Egy emberi arcot, egy tekintetet \u00fagy is n\u00e9zhet\u00fcnk, ak\u00e1r egy t\u00e1jat. \u00c9s amik\u00e9ppen minden t\u00e1jnak van \u00e9ghajlata, az emberi tekintetnek is lehet \u00e9ghajlata. \u00c9s van is. Csak re\u00e1 kell n\u00e9zni valaki orc\u00e1j\u00e1ra, a n\u00e9z\u00e9s\u00e9re, homlok\u00e1nak red\u0151ire. Csak \u00e9szre kell venni, mi bujk\u00e1l a sz\u00e1ja sz\u00f6gle\u00adt\u00e9\u00adben, mosoly-e, vagy cs\u00fcgged\u00e9s. Csak meg kell figyelni, \u00e1stak-e \u00e1rkokat a k\u00f6nnyek maguknak, s ha igen, mennyire m\u00e9lyek azok az \u00e1rkok. M\u00e1ris l\u00e1thatjuk annak a tekintetnek az \u00e9ghajlat\u00e1t.
\nA mi Id\u00e1nk tekintet\u00e9nek \u00e9ghajlata v\u00e1ltoz\u00f3. De nem szesz\u00e9lyes. Arc\u00e1nak mezej\u00e9n ugyanazon a csap\u00e1son j\u00e1rtak a b\u00e1nat passz\u00e1tszelei. Suvad\u00e1sos arc az Id\u00e1nk arca. Az\u00e9rt a hitv\u00e1ny hangulatok ciklonjai \u00e9s hurrik\u00e1njai nem \u00e1stak m\u00e9ly \u00e1rkokat bel\u00e9. Mondhatni egykedv\u0171, k\u00f6z\u00f6mb\u00f6s tekintet az Id\u00e1\u00e9. Most, ha szeme sark\u00e1ban v\u00e9letlen\u00fcl egy k\u00f6nnycsepp jelenne meg, semmit sem mondana az a k\u00f6nnycsepp. Csak annyit, amennyit k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges v\u00edzcsepp mondhat egy idegen ablak \u00fcveg\u00e9n. Soha nem l\u00e1ttam s\u00edrni a mi Id\u00e1nkat. Nem tudok elk\u00e9pzelni egy k\u00f6nnynek meg\u00adfelel\u0151 helyet a mi Id\u00e1nk arc\u00e1n, mely b\u00e1natot fejezne ki. Egyszer\u0171en nincs ott igazi k\u00f6nnynek val\u00f3 hely. Csak egyszer\u0171, v\u00edzcseppnek val\u00f3 hely van.
\nKacagni sem l\u00e1ttam soha a mi Id\u00e1nkat. Csak mosolyogni. Sokf\u00e9le mosolya volt Id\u00e1nak. Egy\u00fctt\u00e9rz\u0151, \u00f6r\u00f6met sug\u00e1rz\u00f3, kaj\u00e1n, k\u00e1r\u00f6rvend\u0151 mosoly\u00e1ra is eml\u00e9kezem. Legt\u00f6bbsz\u00f6r a b\u00f6lcs ember visszafogott, sokatmond\u00f3 mosoly\u00e1t fedeztem f\u00f6l rajta. Olyankor val\u00f3s\u00e1ggal sug\u00e1rzott a tekintete a v\u00e9lt vagy val\u00f3s\u00e1gos igaz\u00e1t\u00f3l. Ilyen volt a mi Id\u00e1nk tekintet\u00e9nek alapvet\u0151 \u00e9ghajlata. Legt\u00f6bbsz\u00f6r hallgatott. Ha nem k\u00e9rdezt\u00e9k, nem besz\u00e9lt. Csak ritk\u00e1n. Nagyon ritk\u00e1n. Akkor is r\u00f6vid mondatokban. \u00c9s Fed\u00e1k S\u00e1rit nem felejtette el megeml\u00edteni, ha nem akart folytatni egy m\u00e1r elkezdett t\u00f6rt\u00e9netet.
\nA mi Id\u00e1nkat soha nem l\u00e1ttam s\u00f3hajtani. Panaszkodni sem. \u00dagy t\u0171nt, sz\u00e1m\u00e1ra minden \u00fagy van j\u00f3l, ahogyan van. A b\u00e1nt\u00e1sok, megal\u00e1ztat\u00e1sok leperegtek r\u00f3la. Csal\u00e1dunk re\u00e1nk m\u00e9rt csap\u00e1snak tekintette a mi Id\u00e1nkat. Nem sz\u00e9gyellt\u00fck \u0151t, de b\u00fcszk\u00e9k sem lehett\u00fcnk r\u00e1. R\u00e9szv\u00e9tet valamennyien \u00e9rezt\u00fcnk ir\u00e1nta, de ezt egyik\u00fcnk sem mutatta. Sokszor szerett\u00fcnk volna az \u0151 hely\u00e9ben lenni. Nem t\u00f6r\u0151dni az olykor megoldhatatlannak t\u0171n\u0151 gondokkal.\u00a0Amikkel a mi Id\u00e1nk soha nem t\u00f6r\u0151d\u00f6tt. De helyzet\u00e9t m\u00e9gsem irigyelt\u00fck.
