Igaz, gyerekkoromban m\u00e9g f\u00e9ltem is t\u0151le. De tal\u00e1n nem csak \u00e9n, m\u00e9g a feln\u0151ttek is f\u00e9ltek, ha milicist\u00e1t l\u00e1ttak.
\nPedig a milicista is ember. Meghiszem azt! Tele minden gyenges\u00e9ggel, amit nem l\u00e1ttak az emberek, s ha l\u00e1ttak is, szemet hunytak f\u00f6l\u00f6tte. \u00dagysem tehettek m\u00e1st. Hisz \u0151 volt az \u00e1llam hivatalos megszem\u00e9lyes\u00edt\u0151je. Az \u00e1llam pedig nagy \u00far. Vagy ahogy akkor mondt\u00e1k, nagy elvt\u00e1rs.
\nA feles\u00e9g\u00e9t\u0151l nem f\u00e9ltem. \u0150 volt a mi j\u00f3s\u00e1gos tan\u00edt\u00f3 n\u00e9nink. Igaz, kiss\u00e9 szigor\u00fa volt, de \u00e1ldott lelket teremtett bel\u00e9 a Mindenhat\u00f3. M\u00e9g azt is eln\u00e9zte nekem, ha n\u00e9ha, mikor szolg\u00e1lat volt a templomban, ink\u00e1bb maradtam ott, mint az iskol\u00e1ban.
\nSzinte szomsz\u00e9dok is voltunk, mert a templomt\u00f3l a m\u00e1sodik h\u00e1zban laktak h\u00e1zb\u00e9ren, tudhatta, mikor j\u00f6n kicsi falunkba h\u00e9tk\u00f6znaponk\u00e9nt a pap b\u00e1csi. Nem firtatta a hi\u00e1nyz\u00e1saimat.
\nAzt\u00e1n amikor Gyulafeh\u00e9rv\u00e1rra ir\u00e1nyult \u00e9letem tov\u00e1bbi sorsa, kezdt\u00fcnk bar\u00e1tkozni mind a tan\u00edt\u00f3 n\u00e9nivel, mind Cs\u00e1sz\u00e1r b\u00e1csival, az egykor rettegett milicist\u00e1val. De nemcsak vel\u00fck, mindenik kor\u00e1bbi tan\u00e1rommal j\u00f3 viszonyba ker\u00fcltem, annyira, hogy amikor az els\u0151 \u00fcnnep\u00e9lyes szentmis\u00e9met mutattam be a borzonti k\u00e1poln\u00e1ban, mindannyian \u201etest\u00fcletileg\u201d ott voltak a szentmis\u00e9n, ut\u00e1na pedig a primici\u00e1s eb\u00e9den is,
\namit papi lakodalomnak is szoktak nevezni.
\n\u00c1m bar\u00e1ts\u00e1g ide vagy oda, amikor megtudtam, hogy
\negyh\u00e1zilag nem k\u00f6t\u00f6ttek h\u00e1zass\u00e1got, nagy \u00f6r\u00f6m\u00f6mre szolg\u00e1lt, hogy egy ny\u00e1ri szabads\u00e1g alatt szer\u00e9ny szolg\u00e1latommal
\nrendezt\u00e9k ezt a gyergy\u00f3szentmikl\u00f3si templomban. A tan\u00fak szint\u00e9n egy milicista\u2013tan\u00e1r h\u00e1zasp\u00e1r voltak, n\u00e9gyen a templom h\u00e1rom k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 ajtaj\u00e1n j\u00f6ttek be, nehogy valakinek felt\u0171nj\u00f6n, \u00e9s elj\u00e1r\u00e1s induljon ellen\u00fck. K\u00fcl\u00f6nben \u00fagyis nehezen ismert\u00e9k volna meg civilben, \u00e9n is csak akkor j\u00f6ttem r\u00e1, hogy ki a \u201ev\u0151leg\u00e9ny\u201d, amikor m\u00e1r a hangj\u00e1t is hallottam.
\nAz\u00f3ta, azt\u00e1n mint lelki gyermekeimet k\u00eds\u00e9rtem \u0151ket, f\u00e9lret\u00e9ve kor- \u00e9s rangbeli k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get. \u0150k pedig szinte gyerek\u00fckk\u00e9nt fogadtak, ann\u00e1l is ink\u00e1bb, mert fiuk nem, csak k\u00e9t l\u00e1nyuk volt.
\n\u00c9vente egyszer-k\u00e9tszer megl\u00e1togattam \u0151ket, nekem is, nekik is j\u00f3lesett a l\u00e1togat\u00e1s. Mindig vittem aj\u00e1nd\u00e9kba a tan\u00edt\u00f3 n\u00e9nimnek \u00fajabban megjelent k\u00f6tetemb\u0151l, mert \u0151 vezetett be a bet\u0171k csod\u00e1latos birodalm\u00e1ba. Val\u00f3sz\u00edn\u0171, \u00f6r\u00fclt is a k\u00f6nyveimnek, de minden bizonnyal igen, mert felvillanyozta a l\u00e1togat\u00e1som.
