Megvallom, hogy jog\u00e1szkoromban sehogyan sem akart belemenni a fejembe az a meghat\u00e1roz\u00e1s, amit jogb\u00f6lcseleti \u00f3r\u00e1n (illetve akkor bizony m\u00e9g csak \u00e9szjognak h\u00edvtuk) Pulszky \u00c1gost adott a forradalomr\u00f3l. Az \u0151 v\u00e9lem\u00e9nye ugyanis a revoluci\u00f3r\u00f3l ez volt: minden forradalom jogosult, amely diadalmaskodik, egy olyan forradalomnak sincsen igaza, amelyet levernek. F\u00e9l gyermeki na\u00edv idealizmusomnak egyik skatuly\u00e1j\u00e1ba sem akart belef\u00e9rni ez az okoskod\u00e1s, a gondolkoz\u00e1snak ez a rendje. Nem tudn\u00e1m megmondani, hogy t\u00fals\u00e1gosan cinikusnak tal\u00e1ltam-e, vagy pedig valami \u00e9greki\u00e1lt\u00f3 szent hev\u00fclet tagad\u00e1s\u00e1t \u00e9reztem-e benne, de annyi bizonyos, hogy sem ki nem el\u00e9g\u00edtett az igazs\u00e1gv\u00e1gyamban, sem meg nem nyugtatott a mor\u00e1lis s\u00f3v\u00e1rg\u00e1saimban.<\/p>\n
Hanem azut\u00e1n, amikor az ember az egyetemr\u0151l kikopik \u00e9s elkezd mag\u00e1t\u00f3l az \u00e9lett\u0151l tanulni, akkor egyszerre csak val\u00f3ban azt kellett \u00e9szrevennem, hogy a Pulszky t\u00e9tele t\u00f6k\u00e9letesen \u00e9s megd\u00f6nthetetlen\u00fcl igaz. Mert \u00edme, az \u00e9letben, m\u00e9g akkor is, ha nem \u00e9ppen forradalom a megnyilv\u00e1nul\u00e1sa neve, mindig annak a jelentkez\u00e9snek van igaza, amelyik er\u0151sebbnek bizonyul a m\u00e1sikn\u00e1l \u00e9s annak van nemigaza, amelyik gyeng\u00e9bbnek mutatkozik. Sz\u00f3val: \u00e9ppen az \u00e9szjog tan\u00edtott meg k\u00e9s\u0151bbi visszak\u00e9r\u0151dz\u00e9seim sor\u00e1n arra, hogy csak egy val\u00f3ban hathat\u00f3s \u00e9s \u00f6r\u00f6k \u00e9rt\u00e9k\u0171 jog van a vil\u00e1gon, – az \u00f6k\u00f6ljog.<\/p>\n
Aki b\u00edrja, az marja, – ez a v\u00e9gs\u0151 konzekvenci\u00e1ja nemcsak a parasztlogik\u00e1nak, hanem a legcsavarosabbra j\u00e1r\u00f3 \u00e9s legkidolgozottabb, legagyongondolkozottabb \u00e9s legnagyobb iskol\u00e1zotts\u00e1g\u00fa jog\u00e1szi \u00e9szj\u00e1r\u00e1snak is. Az ultima ratio mindig csak az \u00e1gy\u00fa marad, m\u00e9gpedig a jobbik \u00e1gy\u00fa.<\/p>\n
Ezt az \u00e1gy\u00fat azut\u00e1n h\u00edvhatj\u00e1k a val\u00f3s\u00e1gban ak\u00e1r hadseregnek, ak\u00e1r diplom\u00e1ci\u00e1nak, ak\u00e1r nyers testi er\u0151nek, ak\u00e1r fels\u0151bbs\u00e9ges furfangnak, mindenk\u00e9ppen csak szinonim\u00e1ja az er\u0151nek, a fels\u0151bbs\u00e9gb\u00edr\u00e1snak, teh\u00e1t annak a valaminek, ami a tulajdonk\u00e9ppen val\u00f3 \u00e9s v\u00e9gs\u0151 igazs\u00e1got osztogatja ezen a vil\u00e1gon. Mindig annak van igaza, akinek – siker\u00fcl. \u00c9s soha sincsen igaza az elbukottnak.<\/p>\n
