![\"\"](\"https:\/\/ujkafe.website\/wp-content\/uploads\/2020\/10\/tiko.jpg\")
<\/a>Tiko Vilka (1911, Arhangelszk)<\/em><\/p><\/div>\n \u201eKutyasz\u00e1non mind tov\u00e1bb \u00e9s tov\u00e1bb hatolt \u00e9szakra – \u00edrta r\u00f3la Ruszanov -, j\u00f3l t\u0171rte a n\u00e9lk\u00fcl\u00f6z\u00e9st, az \u00e9hs\u00e9get. Rettenetes t\u00e9li viharok idej\u00e9n napokig fek\u00fcdt a szikla t\u00f6v\u00e9ben, szorosan hozz\u00e1simulva a k\u0151h\u00f6z, nem mert fel\u00e1llni, nem mert megfordulni, nehogy a vihar elszak\u00edtsa onnan \u00e9s besodorja a tengerbe. Ilyen rettenetes napokon pusztultak el egym\u00e1s ut\u00e1n a kuty\u00e1i. Pedig a szamoj\u00e9d olyan a jeges pusztas\u00e1gban kutya n\u00e9lk\u00fcl, mint a Szahar\u00e1ban az arab teve n\u00e9lk\u00fcl. Vilka sz\u00e1mtalanszor kock\u00e1ra tette az \u00e9let\u00e9t csak az\u00e9rt, hogy megtudja, milyen \u00f6bl\u00f6k, hegyek \u00e9s gleccserek vannak a t\u00e1voli \u00e9szak titokzatos, v\u00e1ltozatos messzes\u00e9gein. Sz\u00e1nhoz k\u00f6t\u00f6z\u00f6tt ir\u00e1nyt\u0171vel, dermedt kezeit a kebl\u00e9n melengetve, a legnagyobb hidegben is – amikor repedeznek a szikl\u00e1k, \u00e9s ac\u00e9lkem\u00e9nyre fagy a higany – rajzolta a t\u00e9rk\u00e9peket.” Egyszer azt\u00e1n, a tundr\u00e1s dombok egyik\u00e9n, a h\u00f3foltok k\u00f6z\u00f6tt felt\u0171nt k\u00e9t nom\u00e1ds\u00e1tor, \u00e9s est\u00e9nk\u00e9nt, csendes id\u0151ben, t\u00e1vcs\u00f6v\u00f6n j\u00f3l lehetett l\u00e1tni, ahogy sz\u00e1ll bel\u0151l\u00fck a f\u00fcst a magasba. Napokig k\u00e9sz\u00fcl\u0151dt\u00fcnk, hogy megl\u00e1togatjuk a nyenyeceket, v\u00e9g\u00fcl azt\u00e1n leengedt\u00fcnk egy motorcs\u00f3nakot, \u00e9s elindultunk. \u201eA turist\u00e1k el\u0151tt oly ismert norv\u00e9g fjordok – \u00edrta Ruszanov – halv\u00e1nyak \u00e9s s\u00e1padtak ennek a csod\u00e1latos \u00e9s a maga nem\u00e9ben egyed\u00fcl\u00e1ll\u00f3 \u00f6b\u00f6lnek a v\u00e1ltozatoss\u00e1g\u00e1hoz \u00e9s eredeti form\u00e1ihoz, sz\u00edneihez, \u00e1rnyalataihoz k\u00e9pest!” Ebben az \u00e9vben megint cs\u00e1b\u00edtott \u00e9szak, \u00e9s tavasszal, \u00e1prilisban odautaztam. Arhangelszkbe \u00e9rve, eszembe jutott Tiko Vilka, \u00e9s szerettem volna tal\u00e1lni olyan embereket, akik j\u00f3l ismert\u00e9k. Eleinte nem volt szerencs\u00e9m: az egyik csak fut\u00f3lag tal\u00e1lkozott Vilk\u00e1val, a m\u00e1sik mindent elfelejtett, vagyis a r\u00e9szleteket, a besz\u00e9lget\u00e9seket… M\u00e1r majdnem elcs\u00fcggedtem, amikor v\u00e1ratlanul felcsillant a rem\u00e9ny: megismerkedtem egy Andrej Alekszandrovics Miller nev\u0171 emberrel. A szerz\u0151 „vad\u00e1szter\u00fclete”
\n1964-ben, a Morjana f\u00f3kavad\u00e1sz haj\u00f3n elindultam a Kara-tengerre. Hogy vert a sz\u00edvem, amikor megtudtam, hogy haj\u00f3nk kik\u00f6t a Novaja Zemlj\u00e1n!
\nA Kanyin Nosz-fok ut\u00e1n er\u0151s sz\u00e9l t\u00e1madt. A hull\u00e1mz\u00e1s nem volt t\u00fals\u00e1gosan nagy – hatos-hetes er\u0151ss\u00e9g\u0171 lehetett a vihar -, de a Morjan\u00e1t k\u00f6nnyen dob\u00e1lta: egyik oldal\u00e1r\u00f3l a m\u00e1sikra, orr\u00e1r\u00f3l a far\u00e1ra. A haj\u00f3 minden far\u00e9sze, eg\u00e9sz bord\u00e1ja, a v\u00e1laszfalai, a fed\u00e9lzet, mindene ropogott, nyikorgott, a motor egyhang\u00fa er\u0151lk\u00f6d\u00e9ssel z\u00fagott, a propeller tajt\u00e9kozva verte a vizet a tat alatt, \u00e9s a k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le hangok, zajok – a sz\u00e9l s\u00fcv\u00edt\u00e9se az \u00e1rbocokon, a k\u00f6t\u00e9lzeten, a hull\u00e1mok csattog\u00f3 robajl\u00e1sa az oldal\u00e9len, a v\u00edz sisterg\u0151 sz\u00e1guld\u00e1sa a fed\u00e9lzeten \u00f6sszevegy\u00fcltek, \u00e9n pedig ak\u00e1r a kabinomban \u00fcltem, ak\u00e1r a haj\u00f3h\u00eddon vagy a parancsnoki f\u00fclk\u00e9ben \u00e1lltam, mind gyakrabban azon kaptam magam, hogy ebben a z\u00fag\u00e1sban, csikorg\u00e1sban, \u00e9s sisterg\u00e9sben egy k\u00f3rus hangjait hallom, tiszt\u00e1n eljut hozz\u00e1m a dallam, \u00e9s k\u00fcl\u00f6n-k\u00fcl\u00f6n az \u00e9nekesek hangja – mintha csukott sz\u00e1jjal \u00e9nekeln\u00e9nek -, er\u0151sen \u00e9s sz\u00fcnet n\u00e9lk\u00fcl.
\n\u00c9jjelente pedig, ahogy n\u00e9ztem a v\u00e1laszfalon a m\u00e1lnasz\u00edn\u0171 napkorongot (az alacsony nap bevil\u00e1g\u00edtott a haj\u00f3ablakon) meg a fogason lengedez\u0151 ruh\u00e1t, Tiko Vilka k\u00e9pei jutottak eszembe, amelyeket Arhangelszkben l\u00e1ttam, \u00e9s igyekeztem elk\u00e9pzelni magamnak Novaja Zemlj\u00e1t. Csendet k\u00e9pzeltem el, \u00e1ttetsz\u0151 patakokat, v\u00edzes\u00e9seket, jeget, tavakat a tundr\u00e1ban, szabadt\u00e9ri t\u00fczek felfel\u00e9 sz\u00e1ll\u00f3 f\u00fcstj\u00e9t, magasan h\u00faz\u00f3, az \u00e9jszakai napt\u00f3l megvil\u00e1g\u00edtott vadludakat… \u00c9s r\u00e9gi, k\u00f6ves s\u00edrokat, elkorhadt, megd\u0151lt kereszteket, d\u00fcledez\u0151 visk\u00f3kat – sarkkutat\u00f3k halv\u00e1ny \u00e9letjeleit ezen a kietlen szigeten.
