00fcl\u00f6nben \u00fagy hagyjuk a szob\u00e1t ahogy van, mert nekem tetszik, hogyan van lefestve, nem sz\u00e1m\u00edt, hogy r\u00e9gi a fest\u00e9s, \u00e9ppen ez tetszik nekem; mintha templom lenne. Azt\u00e1n berendezz\u00fck a szalont is, Nany\u00f3 szob\u00e1j\u00e1ba pedig bevissz\u00fck az \u00f6sszes csal\u00e1di k\u00e9peket, \u00e9s \u00f6sszeszed\u00fcnk minden r\u00e9gi holmit, s ott az erekly\u00e9k szob\u00e1j\u00e1t rendezz\u00fck be. A kicsiny dolgoz\u00f3szob\u00e1b\u00f3l kivissz\u00fck az \u00f6sszes ottani k\u00f6nyveket, s a mi bukaresti k\u00f6nyveink k\u00f6z\u00fcl hozunk oda, de nem sok k\u00f6nyvet, n\u00e9h\u00e1ny nagyon gondosan kiv\u00e1lasztottat csup\u00e1n. A k\u00f6lt\u0151ket vissz\u00fck, a nagyokat, \u00e9s els\u0151sorban Eminescut, \u00e9s els\u0151sorban az \u00e9n sz\u00e9p nagy k\u00f6nyvemet, amelyet Emil Botta adott, amikor h\u00e9t\u00e9ves voltam … abb\u00f3l olvastam \u00e9n el\u0151sz\u00f6r Eminescu verseit. S Emil r\u00e1\u00edrta \u2014 k\u00edv\u00fclr\u0151l tudom\u2014:\u00bbAj\u00e1nd\u00e9kba C\u0103t\u0103linnak, a remek C\u0103t\u0103linnak. Azt k\u00edv\u00e1nom, hogy boldog legyen a vil\u00e1g v\u00f6lgyein \u00e9s hegyein \u00e1t vezet\u0151 \u00fatja. Az \u00e9lete olyan legyen, mint egy sz\u00e9p dal. Nagyra n\u0151j, kedvesem\u00ab … Igen, ezt \u00edrta. Eml\u00e9kszel m\u00e9g, amikor egy kardot hozott nekem? Megk\u00e9rdezett t\u00e9ged, hogy milyen j\u00e1t\u00e9kot szeretn\u00e9k t\u0151le, te azt mondtad, hogy egy pisztolyt, s mert nem tal\u00e1lt pisztolyt, egy kardot hozott… s\u00e1rga, m\u0171anyag kard volt; sok\u00e1ig \u0151riztem, de most m\u00e1r nincs meg. Sz\u00f3val \u00edgy… Igen, s az alagsorban is kell valamit csin\u00e1lnunk, hogy kicsinos\u00edtsuk, mert az nagyon ronda. N\u00e9h\u00e1ny plak\u00e1tomat akasszuk ki a falra \u00e9s nagyon sz\u00e9p lesz. V\u00e9g\u00fcl is, sok dolgom lesz, de mindennek a v\u00e9g\u00e9re j\u00e1rok, csak gy\u00f3gyuljak meg \u00e9s megl\u00e1tod, mit fogok csin\u00e1lni. Megl\u00e1tja majd apu is, azt\u00e1n ne mondja r\u00f3lam, hogy semmire sem vagyok k\u00e9pes, ahogy annyiszor mondta: \u2014 Semmire sem viszed, mindent f\u00e9lbehagysz! Abbahagytad a v\u00edv\u00e1st, abbahagytad a franci\u00e1t, abbahagytad a f\u00e9nyk\u00e9pez\u00e9st \u2014 csakhogy \u00e9n hozz\u00e1 sem fogtam a f\u00e9nyk\u00e9pez\u00e9shez, sz\u00e1nd\u00e9komban volt csup\u00e1n; tanulni sem tanulsz, az iskol\u00e1ban megveszekedett vagy, itthon semmire nem vagy j\u00f3, a ruh\u00e1idat nem tartod rendben, a f\u0151iskol\u00e1ra nem k\u00e9sz\u00fclsz, hi\u00e1ba tartalak el! A gy\u00e1rban \u00e9s a katonas\u00e1gn\u00e1l, csak ott lesz ember bel\u0151led. G\u00f6rb\u00e9n j\u00e1rsz, s .azt a sapka-sz\u00f6rnyeteget a szemedre h\u00eezod, mint a k\u00f6r\u00faton a stricik. Nincs egy nyugodt percem miattad, az \u00e9tv\u00e1gyam is elmegy, amikor szemem