Nevets\u00e9ges, valakinek m\u00e9gis csak el kell mondani ezt a dolgot \u00e9s m\u00e9g hozz\u00e1 hamarosan, miel\u0151tt meggondoln\u00e1m \u00e9s eszembe jutna, hogy ostobas\u00e1g. Kinek mondjam el? Annak az \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3nak \u2014 szentisten, h\u00e1t csin\u00e1ljon bel\u0151le riportot. Vagy itt, szemben \u00fcl egy husz\u00e1rkapit\u00e1ny, tal\u00e1n bemutatkozom \u00e9s elmondom neki.
\nDe el\u0151bb m\u00e9gis meg kellene fontolni, legal\u00e1bb azt, hogy hogyan kezdjem. H\u00e1t n\u00e9zze, kedves kapit\u00e1ny \u00far, most h\u00e1rom h\u00e9tig falun voltam \u2014 bizony, egyik rokonin\u00e1l \u00e9s most, egy h\u00e9t alatt t\u00f6rt\u00e9nt ez a dolog. Nem, nem, nem velem t\u00f6rt\u00e9nt, dehogy. Hanem egy kis csib\u00e9vel t\u00f6rt\u00e9nt, nem \u2014 nem valami kis le\u00e1nyt gondolok, hanem igazi csib\u00e9t, kis csirk\u00e9t, olyan s\u00e1rg\u00e1t, akkor\u00e1t, mint az \u00f6kl\u00f6m, buta kis cs\u0151rrel \u00e9s v\u00e9kony, b\u0151r\u00f6s l\u00e1bakkal.
\nValami t\u00edz darab volt, egy \u00f6reg, morg\u00f3s ty\u00fak \u2014 az anyjuk \u2014 vigy\u00e1zott r\u00e1juk. Az udvarban szaladg\u00e1ltak, mindig egy rajban, mintha v\u00e9kony c\u00e9rn\u00e1val a ty\u00fak l\u00e1b\u00e1hoz voln\u00e1nak k\u00f6tve. Vil\u00e1goss\u00e1rg\u00e1k voltak \u00e9s roppant ostob\u00e1k, tess\u00e9k elk\u00e9pzelni, ilyen apr\u00f3 kis \u00e1llatok. A v\u00e9n ty\u00fak szigor\u00fa volt, de igazs\u00e1gos: eg\u00e9sz nap vel\u00fck foglalkozott, kapart nekik mindenf\u00e9le magot meg mit, nem tudom, hogy mondj\u00e1k ezt vid\u00e9ken, mert v\u00e1rosi ember vagyok. Ha nagyon but\u00e1k voltak, akkor kokkantott egyet \u00e9s kem\u00e9ny anyacs\u0151r\u00e9vel megkoccintotta a buksi, s\u00e1rga fejeket. Rendesen olyankor v\u00e1lt sz\u00fcks\u00e9gess\u00e9 az effajta feny\u00edt\u00e9k, mikor ty\u00fakany\u00f3 le\u00fclt, amit a csib\u00e9k nagyon szeretnek: nyakraf\u0151re futottak a j\u00f3, meleg pelyhek al\u00e1, \u00fcgyetlen\u00fcl egym\u00e1snak futottak \u00e9s addig nem volt csend, m\u00edg egy m\u00e9rges, korhol\u00f3 vakkant\u00e1s k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben oda nem \u00fct\u00f6tt az egyiknek. Az akkor ijedten, sir\u00e1nkozva csipogott egyet-kett\u0151t \u00e9s gyorsan beb\u00fajt a sz\u00e1rnyak m\u00f6g\u00e9.
\nUgyan\u00edgy j\u00e1rt az is, amelyik k\u00edv\u00e1ncsiskodott, kidugta a fej\u00e9t, nem maradt nyugton. Akkor azt\u00e1n csend lett: a csib\u00e9k elt\u0171ntek, a ty\u00fak k\u00f6v\u00e9ren \u00e9s melegen l\u00e9lekzett, l\u00fcktetett a fej\u00fck f\u00f6l\u00f6tt \u00e9s a csib\u00e9k aludtak, beh\u00fanyt szemmel, boldogan, mint a tej.