\nHogyan \u00e9lt ott hossz\u00fa \u00e9vekig a sz\u00e1momra titokzatos Tiko Vilka, hogyan tal\u00e1lt k\u00f6lt\u00e9szetet ezen a szeg\u00e9ny f\u00f6ld\u00f6n, a fagynak \u00e9s a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gnek ebben a val\u00f3ban sz\u00f6rny\u0171 barlangj\u00e1ban?
\nAz els\u0151 j\u00e9gt\u00e1bl\u00e1va1 a hetvenegyes sz\u00e9less\u00e9gi k\u00f6rn\u00e9l tal\u00e1lkoztunk. \u00c9szakkeleten jelent meg, el\u0151sz\u00f6r az \u00e9g k\u00fcl\u00f6n\u00f6s sz\u00edn\u00e9b\u0151l, majd a horizonton alig l\u00e1that\u00f3 feh\u00e9r s\u00e1vb\u00f3l k\u00f6vetkeztett\u00fcnk r\u00e1. F\u00e9l nap m\u00falva m\u00e1r minden oldalr\u00f3l k\u00f6r\u00fclvettek a j\u00e9gdarabok, j\u00e9gt\u00e1bl\u00e1k. Eleinte kicsik voltak, messzir\u0151l hatty\u00facsapatra eml\u00e9keztettek. V\u00edz alatti r\u00e9sz\u00fck szokatlan k\u00e9ks\u00e9ggel vil\u00e1g\u00edtotta \u00e1t a vizet. \u00c9s h\u00e1nyf\u00e9le alakot, form\u00e1t mutattak a v\u00edz felett! Az egyik plak\u00e1tokr\u00f3l ismert atomrobban\u00e1s gomba alak\u00fa t\u00f6lcs\u00e9r\u00e9re, a m\u00e1sik rejt\u0151zk\u00f6d\u0151 jegesmedv\u00e9re, a harmadik megfagyott gomolyfelh\u0151re eml\u00e9keztetett. A hull\u00e1mz\u00e1s teljesen megsz\u0171nt, a v\u00edz olyan sima lett, mint az \u00fcveg. A t\u00e1voli j\u00e9gt\u00e1bl\u00e1kon, a torlaszok k\u00f6z\u00f6tt szak\u00e1llas f\u00f3k\u00e1k hever\u00e9sztek. Itt-ott gy\u0171r\u0171sf\u00f3k\u00e1k bukkantak fel a v\u00edzben, egy ideig meresztett\u00e9k r\u00e1nk a szem\u0171ket, azt\u00e1n, lassan n\u00f6vekv\u0151 v\u00edzgy\u0171r\u0171ket hagyva maguk felett, lemer\u00fcltek.
\nMi minden lesz m\u00e9g a Novaja Zemlj\u00e1n, gondoltam magamban, mennyi hal a foly\u00f3kban, mennyi apr\u00f3vad, tal\u00e1n m\u00e9g vad r\u00e9nszarvasokat \u00e9s jegesmedv\u00e9t is l\u00e1tunk…
\nDe akkor nem jutottunk el a Novaja Zemlj\u00e1ig. Ahogy k\u00f6zeledt\u00fcnk a parthoz, \u00fagy s\u0171r\u0171s\u00f6dtek \u00e9s n\u0151ttek a j\u00e9gt\u00e1bl\u00e1k. A mez\u0151kk\u00e9 \u00f6ssze\u00e1llt t\u00e1bl\u00e1k felett fekete r\u00e9c\u00e9k h\u00faztak el v\u00e9gtelen hossz\u00fa rajokban, minden ir\u00e1nyban. A Szahanyih-\u00f6b\u00f6lbe m\u00e1r nehezen jutottunk be egy sz\u0171k folyos\u00f3n, de a partt\u00f3l egy kilom\u00e9ternyire teljesen az utunkat \u00e1llta egy \u00f6sszef\u00fcgg\u0151 j\u00e9gmez\u0151.
\nFekete szikl\u00e1k t\u00e1rultak el\u00e9nk a gleccserek k\u00f6z\u00f6tt, z\u00f6ld f\u0171foltokkal a d\u00e9li lejt\u0151k\u00f6n. Amikor le\u00e1ll\u00edtottuk a haj\u00f3motort, olyan s\u0171r\u0171 lett a csend, olyan \u0151sfeh\u00e9r volt a j\u00e9g, a szikl\u00e1k pedig oly v\u00e9szterhesek \u00e9s \u00e9lettelenek, hogy egy percre mintegy visszazuhantam a t\u00f6rt\u00e9nelem el\u0151tti id\u0151kbe, \u00e9s \u00fagy r\u00e9mlett, hogy az \u00e9let csak most kezd\u0151d\u00f6tt el a f\u00f6ld\u00f6n. K\u00e9t nap, k\u00e9t \u00e9jjel v\u00e1rakoztunk – h\u00e1tha megmozdul a j\u00e9g, szabadd\u00e1 teszi az utat. . . Azt\u00e1n egyszerre k\u00f6d t\u00e1madt, de az \u00e9g tov\u00e1bbra is k\u00e9ken ragyogott, csak a part t\u0171nt el a szem\u00fcnk el\u0151l, mi pedig megfordultunk a Kara-tenger fel\u00e9.