\nEgy alkalommal, amikor megl\u00e1togattam, meglep\u0151dtem, mert a tan\u00edt\u00f3 n\u00e9ni igen megt\u00f6rtnek l\u00e1tszott, egyed\u00fcl volt a konyh\u00e1ban, ahol \u00e1ltal\u00e1ban tart\u00f3zkodtak, \u00e9s nagyon feket\u00e9be volt \u00f6lt\u00f6zve. Meg\u00e9rtettem. Engedtem, hogy s\u00edrja ki mag\u00e1t az \u00f6lel\u00e9semben. Olyan j\u00f3, ha van akinek \u0151szint\u00e9n kis\u00edrhatjuk magunkat. B\u00e1r mindig felt\u00e9pj\u00fck a gy\u00e1sz sebeit, ez a gy\u00f3gyul\u00e1sunkra szolg\u00e1l. A kimondott b\u00e1nat f\u00e9l b\u00e1natt\u00e1 v\u00e1ltozik. \u00c9s ha sokat mondjuk, egy id\u0151 ut\u00e1n beheged a seb.
\nUt\u00e1na is rendszeresen meg-megl\u00e1togattam. Egy alkalommal \u00e9pp reggelizett, b\u00e1r nem a reggeli ideje volt. El\u0151tte kint j\u00e1rt a temet\u0151ben, ez\u00e9rt k\u00e9s\u0151bbre halasztotta. Meglep\u0151dtem, mert az asztalon k\u00e9t ter\u00edt\u00e9k volt, mint kor\u00e1bban, amikor m\u00e9g egy\u00fctt fogyasztott\u00e1k el Cs\u00e1sz\u00e1r b\u00e1csival. Az asztalon feh\u00e9r abrosz, t\u00e1ny\u00e9r, k\u00e9s, villa. M\u00e9g pap\u00edrszalv\u00e9ta is volt. \u00c9s egy feh\u00e9r porcel\u00e1ncs\u00e9sze. Csak \u0151 hi\u00e1nyzott onnan, akinek megter\u00edtett. Engem is h\u00edvott, tartsak vele, de elutas\u00edtottam, hisz \u00e9n m\u00e1r reggeliztem, k\u00fcl\u00f6nben is ne t\u00f6lts\u00fck ev\u00e9ssel azt a p\u00e1r percet, am\u00edg egy\u00fctt lehet\u00fcnk.
\nA k\u00f6vetkez\u0151 alkalommal eb\u00e9did\u0151 t\u00e1j\u00e1n voltam ott. P\u00e1r perc, p\u00e1r gondolat, \u00e1tadtam az \u00fajabb k\u00f6tetet. Az asztal most is megter\u00edtve k\u00e9t szem\u00e9ly r\u00e9sz\u00e9re, mint el\u0151z\u0151 l\u00e1togat\u00e1somkor.
\n\u2013 Ne siess, az Isten megfizeti, maradj m\u00e9g b\u00e1r egy f\u00e9l\u00f3r\u00e1t, k\u00e9sz lesz az eb\u00e9d, eb\u00e9delj\u00fcnk egy\u00fctt! \u2013 sz\u00f3lt szinte k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gve.
\nNem fogadhattam el, mert m\u00e9g sokfel\u00e9 el kellett szaladnom r\u00f6vid l\u00e1togat\u00e1som idej\u00e9n, este pedig otthon szolg\u00e1latom van.
\nKik\u00eds\u00e9rt a kapuig, addig \u00e1llt ott \u00e9s integetett, am\u00edg az utc\u00e1b\u00f3l ki\u00e9rtem a f\u0151\u00fatra, \u00e9s ott m\u00e1r nem l\u00e1thattam. Nem tudhatom, meddig \u00e1llhatott ott, de minden bizonnyal bement, hisz p\u00e1r h\u00f3nap m\u00falva ism\u00e9t vill\u00e1ml\u00e1togat\u00e1sra szaladtam be hozz\u00e1, \u00e9s a konyh\u00e1ban tal\u00e1ltam. L\u00e1togat\u00e1som \u00e1ltal\u00e1ban p\u00e1r percet tartott, \u00e9n elmondtam a dolgaimat, \u0151 a f\u00e1jdalm\u00e1t, \u00e1tadtam az \u00fajabb k\u00f6nyvet, amit mindig k\u00f6nnyek k\u00f6z\u00f6tt fogadott el. Azt mondta, a boldogs\u00e1gt\u00f3l erednek meg a k\u00f6nnyei.
\n\u2013 De j\u00f3kor j\u00f6tt\u00e9l \u2013 ujjongott fel \u2013, \u00e9pp most vettem le az \u00e9telt a k\u00e1lyh\u00e1r\u00f3l. \u2013 Gyere, fiam, eb\u00e9delj velem! \u2013 fogta ism\u00e9t k\u00f6ny\u00f6rg\u0151re.