\nEz a kis csibe, amelyikr\u0151l besz\u00e9lek, ez volt a legkisebb; onnan ismertem meg, mert k\u00fcl\u00f6nben eg\u00e9sz egyform\u00e1k voltak. Feh\u00e9ress\u00e1rga volt, m\u00e9g \u00fcgyetlenebb, mint a t\u00f6bbi, mindig baj volt vele. Megfigyeltem, hogy leggyakrabban ez kapott barackot a buksij\u00e1ra: a mellett m\u00e9gis ez volt a legany\u00e1sabb \u2014 csak a sz\u00e1rnyak alatt szeretett lenni, az \u00e9telt nem becs\u00fclte t\u00f6bbre. Mindig ott l\u00e1batlankodott az anyja k\u00f6r\u00fcl, hogy az majd felbukott benne n\u00e9h\u00e1nyszor. Nagyon szerette a meleget, \u00fagy l\u00e1tszik, kor\u00e1bban kelt ki a toj\u00e1sb\u00f3l a kellet\u00e9n\u00e9l. Nagyon kedves volt, mindig el\u00fcl akart lenni, pedig a legkisebb l\u00e1ba neki volt \u2014 de szapor\u00e1zta a l\u00e9p\u00e9st \u00e9s ijedten, s\u00e1pogva csipogott hozz\u00e1, ha arr\u00f3l volt sz\u00f3, hogy els\u0151 legyen a puha f\u00e9szekben, langyos pelyhek alatt.
\nOtt azt\u00e1n eles\u00f6ndesedett. Igen.
\nJ\u00f3, j\u00f3, kapit\u00e1ny \u00far, mindj\u00e1rt r\u00e1t\u00e9rek. A dolog \u00fagy kezd\u0151d\u00f6tt, hogy reggel a kis csibe nem evett \u00e9s m\u00e9g kisebb volt, mint rendesen. Valami hat\u00e1rozatlan volt az eg\u00e9sz kis \u00e1llaton, k\u00f6zbe t\u00e1molygott \u00e9s t\u00f6bbsz\u00f6r felborult, megbotlott. Odamentem \u00e9s felvettem a f\u00f6ldr\u0151l: nem futott el, ez volt a furcsa.
\nA kezemen fek\u00fcdt most, egy kicsit remegett, a fej\u00e9t, ami akkora volt, mint egy mogyor\u00f3, beh\u00fazta \u00e9s csod\u00e1lkozva v\u00e1rt, hogy mi lesz. Ekkor l\u00e1ttam, hogy mind a k\u00e9t szeme bedagadt.
\nA nevets\u00e9ges, \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 kis szemh\u00e9jak, amivel mad\u00e1rf\u00e9le alulr\u00f3l f\u00f6lfel\u00e9 z\u00e1rja el gy\u00f6ngyszem\u00e9t: most duzzadtan, piros\u00e1n tapadtak a pih\u00e9k k\u00f6zt. El\u0151sz\u00f6r azt hittem, hogy csak ijedt\u00e9ben h\u00e1nyta be, de azt\u00e1n l\u00e1ttam, hogy nem tudja kinyitni.
\nOdavittem M\u00e1rton b\u00e1csihoz \u00e9s megmutattam neki a csib\u00e9t. Szak\u00e9rtelemmel n\u00e9zegette, b\u00f3lintott. Elmondta nekem, amit faluhelyen, \u00fagy l\u00e1tszik, mindenki hallott m\u00e1r, de engem nagyon meglepett: hogy ez a kis csibe hirtelen belen\u00e9zett a napba \u00e9s most gyulladt a szeme.
\nK\u00e9rd\u00e9semre, hogy mit csin\u00e1ljak vele, v\u00e1llat vont M\u00e1rton b\u00e1csi: pr\u00f3b\u00e1ljam meg, egy kis vizes pamuttal csavarjam be a csibe fej\u00e9t, tegyem az ablakba \u00e9s hagyjam ott egy-k\u00e9t napig.