\nAzt\u00e1n egy eg\u00e9sz h\u00f3napot t\u00f6lt\u00f6tt\u00fcnk az \u00f6b\u00f6lben, \u00f6t kilom\u00e9ternyire a kontinens tundr\u00e1s partj\u00e1t\u00f3l, \u00e9s az \u00e1rbockos\u00e1rban figyel\u0151 matr\u00f3z sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l majdnem mindennap elhangzott az \u00f6r\u00f6mteli ki\u00e1lt\u00e1s: \u201eDel-fi-i-in!” – mire azonnal meg\u00e9l\u00e9nk\u00fclt a fed\u00e9lzet, egy pillanat alatt v\u00edzre engedt\u00fck a motorcs\u00f3nakokat, \u00e9s elkezd\u0151d\u00f6tt a szenved\u00e9lyes, csod\u00e1latos, ugyanakkor m\u00e9giscsak undor\u00edt\u00f3 vad\u00e1szat…
\nA v\u00edz, az \u00e9g \u00e9s a j\u00e9g parttalan \u00f3ce\u00e1nj\u00e1ban a mi kis haj\u00f3nk volt az egyetlen szervezett, ember alkotta l\u00e9tes\u00edtm\u00e9ny e t\u00f6rt\u00e9nelem el\u0151tti vil\u00e1gban. Sosem felejtem el, hogy motorcs\u00f3nakon elvittek egy t\u00e1voli j\u00e9gt\u00e1bl\u00e1ra vad\u00e1szni, \u00e9s ott hagytak magamra. Minden elcsendesedett. Egyszerre \u00fagy elfogott a tehetetlen mag\u00e1ny \u00e9rz\u00e9se, hogy m\u00e9g a vad\u00e1szszenved\u00e9lyem sem tudta ellens\u00falyozni – minduntalan azt n\u00e9zegettem, ott van-e m\u00e9g a l\u00e1t\u00f3hat\u00e1ron, mintegy a leveg\u0151ben l\u00f3gva, a par\u00e1nyi pontt\u00e1 zsugorodott haj\u00f3.<\/p>\n
\nA lompos kuty\u00e1k d\u00fch\u00f6sen fogadtak benn\u00fcnket, de azt\u00e1n megb\u00e9k\u00e9lve elkullogtak, majd el\u00e9gedetten cs\u00f3v\u00e1lva a farkukat, el\u0151reszaladtak, mintegy az utat mutatva. N\u00e9h\u00e1ny beteg r\u00e9nszarvas fek\u00fcdt a s\u00e1trak mellett. Itt is, ott is egy sz\u00e1n, valamilyen k\u00f6teg, szakadt r\u00e9nszarvash\u00e1m, kar\u00f3kon hal sz\u00e1radt. Az \u00fagy-ahogy megfoltozott \u00f3cska s\u00e1trak minden hasad\u00e1son engedt\u00e9k kifel\u00e9 a f\u00fcst\u00f6t. Egy sz\u00e1non k\u00e9t nyenyec f\u00e9rfi \u00fclt mozdulatlanul. Mikor megpillantottak benn\u00fcnket, k\u00f6zelebb j\u00f6ttek \u00fcdv\u00f6zl\u00e9s\u00fcnkre, no meg, hogy f\u00fcst\u00f6lnival\u00f3t k\u00e9rjenek. Szem\u00fck piros r\u00e9s\u00e9n \u00e1t sok\u00e1ig n\u00e9zegettek benn\u00fcnket. Azt\u00e1n az egyik k\u00f6hintett, \u00e9s rem\u00e9nykedve k\u00e9rdezte:
\n– Alkoh\u00f3t hozhatok?
\n– Alkoh\u00f3t? Minek neked az alkoh\u00f3? Nincs alkoh\u00f3nk! – mondta gyorsan, el\u00e9gedetlen\u00fcl Ilja Nyikolajevics, a f\u0151g\u00e9p\u00e9sz.
\n– A-a … – h\u00fazta el a sz\u00e1j\u00e1t a f\u00e9rfi, \u00e9s elment a s\u00e1trakhoz.
\nBekukkantottam az egyik s\u00e1tor f\u00fcst\u00f6s potroh\u00e1ba. N\u0151k \u00fcltek benne, mert ott nem b\u00e1ntott\u00e1k \u0151ket a sz\u00fanyogok. Az arcukat nem l\u00e1ttam.
\nArr\u00e1bb mentem, \u00e9s le\u00fcltem a meleg moh\u00e1ra. Felh\u0151nyi sz\u00fanyog rajzott felettem. Az elviselhetetlen ny\u00e1ri nap f\u00e9ny\u00f6z\u00f6nt z\u00fad\u00edtott a tundr\u00e1ra. A t\u00e1voli dombokon hol kit\u00e1gult, hol meg \u00f6sszeh\u00faz\u00f3dott egy barna folt: r\u00e9nszarvascsorda legelt ott. Tavak csillogtak. A tengerr\u0151l jeges szell\u0151 f\u00fajdog\u00e1lt. Csend, nyugalom… T\u00f6bb sz\u00e1z kilom\u00e9ter k\u00f6rzetben nincs se ideiglenes, se \u00e1lland\u00f3 telep\u00fcl\u00e9s. Nem sz\u00e1m\u00edtva az ilyen s\u00e1trakat \u00e9s a ritka vad\u00e1szell\u00e1t\u00f3 \u00e9s pr\u00e9mbegy\u0171jt\u0151 telepeket…
\n\u00c9s megint eszembe jutott Tiko Vilka: az \u00e9lete, az ifj\u00fas\u00e1ga, a munk\u00e1ja – nem itt, hanem \u00e9szakabbra, a Novaja Zemlj\u00e1n, hatvan \u00e9vvel ezel\u0151tt!
\nEgy mai \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3 haragosan sz\u00f3l a forradalom el\u0151tti kritikusokr\u00f3l, akik Tiko Vilka k\u00e9peit \u00e9rt\u00e9kelve, \u201ebarb\u00e1rnak”, \u201ekiemelked\u0151 szamoj\u00e9dnak”, \u201eegyedi jelens\u00e9gnek” nevezt\u00e9k Vilk\u00e1t. Ugyanekkor ez az \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3, elutas\u00edtva a r\u00e9gi, porlepte-lelkes kritik\u00e1kat, ezt \u00edrja: \u201eAkik igaz\u00e1n ismert\u00e9k \u00e9s szerett\u00e9k Ilja Konsztantyinovicsot, azok csod\u00e1lkoz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl, melegs\u00e9ggel \u00e9s tisztelettel tudnak besz\u00e9lni r\u00f3la.”
\nAmi a melegs\u00e9get \u00e9s a tiszteletet illeti, azzal egyet\u00e9rtek, de mi\u00e9rt csod\u00e1lkoz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl? \u00c9ppen a csod\u00e1lkoz\u00e1s, az \u00e1mulat az, ami legel\u0151sz\u00f6r elt\u00f6lt benn\u00fcnket, ha megismerked\u00fcnk Tiko Vilka \u00e9let\u00e9vel. De a \u201ebarb\u00e1r” jelz\u0151ben sem \u00e9rzek semmi megal\u00e1z\u00f3t az akkori nyenyecek k\u00e9pvisel\u0151j\u00e9re n\u00e9zve. \u00dagy v\u00e9lem, hogy az az ember, aki le\u00edrta ezt a sz\u00f3t, egy\u00e1ltal\u00e1n nem akarta megal\u00e1zni Tiko Vilk\u00e1t. Ez a sz\u00f3 mindent \u00f6sszevetve egy t\u00e9nyt \u00e1llap\u00edt meg. Hiszen mik voltak az akkori nyenyecek, ha nem barb\u00e1rok (nem \u00f6szt\u00f6neik alacsonys\u00e1g\u00e1t, hanem a szoci\u00e1lis helyzet\u00fcket tekintve). J\u00f3l tudjuk, milyen b\u00e1n\u00e1sm\u00f3dban r\u00e9szes\u00edtette a c\u00e1ri korm\u00e1ny a hat\u00e1rvid\u00e9ki n\u00e9pess\u00e9geket. Jelen esetben pedig semmilyen b\u00e1n\u00e1sm\u00f3dr\u00f3l nem lehet besz\u00e9lni, mivel a XX. sz\u00e1zad elej\u00e9n a Novaja Zemlja nem tartozott Oroszorsz\u00e1ghoz. Ami a szigeten tal\u00e1lhat\u00f3 volt, azt mind elvitt\u00e9k a norv\u00e9gok – ingyen vagy alkohol\u00e9rt. \u201eSzomor\u00fa dolog – \u00edrta akkor Ruszanov -, hogy ott, ahol valamikor \u00e9vsz\u00e1zadokon \u00e1t a mi der\u00e9k orosz pomoraink hal\u00e1sztak \u00e9s vad\u00e1sztak, most norv\u00e9gok tany\u00e1znak, \u00e9s k\u00f6nny\u0171szerrel meggazdagodnak.”
