A nev\u00e9re m\u00e1r nem eml\u00e9kszem, pedig egy udvaron \u00e9lt\u00fcnk n\u00e9h\u00e1ny h\u00f3napig. Ha udvar volt az: k\u00e9t h\u00e1z egy ker\u00edt\u00e9s \u00e1ltal be nem hat\u00e1rolt telken. \u00c9n b\u00e9rbe vettem az egyiket, igaz, mind\u00f6ssze egy szob\u00e1t haszn\u00e1ltam bel\u0151le \u2013 frissen v\u00e9gzett falusi tan\u00e1rk\u00e9nt szer\u00e9nyen \u00e9ltem. Ugyanis megtelepedni a kis l\u00e9leksz\u00e1m\u00fa faluban \u2013 a Szatm\u00e1r megyei, volt Ugocsa v\u00e1rmegyei Tam\u00e1sv\u00e1ralj\u00e1n, mert arr\u00f3l van sz\u00f3 \u2013 nem \u00e1llt sz\u00e1nd\u00e9komban. S a tan\u00e1ri p\u00e1lya sem vonzott t\u00fals\u00e1gosan, b\u00e1r ott \u00e9ppen szerettem, s engem is kedveltek, \u00fagy tudom.<\/p>\n
Mit csin\u00e1lt szomsz\u00e9dom napk\u00f6zben, honnan, mib\u0151l szerezte meg a mindennapi kenyer\u00e9t, nem tudom. M\u00e1st\u00f3l nem k\u00e9rdeztem, vele meg ritk\u00e1n elegyedtem sz\u00f3ba, most m\u00e1r sajn\u00e1lom az elmaradt besz\u00e9lget\u00e9seket. Pedig lehetett volna, mert miut\u00e1n a bivaly hazaj\u00f6tt a csord\u00e1b\u00f3l, s \u0151 megfejte, ki\u00fclt a h\u00e1za el\u00e9, figyelte, mi t\u00f6rt\u00e9nik az utc\u00e1n, a faluban.<\/p>\n
Az a bivaly volt minden t\u00e1rsas\u00e1ga. Meg a m\u00faltja. M\u00e1sokt\u00f3l tudom: nem hagyt\u00e1k, hogy akit szeretett, feles\u00e9g\u00fcl vegye. Nem \u201eadt\u00e1k\u201d a l\u00e1nyt a sz\u00fclei. M\u00e1st meg nem akart elvenni, mag\u00e1nyosan \u00e9lte le az \u00e9let\u00e9t. Sz\u00e9p, szomor\u00fa sztori.<\/p>\n
Engem egyszer megk\u00edn\u00e1lt bivalytejjel. \u00d6rvendtem a gesztusnak, \u00e9s finom volt a tej. Vastag, azaz nagyon zs\u00edros, de finom. Az\u00f3ta tudom, milyen annak a lass\u00fa j\u00e1r\u00e1s\u00fa, fekete sz\u0151r\u0171 \u00e1llatnak a teje.<\/p>\n