\nNem volt sz\u00edvem ism\u00e9t visszautas\u00edtani. \u00c9hes sem voltam igaz\u00e1n, azt\u00e1n a s\u00f3gorn\u0151m \u2013 aki, mivel tudta, hogy r\u00f6pke l\u00e1togat\u00e1sra hazaj\u00f6v\u00f6k, hogy kedvembe j\u00e1rjon, megf\u0151zte a finom pacallevest \u2013 v\u00e1rt otthon eb\u00e9ddel, m\u00e9gis elfogadtam a megh\u00edv\u00e1st, azzal a felt\u00e9tellel, hogy csak keveset
\nk\u00e9rek, mert otthon b\u00e1ty\u00e1mn\u00e1l is ennem kell.
\nKiegyezt\u00fcnk.
\nM\u00e1r helyet akartam foglalni a megter\u00edtett asztaln\u00e1l, de szerencs\u00e9re nem siettem el, mert a tan\u00edt\u00f3 n\u00e9ni \u00faj ter\u00edt\u00e9ket hozott, \u00e9s oda \u00fcltetett. Azt mondta:
\n\u2013 Tudod, fiam, \u00e9n az eltelt \u00f6tven \u00e9v alatt mindig ter\u00edtettem Cs\u00e1sz\u00e1r b\u00e1csinak is, m\u00e9g akkor is, ha nem volt itthon, s\u0151t akkor is, amikor tudtam, hogy a szolg\u00e1lata miatt nem is \u00e9r haza. Megszoktam. Azt\u00e1n elment. De \u00e9n mindennap ter\u00edtek neki reggelire, eb\u00e9dre \u00e9s vacsor\u00e1ra. B\u00e1r \u00edgy, eml\u00e9k\u00e9vel legyen mellettem, legyen velem. Hisz olyan j\u00f3 ember volt. Sokan haragudtak r\u00e1, mert igen szigor\u00fa volt a szolg\u00e1latban. De csak \u00e9n tudom, hogy lelkileg mennyit szenvedett ez\u00e9rt. \u0150 reform\u00e1tus volt, de nekem, eln\u00e9z\u00e9st a kifejez\u00e9s\u00e9rt, nagyon sokszor meggy\u00f3nt, ki\u00f6nt\u00f6tte a lelk\u00e9t. Benne k\u00e9t ember lakott, egyikkel \u00e9lte \u00e9let\u00e9t a szolg\u00e1latban mint milicista, a m\u00e1sikkal \u2013 \u00e9s ez volt az igazi \u00e9lete \u2013 a szeret\u0151 csal\u00e1di, bar\u00e1ti \u00e9let\u00e9t. Ezt a kett\u0151t neh\u00e9z volt egyens\u00falyban tartani. Ezt a bels\u0151 t\u00f6preng\u00e9s\u00e9t m\u00e1sok nem l\u00e1thatt\u00e1k. De \u00e9n l\u00e1ttam. Ez\u00e9rt is j\u00f6tt az els\u0151 lehet\u0151s\u00e9ggel nyugd\u00edjba, hogy tudjon nyugodt \u00e9letet \u00e9lni.
\nK\u00f6zben elfogyott az \u00e9tel. Megk\u00f6sz\u00f6ntem, elb\u00facs\u00faztam. Ugyan\u00fagy k\u00eds\u00e9rt ki, mint m\u00e1r olyan sokszor. \u00c9s \u00e1llt a kapuban, am\u00edg elt\u0171ntem.
\n\u00c9n a gondolatait folytattam tov\u00e1bb, igazat adtam neki, mert val\u00f3ban m\u00e1sk\u00e9nt ismertem a f\u00e9rj\u00e9t gyermekkoromban, amikor f\u00e9ltem t\u0151le, \u00e9s m\u00e1sk\u00e9nt akkor, amikor bar\u00e1ti sz\u00e1lak f\u0171ztek hozz\u00e1. B\u00e1r az els\u0151 benyom\u00e1sok alig vagy nehezen t\u0171nnek el lelk\u00fcnkb\u0151l, igyekezn\u00fcnk kell, hogy az \u00e9let\u00fcnk azt igazolja, benn\u00fcnk a j\u00f3 ember lakik, csak n\u00e9ha valamilyen okn\u00e1l fogva nem j\u00f6het ki bel\u0151l\u00fcnk.<\/p>\n
Forr\u00e1s: Telehold. Karant\u00e9n vir\u00e1gok. Kiad\u00f3: F & F International, Gyergy\u00f3szentmikl\u00f3s, 2020.<\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Igaz, gyerekkoromban m\u00e9g f\u00e9ltem is t\u0151le. De tal\u00e1n nem csak \u00e9n, m\u00e9g a feln\u0151ttek is f\u00e9ltek, ha milicist\u00e1t l\u00e1ttak. Pedig a milicista is ember. Meghiszem azt! Tele minden gyenges\u00e9ggel, amit nem l\u00e1ttak az emberek, s ha l\u00e1ttak is, szemet hunytak f\u00f6l\u00f6tte. \u00dagysem tehettek m\u00e1st. Hisz \u0151 volt az \u00e1llam hivatalos megszem\u00e9lyes\u00edt\u0151je. Az \u00e1llam pedig nagy […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-92330","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/92330","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=92330"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/92330\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=92330"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=92330"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=92330"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}