\nA halad\u00f3 orosz t\u00e1rsadalom melegen \u00fcdv\u00f6z\u00f6lte Tiko Vilka tehets\u00e9g\u00e9t. Mindj\u00e1rt kezdetben nemcsak a tehets\u00e9get \u00e9s a m\u0171v\u00e9szt, hanem az embert is \u00e9rt\u00e9kelte benne. \u201eVilka k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl tehets\u00e9ges ember – \u00edrta r\u00f3la V. Perepljotcsikov -, \u00e1ltal\u00e1ban tehets\u00e9ges.” Vlagyimir Alekszandrovics Ruszanov, a neves sarkkutat\u00f3 volt az egyik legels\u0151 orosz, aki megismerte, megszerette Tiko Vilk\u00e1t, \u00f6sszebar\u00e1tkozott vele, \u00e9s felm\u00e9rhetetlen\u00fcl sokat tett \u00e9rte.
\nTiko Vilka 1886-ban sz\u00fcletett, teh\u00e1t 1907-ben, amikor Ruszanov el\u0151sz\u00f6r j\u00e1rt a Novaja Zemlj\u00e1n, Vilka a huszonkettedik \u00e9v\u00e9t taposta. J\u00falius 9-\u00e9n, \u00edrja V. Paszeckij, Ruszanov a Pomor-\u00f6b\u00f6lben sz\u00e1llt partra, a Matocskin Sar tengerszoros nyugati bej\u00e1rat\u00e1n\u00e1l. Itt volt egy kis nyenyec telep\u00fcl\u00e9s, \u00e9s Ruszanov azt rem\u00e9lte, hogy tal\u00e1l a lakosok k\u00f6zt vezet\u0151t. N\u00e9h\u00e1ny nap m\u00falva a haj\u00f3, b\u00facs\u00fat k\u00fcrt\u00f6lve, elhagyta Novaja Zemlja partj\u00e1t, \u00e9s Ruszanov egyed\u00fcl maradt. Boriszov fest\u0151 meg\u00fcresedett h\u00e1z\u00e1ban rendezkedett be, \u00e9s mindenekel\u0151tt elkezdett ismerkedni a nyenyecek \u00e9let\u00e9vel.
\nA Novaja Zemlja d\u00e9lkeleti parj\u00e1n t\u00e9len a nyenyecek r\u00e9nszarvasvad\u00e1szattal foglalkoztak. Janu\u00e1rban hagyt\u00e1k el a t\u00e1borukat. Felszerel\u00e9s\u00fcket \u00e9s ing\u00f3s\u00e1gaikat kutyasz\u00e1n vitte, \u0151k maguk gyalog mentek eg\u00e9szen addig, am\u00edg gazdag vad\u00e1szter\u00fcletet nem tal\u00e1ltak. A f\u00e9rfiak vad\u00e1sztak, a n\u0151k a h\u00e1ztart\u00e1st vezett\u00e9k. Az \u00e9telt szabadt\u0171z\u00f6n k\u00e9sz\u00edtett\u00e9k, bent a s\u00e1torban.
\nR\u00e9nszarvason k\u00edv\u00fcl f\u00f3k\u00e1ra, szak\u00e1llas f\u00f3k\u00e1ra \u00e9s rozm\u00e1rra is vad\u00e1sztak, csapd\u00e1val pedig r\u00f3k\u00e1t fogtak. A tengeri eml\u0151s\u00f6k vad\u00e1sz\u00e1s\u00e1t szeptember v\u00e9g\u00e9n kezdt\u00e9k. \u0170tk\u00f6zben jegesmedv\u00e9ket ejtettek el. Tavasszal \u00e9s ny\u00e1ron ludakra, sir\u00e1lyokra, pehelyr\u00e9c\u00e9kre, alk\u00e1kra, hatty\u00fakra vad\u00e1sztak.
\nRuszanovnak szerencs\u00e9je volt: megismerkedett, \u00e9s k\u00e9s\u0151bb megbar\u00e1tkozott Tiko Vilk\u00e1val, aki felbecs\u00fclhetetlen szolg\u00e1latot tett neki Novaja Zemlja felfedez\u00e9s\u00e9ben.
\nAz els\u0151 utaz\u00e1s, amelynek kalauza Tiko Vilka volt, a Matocskin S\u00e1rt\u00f3l a Kara-tengerig terjedt.<\/p>\n
\nA tengeri deregly\u00e9n megtett els\u0151 \u00faton Tiko Vilka olyan topogr\u00e1fiai ismeretekr\u0151l tesz tan\u00fas\u00e1got, hogy nemsok\u00e1ra egyszer\u0171 kalauzb\u00f3l teljes jog\u00fa r\u00e9sztvev\u0151je lesz Ruszanov minden k\u00e9s\u0151bbi exped\u00edci\u00f3j\u00e1nak.
\nEgy \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb – 1910-ben – Ruszanov a Dmitrij Szolunszkij haj\u00f3n utaz\u00e1st tesz a Novaja Zemlja \u00c9szaki-szigete k\u00f6r\u00fcl. Szawa Loskin ut\u00e1n (XVIII. sz.) \u0151 volt az els\u0151 orosz, aki \u00e9szakr\u00f3l megker\u00fclte a Novaja Zemlj\u00e1t. Itt is mellette volt a bar\u00e1tja, Vilka.
\nA sziget \u00e9szaki cs\u00fccsk\u00e9n\u00e9l meg\u00e1llt az exped\u00edci\u00f3, \u00e9s Ruszanov behatolt a sziget belsej\u00e9be. Vilka is vele tartott. Teljesen \u00e9lettelen helyeket tal\u00e1ltak. \u201eKop\u00e1r fenns\u00edkon bolyongtak, amelyet n\u00e9h\u00e1ny patak \u00e9s t\u00f3 tett v\u00e1ltozatosabb\u00e1 – \u00edrja Paszeckij Ruszanov elbesz\u00e9l\u00e9se nyom\u00e1n. – R\u00e9c\u00e9knek, ludaknak a nyom\u00e1t se l\u00e1tt\u00e1k, pedig d\u00e9lebbre ezr\u00e9vel tal\u00e1lkozni vel\u00fck. Csak kis szalonk\u00e1k suhantak el id\u0151nk\u00e9nt a v\u00edz felett, riadt pisszeg\u00e9s\u00fckkel megt\u00f6rve a kihalt t\u00e1j finom csendj\u00e9t. Semmilyen n\u00f6v\u00e9ny nem akadt \u00fatjukba. M\u00e9g f\u0171zet sem lehetett l\u00e1tni, amely az Arhangelszki- \u00e9s a Nyeznajemij-\u00f6b\u00f6lben is meg\u00e9l. Egyetlen pici vir\u00e1gra nem akadtak. Moh\u00e1t is csak elv\u00e9tve l\u00e1ttak, \u00e9s mindig a k\u00f6vek k\u00f6z\u00f6tt. R\u00e9nszarvasnyomot is hi\u00e1ba kerestek, medvenyomot viszont tal\u00e1ltak …”
\nAz exped\u00edci\u00f3 elk\u00e9sz\u00edtette az \u00c9szaki-sziget \u00faj t\u00e9rk\u00e9p\u00e9t, amely pontosabb \u00e9s r\u00e9szletesebb volt, mint az addigi. Felfedeztek n\u00e9h\u00e1ny addig ismeretlen kis szigetet, tengerszorost, \u00f6bl\u00f6t. Tiko Vilka ezek k\u00f6z\u00fcl m\u00e1r kor\u00e1bban r\u00e1rajzolt n\u00e9h\u00e1nyat a t\u00e9rk\u00e9pre.