el\u00e9 ker\u00fclsz. Tess\u00e9k, enni sem tudok, nem is \u00fcl\u00f6k veled asztalhoz, \u00e1tmegyek a m\u00e1sik szob\u00e1ba! … \u00c9s ennek se v\u00e9ge, se hossza. Te pedig usz\u00edtottad. Mindig te robbantottad ki a z\u0171r\u00f6ket, \u00e9s ti ketten \u00f6sszefogtatok ellenem… Anyu, amikor azt a sz\u00f6rny\u0171 balh\u00e9t vert\u00e9tek ki a sapka miatt, tudod, egy h\u00e9ttel azel\u0151tt, hogy el\u0151sz\u00f6r utaltak be a k\u00f3rh\u00e1zba, amikor apu \u00f6sszet\u00e9pte a sapk\u00e1mat, eml\u00e9kszel, nem felejtetted el, nem? Azt hiszem, hogy akkor indult meg a bels\u0151 v\u00e9rz\u00e9sem, nem is tudod, mennyit szenvedtem; \u00e9s egyb\u0151l bev\u00e1gtam azt a k\u00e1poszt\u00e1t, annak ellen\u00e9re, hogy nem szerettem, sohasem szerettem, lenyeltem csak az\u00e9rt, nehogy apu, amikor visszat\u00e9r, megtal\u00e1lja \u00e9s el\u00f6lr\u0151l kezd\u0151dj\u00f6n a balh\u00e9, mert, nem is tudom hogyan, de n\u00e1lunk a balh\u00e9 mindig az eb\u00e9dn\u00e9l kezd\u0151d\u00f6tt. Azt hiszem, hogy az a k\u00e1poszta \u00e1rtott meg. S\u00edrtam \u00e9s arra gondoltam, hogy gy\u00e1rba menn\u00e9k, elmentem volna hazulr\u00f3l, de nem volt hova mennem. Nem tudtam, hova menjek… Nem tudtam…<\/em>
\nDe most, miut\u00e1n meggy\u00f3gyulok, megv\u00e1ltoztatj\u00e1tok ti is az \u00e9letm\u00f3dotokat. V\u00e9get vettek a bar\u00e1ti l\u00e1togat\u00e1soknak, ahol eg\u00e9sz \u00e9jszak\u00e1kat f\u00f6l\u00f6slegesen, medd\u0151 vit\u00e1kban vesztegettetek el, semmit sem tanulhattatok ott, csak az \u00e9jszakai \u00e1lmotokat rontott\u00e1tok el vel\u00fck; hossz\u00fa esteken \u00e1t nem is l\u00e1ttalak benneteket, cetliken k\u00f6z\u00f6lt\u00fck egym\u00e1snak mondanival\u00f3inkat; m\u00e1snap reggel pedig, amikor iskol\u00e1ba mentem, nem tudtatok felkelni, kicsi korom \u00f3ta egyed\u00fcl reggeliztem. Az ut\u00f3bbi h\u00f3napokban pedig, miel\u0151tt kirobbant volna… amikor beteg voltam, de nem tudtam, milyen s\u00falyosan beteg, nem is reggeliztem. V\u00e1gtam k\u00e9t szelet kenyeret \u00e9s a szem\u00e9tbe dobtam, elkentem a vaj alakj\u00e1t, hogy ti azt higgy\u00e9tek, hogy ettem, de csak a tejet ittam meg … De most Pleni\u0163\u00e1n fogunk lakni, s ha esik az es\u0151, hallani fogjuk az es\u0151cseppek kopog\u00e1s\u00e1t a f\u00e9szer tetej\u00e9n, \u00e9jjel pedig a csillagokat fogjuk n\u00e9zni, mintha augusztusban lenne legcsillagosabb az \u00e9g, igaz? … N\u00e9zd csak, meghibbantam, Cristina Tacoi st\u00edlus\u00fa versekbe fogtam, \u201esz\u00e1nalm\u00e1nyok \u00edr\u00e1s\u00e1ba” kezdtem . . .<\/em>