\n\u00c9s k\u00e9t napig az ablakban volt a kis csibe \u00e9s t\u00fcrelmesen v\u00e1rt, bek\u00f6t\u00f6tt fejjel, mint egy kis beteg. A zsalut leengedtem. \u00e9s betettem a t\u00e1bl\u00e1kat.
\nD\u00e9lut\u00e1n h\u00e1romkor kezdett el csipogni. Odakint, a tikkadt napf\u00e9nyben porz\u00f3 udvaron akkor \u00fclt le d\u00e9lut\u00e1ni b\u00f3biskol\u00e1sra ty\u00fakany\u00f3, \u2014 a j\u00f3 f\u00e9szek\u00e9rt veszeked\u0151 csib\u00e9k csipog\u00e1sa behallatjszott: bent, a p\u00e1llott \u00e9s alv\u00f3 szob\u00e1ban valami szorongat\u00f3 \u00e9s vigasztalan csendess\u00e9g hom\u00e1lykodott. Ebben a csendess\u00e9gben hangzott fel a beteg csibe torka; \u2014 oly v\u00e1ratlanul \u00e9s r\u00f6gt\u00f6n\u00f6sen, hogy nem lehetett k\u00e9ts\u00e9g benne: az udvarra felelget, azokkal szeretne besz\u00e9lgetni. Azt\u00e1n h\u00e1rom \u00f3ra hosszat egyfolyt\u00e1ban, megszak\u00edt\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl \u00e9s fokoz\u00f3d\u00f3 f\u00e1jdalommal panaszkodott. V\u00e9gre elgyeng\u00fclt a hangja \u00e9s csend lett.
\nM\u00e1snap kint voltam a hegyekben: hatkor j\u00f6ttem meg. M\u00e1r a k\u00fcsz\u00f6b\u00f6n meg\u00fct\u00f6tte f\u00fclemet a beteg csibe hangja: eg\u00e9sz nap csipoghatott, mert rekedt volt, mint valami \u00edci-pici csengetty\u0171, ami megrepedt.
\nM\u00e1snap reggel erre a csipog\u00e1sra \u00e9bredtem megint. Ekkor nagyon megsajn\u00e1ltam a kis csib\u00e9t: \u00f3vatosan kivettem az ablakb\u00f3l \u00e9s kicsavargattam a nedves gyolcs k\u00f6z\u00fcl. Abban a pillanatban elhallgatott, mintha elv\u00e1gt\u00e1k volna a tork\u00e1t.
\nEg\u00e9szen kicsike \u00e9s sov\u00e1ny volt most: a pelyhek vizesen hozz\u00e1tapadtak nyomorult kis b\u0151r\u00e9hez: buksi fej\u00e9n pedig hetyk\u00e9n, borzasan \u00e1llt n\u00e9h\u00e1ny nedves, \u00f6sszetapadt toll. A nyaka kopasz lett \u00e9s r\u00e1ncos \u00e9s veres, mint a paprika. Mikor a kezem meleg\u00e9t \u00e9rezte, nagyon csendes lett: hallgat\u00f3zott. A k\u00e9t kis szem nem ny\u00edlt fel t\u00f6bb\u00e9 \u2014 elm\u00falt a daganat, de a k\u00e9t gy\u00f6ngy \u00fcresen \u00e9s feh\u00e9ren t\u00e1vozott a h\u00e9jak k\u00f6zt: a kis csibe megvakult. Nem furcsa? \u00c9n nem is tudtam, hogy a csib\u00e9k is megvakulhatnak.
\nDe nagyon nedves volt \u00e9s borzas \u00e9s \u00e9n kivittem az\u00e9rt az udvarba, ahol s\u00fct\u00f6tt a nap \u00e9s letettem a f\u00f6ldre, hogy megsz\u00e1radjon. \u00c1llva maradt a csupasz f\u00f6ld\u00f6n: mint k\u00e9t gyeng\u00e9n megt\u00e1masztott gyufasz\u00e1lon egy f\u00e9lmar\u00e9k s\u00e1rga k\u00f3c.