\n\u201eMinden olyan esetben, amikor lehet\u0151v\u00e9 v\u00e1lt a helysz\u00ednen ellen\u0151rizni az elt\u00e9r\u00e9st a meglev\u0151 t\u00e9rk\u00e9pek \u00e9s Vilka rajzai k\u00f6z\u00f6tt, kiv\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl Vilka rajzainak a hiteless\u00e9ge igazol\u00f3dott” – \u00edrta Ruszanov.
\nAz utaz\u00e1s befejezt\u00e9vel, augusztus 30-\u00e1n Ruszanov elhat\u00e1rozza, hogy v\u00e9gre megval\u00f3s\u00edtja r\u00e9gen d\u00e9delgetett terv\u00e9t. Ezen a napon ezt \u00edrja a napl\u00f3j\u00e1ba: \u201eTegnap voltam a szamoj\u00e9dokn\u00e1l, te\u00e1ztunk, besz\u00e9lgett\u00fcnk, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl \u00fagy hat\u00e1roztunk, hogy Ilja Vilka, aki az exped\u00edci\u00f3ban k\u00eds\u00e9rt benn\u00fcnket, elj\u00f6n velem tanulni a v\u00e1rosba.”
\nAmikor Ruszanov Arhangelszkbe \u00e9rkezett, ki\u00e1ll\u00edt\u00e1son mutatta be Vilka k\u00e9peit. A ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s sok l\u00e1togat\u00f3t vonzott. A fest\u00e9szet szak\u00e9rt\u0151inek egy\u00f6ntet\u0171 v\u00e9lem\u00e9nye szerint a fiatal nyenyec nem mindennapi tehets\u00e9ggel rendelkezett.
\nEzut\u00e1n Vilka Moszkv\u00e1ba utazik Ruszanovval, \u00e9s Perepljotcsikovn\u00e1l tanul fest\u00e9szetet. Ruszanov ingyen tan\u00e1rokat szerez, akik orosz ‘ nyelvre, sz\u00e1mtanra, f\u00f6ldrajzra \u00e9s terepfelv\u00e9telre oktatj\u00e1k Vilk\u00e1t.
\n\u201e\u00dagy olvassa a term\u00e9szet k\u00f6nyv\u00e9t, mint mi a k\u00f6nyveket \u00e9s \u00fajs\u00e1gokat; az exped\u00edci\u00f3kban n\u00e9lk\u00fcl\u00f6zhetetlen mint munkat\u00e1rs \u00e9s kalauz; Novaja Zemlja \u00e9l\u0151 t\u00e9rk\u00e9pe. B\u00e1tor, mer\u00e9sz, hat\u00e1rozott ember; kit\u0171n\u0151 vad\u00e1sz – r\u00f6pt\u00e9ben lel\u00f6vi a ludat” – \u00edgy jellemzi Ruszanov Vilk\u00e1t.
\nTiko Vilka el van ragadtatva Moszkv\u00e1t\u00f3l. \u00daj bar\u00e1tai nemcsak fest\u00e9szetre, f\u00f6ldrajzra \u00e9s m\u00e1s egyebekre tan\u00edtj\u00e1k, hanem kereszt\u00fcl-kasul megmutatj\u00e1k neki Moszkv\u00e1t, elviszik sz\u00ednh\u00e1zba, m\u00fazeumba, hangversenyre…
\n\u201eJ\u00f3k az emberek Moszkv\u00e1ban – mondta Vilka Perepljotcsikovnak -, nagyon j\u00f3k! Te \u00fagy gondoskodt\u00e1l r\u00f3lam, mint az ap\u00e1m. A gazdasszony is, ahol laktam, gondos volt, a tan\u00e1rok is, a tan\u00e1rn\u0151k is gondoskodtak r\u00f3lam. M\u00e1r megszoktam Moszkv\u00e1t, mindent ismerek itt, ak\u00e1r Novaja Zemlj\u00e1n. Szeretem a sz\u00ednh\u00e1zat, szeretem a zen\u00e9t.”
\nEl lehet k\u00e9pzelni, mi mindenr\u0151l besz\u00e9lgettek Ruszanovval a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9vben, amikor ism\u00e9t egy\u00fctt voltak. Negyedszer indultak \u00faj utaz\u00e1sra, ez\u00fattal a d\u00e9li sziget k\u00f6r\u00fcl. \u00c9s k\u00f6nny\u0171 elk\u00e9pzelni, mennyire sz\u00e1molta Vilka a napokat az utaz\u00e1s v\u00e9g\u00e9ig, mert \u0151sszel ism\u00e9t Moszkv\u00e1ba kell utaznia, folytatni a tanulm\u00e1nyait.
\nDe egy v\u00e9gzetes esem\u00e9ny kereszt\u00fclh\u00fazta a terv\u00e9t. Amikor visszat\u00e9rt Matocskin Sarba, megtudta, hogy meghalt a b\u00e1tyja. T\u00fals\u00e1gosan k\u00f6zel tette kibiztos\u00edtott pusk\u00e1j\u00e1t a t\u0171zh\u00f6z, \u00e1tt\u00fczesedett \u00e9s els\u00fclt… Fiatal feles\u00e9get \u00e9s hat gyereket hagyott maga ut\u00e1n. Nyenyec szok\u00e1s szerint Tiko Vilk\u00e1nak feles\u00e9g\u00fcl kellett vennie az \u00f6zvegyet.
\nSzeptemberben Vilka elb\u00facs\u00fazott Ruszanovt\u00f3l, aki hazautazott. Vilka nem tudta, hogy ez a b\u00facs\u00fa \u00f6r\u00f6kre sz\u00f3lt, nem tudta, hogy Ruszanov k\u00e9t \u00e9v m\u00falva a Kara-tengerben leli hal\u00e1l\u00e1t.
\nNem tudta azt sem, hogy a c\u00e1rt\u00f3l kapott winchester – az uralkod\u00f3 szimbolikus aj\u00e1nd\u00e9ka – hossz\u00fa \u00e9vekre l\u00e9t\u00e9nek egyetlen forr\u00e1sa lesz. Nem tudta, hogy az arany Anna-rend is szolg\u00e1latot tesz neki: az \u00edns\u00e9ges \u00e9vekben n\u00e9h\u00e1ny kil\u00f3 vajat kap \u00e9rte egy norv\u00e9g haj\u00f3skapit\u00e1nyt\u00f3l…<\/p>\n
\nArhangelszkben m\u00e1r \u00e1prilisban kezd\u0151dnek a feh\u00e9r \u00e9jszak\u00e1k, reggel n\u00e9gykor vil\u00e1gosodik, az alkonyok hossz\u00faak, \u00e9s kelletlen\u00fcl apad el a f\u00e9ny. Millerrel elment\u00fcnk egy bar\u00e1tomhoz, Mihail Szluckovhoz. A rakparton ment\u00fcnk, a v\u00e1rosban m\u00e1r r\u00e9gen elolvadt minden h\u00f3, sz\u00e1raz volt az aszfalt, de a Dvina jege m\u00e9g mozdulatlanul ny\u00fajt\u00f3zkodott a foly\u00f3n – nem j\u00f6tt, el a zajl\u00e1s ideje.