\nGyermekkoromban keveset besz\u00e9lt\u00fcnk a mi Id\u00e1nkr\u00f3l. Tal\u00e1n az\u00e9rt, hogy ne halmozzuk a csal\u00e1di trag\u00e9di\u00e1kat. Ida egy betegs\u00e9g t\u00fcnete volt ink\u00e1bb. Egy gy\u00f3gy\u00edthatatlan, de nem hal\u00e1los betegs\u00e9g\u00e9.
\nAmint az any\u00e1m fennhat\u00f3s\u00e1ga al\u00e1 ker\u00fclt a mi Id\u00e1nk, fordulat k\u00f6vetkezett be hangulat\u00e1ban. Mert a mi Id\u00e1nk ugyan szeretett bolondnak lenni, de tudta, az \u00e9let alapja m\u00e9giscsak a munka \u00e9s nem a bolondoskod\u00e1s. Lehet, any\u00e1mnak igaza volt abban, hogy dolgot kell adni Id\u00e1nak, a munka megv\u00e1ltoztatja \u0151t. Lehet. De bizonyos vagyok abban, hogy az \u00e9n j\u00e1t\u00e9kos leleplez\u00e9si k\u00eds\u00e9rleteim j\u00e1rtak nagyobb sikerrel Id\u00e1nk val\u00f3di, s egyben v\u00e1llalt betegs\u00e9g\u00e9nek gy\u00f3gy\u00edt\u00e1s\u00e1\u00ad\u00adban. A Churchill-\u00fcgyre gondolok. Majd a paszuly v\u00e1logat\u00e1s\u00e1ra. F\u0151k\u00e9ppen pedig arra, amikor ny\u00edltan megmondtam Id\u00e1nak, hogy \u0151 nem bolond. Hanem sz\u00edn\u00e9sz. Ez volt az \u0151 tehets\u00e9g\u00e9nek els\u0151 elismer\u00e9se, mely kimozd\u00edtotta meg\u00e1talkodotts\u00e1g\u00e1b\u00f3l. Siker\u00e9lm\u00e9ny volt ez az elismer\u00e9s. Ez vezetett oda, hogy belement\u00fcnk egy sz\u00e9p j\u00e1t\u00e9kba. Amelyben \u00e9n lettem a kir\u00e1ly, s Ida a kir\u00e1ly bolondja. J\u00e1t\u00e9knak fogtuk f\u00f6l a kital\u00e1lt kir\u00e1lys\u00e1got, s ezzel a j\u00e1t\u00e9kkal egy m\u00e1s biroda\u00adlom\u00adba jutottunk. Abba, amit a mi mindennapi val\u00f3s\u00e1gunknak nevez\u00fcnk.
\nN\u00e9zem a mi Id\u00e1nk arc\u00e1t. \u00dagy vizsg\u00e1lom az \u0151 tekintet\u00e9t, amik\u00e9nt egy t\u00e1jat n\u00e9z az ember. Ottho\u00adnos \u00e9ghajlat\u00fa ez a t\u00e1j. V\u00e1ltoz\u00f3, de nem szesz\u00e9lyes. Ezen az arcon v\u00e9gigmentek a b\u00e1nat passz\u00e1tszelei, de a k\u00f6nnyek nem \u00e1stak m\u00e9ly \u00e1rkokat bel\u00e9. Mondhatn\u00e1m, nyugodt, mosolyg\u00f3s ez az arc. Tal\u00e1n csak az b\u00e1nt\u00f3, hogy igazi k\u00f6nnynek nincs helye ebben a t\u00e1jban. Pedig a tekintet \u00e9ghajlata lakhat\u00f3.<\/p>\n
(V\u00e9ge)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Egy emberi arcot, egy tekintetet \u00fagy is n\u00e9zhet\u00fcnk, ak\u00e1r egy t\u00e1jat. \u00c9s amik\u00e9ppen minden t\u00e1jnak van \u00e9ghajlata, az emberi tekintetnek is lehet \u00e9ghajlata. \u00c9s van is. Csak re\u00e1 kell n\u00e9zni valaki orc\u00e1j\u00e1ra, a n\u00e9z\u00e9s\u00e9re, homlok\u00e1nak red\u0151ire. Csak \u00e9szre kell venni, mi bujk\u00e1l a sz\u00e1ja sz\u00f6gle\u00adt\u00e9\u00adben, mosoly-e, vagy cs\u00fcgged\u00e9s. Csak meg kell figyelni, \u00e1stak-e \u00e1rkokat a […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-91865","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/91865","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=91865"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/91865\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=91865"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=91865"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=91865"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}