\u00c9s valah\u00e1nyszor k\u00e9mek dolg\u00e1r\u00f3l van sz\u00f3, akkor is mindig a Pulszky-f\u00e9le t\u00e9tel jut az eszembe. Mi a k\u00e9m? Al\u00e1val\u00f3, utols\u00f3 gazember, embers\u00f6pred\u00e9k, akinek csak kegyelemb\u0151l j\u00e1r akaszt\u00f3fa helyett goly\u00f3, vagy \u00e9ppen b\u00f6rt\u00f6n akkor, ha olyan \u00fcgyetlen, teh\u00e1t olyan gyenge, hogy tetten \u00e9rik. Ellenben mi a k\u00e9m? Nemzeti, politikai \u00e9s katonai h\u0151s, \u00fcnnepeltje a lelkes\u00fcl\u0151 k\u00f6zv\u00e9lem\u00e9nynek \u00e9s j\u00f3l megfizetettje, s\u0151t arannyal felm\u00e9rtje (persze ma m\u00e1r nem a Bajazid szult\u00e1n gyilkos sz\u00f3j\u00e1t\u00e9ka \u00e9rtelm\u00e9ben) azoknak, akiknek hasznot hozott, abban az esetben, ha ezt a hasznot csakugyan meg is hozza. Az elcs\u00edpett, teh\u00e1t \u00fcgyetlen k\u00e9met legel\u0151sz\u00f6r \u00e9s legkerekebben a saj\u00e1t gazd\u00e1ja tagadja meg, az izlandi lepr\u00e1s betegt\u0151l nem f\u00e9l \u00fagy a vele k\u00f6z\u00f6s leveg\u0151t sz\u00edv\u00f3, mint ahogyan rohan diplom\u00e1ciai szublim\u00e1tos v\u00edz\u00e9rt minden korm\u00e1ny k\u00e9zmos\u00e1sra, amint a k\u00e9mj\u00e9t f\u00fcl\u00f6n fogt\u00e1k. Viszont: a dolg\u00e1t j\u00f3l v\u00e9gzett, teh\u00e1t \u00fcgyes, teh\u00e1t a maga szakm\u00e1j\u00e1ban a m\u00e1sikn\u00e1l er\u0151sebb k\u00e9m hazat\u00e9rten nemzeti h\u0151ss\u00e9 lesz, ord\u00f3t \u00e9s aranyat kap. \u00c9s a nev\u00e9t m\u00e9g h\u0151sk\u00f6ltem\u00e9nyekbe is belefoglalj\u00e1k.<\/p>\n
A negyvenesztend\u0151s fegyveres b\u00e9ke – mert hiszen Szed\u00e1n \u00f3ta nem volt igazi eur\u00f3pai h\u00e1bor\u00fa, csak a balk\u00e1ni \u00f6sszecsap\u00e1sok – t\u00f6bbi \u00e1ldott eredm\u00e9nye mellett azt is sz\u00fclte, hogy ma m\u00e1r a rendszeres, hogy \u00fagy mondjam, f\u00e9lhivatalosan elismert k\u00e9mked\u00e9st tette hallgat\u00f3lagos nemzeti szok\u00e1ss\u00e1. M\u00e1r negyven \u00e9v \u00f3ta minden eur\u00f3pai \u00e1llamnak a katonas\u00e1ga egy k\u00e9ptelen\u00fcl paradox helyzetben van. Az ellenp\u00f3lus\u00e1n a r\u00e9gi, becs\u00fcletesen \u00fczletszer\u0171 condottiere-rendszernek. A condottiere az\u00e9rt volt katona, mert neki a h\u00e1bor\u00fa eleme volt, p\u00e9nzkeres\u0151 alkalmatoss\u00e1ga, \u00fczlete, Colleoninak \u00e9s Sforz\u00e1nak teh\u00e1t \u00e9rdeke volt, hogy h\u00e1bor\u00fa legyen. A condottiere – ha \u00f3vatosan is \u00e9s ink\u00e1bb taktik\u00e1zva, mint nyilt \u00fctk\u00f6zetben – csakugyan verekedett, vagy legal\u00e1bb is m\u00e9rk\u0151z\u00f6tt az ellens\u00e9ggel. Ellenben ma, a k\u00e9ptelens\u00e9gig t\u00falfejlesztett hadseregek idej\u00e9n azzal hipnotiz\u00e1lj\u00e1k a hatalmasok a vil\u00e1got \u00e9s tal\u00e1n a vil\u00e1g is \u00f6n\u00f6nmag\u00e1t, hogy a katona \u00e9ppen arra