\nAndrej Miller – komoly, kellemes ember – f\u0151g\u00e9p\u00e9szk\u00e9nt dolgozott sok\u00e1ig a trawler-flotta haj\u00f3in, gyermekkor\u00e1t\u00f3l a Novaja Zemlj\u00e1n \u00e9lt, \u00e9s 1934-ben ismerte meg Vilk\u00e1t. Az els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1sok r\u00e9szleteire m\u00e1r nem eml\u00e9kszik. Az viszont m\u00e9g \u00e9l benne, hogy egyszer kutyasz\u00e1non \u00e9rkezett egy j\u00f3s\u00e1gos nyenyec, \u00e9s aj\u00e1nd\u00e9kot hozott a gyerekeknek.
\nDe ami a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9vben t\u00f6rt\u00e9nt, amikor \u0151maga elm\u00falt h\u00e9t esztend\u0151s, eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9re az eml\u00e9kezet\u00e9be v\u00e9ste, mert ahogy \u0151 mondta, Tiko Vilk\u00e1nak k\u00f6sz\u00f6nheti az \u00e9let\u00e9t.
\nAz \u00c9szaki-szigeten, a Csekin-\u00f6b\u00f6lben laktak egy vad\u00e1szvisk\u00f3ban – apa, anya \u00e9s n\u00e9gy gyerek. Ugyanott lakott egy mag\u00e1nyos vad\u00e1sz, Iv\u00e1n Tyimofejevics Filatov. Millerek visk\u00f3j\u00e1ban nem volt semmilyen b\u00fator, csak egy asztal, priccsek meg r\u00e9nszarvasb\u0151r\u00f6k. A kuty\u00e1k is odabent laktak, a hideg oldalon, fallal elv\u00e1lasztva.
\n\u00c9desanyjuk egyszer feh\u00e9rnem\u0171t \u00f6bl\u00edtett egy l\u00e9kben, megf\u00e1zott \u00e9s \u00e1gynak esett. A k\u00e9ts\u00e9gbeesett apa elk\u00fcldte Filatovot a Vihodnij-\u00f6b\u00f6lbe, ahol a kutat\u00f3\u00e1llom\u00e1son dolgozott egy orvos, n\u00e9v szerint Szinyavszkij. Filatov elment, az \u00e9desanya pedig nemsok\u00e1ra elvesztette az eszm\u00e9let\u00e9t^ \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny nap m\u00falva meghalt.
\n\u00c9desapjuk, egyed\u00fcl maradva az apr\u00f3 gyerekekkel, k\u00e9ts\u00e9gbeesett. Ivott, zokogott, hal\u00e1losan k\u00e9ts\u00e9gbeesett. Sarki \u00e9jszaka volt odakint, tombolt a vihar, a gyerekek \u00f6sszeb\u00fajtak a priccsen, \u00e9s s\u00edrtak. Az apa, hogy ne l\u00e1ssa, hogyan halnak meg egym\u00e1s ut\u00e1n a gyerekei, elhat\u00e1rozta, hogy egyszerre v\u00e9get vet mindennek. Bevitt a kamr\u00e1b\u00f3l egy nagy kanna petr\u00f3leumot, hogy majd sz\u00e9tlocsolja a h\u00e1zban, meggy\u00fajtja, \u00e9s ott pusztul el a gyerekekkel egy\u00fctt. \u00dagy l\u00e1tszik, megzavarodott a b\u00e1natt\u00f3l \u00e9s a vaks\u00f6t\u00e9t sarki \u00e9jszak\u00e1t\u00f3l.
\nFilatov k\u00f6zben elt\u00e9vedt. Hat nap alatt \u00e9rt a Vihodnij-\u00f6b\u00f6lbe kutyasz\u00e1non, \u00e9s az \u00fat v\u00e9ge el\u0151tt kuty\u00e1stul leesett egy szikl\u00e1r\u00f3l. Valahogy m\u00e9gis elverg\u0151d\u00f6tt az \u00f6b\u00f6lbe, ott tal\u00e1lta Tiko Vilk\u00e1t, aki ekkor a Novaja Zemlja-i visk\u00f3kat \u00e9s telepeket j\u00e1rta. Amikor Vilka meghallotta, hogy Millernek beteg a feles\u00e9ge, azonnal \u00fatnak indult. Az orvost nem tal\u00e1lt\u00e1k a kutat\u00f3\u00e1llom\u00e1son, beteghez ment valahov\u00e1. Vilka meghagyta Filatovnak, hogy v\u00e1rjon ott, \u00e9s majd az orvossal egy\u00fctt menjen ut\u00e1na. Vilka hat kuty\u00e1val indult el a Csekin-\u00f6b\u00f6lbe. Tov\u00e1bbra is f\u00fcty\u00fclt a sz\u00e9l, \u00e9s \u00fagy betemette h\u00f3val Miller h\u00e1z\u00e1t, hogy Vilka nem tal\u00e1lta meg. Lefektette a kuty\u00e1kat, \u00e9s az ostorny\u00e9llel elkezdte b\u00f6k\u00f6dni a havat, ahol Miller h\u00e1z\u00e1t sejtette. R\u00e1tal\u00e1lt a h\u00e1ztet\u0151re, egy darabon lekaparta r\u00f3la a havat, \u00e9s felfesz\u00edtett rajta egy deszk\u00e1t. Amikor Miller meghallotta, hogy valaki matat a tet\u0151n, \u00e9s megismerte Vilka hangj\u00e1t – Vilka a nev\u00e9n sz\u00f3l\u00edtotta -, felt\u00e9pett k\u00e9t- h\u00e1rom deszk\u00e1t a mennyezeten, \u00e9s beseg\u00edtette Vilk\u00e1t a h\u00e1zba.
\nAhogy Vilka megpillantotta a s\u00edr\u00f3 gyerekeket, a petr\u00f3leumoskann\u00e1t, Miller eszel\u0151s arc\u00e1t, nyomban meg\u00e9rtett mindent. \u00d6sszecsapta a kez\u00e9t \u00e9s f\u00f6l-al\u00e1 j\u00e1rk\u00e1lt a visk\u00f3ban.
\n– Sz\u00e1sa, mit csin\u00e1lsz! – ki\u00e1ltotta er\u0151s nyenyec akcentussal. – \u00c9lni kell, t\u0171rni kell, megmenteni a gyerekeket!<\/p>\n
\nVilka kerek k\u00e9p\u0171 ember volt, r\u00e9nszarvasb\u0151r \u00f6lt\u00f6zetet viselt, sz\u00e9les \u00f6vet, az oldal\u00e1n egy f\u00fcz\u00e9r medveagyar l\u00f3gott. Kez\u00e9t h\u00e1trat\u00e9ve, idegesen rohang\u00e1lt a h\u00e1zban, hol szidta Millert, hol sz\u00e1nalmat \u00e9rzett ir\u00e1nta, sajn\u00e1lta az elhunyt Jevlampij\u00e1t, aki m\u00e9g mindig ott fek\u00fcdt megmerevedve a hideg, t\u00f6bb napja nem f\u0171t\u00f6tt szob\u00e1ban. Vilka hozott kenyeret \u00e9s h\u00fast, adott bel\u0151le a gyerekeknek, azt\u00e1n r\u00e1vette az ap\u00e1t, hogy m\u00e1sszon ki a h\u00e1zb\u00f3l, \u0151maga is kim\u00e1szott, \u00e9s megszabad\u00edtott\u00e1k a visk\u00f3t a h\u00f3t\u00f3l. Miut\u00e1n szabadd\u00e1 tett\u00e9k a k\u00e9m\u00e9nyt, begy\u00fajtottak, \u00e9s nekil\u00e1ttak eb\u00e9det f\u0151zni. Vilka szomor\u00fa nyenyec dalokat \u00e9nekelt, \u00e9s folyton azt ism\u00e9telte Millernek, hogy nincs joga k\u00e9ts\u00e9gbeesni, s hogy aki Novaja Zemlj\u00e1n \u00e9l, az legyen f\u00e9rfi.