\nCs\u00e1mp\u00e1san \u00e1llt, beh\u00fazta a fej\u00e9t \u00e9s hallgat\u00f3zott. Csib\u00e9k szaladg\u00e1ltak csipogva \u00e9s f\u0171illat csapott a cs\u0151r\u00e9hez. A vak csibe \u00e1llt \u00e9s egy hang nem j\u00f6tt a tork\u00e1b\u00f3l. Azt\u00e1n \u00fcgyetlen\u00fcl l\u00e9pni pr\u00f3b\u00e1lt egyet, de mindj\u00e1rt meg\u00e1llt megint. Most igenigen elcsod\u00e1lkozott.
\nEzut\u00e1n ez t\u00f6rt\u00e9nt.
\nA ty\u00fak fel\u00e1llt, odaj\u00f6tt a csib\u00e9hez: a csibetestv\u00e9rek; is odafutottak \u00e9s k\u00f6r\u00fcl\u00e1llt\u00e1k. A v\u00e9n ty\u00fak kotkod\u00e1csolt egyet, azt\u00e1n odakoppantott a cs\u0151r\u00e9vel \u2014 h\u00e1t te honnan ker\u00fclsz el\u0151 \u00e9s milyen \u00e1llapotban? \u2014 mondta haragosan. A vak csibe nem felelt egy kukkot se, b\u0171nb\u00e1n\u00f3an gubbasztott, hagyta \u00fctni mag\u00e1t, l\u00f3g\u00f3 cs\u0151rrel \u00e9s \u00f6sszeh\u00faz\u00f3dva \u2014 \u00e9s kimondhatatlan boldogs\u00e1g volt a hallgat\u00e1s\u00e1ban.
\nAzt\u00e1n otthagyt\u00e1k \u00e9s a ty\u00fak le\u00fclt megint \u00e9s a kis csib\u00e9k al\u00e1furakodtak. Most megmozdult: a hang ut\u00e1n tipegett, de m\u00e1r nem tolakodott: szer\u00e9nyen \u00e9s udvariasan b\u00fajt el a tollak k\u00f6zt \u00e9s most nagyon, nagyon boldog volt \u00e9s \u00fagy volt megint, mintha semmi se t\u00f6rt\u00e9nt volna s rossz \u00e1lom lett volna az eg\u00e9sz.
\nAzt\u00e1n sokszor l\u00e1ttam \u00edgy a vak kis csib\u00e9t.
\nOtt m\u00e1szk\u00e1lt a t\u00f6bbi k\u00f6zt \u00e9s nem volt m\u00e1s \u00f6r\u00f6me, csak ha az anyja k\u00f6r\u00fcl lehetett\u2026 igen… nem furcsa? … csakhogy sokszor egy dobog\u00f3 l\u00e1b felriasztotta a ty\u00fakot, a csib\u00e9k sz\u00e9tszaladtak \u00e9s a vak csibe mag\u00e1ra maradt: fel\u00e1llt, beh\u00fazta fej\u00e9t \u00e9s hallgat\u00f3zott. Nem nagyon t\u00f6r\u0151dtek vele most m\u00e1r: hozz\u00e1szoktak riadt, sov\u00e1ny kis test\u00e9hez. \u00c9n is elfelejtettem.
\nEgy h\u00e9t m\u00falva egyszer megl\u00e1ttam megint.
\nA f\u00e1skamra oldal\u00e1ban gubasztott. Eg\u00e9szen egyed\u00fcl volt: \u00fagy l\u00e1tszik elf\u00e1radt, le\u00fclt. \u00d3vatosan hajoltam le, hogy el ne riasszam: de nem volt sz\u00fcks\u00e9g erre a vigy\u00e1zatos mozdulatra, a vak csibe meg se moccant, mikor a kezembe vettem. Nem is csipogott: k\u00f6z\u00f6ny\u00f6sen hagyta, hogy \u00e1ttegyem a m\u00e1sik tenyerembe, f\u00e9lrehajtotta a fej\u00e9t. L\u00e1bam alatt csipogtak a csib\u00e9k, de a vak csibe nem felelt m\u00e1r nekik.