val\u00f3, hogy b\u00e9kess\u00e9g legyen. Teh\u00e1t sz\u00f6rnyen v\u00e9res milli\u00e1rdos fikci\u00f3v\u00e1 magasztosult a r\u00e9gi, klasszikus k\u00f6zmond\u00e1s: si vis pacem, para bellum. Ma m\u00e1r – nemzeteket gyilkol\u00f3 paradoxon – az\u00e9rt tartunk harcosokat, hogy ne legyen h\u00e1bor\u00fa. \u00c9s addig egyens\u00falyozzuk ki az eur\u00f3pai nyugalom kompon\u00e1j\u00e1t, am\u00edg a k\u00e9t serpeny\u0151 s\u00falya alatt \u00f6ssze nem roskadnak a nemzetek.<\/p>\n
Ez az \u00e1llapot, amely p\u00e1ratlan az eg\u00e9sz vil\u00e1gt\u00f6rt\u00e9nelemben, sz\u00f6ktette azut\u00e1n sz\u00e1rba a k\u00e9mked\u00e9s divatj\u00e1t. Ami\u00f3ta a riv\u00e1lisok nem a csatamez\u0151n m\u00e9rik \u00f6ssze az erej\u00fcket, az\u00f3ta a h\u00e1bor\u00fa nem nyiltan, hanem csak nyilt titokban folyik. R\u00e9szben azokban a sr\u00f3fol\u00e1s-lehet\u0151s\u00e9gekben, amelyeknek a neve ma m\u00e1r nem „impuesto da guerra”, hanem r\u00f6videsen \u00f6tvenszerese a kult\u00farkiad\u00e1soknak, r\u00e9szben pedig abban a k\u00e9mrendszerben, amely m\u00e1r szinte offici\u00f3zus \u00e9s p\u00e9ld\u00e1ul a katonai attas\u00e9k int\u00e9zm\u00e9ny\u00e9ben csak akkor csattant skandalumm\u00e1, amikor Marcsenko ezredes, a b\u00e9csi orosz katonai attas\u00e9 m\u00e1r olyan igazi muszka esetlens\u00e9ggel \u00e9s vastags\u00e1ggal csin\u00e1lta dolg\u00e1t, hogy a mi k\u00fcl\u00fcgyminiszt\u00e9riumunk k\u00e9nytelen volt s\u00fcrg\u0151sen visszahivatni a p\u00e9terv\u00e1ri k\u00fcl\u00fcgyminiszt\u00e9riummal.<\/p>\n
Minden hatalmass\u00e1g tudja \u00e9s arra is van berendezkedve, hogy a ter\u00fclet\u00e9t, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen persze annak a sebezhet\u0151 r\u00e9szeit, el\u00e1rasztj\u00e1k a bar\u00e1ts\u00e1gos \u00e9s b\u00e9k\u00e9ben telhetetlen szomsz\u00e9dnak a k\u00e9mjei. \u00c9s – egyik paradoxon sz\u00fcli a m\u00e1sikat – ma m\u00e1r nem is inf\u00e1mia a hajdan oly inf\u00e1mis spioniroz\u00e1s, m\u00e9g csak nem is diffam\u00e1l\u00f3 dolog, mert ma m\u00e1r az elcs\u00edpett k\u00e9mnek is \u00fagynevezett tisztes fogs\u00e1g j\u00e1r. N\u00e9metorsz\u00e1gban p\u00e9ld\u00e1ul v\u00e1rfogs\u00e1g, ami k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl azonos a mi \u00e1llamfogh\u00e1zunkkal. Lux kapit\u00e1nyt is, a francia k\u00e9met, meg mell\u00e9je a szomsz\u00e9dos k\u00f3terbe Trench sz\u00e1zadost, az angol spiont is Glatz v\u00e1r\u00e1ba z\u00e1rt\u00e1k be a n\u00e9metek. Szinte minden harag n\u00e9lk\u00fcl, szinte mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rt\u0151d\u0151en, hogy a nagy b\u00e9kess\u00e9g \u00e9s a bar\u00e1ti szomsz\u00e9ds\u00e1g minden hatalmass\u00e1got r\u00e1utal m\u00e1r arra, hogy a szomsz\u00e9dban kereskedj\u00e9k. A k\u00e9mked\u00e9s \u00e9ppen olyan tisztes b\u0171nv\u00e1lfajj\u00e1 lett, mint ak\u00e1r a p\u00e1rbaj, ak\u00e1r a sajt\u00f3 \u00fatj\u00e1n elk\u00f6vetett becs\u00fclets\u00e9rt\u00e9s. Valahogyan \u00edgy: a p\u00e1rbaj a magunk becs\u00fclet\u00e9nek a dolga, becs\u00fclets\u00e9rt\u00e9s a k\u00f6zbecs\u00fclet dolga, a k\u00e9mked\u00e9s a nemzeti becs\u00fclet dolga.<\/p>\n