\nVilka ott maradt a h\u00e1zban, am\u00edg Filatov meg nem \u00e9rkezett az orvossal. Amikor meg\u00e9rkeztek, r\u00f6gt\u00f6n elindult a 160 kilom\u00e9terre lev\u0151 Pahtuszov-telepre, ott meghagyta a vezet\u0151nek, Iv\u00e1n Lodiginnak, hogy biztos\u00edtson Miller csal\u00e1dj\u00e1nak \u00e9lelmet.
\n\u00dagy hat\u00e1roztak, hogy az any\u00e1t j\u00faniusban temetik el, amikor Novaja Zemlj\u00e1n elolvad a h\u00f3. H\u00e9t h\u00f3napig fek\u00fcdt a megboldogult a h\u00e1zban, a hideg kamr\u00e1ban. (Milyen lehetett annyi ideig abban a tudatban \u00e9lni, hogy a falon t\u00fal, a s\u00f6t\u00e9t hidegben ott fekszik az anya!) Ny\u00e1ron \u00e1csoltak kopors\u00f3t, r\u00e1tett\u00e9k a sz\u00e1nra, a kopors\u00f3ra r\u00e1\u00fcltett\u00e9k a gyerekeket, \u00e9s kivitt\u00e9k egy nagy szikl\u00e1hoz. A f\u00f6ld m\u00e9g nem engedett fel, dinamit nem volt, amivel s\u00edrt robbanthattak volna, \u00edgy a kopors\u00f3t letett\u00e9k a f\u00f6ldre, \u00e9s betakart\u00e1k k\u00f6vekkel.
\nAugusztusban b\u00e1lnavad\u00e1sz haj\u00f3n egy t\u00e9rk\u00e9p\u00e9szekb\u0151l \u00e1ll\u00f3 exped\u00edci\u00f3 \u00e9rkezett a Csekin-\u00f6b\u00f6lbe. Vel\u00fck egy\u00fctt meg\u00e9rkezett a nagymama Mezenyb\u0151l. Hatalmas neh\u00e9zs\u00e9geket k\u00fczd\u00f6tt le, hogy megl\u00e1togassa le\u00e1nya s\u00edrj\u00e1t, \u00e9s mag\u00e1val vigye a gyerekeket.
\nMiller nemsok\u00e1ra elutazott az exped\u00edci\u00f3val mint kalauz. Amikor elment, a nagymama a gyerekekkel ell\u00e1togatott a s\u00edrhoz. Hossz\u00fa szaraf\u00e1n volt rajta, a gyerekek belekapaszkodtak a sz\u00e9l\u00e9be, \u00e9s \u00edgy mentek egy\u00fctt a s\u00edrhoz. Filatov is vel\u00fck tartott, levette a sapk\u00e1j\u00e1t. A nagymama s\u00edrva \u00e9s jajgatva leszedte a k\u00f6veket a kopors\u00f3r\u00f3l. A kopors\u00f3 fedel\u00e9t nem tudta egyed\u00fcl felfesz\u00edteni, erre megk\u00e9rte Filatovot. Hossz\u00fa haboz\u00e1s ut\u00e1n Filatov felnyitotta a kopors\u00f3t. Az anya arc\u00e1t k\u00e9k kend\u0151 fedte, a mell\u00e9t gy\u00f6ngysor d\u00edsz\u00edtette, a l\u00e1b\u00e1n sz\u0151rmecsizma volt. A nagyanya levette le\u00e1nya arc\u00e1r\u00f3l a kend\u0151t, hosszasan n\u00e9zte a majdnem v\u00e1ltozatlan von\u00e1sokat, \u00e9s megint s\u00edrt. Hozott mag\u00e1val Mezenyb\u0151l egy zacsk\u00f3 f\u00f6ldet. Im\u00e1dkozott le\u00e1nya lelki \u00fcdv\u00e9\u00e9rt, \u00e1tadta a f\u00f6ldnek, azt\u00e1n visszahelyezt\u00e9k a kopors\u00f3fedelet, a kopors\u00f3ra visszarakt\u00e1k a k\u00f6veket – most m\u00e1r mind\u00f6r\u00f6kre…
\nSok b\u00e1tors\u00e1g kellett ahhoz, hogy valaki a Novaja Zemlj\u00e1n \u00e9ljen. H\u00e1t m\u00e9g ha megszaporodott a k\u00f6teless\u00e9ge, mint Tiko Vilk\u00e1nak, aki vad\u00e1szott, eltartotta a gyerekeit, a feles\u00e9g\u00e9t \u00e9s \u00f6nmag\u00e1t, de m\u00e9g arra is maradt ereje, hogy m\u00e1sokr\u00f3l gondoskodjon, folyton j\u00e1rja a telepeket meg a visk\u00f3kat, \u00e9s mindenkinek seg\u00edts\u00e9get ny\u00fajtson.
\nNaponk\u00e9nti kock\u00e1zat, percenk\u00e9nti k\u00e9szenl\u00e9t a hal\u00e1l fogad\u00e1s\u00e1ra -vajon nem sok ez b\u00e1rkinek, aki elhat\u00e1rozza, hogy \u00edgy \u00e9l, m\u00e9g ha csak egy esztendeig is, nem besz\u00e9lve az eg\u00e9sz \u00e9letr\u0151l?!
\nTiko Vilka mind\u00f6ssze n\u00e9h\u00e1ny oldalas meghat\u00f3 \u00e9letrajza leny\u0171g\u00f6z el\u0151ad\u00e1sm\u00f3dj\u00e1nak egyszer\u0171s\u00e9g\u00e9vel, de m\u00e9g ink\u00e1bb azzal az egyszer\u0171s\u00e9ggel, ahogy a vesz\u00e9lyekre reag\u00e1l.