\nEkkor eszembe jutott valami: a m\u00e1sik tenyerembe n\u00e9h\u00e1ny magot tettem \u00e9s egy cseppecske vizet: most a vak fej\u00e9t odaszor\u00edtottam a magokhoz. Egyszer, k\u00e9tszer nem reag\u00e1lt: harmadszor kinyitotta a cs\u0151r\u00e9t \u00e9s odakapott. A tenyeremet tal\u00e1lta: \u00fajb\u00f3l, most m\u00e1r moh\u00f3bban biccentett oda \u00e9s ez\u00fattal felszedett egy magot. Sok\u00e1ig tartott, m\u00edg zih\u00e1l\u00f3 \u00e9s vonagl\u00f3 torokkal lenyelte: p\u00e1rat p\u00f6ty\u00f6g\u00f6tt m\u00e9g a cs\u0151r\u00e9vel, mintegy biztosan tudni akarta, lement-e m\u00e1r, azt\u00e1n \u00e9l\u00e9nken kiny\u00fajtotta a fej\u00e9t, keresg\u00e9lt \u00e9s most sebesen, eg\u00e9sz kih\u0171l\u0151 test\u00e9ben remegve, bedagadt szemekkel \u00e9s csupasz, kopasz fejjel enni kezdett.
\nIgen … \u00e9s ekkor l\u00e1ttam..’. hogy a kis l\u00e1bai\u2026 eg\u00e9szen… na, igen … eg\u00e9szen le voltak sz\u00e1radva … lesz\u00e1radtak a l\u00e1bai\u2026 Hogy mi… hogy minek mes\u00e9lem \u00e9n ezt el\u2026 tetszik tudni… bizonyisten nem tudom, tudniillik csak az\u00e9rt, hogy furcsa, \u00fagy-e… csak \u00e9ppen ezt, mert azt\u00e1n \u00f3vatosan letettem a f\u00f6ldre, hogy majd m\u00e1snap reggel megint megn\u00e9zem\u2026 de m\u00e1r megd\u00f6gl\u00f6tt… mire megn\u00e9ztem … ott fek\u00fcdt, d\u00f6gl\u00f6tten, ahov\u00e1 letettem, a lesz\u00e1radt kis l\u00e1bai \u00e9gnek meredve… de h\u00e1t mit csod\u00e1lkozik ezen kapit\u00e1ny \u00far, csak nem hiszi, hogy bolond vagyok, \u00fagy n\u00e9z r\u00e1m … h\u00e1t nem mes\u00e9lhetem \u00e9n el, mi van abba… hiszen el\u00e9g furcsa … \u00f6n tal\u00e1n hallotta m\u00e1r, hogy a csib\u00e9k is megvakulhatnak?… \u00e9n m\u00e9g sohase hallottam … csak: ezt akartam mondani… \u00e9s hogy milyen buta egy l\u00e1tv\u00e1ny volt… amint \u00fagy kapott a kis fej\u00e9vel a magok ut\u00e1n … na!… gyereks\u00e9g!… ideges vagyok … na … nevet\u0151g\u00f6rcs\u00f6t kapok min … mindj\u00e1rt… K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m … csak hagyja … van n\u00e1lam zseb … zsebkend\u0151 … mindj\u00e1rt j\u00f3l vagyok … ne n\u00e9zzen ide… micsoda egy h\u00fclye vagyok, igaz\u00e1n… olyan rettenetes neh\u00e9z lett a sz\u00edvem … al\u00e1sszolg\u00e1ja \u2014<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Nevets\u00e9ges, valakinek m\u00e9gis csak el kell mondani ezt a dolgot \u00e9s m\u00e9g hozz\u00e1 hamarosan, miel\u0151tt meggondoln\u00e1m \u00e9s eszembe jutna, hogy ostobas\u00e1g. Kinek mondjam el? Annak az \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3nak \u2014 szentisten, h\u00e1t csin\u00e1ljon bel\u0151le riportot. Vagy itt, szemben \u00fcl egy husz\u00e1rkapit\u00e1ny, tal\u00e1n bemutatkozom \u00e9s elmondom neki.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-91766","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/91766","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=91766"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/91766\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=91766"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=91766"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=91766"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}