Id\u00e1ig bukfencezv\u00e9n fejtet\u0151re a dolgok, Lux kapit\u00e1ny m\u00e9gis azt l\u00e1tta be, hogy sz\u00e9p a tisztes fogs\u00e1g mindaddig, am\u00edg a m\u00e1s b\u0151r\u00e9re megy, de amint a magunk b\u0151r\u00e9r\u0151l van sz\u00f3, m\u00e9gis csak tan\u00e1csosabb, ha lehet, megsz\u00f6kni el\u0151le. \u00c9s nem mondv\u00e1n karsamadinert, egy \u00e9jszaka, a kar\u00e1csonyi \u00fcnnepek tisztelet\u00e9re elhagyta Glatz v\u00e1r\u00e1t. Az ablakon kereszt\u00fcl. \u00c9s eljutott haza \u00e9p b\u0151rrel Franciaorsz\u00e1gba.<\/p>\n
Belfortban, a sz\u00fcl\u0151hely\u00e9n m\u00e9g csak a testv\u00e9rei fogadt\u00e1k boldog meghatotts\u00e1ggal \u00e9s val\u00f3ban \u00e9rthet\u0151 \u00e9s igazolhat\u00f3 \u00f6r\u00f6mmel. De Lux sietett tov\u00e1bb P\u00e1risba \u00e9s itt kezd\u0151dik azut\u00e1n ennek a finom kom\u00e9di\u00e1nak a legfinomabban megszerkesztett \u00f6t\u00f6dik felvon\u00e1sa. A kapit\u00e1nyt hadb\u00edr\u00f3s\u00e1g el\u00e9 fogj\u00e1k \u00e1ll\u00edtani, mert m\u00e1sf\u00e9l esztendeig, vagy k\u00e9t esztendeig, vagy mit tudom \u00e9n meddig, de pontosan annyi ideig, amennyit Glatz v\u00e1r\u00e1ban t\u00f6lt\u00f6tt, nem jelentkezett az ezred\u00e9n\u00e9l. Lux kapit\u00e1ny term\u00e9szetesen k\u00e9szs\u00e9ggel fog megjelenni a t\u00e1rgyal\u00e1son, m\u00e1r el is k\u00e9sz\u00edtette a t\u00f6m\u00f6r, b\u00e1r nem bombaszt n\u00e9lk\u00fcl val\u00f3 \u00e9s majdan sz\u00e1ll\u00f3ig\u00e9v\u00e9 v\u00e1land\u00f3 fr\u00e1zist, amelyben kijelenti, hogy haz\u00e1ja \u00e9rdek\u00e9ben volt t\u00e1vol. \u00c9s erre j\u00f6n az el\u00edt\u00e9l\u00e9s helyett az \u00fcnnepi felment\u00e9s, a t\u00e1bornoki k\u00e9zszor\u00edt\u00e1s, a chamade, a z\u00e1szl\u00f3 megcs\u00f3v\u00e1l\u00e1sa a felmentett v\u00e1dlott feje felett, a becs\u00fcletrend \u00e9s a rangemel\u00e9s…<\/p>\n
Mert abban a pillanatban, amikor Lux volt olyan \u00fcgyes, teh\u00e1t er\u0151s, hogy meg tudott sz\u00f6kni a n\u00e9met fogs\u00e1gb\u00f3l, egyszerre \u00e1talakult spiclib\u0151l nemzeti h\u0151ss\u00e9. Akit \u00fcnnepelni kell, nem dezavu\u00e1lni, akinek nemcsak vagyon, hanem tisztess\u00e9g is kij\u00e1r. Mert a siker az igazs\u00e1g szerecsenszappana. \u00c9s sz\u00e9p ez a suba alatt viselt h\u00e1bor\u00fa, de az\u00e9rt m\u00e9gis Pulszkynak van igaza. (1912)<\/em><\/p>\n
\n