\n\u201e\u00c9n csak a Kara-tenger fel\u0151li r\u00e9szen vad\u00e1sztam. Egyszer h\u00e1rman ment\u00fcnk r\u00e9nszarvast keresni. Nem tal\u00e1ltunk. Magas hegyekre is felment\u00fcnk. Elindultunk haza. K\u00f6d volt. Mondtam a testv\u00e9reimnek: Erre gyer\u00fcnk, itt k\u00f6zelebb. Egyszerre csak magas szikl\u00e1ra \u00e9rt\u00fcnk. Leugrottam a sz\u00e1nr\u00f3l, \u00e9s lezuhantam. A kuty\u00e1k is lezuhantak. Hal\u00e1losan megijedtem. Arra gondoltam: no, most v\u00e9gem van. Alig l\u00e1tok. A k\u00e9t fiv\u00e9rem is zuhan lefel\u00e9. L\u00e1tom: az ostorom, a nagy, hossz\u00fa bot, egyenesen fel\u00e9m k\u00f6zeledik a v\u00e9g\u00e9vel. Azt hittem, agyon\u00fct. Le\u00e9rt\u00fcnk. A h\u00f3 puha volt. L\u00e1bra \u00e1lltunk. Ment\u00fcnk tov\u00e1bb…”
\n\u201eEgyszer janu\u00e1rban kimentem cs\u00f3nakkal a Jeges-tengerre. Elejtettem egy gy\u0171r\u0171sf\u00f3k\u00e1t. Er\u0151s sz\u00e9l f\u00fajt. Elindultam hazafel\u00e9. Nem siker\u00fclt haz\u00e1ig evezni. Gondoltam: csak jussak ki a partra. Odaevezek a parthoz. Kiugrottam a cs\u00f3nakb\u00f3l a partra. Abban a pillanatban kicsap egy nagy hull\u00e1m. Besodor a v\u00edzbe. A cs\u00f3nakot beviszi a tengerre. Valahogy kiverg\u0151d\u00f6k a partra. Csuromv\u00edz vagyok. Megl\u00e1tom a bar\u00e1taimat. Ki\u00e1ltok nekik. Nem hallj\u00e1k. Odamegyek hozz\u00e1juk. Mondom nekik: \u00bbElszabadult a cs\u00f3nak.\u00ab Fogtam az \u00f6v\u00e9k\u00e9t, \u00e9s mentem a magam\u00e9t keresni. Er\u0151s a sz\u00e9l. Nem tal\u00e1lom. Ereszt a cs\u00f3nak. Megijedek. Gondolom: nagy sz\u00e9l f\u00faj, nem jutok ki a partra. Evezek kifel\u00e9. Nagy a hull\u00e1mz\u00e1s. Ki akarok k\u00f6tni. Magas a part. Abban a pillanatban nem l\u00e1ttam a magas hull\u00e1mot. A hull\u00e1m megcsapta a cs\u00f3nakomat. Felborulok. Benne vagyok a v\u00edzben. A cs\u00f3nak r\u00e1m borul. A cs\u00f3nak alatt vagyok, pusk\u00e1m a cs\u00f3nakhoz k\u00f6t\u00f6zve. M\u00e9g egy nagy hull\u00e1m \u00e9rkezett, nekicsap\u00f3dott a cs\u00f3naknak. Cs\u00f3nakkal egy\u00fctt kidobott a partra. L\u00e1bra \u00e1llok. Csuromv\u00edz vagyok. A cs\u00f3nakot kih\u00faztam a partra, hazamentem.”
\n\u201eEgyszer m\u00e1jusban a fejembe vettem, hogy elmegyek 60 verszt\u00e1ra vad\u00e1szni. Sir\u00e1ly madarat l\u0151ni, toj\u00e1st szedni. Este indultam el. Oda\u00e9rek. Elkezdek l\u00f6v\u00f6ld\u00f6zni a sir\u00e1lyokra, lel\u0151ttem vagy t\u00edzet. Megyek tov\u00e1bb. Kezemben egy hossz\u00fa bot, hogy f\u00e9kezzek vele: a h\u00f3 kem\u00e9ny, nappal meleg van, \u00e9jszaka fagy. Hirtelen elesek. Cs\u00faszok lefel\u00e9 -nem tudom, mit tegyek. Arra gondolok: no most v\u00e9gem. Ap\u00e1m majd megtal\u00e1lja a kuty\u00e1kat. Volt egy hossz\u00fa t\u0151r\u00f6m. Az utols\u00f3 pillanatban el\u0151kaptam a t\u0151rt. Teljes er\u0151b\u0151l belev\u00e1gtam a h\u00f3ba. Meg\u00e1lltam! Pihentem egy kicsit. Azt\u00e1n k\u00f6r\u00fcln\u00e9ztem: majdnem a l\u00e1bamig \u00e9rt a hull\u00e1m. Kis h\u00edj\u00e1n belecs\u00fasztam a tengerbe! Visszak\u00fasztam, \u00e9s elmentem haza.”
\nVilka mindent \u00fagy \u00edrt le, ahogy elmes\u00e9lte az \u00f6v\u00e9inek, a t\u0171zn\u00e9l melegedve. Val\u00f3ban, minek kicirkalmazni, an\u00e9lk\u00fcl is mindenki \u00e9rti. ,,\u00datk\u00f6zben lel\u0151ttem egy medv\u00e9t. Megetettem a kuty\u00e1kat. Tiszta volt az id\u0151. Unatkoztam egyed\u00fcl. 40 vagy 45 fokos a hideg. H\u00e1rom napig tartott hazafel\u00e9 az \u00fat. A h\u0151m\u00e9r\u0151m elpattant a hidegben.”
\nMiut\u00e1n a nagymama megn\u00e9zte a l\u00e1ny\u00e1t \u00e9s m\u00e9g egyszer \u00e1tadta a f\u00f6ldnek, unok\u00e1it el\u0151sz\u00f6r elvitte Mezenybe, azt\u00e1n Arhangelszkbe. Az utols\u00f3 haj\u00f3n \u00e9rkeztek oda, szeptember v\u00e9g\u00e9n – a haj\u00f3k akkor csak \u00e9vente k\u00e9tszer k\u00f6zlekedtek. A nagyanya h\u00e1rom gyereket elhelyezett a gyermekotthonban, \u0151 maga pedig \u00e9s Andrej m\u00e1r a t\u00e9li \u00faton, l\u00f3h\u00e1ton visszat\u00e9rt Mezenybe. Andrej eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9ben eml\u00e9kezett erre az \u00fatra, a falvakban t\u00f6lt\u00f6tt \u00e9jszak\u00e1kra. Novaja Zemlja ut\u00e1n n\u00e9pesnek, der\u0171snek tal\u00e1lta ezeket a kis tengermell\u00e9ki falvakat.
\nAndrej k\u00e9t \u00e9vig tanult Mezenyben, azt\u00e1n visszament az \u00e9desapj\u00e1hoz Novaja Zemlj\u00e1ra, \u00e9s a Delfin-\u00f6b\u00f6lben telepedett le, ahol iskola is volt, \u00e9s ahol Vilka lakott.
\nVilka rajzot tan\u00edtott az iskol\u00e1ban. De nyilv\u00e1n nemcsak rajzot! K\u00e9t tucat gyerek \u00fclt az oszt\u00e1lyban – nyenyecek \u00e9s oroszok -, k\u00e9t tucat kis \u00e1llampolg\u00e1ra a szigetnek, amelyen \u0151 sz\u00fcletett, \u00e9lte az \u00e9let\u00e9t \u00e9s amelynek most az eln\u00f6ke volt. Megtehette-e, hogy ne tan\u00edtsa ezeket a gyerekeket mindarra a j\u00f3ra, amit maga is a sz\u00edv\u00e9ben hordott?
\n– Szeress\u00e9tek a f\u00f6ldet – mondta nekik -, ez a mi szovjet f\u00f6ld\u00fcnk! Szeress\u00e9tek \u00e9s ne b\u00e1nts\u00e1tok meg egym\u00e1st. Soha ne s\u00edrjatok, jegyezz\u00e9tek meg: a zord f\u00f6ld nem szereti a gyeng\u00e9ket. \u00c9s \u00e9ljetek jobban, mint \u00e9n \u00e9ltem gyermekkoromban. Az eg\u00e9sz n\u00e9p gondoskodik r\u00f3lunk, r\u00f3latok. De nek\u00fcnk is gondolnunk kell a n\u00e9pre, \u00e9s \u00fagy dolgoznunk, hogy mindenki azt mondhassa: j\u00f3l van!<\/p>\n