\nIgen, Mici, mindezt megcsin\u00e1ljuk, \u00e9s m\u00e9g sok egyebet is, csak \u00e9n erezzem, j\u00f3l magam … Most m\u00e1r m\u00e1sk\u00e9pp gondolkozom, most m\u00e1r tudom, hogy a legfontosabb dolog az eg\u00e9szs\u00e9g … semmilyen f\u00e1jdalom sem term\u00e9szetes … Nem:, anyu, n\u00e9gy h\u00f3napja vannak f\u00e1jdalmaim… a f\u00e1jdalmaim tavaly j\u00faliusban jelentkeztek, amikor ti k\u00fclf\u00f6ld\u00f6n voltatok. Kolozsv\u00e1ron kezd\u0151dtek a f\u00e1jdalmaim, azt hittem, hogy az\u00e9rt f\u00e1j a gyomrom, mert nem eszem, Ditt\u00e1n\u00e1l laktam, nem Lujza nagymam\u00e1n\u00e1l, \u0151 viszont nem f\u0151z\u00f6tt, \u00e9n pedig nem ettem. Reggel hazafias munk\u00e1ra mentem, kint voltam a mez\u0151n, a napon, n\u00e9gy \u00f3ra k\u00f6r\u00fcl t\u00e9rtem vissza, lefek\u00fcdtem, azt\u00e1n este a diszk\u00f3klubba mentem t\u00e1ncolni Adi Danciuval \u00e9s a t\u00f6bbiekkel, s amikor hazat\u00e9rtem, megittam egy-egy liter tejet… nagyon keveset ettem \u00e9s azt hittem, hogy az\u00e9rt f\u00e1j a gyomrom. Azt\u00e1n \u0151sszel, amikor megkezd\u0151d\u00f6tt az iskola, akkor kezdett \u00fajra f\u00e1jni. F\u00e1radtnak \u00e9reztem magam. Hazaj\u00f6ttem az iskol\u00e1b\u00f3l \u00e9s lefek\u00fcdtem, ti pedig azt mondtatok, hogy az\u00e9rt fekszem le, hogy ne tanuljak. De nekem val\u00f3ban f\u00e1jdalmaim voltak, \u00e9s f\u00e1radtnak \u00e9reztem miagam. F\u00e1jt akkor is, amikor kos\u00e1rlabd\u00e1ztam … Egyszer, \u00fasz\u00e1s k\u00f6zben olyan sz\u00f6rnyen f\u00e1jt, hogy azt hittem, belefulladok. Akkor k\u00f6z\u00f6ltem az edz\u0151vel, hogy beteg vagyok \u00e9s hogy nem j\u00e1rok t\u00f6bbet \u00faszni. \u00c9s nem is mentem t\u00f6bbet. Ti nem tudt\u00e1tok, azt hitt\u00e9tek, hogy tov\u00e1bb j\u00e1rok… de \u00e9n nem b\u00edrtam. Azt mondtam neki, hogy majd a ny\u00e1ron ism\u00e9t megyek… A f\u00e1jdalom ugyanolyan er\u0151s volt, de nem tartott \u00e1lland\u00f3an, el-elm\u00falt… Nem mondtam meg nektek, mert tudtam, hogy nincs mit tennetek, az orvosoknak sincs, tudtam, hogy a szervezetem egyed\u00fcl harcol… A m\u00falt tavaszt\u00f3l \u00e9reztem a f\u00e1rads\u00e1got \u00e9s az \u00e9letunts\u00e1got, de holmi szentiment\u00e1lis bonyodalmaknak tulajdon\u00edtottam… akkor m\u00e9g nem tudtam, hogy a k\u00f3r bennem lakozik\u2026 k\u00e9s\u0151bb azonban r\u00e1j\u00f6ttem…<\/em>
\nMit mondasz? Mi hallatszik?…Valaki ber\u00fagott \u00e9s \u00f6r\u00fcl az \u00e9letnek… \u00c9s ne azt szajk\u00f3zd, amit \u00e9n mondok, rukkolj ki valami \u00fajjal, ha k\u00e9pes vagy r\u00e1! Az \u00e9n szavaimat szajk\u00f3zod \u00e9s alszol! L\u00e1m, elaludt\u00e1l, azt sem tudod, hogy mit mondasz… Jaj, Mici! Elaludt\u00e1l, mik\u00f6zben massz\u00edrozt\u00e1l … Engem Rosana tan\u00edtott meg kezet \u00e9s ujjakat massz\u00edrozni. Amikor ny\u00e1ron Pleni\u0163\u00e1n voltunk \u00e9s mindketten a nagy\u00e1gyban aludtunk, te pedig mellett\u00fcnk, \u00e9s moccanni sem hagyt\u00e1l benn\u00fcnket, mert nem tudt\u00e1l elaludni, akkor mi egym\u00e1s kez\u00e9t \u00e9s ujjacsk\u00e1it massz\u00edroztuk a s\u00f6t\u00e9tben … a csendben …<\/em><\/p>\n
![\"\"](\"https:\/\/ujkafe.website\/wp-content\/uploads\/2020\/06\/bursaci.jpg\")
<\/a>